Népszava, 1996. január (124. évfolyam, 1–26. sz.)

1996-01-17 / 14. szám

10 1996. JANUÁR 17., SZERDA VILÁGMAGAZIN HÍRES EMBEREK Omar Sharif törvénytelen gyereke Omar Sharif állítólag nem is mondta azt, amit mondott. A minap cáfolta, hogy bármit is nyilatkozott volna az egyik egyiptomi napilapnak, amely interjút közölt vele, s amelyben megerősítette volna, hogy gyermeke született huszonöt évvel ezelőtt egy olasz újságírónőtől. Az állítólag el sem hangzott nyilatkozat mindenesetre elegendő volt ahhoz, hogy feltépje Maria Paola De Luca, az olasz asszony sebeit. Mariát már akkor teljesen kiborította a dolog, amikor teherbe esése után Párizsba repült, hogy ott közölje az örömteli eseményt Omarral, vagyis azt, hogy szerelmi légyottjuknak már érik a gyümölcse. Csakhogy a filmsztár ridegen csak annyit közölt: „Legjobb lenne, ha megszabadulnál tőle.” Aztán jött az állítólagos interjú az egyiptomi lapban, amely olyan mondatokat ad Omar Sharif szájába, mint: „csupán öt percig szerettem őt”, vagy „még az arcára sem emlékszem”. Maria szerint a sztár hazudik. „Nagyon is jól emlékszik rám, a fiát pedig többször is összehoztam vele” - állítja az olasz újságírónő. A Hamlet filmvásznon, nagyszerű csapattal Elisabeth nem magamutogató Elisabeth Berkley nem magamutogató fajta, legalábbis ezt állítja önmagáról. Az egyesült államokbeli Michiganben született színésznő utóbb Paul Verhoeven filmjében, a Showgirlsben debütált a színészi pályán, s úgy tűnik, nagy feltűnést keltett. A produkciót úgy reklámozzák, hogy az „az esztendő legforrób filmje”. Ez el is várható Verhoeventől, aki annak idején az Elemi ösztön című filmet hozta a világra. Ami a huszonkét éves színésznőt illeti, úgy tűnik, nem száll fejébe a dicsőség, hiszen a filmezésen kívül más dolgokkal is foglalkozik, így angol irodalmat és újságírást tanul. A most készülő második filmjében olyan világsztárokkal együtt dolgozik, mint Diane Keaton, Bette Midler és Goldie Hawn. A fényképészek előtt nem akart túlságosan lengén mutatkozni, de sokan úgy tartják, hogy feszes trikójában még erotikusabbra sikeredett a fotó, mintha a nélkül pózolt volna. NÉPSZAVA-összeállítás Kenneth Branagh rendező különleges csapatot hozott össze Shakespeare Hamlettjének legújabb filmváltozatához. Tagjai között vált Robin Williams, Jack Lemmon, Gerard Depardieu, Charlton Heston és Julie Christie. Az angol rendező még Yorick koponyáját is kiosztotta szerepként, mégpedig Ken Dodd komikusra. Arról nem szól a fáma, hogy milyen gázsiért vállalták a csapattagok mindezt, de valószínű, hogy az erkölcsi siker önmagában is nagy fizetség e sztároknak, hiszen olyan színdarab filmváltozatában szerepelnek, amely nem kevesebbet, mint a „lenni vagy nem lenni” kérdését boncolgatja. A gyermekkereskedelem már működik Oroszországban Hagyományosan a délkeletázsiai térséget szokták a gyermekkereskedelem legfőbb piacának tartani. A történelem és a nyomor olyan helyzetet teremtett, hogy tízezerszám szerepelhetnének a kiskorúak az eltűntek listáin, már ha lennének ilyenek arrafelé. A nemzetközi statisztikákban mégsem Indonézia, India vagy Thaiföld szerepel az első helyen, mint a gyermekkereskedelemmel leginkább sújtott ország. Az ENSZ-ben már 1994-ben Oroszországot hozták fel elrettentő példának. Kiss Andrej NÉPSZAVA Hivatalos adatok szerint Oroszországban 50 ezer otthontalan gyereket tartanak nyilván. Tartós körözés alatt 19 ezer eltűnt kiskorú állt 1995-ben. További számszerűsített információkhoz azonban még hosszas nyomozás után sem tudtak hozzáférni a témát feldolgozó orosz újságok. Annyi azonban kiderül a publikált írásokból, hogy amit a minisztériumokban hivatalosan tudnak, az csak a jéghegy csúcsa. A hatályos jogrend szerint, ha valaki Oroszország határain belül bocsát áruba gyereket, öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ha a kiskorút külföldre juttatja ki az elkövető, úgy a kiszabható börtönbüntetés akár 15 év is lehetne. De csak lehetne, ugyanis gyermekkereskedelemért eddig még senkit sem ítéltek el Oroszországban. Nem hivatalosan a szakemberek is csak annyit tudnak, hogy leginkább három különböző okból szoktak fizetni gyerekekért. A legelterjedtebb az, amikor gyermektelen házaspárok fizetnek árvák örökbefogadásakor. Az Argumenti i Fakti hetilap beszámolt arról, hogy a ’90-es évek elején több olyan maszek szülészeti klinikát nyitottak Oroszországban, ahol az anyák lemondhattak újszülött gyermekükről. Jogi szabályozás híján a cégek évekig adták-vették a csecsemőket. A vállalkozókat zavarta a legkevésbé az, hogy az örökbefogadók csak ritkán legalizálhatták a család bővülését. Ismertté váltak olyan esetek is, amikor szülész orvosok továbbították a jelentkezőknek az elhagyott csecsemőket. Kisebb, de nem igazán heves felháborodást azok a szervezetek váltottak ki, amelyek külföldre juttatták a gyerekeket. A legtöbb árvát amerikai családok fogadták örökbe. Az újszülöttek ára 60 ezer dollár körül mozog. A szaratovi járásból három év alatt 70 csecsemőt juttattak ki az Egyesült Államokba. Az örökbefogadást lebonyolító cégek sokszor orvosi igazolásokkal érvelnek - szerintük a „speciális, költséges gyógykezelést igénylő árváknak meg kell adni az esélyt az emberhez méltó élethez”. Érdekes módon például az Olaszországba kivitt csecsemők kötelező orvosi vizsgálatai során sorozatban állapították meg azt, hogy a beteg árvák makulátlanul egészségesek. A zavaros ügyek kivizsgálását a társadalom közömbösen fogadta. A leginkább elterjedt vélemény szerint nem kellene megfosztani az újszülötteket az oroszországinál jobb élet lehetőségétől. Az örökbefogadókon kívül mások azért fizetnek a gyerekekért, hogy rabszolgaként adhassák tovább őket. A csecsemők egy részét koldusoknak kölcsönzik ki. A kéregetők jelentősen növelni tudják a napi bevételt egy pólyással a karjukon. Az idősebb, 5-6 éves fiúkat és lányokat a volt Szovjetunió közép-ázsiai utódállamaiba vagy a Kaukázusba exportálják. Hallani olyan esetekről is, amikor az Egyesült Arab Emirátusokba vittek ki Oroszországban született gyerekeket. Az áruba bocsátottak többsége gyermekprostituáltként tengeti napjait. A hatóságok például csak sejtik, hogy mi lett a sorsa a néhány nap alatt Belgorodban eltűnt 17 kislánynak. De raboltak már el fényes nappal a forgalmas autóutak kereszteződéseiben szélvédőket mosó galerikből is kiskorú srácokat. A hírek szerint Azerbajdzsánban a gazdag vidéki családoknál visszatért a fehér bőrű gyermekrabszolgák tartásának divatja. A szerencsétlen fiúkat és lányokat egykét év elmúltával ültetvényeseknek adják tovább, onnan a kimerült, de egészséges kiskorúak már azok kezébe kerülnek, akiknek szervdonorok kellenek. A peresztrojka előtti években bár voltak az üzletszerű kéjelgésre vonatkozó paragrafusok, hivatalosan nem ismerték el a prostitúció létezését. Most a gyermekkereskedelem a soros paragrafusnált, csak éppen bűncselekmény nincs. Legalábbis hivatalosan. A felnőttekkel guberáló otthontalan gyerekek Oroszországban is sokszor az emberkereskedők áldozataivá válnak A kalandvágy génje Mitől érez késztetést az ember a veszélyre? Milyen belső erő ösztökél valakit arra, hogy ejtőernyős ugrást hajtson végre? Mitől éreznek mások sürgető belső parancsot veszélyes, hófödte csúcsok megmászására? Mitől van az egyik emberben kalandvágy, őrült vonzódás a veszélyes helyzetek iránt, miért irtózik a másik a legkisebb változástól is életében? Egészen mostanáig a tudósok megelégedtek azzal, hogy a „személyiségek” különbözőségére fogták a dolgot, most azonban kiderült: a háttérből a gének irányítanak. Izraeli és amerikai kutatók egymástól függetlenül fedezték fel a „kalandvágy génjét” a 11-es kromoszómán. S ezzel ez az első eset, hogy egy személyiségjegy egyértelmű genetikai meghatározottságát ki tudták mutatni. Az amerikai Nature Genetics című szaklapban közzétett két tanulmány arról számol be, hogy teszteket töltettek ki a vizsgált személyekkel, akiktől később vérmintát vettek és genetikailag is elemezték „kalandvágygénjük” milyenségét. A vizsgálatból kiderült: a teszt során erősen kalandvágyónak bizonyuló személyek D4DR- nek nevezett génje hoszszabb, mint a kevésbé vállalkozó szelleműeké. A D4DR gén segít az agyban az érzelmek közvetítésében szerepet játszó dopamin nevű kémiai vivőanyag szabályozásában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a D4DR kizárólag lenne felelős a kalandvágy meglétéért vagy hiányáért: a kutatók azt gyanítják, hogy ezen a génen kívül még másik négy vagy öt, a dopaminszabályozásban részt vevő gén is közrejátszik. A felfedezés természetesen etikai kérdések egész sorát veti fel — írja a Time magazin. Eljön az idő, amikor a munkaadó genetikai vizsgálatra küldi az egy bizonyos állásra jelentkezőket, vagy amikor a szülők elvetetik visszahúzódónak „készülő” gyermeküket? - teszi fel a lap azokat a kérdéseket, amelyeket szakértők is megfogalmaznak. ITT LEVÁGANDÓ MEGRENDELŐLAP Ha előfizet a NÉPSZAVA Önnél marad! Megrendelem a NÉPSZAVA című napilapot 1996. év.............................................hónap............ naptól az alábbi címre: Megrendelő neve:............................................................................................................... Gme (város, község, kerület):......................................................................................... utca, tér, lakótelep:................................................................................................ házszám:................................................emelet, ajtó:.......................................... □ Az előfizetési díjat a nyugtával jelentkező postai dolgozónak fizetem ki. □ Átutalással rendelkezem, számlaszámom:................................................................. A megrendelőlapot kérjük borítékba tenni, és Budapesten Hírlapüzletági Igazgatóság 1846 Budapest, vidéken Postahivatal, helyben címre feladni. Előfizetési díj □ negyedévre 1977 Ft □ egy hónapra 659 Ft aláírás --------------re----------------------------------------------------------- A hírvásárlás monopóliuma A kínai államtanács rendeletet adott ki, amely szerint az ázsiai országban működő, anyagaikat ott terjesztő külföldi hírirodáknak ezentúl alá kell vetniük magukat az Új Kína hivatalos hírügynökség megállapította szabályoknak. A rendelet, állítólag a nemzetbiztonságot szolgálja, megtiltja a hazai szervezeteknek, hogy bármely külföldi forrástól gazdasági információkat vásároljanak. „Egyetlen hírügynökség sem vehet közvetlenül külföldi hírirodáktól vagy azok fiókintézményeitől gazdasági információt” - áll a határozatban. A jelentés szerint a rendelet a „nemzet szuverenitásának, valamint a gazdasági információk hazai felhasználói törvényes jogainak, érdekeinek védelmét szolgálja, és a honi gazdasági információipar előmozdítását, egészséges fejlődését célozza”. Az államtanács rendeletében egyidejűleg felruházta az Új Kína hírügynökséget a Kínában működő külföldi hírügynökségek és alegységeik felügyeletének kizárólagos jogával. Méregkeverő hölgyek MTI-Panoráma Habár a bűnügyi statisztikák tanúsága szerint a tettesek körében jelentős a férfiak túlsúlya a nőkkel szemben, akadnak a bűnözésnek olyan válfajai, amelyekben a gyengébb nem képviselői járnak az élen. Ilyen például a méreggel elkövetett emberölés, amelyben Lucrezia Borgia óta a hölgyek jócskán felülmúlják a férfiakat. Mint a bécsi Bűnügyi Múzeum igazgatója, Harald Seyrl meséli, az összesített adatokban kétségkívül kevesebb a női, mint a férfi tettes. Ugyanakkor az is tény, hogy a nők által elkövetett bűncselekmények gyakran megdöbbentőbb, drámaibb formát öltenek, mint azok, amelyeket férfiak hajtanak végre. Sok esetben a módszer is rendkívül kifinomult, ami alighanem a női lélekkel áll összefüggésben. Különösen drámainak minősíti az igazgató a 22 éves Leopoldine Kasparek esetét, aki 1915-16-ban összesen 17 bűncselekményt követett el. „Skáláján”gyilkosság, gyújtogatás, lopás és csalás szerepelt. A „fojtogató” - ahogy a rendőrök és a sajtó nevezte - többnyire egyedülálló, jómódú asszonyokat szemelt ki magának: puszta kézzel megfojtotta és kirabolta őket. Azon bukott le, hogy egyik áldozata túlélte a brutális támadást, a rendőrségre ment, és feljelentette támadóját. Kaspareket halálra ítélték, ám az ítéletet később életfogytig tartó börtönre változtatták. „Döblingi méregkeverőként” vált ismertté 1872- ben a francia származású Theresia Simmere. Furfangos módon férkőzött cselédek és szolgálólányok bizalmába, hogy kifürkéssze gazdáik szokásait. Amikor utóbbiak eltávoztak a házból, Theresia nadragulyából és málnaszörpből kevert kotyvalékkal itatta le a szolgálókat, majd kirámolta a házat. Módszere különösen galád volt: leitatott áldozatai nem haltak meg, hanem megőrültek, így a hazatérő munkaadók automatikusan az ő rovásukra írták a ház feldúlását és értékes holmijaik eltűnését. Kétes hírnévre tett szert Martha Marek is, aki 1932 és 1936 között öt embert mérgezett meg, közülük négy meghalt. Az asszony és férje még 1925-ben biztosítási csalással próbálkozott: a férfi levágta a saját lábát, hogy nagy összegű pénzhez jusson. A biztosító nem akart fizetni, perre került sor, amely megegyezéssel zárulttá házaspár annyi pénzt kapott, amennyi éppen fedezte ügyvédjük honoráriumát. Martha az évekig tartó huzavonában ráunt férje rokonságára, ezért szép sorjában eltette őket láb alól. A patkánymérget egyedül a férj öccse élte túl. A négyszeres gyilkos nyaktiló alatt végezte. Nem volt ilyen jó a hatásfoka Milica Vukobrankovicsnak, aki házitanítóként dolgozott jómódú családoknál. Mivel rendszeresen beleszeretett tanítványai apjába, az útjában álló feleségeket egyéni módszerrel próbálta meg félreállítani: arzént kevert az általuk fogyasztott porcukorba. 1917 és 1923 között számos gyilkossági kísérletet követett el, ám kiszemelt áldozatainak szerencséjük volt: az orvosok meg tudták menteni életüket.