Népszava, 1997. szeptember (125. évfolyam, 203–228. sz.)

1997-09-17 / 217. szám

NÉPSZAVA Tanácstalanok a magyar színészek Újabb válás a Besenyő családban Nagy Natália nélkül tart bemutatót október 3-án a L­art pour Vart csapata Besenyőéket is utolérte a családok végzete, a válás. Tíz­évi együttlét után előbb Margit, most Evetke vált meg a rokonságtól. Galla Miklós után most Nagy Natália nem­csak a népszerű televíziós családnak, de együttesének, a L’art pour Partnak is búcsút mondott. A válás okait más­ként látják és magyarázzák az érintettek. Lóránth Ida írása a NÉPSZAVÁNAK­­ Augusztus elején Tímár Péter rendező felkért most készülő film vígjátékának egyik szerepére - tudtuk meg Nagy Natáliától."- Ma­ximum tíz forgatási napon számítottak a jelenlétemre, s úgy éreztem, semmi aka­dálya nincs annak, hogy a munkát elvállaljam. A tár­sulattal az októberi bemu­tatóra készültünk, de úgy ítéltem meg, hogy ez a tíz nap sem a hátralévő próba­­időszakot, sem a premiert nem veszélyezteti. Bősége­sen volt energiám a felada­tokra, már csak az ilyen­kor szokásos egyeztetésen múlt, hogy mindkét pro­dukcióban részt vehessek. Dolák-Saly Róbert és Laár András azon hábo­rodtak fel, hogy a hírt nem tőlem tudták meg. Tekin­tettel arra, hogy egy film­­forgatást nem lehet titok­ban tartani, eszembe sem jutott bármit is elhallgatni előlük. Viszont az is kide­rült, hogy nemcsak ezt sé­relmezik a fiúk, hanem a filmbeli részvételemet ille­tően is több kifogásuk van, amelyek előtt végképp ér­tetlenül álltam és állok a mai napig. Azt,, hogy mele­gében úgy döntöttek, nem tartanak igényt a mun­kámra, úgy tűnik, nemcsak pillanatnyi megbántottsá­­gukban tették, ez átgondolt lépés volt. De a történtek után is örülök, hogy csak­nem tíz évig együtt dolgoz­hattam velük, sokat tanul­tam tőlük mind szakmai­lag, mind emberileg. S mi­vel minden rosszban van valami jó, most végre meg­adatik - amire már akkor is vágytam, amikor a tár­sulat tagja voltam -, hogy a nézőtérről is láthassam, mit művel ez a négy „ba­rom” a színpadon. Úgy tűnik - vélekedik a történtekről Laár András­­, az utóbbi időben a társu­lat és Natália elképzelései eltávolodtak egymástól. Mostanában az élet min­den területén a változások korát éljük: minden átala­kul, megújul. Ennek a szele a társulatot is elérte. Ami­kor­ megtudtuk Natália filmforgatásának hírét, el­csodálkoztunk, hogy miért nem ő szólt nekünk erről. Hiszen már egy fél éve ké­szülünk az októberi premi­erre, és éppen a főpróba időszakára esik az ominó­zus forgatás. Azon szintén megdöbbentünk, hogy fül­lentéssel próbálta menteni magát. Ezért váltunk meg tőle. Most már - utólag át­gondolva - örülhetünk is annak, ami történt, hiszen gőzerővel dolgozunk, és a társulat talán még soha nem volt ilyen erős, egysé­ges és prosperáló. Készü­lünk az október harmadiki, a budapesti Bábszínház­ban tartandó premierünk­re. Nincs nehéz dolgunk, hiszen a társulat szerzői - Dolák-Saly Róbert és jó­magam - az együttesben maradtunk, és csatlakozott hozzánk Pethő Zsolt, aki nemcsak zenét és szöveget ír, de kiváló színész is. Pró­báljuk a Winnetou, az új műsor jeleneteit, és csiszol­­gatjuk a hangfelvételeket. A közönség továbbra is találkozhat a Besenyő családdal: novembertől az állami televízió 1-es csa­tornáján szerepelünk új­ra. A régi stílust, a L’art pour l’art-alapokat meg­tartottuk, ám mégis szinte teljesen új, más együttes lép majd a közönség elé. A női szerepeket is mi hár­man játsszuk majd, és ez számunkra ínycsiklandó feladat.. Pethő Zsolt, Dolák-Saly Róbert, Nagy Natália és Laár András a békeidőkben Nagy Tamás felvétele Bóka B. László írása a NÉPSZAVÁNAK Átalakulóban van a ma­gyar színészek szakmai és érdek-képviseleti rendszere. Az elmúlt hétvégén össze­ült a Magyar Színészkama­rai Egyesület (MASZK) közgyűlése. Azért hívták össze, mert dönteni kellett, hogy a szervezet jelen le­­gyen-e a Magyar Színházi Társaság alakuló ülésén. A Magyar Színházi Társaság a Színházművészeti Szö­vetség helyébe lépne. A Magyar Színészkama­rai Egyesület a legnagyobb színész-érdekképviseleti szervezet, több mint 700 tagja van, ám elenyésző azok száma, akik tagdíjat fizetnek, és mindössze ötvenhatan voltak, akik fontosnak tartották, hogy elmenjenek a közgyűlésre. Az érdektelenség látvá­nyos. " A célokkal is baj van. Nem lehet pontosan tudni, hogy ki mit akar elérni. A színházi szakmára jellem­ző lobbizás általában kam­pány jellegű, például egy­­egy színház vagy társulat megszüntetésekor a szak­ma hirtelen látványosan felsorakozik, egyébként jobbára egyéni célokat szol­gál. Nincs erős színészszak­szervezet, pedig sokan sze­retnék, ha lenne. Van is mit védeni, miért kiállni, hiszen a színészek gázsija, foglalkoztatása, nyugdíja­zásának körülményei szá­mos vitás kérdést vetnek fel. Angliában például a törvény szerint nem is szerződtethetnek olyan színművészt, aki nem tagja a szakszervezetnek. Ideha­za azonban egyelőre illúzió a valódi színészkamara lét­rejötte, amely kényszertag­sággal és az ezzel együtt kötelező tagdíjbefizetéssel járna. Mindeközben pedig­­ az állam láthatóan egyre inkább kivonul a színhá­zak finanszírozásából. A Magyar Színészkama­ra jelenleg csupán azért él, mert maroknyian mester­ségesen lélegeztetik. Bár a Művelődési Minisztérium­ban olykor kikérik a véle­ményüket. A jelenlévők megszavaz­ták, hogy a Színészkamara, képviselői legyenek ott a Magyar Színházi Társaság alakuló közgyűlésén. A színészek most jutnak el először oda, hogy komo­lyan végiggondolják ten­nivalóikat. A hivatalos szervek eddig nemigen fordítottak gondot a színé­szek speciális gondjaira. A Kereskedelmi és Iparka­mara például a foglalko­zási ágak közül a boncno­­kokkal sorolta egy osz­tályba a színészeket. Bearanyozták a rapet Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK Magam sem tudom, minek bá­mulom éjszakákon át a Music Television műsorát. Rossz a kép, rossz a hang, ennél már csak az a nagyobb baj, hogy a műsor is rossz. Ki nem­ állom a rapet, a funkyt, a hip-hopot, hogy a technoról és népes csa­ládjáról már szó se essék. Ide­gesít Deavis és Butt-head. Az én napom a hétfő, amikor elüti az éjfelet, jön Julia Valet a vad zenékkel. De még ő is cukrozza a korpát. A rock halott. Az ’50-es évek­ben született, végig győzte a kö­vetkező évtizedet, de a ’70-es években már ki is múlt végel­gyengülésben. Amit ma rock címen feltálalnak, szánalmas erőlködés vagy hitvány bóvli. Többszörös nagyapák szöknek ki estére a szeretetházból, a vastüdőből, hogy belepréseljék széteső testüket a bőrruhákba és vadonatúj protézisükkel tép­jék a gitárt. Az éhtes rockerek­nek legalább vannak emlékeik, a fiatalabbak - az édeskés Bon Jovi, a mama kedvence Axl Rose - csak utánozni próbálja letűnt idők nagy vadjait. A leg­rosszabb vicc az Aerosmith: öreg és utánzat egyszerre, ósdi Rolling Stones-paródia. A rap ma látható változata is jó messze futott a szülőfalujától. A gettó utcai zenéje, énekbeszé­de, amelyben dühös, belőtt, nagypofájú feketék nyomják a sódert, a pincéből meg a hátsó udvarból feltört a fényre. Aranyba-gyémántba öltözött af­rikai amerikaiak csicsás disz­kóban, luxuskocsiban, dizájnos lakásban rázzák­­ magukon a smukkot, é­k a nagy életet. Csu­pa virág a mező, bíbor az al­kony, aranysárgák a belsők. Ha szórakozottan távkapcsolgatok, egy csatorna két másodperc (a hang pillanatnyi késéssel kiveti a képet), ami épp elég arra, hogy felismerjem, mi megy, film, talk­­show, híradó, vetélkedő. Egy esetben szoktam tévedni: nem ismerem fel rögtön, hogy reklá­mot vagy rapvideót látok-e. Persze van még igazi rap, jófé­le rock (vagy inkább punk), csak az nem elég nagy bolt ahhoz, hogy a lemezkiadó drága pénzen csipet készíttessen róla. Ritkán üt be olyan csoda, mint most a Prodigy Breathe című delíriu­­mos száma. Néhány napja volt az MTV minden tekintetben az Oscart utánzó videodíjosztása, az egész épp olyan érdektelen és kiszámítható volt, mint a csip­­felhozatal, egyedül a közönség­díj hozott meglepetést. Papírfor­ma szerint ebben a kategóriá­ban a legkommerszebb vacak lett volna a befutó, ám ezúttal nem bírt tévedni a népítélet: a Prodigyé lett a pálma. Nagyon megy most a brit vadaknak, az a megtiszteltetés érte őket, hogy bekerültek a magyar M-Sat éj­szakai clipműsorába, ott vannak a Top 10-ben is. Az itteni választék ugyan­azokból a csipekből áll, mint akármelyik zenetévéé, plusz helyi erők. A magyar ugaron, a dance, a rap és a hip-hop műfa­ja a király, néha egy kis avítt rock, meg spéci nemzeti blődli színesíti az összképet. Több kö­vetője támadt a Spice Girls ne­vű angol lányvokálnak, amely a rossz ízlés zászlóvivője, annyira ciki, hogy az már egyeseknek cool. Nálunk Freshnek, Baby Sistersnek, Bestiáknak hívják őket, utóbbiak clip­je profi mun­kának számít a gyászos képet mutató honi mezőnyben. A si­kerlistát a Manhattan vezeti, helyes fiúk, akik úgy tesznek, mintha zenélnének és táncolná­nak, ilyen a világban nincs. Az Edda Művekre ráférne egy ter­mékszerkezet-váltás, különös tekintettel az európai csatlako­zásra, és ez akkor is így van, ha némely újabb dalukkal már nem az ózdi üzemi klub közön­ségének akarnának tetszeni. A kontraszelekció a video­­piacon (is) magyar átoknak tű­nik, pedig nem az. Az angol iparváros pinceklubjában vagy otthon, a garázsban zenélő fia­taloknak sincs sokkal több esé­lyük betörni a világot jelentő MTV-be. A megoldás a fusiban, házilagos kivitelben készülő vi­deó lehet, feltörekvő zenekar­nak és másra vágyó nézőnek. Nekem már van is egy kazet­tám, amelyen türelmesen gyűj­tögetem a kedvemre való zené­ket, van rajta Bush, Prodigy, Jane’s Addiction, és három szám Marilyn Mansontól, az Antikrisztus Szupersztártól. Mindhárom koncertfelvétel. Nem videoclip. A nagy sikerű Prodigy KULTÚRA 1997. SZEPTEMBER 17., SZERDA Musicalt is bemutatnak az új évadban az Erkelben Lengyel Richárd írása a NÉPSZAVÁNAK Az a legfontosabb, hogy az Operaház műsorpolitikáj­a nyi­tott legyen - jelentette ki a dal­színház évadnyitó társulati ülé­sén Szinetár Miklós főigazgató. Hangsúlyozta, olyan produkci­ókat kell a közönség elé vinni, amelyekben az újszerűség és a tradíció ötvöződik, amelyek él­ményt nyújtanak annak is, aki először és annak is, aki sokad­szor látja az adott darabot. A következő évad első premi­erje táncelőadás lesz, Ludwig Minkusz és Marim Petipa Don Quijotéja, ezt Verdi Falstaffja követi, amelyet a veronai Aré­na intendánsa, Gianfranco de Bosio állít színpadra. Az Erkel Színházban Puccini Turandotja kerül színre november elején, s ezt balettbemutató, Balan­­chine-est követi az Ybl-palotá­­ban. Karácsony előtt Johann Strams Denevérjét nézheti meg a közönség az Erkelben, majd a jövő év elején Mozart Figaro há­zasságának lesz a premierje az Operaházban. Az évad központi produkciója tavasszal Kodály Székely fonója és Bartók­ Seregi A fából faragott királyfi című táncjátéka. Utolsó bemutató­ként Az istenek alkonya kerül színre, s így teljes lesz a buda­pesti Ring, amelyre, ellátogat Wolfgang Wagner is. Ismét vezényel az Operaház­ban Lukács Ervin és több ven­dégművész is érkezik, Marton Évát és Rost Andreát is hallhat­ja a magyar közönség. A Ma­dách Színházban, a befogadó színházként működő Tháliában pedig három produkciót is be­mutat az Opera. Az első Mozart Varázsfuvolája lesz. A távlati tervek között új ma­gyar operák bemutatása is sze­repel, az egyik Szokolay Sándor darabja lesz. Különleges ven­dégszereplés is vár 1998-ban a társulatra, hiszen a Traviatával Japánba utazik az együttes. Szinetár Miklós elmondta, a vállalt húszszázalékos létszám­­leépítésből tíz százalék valósult meg az elmúlt esztendőben. Több elismerést is átadtak, az Operaház örökös tagságát posz­tumusz kapta meg Nádasdy Kálmán és dr. Tóth Aladár, a Juventus-díjat pedig Gémes Ka­talin magánénekes és Oberfrank Péter vezénylő-korrepetitor ve­hette át. A Melis György-emlék­­plakettet pedig, amelyet az ala­pító művész személyesen adott át, Tokody Róna kapta. Neves vendégek, zenei pályázat A kortárs művészetet bemutató Budapesti Őszi Fesztivált im­már hatodik alkalommal ren­dezik meg az idén. A szeptem­ber 26. és október 12. között zajló eseménysorozat program­jait 44 helyszínen tartják. Az ez évi fesztivál kiemelt művészeti ága a zene lesz. Az alkalomra zeneszerzői pá­lyázatot írt ki az önkormány­zat kulturális bizottsága, amelyre a Bartók Béla halála (1945. szeptember 26.) után született művészek jelentkez­hettek. A szakmai zsűri 11 be­érkezett munka közül Kis Sán­dor, Nógrádi Péter és Vajda Gergely alkotását tartotta be­mutatásra érdemesnek. A da­rabokat október 9-én mutatja be a Budapesti Őszi Fesztivál Kamaraegyüttese az MTA kongresszusi termében. A Zeneakadémián október 3- án koncertet ad a Magyar Állami Hangversenyzenekar Kocsis Zoltán vezényletével. A fesztivál vendége lesz az osztrák Ensemb­le Wiener Collage, a német En­semble für Intuitive Musik Wei­mar, és a dzsessz jeles brit képvi­selője, a John Surman Quartet. Újabb meglepetés a ti­na szeptember 18-án megjelenő, 38. számában: Minden csütörtökön minden nőnek: ti na

Next