Népszava, 1994. szeptember (122. évfolyam, 204–229. sz.)

1994-09-01 / 204. szám

•1­ 16 OLDAL ■ ÁRA: 24,50 FORINT ■ 122. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM ■ 1994. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Egyre kevesebb diák tanul az iskolákban Szeptemberben az általános isko­lákban megközelítőleg 130 ezren, a középfokú tanintézményekben 135 ezren, a felsőoktatásban, felsőfokú tanfolyami képzésben pedig 6-8 ez­ren kezdik el a tanulást. Az iskolába járók összlétszáma tovább csök­kent, mintegy másfél millió. Nőtt vi­szont a pedagógusok létszáma. Ép­pen ezért a pedagógus-szakszerve­zetek tiltakoznak a pótköltségve­tés-tervezet létszámleépítést szor­galmazó passzusa ellen. A művelő­dési tárca főosztályvezetője szerint elérkezett az ideje, hogy kidolgoz­zák a közoktatás alapelveit. Szalóky Eszter NÉPSZAVA A középiskolákban és az új típusú, szakma tanulására előkészítő szakiskolákban nő a tanulói létszám. A ha­gyományos szakmunkáskép­zők, illetve szakiskolák azonban veszítettek népsze­rűségükből. Egyre több a hat és nyolc évfolyamos gimnázium, több általános iskola pedig átalakult tíz­­osztályossá. Mivel rendkí­vül megnőtt a gimnáziumba felvételizők száma, sok szakközépiskolában gimná­ziumi osztályok is működ­nek az idei évtől. Bár a kö­zépfokú képzési lehetősé­gek száma meghaladja az igényekét, az iskolák egy ré­sze nehezen tudja az első évfolyamot feltölteni, mert a népszerűbb intézmények­ben sokszoros a túljelentke­zés. A kultuszminisztérium előzetes beiskolázási adatai szerint a nyolcosztályos gim­náziumba jelentezőknek csu­pán harminchat százalékát vették fel. (Folytatás a 3. oldalon) Tanévnyitókor néha eltörik a mécses Antal Emese felvétele Gyógyszerért fegyver Kiss Andres NÉPSZAVA „Megállapodtunk, hogy elő­ször egy viszonylag szerény összegből, 30-40 millió forint­ból kiindulva a Magyar Hon­védség gyógyszert fog szállíta­ni, aminek fejében fegyverzeti alkatrészeket szeretnénk kér­ni” - jelentette ki Keleti György honvédelmi minisz­ter azt követően, hogy fogad­ta Anatolij Lopata vezérezre­dest, ukrán vezérkari főnö­köt. A háromnapos magyar­­országi látogatást lezáró ta­lálkozó után az ukrán ven­dég kifejtette, hogy semmi­lyen politikai akadálya nincs a fegyverüzlet létrejöt­tének Magyarországgal. Keleti elmondta, felvetet­ték a párizsi egyezmény ér­telmében megsemmisítésre váró ukrán fegyverzet átvé­telének lehetőségét. A mi­niszter még bízik ebben a megoldásban is. A Népszava kérdésére vá­laszolva a miniszter emlé­keztetett arra, hogy Magyar­­ország nem fegyverkezik: „Magyarország a hadsereg működéséhez elengedhetetle­nül szükséges alkatrészeket szerzi be. Nem halmozunk fel sem fegyvereket, sem alkatré­szeket.” Ugyancsak lapunk érdeklődésére Keleti György elmondta, hogy Magyaror­szág elsősorban azon orszá­gok felé fordul, ahol vannak felhalmozott alkatrészek. Ezek közé tartozik például Oroszország és Ukrajna. ALAPÍTVA 1873-BAN Megtalálták a szemtanút Sátánisták vállalták magukra a robbantássorozatot Osztrák segítséggel nyomára jutott a rendőrség annak a bajuszos férfinak, akinek fantomképét a Mátyás-templomi robbantás után közölték a la­pok. Továbbra is a jugoszláv hadseregben rend­szeresített M70-es időzítőszerkezet a legfonto­sabb nyom. Időközben egy sátánista szervezet magára vállalta a robbantássorozatot. Illisz L. László NÉPSZAVA Levelet kaptunk • Grazból, amelyben A Sátán Szivárvá­nya Társaság tudatja ve­lünk, hogy ők követték el a szabadkai, a parlamenti, il­letve a Mátyás-templomi robbantásokat. Szólnak még a Sátán erejéről, eljövendő országlásáról és hatalmáról, valamint arról, hogy lesz még robbantás, nem is egy. Információink szerint ez idáig még két hasonló, sátá­nisták által írott levél érke­zett a robbantássorozattal kapcsolatban. Ám egyik sem bizonyult megalapozottnak. Hasonlóképpen a többi, sok száz bejelentéshez, az ala­pos utánjárás után kiderült, hogy vagy szándékos félre­vezetésről van szó, vagy pe­dig a bejelentő jóhiszeműen információt akart adni, de az általa ismertetett tények­nek semmi közük sem volt a robbantásokhoz. A nyomravezetői díj 10 millió forintra emelése óta különösen megszaporodtak a bejelentések. Nem adott viszont életjelt magáról a robbantó, akitől egyébként nagyjából ugyanazt várják el a nyomozók, mint a többi bejelentőtől. Mindenkép­pen hihetővé kell tennie mondandóját, esetleg vala­mi olyan részlet említésé­vel, amiről csak ő és a rend­őrség tudhat. A rendkívüli erőkkel fo­lyó nyomozás során ellenőr­zik mindazokat a személye­ket, akik hazánkban valaha is robbanóanyaggal való visszaélés miatt büntetve voltak. Igyekeznek nyomon követni az elmúlt években innen-onnan ellopott TNT- robbanóanyagok sor­sát, és azokat a szóba jöhető személyeket, akiknek valaha kö­zük volt a tűzszeré­szeihez, a robbantás­technikához, külö­nös tekintettel azok­ra, akik közel állnak bizonyos szélsőséges politikai csoportosu­lásokhoz. A robban­­tónak ugyanis min­denképpen rendel­keznie kell efféle képzettséggel. To­vábbra is az egyetlen szilárd pontja a nyo­mozásnak az M70-es mintájú időzítőszer­kezet, amelyet csak a jugoszláv hadsereg­ben rendszeresítet­tek. Fontos nyom ez, hiszen a vízhatlan, zöld műanyag do­bozba zárt, mecha­nikus, felhúzós, 26 órára előre időzíthető szerkezet csakis robbantásra használ­ható. Vagyis csakis ugyanar­ra gondolhatott az is, aki el­adta és az is, aki megvette. A délre vezető szálakkal kapcsolatban kell megje­gyezni, hogy még mindig nem zárható ki, hogy a rob­bantássorozat valamikép­pen kapcsolható a hazánk­ban raboskodó, többszörös szerb gyilkos, Marinko Mag­da személyéhez. Időközben az osztrák rendőrség segítségével nyo­mára akadtak annak a baju­szos, fekete hajú, délszláv kinézetű férfinak, akinek fantomképét a Mátyás-temp­lomi robbantás után közöl­ték a lapok. Kiderült, hogy egy osztrák turistabusz sofőrjeként tar­tózkodott a várban és - bár csakugyan déli származású - semmi köze sem volt a tör­téntekhez. A rendőrség továbbra is keresi viszont a másik - ké­pünkön látható - férfit, aki feltételezhetően hasznos in­formációkkal szolgálhat az üggyel kapcsolatban. Ezt a személyt még keresi a rendőrség Orosz búcsú Berlintől Tegnap fejeződött be az orosz haderők kivoná­sa Németország és a Baltikum területéről. Míg Lettországból és Észtországból a csapatok minden különösebb ceremónia nélkül távoztak, Németország fővárosában ünnepélyesen bú­csúztatták őket. A búcsúztatáson jelen volt Kohl német kancellár és Jelcin orosz elnök is. Pach Ferenc MTI (Bonn) A majdnem ötvenéves kor­szakot lezáró történelmi nap eseményei Európa egyik leg­szebb terén, a berlini Gen­­darmenmarkton kezdődtek. A számos találkozó révén egymást jól ismerő és ke­resztnevén szólító orosz el­nök és a német kancellár baráti öleléssel köszöntötte egymást. Kohl ezt követően katonai tiszteletadással üdvözölte az orosz államfőt, aki kedden este érkezett a német fővá­rosba. A két nemzeti him­nusz elhangzása és a Bun­deswehr díszegységének tisztelgése után Matvej Bur­lakov vezérezredes, az egy­kori NDK területén állomá­sozott szovjet nyugati hadse­regcsoport utolsó főparancs­noka tett jelentést Jelcin el­nöknek és Kohl kancellár­nak arról, hogy az államközi szerződésnek megfelelően augusztus 31-ére befejezték az orosz csapatok kivonását Németországból. Jelcin elnök, mint az orosz fegyveres erők főparancsno­ka nyugtázta a jelentést és az előzetes programtól kissé eltérve rövid beszédet rög­tönzött. Ebben még egyszer hang­súlyozta, hogy a kivonulást a megállapodásoknak megfe­lelően pontosan végrehaj­tották és a bonni kormány is megtartotta szavát, kifizette a kivonuláshoz ígért pénz­ügyi segítséget. A háború utáni korszak lezárását, a német-orosz kapcsolatok erőteljes fej­lesztését szorgalmazta Jel­cin orosz elnök és Kohl né­met kancellár az orosz csapatkivonulás befejezése alkalmából rendezett szer­dai ünnepségen. A berlini Schauspielhaus impozáns klasszicista épü­letében megtartott ünnepé­lyen jelen volt Roman Her­zog német szövetségi elnök, a bonni kormány vala­mennyi tagja és a német közélet kiemelkedő szemé­lyiségei. (Összeállításunk a 4. oldalon) Lehallgatták a terroristákat A terroristák szállásait - Carlos Vend utcai, illet­ve Szakasits Árpád úti lakásait, valamint a szál­lodai szobákat - már a „vendégek” érkezése előtt betechnikázták. Lehallgató berendezése­ket telepítettek a szobákba, a telefonvonalakra és mindvégig hallgatóztak. A Belügyminisztéri­umban volt az a központi egység, ahonnan be- és kikapcsolták a magnetofonokat. Illisz L. László NÉPSZAVA Kétszer is közöltük már la­punk hasábjain annak a volt állambiztonsági (Áb) tiszt­nek a visszaemlékezéseit, aki 1989-ig, nyugdíjazásáig magas beosztásban dolgozott a titkosszolgálatnál. Beszélt Carlos és a nála nem kevés­bé hírhedt, ám jóval vesze­delmesebb terrorista, Abu Nidal magyarországi tartóz­kodásairól. Elmondta, kik és miként kísérték figyelemmel a világszerte keresett bűnö­zőket. Ezúttal a figyelés mű­helytitkaiba, a szemmel tar­tott személyekkel - politiku­sokkal és terroristákkal - kapcsolatos politikai döntés­hozói folyamatokba engedett betekintést. Kétféle döntés születhe­tett a lehallgatott beszélge­tésekkel kapcsolatban: vagy szó szerint legépelték azo­kat, vagy csupán lényegüket foglalták jelentésbe, s átad­ták az adott személlyel fog­lalkozó osztályvezetőnek. (A Rákosi-rendszer akkor még élő prominens politikusait is állandóan figyelték, ám ezekről a munkákról soha­sem készültek írásos jelen­tések.) Az anyagokat dosz­­sziékba fűzték és meghatá­rozták, meddig kell meg­őrizni az információkat. Az operatív felderítés egyéb fázisainak - úgy, mint figyelés, levélellen­őrzés, környezettanulmány - ered­ményeit is öszegyűjtötték, majd ha szükségesnek látták, a vizsgálati osztály feladata volt mindezeket legálissá, vagyis az esetleges nyílt büntetőeljárásban felhasz­nálhatóvá tenni. A titkosszolgálat mindig biztosra ment. Titkos házku­tatást tartottak a lakó távol­létében, majd ha elérkezett az idő, két tanú utólagos közreműködésével hivata­lossá tették a jegyzőköny­vet. (Az így elkészült - kül­földiekről és hazai szemé­lyiségekről összegyűlt - anyagok jelentős részét a rendszerváltás idején, 1989-1990 fordulóján meg­semmisítették.) (Bővebben az 5. oldalon)

Next