Népszava, 1997. július(125. évfolyam, 151–177. sz.)

1997-07-24 / 171. szám

NÉPSZAVA KULTÚRA 1997. JÚLIUS 24., CSÜTÖRTÖK 11 Egérrel lapozható olvasnivalók Lemez alakú köny­vek, digitalizált adatbázisok, képernyős albumok: az év díjazott CD-ROM-alkotásai Először hirdetett pályázatot az idén a Mű­velődési és Közoktatási Minisztérium di­gitális kiadványok számára, s a legszínvo­nalasabb művek alkotói az év CD-ROM alkotása elnevezésű díjban részesültek. A pályázat tanulságairól, a digitális irodalom műfaji jellegzetességeiről és az új kultúra­­hordozó jövőjéről Pogány Györggyel, a minisztérium informatikai igazgatóságá­nak főmunkatársával beszélgettünk. Valachi Anna NÉPSZAVA - Hányan indultak a pályá­zaton, s mennyire népszerű nálunk az újfajta, digitális kultúrahordozó ? - Huszonkilenc saját fej­lesztésű CD-ROM érkezett a pályázatra tíznél több kiadótól. Egyelőre nem­ foglalkoznak túl sokan Magyarországon multimé­diás kiadványok előállítá­sával, hisz­en a digitális technika csak a kilencve­nes évek elején jelent meg a világon. Nálunk három­négy esztendeje volt a nagy robbanás: akkoriban min­denki a jövő kulturális eszközeként tekintett a CD-ROM-okra, a multimé­diás könyvtárakra. Azóta kiderült, hogy könnyű és gyors hozzáférhetősége mi­att az Internet sokkal al­kalmasabb az aktuális adatbázisok megjelenítésé­re; a CD-ROM-okon in­kább speciális dokumentu­mokat, irodalmi és művelő­déstörténeti alapműveket érdemes tárolni. .Magyar nyelvterületen sajnos nem kifizetődő CD-ROM-ot fej­leszteni. Talán csak a nyelvoktatásban használa­tos képes-hangos szótárak előállítása térül meg anya­gilag, azok iránt kimagas­ló a kereslet. Egyébként olyan nagy költséget igé­nyel a sokféle szakember foglalkoztatását követelő komplex alkotómunka, hogy a várható forgalom tükrében anyagi támogatás nélkül nem érdemes­­ ,de nem is lehet­­ önálló fej­lesztésű CD-ROM készíté­sére vállalkozni. Azért is díjazzuk ezentúl minden évben a legjobb digitális műalkotásokat, hogy koc­kázatvállalásra ösztönöz­zük a kiadókat. - Melyek a díjnyertes művek? -­ Két alkotás kapta meg az idén a pályadíjat, négyet elismerő oklevéllel jutal­mazott a zsűri. Az egyik díjazott mű a Magyar Nemzeti Múzeum által ki­adott Koronázási jelvények című CD, mely rendkívül igényesen megvalósított, műfajteremtő alkotás, ma­gas művészi színvonalú látványtervezéssel és kivá­ló kezelőprogrammal. Is­merteti a korona történetét és a hozzá fűződő legendá­kat, s gyönyörű illusztrá­ciói a legpazarabb kivitelű amerikai CD-k színvonalát idézik. A másik díjnyertes a Magyar Rádió kiadvá­nya, a Bartók Béla élete és művei című CD, mely a zsűri véleménye szerint mind szándékában, mind megvalósításában látható­an „kompromisszumok nélküli”, szintén műfajte­remtő alkotás. Elismerő oklevelet kapott az Ar­canum Databases Kft. által kiadott, ötnyelvű Biblia, valamint a Verstár című al­kotás, elsősorban magas kulturális értéket képviselő tartalmuk miatt; a Bethlen Gábor Református Gimná­zium által kiadott Honf­og­lalás című CD-ROM, mely­ben a diákok és a tanárok kreatív multimédiás tech­nikai együttműködését ér­tékelte a zsűri; a több évfo­lyamot megélt AB CD in­teraktív magazin CD-soro­­zata, mely nagyon modern, izgalmas, újfajta műfajt hozott létre a zenei elem­zéstől a politikai adatbázi­son át a szoftverbírálatig, ám tavaly támogatás hiá­nyában megszűnt. S végül elismerő oklevelet kapott Manó fantázianevű CD-so­­rozatáért a Profi-Média Kft., mely oktatólemezei­vel élen jár az új médium adta lehetőségek kipróbá­lásában. - Anyagi elismeréssel is jár a díj? - A minisztérium a díj­nyertes és az oklevéllel el­ismert művekből bizonyos mennyiséget megvásárol, és a középiskolai Internet­­programhoz kapcsolódva eljuttatja azokat az isko­láknak. Szeptemberre ta­lán már kiderül, mennyi pénz áll majd rendelkezés­re a CD-ROM-vásárláshoz. A középiskolai Internet­­program keretében 1998. augusztus 31-ig minden középiskola kap egy mini­mum nyolcgépes multimé­diás komplett berendezést Internet-hozzáféréssel. Az idén október-november­ben a középiskoláknak több mint a fele hozzájut­hat már a géphez és talán már az Internet-vonalhoz is. Rajtuk kívül még 214 si­keresen pályázó általános iskola és 34 középiskolai kollégium kaphat multi­médiás gépeket.­­ Ahány iskolai számító­gépet szétosztanak, annyi példányt vesz a díjnyertes művekből a minisztérium? - Sajnos nem, mert a CD­­ROM-ok árai meglehetősen különbözők. Nem az a cél, hogy mindegyik CD-ből vegyünk minden iskolá­nak, mert ez ebben a pil­lanatban kifizethetetlen: százmillió forint fölötti összeget tenne ki. (A Koro­názási jelvények bolti ára 3990 forint, a Bartók-CD 9000 forint plusz áfa - mely a könyvekkel ellentétben nem 12, hanem 25 száza­lék! -, a Verstár és a Biblia 8000 forint plusz áfa, a Honfoglalás 5990 forint, az ABCD 1526 forint, a Manó pedig 5400 forint plusz áfa.) Minden bizonnyal az olcsóbb CD-kből többet vásárolunk, a drágábbak­ból kevesebbet, hogy minél több iskolába jusson a leg­jobb alkotásokból A­ minisztérium szeretné finanszírozni a közgyűjte­ményi anyagok digitalizá­lását is, ehhez azonban mil­­liárdokra volna szükség. Talán közalapítványi for­mában az anyagi háttér is biztosítható lenne. A távlati tervek megvalósulásához vezető apró lépések egyike a digitális műalkotások dí­jazása, mely azt a célt szol­gálja, hogy a színvonalas művek létrehozói vala­mennyi pénzt visszakapja­nak a befektetésükből. - Kik döntöttek a versen­gésben? - A négytagú zsűri vala­mennyi tagja multimédiás szakember volt, elnökük Kárpáti András, a pécsi­­egyetem tanszékvezetője. Illusztráció a Magyar Nemzeti Múzeum díjnyertes CD-ROM-járól 9 A Szirmay Ágnes írása a NÉPSZAVÁNAK A pécsi Jelenkor nevű folyóirat­nak van egy különös hagyomá­nya: időnként vendégszerkesz­tőkre bízza egy-egy lapszám megszerkesztését. „Ez a forma Szederkényi Ervin nevéhez fű­ződik: ő találta ki, hogy felkéri Lengyel Balázst, az Újhold va­lamikori szerkesztőjét, és szabad kezet ad neki, állítsa össze ő sa­ját kedve, elképzelése, felfogása szerint a Jelenkor 1984. decem­beri számát. (...) a szerkesztőség most Pálinkás Györgyöt kérte fel, hogy szerkesszen meg a saját tetszésére egy Jelenkor-szá­mot.” (Hogy miért, arra sem­milyen magyarázatot nem ad a főszerkesztő, Csuhas István.) Pá­linkás György egy Pécs-számot szerkesztett arról, hogy mire is való egy város. Könnyes szám lett ebből a Pécs-számból, megható, szo­morkás visszaemlékezés-sorozat az élők tollából, túlnyomórészt halott szereplőkkel. Mészöly Miklós, Kopányi György, Kalász Márton, Tüskés Tibor a negyve­nes-ötvenes évek irodalmi éle­tét, szerkesztőségeit, irodalmi barátságait idézik fel, és annak a szemével nézve, aki ezt a kor­szakot nem volt kénytelen át­élni, egyszerre keltenek érdek­lődést és reménytelen szomorú­ságot. Valószínűleg azt lehetett a szerkesztés kezdeti stádiumá­ban várni, hogy hőskorként, egy nagy nemzedék szép múltjaként fog megjelenni ez az időszak, de nem így lett: iszonyú, provinciá­lis reménytelenség és magányos­ság csap ki a sorok közül. Mél­tók és méltatlanok, nagy írók, tehetségek, féltehetségek és di­lettánsok (az utóbbiakat nem szólaltatják meg, csak időnként szó van róluk is) egymásra utalt­sága és viszonyai bontakoznak ki, de nem szolgálnak átfogó kép­pel a korszakról és a pécsi iro­dalmi életről. Ezek az írások esetleges és sze­mélyes beszámolók egy szűk ha­táridővel riogató szerkesztő fel­kérésére. A cél inkább az, hogy megmutassa: valami volt itt, mert lehetett, és van is, mert lehet. Pé­csen fontos irodalmi, színházi, képzőművészeti, zenei élet fo­lyik, a távolság pedig már egyre kisebb Budapest és Pécs között. Ha javasolhatok olvasási sor­rendet az írások között, elsőnek Parti Nagy Lajos visszaemléke­zését ajánlom. Ez az egyetlen írás, amely láthatóan ugyancsak a felkérésre készült, és ha ez az alkalom nem jön, még várattak volna magukra a Pécsről szóló emléksorok. Parti Nagy Lajos mégis valódi novellát írt, olyat, amit belevehet majd bármilyen gyűjteményes kötetébe, amelyet majd folytatni tud, amelyet még valódibb novellára átgyúrni is érdemes, amint azt az írás szegé­nyen odaillesztett műfajmegje­lölése is­ sejteti: vázlat. Ha ezt az írást olvassuk először, akkor a többi, felsoroló, tényközlő, oly­kor magyarázkodó visszaemlé­kezés is megtelik színnel, tapint­ható és érzékelhető hangulattal. Fontossá válik Pécs azoknak is, akik nem pécsiek, és ha nem kö­tődnek a városhoz személyesen, ettől kezdve Parti Nagy Lajos emlékein keresztül fognak. FOLYÓIRATSZEMLE Mire jő egy város? L/kB Megjelent a trió 30. száma! / Divat: Nőies nőknek ✓ Szépség­­ápolás nyaraláskor ^ A pozitív gondolkodás: fél siker ✓ Gyarmati Andrea, az elégedett ember ✓ A nyár ízei télire ✓ Cicciolina Guin- 2 ness-rekordja ✓ Jogi esetek: Lát­hatás tartásdíjért ✓ Milliók beteg- s­sége: visszérproblémák­­/ Megnövelt terjedelemben - azonos áron! K­­ Altesti humor felsőfokon Nem tudom, lehet-e egyáltalán nyomdafestékba­rát módon leírni az Intim részek című film fősze­replőjének színre lépését. Lássuk. Hórihorgas, félig meztelen alak ereszkedik alá a zsinórpadlás­ról. Mennyből a félistenek maskarába bújt kari­katúrája. Eszeveszett mámor a nézőtéren. A fic­kó a mikrofon felé dülleszti a hátsóját. Attrak­ció! Semmi kétség, az üdvlövés nem ágyúból ered. Tomboló taps, ünneplés, üdvözült öröm lent, üdvözült mosoly fent. Ez kell nektek? Hát tessék, itt van, mondja a vigyor, és a produkció még zengőbben megismételtetik. Amerika mé­diasztárja leszállt hívei közé. Valóságos sikerember valóságos sikerkönyvé­ből készült valóságos sikertörténet az Intim ré­szek. Hogy sikerfilm-e, kérdés. Elég ordenáré ah­hoz, hogy megriassza a nézőben háborgásra min­dig kész nyárspolgárt, viszont nem él a hollywoo­di sikervígjátékok két bevált sémájával. Az indító jelenettől eltekintve kerüli az amerikai filmekben mostanában előszeretettel alkalmazott, serdület­­len időtlenséget és félnótás bunkóságot, valamint a selyemcukros negédet. Tisztességes obszcén film ez, nem az obszcén jelenetei miatt, hanem szelle­mében. Válogatott ízléstelenségek közepette min­denféle konvenciókat és tabukat tesz kérdésessé, és legalábbis tűnődésre késztet, vajon miért is hat milliókra frenetikus vonzerővel az, ha valaki - akit történetesen Howard Sternnek hívnak - a privát élet, benne a biológiai vágyak hétszentségei­ként tisztelt témákat nyilvánosan tereget ki az éter hullámain, a legkevésbé sem éteri humorral. Howard Stern ma Amerika egyik legkedvel­tebb, de mindenekelőtt leggátlástalanabb hangú médiasztárja, sok millióan hallgatják rádió- és té­véműsorait, és amikor megírta az önéletrajzát, egy csapásra sikerkönyv lett belőle. Ez az önélet­rajz fogta meg Ivan Reitman, a jó nevű producer­rendező fantáziáját, aki a rendezést jó érzékkel egy Betty Thomas nevű nyeretlen kétévesre bízta, így olyan filmet hozhatott ki a könyvből és szer­zőjéből, amilyet ő tartott fontosnak. Őt pedig a Stem képviselte kulturális jelenség izgatta. Nem­csak a bohóc, hanem a cirkusz és közönsége is. A film szabályos karriertörténet szabálytalan hőssel. Stem többszörösen elcsapott disc jockey­­ból lesz rajongott és gyűlölt sztár. Kellő intelli­genciával már kamaszkorában rájön, hogy báb­színházi előadásán a bóbiskoló szomszédokat rögvest elkapja az éber figyelem, amint szende gyerekmeséjét vad szexorgiává változtatja. Bostoni tanulmányai sem tesznek kárt e leleplező tapasztalatában, már felnőtt fejjel a rádiózás tör­ténetében először ő juttatja távorgazmushoz egy lelkes nő hallgatóját a teljes nyilvánosság füle hal­latára, meztelen szépséggel masszíroztatja magát egyenes adásban, leszbikus vendéget faggat, inti­mitásokat fecseg ki a házasságáról, élőben csap össze nagy hatalmú főnökeivel (akiket sikerül is kikészítenie). Médiasztár, aki nem a média hatal­mából, hanem annak ellenére lett sztár és nőtt a nagy gépezet feje fölé. Van, aki szerint Stem (a valódi) gyakorló őrült, van, áld hányingert kap tőle. Az elvakult rajongás és a háborgó elutasítás ízlés kérdése, az­ viszont tény, hogy nagyon szórakoztató színész. Ő játssza filmbeli saját magát, és mellette szinte valameny­­nyi munkatársa és riportalanya önmaga bőrében alakít. Előítéletek nélkül nem nehéz ráhangolód­ni a hullámhosszukra, s akkor már magától jön a mulatság a rokonszenv-ellenszenv hullámvasút­­ján vágtázva. (Intim részek - Howard Stern, amerikai film, forgalmazó: InterCom) Howard Stern (jobbról) egy kádban a barátokkal Bársony Éva NÉPSZAVA RÖVIDEN Végső búcsú Fülöp Viktortól Mozart Requiemj­ének hangjai mellett, az Ope­raház előcsarnokában felállított ravatalnál vet­tek tegnap végső búcsút Fülöp Viktor Kossuth­­díjas kiváló balett­művésztől tisztelői és pályatársai. Az életének 69. évében elhunyt tánc­művészt a Farkasréti temető művészparcellá­jában helyezték örök nyugalomra. Lépések Szűcs Zsuzsanna kera­mikus iparművész kiállí­tása nyílik meg július 24- én, este hat órakor a Su­­zuki-ház galériájában (XIV., Egressy út 17-21.). A kiállítás megtekinthe­tő augusztus 26-ig. Sárdy-emléknap Sárdy János születésé­nek 90. évfordulóján, július 27-én, este hét órakor a hévízi Állami Gyógyfürdőház pante­onjánál Molnár Jenő szobrászművész által készített emléktábla le­leplezésére kerül sor. Az ünnepség díszven­dége lesz Judit asszony, Sárdy János özvegye. Károli Gáspár­­díjasok Csoóri Sándor költő és Tóth Kálmán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudomá­nyi Karának nyugal­mazott professzora kapta a művelődési és közoktatási miniszter által alapított és most elsőként adományozott Károli Gáspár-díjat.

Next