Népszava, 2000. július (128. évfolyam, 152–177. sz.)
2000-07-11 / 160. szám
14 2000. JÚLIUS 11., KEDD SPORT Egy meglepetésbomba utórezgései Ezúttal Batházi István tiszteletére gyűlt össze fogadóbizottság Ferihegyen Akárhonnan is tért haza a magyar úszócsapat - miközben Kovács Ágit, Gürtler Károlyt, Rózsa Norbertet vagy Czene Attilát ünnepelték -, Batházi István mindig észrevétlen kitolhatta a bőröndjeit és leballaghatott a ferihegyi parkolóba anélkül, hogy bárki megállította volna. Így volt ez egészen huszonkét éves koráig, ám bő négy perc mindent megváltoztatott vasárnap. Igaz, e 4 perc 18 másodperc és 51 századmásodperc alatt Batházi Pista bombameglepetésre új egyéni csúccsal nyerte a helsinki Európa-bajnokság 400 méteres vegyesúszásának aranyérmét. Bálins Attila NÉPSZAVA Bizony, bombameglepetésre, hiszen amennyire magyar szám volt a 400 férfi vegyes a Darnyi Tamás-érában, 1993 óta annyira nem tűnt annak. Czene Attila lehorgonyzott kétszázon, Batházi pedig kibérelte magának az ötödik helyet a hosszabb vegyesúszó számban. Ezt csípte el a legutóbbi vb-n és Eb-n is, úgyhogy amikor a vasárnap délelőtti előfutamban a negyedik idővel került be a fináléba, azt mondtuk: ha ennyi, már ez is szép volt! Világversenyt ugyanis korábban még ifistaként sem nyert, az idei Eb-re ő se készült külön, ráadásul nem sokkal az indulás előtt megbetegedett. Ezek után érthető, hogy ellenféltől jó barátig, laikustól szakemberig mindenkit sokkolt a győzelme, a családot pedig egyenesen a rosszullétbe kergette. Édesanyja legalábbis, miközben az „Aranyos Batházi” feliratú, nemzetiszínűre szegélyezett transzparenst nyújtogatta tegnap reggel Ferihegy 2 érkezési oldalán, erről mesélt: „A szó szoros értelmében, fizikailag rosszul lettem, annyira szurkoltam, és annyira meglepett, hogy nyerni tudott. Mostanra hevertem ki valahogy az egészet, ezért tudtam kijönni a reptérre.” A fogadóbizottság tagja volt Güttler Károly Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes is, akit fél táv után már nem ért meglepetés. Tévén néztük a döntőt, és kétszáznál mondtam az asszonynak, a Pista most már megnyeri, vagy ha nem is, csak egy hajszállal kap ki, mert gyorson nem hagyja magát. Óriási, amit tett, vasárnap délután óta én is jobban érzem magam, és a munkához is még több kedvem lesz, mert ha ilyen klubtársaim vannak, mint Kovács Ági és Batházi Pista, én sem éghetek le mellettük. - Mérhető ez a meglepetés Czene Attila 1996-os olimpiai győzelméhez? - Nemhogy mérhető, szerintem nagyobb annál. Mert igaz, hogy Attila az egyes pályáról nyert, ami nagyon ritka, Pista viszont korábban még soha nem nyert semmit. Azt is el tudom képzelni, hogy az olimpiai döntőben, felfokozott hangulatban úgy felpörög, hogy még ezen az időn is farag két és fél másodpercet, és akkor bármi, de tényleg bármi történhet. Annyi mindenesetre máris megtörtént, hogy Batházi István életében először konstatálhatta, alkalomadtán kevés, ha az embernek két karja van. Az úszáshoz elég, még az Eb-elsőséghez is, de ha a friss győztes kilép a tranzitból, az ünneplők pedig pillanatok alatt elárasztják virágcsokrokkal és pezsgőspalackokkal, akkor nincs mivel kezet fogni, ölelkezni pedig kivel éppen lenne, bőven. A beszédnek, az interjúnak azonban szerencsére semmi akadálya nincsen. manya.su: A győzelem utáni pillanatokban nem tett mást, csak hitetlenkedett. Éppen úgy, mint Czene Attila Atlantában, aki azt mondta, azt a legnehezebb feldolgoznia, hogy két perc alatt Rózsa Norbert és a többi olimpiai bajnok szintjére került. Önnek négy perc kellett ahhoz, hogy Kovács Ágié mellett emlegessék a nevét. - Azért én még csak egyszeres Európa-bajnok vagyok, de csodálatos érzés aranyérmet nyerni. Ráadásul betegség után, teljes mezőnyben, amikor beértem volna a bronzzal is! Az eredményjelzőn többször ellenőriztem, hogy az én nevem előtt áll az egyes, de aztán a nyakamba akasztották az érmet, eljátszották a himnuszt, most telepakoltak virággal, ezt a pezsgőt is nekem hozták, úgyhogy el kell hinnem, győztem. - Pedig ha lehet viszontagságosan kezdeni Eb-t, ön megtette Helsinkiben. - Hát igen. A 200 vegyes előfutamában majdnem leesett a nadrágom. Ahogy beugrottam a vízbe, éreztem, hogy „megadta magát” a régi madzag, folyik be a víz, nemcsak arra kellett koncentrálnom, hogy beérjek, hanem arra is, nehogy meztelenül érjek be. Nem is jutottam volna be a középfutamba, de egy visszalépés miatt tartalékként mégis bekerültem, onnan viszont nem volt gond a nadrággal, és továbbmentem a döntőbe is. Szóval, ha úgy vesszük, még szerencsém is volt. - Négyszázon aztán már semmi köze nem volt a szerencsének ahhoz, hogy hatalmas egyéni csúccsal Európa-bajnok lett. Mennyit javulhat még az olimpiáig, és mire lehet ez Sydneyben elegendő? - Furfangos kérdés. Mivel betegség után és felkészülés közben is csúcsot tudtam javítani, szerntem akövetkező két hónapban 4:17 alá mehetek. Ha pedig bejutok az olimpiai döntőbe, ott már nem ismerek lehetetlent, ugyanúgy elkap majd a verseny, mint Helsinkiben, az Eb-n. Mialatt a szokásos koreográfiával ellentétben most Kovács Ági édesapja gratulált Batházi István szüleinek, Kiss László szövetségi kapitányt Eb előtti nyilatkozatával szembesítettük, mely szerint a helsinki viadal az olimpia közelsége miatt a skalpvadászok versenye lesz. Batházi eszerint skalpvadász, vagy most már több annál? - szólt a kérdés, amire a kapitány így felelt: „Mindenképpen több. Amúgy is kevesebben maradtak távol az Eb-től, mint vártuk, de a 400 vegyes abszolút teljes szám volt, és Pistának így is sikerült nyernie. Ez Sydney előtt több, mint biztató.” Végszónak megteszi. Frappánsabb zárásra, mint ahogy Batházi István jóvoltából a magyar csapat befejezte az Eb-t, egy ideig úgyis csak szemernyi esély kínálkozik. Ha bejutok az olimpiai döntőbe, ott már nem ismerek lehetetlent, ugyanúgy elkap majd a verseny, mint Helsinkiben, az Eb-n - mondja az új Európa-bajnok Batházi István a helsinki Európa-bajnokság csattanójaként nyerte a 400 méteres vegyesúszás aranyérmét Szalmás Péter felvétele Angyali nyugalom a kajak-kenu Európa-bajnokság után A magyar kajak-kenu válogatott a múlt heti Európa-bajnokságnak úgymond „munkából” ment neki, s ugyanúgy távozott is Poznanból. Utóbbit persze némileg kényszerből tették a versenyzők, mert egy kis ünneplésre azért mindenképpen maradt volna erejük, csakhogy a csapat zömét szállító busz még vasárnap délután visszaindult Budapestre, így az öt megszerzett aranyérem ellenére egyáltalán nem okozott gondot visszazökkenniük a szürke hétköznapok kerékvágásába. Ahogy Angyal Zoltán szövetségi kapitánynak sem, aki tegnap bár kicsit fáradtan, ám készségesen értékelte az Eb-t. Novák Miklós NÉPSZAVA Három aranyérme után, teljes joggal, mindenki Kőbán Ritát ünnepli. Paradox módon mégis ő az olimpiai csapat egyik legproblémásabb embere. Lassan ugyanis meg kellene hozni a döntést, hogy a négyes mellett párosban vagy egyesben induljon. Ön melyik irányba terelné? -Nem akarok kibújni a válasz elől, de tényleg nagyon nehéz a kérdés. Azt kellene kitalálni, hogy egyéniben vagy kettesben lenne több esélye az aranyéremre, s ehhez a Kovács, Kőbán duót még mindenképpen ki kell próbálni. A két legjobbnak mondható kajakos hölgy ugyanis ebben az összeállításban még nem ült össze. Kőbán nyert egyesben, Kovács és Bóta viszont csak nagyon kevéssel maradt le az első helyről Poznanban. Nem lehet, hogy ez a tökéletes megoldás? - Kiindulási alapnak mindenesetre megteszi... A gond csak az, hogy bár Kőbán ötszázon most megverte Idemet egy másodperccel, ám a kanadai Brunet idén már többször is ennél jóval nagyobb különbséggel megtette ugyanezt. A Kovács, Kőbán páros pedig talán még jobb, mint a Kovács, Bóta kettős. - A pihent Storczcal és Vereckeivel felálló kajaknégyes önt igazolva valóban sokkal jobban lapátolt, mint a szegedi Világkupán, Borhi Zsombor viszont egyesben nem jutott be a döntőbe. Nem sajnálja feláldozni a négyesért a legnagyobb presztízsű számot, az egyest? - Azért azt is tudni kell, hogy ha Storcz vagy Vereckei indulna egyesben, akkor sem garantált az érem ebben a nagyon sűrű futamban. Igaz, arra sincs garancia, hogy a négyes nyerni fog Sydneyben, de meggyőződésem, csak friss emberekkel van esélye. - Kapitánysága talán legnagyobb vívmányának mondható, hogy keresztülvitte azon elképzelését, miszerint egy versenyző egy nap csak egy futamban induljon. Ha ennek a jelentőségét most ilyen tisztán látja, akkor annak idején, 1988-ban és 1992-ben edzőként miért nem tudta rábeszélni ugyanerre Csípős Ferencet? - Akkor én is úgy gondolkoztam, mint ma a klubedzők. Csípős kiharcolta a részvételt, miért ne induljon több számban is? Talán annyival bölcsebb vagyok azóta, hogy látom, az ehhez hasonló vállalkozás lehetetlen. - A Horváth, Kolonics olimpiai bajnok kenupáros leszerepelt a válogatón, s az Eb-n már a Hoffmann, Kolonics kettős indult. Ilyen könnyedén túl lehet lépni egy évekig verhetetlen egységen? - Szó sincs róla, sok vívódás, az elmúlt két évet tekintve a sokadik sikertelen újbóli próbálkozás után született meg ez a döntés. Sajnos egyszer minden sikerszéria véget ér. - Kolonicsnak azért nem reménytelen a helyzete, de mi lesz Horváthtal? - Valóban, Kolonics egyesben is kijuthat az olimpiára,s egymásra találtak Hoffmann-nal is, míg Horváthnak nincs párja. Könnyen előfordulhat, hogy ha ez a helyzet nem változik, az Horváth Csaba pályafutása végét jelenti. - Ötödik helyével a Hoffmann, Kolonics duó se volt meggyőző. Nem lehet, hogy jobban járnának, ha inkább az egyesre készülnének? - Elképzelhető. A Pulai Imre, Novák Ferenc páros pillanatnyilag erősebbnek tűnik náluk, míg az ő indulásukkal erősödhet az egyes mezőny. - Az elmondottakból már erősen körvonalazódik a szeptemberben útra kelő olimpiai csapat, amelyet nyilván a versenyzők is ismernek. Nem nyomasztja őket a teher, hogy a közvélemény tőlük várja a legtöbb aranyat Sydneyben? - Nem mondhatnám. Odamennek, és megteszik majd, ami tőlük telik. Persze sok múlik a többi sportág versenyzőin, mert könnyebb egy jó szereplést megkoronázni, mint egy gyengét kijavítani. Öt magyarral a bentmaradásért MTI-információ A német labdarúgó Bundesliga első osztályának újonca, az öt magyart foglalkoztató Energie Cottbus, Eduard Geyer vezetőedző szerint csak nagy akarattal, fegyelmezett csapatjátékkal veheti fel eredményesen a harcot a legjobbakkal az augusztus közepén rajtoló bajnokságban. - Nagy szenzáció volt a feljutásunk. Aki ismer, az tudja, hogy mindent megteszünk a kiesés elkerülése érdekében - nyilatkozott az 55 éves szakvezető, aki hetedik éve irányítja a cottbusi együttest, s 1990-ben a magyar élvonalbeli Siófok edzője volt. A játékosok, akik egy hete napi 5- 6 órás edzéssel készülnek a bajnokságra, partnerei Geyernek. - Kemény munkával kell megalapozni az eredményességet - mondta Geyer, akinek keretében 13 ország képviselői találhatók meg. Az esélyekkel kapcsolatban az egykori NDK utolsó válogatottjának szövetségi kapitánya úgy fogalmazott: együttesében ugyan nincsenek klasszisok, de bízik a csapatszellemben, valamint a másodosztályban már megszokott határtalan lelkesedésben, amivel sikert sikerre halmoztak elsősorban hazai pályán, saját közönségük előtt. A lengyel határnál fekvő város élvonalbeli csapatának gazdasági helyzete „nem túl rózsás”, de a szükséges feladatok megoldására telik a költségvetésből. Ki tudták fizetni a klub történetének eddigi legnagyobb átigazolási összegét, egymillió márkát a magyar válogatott Horváth Ferencért. Rajta kívül egyébként Szekeres Tamás, Sebők Vilmos, Mátyus János és a már magyar állampolgár Vasile Miriuta játszik a Cottbusban. NÉPSZAVA Dariusz Michalczewski Telesco ellen folytatja Tizennyolcadszor védheti meg vb-címét MTI-információ Dariusz Michalczewski, a WBO profi ökölvívó-szervezet lengyel félnehézsúlyú világbajnoka - Kovács István hamburgi klubtársa - szeptember 9-én 18. alkalommal lép ringbe címmérkőzésen. Ellenfele az amerikai David Telesco lesz. Michalczewski, aki 42 profi összecsapásán még nem szenvedett vereséget, nagy önbizalommal várja a találkozót, egyáltalán nem tart soron következő vetélytársától. Mint mondta, egyetlen komoly ellenfele Roy Jones, a WBA, a WBC és az IBF profi szervezetek amerikai világbajnoka lehet. A 32 éves Telesco éppen Michalczewski által fent említett honfitársa ellen öklözött utoljára még január 15-én. Azon a mérkőzésen pontozásos vereséget szenvedett. Ettől függetlenül figyelemre méltó az eredménylistája, hiszen 26 profi összecsapásán mindössze háromszor kapott ki és győzelmei közül tizenkilencet kiütéssel ért el. A németországi címmérkőzés pontos helyszínét később jelölik ki. <vy.*y < AU*tfx., attiTOfí róK -... ..... ^ ALAPÍTVA 1 & T3 &A N Több mint tízezermiWárd torint az ország mobT *ra toa w // A/S/.'rtJfi/N/*/ Á4//W4/Á 4/J 4*f#f/t/ 4m $$>&&& í* • it- VxO ■.. ■:* w*.-, Y>9<y Ví'$> A y >'--■• f( vjnr ám *f fcíx&sií. Afáwte 082% v3 /M"%* • w:.w., jpr.v* *<< ? íís »}í v&íaA'' At £$&&&# í\4- Sí fííft&S}* xC; A AWy>\y>'» SS , ' '.......... «Sw&sfí>