Népszava, 1996. május (124. évfolyam, 102–126. sz.)

1996-05-07 / 106. szám

14 1996. MÁJUS 7., KEDD SPORT A center szemével Törőcsik András írása a NÉPSZAVÁNAK Vészesen fogy a BVSC előnye, pedig néhány for­dulóval ezelőtt úgy tűnt, a Fradi nem tud lépést tartani vele. Akkortájt a zöldek igencsak meg­roggyantak, többször is elszalasztva a felzárkó­zás lehetőségét. Mostanra fordult a kocka. A Fradi már-már szenzációs já­tékkal, magabiztosan nyert Győrben, míg a BVSC kikapott a Fáy utcában, így már csak 1 ponttal vezet a ferencvárosiak előtt. Ennek megfelelően elkeseredettek Bognár Gyu­riék, de ők is tudják, még semmi sem dőlt el a bajnoki címet illetően. Tény, a szombati derbin a Vasas job­ban játszott, mint a zuglóiak, még azt is kijelentem, megérdemelten nyert, csak éppen nem így... A játékvezető ugyanis olyan tizenegyest fújt be, amelyen valószínűleg még az angyalföldiek is mo­solyogtak. Igaz, ami igaz, Fischer a lehető legjobb ütemben „dobta” hasra magát Bondarenko és Far­kas között, a bíró pedig elérkezettnek látta az időt a helyreigazításra. Tudniillik az első félidőben, amikor tényleg akasztották Fischert, néma maradt a bíró sport­sípja. Nos, elképzelhető, hogy ez az eset még élénken élt Gergely sporttársban, amikor oly lelkesen mutatott a mészpontra. Megfosztva ezzel a BVSC-t augusztus 12-e óta tartó veretlenségétől. Ez csak növeli a Vasas érde­meit, különösen Fischer futballozott remekül. Ren­geteget futott és szinte minden trükköt bevetett. Esett, kelt, mosolygott, dühöngött, gesztikulált, rend­kívüli módon felidegesítve ezzel ellenfelét. Minden­esetre a piros-kékek kitettek magukért, megdol­goztak a három pontért, csak a semleges drukkerek szája íze maradt keserű. A Vasas játékosait ez nyil­ván nem érdekli, csupán a sportszerűség diktálja azt, hogy ne így dőljenek el fontos kérdések. A hét végi fordulóban nem ez volt az egyetlen já­tékvezetői tévedés, hiszen Kispesten is „link” tizen­egyest adtak meg a hazaiaknak, amellyel végül is győzni tudtak. De a hírek szerint Győrben, valamint Vácott is hibáztak a sípos emberek kényes helyze­tekben. Tudom, nem szabad és nem is ildomos a bí­rókkal túlzott mértékben foglalkozni, hiszen baki­jaik nagy átlagban kiegyenlítődnek. Amennyit általá­ban visznek, annyit hozni is szoktak hibázásaikkal. De mi van akkor, ha sorozatban nem fordul meg az a bizonyos kocka? Mint például a Csepel esetében, amelynek kárára szinte hetente tévedtek, több pon­tot elvéve tőlük. Vagy mit mondjon most a BVSC? Ábelekből ítélve kizártnak tartom, hogy csalnának a füttyösök. Egyszerűen felkészületlenek. Elsőnek lenni mindig nagy dolog. Az elsőre mindenki emlékezik, így van ez a sportban is, és ezen elsők közé tartozik Fábián László, aki Urányi Já­nossal egy kajakban evezve szerezte meg a sportág első magyar aranyér­mét 1956-ban, Ausztráliában. Sajnos Urányi János már elhunyt, de a páros másik tagja, Fábián László még ma is a sportágért él és dolgozik. Fluck Miklós írása a NÉPSZAVÁNAK Az Öcsi becenévre hallgató olimpiai baj­nok hosszú pályafutása során négy vb-el­­sőséget, hét kontinensgyőzelmet és egy olimpiai aranyat szerzett. Találkozásunk­kor pályafutásáról faggattam. - Miként került vízre? - Annak köszönhettem, hogy jó helyen laktam, mert a szomszédunk volt Varga Ferenc válogatott kajakos, aki a helsinki olimpián a kajak kettesek versenyében bronzérmet szerzett. Az ő biztatására je­lentkeztem 1951-ben. - Előtte más sportággal nem is foglal­kozott? - Sok mindenbe belekaptam, kerékpá­roztam, fociztam, úsztam, no meg egy kicsit csibészkedtem is. - Milyen volt az ismerkedés a kajakkal? - Az első hetekben majdnem elment a kedvem az egésztől, mert egy ormótlan portyakajakba ültettek be, és ezt mint csenevész kölyök igen nehezen tudtam lendületbe hozni. - Mikor győzött először és milyen távon? - Az elsőre természetesen mindenki em­lékszik, így én is tudom, hogy 1952-ben, az ifik számára rendezett háromezer méteres versenyen arattam első sikeremet. -A háromezer méteren aratott győzelme már előrevetítette, hogy a hosszabb távok jobban mennek majd? - Szó sincs róla, mert a rövid távokon is szép sikereket arattam, de az tagadhatat­lan, hogy az olimpiai aranyérem tízezer méteren jött össze. - Minek volt köszönhető, hogy a tapasz­talt, idősebb Urányi János egy zöldfülűvel, egy jóval fiatalabb versenyzővel ült egy hajóba? - El kell hogy mondjam, nem én vol­tam, aki ezt a „házasságot” kezdeményez­te. Jancsi barátom keresett meg 1955- ben: mi lenne, ha megpróbálkoznánk a párossal? - Azonnal igent mondott a felkérésre? - Nem. Egy hét gondolkodási időt kértem. - Nem érezte megtiszteltetésnek, hogy egy sokszoros bajnokkal versenyezhet együtt? - Nem erről volt szó. Akkoriban egyre­­másra értem el a jó eredményeket egyes hajóban, s úgy ítéltem meg, hogy ott ered­ményesebb lehetek. Kétkedésemet az is alátámasztotta, hogy a svédek elleni válo­gatott viadalon egyes hajóban sikerült legyőznöm a legyőzhetetlennek mondott svéd kajakkirályt, Frederiksont. Aztán mégiscsak úgy döntöttem, beülök Urá­nyi mögé. - Hamar megtalálták a ritmust? - Szerencsére igen, versenyről verseny­re gyorsabban ment a kajak. - Hogy emlékszik vissza az aranyérem megszerzésére? - Mi előre elterveztük a taktikánkat, eh­hez tartottuk magunkat. Ritmusváltások­kal megzavartuk ellenfeleinket, és végül nagy előnnyel érkeztünk a célba. - Ezt követően nyertek még Urányival világversenyt? - Természetesen. 1957-ben az Európa­­bajnokságon sikerült bebizonyítani, hogy nemcsak hosszú távon vagyunk képesek győzni, ott ugyanis 500 méteren végeztünk az élen. Egy évvel később 10 ezer méteren lettünk világbajnokok. - Amikor Urányi abbahagyta, kivel ült egy hajóba? - Több társam is akadt, de igazi part­nerre Szőllősi Imrében leltem. - Mikor hagyta abba? - Amikor az 1969-es Európa-bajnoksá­­gon már nem sikerült az élen végeznem. - Ezután sem fordított hátat a kajak­kenunak. - Aki annyi időt töltött el a vízen, mint én, annak ez természetes. Az Újpesti Dó­zsánál kezdtem az edzősködést, ott voltam szakosztályvezető, technikai főnök és újra edző. Jelenleg hivatalosan nem dolgozom a sportágban, de felkérésre egy-két ver­senyzővel azért majd foglalkozom, így az Adrovicz, Rajna kettőssel, és segítek fele­ségemnek, Rozsnyói Katalinnak, aki egy­két világhírű versenyzővel foglalkozik. - Miként látja az utódokat Atlanta előtt?­­ - Soha ennyi esélyes magyar versenyző világverseny előtt nem akadt, mint most. De az esély és a nyerni tudás két külön­böző fogalom, de azért remélem, lesz mi­ért örülni... ................ ■■ 1 * — ír Aki összelapátolta az első aranyat Érem helyett már Sem sportlövőink, sem a rendezők nem voltak olimpiai formában „Amerikából jöttem, mestersé­gem címere lövész.” Április vé­gén, az olimpia színhelyén, At­lantában járt sportlövő-váloga­tottunk, ahol minden idők leg­népesebb Világkupa-viadalán­­ kilencven ország 1050 verseny­zője lépett lőállásba - nem sok babér termett számukra. Se érem, se döntős helyezés - ennek ellenére dr. Hammerl László szövetségi kapitány nem külö­nösebben ideges. Deák Zsigmond NÉPSZAVA - Nem az volt a cél, hogy letaroljuk a mezőnyt, hanem inkább az, hogy mi­nél több tapasztalatot szerezzünk az olimpiára. Ez a Vk-verseny az ötkari­kás programot másolta, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy nyáron csak 430 induló lesz a mostani több mint ezerrel szemben. Minden számban selejtezőt kellett rendezni, amin a mieink még vi­szonylag simán túl is jutottak.­­ Aztán viszont megtorpantak, hi­szen senkinek sem sikerült a nyolcas döntőbe jutnia.­­ Női puskásaink, Joó Éva és Fó­rián Éva tényleg nem szerepeltek va­lami fényesen. Ha nem is sokkal, de mind légpuskában, mind összetett­ben lemaradtak a fináléról. Ugyan­ebben a számban a férfiaknál Vári Zsolt a márciusi budapesti légfegyve­res Eb-n történtekhez kísértetiesen hasonlót produkált, nevezetesen ki­egyensúlyozott szereplését egyetlen rosszul sikerült sorozattal semmissé tette. Futócéllövőink, Burkus Tamás és Sike József a lassú lövéseknél még a közvetlen élmezőnyben tartózkod­tak, de a gyorsban hibáztak, így ha kevéssel is, de elúsztak. A legpeche­sebb emberünk mindenképpen Pá­linkás Lajos volt, aki a negyedikkel azonos eredményt elérve kilencedik lett a gyorstüzelő pisztolyosok kö­zött. Ugyanebben a számban Papa­­nitz Zoltán és Karacs Zsolt is javult az Eb-hez képest. Koronglövőink közül Bodó Zoltán valamivel job­ban célzott Gombos Károlynál, de egy kör neki is hiányzott a döntős he­lyezéshez. - Említette a pisztolyos Karacsot. Mit szól ahhoz, hogy nem kapta meg az igényelt olimpiai szabadkártyát? - Én is hallottam, illetve olvastam a hírt, de hivatalosan még nem ér­tesítettek. Mindenesetre utánajárok a dolognak. - Milyenek voltak a versenykörül­mények? Ha már nem az eredmé­nyen, hanem a tapasztalatszerzésen volt a hangsúly... - Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a pályákon és a céltáblákon kí­vül még semmi sincs készen, pedig a lőtér komplett átadását tavaly no­vemberre ígérték. Ehhez képest nya­kig érő sár és folyamatosan dolgozó munkagépek fogadtak minket. Öl­töző egyszerűen nem volt, úgyhogy sokszor a mellékhelyiségben kellett le- és felvenni a versenyruhát. A fel­állított pihenősátrak bokáig álltak a vízben, állítólag ezek helyett az olim­pián majd légkondicionált konténe­reket telepítenek, de most még hírük­­hamvuk sem volt. Igazából sem a kö­rülmények, sem a magyarok formája nem tűnt még olimpiainak, bízom benne, hogy mindez júliusig alaposan megváltozik. Minden fegyvernemben lesz még két-két Vk-viadal, a korong­lövőknél ráadásként egy Eb is Tal­­linnban, június elején. Van tehát le­hetőség a formajavításra. Joó Évának sem sikerült döntőbe lőnie magát Nyitott kocsmák a szurkolóknak MTI-információ A futballhuliganizmus és az alkoholfo­gyasztás között szinte szerves a kapcsolat. E megállapítás nem új. Az 1990-es olasz­­országi vb-n az itáliaiak a mérkőzések előtt és után 24 órán keresztül minden­féle utcai alkoholárusítást megtiltottak, félve attól, hogy kilengéseket vált ki a tömeges ittasság. Az 1992-es svédországi Eb-finálé nap­jai során a svédek valamit enyhítettek a szigoron. Égetett szeszt ugyan nem mér­tek, de sört azért lehetett fogyasztani a mérkőzéseket vendégül látó stadionok környékén. Lassan itt a nyár és az angliai Eb-finálé. Úgy fest - a szurkolók harag­ját elkerülendő -, angliai elöljárók rendel­kezést hoznak, amely szerint az éttermek, bárok és kocsmák korlátlan ideig nyitva tarthatók. Angliában általában este 23 órakor zár­nak ezek a vendéglátó-ipari egységek. A kontinensbajnokság napjaiban viszont a tulajdonos szabadon eldöntheti, mikor teszi fel a lakatot az ajtóra. A rendőrség egyetért ezzel az elképzeléssel. Az az álláspontja: ha a drukker tudja, csak meghatározott ideig engedik alkoholt fogyasztani, dühében úgy „feltankol” a mérkőzés előtt, hogy vi­selkedése ellenőrizhetetlenné válik. Most tehát ihat minden szomjas szur­koló, akár hajnalig is. Attól (is) függően, hogy válogatottja kikap vagy éppen nyer. Az indok (öröm, bánat, közöny) változhat. Az alkoholfogyasztás mértéke nem. Hoddle kinevezése a pánik fele Ken Bates, a Chelsea elnö­ke úgy véli: az Angol Lab­darúgó-szövetség (F.A.) belső hatalmi harcai, egy­fajta pánikhangulata sejlik föl Glenn Hoddle hirtelen szövetségi kapitánnyá való kinevezésének hátterében. Terry Venables, a volt „boss” az Eb-döntő után búcsúzik, helyére új kapi­tányként a Chelsea eddigi vezetőedzője, Hoddle ül le. Bates hite szerint régen lejátszott parti eredménye az, hogy tőlük egyszerűen elorozták Hoddle-t.­­ Amikor Graham Kelly az F.A. részéről felhívott telefonon, és érdeklődött, mit szólnánk Hoddle át­engedéséhez, már régen megegyeztek edzőnkkel - hozta fel vádját Bates. - Bi­zonyos körök érdekei nem egyeznek a szövetségen be­lül. Bert Millichip, az F.A. elnöke hamarosan befeje­zi ténykedését a szövetség első embereként. Folyik a pozíciós helyezkedés, és ennek része a Hoddle-lal való „játék” is. Bates még elmesélte, hogy Hoddle minden ké­rését teljesítették, például 12 millió fontot költöttek j­átékosvásárlásra. A távozó vezetőedző tény­kedése három idénye után középmezőnybéli együttest hagy maga mögött. Ám 1994-ben F.A. Kupa-dön­tőbe vezérelte a Chelsea-t, majd a­ következő idény­ben a KEK-elődöntőig ma­síroztak. Hoddle utódja vagy Ruud Gullit lesz, vagy az egy­kori Arsenal-edző George Graham. * Öt órával azután, hogy egy kínai bajnoki labdarúgó­mérkőzés befejeződött a pekingi Dolgozók stadion­jában, Terry Venables vizsla szemekkel mérte fel, alkalmas lesz-e a játéktér a május 23-i Kína-Anglia barátságos mérkőzésre. Venables nem rejti véka alá: mivel az Eb-döntő után leköszön, és vágya az, hogy Anglia nyerje a kon­tinensbajnokságot, lénye­ges, miként végez együttese Kínával szemben. Egy jó játék, győzelem megerősít­heti hitében az angol „fut­­balloroszlánt”. Dőltek a NÉPSZAVA-információ Vasárnap óriási duatlon­­ünnep zajlott a budai alsó rakparton. Másként nehéz lenne jellemezni az idén is sikeres, immáron ötödik alkalommal megrendezett Canada Dry Duatlon Gá­lát, amely a sportágban minden idők legnépesebb magyar versenye lett, hi­szen összesen 891 amatőr és profi sportoló rajtolt. A nézők száma is évről évre nő, a hét végén mintegy há­romezren voltak kíváncsi­ak a duatlonosokra. A profik, azaz négy kor­osztály (ifj., junior A, ju­nior B, felnőtt) legjobbjai a hagyományos távon (6 km futás, 24 km kerékpár és 3 km futás) álltak rajthoz. A hölgyek ismét 7 perc 12 másodperccel korábban indultak, de az idén hamar, már a kerékpározás közben elfogyott az előnyük. A férfiaknál a kerékpá­rozás végén kilencen egy­szerre indultak futni. Leh­mann Tibor rögtön az élre állt, és gyors tempóját csak Fazekas Attila tudta tarta­ni. Követte teljesen a célig, ahova közösen, felemelt kézzel érkeztek. A női mezőnyben Csö­mör Erika nagy meglepő­ csúcsok része mintegy 100 méterrel előbb indult a végső futás­ra, mint a múlt heti duat­lon Eb junior ezüstérme­se, Molnár Erika. Az előny azonban pillanatok alatt eltűnt, és Erika fölényesen, tavalyi győzelmét megis­mételve nyert. Mindkét (illetve három) győztes megjavította tava­lyi pályacsúcsát, melyért 25 000 forintot kasszíroz­hatott. A győztesek és he­lyezettek a Köztársaság Kupa mellé 400 000 forint pénzdíjat kaptak. A boldog győzteseket és a lelkes amatőröket 1997. május 4-én várja ismét a budai rakpart a 6. Canada Dry Duatlonon. w*** ..■o&a . T­S1­4 $ USB. Trapattoni nem tart a Császártól MTI-információt Giovanni Trapattoni, a Ba­yern Münchenhez nyáron visszatérő olasz labdarúgó­­edző a Welt Am Sonntag­­nak adott interjújában ki­jelentette, hogy nemcsak a bajor klubtól kapott aján­latot. - Nem igaz, hogy senki sem keresett meg rajtuk kí­vül. Kaptam több ajánlatot Olaszországból, de hívott a Real Madrid és a Leverku­sen is. Mégis a Bayernt vá­lasztottam, mert München­ben most egy fiatal, nagy jövő előtt álló csapat jött össze. Egyébként pedig sze­retem Németországot, mert arrafelé nincs olyan káosz, mint Itáliában - így Tra­pattoni. Az olasz szakember el­mondta, nem tart Franz Beckenbauertől, a Bayern München elnökétől. - Soha nem voltak prob­lémáim vele, jobban sze­retek olyan kitűnőségekkel beszélgetni a futballról, mint ő, Rummenigge vagy Hoeness, mint laikusokkal. Nem félek Beckenbauer­­től, együtt akarok dolgoz­ni vele. Trapattoni 1994 és 1995 között már dolgozott egy évig a Bayernnél. Bár irá­nyításával a bajoroknak nem sikerült megnyerni­ük a bajnokságot, Trapat­toni szerint ez mégsem volt kudarc. - Olyan meghatározó já­tékosokat kellett pótol­nunk, mint Kahn, Mat­thäus és Helmer, mégis bejutottunk a Bajnokok Ligájának elődöntőjébe. Most sokkal erősebb a Ba­yern, hiszen ott van már Herzog, Klinsmann, Strunz és Sforza is... Ugyancsak müncheni hír, hogy új nézőcsúcsot mondhat magáénak a Ba­yern. A német labdarúgó Bundesliga 1963-as beve­zetése óta a bajorok első csapatként lépték túl hazai mérkőzéseiken az egymil­liós nézőszámot! A Bayern eddigi 17 otthoni találko­zóját 1 009 000 szurkoló látta. Tizenkét alkalommal könyvelhették el a telt há­zat jelentő 63 ezres néző­számot. Egy alkalommal, az 1860 München elleni he­lyi rangadón 69 ezer be­lépőt adtak el, így a mün­cheniek összecsapásait át­lagban 59 352 szurkoló lát­ta az Olimpiai stadionban. A Bayern május 18-án a Fortuna Düsseldorf ellen játssza le utolsó hazai mér­kőzését. Erre az összecsa­pásra - nem meglepő! - nem lehet jegyet kapni.

Next