Népszava, 1999. március (127. évfolyam, 50–75. sz.)
1999-03-13 / 61. szám
Viki, 1999. MÁRCIUS 13., SZOMBAT * . * t K % é Amikor az osztrákokat kizavarták a nyomdából A cinege cipője — Szabadság az, ha nem vagyunk elfogva,mint egy rabló, bűnöző vagy drogos - Ha nincs zászlótartó... 1848-ról beszélgetünk. A forradalomról, a szabadságról meg a márciusi ifjakról. A zuglói Liszt Ferenc általános iskola elsőseivel és másodikosaival., - Mit ünnepelünk március 15-én? - Húsvétot! - kiáltja Marcell. Az aranyszőke kisfiú ezzel meg is töri az osztályba lépésemkor beköszönő csendet. Magabiztos válasza okoz némi zavart társai körében. Végül a szemüveges Gergő vet véget a tanácstalanságnak. - Dehogy húsvétot, a március 15-i forradalmat. - Melyik évben volt ez a forradalom? - 1956-ban - szól közbe megint Marcell. - S mi történt 1848 márciusában? - fordulok felé. - Semmi. - A közbekiabálások alapján úgy tűnik, ezzel a véleményével, egyedül marad. Széchenyi István 1848 március 17-én kelt levelében írja: „Barátom, csudákat élünk... Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel... Az én politikám biztos volt,, de lassú, Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám húsz év alatt nem bírhatott volna előállítani! ” - Hogyan kezdődött a forradalom? - A fiatalok beszélgetéseket folytattak a Pilvax kávéházban, aztán elindultak harcolni - mondja Eszter, miközben anyujára jelentkezik, hogy majd kiesik a padból. - Kik gyűltek össze a Pilvaxban? - Akik nem tűrhették tovább, hogy el vannak nyomva - jelenti ki határozott hangon a barna, göndör. l^iW fip^Dgyid.^ fflncsis Mihályt -leszabadították, a börtönből Petőfiék, és kizavarták az osztrákokat, a nyomdából. - Ki volt Táncsis Mihály? - Hát,akit ki kellett szabadítani - néz rám csodálkozva, majd folytatja: - Aztán pedig kiadták a tizenkét parancsot. -Mi volt az? - Nem tudom, még nem olvastam. . .* Részlet Petőfi Sándor naplójából, 1848 március, 15: „A Pilvaxból először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: víz nem oltja el... majd a mérnökökhöz, ezektől g, jogászokhoz vonult a szambán és lelkesedésben egyaránt percenként növekvő sereg...”--. * - Ki állt a forradalom élére? Többen kiabálnak egyszerre: - Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Móra Ferenc, Torgyán Józsefi . Ki vélt Kossuth Lajos? - Hadvezér és író. . - Hát Petőfi Sándor? , Forradalmár! - vigyorog Pisti a harmadik sorból. - Meg márciusi ifjú - teszi hozzá padtársa. - Az rédeg mit jelent?-nézek, rá érdeklődve. A szeplős fiúcska egy pillanatra zavarba jön: - Hát. . . - Elgondolkodik, aztán felcsillan a szeme. - Akkor volt fiatal, mikor március volt. - Petőfi Sándor író volt - szólal meg komoly arccal egy tréningruhás kisfiú a leghátsó padból. - Versíró - teszi hozzá az előtte ülő. * Körözőlevél, 1849. Neve: Petőfi Sándor Kora: 26 éves Születési helye: Erdély Álepptá:Jiffer V,állása: Hermátt Beszeli: németül, magyarul, oláhul Állása: korábban versíró Testalkata: alacsony, pózna Arcár sovány Orra: széles Fogai: jók Különös ismertetőjegye: nyakkendő nélkül szokott járni. * - Kik harcoltak a forradalomban?^ - A magyarok a németek meg a nácik ellen,- jelenti ki Zoltán, aki a beszélgetés közben egyfolytában a szomszédjánakis magyaráz. Az aranyszőke hajú kisfiú - a harmadik, sorból - megint jelentkezik . - Az Omyu szerint a magyarok mindig a törökök ellen csatáztak. Akik leigáztak minket. Amikor voltunk Törökországban, mi is láttunk törököket, de azok nem bántottak senkit. - Szerintem az oroszok ellen harcoltunk. ..■ - Én tudom, hogy az osztrákokkal vág közbe Bori. A barátunk férje, Walter osztrák, ő mondta. . Hol éltek az osztrákok? -Xsztrákországban. * Részlet Kossuth Lajos beszédéből, 1848: „A magyar haza .14 millió jogtalan gyermeke polgárságot követel... Megkínálunk titeket az értelem, az igazságszolgáltatás, a törvényalkotás, a földbirtok szabadságával, megkínálunk benneteket alkotmányos polgárisággal, politikai nemzetiséggel... s mindezekért nem kívánunk egyebet, mint hogy a hazát, mely titeket ezennel ünnepélyesen édes gyermeketekké fogad, s a nemzetiséget, mely titeket politikai nagykorúsággal megajándékoz, szeressé-étek, és velünk egyetemben oltalmazzátok. * - Ki tudja, mi történt percms lápon a Nemzeti, Muglyjancíl. - Ott volt a nép. - Osztrákok és magyarok összevegyülve - toldja meg Dani. Erre vita robban ki. Aztán megegyezés születik: csak magyarokból állt a nép. - Petőfi Sándor elszavalta a versét - folytatja az intermezzo után Bori. -Hol? _ Egy templomnál - válaszol Ági. Már többször jelentkezett, de eddig még nem szólalt meg. - Inkább a múzeum lépcsőjén, a Kálvinnál - helyesbíti Pisti. - Melyik versét mondta el? - A cinege cipőjét - szólal meg valaki a háttérből. Hangos nevetés a válasz, aztán Marci rám nézve mondja: - A Talpra magyart. - No és Nemzeti dalt ki írta?", - Azt Weöres Sándor. * Néhány sor a 984. sz. Petőfi cserkészcsapat életéről szóló dolgozatból, 1922: „Petőfi, mint ember: egyenes, nyűt, őszinte, miint költő, zseni, magára talált harckézség, tele mély érzésekkel és a lelkesedés szakadatlan fellobbanásával. Humánus népboldogításból és nem szociális meggyőződésből emeli fel szavát a népért. Nem szociális költő. Magyar költő, akit magyarrá tett a szent, tavaszi láng 1984-es cserkészek! Legyetek büszkék névadótokra, és tanuljatok Petőfitől egyszerűséget, őszinteséget, természet és munkaszeretetet, hitet Istenben, szülők, testvérek, otthon forró szeretetét, a haza és szabadság lángoló imádatát!... Végül leverték a forradalmat, mert az osztrákok három évre elmentek, de aztán visszajöttek újra harcolni ellenünk - folytatja Ági. Dani öntörvényű fiú. Sohasem jelentkezik, csak magyaráz. Most is ezt teszi. - Nem három évre, hanem három hétre. Túlerővel visszajöttek, és elfoglalták a hazát. - Sokan meghaltak - fűzi hozzá Eszter. - Szerintem csak harmincan maradtak. - Mi lett Petőfivel? - Ő is meghalt. Vagy átszökött az osztrákokhoz. - A magyarok megint rabok lettek, többé nem voltak szabadok. - Mit jelent az, hogy szabadság? . . . Egyszerre többen is válaszolnak: - Hogy nyugodtan élnek az emberek. ■ - Nem vagyunk rabszolgák. - Akkor vagyok szabad, ha nem vagyok otthon. - Szabadság az, ha nem vagyunk elfogva, mint egy rabló, bűnöző vagy drogos. * Részlet Petőfi naplójából, 1848 március 15.: „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtárul a bilincs... vagy van oly együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?... Oh, szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addigi míg csak él egy magyar... szép vagy te, szebb minden országbeli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mosták, és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek... * - Hogyan ünnepeltek március 15-én? - Mi sehogy. Hétvégéken koncertre szoktunk járni, ezért nem érünk rá - jelenti ki Dani határozottan. - Minden évben kimegyünk a Nemzeti Múzeumhoz, ahol apu elmondja a Talpra magyart nekem és a testvéreimnek - mondja a szemüveges Gergő. -Úgy ünneplünk, hogy nem jövünk iskolába - szól közbe Ági. - Ha ünnep van, el kell énekelni a Himnuszt - néz rám komolyan Eszter. - Kitesszük a petárdákat... Vagyis a kokárdákat a szívünk fölé - kelt némi derültséget vái lászával Pisti. - Karszalagot is ki lehet tenni ! Olyat, amelyik a kopasz bácsik kezén volt a múltkor, amikor a tévében ünnepeltek - szólal meg a melegítőruhás fiú. - Meg a magyar zászlót. Mi mindig kiakasztjuk zászlót március 15-én. - Mi nem - vallja meg Dávid. - Miért nem? - nézek rá meglepődve - Mert nincs zászlótartónk, Marci hirtelen feláll, vár egy kicsit, s azután azt mondja: - Március 15-én arra kell gondolni, hogy sok fiatal megvédte a hazánkat. Apukám szerint ma már nem tudnák megvédeni Magyarországot a fiatalok, ezért :Csatlakozunk a NATO-ba. A múltkor szavazták meg a Parla,mentben. Én ha nagy leszek, meg fogom védeni a hazámat! ” Kossuth Lajos parlamenti felszólalása 1848-ból: „ Uraim! Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a hazát! E percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat telkemre. .. Egyenesen, ünnepélyesen kérem: adja meg a képviselőház a 200 000 főnyi katonát, s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését fűtt Nyári Pál, ez ellenzék, vezére felugrott, és jobbját esküre erkelve kiáltotta: Megadjuk! A lelkesedés viharként tört ki. Ezt akartam kérni, de önök fölállottak, s én leborulok a nemzet nagysága előtt! Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, és Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! Az osztály már türelmetlen. Rövidesen szünet következik. Aztán, mikor megszólal a csengő, a mai „márciusi ifjak” közül néhány vonalzóval kezd kardozni. Küzdenek a szabadságért... Kirády Attila Petőfi Sándor „szavalása” a Múzeumkertben A forradalmi tömeg hömpölygdve anno I. plbi K'. Zászlók, eső és a márciusi ifjak A rajzokat a zuglói Liszt Ferenc Általános Iskola alsós diákjai készítették „Kardoznak” a magyarok és az osztrákok SZÉPSZÓ NÉPSZAVA