Népszava, 1998. november (126. évfolyam, 256–280. sz.)
1998-11-21 / 273. szám
t i.44 Romák az ’56-os forradalomban „ Vigyék őt vissza Bibó Pista bácsihoz, mert az rendesen bánt vele” Az ’56-os forradalmat követő megtorlás 229 áldozata.Közül három biztosan cigány származású volt. A szovjettel szembeszálló csapatokban is számosan voltak romák, akik a harcok sorátót meghaltak, megsebesültek,külföldre menekültek vagy börtönbüntetést kaptak. A forradalom heteiben elkövetettek később sem bocsáttattak meg teljesen. Olyannyira, hogy nem lehetetlen: a „cigány vonalként”Weihíresiatt 1989-ig iivátalpan is érvényben lévő, a romákat megbélyegző rendőri gyakorlat, kialakítása közvetlenül is kapcsolható a cigányok a magyar októberben vitt szerepéhez. Az 1950-es forradalom előkészítői között természetszerűleg nem találunk romákat. A'többségi társadalomnak a cigányokről még a mainál is kevesebb ismerete volt; éstöbbnyi-; re azt is csak előítéletei táplálták. Így'van forradalom, néhány napja alatt fel sem vetődhettek ,a cigányság megoldásra váró, sajátos problémái.. A nemzeti 'függetlenség jelszavai azonban mozgósították -‘ elsősorban a budapesti•s többnyire kettős identitású romákat. Fehér Nándor, aki1,5 évesen csatlakozott a Tűzoltój Ucsai felkelőkhöz, az Ellö6-os.Intézet Órái, History Archívumában található interjúban így vall erről: ■„Elmentünk a Rudas, fürdőbe, onnan jöttünk haza, és akkor már a villamosok álltak. Kiabálták: aki magyar, velünk járt! Hát mondom, én megyek velük,mint a franckarika. Persze, hogy megyek. Mert én egyszerre magyan megcigány is vagyok.” ^Dilinka.Gábor, festőművész Bizsu, aki a Óorum közi tevékenysége miatt jogerős, hét év, börtönt kapott, egy kitér fükötetben mondja „Itifelé magyar vam/pir, befelé cigány: Ha az Egri csillagokról szóló filmet nézem, nemcsak a Sárközi cigánynak szurkolok, Depő, István, vagy Bornemissza is, aZ én hősöm” Egyelőre azonban, ideg sérténi sem lehet, hány cigány VettTe^A§?, októberi forradalomban ,és azt követő ellenállásban, mennyien váltak áldozattá vagy földönfutóvá.Álom résztvevőinek nemzetiségére vonatkozó kutatátok ez idáig nem folytak - mondja Eörsi László ,az 1956-os intézet kutatója, aki a ferencvárosi fegyveres ellenállásról megjelent könyve után most dolgozza fel a jó,zsefvárosi csoportok tevékenységét. Az viszont már az eddigi kutatásaimból is kiderül, hogy a fegyveres ellenállás központját jelentő Budapest belső kerületeiben nagy számban harcoltak romák szinte mintan fegyveres csoportban.” A Práter utcában például Kisnémeth László *(Cigány ,Laci), Horváth Károly, RadicsJózsef (5 évet kapott), Darka János (4 évet kapott) harcolt. Valószínűleg elhagyták az országot a Váci útiak közül a Cigány, Kóró és Narancs becenévre hallgató romák. Ülnie kellett a ferencvárosiak közül Fehér Nándor- nak, Horváth Aladárnak és Kuti Lászlónak. Hat évet kapott Való Mátyás (Csoki), aki fosztogatókat akadályozott meg abban, hogy pénztárgépeket törjenek föl. A kivégzett dramaturg, Szirmai Ottó csoportjához tartozó Fátyol István villanyszerelő is, aki az orosz megszállást követően is röplapokat gyártott és részt vett a december 4-i nőtüntetés szervezésében, börtönbe került. A forradalmat követő megtorlás 229 kivégzett áldozata közül az 1956-os Intézet kézikönyvének tanúsága szerint hárman biztosan romák. Kolompár János iskolába nem járt, analfabéta volt 1956. október 27-én nagy tömeg verődött össze Kiskunmajsán. Letörték, lemeszelték a vörös csillagokat, leverték a köztáblákat. Követelték Neményi, Józsefnek, a begyűjtési hivatal volt vezetőjének, a tanácselnöknek és párttitkárnak a megbüntetését. Neményit a tanácsháza pincéjébe zárták azzal, hogy majd a többi Vezetővel együtt hallgatják ki. Ám azok elmmenekültek. Kolompár felhozta Neményit a pincéből, s amint kiértek az épületből, a tömeg , nekiesett Neményinek, "Mágyonvérték. Kolompárt november 26-án tartóztatták le. Első fokon szándékos emberölés vádjával tizenkét év börtönre ítélték. Ez ellen csak a védő fellebbezett, ítéletét másodfokon, a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel és gyilkosság vádjával, halálbüntetésre súlyosbította. 1957. október 10-én harminchárom évesen végezték ki Kecskeméten. Hat gyerek maradt utána. Kóté Sörös József Kiskunfélegyházán nevelkedett egy tízgyerekes családban. Egyik bátyját a nyilasok lőtték agyon. Vándöriparosként és vánkalmi zenészként dolgozott. 1952- ben belépett a pártba. 1956. október 29-én a vele egy perben halálra ítélt Tóth Józseffel a Vöröskereszt által összegyűjtött két teherautónyi élelmiszert szállította a pesti kórházakba,amikor találkozott a Vajdahunyad utcai felkelőkkel. Fegyvert kaptak, és részt, vettek az utcai harcokban. A november 4-i Üllői úti harcbgh a combján megsebesült. Néhány nap múlva Ausztriába menekült. Az amnesztiarendelet hírére a magyar, követség segítségével tért vissza. 1057. július 18-ántartóztatták lel Eláő, és másodfokon is népi demokratikus, államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétet, valamint egyéb vádak alapján halálra ítélték. 1959. február 26-án, harminckét évesen végezték ki. Három gyerek maradt utána. _ Csányi Sándor négy elemit végzett Perkátán. Zenéléssel próbálkozott, majd 1948-ban Budapestre költözött, ahol két évig rendőrként, egyébként segédmunkásként dolgozott. 1956 tavaszán előzetes letartóztatásba helyezik szándékos emberölés és rablás kísérletéért. November 4-én szabadult a Markó utcai börtönből. Azonnal csatlakozott a Thököly úti fegyveres csoporthoz, az egyik tüzelőállásba osztották be. Több szovjet páncélost támadtak meg, visszafordulásra kényszerítve őket. November8-ig tartották magukat, amikor is a túlerő elől visszavonultak, és a csapat feloszlott. 1958. október 1-jén tartóztatták le. Halálra ítélték és 1958. október 28-án kivégezték. Eörsi László szerint nem zárható ki, hogy a ferencvárosi Göndör-csoport egyik „szakaszvezetője”, a Cigány becenévre hallgató, 1958 novemberében kivégzett Onestyák László is roma volt. Ez esetben a csoport három vezetője közül kettő is cigány volt: Onestyákon kívül az emigráló Falusi János (Bekötött fejű cigány). A forradalom roma és nem roma résztvevői között feltűnően sok a büntetett előéletű személy. Csakhogy az is köztudomású, hogy a Rákosi-rendszer hatóságai mondvacsinált ürügyekkel az ország teljes lakosságának csaknem egytizedét hurcolták meg. A többnyire hagyományos mesterségeket űző, munkaviszonnyal nem rendelkező romákat pedig különösen sújtotta, hogy a normális körülmények között nem kriminalizált „munkakerülést” náluk közdsetényként tartották számon.Természetszerűnek kell tartanunk azt is, hogy épp azok voltak a kommunizmus és a szovjet uralom legkonokabb ellenségei, akiknek az életét az elmúlt évek törték derékba. Hollósi Ervin, a Kádár-korszak történész apologétája szerint „a történellem során a lumpenproletárok gyakran véletlen elemei a harcnak. De 1956-ban nem erről volt szó csupán. Már az előző években összefonódtak a volt uralkodó osztály és a hozzájuk tartózó politikusok lezüllött elemeivel”. Jellemzőnek tetszik, hogy a rés-ftaurácia kormányának Tájékoztatási Hivatala által kiadott, úgynevezett Fehér könyv, amikor sorra veszi az „ ellenforradalom” előkészítőit , és résztvevőit, Nagy Imre revizionistái csoportja, a nyugati imperialista körök és azok ügynökei, a magyar fasiszta emigráció, az elmúlt rendszer haszonélvezői mellett kiemeli a köszönséges bűnözőket. Míg a propagandakiadvány második kötetében a bűnözők közt még csak az elmúlt rendszer haszonélvezőinek életrajzát közlik, addig a negyedik kötetben már csak a köztörvényesek portréit találjuk. Köztük pedig olyan romákét, akik közveszélyes munkakerülésért,üzérkedésért, feketézésért voltak büntetve. Amint azt Mink András történész Hollós Ervin „nagy ívű” gondolatát elemezve találóan jegyezte meg: a köztörvényes és a politikai bűn közötti határvonal olyannyira elmoosódott, hogy a bűnöző ellenforradalmmár volt, az ellenforradalmárnál viszont egyben bűnözőnek kellett lenni. A cigányok részvétele a forradalomban tovább erősítette a „ forradalmi munkás-paraszti hatalom” irántuk táplált bizalmatlanságát. 1956 után elsősorban a rendőrökenek és karhatalmistáknak minden eszköz megengedett volt a romákkal szemben. Nem csoda hát, ha Tolna megyében míg a városban és a nagyközségekben élő cigányok száma számottevően csökkent, addig a kisközségekben a számuk nőtt. A nagyobb településeken ugyanis a rendészeti ellenőrzések szigorúbbá és gyakoribbá váltak. Az 1961-es - a cigányok elsősorban szociális úton történő asszimilációját előirányzó párthatározat lazított ugyan a szorításon, de a gyeplő, gyeplő maradt. A hatalom cigányok iránti bizalmatlansága még az úgynevezett cigánybűnözés (,,G”-vonal) 1989-es meg-szüntetésével sem tűnt el. Elég Horn Gyula egykori miniszterelnök a cigányokat és a bűnözést összemosó, nemrég tett kijelentéseire utalni. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a hatalom oldalán állókkal szemben a forradalom pártján állók közül mindenki előítélet-mentesen tekintett a romákra. Igaz ugyan, hogy egyesek, például Bibó István, Göncz Árpád vagy Kemény István szociológus a cigányok emancipációjának tevőleges híve volt, ám a forradalom leverését követően a nemzetet egyesítő eufória gyorsan elillant. Bibó István egy interjújában idézi fel a következő esetet: „Volt a börtönben egy kis cigány, nagyon ütődött kis cigány rabtársam, írni-olvasni tanítottam, szappanba véstük a betűket. Később elvitték tőlem. Mindenki bántotta. Azért is bántották, mert cigány volt. Egyszer annyira felbosszantották szegényt, hogy elkezdett sírva panaszkodni, hogy vigyék őt vissza Bibó Pista bácsihoz, mert az rendesen bánt vele. ” Zádori Zsolt Roma Sajtóközpont Élet és játék (Folytatás az I. oldaltól) . Az ünnep és a játék hasonló szerepet tölt be életünkben. Az ünnep is menekülés, az ünnepi is egy másik valóság,az élet oppo- Zíciója. A különbség abban van, hogy: az ünnep mélyen kollektív- Az ünnep rétjén, ahogyan Jung mondja, a kollektív tudattalanunkkal lépünk kapcsolatba, miközben elfelejtjük individuális, i bézhetőségünket, esendőségünket. ■ A játék individualizál. A játék az élet esendőségének, terheinek, szenvedéseinek a tagadása. Persze vannak vesztések a játékban,?. Az életben is vannak vesztesek. Az élet vesztesei azonban vesztesek is maradnak - ezt a mai Magyarországon különösebben nem kell magyarázni. A játék vesztesei viszont föltámadhatnak, győztesek lehetnek. A játék egy vágyott iág, az egyenlőség világa, Lehetőséget adva az élet abszurditásától való megszabadulásra és az élet szenvedésteli terheitől való mérjsmenekülésre, a játék sakalmazkodó, öngyógyító, önterápiás technika. Ez a technika két tekintetben fontos szociológiai következményekké, jáb. Lehet ugyan egyedül játszani, de: Voltaképpen a játék a társas tevékenység. A szabadság olyan tepasztalata, ahol az én szabadságom ésére szabadsága ékesít minket abban, hogy'Joreálhatunk együtt egy új világot. ‘ i lJ '.'VeQKDeJ^r|téVt lifédá- - aki' Pwgét mel lett áte#xag^Obb teoretikusa a lélek fejlődésének -- megkülönbözteti a játék két szintjét. Az egyiket angolul úgy nevezik, hogy play, a másik angol neve game.. A . play típusú játék individuálisan is játszható. A gyermek a play típusú játék révén tapasztalja meg, hogy kreálható egy másik világ. E világ eszközeinek bája, hogy a gyermek rátekint egy tárgyra, s azzá teheti, amivé akarja. A gyermeknek mágikus pillantása van. Ez hozzásegít a permek és a környezet viszonyának alakulásához, megtanítja a gyermeket érelemileg behatolni a valóságba, átalakítva és spiiritualizálva azt. Mindazonáltal, arra kojátékról beszélek, akkor a game típusra gondolok.Ez a játék a játékosok által kreált szabályok együtteséi Valamennyi játékos közmegegyezéssel elfogad szabályokat. Miután a játékosok ezeket aszabályokat elfogadták,megtavasztalják a valóság megkettőzését. Képzeljük el, hogy brit barátunk egy krikettmeccsre visz ki békünket Nagy-Britanniában. Nézzük őt, láthatóan az izgalom jegyeit mutatja, együtt él a játékosokkal, de mi nem látunk semmit. Emberek rohangálnak, ütögetnek, időnként felkiáltanak. Egy olyan játékot látunk, amelynek a szabályait nem ismerjük,és ebből következően a történések, amelyek a szemünk előtt zajlanak, mindenki számára jelentéssel bírnak - kivéve nekünk. Deviáns, odavetett lényként, nem tudjuk, mikor kell önilni, mikor kell elszomorodni. A játékban résztkell venni. Tudni kell a szabályokat. A szabályok tudása egyúttal azt jelenti, hogy részt veszünk olyan eseményekben, amelyek létüket a szabályoknak köszönhetik. Ezek az események a fizikai Valóságban zajlanak, csak éppen a játékban, a játék szabályai által fizikai valójuktól független jelentésre, tesznek szert. A futball alkotórésze a 2x11 játékoson, valamint a sípjával ide-oda futkározó bírón kívül a labda, amelyet a 2x11-ek egy bizonyos logika szerint rugdosnak. Amikor a labda - amelyre egy férfi igyekszik ráugrani- áthalad egy vonalon, akkor hatalmas nagy zaj támad, ünneplés a stadion egyik oldalán, a másik oldalon meg sírás-rívás. Gól Volt. Ez a gól ontológiailag nincs. Persze próbáljuk csak megmagyarázni a szurkolóknak, hogy uraim, amit látnak, az nincs.Az csak ésszerű konszenzus. Mit kell abból olyan nagy ügyet csinálni, hogy bement-e a labda a kapuba vagy sem. A szurkolók számára a gól nagyon is van, véresen komolyan várn .Vannak, akik belehalnak a bánatba vagy örömbe, ha kedvenc csapatuk gólt rúgott vagy gólt kapott. És akkor jön a másik tragédia. Egyszer csak kiderül, hogy les volt. Vissza az egész. Ugyanaz a fizikai történés gól volt egy darabig, majd utána nem volt gól. A sportkommentátorok évekig megélnek abból, hogy újra és újra mutatják a videofelvételt, és akkor szakemberek elkezdik magyarázni, hogy mi történt. Mindez a játék terében zajlik. A játék csodálatos tulajdonsága, hogy kreál eseményeket, melyekről elhiteti, hogy Veinek... Élet és a játék viszonya nem egyirányú. Ez egy oda-vSsZá viszony. Az életből játék lehet, a játékból élet. A szociálpszichológiai értelemben vett nagy pillanatok azok, áraikor tettetés és tett egymásba fordul, megkülönböztethetetlennné válik, hogy hol járná határ az élet és az élet mása között. A határt mindenkinek magának kell meghúznia. Mindenkinek tudnia kell, hogy meddig képes elmenni az életben anélkül, hogy játszana, illetve hogy meddig képes játszani anélkül, hogy az élet visszavonhatatlanságát hozza létre. A játék azért vonzó, mert következményei visszafordíthatók. Vesztesekből győztesek, győztesekből vesztesek lehetnek, és a tétek nem vérre menőek.- ̋ : A játék messzemenően rokon a művészettel. Ám a művészet élét is. A történet,, amiről végezetül beszélni akarok, a XVI. század elején I. Jakab, Anglia és Skócia királyának udvarában játszódik, és egyik változata meglehetősen ismert Magyarországon is. Nem szól egyébről, mint egy királyról, egy királynéról és fiukról, a királyfiról. A királyné úgy érezte - 'Hogy: a kipice pihére van'és a szeretőjének szólt, hogy tegyen valamit, tegye özveggyé. Ez meg is történik. A királyné hozzámegy a gyilkoshoz, akiből az új király lesz. Ott áll a királyfi, szembesülve ezzel a helyzettel, és meg akarjuk tudni, hogy ki az ő apja, mi az ő anyjának a szerepe ebben a történetben. Shakespeare ebből jó darabot írt, amelyet társulata többször elő is adott sikerrel Ez Hamlet, a dán királyfi története. De az igazi pillanat akkor következett be, amikor I. Jakab meghívta az udvarba. Shakespeare-t és társulatát, hogy adják elő a játékot. Abban van egy jelenet, amikor Hamlet meg akar győződni az új király, anyja férje, Claudius,bűnösségéről. Ez az egérfogó jelénet’ Játék a játékban,, amikor Hamlet színészeket bérel fel, hogy adják elő ezt a kis történetét dióhéjban, miszerint van egy király, van egy királyné meg egy szerető, s a királyné meg akar szabadulni a szerető segítségével az urától. Az egérfogó jelenetben a szeretőt alakító színész mérget csepegtet a Színészkirály fülébe. Ekkor Claudius fölpattan, és dühösen elhagyja az előadást, amit képtelen volt játékként nézni. Hamlet számára így igazolódott be, hogy Claudius bűnös. Szembesülvén saját vétkével nem bírta a látványt. De az eset Jakab udvarában még bonyolultabb. A Shakespeare-t és társulatát meghívó, I. Jakab király anyja Stuart Mária, Skócia királynője, aki annak idején - az udvarbeli előadás idejéhez képest mintegy negyven évvel korábban - hozzáment egy nemeshez, aki nagyon jóképű, de meglehetősen unalmas ember volt. Mária oldalán király lett. A férj királysága azonban nem tartott sokáig.. . ’ . ' Egy-másfél évig tartó szerelem után, amely arra azért elég volt, hogy a kis Jakab megszülessen. Stuart Mária terhesnek érezte férje jelenlétét. Szólt szeretőjének, hogy tegye el láb alól férjét, a királyt. A királynő óhaja teljesült. A király merénylet áldozata lett. Felrobbantották a házat, ahova betegen tőrbe csalták. Utolsó látogatója felesége, későbbi özvegye, a merénylő újdonsült felesége volt. Az előadás következtében többsíkú „egymásba játszása” jött létre annak, amit életnek és játéknak nevezünk. Egyetlen előadás erejéig a játék valósággá vált. Az udvar éppen úgy tudta, mint maga Jakab, hogy Dánia valójában Skócia, Gertrudis Mária, s a színpadon látható Hamlet mása ott ül a nézők között. Az egyetlen különbség, hogy Hamletból csak nagy király lehetett volna, míg eleven mása, mintha csak Hamlet meg sem halt volna, tényleg nagy király lett De csak azok szemében, akik ott és akkor nézték az előadást. Ki játszott itt kivel? Nem véletlen, hogy I. Jakab annyira szerette Shakespeare-t, aki ilyen különös örömökkel tudta megajándékozni. mippm A forradalmat követő megtorlás 229. áldozata közül három roma volt MTI-archívum Egyetlen előadás erejéig, a játék valósággá vált - Gábor Miklós Hamletként MTI-archívum 11. 1998. NOVEMBER 21., SZOMBAT SZÉP SZÓ NÉPSZÖV