Népszava, 1998. május (126. évfolyam, 102–126. sz.)
1998-05-21 / 118. szám
6 1998. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK VÁLASZTÁS NÉPSZAVA Összecsapás a szakértők szemével A választásokon vezető két párt elnökének hosszú ideig halasztott vitáját rendkívüli érdeklődés kísérte. Megfigyelők már előre sejtették, hogy nemcsak a vitában elhangzó tartalmi kérdések döntenek majd a nézők számára, hanem a két szónok öltözködését, mozdulatait, taktikáját, és emberi reakcióit is figyelni fogják. A Népszava a politikusok „megcsinálásához” értő szakemberek véleményét kérte röviddel a vita után: hogyan szerepelt Horn Gyula MSZP- és Orbán Viktor Fidesz-vezető, mennyire tudtak élni a választás megnyerése érdekében a rendelkezésükre álló politikai és kommunikációs eszközökkel. Végre győzött a civilizált politizálás Göllner András elnök, A. G. International A vita több meglepetést is okozott. Stílusában civilizált, korrekt, mondhatnánk gentlemani módon zajlott. Nagyrészt távol maradt az előzetes többpárti viták során elhangzott demagógia, a gyakran alpári, társadalmilag felelőtlen, a polgári demokráciákhoz nem illő hangnem. Nem volt az éles egymásra mutogatás. Egyik párt vezetője sem nevezte a másikat hazaárulónak, nemzettiprónak, valaki bérencének, és így ez a jövőre nézve a magyar demokrácia jövőjét illetően egy nagyon fontos fejlemény. Nem kell attól tartanunk, hogy e két párt bármelyike valamiféleképp is veszélyeztethetné az ország haladását a kijelölt európai felzárkózás, a demokratizálódás, a jólét megteremtésének menetrendjében. Hibákat ugyanmindkettő ejthet, de alapjában véve, egy civilizált, európai és polgári hozzáállás észlelhető mindkét oldalról. Természetesen, ilyen viták során a legfontosabb kérdés, amire egy elemzőtől választ várnak, az az, hogy ki lett a nyertes? Azt kell mondanom, hogy a vita döntetlen eredménnyel zárult. A középeurópai rendszerváltások politikai logikája azt mondja, hogy a kormányzó pártok, vezetői, akiknek a fájdalmas és a társadalmakat sújtó nehéz lépéseket meg kellett tenniük, hátrányos helyzetből indulnak ki az ilyen vetélkedések során. Tehát, a logika azt sugallja, hogy Hornt itt meg lehetett volna fogni. Ez nem történt,vagy, hoggy mi, ert nem, az nem a Fidesz elnökének retorikai hiányossága, alkalmatlansága vagy politikai opportunizmusa, uram bocsá’, öltözéke okozta, hanem, és most ezt ki kell mondani, a polgári magatartása eredményezte. És ezt a legjobb értelemben mondom. A politikai alternatívák, úgy látom, mindkettőjüket a józanság irányába terelte. Akinek, illetve akiknek ezek után valamiféle tanulni valójuk lehet, az a jobboldali, populista, illetve szélsőbaloldali pártok vezetői. Ők még most is azzal foglalkoznak, miképp használják fel saját érdekükben a társadalmi átalakulás károsítottjait, a rendszerváltás nagyon is fájdalmasan érintett rétegeit, miként kapargassák még tovább a nagyon is érzékeny, véres sebeket, ahelyett, hogy az országot, a nemzetet a gyógyulás, az összefogás irányába terelnék. És nem utolsósorban, a médiának is sokat kell még tanulni. A magyar média, pár kivétellel, ebben a választási kampányban rosszul szolgálta a köz, és a médiaszakma érdekeit. A kritikus, kemény, jól felkészült médiaelemzések egy politikai kampány során, különösen akkor, ha a pártok langyosan játszanak egymással, elengedhetetlenek. Asajtó ■. félreértette szerepét, és az objektivitás szlogenje alatt félszegen lehetőséget adott a legdurvább torzításoknak és csúsztatásoknak. Ezen érdemes változtatni a jövőben. Hogy ki győzött tehát? A magyar polgári demokrácia, a magyar demokratikus felzárkózás, a civilizált politizálás. Ötvözetük az ideális miniszterelnök Szalai Enikő kommunikációs tanácsadó, Team Training Hitelességből vizsgázott ma a két elnökjelölt. A választók többsége nem tartalmi újdonságokat kapott a vitától, jóval inkább arra figyelhetett, hogy mit kezd a két elnökjelölt a magyar választási kampányban még különlegesnek számító szituációval. A rendezők nem könnyítették meg a vitázók helyzetét, mivel a pulpitusra való egyvonalú kiültetés fizikailag lehetetlenné tette a párbeszédet, így csak párhuzamos kinyilatkoztatásokra kerülhetett sor. Orbán Viktornak a reagáló szerep jutott, bár nem lehetünk benne biztosak, hogy ez nem egy tudatosan választott stratégia volt. Mindkét fél az utolsó veszszőig megtervezett, kidolgozott vitaterv mentén haladt előre, még a nyelvi fordulatok is az előre bejósolható sorrendben következtek: folytonosság, kiszámíthatóság, eredmények az egyik, míg polgár, alternatíva, változás a másik oldalon. Érdekes megfigyelni az igeragozási mintákat: Horn Gyulánál többnyire a távolságot tartó, személytelen, egyes szám harmadik személyű fogalmazási mód a jellemző (az MSZP..., a kormány..., az élet Magyarországon. .. stb.) míg Orbán Viktor előszeretettel használja a többes szám első személyt (azaz mi a Fideszben..., mi a polgárok..., azt szeretnénk...), amely a közösség gondolatát sugallja. „Az egy hajóban evezünk” érzésének kialakulását egy professzionálisan alkalmazott érvelési technika is segítette, vagyis Orbán Viktor megmagyarázza a választónak azt, hogy az egyes tények milyen személyes veszélyt/hátrányt jelenthetnek számára, míg Horn Gyula megmaradt a jól felkészült, de a magyarázattal nem „bíbelődő” szakértő szerepében. Ő a száraz, disztingvált politikus képét - a politikai életben mindig Jolly Jokernek számító - humorba csomagolt, félreérthető kijelentésekkel színezte. A szavakon túl a metakommunikáció szerepéről sem szabad elfeledkeznünk a hitelesség kérdéskörének boncolgatásakor. A teremben felforrósodott hangulatot a remegő kezek, az óriási lélegzetvételek, Orbán Viktor füzetet gyűrögető mozdulatai és Horn Gyula verejtékező homloka is jelezte. Horn Gyula lefelé irányuló, súlyt adó, lezáró gesztusai a magabiztos politikus eszköztárának fontos elemei, amely megkérdőjelezhetetlenné teszi kinyilatkoztatásait. Orbán Viktor, beszédtempójával, hanghordozásával tudatosabban bánik, színesebbé, élvezetesebbé téve megszólalásait. Ha ötvözhetnénk Horn Gyula szakmai kompetenciáját, politikus rutinját Orbán Viktor tréningezett előadói képességeivel, akkor a hitelesség szempontjából az ideális miniszterelnök prototípusát kapnánk. Kellemes ruhák, kellemetlen klíma Novák András, az AEBA reklámügynökség vezetője A politikusoknak az esetek többségében jobban áll, ha egy nyilvános szerepléskor felállva látjuk őket. Most a hosszú vita miatt ültek, de a rendezők nem figyeltek az asztal magasságára, ezért mindkettőjük zakója szinte a nyakukba csúszott. Nem volt szerencsés továbbá a párt emblémája a két politikus előtt: a táblák akkorák voltak, hogy Horn és Orbán alig látszottak ki. A berendezés ettől eltekintve kellemes hatást keltett: szép mohazöld háttér, megfelelő világítással. Az viszont látszott, hogy nagyon meleg lehetett a teremben: mindketten izzadtak. A két pártvezér frizurája kifogástalan, azaz alkatuknak és koruknak megfelelő volt. De ez ugyanúgy vonatkozik öltözékükre is. A fideszes politikusok évek óta nagyon figyelnek ruházatukra, csakúgy, mint frizurájukra. Az alkalomhoz azonban Orbán Viktornak egy kicsivel komolyabb színösszetételű ruha illett volna. Orbán a kampányrendezvényeken, és a plakátokon is a mostaninál elegánsabb tónusú öltönyben szokott megjelenni. Az egysoros homokszínű zakó, amelyet tegnap viselt, egy emléktábla-avatáskor elmegy, de egy komoly politikai vitánál már kevésbé szerencsés. Azonban lehet, hogy azért választották ezt a színt, hogy alátámassza Orbán a megszokottnál könnyedebb, „természetesebb” volt beszédét, mozdulatait is. A csíkos nyakkendő és a fehér ing pedig kifejezetten kellemes hatást keltett. Ami Horn Gyulát illeti, ő mindig klasszikus, mármár konzervatív eleganciával lép színre. Igaz, alacsony termete miatt nehezebb a dolga, megjelenése ennek ellenére mindig elegáns. Sötétszürke, egysoros, méretre szabott zakó, sötétkék alapszínű mintás nyakkendő, halványkék ing - makulátlan a ruházata. Összefoglalva: az átlagemberre nyilván mindkét politikus pozitív, bizalomkeltő hatást gyakorol. Jól néztek ki. Megtanulták becsülni egymást Szánthó Zsuzsanna politikai és marketingelemző Horn kezd, de Orbán indít rosszul. A miniszterelnök ugyanis a kampány értékelésének kérdésében röviden szól saját teljesítményükről, de részleteiben vetélytársa kampányát minősíti. Itt hibázik Orbán Viktor. Ugyanis elkezd védekezni. A válasz nem várat magára. Horn Gyula a vita mintegy első harmadában következetesen „leképviselőzi” partnerét, aki őt konzekvensen elnök úrnak,, illetve miniszterelnök úrnak titulálja. Némi gúnyos felhangot sugalló atyai tekintettel nézi partnerét. Orbán ügyesen fordít, igen nagy tisztelettel beszél partnerével, és ezt az érzését szavakba is önti. A módszer beválik. A vitaest harmadik harmadában már Horn Gyula is az elnök úr megszólítást alkalmazza. A csata rendkívül izgalmas. A felek felhasználnak minden eszközt, amelyet tanultak, vagy amire ráéreznek. Mindenki számokkal dobálózik, amit természetesen a másik cáfolni igyekszik. A humor kötelező kellék, mellyel Horn Gyula jóval könnyedebben, lazábban képes csatába indulni és meg is nyer egy-egy fordulót. Ám hibázik. Nyilván elszólás csupán, de a miniszterelnök szájából elhangzik egy alpári kijelentés. A büntetés nem várat magára, a közönség ellenzéki része „sujjogni” kezd. Az est vége felé miniszterelnökünk még egy alkalommal rátéved e sikamlós ösvényre, de viszonylag ügyesen fordít. Az sem mellékes, ki kihez szól érveléseiben. A vitának kifejezett dramaturgiája látszik kirajzolódni. Az első harmadban a közönség megnyerése a cél. Olyannyira, hogy szinte „elbeszélnek” egymás mellett. A második harmad kemény harc két ember között. Repkednek az olyan kifejezések, mint GDP, tbjárulék, polgár és munkavállalók. Mindeközben a közönség helyesel, vagy mozog. Mire a harmadik harmadhoz érünk, ez a két ember megtanulta becsülni egymást. A bizonytalan szavazó nem kapott támpontot Gulden Julianna, Gulden Burson-Marsteller Mint a Bush-Quayle 1988- as elnökválasztási kampány egyik munkatársa, igen nagy érdeklődéssel vártam, és néztem a Horn- Orbán-féle élő kampányvitát. Mindenképpen pozitívan értékelem, hogy élőben, nagyközönség előtt lehetőséget kaptak a jelöltek arra, hogy megvitassák az ország számára fontos és sorsdöntő kérdéseket. Ez a demokráciának lényeges, elhanyagolhatatlan eszköze és mindenképpen jelentős eredménynek tartom, hogy megvalósul a magyar politikai életben is. Nagyon érdekes volt megfigyelni a különbségeket az amerikai és a magyar vitastílus között. Ellentétben az amerikai gyakorlattal, a magyar vitapartnerek túlságosan laza, néhol mondhatni komolytalan beszélgetést folytattak. Poénok és ironikus megjegyzések röpködtek jobbra-balra, de a konkrét, négy évre szóló pártprogramokról kevés szó esett. Egyik jelölt sem igyekezett a programjáról beszélni, túlzottan sokat foglalkoztak a múlttal, holott a választók számára fontosabb lett volna, hogy milyen programot kínálnak a jövőre. A mai vitában a jelöltek gyakran belebonyolódtak a számokba. A „számháborút” a nézők nehezen tudták követni. Horn Gyula mintha kevéssé tartotta volna fontosnak az eseményt, Orbán Viktor ugyanakkor gyakran úgy nézett ki, mint egy diák, aki a meg akar felelni a vizsgán. Összefoglalva, hiányoltam a vitából a konkrét, világos pártprogramokat, de bízom benne, hogy a jövőben a politikusok nagyobb figyelmet fordítanak erre. Nyertest vagy vesztest hirdetni nem lehet, mert az mindig a nézőben csapódik le, hogy ki volt a szimpatikusabb. Az azonban biztos, aki eddig bizonytalan volt, hogy melyik pártra szavazzon, most se kapott több támpontot. Kár, hogy nem jött ki több ebből a vitából. A legfontosabb azonban az, hogy volt ilyen vita, és remélhetőleg a magyar politikusok megtanulnak élni ezzel a lehetőséggel. Vita folytatásról, vagy fordulatról (Folytatás az 1. oldalról) Most azonban, amikor látják, hogy lehetőségük van leváltani a kormányt, a második fordulóban többen elmennek majd szavazni. Horn Gyula szerint viszont a jó idő miatt inkább a kertet választották, mint a szavazást. Az emberek továbbá nem látják, hogy a politikusok valóban az ő problémáikkal foglalkoznak és gyenge az Országgyűlés tekintélye. Sokan biztosra vették az MSZP győzelmét, és úgy gondolták, hogy a választásnak nincs igazi tétje. A vitában Horn Gyula arra kérte Orbán Viktort, hogy értelmezze a Fidesz által leggyakrabban használt „polgár” szót. Ez ugyanis az értelmező szótár szerint annyit jelent: a tőkésosztály tagja, kisiparos, jómódú gazda. Ezek szerint a program nem szól a munkavállalókról mondta Horn. Idézte az MSZOSZ elemzését a pártprogramokról, amely szerint a Fidesz programja egyáltalán nem említi a munkavállalókat és a munka világát. Orbán viszont kijelentette: programjuk szól a munkanélküliségről, a munkahely-teremtésről (amit elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatásával kívánnak elérni), a részmunkaidőről. A polgár pedig nem osztálykategória, mondta, és azt ajánlotta a miniszterelnöknek, nézze meg az általa használt értelmező szótár kiadási évét. A „polgár” szó a Fidesz szerint életminőséget jelent. Olyan embert jelöl és ilyenek a munkavállalók között is szép számmal vannak, aki megköveteli a neki kijáró tiszteletet és méltányosságot, és azt másoknak is megadja. A választási programokról szólva Orbán Viktor elmondta: az MSZP 94-es, Horn Gyula aláírásával megjelent programjában szerepelt például az alanyi jogon járó és adómentes családi pótlék, a tandíjmentesség, a lakásépítések után járó áfa-visszatérítés és a gyerekek utáni adókedvezmény. Mindezek a programpontok, amelyeket a jelenlegi kormány négy év alatt se tudott megvalósítani, most a Fidesz programjában szerepelnek. Orbán szerint igaz az a mondás, hogy amit egy nemzedék megálmodott, azt a következő nemzedék valósítja meg. Azt reméli, hogy ezek alapján a két párt - az egyik kormányon, a másik ellenzékben - talál majd közös pontokat a következő parlamentbe. Horn Gyula biztatónak nevezte, hogy a Fidesz tanul az MSZP-től. Felhívta ugyanakkor Orbán figyelmét arra, hogy a felsorolt pontok többségét az MDF kormány szüntette meg. Az egyéni jelöltek visszaléptetésének hatásáról mindkét pártelnök úgy vélekedett, hogy az nem lesz döntő a választópolgárok számára, mert mindenki világosan látja, hogy május 24-én az MSZP és a Fidesz alternatívája között kell majd választania és ebben a döntésében nem fogják befolyásolni a gyengébben szereplő pártok lépései. Orbán Viktor megjegyezte, hogy a későbbi szövetségek kialakulására azért sem lehet ez alapján következtetéseket levonni, mert a kisgazdák a Fidesz visszaléptetésével szemben nem viszonozták ezt a gesztust. Horn hangsúlyozta, hogy a választókat a pártok korábbi teljesítményei győzik majd meg döntésükről, ezért a Fidesz választóit is felszólította, hogy gondolják meg, hogy kire is adják voksukat. Orbán Viktor szintén erre kérte a választókat, hogy jól gondolják meg döntésüket. Sem Horn Gyula sem Orbán Viktor nem kívánt viszont foglalkozni azzal az eshetőséggel, hogy a második forduló után kormányzati patthelyzet alakulhat ki. A következő kormány három legfontosabb feladata között mindketten a közbiztonság fokozásáért teendő lépéseket említették. Horn azonban az eddig megkezdett gazdasági és külpolitikai folyamatokban látta fő cselekvési feladatát. Orbán viszont a jövő évi költségvetés megalkotásával és a felsőoktatási tandíjak eltörlésében látta legdöntőbb feladatait. A Fidesz elnöke szerint a következő kormánynak semmit sem szabad úgy folytatnia, ahogy a kormányzati munka az elmúlt négy év során folyt. Úgy vélte, hogy az országnak változásra van szüksége, mert a jelenlegi koalíció korábbi ígéretei ellenére nem változtatott semmit, például a korrupció és a közbiztonság területén sem. Ezért a következő kormányra hárul az a feladat, hogy helyre tegye az ország dolgait. A leendő kormánynak ezért a rend kormányának is kell lennie. Horn a változás helyett a megkezdett munkák folytatásában jelölte meg a követendő utat és egy amerikai közmondást idézve kijelentette: ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani, és hozzáfűzte, hogy amennyiben viszont mindenáron javítani akarnánk, akkor se kontárra bízzuk azt. A koalíció teljesítményét a Fidesz vezetője is egy viccel kívánta jellemezni, amelyben a teknős és a csiga azért hálálkodnak, hogy lassan haladhat előre, mert csak későn derült ki, hogy rossz irányba indultak. Ki jött el a barátaink közül? Beliczay László felvétele