Népszava, 1999. január (127. évfolyam, 1–25. sz.)

1999-01-09 / 7. szám

IV. 1999. JANUÁR 9., SZOMBAT SZÉP SZÓ NÉPSZAVA Aki belerúg egy szerencsétlen állatba, az sok esetben a másik emberre sincsen tekintettel Az ember és természet kapcsolata többnyire akkor kerül az érdeklődés középpontjába, ami­kor a köztük lévő harmónia megbomlik. A ter­mészeti katasztrófák nagy részét nem tudjuk elkerülni, a levegő, a vizek, az erdők tisztasá­gáért, egyes kipusztulóban lévő növény- és ál­latfaj védelmében azonban sokat­ tehetünk. Az irodalomban, a képzőművészetekben, a zené­ben remekművek születtek a­ természet szerete­téből, időnként megcsodálhatunk­ egy-egy ter­mészetfilmet, de az utóbbi években mintha ezek is eltűnőben lennének csak a pénzhiány lehet ennek az oka. Vagy valami más is? Erről kérdeztük dr. Milkovics Istvánt, az ELTE TFK Biológia Tanszékének vezetőjét, aki tanári munkája mellett több nagy sikerű természet­film és tudományos ismeretterjesztő film ké­szítésében vett részt.. . - Jelenleg Magyarországon,­ amióta, megszüntették az MTA kutatófilmosztályát, tudomá­ny, természetfilmezés­ nincsen. Az 1960-as évek közepéig a ma­gyar természetfilmezés világ­­színvonalú volt, jelentős hagyo­­mányokra épült. Ma már a-m­Q-i­derri. technika lehetővé teszi, hogy színes felvételeket készít­sünk az emberi test belsejéről, amihez nálunk, nem adottak a techn­ikai feltételek, holott az orvostudomány, a biológia, de más tudományág sem fejlődhet a modern technika vívmányai nélkül. Elmaradtak azok a nagy utazások is, amelyek egy-egy­­ földrész, feltárását, jobb megis­merését célozták. - Gyerekkorom egyik emléke­zetes iskolai filmvetítése volt Homoki-Nagy István filmje, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, amelyhez hasonló természet­filmeket manapság szinte egyál­talán nem találunk.­­ Homoki-Nagy István vagy Vadász János­­filmjei a termé­szetfilmezésnek már egy követ­kező kategóriájába tartoznak. Ezek a filmek tudományos is­meretterjesztő alkotások, ame­lyek természettudományos is­­ idézéseket­ közvetítenek közélít-­­­hép módon. Valóban kevés hozzájuk hasonló­­­természet­filmmel­­ találkozhattunk. • .az utóbbi­ időben. Mondhatnánk azt­­ is, ,hogy­­ a­­természetfilme­zésnek ez a műfaja is eltűnőben van nálunk.­­ - Az utóbbi néhány évben több olyan hazai ismeretter­jesztő filmet is láthattunk a tele­vízióban, amelyekben valójában nem a természet játszotta a főszerepet, de az mégis intenzí­ven jelen volt. Többek között A napsugár nyomában, a Másfél­­millió lépés Magyarországon, a Jelfák, a Nekem ne lenne hazám című filmekre gondolok, ame­lyeknek az elkészítésében ön aktívan részt vett. •..- Ezek már nem igazán ter­­mé­szetfilmek, inkább az ember és természet bensőséges viszo­nyát próbálták megjeleníteni. Érzelmi indíttatású,­­integrált­ témájú, bemutatófilmek,­ ame­lyeknek a mondanivalója nosz­talgikus.­ Néprajzi és kultúrtör­­téneti témák kombinálódnak bennük; a természeti környezet sajátosságaival Dokumentum értékűek, hiszen sok olyan kör­nyezeti­­ értéket, életmódbeli sa-Ősi m­sterséget mu­tattak be,­ amely#: ma már el­tűnőben vannak. Sok hasznos ny­istán,# .t csakúgy, már hegedik kategóriá- V; ha tá£tbzá; a környezeti neve­­lést szolgáló didaktikus jellegű : . oktatófilmek. Hogy miért bá­nunk mégis ilyen mostohán ve­lük? Annak úgy,gondolom nem ,, -Csak a­­pénzl­ány 'az, oka. Kon­­­­cepcionális magyarázata van, • ■ mégpedig az, hogy jelenleg nin­csen egy olyan jól körülhatárol­ható­­ terv a természetfilmezés­­ területén, amelyen el lehetne indulni. A legtöbb film pilla­natnyi ötletek alapján készül,­­ néhány megszállott televíziós. s tehetségén,­­nyitottságán, ügyes­ségén, a közreműködő szakér­tőkön múlik, hogy mi lesz az öt­letekből.-. - Ezt keserűen mondja? - Nem. Természetesen , ez is­ egy lehetőség,, hiszen így olyan . "­­ filmrészletekhez lehet jutni, amelyeknek'épp­en abban­ van a , . nagyszerűsége, hogy előre nem­­ látható,, nem tervezett mozza­natokat tartalmaznak. Csak­­­­hogy ehhez kell egy nagyon te­­­­­hetséges ember,, egy rendező,­­egy szerkesztő, egy­ operatőr, aki "eléggé nyitott az új, a spon­tán, a váratlan­­ jelenségekre. Ilyen kiemelkedő személyiség hiányában koncepció­­ nélkül nem születhetnek újabb nagy­szerű alkotások. , - A mai ember távolabb ke­rült a természettől, a természe­ti értékektől, mint az koráb­ban megfigyelhető volt? Vagy, ha a vidéki életre gondolunk, van-e érezhető különbség a vá­rosban és falun élő ember ter­mészethez való viszonyában? —­ : ■ Manapság a természeti mint érték, nem igazán, jelenik meg a köztudatblák. És ez népi, hiszem, hogy azon múlik­, hogy valaki városban-Vagy Isten éL ■ Az ember természethez való.vi­szonyát ,az határozza meg dön­tően,, hogy milyen lelki környe­zetben éL. Aki belerúg egy sízel rencsétlen állatba az sok eset­ben a.'m­­ásik. emberre. sincsen tekintettel. , - Végiggondolva sokéves ta­nári és filmes tevékenységét, mit tartott leginkább szem előtt a munkájában? - A tudományos színvonalas an szakmai­­korrektséget,, és azt,­ hogy­ mondjak valamit azok­nak, akiket érdekelnek a ter­mészetben rejlő értékek. Nagy Erika Manapság a természet, mint érték, nem igazán jelenik meg a köztudatban Cseke Csilla felvétele A csillagászat éve: 1999 T­alán kevesen vannak hazánk­ban, akik ne tudnák, hogy 1999. augusztus napfogyatkozás­ láthatód­k, lesz az év legnagyobb csillagá­szati szenzációja, de ezenkívül is akadnak majd érdekes égi je­lenségek ebben az esztendőben. A fogyatkozások,­ az úgyne­vezett okkultációk, azaz fedé­sek közé tartoznak. Okkultáció: minden olyan jelenség, amely­,­nek során valamely égitest el­takar szemünk elől egy mási­kat. Ezek a jelenségek valaha rendkívül fontosak voltak a csillagászok számára, hiszen ebből tudtak következtetni az égitestek tőlünk mért távolság­­sorrendjére: amely égitest el tud takarni egy másikat, az kö­zelebb van hozzánk, mint ame­lyiket eltakar. Ebből derült ki, hogy a Hold vann legközelebb hozzánk, aztán következik a Merkúr és a Vénusz, majd a Nap, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. A csillagok mind­egyiküknél messzebb vannak, mert őket bármelyik bolygó ta­karhatja, míg a csillagok egyi­ket sem. A leglátványosabb okkultá­ciók a nap- és a holdfogyatko­zások. Az év elején egy holdfo­gyatkozás lesz. Akkor van holdfogyatkozás, ha a Hold a Föld árnyékába kerül. A Föld mögött az árnyék közepe, a teljes árnyék az a térrész­, aho­vá napfény egyáltalán nem jutna, ha a légkörben nem szó­ródna; ekörül van a félárnyék. Ide több-kevesebb napfény el­jut, ezért ha a Hold a félár­nyékba­ kerül, a fogyatkozás­kor csak kissé halványul el, rendszerint oly kevéssé, hogy a jelenség alig vehető észre. Ilyen félárnyékos fogyatkozás lesz 1999. január 31-én alko­nyatkor. Bár a fogyatkozás fel­tétele az, hogy a Nap, a Föld és a Hold pontosan egy egyenesbe kerüljön, most a fogyatkozó Hold és a Nap néhány percig egyszerre lesz a látóhatár fö­lött, a Hold keleten, a Nap nyugaton - tehát úgy látszik, mintha nem állnának ponto­san szemben az égbolton. Ez azonban csak a légköri fénytö­rés következménye, amely az égitestek fényét úgy „görbíti”, hogy mindkettő magasabban látszik valódi helyénél. Az augusztus 11-i napfogyat­kozás viszont a lehető leglátvá­nyosabb, a Föld adott helyéről csak ritkán látható okkultáció lesz. Ekkor a Hold árnyéka fog a Földre esni, s ahogy holdunk keringés közben tovamozog, több mint 110 km átmérőjű ár­nyéka 680 m/s sebességgel a Szombathely-Szeged vonalon Magyarországon is áthalad. Ezen a sávon kívül - így Buda­pesten is - csak részleges fo­gyatkozást láthatunk, azaz a Hold csak a Nap egy részét ta­karja el. A sávon belül - így a Balaton környékén - a fogyat­kozás teljes lesz: a Hold a teljes napkorongot eltakarja majd, a sáv középvonalában mintegy két perc 22 másodpercig. Ez­alatt szabad szemmel is látha­tóvá válik a naplégkör külső ré­sze, a napkorona, amelyet más­kor csak műszerekkel lehet megfigyelni. Okkultáció az is, ha a Hold csillagot vagy bolygót fed el. Ilyen jelenséget is láthatunk 19­9­9-ben. A csillagfedés elég gyakori jelenség ugyan, de nem túl gyakori, hogy a Hold fényes, elsőrendű csillagot ta­kar el. Két elsőrendű csillagot fog a Hold többször is elfedni, a Bika legfényesebb csillagát (Aldebaran) és­ az Oroszlánét (Regulus). Március 22-én­­ 19 óra tájban az Aldebaran, ápri­lis 24-én 23 óra­ tájt a Regulus fedését lehet majd jól látni ha­zánkból. Szeptember 20-án a Hold a csak távcsővel látható Neptu­nusz bolygót fogja eltakarni, de ez a fedés hazánkból nem jól látszik majd, mert néhány perc­cel a két égitest nyugta előtt kö­vetkezik be. Ellenben szeptem­ber 21-én 21 óra után kedvező helyzetben láthatjuk az Urá­nusz fedését, szintén csak táv­csővel, mert ez a bolygó is igen halvány. (Sokkal érdekesebb lenne a december 12-i Mars-fe­dés, de ez, sajnos, hazánkból nem lesz látható.) Érdekes jelenség várható no­­vember 15-én, azonban ha­zánkból nem lesz megfigyel­hető. 22 óra 15 perc és 23 óra 07­ perc között a Merkúr bolygó áthalad a Nap előtt. Az időpont mutatja, hogy ekkor a Nap, sajnos, nem lesz látóhatárunk fölött. Hasonló átvonulás év­századonként átlagosan 13- szor (mindig májusban vagy novemberben) fordul elő. Rit­kább a Vénusz-átvonulás, amely a bolygó nagyobb mére­te és hozzánk közelebbi helyze­te következtében sokkal köny­­nyebben figyelhető, meg; ilyet legközelebb 2004 júniusában tekinthetünk meg. Az 1998 novemberben „elma­radt” Leonida meteorraj valódi látványossága 1999-ben várha­tó. Sajnos, a meteorrajokat nem lehet olyan pontosan jelezni, mint az okkultációkat. Nagyon jó eredmény, ha egy meteorraj jelentkezésének várható maxi­mumát néhány órányi pontos­sággal sikerül előre megadni. A Leonidák maximuma valószí­nűleg mindössze néhány ne­gyedóra tartamú lesz, várhatóan 1999. november 17-ről 18-ra virradó éjszakán illetve hajnal­ban 0 óra 30 perc és 04 óra kö­zött. Ez igen kedvező lenne a raj hazánkból történő megfigyelé­sére nézve. Aki azonban biztos­ra akar menni, az az előző és a következő éjszakán is figyelje a hullócsillagokat, s akkor nem járhat úgy, mint az 1998-as ész­lelők, akik az előrejelzés szerin­ti éjjelen már csak kevés Leoni­­dát láttak, mert a nagy hullás, kissé előbb volt. Nem különlegesség ugyan, de érdemes megemlíteni: 1999-ben a fényesebb bolygók közül a Vé­nuszt, a legfeltűnőbbet márci­ustól július elejéig láthatjuk es­te a délnyugati égbolton, a leg­jobban május-június folyamán. Szeptember közepétől az év vé­géig pedig hajnalcsillagként tündököl a keleti égen napkelte előtt. A Mars egész évben meg­figyelhető, de március előtt csak hajnalban. A Jupiter janu­árban és februárban este van fenn a nyugati égbolton, majd júniustól előbb hajnalban, majd egyre korábban kel és ismét megfigyelhető. A Szaturnusz láthatósága a Jupiteréhez ha­sonló lesz. Csaba György Gábor HWB Amivel az égboltot pásztázzák Molnár Péter felvételé Hó: törés, fúvás A hó, mint mindenki tudja, Víz, amely megfagyott állapotban hull­ alá a felhőkből. A­­­agaslégkörben rendszerint van Vízpára, mégpe­dig túlhűlt állapotban, jóval fagypont alatt, de mégis légnemű alak­ban, lecsapódik,­ kifagy, ha van mire, így keletkeznek a felhők. De ha a levegő tiszta, al#pr nm^b#me'iEtóiSfínai­:«an m­egfordítsa^iSí6^J gyárt. A ml^r egy ilyen^rétegen áthalad­ egy-rés­ülőgép,­­ainak égéstermékében­ lévő koromszemcsékre azonnal jégkristályok * nőnek. Malakul a kondenzcsík. Ez gyakorlatilag ugyanolyan­ felhő,­­mint a természetes felhők, csak nem a légkörben amúgy is meglévő, hanem a repülő által hátrahagyott porszemű voltak jégkristályai-­ nak kondenzációs magjai. A vízmolekulában­ két hidrogénatom­ és egy oxigénatom van. Ezek erősen kötődnek egymáshoz, de a­ molekula kifelé semleges. Ezért a víz szobahőmérsékleten légnemű kellene hogy legyen, szerencsére ■ mégis folyadék. A molekulák közt ugyanis gyengébb, úgynevezett nIitrogénhídkötések alakulnak ki, méghozzá minden vízmolekula négy másikkal képes kölcsönhatásba kerülni. Az ilyen kötések szo­bahőmérsékleten a­­molekulák hőmozgása miatt hol felszakadnak, hol megint kialakulnak, ahhoz így is elég erősek, hogy a vizet csepp­folyóssá tegyék. A hőmérséklet csökkenésekor aztán, +4­ és 0 °C kö­­­­zött a hidrogénhidak közül egyre több marad stabil,­­míg 0 9C-em­ már minden lehetséges, kötés kialakul, a víz megfagy. Ekkor laza­ szerkezetű, sok - persze molekuláris méretű - üreget tartalmazó kristályrács alakul ki, amelynek „elemi cellája” szabályos három­szögekkel határolt négycsúcsú, test (tetraéder). E pici tetraéderek­ á­t térben hatszöges formát alakítanak ki.­ így, amikor a hideg levegőből a vízpára lecsapódik, és - a cseppfolyós­ állapotot kihagyva - lassan­, növekvő jégkristályt alakít ki, a kristály legtöbbször megőrzi a hat­szöges formát. Ennek köszönhető a hókristályok erős, nagyító alatt­i, jól látható, csodaszép formavilága; nincs két egyforma köztük, de ,­ mind a hatszögescsilagalak valamilyen változatát mutatja. A felhő tehát apró jégkristályokból áll. Ha ezek elég nehezek, le­hullanak, belőlük lesz­ a csapadék. Útban lefelé persze még nőhet­,­nek, vagy összesúrlódva töredezhetnek is; végü a legalsó légréte­gek hőmérsékletétől függően vagy mint hó, vagy megolvadva eső­,, ként érnek talajt. Ha a hőmérséklet nagyon alacsony, a kristályok aprók, élesek szoktak lenni, míg ha csak néhány fokkal van fedő­.­­gebb a fagypontnál, akkor néha 3-4 mm átmérőjűek is lehetnek, sőt több hókristály összetapadva még nagyobb hópelyheket alkot­hat. Ónos eső, dara akkor hal,­ha­ a jégkristályok elolvadnak, majd a vízcseppek a földfelszín közelében újra hideg levegőbe ke­rülve hirtelen ismét megfagynak, ilyenkor alaktalan, kis jégtöm­bök keletkeznek. „Fehér, mint a hó” - szokták mondani. Pedig­ a jég, a hó anyaga nem is fehér, hanem áttetsző, kékes színű. Igen ám, de a hó számta­lan kristálykája a ráeső féliy nagy részét visszaveri, és eközben szét­szórja, hiszen minden kristály minden parányi lapja másképp áll. A szétszórt fehér fényt látjuk „hófehérk­ék”. A lehullott hó laza réteget alkot a talajon. A kristályok között sok levegő marad (a hóréteg térfogatának mintegy 70-90 százaléka le­vegő!), ami­ pedig jó hőszigetelő. Ezért a vastag hótakaró kitűnően megvédi a vetéseket a fagytól, 8-10 cm vastag hóréteg alján még ak­kor sincs -1, -2 °C-nál hidegebb, ha a réteg fölött -10, sőt -15 °C a le­vegő hőmérséklete. Ezt a jelenséget néha nagyobb állatok is kihasz­nálják, például a nyulak hagyják, hogy a hulló hó betemesse őket, így el is rejtőznek, s a nagy hidegtől is védve vannak. A vetésekben a fagy akkor tesz kárt, ha nincs rajtuk megfelelően vastag, összefüggő hótakaró. Ez hazánk egyes tájain, elsősorban a Tiszántúlon, sajnos, nemritkán előfordul. A vastag hórétegnek veszélyei is vannak. Az egyik a hótörés, vagyis ha a nedves, tapadós hó nagy tömegben marad a fák ágain, s­ az ágak letörnek, mert nem bírják el a nagy terhelést. Előfordul, hogy egész fák törnek derékba a hó nyomása alatt, hiszen ilyenkor az ágakra négyzetméterenként mázsányi hó is rakódhatik. Másik kellemetlenség lehet a hófúvás. Ez akkor keletkezik, ha a laza havat a szél felkapja, és a terepakadályok mögött lerakja. Néha több mé­ter magas hódombok is keletkeznek így, s ezek nagy területeken megbéníthatják a közlekedést. Végül a harmadik veszély, ha a télen lehullott hó országnyi területeken egyszerre olvad el, s a keletkezett hatalmas vízmennyiség egyrészt belvizeket, másrészt a folyók szintjét megemelve árvizeket okoz. Cs. Gy. G.

Next