Népszava, 2000. július (128. évfolyam, 152–177. sz.)

2000-07-11 / 160. szám

14 2000. JÚLIUS 11., KEDD SPORT Egy meglepetésbomba utórezgései Ezúttal Batházi István tiszteletére gyűlt össze fogadóbizottság Ferihegyen Akárhonnan is tért haza a magyar úszócsapat - miközben Kovács Ágit, Gürt­ler Károlyt, Rózsa Norbertet vagy Czene Attilát ünnepelték -, Batházi István mindig észrevétlen kitolhatta a bőröndjeit és leballaghatott a ferihegyi par­kolóba anélkül, hogy bárki megállította volna. Így volt ez egészen huszonkét éves koráig, ám bő négy perc mindent megváltoztatott vasárnap. Igaz, e 4 perc 18 másodperc és 51 századmásodperc alatt Batházi Pista bombameg­lepetésre új egyéni csúccsal nyerte a helsinki Európa-bajnokság 400 méteres vegyesúszásának aranyérmét. Bálins Attila NÉPSZAVA Bizony, bombameglepetésre, hiszen amennyire magyar szám volt a 400 fér­fi vegyes a Darnyi Tamás-érában, 1993 óta annyira nem tűnt annak. Czene Atti­la lehorgonyzott kétszázon, Batházi pe­dig kibérelte magának az ötödik helyet a hosszabb vegyesúszó számban. Ezt csípte el a legutóbbi vb-n és Eb-n is, úgyhogy amikor a vasárnap délelőtti előfutamban a negyedik idővel került be a fináléba, azt mondtuk: ha ennyi, már ez is szép volt! Világversenyt ugyan­is korábban még ifistaként sem nyert, az idei Eb-re ő se készült külön, ráadásul nem sokkal az indulás előtt megbetegedett. Ezek után érthető, hogy ellenféltől jó barátig, lai­kustól szakemberig min­denkit sokkolt a győzelme, a családot pedig egyene­sen a rosszullétbe kergette. Édesanyja legalábbis, mi­közben az „Aranyos Bat­házi” feliratú, nemzetiszínűre szegélye­zett transzparenst nyújtogatta tegnap reggel Ferihegy 2 érkezési oldalán, er­ről mesélt: „A szó szoros értelmében, fizikailag rosszul lettem, annyira szur­koltam, és annyira meglepett, hogy nyerni tudott. Mostanra hevertem ki va­lahogy az egészet, ezért tudtam kijönni a reptérre.” A fogadóbizottság tagja volt Güttler Károly Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes is, akit fél táv után már nem ért meglepetés.­­ Tévén néztük a döntőt, és kétszáz­nál mondtam az asszonynak, a Pista most már megnyeri, vagy ha nem is, csak egy hajszállal kap ki, mert gyorson nem hagyja magát. Óriási, amit tett, va­sárnap délután óta én is jobban érzem magam, és a munkához is még több kedvem lesz, mert ha ilyen klubtársaim vannak, mint Kovács Ági és Batházi Pista, én sem éghetek le mellettük. - Mérhető ez a meglepetés Czene At­tila 1996-os olimpiai győzelméhez? - Nemhogy mérhető, szerintem na­gyobb annál. Mert igaz, hogy Attila az egyes pályáról nyert, ami nagyon ritka, Pista viszont korábban még soha nem nyert semmit. Azt is el tu­dom képzelni, hogy az olimpiai döntőben, felfo­kozott hangulatban úgy felpörög, hogy még ezen az időn is farag két és fél másodpercet, és akkor bármi, de tényleg bármi történhet. Annyi mindenesetre máris megtörtént, hogy Batházi István életében először konstatálhatta, alkalomadtán kevés, ha az embernek két karja van. Az úszáshoz elég, még az Eb-elsőség­­hez is, de ha a friss győztes kilép a tran­zitból, az ünneplők pedig pillanatok alatt elárasztják virágcsokrokkal és pezsgőspalackokkal, akkor nincs mivel kezet fogni, ölelkezni­­ pedig kivel ép­pen lenne, bőven. A beszédnek, az in­terjúnak azonban szerencsére semmi akadálya nincsen. m­anya.su:­­ A győzelem utáni pillanatokban nem tett mást, csak hitetlenkedett. Ép­pen úgy, mint Czene Attila Atlantában, aki azt mondta, azt a legnehezebb fel­dolgoznia, hogy két perc alatt Rózsa Norbert és a többi olimpiai bajnok szintjére került. Önnek négy perc kellett ahhoz, hogy Kovács Ágié mellett emle­gessék a nevét. - Azért én még csak egyszeres Euró­pa-bajnok vagyok, de csodálatos érzés aranyérmet nyerni. Ráadásul betegség után, teljes mezőnyben, amikor beér­tem volna a bronzzal is! Az eredmény­­jelzőn többször ellenőriztem, hogy az én nevem előtt áll az egyes, de aztán a nyakamba akasztották az érmet, elját­szották a himnuszt, most telepakoltak virággal, ezt a pezsgőt is nekem hozták, úgyhogy el kell hinnem, győztem. - Pedig ha lehet viszontagságosan kezdeni Eb-t, ön megtette Helsinkiben. - Hát igen. A 200 vegyes előfutamá­ban majdnem leesett a nadrágom. Ahogy beugrottam a vízbe, éreztem, hogy „megadta magát” a régi madzag, folyik be a víz, nemcsak arra kellett koncentrálnom, hogy beérjek, hanem arra is, nehogy meztelenül érjek be. Nem is jutottam volna be a középfu­tamba, de egy visszalépés miatt tarta­lékként mégis bekerültem, onnan vi­szont nem volt gond a nadrággal, és to­vábbmentem a döntőbe is. Szóval, ha úgy vesszük, még szerencsém is volt. - Négyszázon aztán már­ semmi köze nem volt a szerencsének ahhoz, hogy hatalmas egyéni csúccsal Európa-baj­nok lett. Mennyit javulhat még az olim­piáig, és mire lehet ez Sydneyben ele­gendő? - Furfangos kérdés. Mivel betegség után és felkészülés közben is csúcsot tud­tam javítani, szerntem a­­következő két hónapban 4:17 alá mehetek. Ha pedig be­jutok az olimpiai döntőbe, ott már nem is­merek lehetetlent, ugyanúgy elkap majd a verseny, mint Helsinkiben, az Eb-n. Mialatt a szokásos koreográfiával el­lentétben most Kovács Ági édesapja gratulált Batházi István szüleinek, Kiss László szövetségi kapitányt Eb előtti nyilatkozatával szembesítettük, mely szerint a helsinki viadal az olimpia kö­zelsége miatt a skalpvadászok versenye lesz. Batházi eszerint skalpvadász, vagy most már több annál? - szólt a kérdés, amire a kapitány így felelt: „Minden­képpen több. Amúgy is kevesebben ma­radtak távol az Eb-től, mint vártuk, de a 400 vegyes abszolút teljes szám volt, és Pistának így is sikerült nyernie. Ez Syd­ney előtt több, mint biztató.” Végszónak megteszi. Frappánsabb zárásra, mint ahogy Batházi István jó­voltából a magyar csapat befejezte az Eb-t, egy ideig úgyis csak szemernyi esély kínálkozik. Ha bejutok az olimpiai döntőbe, ott már nem ismerek lehetetlent, ugyanúgy elkap majd a verseny, mint Helsinkiben, az Eb-n - mondja az új Európa-bajnok Batházi István a helsinki Európa-bajnokság csattanójaként nyerte a 400 méteres vegyesúszás aranyérmét Szalmás Péter felvétele Angyali nyugalom a kajak-kenu Európa-bajnokság után A magyar kajak-kenu válogatott a múlt heti Európa-bajnokság­­nak úgymond „munkából” ment neki, s ugyanúgy távozott is Poznanból. Utóbbit persze némileg kényszerből tették a ver­senyzők, mert egy kis ünneplésre azért mindenképpen maradt volna erejük, csakhogy a csapat zömét szállító busz még vasár­nap délután visszaindult Budapestre, így az öt megszerzett aranyérem ellenére egyáltalán nem okozott gondot visszazök­kenniük a szürke hétköznapok kerékvágásába. Ahogy Angyal Zoltán szövetségi kapitánynak sem, aki tegnap bár kicsit fárad­tan, ám készségesen értékelte az Eb-t. Novák Miklós NÉPSZAVA Három aranyérme után, teljes joggal, mindenki Kőbán Ritát ünnepli. Paradox módon mégis ő az olimpiai csapat egyik leg­problémásabb embere. Lassan ugyanis meg kellene hozni a döntést, hogy a négyes mellett párosban vagy egyesben indul­jon. Ön melyik irányba terelné? -Nem akarok kibújni a válasz elől, de tényleg nagyon nehéz a kérdés. Azt kellene kitalálni, hogy egyéniben vagy kettesben lenne több esélye az aranyérem­re, s ehhez a Kovács, Kőbán duót még mindenképpen ki kell próbálni. A két legjobbnak mondható kajakos hölgy ugyan­is ebben az összeállításban még nem ült össze.­­ Kőbán nyert egyesben, Ko­vács és Bóta viszont csak na­gyon kevéssel maradt le az első helyről Poznanban. Nem lehet, hogy ez a tökéletes megoldás? - Kiindulási alapnak minden­esetre megteszi... A gond csak az, hogy bár Kőbán ötszázon most megverte Idemet egy má­sodperccel, ám a kanadai Brunet idén már többször is ennél jóval nagyobb különbséggel megtette ugyanezt. A Kovács, Kőbán pá­ros pedig talán még jobb, mint a Kovács, Bóta kettős. - A pihent Storczcal és Verec­­keivel felálló kajaknégyes önt igazolva valóban sokkal jobban lapátolt, mint a szegedi Világ­kupán, Borhi Zsombor viszont egyesben nem jutott be a döntő­be. Nem sajnálja feláldozni a négyesért a legnagyobb presztí­zsű számot, az egyest? - Azért azt is tudni kell, hogy ha Storcz vagy Vereckei indulna egyesben, akkor sem garantált az érem ebben a nagyon sűrű fu­tamban. Igaz, arra sincs garan­cia, hogy a négyes nyerni fog Sydneyben, de meggyőződé­sem, csak friss emberekkel van esélye. - Kapitánysága talán legna­gyobb vívmányának mondható, hogy keresztülvitte azon elkép­zelését, miszerint egy versenyző egy nap csak egy futamban in­duljon. Ha ennek a jelentőségét most ilyen tisztán látja, akkor annak idején, 1988-ban és 1992-ben edzőként miért nem tudta rábeszélni ugyanerre Csí­pős Ferencet? - Akkor én is úgy gondol­koztam, mint ma a klubedzők. Csípős kiharcolta a részvételt, miért ne induljon több számban is? Talán annyival bölcsebb vagyok azóta, hogy látom, az ehhez hasonló vállalkozás lehe­tetlen. - A Horváth, Kolonics olim­piai bajnok kenupáros leszere­pelt a válogatón, s az Eb-n már a Hoffmann, Kolonics kettős in­dult. Ilyen könnyedén túl lehet lépni egy évekig verhetetlen egységen? - Szó sincs róla, sok vívódás, az elmúlt két évet tekintve a so­kadik sikertelen újbóli próbál­kozás után született meg ez a döntés. Sajnos egyszer minden sikerszéria véget ér. - Kolonicsnak azért nem re­ménytelen a helyzete, de mi lesz Horváthtal? - Valóban, Kolonics egyesben is kijuthat az olimpiára,­s egy­másra találtak Hoffmann-nal is, míg Horváthnak nincs párja. Könnyen előfordulhat, hogy ha ez a helyzet nem változik, az Horváth Csaba pályafutása vé­gét jelenti. - Ötödik helyével a Hoff­mann, Kolonics duó se volt meggyőző. Nem lehet, hogy job­ban járnának, ha inkább az egyesre készülnének? - Elképzelhető. A Pulai Imre, Novák Ferenc páros pillanatnyi­lag erősebbnek tűnik náluk, míg az ő indulásukkal erősödhet az egyes mezőny. - Az elmondottakból már erő­sen körvonalazódik a szeptem­berben útra kelő olimpiai csa­pat, amelyet nyilván a verseny­zők is ismernek. Nem nyomaszt­ja őket a teher, hogy a közvéle­mény tőlük várja a legtöbb ara­nyat Sydneyben? - Nem mondhatnám. Oda­mennek, és megteszik majd, ami tőlük telik. Persze sok múlik a többi sportág versenyzőin, mert könnyebb egy jó szereplést megkoronázni, mint egy gyen­gét kijavítani. Öt magyarral a bentmaradásért MTI-információ A német labdarúgó Bundesliga első osztályának újonca, az öt magyart foglalkoztató Energie Cottbus, Eduard Geyer vezető­edző szerint csak nagy akarattal, fegyelmezett csapatjátékkal ve­heti fel eredményesen a harcot a legjobbakkal az augusztus köze­pén rajtoló bajnokságban. - Nagy szenzáció volt a felju­tásunk. Aki ismer, az tudja, hogy mindent megteszünk a kiesés el­kerülése érdekében - nyilatko­zott az 55 éves szakvezető, aki hetedik éve irányítja a cottbusi együttest, s 1990-ben a magyar élvonalbeli Siófok edzője volt. A játékosok, akik egy hete napi 5- 6 órás edzéssel készülnek a baj­nokságra, partnerei Geyernek. - Kemény munkával kell megalapozni az eredményessé­get - mondta Geyer, akinek ke­retében 13 ország képviselői ta­lálhatók meg. Az esélyekkel kapcsolatban az egykori NDK utolsó váloga­tottjának szövetségi kapitánya úgy fogalmazott: együttesében ugyan nincsenek klasszisok, de bízik a csapatszellemben, vala­mint a másodosztályban már megszokott határtalan lelkese­désben, amivel sikert sikerre hal­moztak elsősorban hazai pályán, saját közönségük előtt. A lengyel határnál fekvő város élvonalbeli csapatának gazdasá­gi helyzete „nem túl rózsás”, de a szükséges feladatok megoldá­sára telik a költségvetésből. Ki tudták fizetni a klub történetének eddigi legnagyobb átigazolási összegét, egymillió márkát a magyar válogatott Horváth Fe­renc­ért. Rajta kívül egyébként Szekeres Tamás, Sebők Vilmos, Mátyus János és a már magyar állampolgár Vasile Miriuta ját­szik a Cottbusban. NÉPSZAVA Dariusz Michalczewski Telesco ellen folytatja Tizennyolcadszor védheti meg vb-címét MTI-információ Dariusz Michalczewski, a WBO profi ökölvívó-szervezet lengyel félnehézsúlyú világbajnoka - Kovács István hamburgi klub­társa - szeptember 9-én 18. al­kalommal lép ringbe címmérkő­zésen. Ellenfele az amerikai Da­vid Telesco lesz. Michalczewski, aki 42 profi összecsapásán még nem szenve­dett vereséget, nagy önbizalom­mal várja a találkozót, egyálta­lán nem tart soron következő vetélytársától. Mint mondta, egyetlen komoly ellenfele Roy Jones, a WBA, a WBC és az IBF profi szervezetek amerikai világbajnoka lehet. A 32 éves Telesco éppen Mi­chalczewski által fent említett honfitársa ellen öklözött utoljára még január 15-én. Azon a mér­kőzésen pontozásos vereséget szenvedett. Ettől függetlenül fi­gyelemre méltó az eredménylis­tája, hiszen 26 profi összecsapá­sán mindössze háromszor kapott ki és győzelmei közül tizenki­lencet kiütéssel ért el. A németországi címmérkő­zés pontos helyszínét később je­lölik ki. <vy.*y < AU*tfx., attiTOfí róK -... ..... ^ ALAPÍTVA 1 & T3 &A N Több mint tízezermiWárd torint az ország mobT *ra toa w // A/S/.'rtJfi/N/*/ Á4//W4/Á 4/J 4*f#f/t/ 4m $$>&&& í* • it- VxO ■­.. ■:* w*.-, Y>9<y Ví'$> A y >'--■• f( vjnr ám *f fcíx&sií. Afáwte 082% v3 /M"%* • w:.w., jpr.v* *<< ? íís »}í v&íaA'' At £$&&&# í\4- Sí fííft&S}* xC; A AWy>\y>'» SS , ' '.......... «Sw&sfí>

Next