Népszava, 1999. december (127. évfolyam, 280–305. sz.)

1999-12-09 / 287. szám

12 1999. DECEMBER 9. CSÜTÖRTÖK 2000 MAGYAR NÉPSZAVA Arany János (1817-1882) Ki lesz az évezred magyarja? Elérkeztünk a 2000 nyereményjáték harmadik, s egyben utolsó fordulójához. A Népszava, a Színes RTV, az RTL Klub Fókusz, valamint a Matávnet szervezésében meghirdetett szavazásos nyereményjáték eddig beérkezett több tízezer szavazata alapján mind a történelmi, mind a kortárs személyiségek listájáról húszan-húszan maradtak versenyben. A Népszava mai számában felvázoljuk a versenyben ma­radt kortárs személyiségek (politikusok, feltalálók, színészek, sportolók) részlete­sebb pályaképét egy-egy fotóval illusztrálva. Ezúttal már csak egyetlen egy jelölt­re lehet szavazni. A legtöbb szavazatot elnyerő kortárs személyiség „az ezredfor­duló embere” elnevezést fogja elnyerni. Az utolsó fordulóban szavazók között 20 belépőt sorsolunk ki a december 27-én 22.45-kor az RTL Klub műsorában sugár­zásra kerülő Díjkiosztó Gálaestre, valamint 10 x 500 000 forint készpénz alapú megtakarítást, melynek adóvonzatát a nyereményjáték szervezői magukra vállal­ják. Tartsanak velünk továbbra is, szavazataikat legkésőbb december 15-ig küld­jék be a szavazólapon található címre. Árpád fejedelem (7­907) A honfoglaló magyarság, vezetője, az 1301-ig uralkodó Árpád-ház névadó őse. Az első magyar fejedelem az el­múlt évezred során a mondavilágban mitikus személyi­séggé, a magyarság legendás ősapjává vált. Apja, Ál­mos, a legősibb krónikák szerint egy turulmadár és Emese nászából született. Árpád (Álmos rituális felál­dozása után) tőle örökölte a gyula címet, és a nemzet­nek később nevet adó megyei törzs főnökségét. Árpád vezette a besenyőktől elszenvedett súlyos vereség elől menekülő magyar törzseket a Kárpát-medence terüle­tére. A magyar történetírás általában ezt a tettet nevezi­­ honfoglalásnak. Árpádnak sikerült viszonylag egységessé szerveznie a laza kap­­csolatú magyar törzseket, véget vetnie a nomád életmódnak és ez elengedhetet­len volt a nemzetté válás és államalapítás felé vezető úton. Bartók Béla (1881-1945) A XX. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként­­ tartják számon szerte a világon. Zeneszerzőként, zon­goraművészként és zenetudósként egyaránt világhírre tett szert. Fiatal művészként érdeklődése hamar a nép­zenekutatás felé fordult, népzenei elemekből építkező szerzeményeire azonban sokáig nem figyeltek fel. A tí­zes évek közepétől igazán sikeres: a „Fából faragott ki­rályfi”, a „Kékszakállú herceg vára”, a „Táncszvit”, a „Cantata Profana”. Tiltakozásul az Európában teret nyerő fasizmus ellen a háború kitörése előtt megtiltotta művei sugárzását az olasz és német rádióadókon. 1940- ben elhagyta az országot és az USA-ba költözött - ott írta egyik legismertebb művét, a „Concerto”-t. Bartók a népi motívumokhoz forradalmian új szemszög­ből fordult. Műveit rendszeresen játsszák napjainkban is az egész világon. Deák Ferenc (1803-1876) Deák a XIX. század második felének legjelentősebb magyar politikusa volt. A reformkorban az ellenzék egyik vezető egyénisége, a közteherviselés, az enyhébb büntető jogszabályok egyik szószólója volt. A szabad­ságharc kitörése után az első felelős kormány igazság­­­ügy-minisztere lett. A szabadságharc után ő testesítette meg a magyar ellenzék által követett „passzív ellenál­lást”. Az Angol Királynő szállodában bérelt lakosztá­lya a hazai politikai ellenállás központja lett. 1865-ben jelent meg a Pesti Naplóban az úgynevezett húsvéti cikke, melyben először említette a kiegyezés lehetősé­gét. Hamarosan - Kossuth tiltakozása ellenére - megkezdődtek a tárgyalások a megbékélésről, majd létrejött a Monarchia. Az általa előkészített kiegyezés nem­csak Magyarország legújabb kori történetét határozta meg alapvetően, de a Mo­narchia létrejöttével egész Európa sorsára nagy hatással volt. Bár a kiegyezés megítélése 1867 óta egészen napjainkig éles viták gerjesztője, Deákot máig az akkor ráragasztott „a haza bölcse” néven emlegetik. Dobó István (15007-1572) Az egri vár győzedelmes védője a törökellenes harc egyik legjelentősebb alakjává vált az utókor számára. 1552. október 11. és 18. között Ahmet nagyvezír és Ali budai pasa egyesített seregei vették ostrom alá az egri várat. A Felvidék védelme szempontjából kulcsfontos­ságúvá vált a támadók visszaverése. Dobó mindössze 2000 védőjével és a várba menekült parasztokkal hősies küzdelemben sikerrel megvédte a várat a hatalmas túl­erővel szemben. Élete hátralévő részében kétszer is per­be fogták az uralkodó elleni összeesküvés vádjával. Do­bó leginkább irodalmi műveknek köszönheti népszerű­ségét. A kortársak számára Tinódi Lantos Sebestyén énekelte meg hősiességét. A legnagyobb hatással mítoszának kialakulására azonban mégis Gárdonyi Géza Egri csillagok című klasszikus regénye és annak filmváltozata volt. Erkel Ferenc (1810-1893) A legnagyobb magyar operaszerző, ő szerezte a magyar államiság szimbólu­mának számító Himnusz zenéjét. Az 1837-ben alapított Nemzeti Színház első --------------------------------------------------------------------------------------------------­| SZAVAZÓLAP ! Kérjük, hogy a szavazólapon az Önök által­­ választott legnépszerűbb személyiség­­ nevét tüntesse fel.­­ Történelmi személyiség: A beküldő neve: Címe: Beküldési határidő: 1999. december 15. Címünk: Népszava 1535 Budapest, Pf. 785 rrsfarm KLUB MATÁV­X A legjelentősebb magyar epikus költő és drámafordító. A Toldi, A walesi bárdok, Szondi két apródja, az Őszi­kék szerzője. Balladáival (Ágnes asszony, Vörös Rébék, Tetemre hívás) műfajt teremtett. 1845-ben írta első si­keres művét, az Elveszett alkotmány című eposzt. 1847-ben írta egyik fő művét, a Toldit, és ezzel országos hírnévre tett szert. A szabadságharcban tevékenyen részt vett, a forradalom bukása után házitanító, majd gimnáziumi tanár lett.­ Részt vett az első magyar Shakespeare­ összes kiadásában, több művet maga for­dított. 1865-től a Magyar Tudományos Akadémia tit­kára, 70-től 79-ig pedig főtitkára volt. Költészeten kívül dalszerzéssel és népdal­­gyűjtéssel is foglalkozott. A hagyományos elemekből hozott létre modern műve­ket. Legismertebb verseit száz éve az összes magyar iskolás kívülről fújja. Ady Endre (1877-1919) A XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja, a hazai líra nagy hatású megújítója. Versei mellett a monarchia anakronisztikus, konzervatív társadalmi rendjét bíráló cikkei is jelentős szerepet játszottak a kor közéletében. Harmadik kötetével, az Új versek cíművel nagy figyelmet keltett, költészete ekkor vált viták tárgyává. Az 1908-ban induló Nyu­gat - a kor legprogresszívebb irodalmi lapja - vezető költője lett. Ezekben az években vált meghatározó alakjává a polgári demokratikus ellenzéknek, azon kevés közéleti szereplő közé tartozva, akik elutasí­tották Magyarország I. világháborús részvételét. Ady teremtette meg a ma­gyar költészetben a szimbolizmust, rendkívüli hatással voltak a következő költőgenerációkra. Legismertebb versei a „Dózsa György unokája”, a „Héja­nász az avaron”, az „Elbocsátó, szép üzenet”, a „Párizsban járt az ősz”, az „Őrizem a szemed”, „A magyar Ugaron”, a „Harc a Nagyúrral”. A huszadik század egyik legnagyobb, legérzéke­nyebb és legszerencsétlenebb sorsú magyar költője. Életét végigkísérte a nélkülözés, a sehová sem tartozás és a depresszió, ám eközben igen termékeny és páratla­nul magas színvonalú művészi pályát járt be. Legis­mertebb versei a Tiszta szívvel, a Tudod, hogy nincs bo­csánat, a Dunánál, a Levegőt!, az Altató, A hetedik, a Nagyon fáj, a Mama, a Születésnapomra. Szerepet ját­szott a kor irodalmi közéletében és avantgárd körök­ben, de sosem lett a hivatalos irodalom által teljesen el­ismert költő. Belépett az illegális kommunista pártba is, de hamar ideológiai okokból szakított a mozgalom­mal. Rendszeresen idegbetegséggel, depresszióval küzdött és a rendszeres keze­lések ellenére nem talált megnyugvást és harminckét évesen öngyilkos lett. Jó­zsef Attila tanulmányíróként és műfordítóként is figyelemre méltót alkotott. Formai újításai, játékossága, különleges képi világa révén a magyar irodalom zsenijének nevezhető. Kádár János (1912-1989) kommunista politikus, több mint harminc éven át az ország első számú vezetője, a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja. Illegális kommunista­ként a Horthy-rendszerben, majd koncepciós per ál­dozataként a Rákosi-korszakban is ült börtönben. A szintén koncepciós Rajk-perben viszont a hatalom oldalán vett részt. Az ’56-os forradalom idején ál­lamminiszteri címet kapott a Nagy Imre-kormány­­ban, de november 1-jén eltűnt és szovjet felkérésre, illetve katonai segítséggel ellenkormányt alakított. Ekkortól irányította az országot és a forradalom utá­ni megtorlást, amelynek során több száz embert végeztek ki - köztük Nagy Imrét és politikustársait. A nevével jelzett korszakot előbb a megtorlás, majd a fokozatos enyhülés jellemezte, a viszonylagos szociális biztonságot és kom­fortérzetet külföldi hitelek felvételével érte el. A szólásszabadságot, a moz­gásszabadságot, az egyesülés jogát, politikai és civil szervezetek alakulását a korszakban végig korlátozták, ám ezzel együtt a hetvenes évektől kezdve egyértelműen a szovjet blokk legenyhébb rezsimjét hozta létre. Magyarországon életében egy zeneszerző sem kapott akkora elismerést, mint ő. Neve azonban valószínűleg tovább fog fennmaradni a zenepedagógia megújítója­ként, mint zeneszerzőként: a Kodály-módszerrel a világ számos pontján tanítják zenére a gyermekeket. Világhí­rűvé az 1923-ban készült Psalmus Hungaricus tette. Ze­nepedagógusként múlhatatlan érdemei vannak. Mun­kássága elsősorban a gyerekek zeneoktatásában volt igazán újító. Az elmúlt évtizedekben az iskolások a vi­lág számos országában az ő módszerével sajátították el az énekórák tananyagát. Kodály pedagógiai módszere a magyar népdalok pentaton hangrendszerére épült, úgy vélte, erről a kiindulási pontról a legkönnyebb elsajátítani a zenélés művészetét. Küldetésének tekintette, hogy minél több ember tudjon legalább alapszinten zenélni, énekelni. 1946-49-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Kossuth Lajos (1802-1894) Az egyik legnagyobb hatású és legnépszerűbb ma­gyar politikus volt. A reformkor kiemelkedő alakja és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc politikai vezetője. A reformkorban előbb az Országgyűlés munkájáról közzétett tudósításaival tűnt fel, majd a Pesti Hírlap vezércikkírójaként vált a reformok fő szószólójává. Ekkor kezdődött vitája a mérsékelt irányzatot képviselő Széchenyi Istvánnal. 1847-ben már az ellenzék vezérévé vált. 1848-ban az első fele­lős magyar kormány pénzügyminisztere lett, majd a kormány lemondása után gyakorlatilag kormányfői hatalomhoz jutott és ő indította el a szabadságharcot. Az ő indítványára mondta ki az országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztását és a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadását. Az 1849-es nyári katonai veresé­gek hatására a bukás előtt lemondott és élete végéig tartó emigrációba kény­szerült. A 45 évnyi emigráció első évtizedeiben a szabadságharc újraindításán munkálkodott, de ennek nem volt realitása. Későbbi elméleti-politikai mun­kái viszont megtermékenyítőleg hatottak a századforduló mozgalmaira. Mátyás király (1443-1490) Sikeres és mitikus középkori uralkodó volt, mondák és népmesék hőse. Ural­kodása alatt Magyarország a térség vezető hatalmává vált, miután sikeresen védekezett a török ellen. Mátyás megerősítette az ország gazdaságát, udvarát pedig Közép-Európa kulturális központjává emelte. Főúri csoportok politikai karmestere és évtizedeken át meghatározó alakja volt. 1844-ben mutatták be Hunyadi László című operáját, amely az első országos sikert jelentette számára. Ha­marosan megnyerte a Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményének megzenésítésére kiírt pályázatot. 1853-ban írta legismertebb operáját, a Bánk bánt. Bánk áriája, a „Hazám, hazám...” az egyik legnépsze­rűbb magyar klasszikus melódia. Az olasz-francia operahagyomány és a verbunkos dallamvilág össze­kapcsolásával megteremtette a magyar operát. Jelen­tős társadalmi feladatokat is ellátott: megalapította a Filharmóniai Társaságot, részt vett a Zeneakadémia alapításában és 1885-ig igazgatta az intézményt. Az Operaháznak is ő volt az első igazgatója. Hunyadi János (1407/9-1456) Hunyadi János az első igazi reneszánsz embernek te­kinthető Magyarországon. Kiemelkedő képességű hadvezér és korának meghatározó politikusa. A nép­hiedelem szerint nándorfehérvári győzelme emlékére szól a világ nagy részén a déli harangszó. Hadi sike­reit többek között annak köszönhette, hogy zsoldo­sokat és népfelkelőket is hadrendbe állított. Erdély­ben, a Balkán-hegységnél, Krusevácnál legyőzte a törököt, kétszer azonban fontos vereséget szenvedett (Rigómezőnél, illetve a várnai csatában). 1446-tól V. László nagykorúságáig az ország kormányzója volt, szinte királyi jogkörrel rendelkezett. Hétéves kor­mányzósága alatt sikerült úrrá lennie az országot szétziláló anarchián, meg­erősítette a köznemesi réteget. Leghíresebb diadala az utolsó, Nándorfehér­vár (ma Belgrád) megvédése volt, amely után egész Európa fellélegzett. Hu­nyadi az ostrom után a táborban fellépő pestisjárvány áldozata lett. I. (Szent) István (967/977-1038) Magyarország első királya, államalapító uralkodó, a kereszténység hazai elterjesztője, katolikus szent. A kereszténységet felvett Géza fejedelem fiaként 997- ben a magyar szokásjoggal ellentétesen örökölte apja címét. Uralkodásának kezdetétől nyugat-európai példa szerint vezette és rendezte be az országot, ami a törzsi vezetők ellenkezését, lázadását váltotta, ki. István kegyetlenül leverte a pogány lázadásokat, megalapította a magyar keresztény egyházat és kényszerítette a lakosságot a vallás felvételére, ki­alakította a vármegyerendszert és ezzel az ország közigazgatását, birtokszerzéssel pedig szilárd gazdasági alapokra helyezte a királyi hatalmat. Ezen intézkedéseivel biztosította az ország nemzetközi el­ismertségét és hosszú távú túlélését. Katonai hatalmának alapja a külföldi, főleg német lovagok voltak. Több külföldi támadástól védte meg az országot. Nem tudott dinasztiát alapítani, az Árpád-házi királyok I. Andrástól kezdve István lázadó unokatestvérének, Vazulnak az utódja. egyezségének eredményeként 15 évesen került trón­ra, de hamar önállóan kezdett cselekedni. Sikerült biztosítania a központi hatalom befolyását az egész országban, adóreformjával és zsoldos hadseregével pedig megerősítette uralmát. Nem engedte, hogy a főrendek jelentős politikai hatalomhoz jussanak. Tá­mogatta a városok fejlődését, és művészek, humanis­ták pártolásával reneszánsz udvarokká alakította palotáit. Az országhoz csatolta Sziléziát és Morvaor­szágot, elfoglalta Bécset és az osztrák tartományokat is. Halála után vált igazán népszerűvé. Bár óriási adókat vetett ki és kemény kézzel kormányzott, mon­dái hősként „az igazságos” jelzővel illették. Neumann János (1903-1957) A huszadik század egyik legnagyobb matematikusa volt, a számítógép működési elvének kidolgozásával pedig döntően befolyásolta a világ fejlődését. 23 éve­sen lett egyetemi doktor. 1930-ban meghívást kapott a princetoni egyetemre, 1933-tól az Egyesült Álla­mokban élt 1945-ben publikálta az úgynevezett Neumann-elveket, amelyek alapján ma is működnek a számítógépek: ő találta ki, hogy a számítógépek a kettes számrendszert használják, kidolgozta a szá­mítógépes memória és az utasításrendszer elméleti alapjait. Részt vett az atomenergia-felszabadítás el­méleti feladatainak megoldásában, így része volt az atombomba és az atom­erőmű feltalálásában. Meghatározó tagja volt,a kor tudományos életét meg­határozó magyar emigráns tudóscsoportnak.­ 1954-től haláláig vezette az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságát. Őt tartják számon a mai köz­­gazdaságtan és matematika egyik legfontosabb területe, a játékelmélet, illet­ve az operációkutatás atyjaként is. Az atombomba-kísérletek során kapott sugárfertőzés okozta rákbetegségben hunyt el. A népies műköltészet legnagyobb alakja, az 1848-as pesti forradalom központi figurája, mártírja és szim­bóluma. A legnépszerűbb és legszélesebb körben is­mert magyar költő. Mindössze ötévnyi költői pálya­futása során írt legismertebb műveit - Nemzeti dal, János vitéz, Anyám tyúkja, Szeptember végén, Egy gondolat bánt engemet, Föltámadott a tenger, Az Al­föld, Füstbement terv - generációk sora fújja kívül­ről. 1848 márciusában történelemformáló szerepet játszott, amikor barátaival végigjárva a pesti egyete­meket nagy tömeget toboroztak, a Nemzeti Múzeum előtti téren tömegtüntetést szerveztek, kinyomtatták 12 pontba foglalt köve­teléseiket és Petőfi Nemzeti dal című (gyakran „Talpra magyar!’’-ként emle­getett) versét, mely a pesti forradalom himnuszává vált. Katonaként és agitá­torként részt vett az ezt követő a szabadságharcban, de a politikai vezetéssel számos nézeteltérése volt. A Segesvár közelében folyt vesztes csatában, 26 évesen életét vesztette. Halála után még évtizedekig terjedtek legendák arról, hogy él, és több ál-Petőfi is felbukkant országszerte. Személye a népi indítta­tású forradalmiság emblémájává vált Magyarországon. II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) A fejedelmi családból származó főnemes 1703-1711 kö­zött vezette a róla elnevezett szabadságharcot a Habs­­burg-uralom ellen. Bár a kurucok vereséget szenved­tek, a nyolc éven át tartó küzdelem révén sikerült ked­vező pozíciókat kicsikarni Magyarország számára. El­lenzéki főnemesi származása miatt kezdettől komoly figyelem kísérte Rákóczi pályáját. Fiatal éveiben távol tartotta magát a politikától, 1700-ban mégis Habs­­burg-ellenes szervezkedésbe fogott, de börtönbe került. Szökése után 1703-ban a tiszaháti parasztfelkelés élére állt és elindította a kurucmozgalmat. A felkelőkhöz nemesek is csatlakoztak, és évszázadok óta ez lett a legegységesebb magyar nemzeti mozgalom. 1704-re szinte egész országot ellenőrzésük alá vonták. A szabadságharc 1707-ben érte el csúcspontját, ekkor az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosz­tását. 1708-tól romlott a felkelők helyzete, egészen addig, míg 1711-ben Rákóczi távollétében Károlyi Sándor letette a fegyvert, a felkelés vezetője ezután pedig már nem térhetett haza. 1717-től a törökországi Rodostóban élt, és írással, illet­ve asztalosmunkával töltötte élete utolsó 18 évét. Semmelweis Ignác (1818-1865) A gyermekágyi láz legyőzésével világhírű szülészor­vos lett. Egyszerűnek tűnő felfedezésével - orvosi be­avatkozások előtt kezet kell mosni - anyák százez­reinek életét mentette meg. Semmelweis egy bonco­lási eredményből jött rá, hogy a gyermekágyi lázat fertőzés okozza. Addig a kórt nem fertőzésnek, ha­nem misztikus eredetű betegségnek tekintették az orvosok. Semmelweis rájött, a fertőzés ellen egysze­rűen lehet védekezni: klóros vízben az orvosnak ke­zet kell mosnia a beavatkozás előtt, és a használt műszereket is fertőtleníteni kell. Magyarországon el­fogadták és elismerték elméletét, de külföldön so­káig még elutasításban részesült. Híres sebész is volt, Magyarországon ő vé­gezte az első petefészekműtétet és a második császármetszést. Későbbi kuta­tások szerint abban a fertőzésben halt meg, melyet ő győzött le. Felfedezése már halála után világszerte ismertté és elfogadottá vált, Semmelweist pedig mint „az anyák megmentőjét” emlegetik. Széchenyi István (1791-1860) Széchenyi a reformkor legfontosabb politikai személyi­sége volt. Fellépése szerepmodellként szolgált a prog­resszív magyar nemesség számára, elméleti munkái irányt szabtak a magyar polgárosodásnak, gazdasági és kulturális mecénási tevékenysége pedig maradandóan alakította át az ország és elsősorban a főváros képét. Lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia meg­alakulását, elindította a magyarországi lóversenyzést, az első kaszinót és a gőzhajózást, anyagilag és politi­kailag támogatta a Duna és a Tisza szabályozását, a selyemhernyó-tenyésztést, a bomemesítést, a színját­szást, az útépítéseket. Szervezőmunkájának köszönhetően kezdett épülni az első dunai kőhíd, a Lánchíd. Széchenyi találta ki a „Budapest” elnevezést, és ő alkot­ta az „ön” szót. Az ősiség törvénye és a jobbágyság megszüntetését, a közteher­viselést, a nyugati típusú hitelviszonyok kialakításának programját tűzte ki cé­lul. Nem értett egyet a forradalom szükségességével, céljait a Habsburg-birodal­­mon belül kívánta elérni. A forradalom kitörése után megalakult első felelős kormányban ennek ellenére közlekedési és közmunkaügyi miniszter lett, de a fegyveres harc kezdetekor lemondott. Még ekkor, megkeseredett emberként ideggyógyintézetbe került, ahol még több mint tíz évig élt. Szent-Györgyi Albert (1893-1986) A C-vitamin kimutatójaként 1937-ben Nobel-díjjal jutalmazták. Az egyetlen magyar, aki Magyarorszá­gon elért eredményeiért kapta a Nobel-díjat. A hú­szas években külföldi egyetemeken végzett kutatáso­kat követően 1931 és 45 között a szegedi egyetem professzoraként dolgozott. Itt kimutatta az aszkor­­binsavat, és összetételének megállapításával - szege­di paprikából - előállította mesterségesen a C-vita­­mint. A Kállay-kormány második világháborús kiug­rási kísérletét diplomáciai feladatok ellátásával segí­tette. A háború után, 1945-47-ben Budapesten taní­tott, de 1947-ben politikai okokból az Egyesült Államokba költözött, ahol 1962-ig az USA Izomkutató Intézetét igazgatta, irányította a rák keletkezésé­vel kapcsolatos kutatásokat. Ő fedezte fel a P-vitamint is, és foglalkozott a sejtlélegzés kérdésével. „Az őrült majom” (The Crazy Ape) című könyve az emberiség túlélési esélyeinek borúlátó és kritikus hangvételű elemzése József Attila (1905-1937) Kodály Zoltán (1882-1967) Petőfi Sándor (1823-1849)

Next