Népszava, 1998. november (126. évfolyam, 256–280. sz.)

1998-11-11 / 264. szám

NÉPSZAVA A­Z A tájékoztatáspolitika kudarca­ ia (hangsúly a „ha” szócsé­kán) adva vart egy korhiány, amely fa saját tevékenységé­ - ről őszintén úgy­ véli, h­ogy­ az a közjót szolgáljtí f -el , a kormányt megszemélyesítő politikusok is jótlelkiisme­­­rettel hozzák­ meg­­különbö­­ző döntéseiket; ez már ön­magában üdvös. Igen ám, de ■egyes intézkedéseit esetleg a világ dolgain bice­ bóca mód­jára eligazodó polgár úgy éli meg, hogy azt ellene hozták, nézzsi­ érte. Ilyenkor a kor­mány, amelynek fontos, h­ogy az állampolgárok szeressék őt, megpróbálja meggyőzni az embereket. Milyen eszkö­zöket alkalmaznak a jelen­legi kormánypártok erre a célra? Megpróbálják­ a­ köz­­szolgálati médiumokat a maguk képére formálni, olyan újságokat teletömni álla­mi vállalatok hirdeté­seivel, amelyek olykor a hihetetlen bárgyúságig szervilisek, ke­vesen olvassák őket, és fő­ként azok, akik amúgy­ is a­­kormányerők kritika n­élkü­­­li hívei. Minthogy az akár a mostaninál egyébként vala­melyest barátságosabb­ An­, tall-érában is kiderült, hogy az állami tévé és rádió egyoldalúsított hírműsorai, a kormányzó pártok képvi­selőinek aránytalanul nagy megjelenése csekély hasznot sem hoz, mi több, hosszú tá­von visszaüt, a fenti lépések nem elégségesek. - Ekkor a kormány azt mondja az ő ötven piárosának, hogy húz-, zatok bele, fiúk. Illetőleg á­tnézétes politikusok - bízva­­saját karizmájukban és iga­zukban - azt hiszik, tetteik, önmagukban azok kom­munikálása ,majd kivívja a rokonszenvet. No, itt a bsökkenő. Vizsgál­juk meg a budapesti négyes metró beruházására i­lt a­­dott kormányzati nem kér-,­elését a tálalás tükrében. Te­hát megengedve azt, hogy netán helyes döntést hoztak, amikor felrúgtak egy, az Eu­rópai Unió bankjával kötött megállapodást, és elvették a városlakóktól azt a lehetős­­éget, hogy egy szellős, köz­lekedési dugóktól mentesí­­­­tett Budapesten éljenek; fó­kuszáljunk csak a bejelentés időzítésére és az érvre, hogy tudniillik túl sokba kerülne a projekt az államinak. Minthogy csak azután kö­tötték az orrunkra, hogy nem lesz metró, hogy előző­leg nemet mondtak arra a Nemzeti Színházra, amelyet tervezői az előző ciklus alatt álmodtak meg, s ez csupán a bólszúhezjárás folytatásá­nak tűnik. S­impel akkor­ ér­velnek úgy, hogy erre ninc pénz, amikor már köztudo­mású, hogy, az adófizetők-­ pénzéből húszmilliárd jut majd arra, hogy istemeljeny,­,­ty István megmutassa, mi­lyen egy szépen megcsinált millenniumi ünnepségsoro­zat, az anyagi érvek nem meggyőzőek. Szándékos szín olyan példát választottam, ahol előhozakodhattak.. vpl-t. na szakmai érvekkel is,­­'qs, nem a sehogy sem. védhető^ kínos ’ kinevezéspin­gyekkel. (A villamos ötletét felejtsük el, a közlekedési szakem­berek évekkel ezelőtt elve­tették.) Miként lehetséges az,­ hogy a haj­danán pengeéré­­sen érvelő, vitriolos retori­kával, sziporkázó-' viszon-­ válaszokkal operáló , fiatal demokraták mára nem ké­pesek meggyőzőek lenni, kizárólag az erő nyelvét be­szélik? (Vagyis arra a '■ kér­désre, hogy valami miért van úgy­'ahogy van, á­m hite­les Válasz az, hogy „mert én vagyok a főnök, , és én így döntöttem“.) ■ A megoldás feltehetően az, hogy meghasonlottak. Még nem érzik teljesen­­otthono­san magukat­ saját koalíciós társaik, hajdani politikai el­­lenfeleik között, még novum­­nekik­ olyan­ dolgokra n­emet mondani, amelyekre régen­­igent mondtak­, sorra olyasmiket támogatni, ame-. lyek régen az elveikkel ellen­tétese­­ voltak. Éppen ezért, függelmekül attól, hogy egyes döntéseik • jó ■. döntések-e,. nem tudnak megfelelően ér-. velni igazuk mellett, mert abban ők sem piszkék teljes szívvel. Erre 'mllesleg a már illusztrációként ". felidézett metrótörténet, a l legjobb­ pél­da, hisz pár éve meg amiatt aggódtak, hogy a Városháza ■nem eléggé ■ dinamikusan­­hajtja végre a beruházást. " Voltaképpen ebből az is­ kö­vetkezhet, hogy még nincs veszve minden, s bár egyre ■íkevésbé hihetünk ebben, de "talán mégis visszatérnék ko­rábbi önmagukhoz. Persze ■rossz termékhez nehezebb jó ■ cégért csinálni, mint eleve jó­­terméket előállítani. s : És, meglehet, nem marad­­más nekünk, mint bízni ab­ban, képesek leszünk betar­tani Al Capone tanácsát: „Szavazz korán, és szavazz 'sokszor.” ' V' Petri Lukács Ádám VÉLEMÉNY 1998. NOVEMBER 11.,SZERDA 7 Várhegyi Éva A kártyás és a tanulópénz A Postat­ank részvé­nyesei,' ' elveszítették [pénzüket. A bank tő­­keéje hirtelenjében le- tanul­ödött, sőt ’,kide­­riult'; n‰5­y: már jó’ideje csak papíron létezik­ Ezt a tényt az év utol­só’’napjára összehívott M közgyűlés,­­ amelyen az állam szavazata fog érvényesülni - szentesíti is: a bank papíron 42 milliárd forintos tőkéjét töredékére, a társasá­gi törvényben előírt minimumra, azaz húszmillióra szállítják le. A ban­k új­ vezetője nem hagyott­­két­séget afelől, hogy­ a korhiány k­é­ü­t Tssl­ví­vánja kompenzálni a­­befektetés értékét vesztő részvényeseket. A­ legjobb eset­ben csekély megtérülést nyújtó vissza­vásárlási­­ konstrukciót kínál fel a kis­­részvényeseknek.­­ Ez így a piac logikája. Szerint rendjéül is volna. Végtére is a tulajdonosok fe­lelősek a bankk­asszarm­űködéséért,­ a tő­ke elvesztéséért. Ráadásul a veszteség döntő része a köz, azaz mindannyiunk zsebét terhelje, hiszem­­ a százmilliárd fo­rint­ körüli hiányt közpénzből kell pó­tolni ahhoz^^^ hogy a bank működőké­pes maradj­on,de ^ betétesek ne veszít­­­ék.él pénzüket. A tulajdonos­ok­ csak­­nem 42 milliárdos veszteségének két­­ötöde)­gyanis az állarm­et­és­ intézmé­­nyeit (Magyar Fejlesztési Bank, Magyar Posta,­­"Magyarc'"Villaimioé; álla­mosított.­ tb-önkormán­yzatok iiéri, míg a nem állami tulajdonosok (az Öster­reichische Postsparkassé,az E­U Geb­e­­ralig az IBUSZ és a számtalfinálispén t’­vényesja részvények alig egyötödét birtokolják. A­ felihm­áradó hatvanmil­liárd­ körüli hiár­yt pedig jobb megoldás h^'ám­ közvetlenül az államkasszából kell kipótolni, ha nem is egy összegben. . " Valahogy mégis gellert kap a piac lo­­gikájára váló hivatkozást Pedig Auth Henrikt vezérigaszgatój­a a rádió hallga­tóinak vasárnap szépen elmagyarázta­: ahogy a tőzsdén ért veszteségekért sem kárpótolja­ senki a befektetőket, ilyes­minek a Postabank-részvények eseté­ben sin­­s semm­miféle létjogosultsága. ‘ ' Hát igen., az elmúltr néhány hónapban a BUX • • Szabiyálásán a szocializálódott' magyar részvénybefektetők keserűen megtanulták: a­ to­z^éh^uknir is­ lehet. Mpglin'z­zá­­n nagyot Még ay.ak. is sokat... vesztettek, flkik mpgtakarításaikatrkP-­ lő óvatosságból befektetési 'jegyekbe tették' abba­­ bízva, hogy így hozzáértő alapkezelők forgatják a pénzüket. A tőzsdén ' jegyzett .. részvényeket azonban mégsem lehet­ összehasonlíta­ni egy­ olyan cég (jelesül a Postabank) részvéntjeivel, amelynek korábbi veze­­tetése nem véletlenül tartózkodott a­ tőzs­dei megmérettetéstől.Tőzsdére, beke­rülni ugyanis csak nyittt kártyákkal le­­het,"* hiteles "mérleggel, a köz (és nem­­csak a titoktartásra kénnyszerített fel­ügyelő hatóságok) rendszeres és részle­tes tájékoztatásával. A tőzsde a nyilván Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt­. tudományos főm­unkatársa .nehéz elképzelni, hogy az 1996 nyara óta a bankban vizsgálódó bankfelügyeleti hatóságnak két évre lett volna szüksége ahhoz, hogy megállapítsa a bankvezetés felelősségét abban, hogy évek óta a tulajdonosokat és a betéteseket megtévesztő mérlegeket tár a nyilvánosság elé.” nosság megtestesítője, és éppen ez adja vonzerejét a befektetőknek. .. .ö. már azt­­ is tudju­k, hogy tükrözhet még oly pénzügyi­­ stabili­tást, megalapozott piaci perspektívát egy-egy társaság mérlege és üzleti­ ter­ve, globalizálódott világinkban mind­ezen­­ információ­ ideig-óráig értékét vesztheti távoli országok pénzügyi vál­sága, a nemmz­etközi pénzpiacok hekti­kus viselkedése miatt. Mert biszek­. Olyan cégek, részvényárfolyama is a fe­lére zuhant, amelyik életében egyéb­ként semm­ilyen kedvezőtlen változás nem, következett be. Mégsem hiszem, hogy­ szerencsés len­­­ne a két jelenséget egybemosni. Jól tud­juk,­­ hogy a Postabank részvényeinek elértéktelenedéséért semmiféle külső körülmény nem­ okolható,­’csakis az, hogy a bank korábbit vezetője egyszerű­en elkártyázta a tulajdonosok pénzét. Nemcsak trükkj­eit rejtegető h­amiskár-­ tyás volt, de még ügyetlen is: fulljához a hiányzó ász helyett suttyomban nyol­cáét húzott elő h­iándzsettájából. ■ ■ Hogy • ezt ilyen sokáig csinálhatta, hogy beincsák'a tulajdonosok pénzét, de még a betétesekének egy részét is gondtalanul elkártyázhatta; ■ ahhoz birohy- tettestá­rsak is kellettek, jó- és rossz­szeműek,tudatlanságukban­ mnég­­tévesztettek és cinikusan,­ felelőtlenek. Ma még nem lehet tudni, ki melyik­ ka­­tegóriába’tartozik. Egy biztos: a közgyűléseken az egy­kori emlök-vezérigazgató személyes­­bá­jától elbűvölt kisrészvényesek a­ legke­vésbé felelősek a jmenedzsment bűnei­ért és a bank tőke­vesztéséért. Őket egy­szerűen át^^ték^ijpi^ználva^nsekély szavazati hányadikat és tudatlansá­­gukat. 1997-ig hi^ olyan mérlegeket kripták kézhez,ame­­lyekben nyoma nem volt a tőkehiánynak. Mihdéri­ tapasszal "Jcoris­­tatálhatták tehát: pénzük m­egvan. A.. bank könyvvizsgálója által’ szénte­­értetti szemihiteli záradékkal nem kor­látozott mérleget 1997-ig a­ magyar bankvilágban meglepően jó portfoliót tükröztek. Az ügyfélkihelyezésekre képzett 4-6 milliárd forintnyi kockáza­­ti céltartalék az elvileg kockázatot hor­­tálzó­ kihelyezéseknek .C Kindesk­ér 21,5-3 százalékát tette­ ki 1994-96 között. Va­­lamivel­ kevesebbet,­ m­int ke nemzetközi hitelminősítők által­ j­ó bizonyítványt kapott Magyar Külkereskedelmi Ban­ké vagy­ a hasonló profilú­ OTP-é. A pénz­ügyi befektetésekre először az 1996. évi mérlegében képzett a bank céltartalé­kot, addig abszolút kockázatmentesnek fogadta el azokat a nevében paradox módon óvatosságra utaló - a Prudentia Rt. könyvvizsgáló cég.. . 1997 tavaszán, szembesültek először a kisrészvényesek, azzal a kellem­­etlen ténnyel, hogy bankjuk elegendő,nyere-­ ség, híján képtelen osztalékot fizetni. A bank vezetője­t azonban könnyen­y moz­­dulattal elővarázsolta­ a magyarázatot: a­ febru­ári pánikot. Ha korábban nem is, ekkor már igazán gyanakodhattak volna,'h­ogy' talán nem olyan szép a le­ányzó, point ahogy az­t a bank vezetése a­ könyvvizsgálóval karöltve láttatja. A ban­k vezetése a legutóbbi, áprilisi közgyűlésén is igyekezett homályban­ hagyni, hogy az akkor már e­ ném­i hetkö­­zi nagyok közül kiválasztott könyvvizá­r­­gáló,^*. Deloitte .& Topche a kiegészí­tő ím­elékletben részletezett korlátozó' záradékkal hagyta csak', jóvá a bank mérlegel­és, eredménykimutatását. Hogy miért nem választotta az „ellen­­vélemény’’ lehetőségét, nem tudhatjuk. Mindenesetre , nehezért ,képzelhető el, hogy az időközbeni százmilliárd for­int­rt­ra duzzadt céltartalékhiány nagy része ne lett volna már áprilisban is látható, vagy legalábbis: sejthető. .It nehéz elkép­zelni, hogy a portfoliója vélt minősége miatt évek óta rossz hírben álló Posta­­bankrip­­a kihelyezései­­és befektetései Csak fele olyan­ kockázatosak­ lettek volna, mint mondjuk az OTP-éi Pedig az áprlisiján nyilvánnosságra­­ hozott mérlegek ezt sugallták."­­ De azt is nehéz­­ elképzelni, hogy az 1996 nyara óta a bankban­ vizsgálódó bankfelügyeleti­ hatóságnak két évre lett Voltra­ szüksége­ ah­hoz, hogy megál­lapítsa a bankv­etés felelősségét ab­ban, hogy évek óta a tulajdonosokat és a betéteseket megtévesztő mérlegeket tár a nyilvánosság­ elé. Mégis, csak 1998 júliusában, találtak elégséges indokot arra, hogy eltávolítsák az akkor­­ntár. Szem­­et szúr­ván a­ Veszteségek növelésén ügyködő vezérigazgatót, és csak 1998 novemberében­­ látták indokoltnak­­ a feljelentés megtételét. Ha valóban ilyert életteni fogakat ad a felügyelő hatóságnak a törvény, hogy %• törvénysértések konzekvericiáj­árnak le­­­vonásához- két ^ -a­kkor: a hitelintézeti töl^S^bei­^an. a hiba,: Ha valóban ilyenl csekély felelősséggel tartozik egy könyv^vizsgáló a nyilvános-: !ságra.ji'között mértegekért, mint­ amit’ Postabank-ügyben­­ látunk, akkor ‘-sfe számítéki és a társasági törvényekben van a* hiba.' Ma még nem tu­dhatjuk, hogy a felje­r­­entés nyomán b^ndu­ló^ nyom­­ozás ki­nek a felelősségétfmetari kártérítési kö­telezettségét fogja ‘.megállapítani V- jái milyen mértékben. Egyet biztosan tud­hatunk: az előidé­tt anyagi kár viselé-­ sében felelősségeinél"jóval nagyobb arányban részesítek a befektetésüket elvesztő kisrészvétesek. Na és:a teljes i­gért ,vétlen adófizetők A tanulópénzt,"­­mint oly sokszor,Kínost is a jóhiszemű balekok fizetik meg. A S» Az ideológia elcsenése Sokat gazdagodott az elmúlt idő­ben a politikai közhelyszótár. A polgári jelzővel súlyosbított min­denféle szóösszetétel­ mellett lassan kezdenek­­használódni a magyar­ politikai rendszer kétpó­lusúvá válását taglaló fejtegetések ■iS­. A folyamat ugyanakkor elta­­gadhatatlan, a megfogalmazás­ is stílusos,­hisze­n az a 1­i­pinyos két pólus egyelőre oly­ mértékben ta­szítja egymást, hogy közelíteni­ sem lehet őket. A politikai közélet rendszervál­­tozást követő szükségszerű letisz­tulása kiegészül, erőszakos szán­dékokkal is. A k­isíiéhétért kide­rült, hogy a jobboldali pólus, a Fidesz az MDF bekebelezése és a kisgazdák igába hajtása után igényt tart a KDNP-re is. A vésze­sen jelentéktelenedő párt jelenlegi vezetése által előidézett átlátha­­tatlan­ jogi helyzet lehetőséget is teremt a Fideszben landolt egy­kori KDNP-seknek arra, hogy jó ügyvédek segítségével visszafog­lalják a pártot. Egyéni­ ambíció,"m­iietán a kirú­­gottak revánsvágya, avagy a Fi­desznek van szüksége egy parla­menten kívüli, harmadik koalíciós partnerre? A rosszindulatú felté­,­telezés szerint a párt nagy értékig székháza is értékes préda lehet sokak számára. Mindenesetre sa­­j­átos helyzetet­­ eredményezhet, hogy azokból válhat KDNP-veze­­­tő, akik egy másik párt frakciójá­nak tagjai. Sőt kifejezetten egy­kori, s talán leendő pártjuk­ ellen kampányoltak a választásokon, tették ezt sikerrel. A politikatudományban kimű­velt kormánypárti vezetőknek azonban más megfontolásai is le­hetnek. Tudhatják, mert tudniuk kell, hogy az országosan kicsiny szervezettséggel jelen lévő ,- a még előző életéből származó torgyáni mondás szerint csupán üzenetrög­zítőn működő - Fidesz számára a létkérdés, hogy ideológiájával, gondolatiságával verj­en gyökeret a­ magyar társadalomban. A pol­gárinak nevezett társadalmi vízió kezd homályosodni, a naponta százszor elmondott jelző választási szlogennek jó volt ugyan, h­osszú távú jövőképét azonban csak nagy nehezen lehet építeni rá. A hét végére Stumpf István kan­cellár ki is adta m­ár a politikai irányt: a Fidesz is a centrumsza­vazókat kívánja­­elhódítani, csak ők jobboldalról próbálják ezt. A cél­ teljesítése azonban lehetetlen a jobboldali­­radikalizmus ideoló­giájával és politikai gyakorlatává!.. A magyar társadalom politikai centruma ugyanis inkább közelít a baloldalhoz, ugyanakkor tagad­hatatlanok kereszténydemokrata­­keresztényszocál is,kötődései,val­­lási alapú értékválasztásai.. . Talán ezért lett fontos a Fidesz-­ nek hirtelen a kereszténydemok­rata párt afoglalása. Mert a kereszténydemokrácia történel­mi értékei modernizálhatók, a magyar társadalom széles réte­gei mellett az európai politikai közélet befolyásos erőihez is je­lentenek kapcsolódást. (Halkan megjegyzendő: a keresztényde­­mokráciai szociális-humánus ér­­­tékei a baloldali pártok érték­rendjében is fellelhetők.) Az pe­dig, ugye, nem törvényszerű, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt­nak­ éppen a kereszténydemokrá­ciához ne legyen köze. Ideológiát csenni, a Fidesz szá­mára, amolyan megélhetési bű­nözés.­ Gál J. Zoltán Nincs kegyelem" Az utóbbi időben minden lebukott bankár s pénzember egészsége any­­nyira megromlik, hogy életveszélyes állapotba kerülnek haró börtönbe kell vonulniuk. Bár a betegség önmagában nagyon kellemetlen, annyit azonban minden rosszmájúság nélkülie lehet írni, hogy ezeknek - az ál­talában több száz milliós sikkasztásért, vesztegetésért elítélt - pénzem­bereknek bizonyos szempontból jól jön­­egészségük hirtelen megromlá­sa. Erre hivatkozással ugyanis kérvényezni lehet, hogy: az illetékesek halasszák el a börtönbe vonulást, függesszék fel a büntetést, s végül ad­janak kegyelmet. Azt már korábban lehetett tudni, hogy Kunos Péter volt Agrobank­­vezér betegségét eltérően ítélte meg az Igazságügyi Minisztérium állam­titkára, s maga a miniszter asszony. Dávid Ibolya ugyanis az államtit­kár diagnózisát felülbírálva megállapította, hogy Kunos betegsége kezelhető börtönkórházban. (A miniszter asszony egyébként nemrég­­nyugtatta meg az érdeklődő sajtót, hogy az államtitkár a korábbi rossz diagnózis ellenére a helyén maradhatott.) Az ügy akkor vett száznyolcvan fokos fordulatot, amikor Göncz Ár­­­pád köztársasági elnök mégis kiderítette, hogy Kimos nagyon beteg, s emiatt kegyelemben részesítette. Dávid Ibolya ebbe a diagnózisba nem tudott belenyugodni, s eddig példa nélkül álló módon nem jegyezte el­len a­ köztársasági elnök kegyelmi­ döntését. Már az is érdekes volt, hogy az igazságügy-miniszternek e döntésének meghozatala­ előtt egyeztetnie kellett a miniszterelnökkel. Nyilván Or­bán Viktornak el kellett magyaráznia, hogy nem­ úszhatja meg egy bankvezér a börtönt, amikor a kormány éppen most hirdette meg: mos­tantól sokkal­ keményebben bánik majd a bűnözőkkel, s minndenki el­nyeri méltó büntetését. Bár gyanítom, hogy ezt Dávid Ibolya magától is tudta, a kormányfőnek inkább csak meggyőző érveket kellett keresnie a beszélgetésen. Az igazságügy-miniszter azzal, hogy végül is felülbírálta a köztársa­sági elnök döntését, saját pártjának s a koalíció vezető erejének tetsző módon határozott. Sőt megkockáztatom­­ az állampolgárok, de leg­alábbis­ a polgárok többsége is helyesli, hogy még egy gazdag, de beteg bankár sem úszhatja meg a jogerősen kiszabott büntetését. Az persze más kérdés, hogy Dávid­ Ibolya az ellenjegyzés megtagadásával kinyil­vánította, hogy sokkal inkább pártkatona, mint szakminiszter. Nem azért, mert nem lehet elhinni neki vagy Orbánnak, hogy Kimos a jelen­legi politikai helyzetben betegen is kibír néhány év börtönt. Hanem azért, mert a köztársasági elnök dönítését egy ilyen ügyben rossznak mi­nősíteni, s gyakorlatilag megsemmisíteni még akkor sem szokás, ha a hatályos törvények alapján erre megvan a lehetősége. Ezt egy jogállam­ban még akkor sem szokták megtenni, h­a az államfő döntésén is el lehet vitatkozni. Nagy Gergely Félkegyelem Pápai Gábor rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék