Népszava, 1996. október (124. évfolyam, 229–254. sz.)

1996-10-04 / 232. szám

8 1996. OKTÓBER 4., PÉNTEK KULTÚRA Tokody Ilona örökös tag lett A lábnyoma ott van az Operett Színház előtt, azok között, akiket a közönség a legnagyobbak képzeletbeli együtte­sének örökös tagjává választott, s most szeptembertől már az Operaház társulatának is örökös tagja lett. Tokody Honát rövid idő, közel fél év leforgása alatt érte ez a két kitüntetés, amellyel rajta kívül kevesen dicsekedhetnek, ráadásul közöttük ő a legfiatalabb. Boldogan kezdi hát ezt az évadot, amelyben rögtön egy kedves szerepében lép a hazai közönség elé. Október 19-én az Erkel színházi Ver­­di-bemutatóban, A trubadúrban Leonórát énekli. Várnai Zsuzsa írása a NÉPSZAVÁNAK - Régi, kedves szerepem ez a Verdi-hősnő - meséli az énekesnő - hiszen annak idején Mikó András szín­padra állításában is én kel­tettem életre Leonórát, ta­valy nyáron pedig a Szege­di Szabadtéri Színpadon, a Vámos László rendezte elő­adásban énekeltem. Ma­gyarországon ez az ötödik­féle Trubadúr, amelyben fellépek, de énekeltem már a szerepet Spanyolország­ban, Bécsben, Berlinben, Münchenben is, összesen több­ mint harminc alka­lommal. Szeretem, mert állhatatos, igazi szerelmest kell alakítanom, gyönyörű bel canto dallamokkal, és csillogó koloratúrákkal. Valódi drámai színei, ősere­je van ennek az aragóniai asszonynak, legbelül, a szívem mélyén én is gyak­ran érzem magam spa­nyolnak. - Úgy hallottam, különle­ges beugrással egy másik Verdi-műben is színpadra lépett nemrég, méghozzá Koppenhágában. - Valóban, s a történtek után szinte fatalistává vál­tam. A világhírű baritonnal, Juan Ponsszal szerettük volna ugyanis ebben az északi városban is bemu­tatni Verdi-gálaműsorun­­kat, de a fellépés spanyol barátom egyéb elfoglaltsá­ga miatt meghiúsult. No, nem megyek Koppenhágá­ba, gondoltam, majd pihe­nek egy kicsit. Az egyik na­pon azonban délután fél kettőkor csörgött a telefo­nom, s kértek, ugorjak be Koppenhágában a Királyi Színház Verdi-produkció­­jába, A végzet hatalmába. Bár szinte soha nem szok­tam ilyen feladatokat elvál­lalni, most annyira kértek, hogy végül igent mondtam, s egy óra múlva már re­pültünk Koppenhága felé a menedzseremmel, Larry Biedermannal. Negyed nyolckor értünk az opera­házba, s ahogy beültem az öltözőmbe, elkezdődött az őrületes roham. Egyszerre ugrált körülöttem a fod­rász, a sminkes, az öltözte­tő, miközben a rendező né­hány fontosabb jelenetet igyekezett elmagyarázni nekem. Végül óriási sikert arattunk. - Idén jubilál, huszadik évadját tölti az Operaház­ban. Mivel ünnepel? - Még nagyobb felelős­séggel látok munkához, hi­szen ez a cím és a közön­ség szeretete erre kötelez. Ahogy kiváló kollégám, Simándy József mondta, egyetlen dolog fontos az életben, az, hogy eleget tu­dunk-e tenni annak, amiért a világra jöttünk, tudunk-e a tehetségünkkel örömet szerezni az embereknek? A trubadúr mellett november elején éneklem Verdi Re­­quiemjét is az Operaház­ban, s szerepelek A végzet hatalmának felújításában is. Közben pedig készülök a jövő év eleji japán tur­némra. Ősszel portréfilm is készül rólam a televízió­ban, ahol Vitray Tamás lesz a beszélgetőtársam. A pályámról, az életemről és természetesen a muzsiká­ról lesz szó, és magyar vo­natkozású darabokat éne­kelek, hogy ezzel is kifejez­zem hálámat az emberek­nek, akik örökös taggá je­löltek. Vitrayt azért vá­lasztottam, mert azonos hullámhosszon vagyunk, kölcsönösen tiszteljük és szeretjük egymást. Tudták önök, hogy Vitray is muzsi­kusnak, baritonistának ké­szült? Ugye, nem. Örökösök egymás között. A legfiatalabbnak, Tokody Hanának gratulál Takács Paula és Szecsődy Irén Készül az esély lexikona Gáspár Ferenc írása a NÉPSZAVÁNAK Fiatal Alkotóművészek Le­­xikonát jelenteti meg jövő­re a Littera Nova Kiadó. - Kik kerülhetnek be a lexikonba, és miért csak a fiatalok? - kérdésemre a kiadó igazgatója, Balázs Tibor kérdéssel válaszolt. - Mi lett volna, ha annak idején a húszéves Petőfit hazazavarják­ a János vité­zével együtt, mert túl fia­tal? József Attilának sem mondták, hogy nagy tehet­ség, de még gyakoroljon egy kicsit. Sajnos, napjaink irodalmi élete - akárcsak a társadalom - elöregedett. Az irodalomban ugyan vannak biztató jelek, de a gazdasági recesszió itt is érezteti hatását. Az olva­sók inkább csak a régi, be­futott művészeket ismerik; velük a kis példányszámú könyvekben, folyóiratok­ban megjelenő, még „név­telen” fiatalok nehezen ve­hetik fel a versenyt. Mi - bár kis kiadó vagyunk - régóta igyekszünk teret biztosítani az ifjú tehetsé­geknek. Tavaly karácsony­ra Magánbirodalom és Me­nedékjog címmel kiadtunk két antológiát, amelyekben az eddig még önálló kötetet nem publikált írók, költők számára teremtettünk le­hetőséget a megjelenésre. Összesen tizenegy olyan vers-, próza- és tanul­mánykötetünk van, amely fiatal, első könyves író al­kotása. Fiatalok a könyvein­ket illusztráló grafikusok is: tízednégyükbek Cso­portos és önálló tárlatokat szervezünk a Józsefvárosi Klubban és az írószövet­ségben. - Csak íróemberek pá­lyázhatják meg, hogy a le­xikonba kerüljenek? - Természetesen nem, hi­szen a cím az alkotóművész szót is tartalmazza. Vá­runk minden művészt, de alkotóműhelyek, csopor­tok, irodalmi lapok és kö­rök, vagy bármilyen más, fiatalokat tömörítő alkotó­­közösség is jelentkezhet. A Fiatal Alkotóművészek Lexikona kétévenként fog megjelenni, és az esély könyvének szánjuk, azok számára, akiket szívesen alkalmaznának a potenciá­lis munkaadók - a galériák, a művelődési házak, a ki­adók, a múzeumok -, de mivel nem ismerik őket és a munkásságukat, mind­eddig nem kereshették meg őket. - Ki számít önök szerint fiatalnak?. - Az alsó korhatár 17 év, a felső a jövő év december 31-ig betöltött 35. életév. Valahol meg kellett húzni a határt. A lexikont dr. Balogh F. András irodalomtörté­nész szerkeszti, a szerkesz­tőbizottság elnöke pedig Pomogáts Béla, az írószö­vetség elnöke. Az egyes művészeti ágakba jelentke­zők bírálói kulturális és művészeti életünk jeles kép­viselői lesznek. - Jelentkezési határidő? - Október 15-éig lehet el­küldeni kitöltve azt az űr­lapot, amely a Művelődési Minisztérium Szalay utcai ügyfélszolgálati irodájában szerezhető be ingyenesen. Vidékieknek felbélyegzett és megcímzett válaszborí­ték ellenében elküldjük a jelentkezési lapot. Várjuk a határokon túl élő fiatal mű­vészek jelentkezését is. Cí­münk: Littera Nova, 1054 Budapest, Széchenyi utca 1/D., B lépcsőház, I. 7. A HÉT LEMEZE Neneh Cherry: Man Németh Zoltán írása a NÉPSZAVÁNAK Néhány év kihagyás után a Nő visszatért a Férfival. Neneh Cherry ugyanis a napokban jelentette meg harmadik albumát, amely­nek címe: Man. Az énekesnő látványos, azaz pontosabban: hallha­tó változásokon ment ke­resztül az utóbbi években. A korábbi lemezeit erős funky-, illetve raphangzás jellemezte, most azonban visszafogottabb, lágyabb dalokkal jelentkezett. Eh­hez talán az a tény is hoz­zájárult, hogy időközben feleségül ment Youssou N’ Dourhoz, akit a magyar közönség 1989-ben látha­tott a Népstadionban az Emberi jogokért nevezetű koncerten, többek közt Bruce Springsteen és Sting társaságában. A jelentős stílusváltás másik okaként említhető, hogy férjurával a tavalyi év legnagyobb világsikerét énekelték, melynek címe: 7 Seconds. Ez a gyönyörű szép, vonósokkal kísért nó­ta is felkerült Neneh új le­mezére. S ha már ez a dal ekkora sikert ért el, akkor nyilvánvaló, hogy a jól be­vált úton tovább kell ha­ladni. A Mant tulajdon­képpen áthatja a 7 Má­sodperc stílusa, s Neneh Cherry jelenlegi slágere, a Woman is kísértetiesen hasonlít rá. Ennek megfelelően az új albumon több slágergya­nús felvétel is található, amelyekkel minden bi­zonnyal találkozunk a rá­dióadásokban és a tv-csa­­tornákon. Ezek közé sorol­ható a Feel It, a Carry Me vagy az Everything. Lehet, hogy nem ér el ek­kora sikert, de mai, elgépie­­sedett világunkban üdítően hat a Golden Ring című dal. Itt ugyanis az énekes­nőt mindössze egyetlen akusztikus gitár kíséri, és ez az egyszerűség akár bá­torságnak is nevezhető, manapság szokatlan. Neneh Cherry a „Man” című új albumát ekképp jel­lemezte: „egy lemez, mely a szerelemről, a szexről, az életről, és a halálról szól”. Lengyel költő Nobel-díja Lapzártakor érkezett a hír, hogy a Svéd Akadémia a Krakkó­ban élő 73 éves Wisla­­wa Szymborska költő­nőnek és irodalomkri­tikusnak ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat. A Apropó - folytatás közel két éve Kepes András és csapata riportfilmet for­gatott Nyírtelken, a Lázár családnál. Lázár Péter és Márti arról nevezetesek, hogy saját három gyerme­kük mellett tíz állami gon­dozott gyermeket fogadtak be, hogy ők is családban nőjenek fel. Akkor még nem tudták, hogy mit vál­lalnak. A televízió népszerű ri­portere most megint felke­reste Lázárékat, hogy meg­kérdezze, mire jutottak egyedülálló vállalkozásuk­kal. Az újabb riportot ma este láthatják a nézők a TV 1-en, 21 óra 20 perckor. Törőcsik és Eszenyi együtt látszik NÉPSZAVA-információ A Komédiumban is meg­kezdődött az évad. Divat ’96 címmel, havi két alka­lommal, divatszínház kere­tében kapnak lehetőséget kortárs divattervezők a bemutatkozásra. Novermber 16-án A Márkusi­ cí­mvel idézik fel Márkv£r­ Lászlfy­ életét. Az előadást itar Én-­gozó Márta könyve alap­ján Dávid Sándor állította össze, ő játssza a címszere­pet, illetve énekli a dalbe­téteket. Zongorán Sárán László kíséri. December 10-én Szurdi Miklós rende­zésében mutatnak be két Schisgal-egyfelvonásost, A gépírók, illetve a Kínaiak, avagy aki zavart lélekkel lép ki a világba címmel. A szereplők Xantus Barbara, Kárász Zénó és Sír Kati. Január 24-én Mrozek Szer­ződését viszik színre Bodo­­lay Géza rendezésében. A kétszemélyes darab szerep­lői: Dörner György és Bán János. Tavaszai igazi szín­­háztörténeti esemény tanúi lehetünk, amikor is egy új­­vidék­i szergő­ Végel László Médeia tükre című darab­ját mutatják be Radó Gyula rendezésében, s két nagyszerű színésznő kerül egy színpadra. Az anyát Törőcsik Mari, a lányát Eszenyi Enikő alakítja. Repertoáron marad a S.Ö.R., A legújabb Villon, a Stílusgyakorlatok a köl­től, a Sapkamanó és az Ör­kény István életét bemuta­tó Azt meséld el, Pista! • • Ötvenéves lenne a verhetetlen kapitány Szilas Zoltán írása a NÉPSZAVÁNAK Minden idők legnagyobb magyar gitárosa - vésték Radics Béla sírkövére ti­zennégy évvel ezelőtt. Pá­lyafutása eszelős sikerek és katasztrofális bukások, megalázó vergődések soro­zata. Játszott a Neményi Béla vezette Atlantisz együttes­ben 1963-ban. Első saját zenekara, a Sakk-Matt 1968-ban mutatkozott be. Hozsannázó tömeg, ferge­teges siker akkor és később is a Tűzkerék, illetve a Tau­rus zenekarokkal. A hetve­nes években hangoztatták muzsikuskörökben, hogy kétféle rockzenész él Ma­gyarországon. Aki már játszott Radics Bélával, és aki csak ezután lép be a bandájába. Már életében legendákat szőttek a „kül­városi gitárkirály” körül. Maga csináltatta nagyle­mezének borítóját, és élete végéig várta, hogy eljönnek érte. Úgy gondolta, hogy a hanglemezgyár hatalmasai kopognak majd angyalföl­di, szoba-konyhás lakásán - ahol az édesanyjával élt -, és a viaszosvászonnal borí­tott asztalnál aláírják a le­mezszerződést. Az album sohasem készült el. Ennek ellenére ma is dúdolják, imádkozzák, ordítják da­lait a különböző emlékze­nekarok koncertjein: Zöld csillag, Lángszívű­ lány, Csodálatos utazás, Gonosz asszony... Olyan volt, mint egy nagy gyerek, akit szoron­gatott a siker. Érzelmi ala­pon közelített mindehhez. Nem értette, miért nem nyíltak meg előtte a stúdi­ók kapui, amikor pedig a közönség évek óta istení­tette őt! Nem vette tudo­másul, hogy a világ más­ként működik, és sajnos, gyerekes(?) volt más élet­helyzetekben TS!' Némi ‘ is’1' mérte fel az örökigazságot­­amely szerint lehet kirán­dulni a pokolba, de nem ér­demes odaköltözni. (Halá­lának közvetlen oka alko­holfüggőség volt.) Ki tudja, hogy hol kezdődik a té­boly? Csakis az biztos, hogy Radics Béla, a kapi­tány a lelke mélyén nem tudta feldolgozni a sikert. A külváros hősének hitte magát. Elhitették vele, hogy ő a legjobb magyar gitáros, aki nem lesz „áru­ló”, nem játszik pénzért slágerzenét, és nem hagyja el Angyalföldet. Végigját­szotta a romantikus hős szerepét, és a fiúk a térről belesulykolták, hogy ez nagyszerű. És vesztett. De legalább végigcsinálta. Ott volt az elsők között, akik hittek a színes ruhákban és a színes gondolatokban. Azok közé tartozott, akik maguk választottak élet­formát, ezért nem vegetál­tak a „konformista társa­dalom” részeként. Az öre­gedő rocksztárok, a széteső arcok némelyikét elnézve sokszor eszembe jut, hogy a kapitány történetének leg­alább van logikája. Persze hogy nem az álta­la lakott konyha volt az egyetlen. (Az volt Radics hálószobája is.) A hatvanas években tele volt a világ ezekkel a lerobbant kony­hákkal Memphistől Rákos­palotáig. Elvis, a király, Ji­­mi Hendrix, és Radics a kapitány között alig van különbség. Ma már nem di­vat arról beszélni, hogy „alulról jöttem”. Pedig so­kan érkeztünk onnan. Raj­­zottunk a viaszosvászon mellől a Váci utcai Édes Anna felé, tele vágyakkal és illúziókkal. És lettünk zenészek, színészek, írók, tanárok. Vannak köztünk győztesek és vesztesek, és vannak halottaink is... Nem véletlen, hogy a beat­­nemzedék után „arctalan nemzedék” nőtt fel! Jack Kerouac írja, hogy a gyere­keink egy szép napon azt hiszik majd: a szüleik bé­kés, rendezett, és nyugodt életet éltek. Minden reggel felkeltek, és büszkén elin­dultak az élet járdáján. Fo­galmuk nem lesz arról, hogy milyen képtelenül vad, őrült és szertelen volt valójában az életünk, így van ez, ha eltűnnek a kony­hákba viaszosvászonnal ta­­­­kart asztalok. '' (Örr Molnár Miklós Radics­ Béláról írt könyvének felhasználásával) * Fuder Tibor festőművész kiállítása nyílik, Tűzkerék RB-koncert lesz, Brunner Győző, Balázs Fecó és Som Lajos is részt vesz a gitár­király születésének 50. év­fordulójára rendezett bu­lin. (Esztergomi Szabad­időközpont, Molothov-liget, október 4-én 17 óra) NÉPSZAVA A gép forog, a színész nem pihen Kállai Ferenc nagyszerű alakítása a vígszínházi Háború és békében Stuber Andrea írása a NÉPSZAVÁNAK Valló Péter színre vitte a Vígszínházban Tolsztoj Há­ború és békéjét a maga tel­jességében. Sikerült megje­leníteni a háborút is, a bé­két is, az ést is. Képileg ezt úgy oldotta meg, hogy a csatajelenetekbe bependerí­tett néhány táncoló moszk­vai dámát, a báli jelenete­ken pedig átküldött egy­­egy sebesült katonát. Ezzel a rendezést nagyjából el is intézte. Ami még hátrama­radt, az a cselekmény lebo­nyolítása. Persze egy min­den vonatkozásban nagy regény esetében ez sem egyszerű feladat. Ott van először is a két­­kötetnyi szöveg, melyből eleve hárman írták a szín­padi változatot, ám a Víg­színházban még öten meg­dolgozták. (Ennyi írástudó ember fogott össze, s a színpadról mégis csapatos­tul röpködnek a levegőégbe a rosszul használt névmá­sok. Arra helyett rá, arról helyett róla, azokat helyett őket és így tovább.) A bő háromórás színházi elő­adás természetesen kurtít­ja, sűríti és megszűri az eseményfolyamot. Még így is rengeteg szereplőt és helyszínt kell megelevení­teni. Önmagában véve az sem kis teljesítmény, hogy Valló gördülékenyen vezé­nyelte le a sokszálú törté­netet. Nagy segítségére volt Szlávik István örökmozgó díszlete és a Vígszínház mindentudó színpadtech­nikája. Ötpercenként té­­rül-fordul a színpad, liftez­nek a süllyesztők, néhány pillanat alatt újabb és újabb hangulatos helyszí­nek állnak elő. Míg a gép forog, az alkotó színész nem pihen. Szaladgál a sö­tétben, hogy fél perc múlva ott bukkanjon fel, ahol kell. Kicsit mintha na­gyobb teret kapna az elő­adásban a masinéria, mint az élő színész. Pedig vannak itt színé­szek is. Alföldi Róbert (Andrej Bolkonszkij), aki­ijén buzog annyi hév és láz, hogy igazi romantikus hős legyen. Rudolf Péter (Pierre Bezuhov), aki csendes, mélázó jóságot sugároz. A bájos Balázsovits Edit (Na­tasa Rosztova), ki megkapó módon ott hordja az arcán mindkét szülője vonásait; Almási Éváét és Balázso­vits Lajosét egyszerre. Igyekvően szenvedélyes és nagyjából működőképes a Vígszínház előadása. Van egy igen érdekes dombo­rulata. Nevezetesen a két Bolkonszkij herceg, apa és fiú ellentétének vonulata. Nemzedékek és világnéze­tek szembenállása ez. And­rej a reformokért száll sík­ra, míg az öreg a régi rend híve. S amikor az idősb herceg dühödten szónokol­ni kezd szakértőkről, akik semmihez sem értenek, meg nyugati mintákról, ame­lyek idehaza majd jól tönk­retesznek mindent, akkor a közönség érezhetően meg­pezsdül, s épp csak hangos úgy van!-okra nem ragad­tatja magát. Pedig valójában nem ideo­lógiák győzik itt le egy­mást, hanem kettő színész dialogizál, s az egyik közü­lük nagyon nagy színész. Az öreg Bolkonszkijt Kállai Ferenc játssza. Olyan mes­terfokon, hogy döntő fö­lénnyel nyer. Felbillenti a színpadot, masinériástul, mindenestül. Piscator-Neumann-Prü­­fer: Háború és béke (Víg­színház) Díszlet: Szlávik István. Jelmez: Szakács Györgyi. Zene: Melis László. Ren­dező: Valló Péter. Szerep­lők: Hegedűs D. Géza, Ru­dolf Péter, Alföldi Róbert, Kállai Ferenc, Murányi Tünde, Balázsovits Edit fh., Igó Éva, Lukács Sándor, Vallai Péter, Szoboszlay Sándor, Selmeczi Roland, Gesztesi Károly, Kállay Molnár Péter, Kéri Kitty és Alföldi Róbert Marton Szilvia felvétele

Next