Népszava, 1999. február (127. évfolyam, 26–49. sz.)

1999-02-13 / 37. szám

14 1999. FEBRUÁR 13., SZOMBAT SPORT Újabb fejezet a Barca-Real sagában Hatvankilencedszer találkozik Barcelonában bajnokin a két szupercsapat Hát eljött a hatvankilencedik. Mármint a világ futball­­jának talán legnagyobb múltra visszatekin­tő rivalizálá­­sában, a Barcelona-Real Madrid párharcban. Holnap 17 órakor hatvankilencedszer fogadja bajnoki­ meccsen a Nou Camp stadionban a katalán függetlenséget meg­testesítő Barca az ország legfejlettebb­ tartományában mindig is a központi hatalom képviselőjeként „tisztelt” királyi gárdát..Persze ma már nem, ilyen elés a politikai szembenállás -- elvégre Franco, a ,Icaudillo’, s vele a diktatúra lassan negyedszázada halott ám a régi se­bek még mindig nem hegedtek be teljesen. Oh. Gál J. András­­ . NÉPSZAVA:';' Olyannyira nem, hogy ami­kor az AS című madridi sportújságot ■ hívom,­ és ér­deklődöm, a Nou Gampban sorra kerülő meccs esélyei­ről, spanyol kollégám, kija­vít:' „Tigy érted, a Camp Nouban?”' Hát persze, az első a katalán változat, az utóbbi pedig a „castela­­do”, akasztíliai. .'És egy' madridinak ne , beszéljen katalánul az ember. .•... .­­. .Nou Camp vagy a Camp Noni..'az bizony történelmi tény, hogy idestova tizenöt éve nem győzött bajnokin a­ Real a Barga vendégeké­rt, egy 1­9­87-es és egy 1991-es döntetlen a legtöbb, amire a fővárosiak vitték a szom­­­szédvárban. Az ősszel a Bernabéuban 2-2 volt az­ eredmény,.. .s­ akkor még mindkét csapat a közép­mezőnyben foglalt "helyet. Azóta­­nagyot fordult a vi­lágba Barcelona hetet nyert . Zsinórban, s 40 ponttal ve­­zetk a mezőnyt az egyaránt •3­7 pontos Cel­ta Vigo, Real Madrid és­ Valencia.. előtt.. . M Ma már a történelemnál, a statisztikáknál­ és a rossz sorozatoknál tartunk,' ak-‘, kór- ■' ejtsünk, szót, Ruud Hesp foly a katalánok hol­land , kapusáról is. Szegény Hesp - aki mellesleg a spa­nyol bajnokság talán leg­jobb hálóőre a mallorcai Carlos Roával együtt - ed­dig öt mérkőzésen került szembe Raul Gonzálezzel, a Real zseniális centerével, s­­ hat­ gólt­­ kapott. Hogy csak a­­legutóbbi keserű élményt említsük: tavaly ősszel a­ 2­8 .alkalmával mindkét madridi gólt a fi­ligrán Raúl szerezte. . Az­­a Raúl, aki az AS ran­glistája alapján pilla­natnyilag a spanyol baj­nokság MVP-jénnek, azaz megértékesetib - még köz­érthetőbben: legjobb­­ já­tékosának számít . Múlt va­sárnap, él­ete első bajnoki mesterhármasát érte el a Valladolid elleni 3-2 -es győzelem alkalmával, s 13 találattal­- éppen a 12 gó­los barcelonai sztár, Rival­do előtt - vezeti a mesterlö­­vészeknek a Pichichi­-tró­­feáért'‘' folyós versengését. Ettől függetlenül­ az is tény, hogy Raul Aollökbach gaz­dag pályafutása során ed­dig mindössze egyszer ta­lált a hálóba , 'a Nou Gamp stadionban, az 1997-es' spanyol ’­ szuperkupában.­­ Érdekes, hogy a londoni bukmékerek jóval nagyobb esélyt adnak a hazaiak győzelmének, ennek az o­ddi,a 10-11, a madridi si-i­kere 5-2. S hogy ki lövi az első gólt? Szerintük Rival­­dó­­s utána - holtverseny­ben - Raúl,... Morientes, Kluivert és Anderson kö­­vetkezik. További pikantériája az összecsapásnak,­ hogy két remek holland tréner, Guus Hiddink és Louis van Gaal irányítja a két gárdát. Előbbi jól ismeri mind a nyolc barcelonai holland j­átékost, hiszen dirigálhat­ta őket a nyári, franciaor­szági világbajnokságon. ■ Van Gaal két év leforgá­sa alatt nem kevesebb ,mint 18­ milliárd' pezetát', azaz 120 millió dollárt­­ költött honfitársai leszerződteté­­se még­ is most már a Hepp, Reiziger, Bogarde, Cocu,­ Zenden, Frank és Ronald de Boer, valamint Kluivert mégvari, s csupán Van­ der Silar és Litmanen, hiányzik ahhoz­, hogy a régi, nagy Ajax teljes gerince ott le­gyen Barcelonában. Igaz, Litmanen nem holland, ha­. .nem ,fink. És, itt nem árt idéznünk : Johan Cruyff, a Barpát 1988 és 1996 között irányító tréner ! - Van Gaalra nézve nem éppen hízelgő !- szavait: „Ezzel a csapattal Donald kacsa is sikereket érne el. ” A másik Cruyff-idézet pedig még szarkasztikusabb: " ’„Van Gaal csupán egyetlen já­­tékrendszert­­ ismer. . . az Ajaxét.’ Nem­ csoda­, hogy amíg a Barcelonában csak három-négy­ holland ját­szott, elmaradtak az ered­, menjek Ám most,­hogy a­ csapat gyakoratilag meg­egyezik az 1995-ös Ajax­­szal, már fut a szekér... ” Kérdés, vasárnap meg­­szerzi-e sorrendben nyol­cadik győzelmét a Barcelo­na, s ezzel letörli a CSúcslis­­táról a Cruyff-féle Dream Teamet, vagy a Real edzőhét év után először győztesen vonul le a Nou Camp, gye­péről. .­ A valószínű összeállítá­sOkvi­v.­ Barcelona: Hesp­e Ro­­hald de Boer, Abélardo, Frank de Boer, Sergi-Luis Enrique, Guardiola, Cocu - Figo, Kluivert, Rivaldo­­ Real Madrid: Tilgner - Panucci, Hierro, Iván Cam­­po, Roberto Carlos - Sah­­■cMSy Seedorf­­-■ Raúl,­ Mo­rientes, Mijatovic, Jamb , Roberto Carlos (középen), a Real Madrid brazil labdarúgója kulcsfigura lehet holnap a Nou Camp stadionban Treuters-fotó Marion Jones tervei Marion Jones amerikai at­­létanő New Yorkban átvet­­ték­ az elmúlt évi kiváló, tel­­­jesítménye révén kiérde­melt Jesse Owens-díjat. A sportolónő 1998-ban 100 és 200 m-en, valamint távol­ításban összesen 37 ver­senyen vett részt és csak az idényzáró Világkupa ugró­számában szenvedett vere­­séget. A 23 éves Jones, jövő-­­beli terveiről a következő­­ket mondta: - A 2­000-es sydneyi nyá­­ri olimpián öt aranyérmet szeretnék nyerni. Ha valaki képes erre, akkor az én va­gyok. Meissi könnyen kockáztatott NÉPSZ­AVA-inf­ormáció Előzetesen 8 éremről ál­l­­modtak az osztrák küldött­ség vezetői, de már tizen­­kettőnél járnak a verseny­zők, ráadásul a hét végi két műlesiklószám és a tegnap éjszaka lapzártánk után vég­et ért férfi ■ óriásműle­­sikás, is „nekik áll”. Az egyesült államokbeli Vail­­ben zajló alpesisí-világbaj­­nokságon csak a norvégok tartják 6 érmükkel úgy, ahogy a lépést az osztrá­kokkal, e két nemzeten kí­vül csak három országnak, a svédeknek, a franciáknak és­ a korábban alpesi nagy­hatalomnak számító­­­sváj­­ciaknak Sikerült lesz sikíta­­tni­ e­z­ egy medált. .­­ .. Csütörtök éjjelig ebben reménykedtek az olaszok is, elvégre a női óriás-műle­siklás elmúlt két olimlpiak­­ és vb-aranyát Deborah Compagnoni söpörte be, de a térdműtéten átesett töké­letes­­technikájú, itáliai ez­úttal csak 7. lett. A győ­zelmét, aki más, a Vailben Szuper-óriásműlesiklásban egy aranyát már zsebre tett­ osztrák Alexandra Meiss­­nitzer szerezte meg, aki az­ idei Világkupa-szezon ed­­­digi­ 6 óriás-műlesikló ver­senyébe hármat megnyert, s minden alkalommal a do­­bogón állt. A Vk-összetett­­ben is élen álló „Meissi” az­­ első osztrák­ világbajnok ebben a számban Marianne Jahn 1962-es győzelme óta. „Valósággal eksztázisban voltam, amikor átcsúsztam a célvonalon” - mondta az osztrákok ötödik,vail-i ara­nyát nyerő Alexandra. Alig talált szavakat a második helyen. *­ végző - Anefine Flemmen is - az első nor­vég nő, aki valaha is énhet szerzett ebben a számban. „Még mindig nem fogtam fel, a mi történt velem, csü­törtökön. Nem­ voltam ,biz­­­tos a form­ámban, mert az utolsó Vk-versenyek Csak 9. voltamAz első,­­sírtam után m­ég vezető, de végül csak­­ bronzhoz jutó Anita Wächter már nem volt ilyen'’' vidám, elvégre a 31 éves korelnöknek ez volt a nyol­cadik vb-je,­­de m­ég nem ínyert aranyat, „csak” kom­binációban az 1­988-as, olimpián., ,Meissnitzer fan­tasztikus második futamot produkált, könnyen koc­káztatott mindent, hiszen,, volt már egy aranyérm­e” -sommázott Wachteri NÉPSZAVA Wartburgból nem lesz BMW Az ominózus eset január 18-áin, hétfőn történt. Akkor jelentették be írásban a BSE kosarasnői, hogy nem kí­vánnak Glatz Árpád vezetőedzővel tovább dolgozni. A sors iróniája, hogy Glatz néhány nappal később szív- és érrendszeri panaszokkal tíz napra kórházba is ke­rült - aligha vitathatóan azért, mert annyira megvisel­ték az események. Edzőbuktatásra rendszeresen van példa kis hazánk- J bon, elvégre az edzőt rtindig könnyebb felállítani, mint­­ egy egész csapatot. Nem kell hát ebből nagy ügyet csi­nálni - mondhatná bárki. Glatzból pedig különösen nem, elvégre már másodszor áll kifelé a rúdja a BSE-től . Az első, felszínes reagálások után nézzük az érem, a másik­­ tartalmasabb, s mindenképpen fontosabb — ol­dalát is. Sajátos viszonyaink.hu tükörképe ez a mostar­ni patthelyzet, amit immár negyedik hete nem tud (nem akar, nem képes?) megoldani a BSE,első számú felelőség Küszbei Ferenc elnök. Az a vezető, aki tavaly nyáron azzal hozta vissza két év szünet után a sportág egyik legsikeresebb edzőjét, hogy rendet csináljon a patinás szakosztályban. Már ez a kijelentés is kötelez­te volna Küszbeit a kemény fellépésre, akár az egész csapat felfüggesztésére is. An­nál is inkább, mivel, ha az ificsapat lép a továbbiakban pályára, a BSE akkor is az első nyolc között végez. Ám, ha elfelejtjük a Küszbeire kötelező szavakat, akkor sem fogadható el a játékosuralom, ami az élet más területein már elképzelhetetlen: a beosztott diri­gál a féknöknek. A magyar sportban pedig ez még a be­vett dolgok közé tartozik. A játékosok szerződései leg­inkább csak jogaikról, a nekik járó pénzekről szólnak, de hogy ezért mit és­ minyit kell tenni,arról már sok­kal kevesebb szó esik Ezért tehet, amit akar Nagy Dó­ra,Bakai Eszter és a többi hazai (önjelölt) sztár, akiket nem az izgat, hogy miként lehetne többet és jobban el­sajátítani a kosárlabdázás tudományából, hanem az, hogy minél kevesebb fáradtsággal megússzák az éppen aktuális napot. Hogy azután az eredmény (nemzetközi szinten feltétlenül) ,helybenjárásról tanúskodik? Ugyan kérem, kit érdekelnek ilyen apróságok? Tényleg, kit izgat valójában, mikér­t is megy egy csa­patnak, amelybe súlyos tízmilliókat ölnék bele? Ki ki­vel van elszámolásban­, ki kéri számon (s ez a kérdés nemcsak a BSE-nél aktuális) az eredményességet vagy éppen a kudarcokat? Márpedig, ha a modern pénzesi zsákok, a szponzorok csak a legritkább esetben vonják meg a támogatást, miért is erőlködnének a játékosok? Elvégre,bár míg a langyos víz szemléjét és gyakorlat mű­­ködik, addig valóban vérlázító dolog a játékosokat (be- ’ osztottakat)­többre, jobbra serkenteni, amerikai kosár-' labdáról prédikálni nekik... Pedig Amerika a kosárlabdában egyértelmű mércét állít.Ebben a sportágban valóban ott van a színvonalló játékosok még véletlenül sem Keletre, hanem Nyugatra, vándorolnak. Nálunk sajnos, csak a legritkább esetben. Majd ha alábbhagy az össznépi eufória, bizonyára Dá­vid Kornél is nagyon tanulságos megállapításokat fog elmondani. Az efszokükról, az miéhziru­sról, a klstcetöf­rálás fontossgaái^ftíf^id­en győzni akarásróLÜl­^s­'­­üivről, arH^^ak^nyönmzoan jétterá^Vá hazai kosáraso-'­kot, s amely helyzet megváltoztatásáért a legutoljára akarnak tenni valamit. Mindenre képesek, csak marad­­jon a kis belterjes gazdaság, az egyoldalú pénzfelvéte­lek bevált renidézere. Ha pedig valaki többet akar, szembeszállnak­ vele és ha kell, akár meg is­ puccsolják. A minap mondta a tévében Glatz, ha egy Wartburg­ra ráírják, hogy BMW, az attól még nem lesz az. A ma­gyar élsportban iz így a női kosárlabdázásban is - már ■ évek­ óta egyre hangosabban beszélnek a profizmusról, ám ettől még nem az, amit nálunk annak kievetnek. Profi ugyanis csak az lehet, aki hajlandó hosszútávra befektetni, keményen dol­gozni a holnapi, de sokkal in­kább a holnapútáji sikerekért. A BSE női kosarasainál ez megint nem sikerülhet. Elsősorban azért, mert Küszkei elnök meghirdetett programjával ellentétben meghátrált, olajat, öntve ez­zel a tűzre. Há­ ez a profizmus marad­, holnap már nem­csak a játékosok, de a szertárosok vagy a raktárosok döntenek majd. Akár az edző, akár az elnök kilétéről. Johhn Károly

Next