Népszava, 1996. augusztus (124. évfolyam, 179–203. sz.)

1996-08-08 / 185. szám

Gondok közepette rajtol a Kispest-Honvéd Bánki József NÉPSZAVA Kispesten amilyen szépen indult a futballnyár, olyan keservesen folytatódott. Kezdődött azzal, hogy megnyerték a Magyar Ku­pát, viszont ezután inkább mentek, mint jöttek játé­kosok a piros-feketékhez, majd folytatódott az idei MK-ban való vesszőfutá­sukkal. Vereség Budafo­kon, aztán Salgótarjánban, ennek megfelelően kiesés. Ma este 7 órakor a Bozsik stadionban viszont már KEK-kvalifikációs mérkő­zésen lépnek pályára a kis­pestiek a macedón Sloga Jugomagnat együttese ellen. Ennek apropóján kerestük fel Török Pétert, a Kis­pest-Honvéd vezetőedzőjét. - Mennyiben magyarázza a honi kupakudarcot a tá­vozók hiánya? - Warzycha nagyon hi­ányzik, ő meccseket döntött el, emellett emberileg is jó­tékony hatással volt a töb­biekre. Árgyelán, noha rop­pant fontos gólt fejelt a BVSC elleni kupadöntőn, már kevésbé hiányzik, hi­szen mentalitása, futball­hoz való viszonya enyhén szólva kívánnivalót ha­gyott maga után. A legna­gyobb gond azonban, hogy a kupameccseken nem bi­zonyultak eléggé frissnek a játékosok, és ez okozta a vereségeket.­­ Utóbbi mennyiben te­kinthető szakmai hibának? - Annyiban, hogy mivel nem jutott elég idő a fel­készülésre, a Budafok és a Salgótarján ellen még az alapozás kellős közepén léptek pályára a fiúk. Gon­doltuk, ezt az akadályt len­dületből venniük kell. Té­vedtünk. Most, a macedó­nok ellen azonban, ahogy eredetileg is terveztük, már igyekszünk fizikailag és lel­­kileg is ráhangolni a játé­kosokat a feladatra. Remé­lem, sikerül majd felrázni őket, de tartok tőle, hogy elment az önbizalmuk, és nem mernek majd játszani. Bár ne lenne igazam... - Mit tud a macedón el­lenfélről? - Szinte semmit, csak az elbeszélésekre hagyatkoz­hatok. Eszerint egy ke­mény, sokat futó csapattal találkozunk. Fura módon a macedónok nem adtak le­hetőséget játékuk feltérké-n­ezésére, szemben azzal,­ogy bennünket kétszer is láthattak az elmúlt hetek­ben. Persze bízom benne, hogy ezzel sikerült is alapo­san megtéveszteniük meg­figyelőiket. - Milyen összeállításban küldi pályára a csapatát? - A Vezér - Hahn - Pló­­kai, Gabala - Dubecz, Ko­vács B., Urbányi, Bárányos, Piroska - Jovanovics, Tóth M. tizeneggyel kezdünk. A többiekről szólva Mátyus gyatra fizikai állapotban érkezett vissza az olimpiá­ról, neki elsősorban trénin­geznie kell. Forrai más eset, a fiatal középpályás ne­hezményezte, hogy Török­bálinton lecseréltem, s kije­lentette: ha nem tud kezdő ember lenni, akkor inkább elmegy. Én ezt neki nem tudtam garantálni, mire Komora Imre megtoldotta azzal, amennyiben hoz egy csapatot, amely megfizeti az árát - mehet. Ilyen kö­rülmények között várjuk tehát a KEK-meccset, és nem mondom, hogy biztos vagyok a továbbjutásunk­ban, de abban igen, hogy mindent megteszünk a si­ker érdekében. A BVSC viszont túl van már nemzetközi bemutat­kozáson, és bizony a vasuta­sok nem kápráztatták el túlságosan híveiket a sze­rény képességű walesi Barry Town elleni UEFA- kupa-mérkőzésen. Ennek dacára a 3-1-es győzelem bizakodásra adhat okot a továbbjutást illetően. De hallgassuk inkább Dajka László vezetőedzőt, ho­gyan látta ő a kedd esti, Szőnyi úti eseményeket. - Az eredmény megfelelő, a játék viszont lehetett vol­na jobb is. Akadtak felvil­lanásaink, ám a folyama­tosság és az összeszokott­ság hiányát éreztem végig a teljesítményünkön. Ezen azonban ne csodálkozzon senki, hiszen öt-hat napja dolgozik együtt a társaság az olimpiáról és az ifi Eb­ről visszaérkezettekkel ki­egészülve. Ráadásul a wale­siek potyaízű gólja is meg­zavarta a fejeket, ezután nem sikerült felszabadul­tabban futballozni. - Megkockáztatom, a Szőnyi úton látottak alap­ján szégyen lenne, ha nem a BVSC jutna tovább a két hét múlva sorra kerülő visszavágó lefújásakor... - Pedig még semmi nem dőlt el. Tény, nálunk az előny, ugyanakkor rendkí­vül nehéz meccs vár ránk Walesben. Fontos lesz, hogy a játékvezető mennyi­re engedi majd a walesiek könyöklős, rugdosódó stí­lusát, ha nagyon, akkor bajban lehetünk, hiszen fiatal csapatunk még nem szokott hozzá az ehhez ha­sonló harcmodorhoz. Két­ségtelen, nem lehetünk büszkék, ha nem jutunk to­vább, persze erre gondolni sem merek. Továbbjutunk, mi több, hiszek benne, job­ban is játszunk majd, mint az első mérkőzésen. SPORT 1996. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK 15 Komoly helyzet és hit nélkül Labdarúgó BEK-selejtezőn: IFK Göteborg-Ferencváros 3-0 (1-0) NÉPSZAVA-információ Tegnap este Norrköpping­­ben nem más, mint a Baj­nokok Ligája 16-os elit me­zőnyébe való jutás volt a tét a svéd Göteborg és a Fe­rencváros együttesei között. A két csapat 7000 - köz­tük mintegy 500 ferenc­városi - néző előtt a fran­cia Lars játékvezetése mellett a következő össze­állításban lépett pályára: Göteborg: Ravelli - Land­berg, Lucic, Anegrund, Nils­son - Alexandersson, Mild, Lindqvist, Blomqvist - Pet­­tersson (Wahlstedt, 85.), Andersson. Ferencváros: Hajdú - Te­lek - Limperger (Milovano­­vic, 70.), Nagy N. - Szűcs, Miriuta, Jagodics, Lisztes (Arany, 73.), Aranyos-Hor­váth, Nicsenko (Touati, 83.). Rendkívül bátran kez­dett a Fradi, és az előzetes terveknek megfelelően Lisz­tesék igyekeztek a svédek térfelén tartani a labdát. Ez olyannyira sikerült, hogy az első félórában in­kább a zöldek tüsténkedtek a néhol eszelős ábrázattal ugrabugráló veterán Ra­velli kapuja előtt. Igaz, zic­cerekig már nem jutottak el a ferencvárosiak, a ha­zaiak viszont még lövőhely­zetig sem. Ez örömteli volt, egészen a 34. percig. Ek­kor egy 16-oson belüli ka­varodást követően Blom­qvist elé került a labda, aki a jobbösszekötő helyéről, 14 méterről ballal mesé­sen nyesett a jobb felső sa­rokba, így az első svéd lö­vést követően vezetett az EFE (1-0). Lendületbe jöttek a skandinávok, és az utol­só 10 percre átvették a já­ték irányítását. Egyre sű­rűbben közelítették meg a gólnál kissé későn vetődő Hajdú kapuját, de szeren­csére nagyobb galibát nem okoztak. Ám így is bosz­­szantó, hogy a félidő nagy részében stílusosabban (igaz, hatékonyság nélkül) futballozó Ferencváros hátránnyal volt kénytelen pihenőre vonulni. Szünet után rögvest az ex-ajaxos Pettersson ke­rült helyzetbe, lövését Haj­dú hárította, a 49. percben azonban ismét a hálójába került a labda. Méghozzá milyen bakisorozat után... Kezdődött azzal, hogy Ara­nyos a lendülettől kisodor­ta a kivetődő kapus kezé­ben lévő labdát, az Mild elé került, ő Andersson elé tolta, s beadását a Limper­ger mögül kibújó Pettersson négy méterről a hálóba fe­jelte (2-0). És még nem volt vége. Folytatódott a mieink vesszőfutása... Az 57. perc­ben Blomqvist előrendelé­sénél a svédek mint a SAS légitársaság reklámembe­rei emelkedtek a magasba - a zöldek, Hajdúval az élen, a labda alól figyelték az eseményeket -, aztán Pettersson visszastukkolta a játékszert, amely a men­teni igyekvő Nagy Nor­bertről a jobb sarokba pattogott (3-0). Ezután eseménytelen időszak következett, a své­dek nem erőltették túlzot­tan a dolgot, a franzstad­­tiak pedig... Nos, a tete­mes hátrány kedvét szegte a Fradi futballistáinak, és Jagodics kivételével, aki hiába fogta megfelelően a két hét múlva már a spa­nyol Real Sociedadban ját­szó Mildet, szemmel lát­hatóan hit nélkül futbal­loztak. A hajrában még Blomqvist közeli fejesét, majd lövését védte bravúrral Hajdú, így az eredmény már nem változott. Még szerencse, hogy nem kap­tunk több gólt. A légtérben egyértelműen megverték a Fradit, és a háromgólos hátrány, vala­mint a látottak alapján kizártnak tűnik a magyar csapat továbbjutása a két hét múlva megrendezésre kerülő, Üllői úti visszavá­gón. Persze nem sértődnénk meg, ha mégis sikerülne. Ám az csodával érne fel. Jagodicson a legkevésbé múlott a vereség Tapolcsányi Éva felvétele Robinsonra nem lehetett panasz Pincési László írása a NÉPSZAVÁNAK Az atlantai férfi kosárlabdadöntő után Stockton, az USA győztes csapatának irá­nyítója elismerte, hogy négy év múlva már nem lesz teljesen egyértelmű az amerikai fölény. A legnagyobb esélyesnek kikiáltott Álomcsapat már Atlantában is megküz­­dött az aranyéremért. Úgy tűnik, hogy a tengerentúlon kétévente alakítanak egy „Dream Teamet”, amelyek száma lassan meghaladja a Lajos nevű francia királyok számát is. Nos, Franciaországban annak idején ez minőségromlással járt. Sajnos a kosárlabdában is ez történt. Míg Barcelonában a Jordan, Magic Johnson vezérelte együttes meccsenként 125-130 pontot szórt, addig Hillék 816 pontot dobtak a nyolc mérkőzés alatt összesen, ez átlag 102 pont. A kapott talá­latok száma 562 volt, ez meccsenként 70 pontot jelent. A csapat legeredményesebb játékosa Robinson lett (95 pont), ő 74 szá­zalékos pontosságot dobott kosárra. Nála csak Barkley nyújtott jobb dobóteljesít­ményt, 78 százaléka 89 ponttal párosult. Jól termelt Miller is (91 pont), csakúgy, mint Pippen (86 pont). Utóbbi eredmé­nyessége ellenére sok labdát elszórt, dobó­teljesítménye mindössze 62 százalék. Lenny Wilkens edző minden találkozóra más-más kezdőötöst jelölt ki, és sokszor cserélt, így aztán ritkán fordult elő, hogy valamelyik játékos 20 pontot Wiskey annál többet szerezzen egy mérkőzésen. Erre csak Pippen (Kína ellen 24 pont), Barkley (Ausztrália ellen 24 pont), Robinson és Miller (Jugoszlávia ellen 28, illetve 20 pont) volt képes. Óriási csalódást okozott Payton, aki messze a leggyengébb játékosa volt a Dream Team­s-nak. Felelőtlenül kosarazott, és mindössze 39 százalékos teljesítményt ért el. A nézők legnagyobb bánatára követte példáját Richmond (53 százalék) és Malone (56 százalék) is. Shaq O’Neal látványosan játszott (74 pont, 67 százalék), hatalma­sakat zsákolt, ám ha a kosárszerzés eme formáját végképp eltörölnék, felkopna az „óriásbébi” álla. Kétméteres távolságból már kimondottan ügyetlen. Az amerikai válogatott a legjobb dobó­teljesítményt Kína ellen nyújtotta (72 szá­zalék), bár ez egy 63 pontos siker esetén el­várható. Legrosszabbul e tekintetben az elődöntőben, az ausztrálok ellen játszottak (58 százalék), de ez is elegendő volt a 28 pontos győzelemhez. Négy év múlva, Syd­neyben mindez akár fordított előjellel is megtörténhet... Növekszik a díjazás, jobb lovasok jönnek Az atlantai olimpia lovas eseményein militaryban csapattal tudtunk részt venni, díjlovaglásban pedig Dallos Gyula kvalifikálta magát (igaz, őt kigolyózták a nemzetközi szö­vetség vezetői...). A lovassport sava-borsát jelentő díjugra­tásban viszont honi sportoló nem képviselte színeinket. Mindez nem véletlen, hiszen a három szakág közül legin­kább ebben vagyunk lemaradva a világ élvonalától. Kálnoki Kis Attila NÉPSZAVA A sportág illetékesei azonban lépé­seket tesznek a távolság csökkenté­se érdekében. Az olimpia díjugra­tó döntőjével egy időben rendezték meg Budapesten a kelet-közép-eu­­rópai ligában pontot adó C.S.I. Volvo Világkupa-viadalt. A ver­seny céljáról, tapasztalatairól fag­gattam dr. Burucs Balázst, az ug­­rószakág szövetségi kapitányát. - Először 1993-ban adott otthont a Tattersall nemzetközileg is jegy­zett versenynek. Az idei volt a má­sodik alkalom. Szeretnének hagyo­mányt teremteni? - A folyamat azért szakadt meg, mert az ugrópálya talaja nem iga­zán felelt meg a nemzetközi elvárá­soknak. Az új vízelvezetős, füves pálya azonban jól debütált, reme­kül bírta a versenyt. Az pedig egy­értelmű számunkra, hogy Buda­pest nem maradhatott esemény nélkül, hiszen a külföldiek érdeklő­dése óriási volt.­­ Az, hogy tizenegy nemzet lova­sai és nyolcvan külföldi ló vett részt a viadalon, alátámasztani látszik az elmondottakat. Lehet ebből még tovább lépni? - A legnagyobb dilemma előtt ál­lunk. A hétvégi a C.S.I. kategóriá­ba sorolt verseny volt, ami a meg­hívásos versenyek közül a legma­gasabb rangú. Itt a rendező ország azt fogad, akit akar. Ezután követ­kezik a még rangosabb, C.S.I.O. kategória, ami hivatalos nemzetek közötti lovasrendezvény. Itt már annyiból meg van kötve a kezünk, hogy csapatversenyt is rendezni kell, így azok a külföldi verseny­zők, akikkel remek baráti kap­csolatunk alakult ki, nem biztos, hogy bekerülnek az adott nemzet öt­fős válogatottjába, helyszűke miatt nem is tudnánk fogadni őket. Vi­szont ezek a viadalok rangosabbak, jobban jegyzik a világban, kiváló lovasokat láthatna a nagyérdemű. - Ez viszonylag kellemes gond... A józan ész azt diktálná, hogy eb­ben az irányban kellene nyitni. - Nehéz a döntés, mert a mostani jó hangulatú, stresszmentes ver­seny, ahol nemcsak a teljesítmény, hanem a hangulat és az élmény is fontos. A C.S.I.O.-kon pedig egyér­telműen csak a sport dominál, ami nem olyan nagy baj, hiszen az elő­relépéshez mindenképpen azoktól a külföldiektől érdemes tanulni, akik előttünk járnak. - Akkor mi a probléma? - Évente csak egy ilyen versenyt lehet országonként rendezni. -Ez a privilégium Kiskunhalasé? - Igen. Most tartunk ott, hogy ők már nem szeretnének C.S.I.O.-t rendezni, nem kellene hatalmi szó­val rájuk erőltetni, szövetségi szin­ten beleszólni. A belső énem azt súgja, hogy meg tudunk majd egyezni, és a két viadal, a budapes­ti és a kiskunhalasi rangban he­lyet cserélnének. Apró lépések ezek, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy előre tudjunk lépni.­­ A pénzdíjak emelésével nem le­hetne még csábítóbbá tenni a buda­pesti eseményt? - Az 1993-ashoz képest megdup­láztuk a nyereményalapot. A há­rom nap alatt közel 1,7 millió fo­rintot osztottunk ki. - Ez hazai szinten jelentős, nem­zetközi viszonylatban csekély. - Nem hiszem, hogy tudnánk ve­tekedni például Monte-Carlóval. Bár „túl nagy különbség” nincsen. Ott is ugyanezek a számok szere­pelnek, csak forint helyett svájci frank van mögéjük írva. Az viszont biztos, hogy jövőre nagyobb lesz a szponzori érdekődés. Ez érezhető volt a VIP-terasz nyüzsgéséből, tet­szett nekik az esemény. Jövőre meg­próbálunk még komolyabb összdí­­jazást biztosítani. - Szakmailag milyen tapasztala­tokat szerzett? - Tendencia, hogy minden verse­nyünkre - így most is - külföldről hívunk pályaépítő mestert, mert ezen múlik a siker. Jellemző a pá­lyákra, hogy a lovasok eszére volt bízva, hogy miként oldják meg a feladatot. A magyar lovasokat rit­kán kényszerítik arra, hogy az alappályán is megizzadjanak. Má­sik nehézség az akadályok méreté­ben volt. A nagydíj a nyugati szín­vonalat képviselte. Hiszem, hogy évről évre megrendezett hasonló versenyekkel előbb-utóbb fölzár­kózunk Nyugat-Európához. RÖVIDEN Öbölátúszás a Balatonon Vasárnap délelőtt Bala­­tonfüred és Tihany kö­zött rendezi meg a Ma­gyar Marathon Klub az idei Wesselényi-emlék­­versenyt, a Pannon GSM-öbölátúszást. A rajt 9.30 órakor a Füred Szálló melletti Probió strandon lesz. Ezután egy-két percenként in­dítják a csoportokat. Megrendezik a hagyo­mányos családi verse­nyeket, újdonság, hogy külön baráti csoportok is összemérhetik tudá­sukat. 12 órakor vízbe szállnak az igazolt ver­senyzők, akik a bajnoki címért viaskodnak. Linzi triatlon Az ausztriai Linzben rendezett féltávú nem­zetközi triatlonverse­­nyen a női mezőnyben Edöcsény Nóra győzött, a férfiak között Kropkó Péter a harmadik he­lyen végzett. Bérletárusítás Az UTE labdarúgó­szakosztálya megkezdte a Megyeri úti stadionba szóló éves bérletek áru­sítását. Az érdeklődők hétköznap 8-tól 16 óráig a helyszínen vagy az egyesület Eötvös utcai központjában vásárol­hatják meg az idényre érvényes belépőket. Pénteken 17 órára az Ady Endre Művelődési Központba­­nkétre vár­ják a szurkolókat. Az NB I-es célkitűzésekről és az elvárásokról hang­zanak el tájékoztatók. Csank János kerete Jövő szerdán 19 órakor az Egyesült Arab Emírségek elleni siófoki barátságos 90 perccel ke­zdi meg az „őszi szezont” a magyar labda­rúgó-válogatott. Csank Já­nos szövetségi kapitány közzétette keretét. A játé­kosok hétfőn 9.30 órakor találkoznak a Népstadion toronyépületében, majd a tatai edzőtáborba utaznak, ott készülnek együtt. - Bánfit nem engedik el a siófoki találkozóra, Kiprich ugyan játszott bajnoki mér­kőzést, de lábsérülése miatt erősen bizonytalan, hogy hazatérhet-e - mondta el Csank János. - Vincze Ist­ván jelenleg egyesületen kí­vüli labdarúgó, elképzelhe­tő, utólag behívom őt is. Il­lés, Nyilas és Lipcsei sérü­lései okán marad távol a kerettől, de természetesen távlati terveimben ők vala­mennyien szerepelnek. Csalok János kerete egye­sületenként: Ferencváros, Hajdú, Lisztes, Telek, Ara­nyos, Horváth F., Nagy N.; DVSC: Dombi, Madar Cs., Sándor T.; MTK FC: Orosz, Halmai] ETO FC Győr: Mracskó] Innstadt Stadler FC: Dragoner, Kispest- Honvéd FC: Hahn, Plókai A.] Admira Wacker Klausz; Ekeren, Urbán] UTE: Sebők V., Szűcs L.; BVSC: Eg­­ressy; Vasas, Sáfár. Eredményes idényt várnak a Hungária körúton „Elfogadhatónak tartjuk az elmúlt bajnokságban meg­szerzett ötödik helyezésün­ket, de a jól sikerült át­igazolásainkkal elvárásaink növekedtek. Szeretnénk, ha kiharcolnánk az európai ku­paszereplés jogát” - kezdte az MTK FC szerda délelőt­ti sajtótájékoztatóját a Fotex-székházban Fülöp Ferenc klubigazgató. Rögtön a bemutatkozás meglepte az újságírókat, hiszen a június végén távo­zott Kisteleki István helyét az igazgatói székben a kék­fehérek korábbi szakosz­tályvezetője, Fülöp Ferenc vette át. Az MTK vezetői a legnagyobb igazolásnak Garami József mesteredző megszerzését tartják. Tőle idén a csapat összekovácso­lását várják. Jövőre az­után már jöhet a bátrabb tervezés, a bajnoki címről... Elég jelentős az újonnan érkezettek névsora. Ismert, Zimmermann, Katzenbach, Halmai és Orosz Ferenc már „kék mezes”, az elmúlt napokban pedig sikerült megegyezni a zalaegerszegi csatárral, Preisingerrel. Ő négy évre kötelezte el ma­gát a kék-fehérekhez. A felkészülést sérülések zavarták meg - mondta el még Garami. A legkérdése­sebb a válogatott Illés Béla egészségi állapota. Keddtől szombatig KEN­D-nyerőszámok csak a NÉPSZAVÁBAN A tegnapi sorsolás nyertes számai # 5 9 18 25 27 29 35 36 40 46 48 52 53 64 68 69 72 73 78 80 Jlll, N R-\ 'W/r qnn,u ',a Mi iU

Next