Népszava, 1994. október (122. évfolyam, 230-255. sz.)
1994-10-18 / 244. szám
Ez is begyűrűzött... A televízió egy riportot mutatott be egy egri koldusról, akiről a riporteri közlésből megtudhattuk, hogy költő, már volt büntetve. Herceg a beceneve, és ezer forintra büntették kéregetés miatt. A riporter kérésére némi szereplésvágytól is vezérelve készségesen nyilatkozott kéregetési taktikájáról és stratégiájáról, és be is mutatta. Nem lehet mondani, hogy nyersen agresszív lett volna, de igen rámenős. Egyik-másik esetben kitartóan nyomta a handabandát, más esetben az elutasításra rögtön távozott azzal, hogy nincs harag. Elszavalta egy versét is, ami nyomdafestéket nem érdemel ugyan, de volt benne valami hangulat, lemondó keserűség. Bohém is ez az ember, és személyisége is rendhagyó. Nem állítom, hogy példája követendő, de kövezzenek meg érte, én nem tudom gyűlölni őt. Annál kellemetlenebb reakciót váltottak ki bennem a róla nyilatkozók. Az egyik hölgy méltatlankodva, felháborodva, az indulattól remegő hangon eljárást követelt ellene, hozzátéve, mindenki dolgozhat, ha akar. Hányszor hallottam én már ezt! Olvasom, hogy Nyugaton már régóta dívik a szegények, a munkanélküliek, gyűlölete. A felkapaszkodottak és a biztonságban élők gyűlölik a lecsúszottakat. Ez a gyűlölet már hozzánk is begyűrűzött. Ismerőseim körében is vannak, akik tajtékzó indulattal állítják, hogy a munkanélküliek túlnyomó többsége nem is akar dolgozni, s néhány példából a legdurvább általánosításokig jutnak el. Sajnos, egyre fogy az együttérzés, a szolidaritás és még az emberi lélekkel foglalkozó tudósoknak se hiszik el, hogy a munkanélküliség az ember személyiségét romboló, emberhez méltatlan állapot, amit a túlnyomó többség nemhogy kívánna magának, hanem rettenetesen szenved, gyötrődik tőle. Meg kell mondani, hogy a volt kormánypártok is némileg ludasak benne, hogy a torz szemlélet elharapózott. Fügedi István, Budapest Tisztelt autóstársak Elnézést kérek, de egy nem autós szemével nézve úgy tűnhet, hogy útjainkon lakott területen belül is „szellemi fogyatékosok” száguldoznak, akik nem bírják elviselni, hogy a KRESZ szerint közlekedjenek. Nem vesznek figyelembe semmiféle irányító, tájékoztató jelzést. Az udvariassági szabály számukra ismeretlen. Záróvonalon előznek, piroson átszáguldanak, 40-50 helyett 70-80 kilométeres sebességgel közlekednek lakott területen. Úgy gondolom sokaknak - és ezért elnézést kérek, a jogosítvánnyal rendelkezők jelentős részétől - nem szabadna engedni, hogy vezessen. A jelenlegi autósgeneráció jelentős része nem tudott fölfejlődni a rohanó technikához. Meggyőződésem, a gépkocsivezetői engedéllyel rendelkezőket pszichológiai vizsgálatra kellene kötelezni. Persze, szükség lenne a rendőrség nagyobb szigorára is. Sztruhár Gyula, Vác Mi is aggódunk Hogy ne rosszabbodjék a fizetési mérleg hiánya, a Magyar Nemzeti Bank 1994-ben Japánban eddig 475 millió dollár hitelhez jutott, ötvenmilliárd forint értékben. A bank már korábban is rendszeres kibocsátója volt a japán jenben értékesített Szamuráj-kötvényeknek is. Mivel a lakossági megtakarítások nem fedezik a költségvetés hiányát, újabb értékpapír-kibocsátás van folyamatban - az idén kölcsönökkel együtt kétmilliárd dollárra van szükségünk, hogy az esedékes kamatokat fizetni tudjuk. Tájékoztatás szerint szeptem SZERINTEM... SZERKESZTI AZ OLVASÓ berben két nagy volumenű kötvénykibocsátás végett utazott Németországba Hárshegyi Frigyes, az MNB elnökhelyettese. Lehetséges, hogy a külföldi kölcsönök felvétele ügyében az ott szerzett negatív tapasztalatai miatt került szembe Békesi László pénzügyminiszterrel. Tervezett az MNB egymilliárd francia frank értékben kötvénykibocsátást is, de érdektelenség miatt meghiúsult. Pető Ferenc Houstonban élő magyar származású olvasótársunk a Szerintemben aggódik a külföldi kölcsönök felvétele miatt, mert gyermekeink, unokáink jövőjének elzálogosításához vezet. A legfrissebb adat is ezt a félelmet igazolja. A környezetvédelmi miniszter Japánban elsőként írt alá környezetvédelmi célra felvett ötvenmillió dollárról szóló megállapodást. Hét év türelmi idővel 18 évi törlesztésre. A külső eladósodás megállításáról szóló Pető Iván-terv csak vágyálom marad. A pótköltségvetés vitájában Szabó Iván elmélkedése szerint „spórolásból nem lehet meggazdagodni”. A Médiahajón is hasonló szellemben nyilatkozott. Ehhez képest kijelenthetem, hogy államkincstárunk spórolással nem szegényedett volna el, nem ürült volna ki. A közpénzek pazarlásával egyenlő a Pénzügyminisztérium gazdálkodása. Azt ajánlotta, hogy a bankok első számú vezetői legfeljebb 400 000 forint havi illetményt kaphatnának alapként, plusz 200 000 forint prémiumot, ez utóbbi érdekeltségi mutatók alapján járna. A szerződés feltételei között szerepel az is, hogy nem jár végkielégítés annak a bankárnak, aki a konszolidációs program háromnegyedét nem képes végrehajtani. Észlelhetjük, hogy a vezetők munkájuk díjazását nem egy eladósodott ország lehetőségeihez szabják, hanem a nyugati bérszínvonalhoz. Arról megfeledkeznek, hogy a beosztottak és más munkaterületen dolgozók tized vagy huszadannyiért végzik munkájukat. Az illetékesek számoltassanak el mindenkit, aki az utóbbi négy évben ötmilliónál nagyobb értékű vagyont szerzett. Kezeljék külön az alapítványokba menekített milliárdokat. Nem lehet elfogadni azt a magyarázatot, hogy a Lakitelki Alapítványt magánemberek hozták létre, ellenőrizzék. Egymilliárdot juttatott alapítványi célra a Villamosipari Tröszt. A nagy forgalmú cég illetékese ezt a támogatást nem tartja nagy összegnek.- Szerintem nem lenne szükség az áramdíj emelésére, ha nem szándékoznánk privatizálni. A tőkeerős külföldi cég megszabta a feltételt, ami azt jelenti, akkor vesz részt a Villamosipari Tröszt privatizációjában, ha az energia árát nyugati szintre emelik. A fogyasztókra hárítják a sarcot azért, hogy a külföldiek hatalmas profithoz jussanak. Szegény ország lettünk, sok tartozással. Az új kormány a törvényhozó testülettel együtt akadályozza meg a további országrombolást. Gyors és hatékony jogalkotással és az ellenőrzés kiszélesítésével ezt meg lehet oldani. Mindenki unja a hosszú parlamenti vitákat. Rövid, lényegretörő felszólalásokat szeretnénk hallani. Ezért az egymást követő felszólalók egy témában legalább egymást hallgassák meg, hogy az ismétléseket elkerüljék. Szónoki beszédeket ne tartsanak! Szegedi Sándor: Tárcái Egy kép a Népszavának A családi albumban találtam rá erre a fotóra, amely 1959-ben készült. Az úttörőpostás látható rajta kishúga társaságában Tömöri István. Budapest Ne féltse jobban Mindig elkap a harctéri idegesség, mikor rovatukban olyan olvasói levéllel találkozom, mint amilyet dr. Pető Ferenc Houstonból írt. Ez a tisztelt úriember, aki fél évszázaddal ezelőtt kivándorolt a jólétbe és most a gyönyörű szép Mexikói-öböl partjáról - nyilván jól megérdemelt nyugdíját élvezi - küldi teljes tájékozatlanságát bizonyító, értünk aggódó sorait. Aggódását a szokásos szemrehányással kezdi. E szerint EZEN A NAPON A háború vége Hetvenhat éve, 1918. október 18-án közölték a lapok: a parlamentben felállt gróf Tisza István volt miniszterelnök (Juhász Nagy Sándor, a magyar polgári forradalom történetírója szerint „az osztrák-magyar militarista, a könyörtelen háborús párt vezére, aki utolsó csepp vérig akart harcolni”), és kijelentette: „Nem akarok játékot űzni a szavakkal. Elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály mondott: elismerem, hogy ezt a háborút elveszítettük. Elveszítettük a háborút, nem mintha nem tudnánk továbbra is szívós védekezést kifejteni, mintha nem tudnánk az ellenség végső győzelmét drágává tenni, de az erőviszonyok eltolódása folytán a háború megnyerésére nem lehet reményünk...” Tisza István olyasmit mondott ki, ami százezrek számára már tudott volt. Hisz a magyar sajtó is beszámolt a nagy harctéri vereségek, diplomáciai kudarcok egymást követő soráról, ám sokan még csodában reménykedtek. Most azonban a Tisza-beismerés kiábrándította és kijózanította az embereket. Jellemző egyébként a háborús párt embereinek mentalitására, hogy amikor a király Tisza Istvánt szeptember végén Szarajevóba küldte, hogy ott tájékozódjék a délszlávok kívánságairól, a szükséges átalakulásról, a délszlávok által gyűlölt Tisza ezredesi tábori uniformisban, kezében lovaglóostorral fogadta a szerb és a horvát pártok küldöttségét, a politikusokat még üléssel sem kínálta meg. A délszlávok memorandumát hülyeségnek (bledes Zeug) nevezte, végül öklével verve az asztalt ezt kiáltotta: „Lehet, hogy tönkremegyünk, de mielőtt tönkremegyünk, lesz annyi erőnk, hogy szétzúzzunk (zermalmen) benneteket!” Amikor Tisza a „zermalmen” szót kimondta, Galics Ljubomir Ferencrendi szerzetes halkan odaszólt a többieknek: menjünk. Erre szó nélkül fölkerekedtek s eltávoztak. Tisza még beszélt. Dimovics Dalmo, aki utolsónak távozott, még hallotta, amint Tisza utánuk kiált: „Ez a legokosabb, amit tehettek!” Károlyi, aki emlékiratában elbeszéli ezt a történetet, felteszi a kérdést: „Van-e valaki, aki ma be ne látná, menynyit ártott ez a hetyke, huszáros hang és huszáros gondolkodás éppen Magyarországnak?” A monarchia vezetői világos perceikben tudták: nemcsak a katonai vereséggel kell megbékélni, tudomásul kell venni azt is, hogy a régi államszerkezet sem tartható fenn tovább. Még 16-án megjelent Károly császár kiáltványa Ausztria népeihez. Első mondata: „Ausztria legyen népeinek akarata szerint, szövetséges állam, amelyben minden néptörzs saját telepterületén, saját államisággal bír.” Nótárius a kommunista kormányok 1989-ig 20 milliárd dolláros államadósságot csináltak egyrészt gazdasági csődjük fedezése, másrészt a világkommunizmus támogatása (Moszkvába guruló dollárok!) miatt. A levélíró nem tudja, hogy a külföldről felvett nettó dolláradósság csak 15 milliárd, a többit mi adtuk hitelbe külföldieknek. Fogalma sincs arról, hogy csak ismereteim területén sok százmillió dollár Világbanki kölcsönt fordítottak Zalaegerszegtől Székesfehérváron át, Békéscsabáig hűtőházak, Kapuvártól, Pápán, Kaposváron, Szekszárdon, Cegléden, Szolnokon, Szegeden keresztül Gyuláig húskombinátok, vágóhidak létesítésére, bővítésére, korszerűsítésére azzal a céllal, hogy ezek a vállalatok a részükre felvett hiteleket bővülő exportbevételükből fogják majd visszafizetni. És most mi a helyzet? Ezen vállalatokat vagy eladták legtöbbnyire aprópénzért, vagy felszámolták. Az új tulajdonosoktól, meg a felszámolásokból a hiteleket visszafizetni nem lehet. Az adósság visszafizetése az itthon maradt polgárokra vár. Azokra, akik az elmúlt fél évszázadban kétszer építették fel ezt az országot és átéltek egy olyan négyéves elbitangolt időszakot, melynek következménye felér egy kisebb háborús katasztrófával. A levélíró szerint dollárkölcsönből a régi kormányok a világkommunizmust is támogatták. Azt persze már nem tudja, hogy a 40 év alatt 4 millió dollár gurult Moszkvába, ami a párttagdíjakból származott. Mindenesetre sokszorosa lehet a más irányba gurult összegnek. Tisztelt Pető Ferenc dr! Ne bosszantson bennünket ilyen levelekkel. Van nekünk elég bajunk. Egyébként jó egészséget kívánok önnek! Tábori Ferenc, Budapest 1994. OKTÓBER 18., KEDD . Átkozott reklám Komolyan mondom, hogy szerintem - de azt hiszem, nagyon sokak szerint is - felháborító, amit a televízió művel a reklámok közlésével. Hosszú ideje figyelem azt a nemtörődömséget, ami a pontos kezdést illeti a tévében és annak minden csatornáján. Különösen megfigyelhető ez a Dallas kezdete előtt. A tv-újságban világosan meg van adva a kezdési idő, pl. 20.15, de ezt az időt soha nem tartják be! A Híradó kezd pontosan 19.30-kor, ez is csak akkor, amikor az órát nem teszik ki a monitorra, mert ekkor már késnek valami miatt, de ez még megbocsátható. 20 órakor az átkozott reklám. Be kellene fejeződnie az újság szerint is 20.15-re legkésőbb, mert ugyebár 20.15-kor kellene kezdődnie a Dallasnak, de ez soha nincs így. Kiírják, hogy „Rövidesen”! Ez a rövid idő a tévében 6-7 perc, ami már feldühíti a nézőket, mert ugyebár nem volt elég a meghirdetett 15 perc reklám, még rányomnak 6-7 percet, anélkül, hogy elnézést kérnének a késésekért. S ez így megy egész nap. Ugyanazokat a könnyű reklámokat sugározzák. A tévé vezetősége miért nem figyel a pontos, az újságokban meghirdetett kezdésre? És micsoda dolog az, hogy a filmek közepette reklámot dobnak be és 2-3 perc után folytatják a filmet? Kérem, mi magyarok vagyunk, ne utánozzuk a Nyugatot! Tiszteletlenség, nemtörődömség, hogy a filmet egy vacak, unalmas, mindig ugyanazzal a reklámmal megszakítják! Szerintem ez közügy. Kérem a Szerintem rovat olvasóit, tiltakozzanak a tv pontatlan kezdései miatt és a reklámok előtérbe helyezése miatt. Reklámoznak külföldi drága dolgokat, akkor, amikor százezrek nélkülöznek és szűkölködnek. Tessék végre megbecsülni a nézőket és nem lekezelni, mint a múltban tették. Alexa Tibor, Budapest 202-6011. Ezen a telefonszámon várjuk olvasóink észrevételeit, hétköznapokon reggel 9-től délután 5-ig.