Népszava, 2001. február (129. évfolyam, 27-50. sz.)
2001-02-01 / 27. szám
KPSZ W V Kerényi Miklós Gábor egy esztendőre előre készítette el a műsortervet Külső-belső megújulás az Operettben Rendkívüli társulati ülést tart ma az Operettszínház társulata. Ezen a ma hivatalba lépő új igazgató, Kerényi Miklós Gábor ismerteti a színház munkájával kapcsolatos elképzeléseit. A teátrum most kinevezett vezetője egy olyan színházban hisz, ahol sokféle ember maximális erővel dolgozik azért, hogy izgalmas, érdekes és látványos előadások szülessenek. Mindez szeptembertől kezdődhet el, hiszen ekkor vehetik át a felújított, Nagymező utcai épületet. Réfi Zsuzsanna NÉPSZAVA - A rendezés és a tanítás mellett több esztendeje foglalkoztatja a színházszervezés, már az előző kiíráskor is megpályázta az Operettszínházat. Most miért ezt és nem a szintén igazgatóváltás előtt álló Operát választotta? - Jelen pillanatban az én zenés színházi éhségemet az Operettszínház remekül kielégíti. Nagy kihívásnak érzem ennek a teátrumnak az újjáélesztését, hiszen óriási lehetőségek rejlenek benne. Mindez egybevág azzal a szándékommal is, hogy azt a sok tudást és tapasztalatot, amit az utóbbi évtizedekben a színpadokon szereztem, egy színház vezetésében hasznosítsam. Az operát persze változatlanul szeretem, most éppen Petrovics Emil C’est la guerre című darabját állítom színpadra, a következő szezonban pedig a Hoffmann meséi és a Don Carlos felújítását rendezem az Ybl-palotában. Az Operettszínház és az Operaház közötti kapcsolatot mindenképpen szeretném erősíteni. - Néhány nyilatkozatban már szóba került az is, hogy a kultusztárca esetleg átvenné a fővárostól az Operettszínházat és azt az Operaház keretein belül, a bécsi Volksoper mintájára működtetné.A pályázat kiírásában is szerepelt, hogy elképzelhető a tulajdonosváltás, erről azonban semmi biztosat nem tudok. Én a karmesterek, énekesek, rendezők révén szeretném a két házat „közelíteni” egymáshoz. Bármi történik, úgy vélem, az én számomra az nem olyan nagy „fenyegetés”, hiszen nekem az Operaház is a „hazám”. Mindenesetre most egy operett- és musicalorientált színház szerepelt a kiírásban, erre kell műsortervet készítenem, s arra törekszem, hogy ez minél magasabb zenei és színházi színvonalon valósuljon meg. Természetesen ennek személyi követelményei is vannak. Eszerint személyi változtatásokat tervez? — Erre nincs igazán szükség, hiszen a társulathoz alig tartozik énekes, a piac és a színvonal pedig megmutatja majd, kik azok az operett- és musicalszínészek, akikkel dolgozni szeretnék. Az ének- és a tánckar mellett igazán egy ensemble-társulatot akarok életre hívni. Az új szezontól kezdve főzeneigazgatóként fog dolgozni Maklári László, Váradi Katalin mellett pedig olyan karmesterek vezényelnek majd az Operettben, mint Silló István és Kesselyák Gergely. Komoly tárgyalásokat folytatunk több rendezővel, köztük Eszenyi Enikővel, Valló Péterrel, Alföldi Róberttel és Kalmár Péterrel. A szándékok egyértelműek, egyedül az időpontbeli egyeztetések miatt adódhatnak gondok. A következő évadban hat jelentősebb produkciónk lesz. A nyitódarabot, a Marica grófnőt én rendeztem és Böhm György is színpadra állít majd egy darabot. A szezonban - ha minden igaz - bemutatjuk az Evitát, Fényes Szabolcs A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című darabját Verebes Istvánnal, Kálmán Imre A cigányprímás című operettjét és az Ének az esőbent is. Nagyon szerettem volna bemutatni Suppé Boccaccióját is, ez a darab azonban átcsúszik a következő szezonra. A műsorterv összeállítása ugyanis számos dologtól függ, nagyon fontos, mit várnak tőlünk külföldön, mit kell turnéra vinnünk. A 2002/2003-as szezonban azonban a Suppé-darab mellett bemutatjuk majd Az Operaház fantomját, egy új magyar musicalt, A bagdadi tolvajt és Huszka Mária főhadnagyát is. A célunk az, hogy érdekes, látványos, sztárokat felvonultató produkciókkal új közönségréteget is meghódítsunk és hogy az igényes szórakozásra vágyó nézők fedezzék fel maguknak az Operettszínházat. - Ehhez azonban a darabokon, a jó előadásokon kívül más is kell. - Próbálok jó managementet felállítani, egy olyan produkciócentrikus színházat teremteni, ahol mindenkinek komoly erkölcsi és ................ anyagi felelőssége van a feladatáért. Szeretnék ehhez persze magasabb fizetéseket adni, elsősorban a kórusnak és a tánckarnak. Talán az induláshoz kapunk egy kis segítséget a fenntartótól. Ami még érdekes: lesz egy kisszínpadunk, ahol különleges, alternatív produkciók, kísérleti darabok, koncertek, operák kapnak helyet. Itt a fiatal rendezőgárdán kívül a rendező szakos osztályom legtehetségesebb hallgatói is megmutathatják majd tudásukat. - Mik az első, legfontosabb lépések? - El kell készíteni egy évre előre a műsortervet, ki kell osztani a szerepeket, meg kell beszélni a színészekkel, hogy ennek megfelelően tervezzék az életüket. Fel kell vetni az utazási irodákkal a kapcsolatot, hiszen szeptembertől egy gyönyörű épület áll rendelkezésünkre, egy olyan teátrum, ahol különleges páholysor és különterem is vár a vendégekre. Olyan lesz az új, belső padozat, hogy a színház könnyen bálteremmé alakítható, így kiadjuk majd rendezvényekre, szilveszterkor pedig már álarcos operettbálra várjuk a Nagymező utcában az érdeklődőket. A folyosókon operettmúzeumot hozunk létre, ahol Latabár kesztyűje és Honthy Hanna kalapja mellett számos érdekes relikviát láthatnak majd a látogatók. Lesz súgógépünk, amelyen angolul és németül is olvashatja majd a szöveget a publikum, hiszen azt szeretném, hogy a Budapesti Operettszínház nemzetközi teátrum legyen. A célunk az, hogy az igényes szórakozásra vágyó nézők fedezzék fel maguknak az Operettszínházat Bársony Éva NÉPSZAVA Ma este a harmadik évezred első hazai filmszemléjét Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjének bemutatója nyitja meg. Ünnepi pillanat. Nem protokolláris értelemben, sőt abban a legkevésbé. Mert ez a Krasznahorkai László regénye alapján készült film - akárcsak Tarr előző filmjei, köztük a már kétségtelenül a mai nagyformátumú rendezőt mutató Kárhozat és kiváltképp a Sátántangó - nem éppen a protokolláris eseményeken pofavizitet tartó protokollközönség ízlése szerinti szenzáció. Szenzáció viszont a Tarr hosszú felvételekre épülő, mágikus erejű képi kifejezésmódjára érzékeny nézőnek, aki fenntartások nélkül követi a rendezőt a kétségbeesés megrendítő látomásainak kínlindóan komor és költőien szép útján. Lenyűgöző és félelmetes az a világ, amelybe a két és fél órás film vezet. Már az esetlen poézisében szívszorítóan gyönyörű kocsmai nyitójelenet sugallja, hogy itthon vagyunk: ez a kisváros, ahová cirkuszi mutatványként egy óriásbálna kitömött teteme érkezik, s a titokzatos Herceg felléptét hirdetik a plakátok, valahol ott bújhat meg a Sátántangó sivár helyszínének közvetlen szomszédságában. Mintha egyetlen hosszú éjszakába süppedtek volna az utcák az ablak nélküli falaikat mutató néma házakkal, Tarr fekete-fehér filmjén a nap nélküli napfelkelte csak szürkületet hoz, fény nélkül. Ami a Sátántangóban a vigasztalan eső, az itt a virradat nélküli félhomály. Medvigy Gábor operatőr hosszan kitartott képein egyszerre vadul valóságos és látomásszerűen irracionális ez a világ, amelynek történéseiből - még amelyre nincs is egyértelműen kimondható magyarázat - a nézőben magában épül fel fokozatosan valami megfoghatatlanul erős élménye eme emberi állapot elviselhetetlenségének. A városka holdbéli utcáit járja, néma házaiba kopogtat be a film fiatal hőse, egy szelíd arcú, ártatlan lelkű fiú, Dosztojevszkij Miskin hercegének magyar kisöccse (Lars Rudolf). Az egyetlen lény, akinek az együgyű tisztaságában ott a ragyogás, a jóság és önzetlen segíteni akarás. Egyszerre szemtanú és áldozat, összekötő és kívülálló, az egyetlen, aki hisz az öreg zenetanár (Peter Fitz) ideális világában, a Werckmeister harmóniák valóságában. Ugyanakkor az egyetlen, aki megérzi a cirkuszi mutatványra összegyűlt rongyos horda némaságában az irtózatos fenyegetést, s lesz a „rendcsinálók” komisszárból és kápóból összegyúrt vezérének (Hanna Schygulla) kezében a kisszerű hatalomvágy kiszolgáltatott eszköze. Tarr filmjében a fiú útját kísérjük végig a kocsmabéli éterien szép Nap-Föld-Hold mozgásjátéktól a tragikus végkifejletig. Az ő szemével látjuk a városkát és lakóit, az anarchiát és a gyilkosságokat. Az események mozgatórugóiból annyit értünk meg, amennyit ő, a csak hangját és árnyékát mutató Herceg rejtélye előttünk is titok marad, s az óriásbálna irtózatos teteme - akárcsak a fantasztikus szállítóeszköz megérkezése az éjszakába süppedt utcákon - nekünk is csoda és döbbenet. A logikusan szóba foglalható „megfejtés” nélkül mégis mélyen átéljük és érezzük ennek a komor és átláthatatlan világnak a szétziláltságát, artikulálatlan feszültségét. Amikor a fojtott indulat kirobban a némán várakozó férfihordából, az elszabadult agresszió végigsöpör a városon. Tarr apokaliptikus jelenetben mutatja a pusztítást, egy kórház szétverését, amelynek döbbenetesen szép pillanatában a felemelt botok célpontjaként váratlanul egy csontsovány öregember meztelen teste fordul felénk. íme, az ember. A hangok és égitestek vágyott harmóniái helyett a megalázottság és kiszolgáltatottság valósága. Hajtóvadászattal zárul a film. A fiú otthagyja a várost, ahol mindenkit meggyilkoltak, akihez köze volt. Egyenlőtlen a párharc, a magányos fiúalak fölött ott köröz a prédájára leső helikopter. Megrázó, katartikus élmény a Werckmeister harmóniák. Az elmúlt hónapokban a szakmai közönség kivételes elragadtatása kísérte útját a nemzetközi filmfórumokon. Ma este a szemle nyílik a bemutatójával, holnaptól már a Puskin moziban látható. A HÉT FILMJE A kétségbeesés szépsége WERCKMEISTER HARMÓNIÁK Magyar film Rendező: Tarr Béla Forgalmazó: Budapest Film KULTÚRA 2001. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK13 Posztumusz találkozás Petri Györggyel NÉPSZAVA-információ A nyelv kozmonautája címmel a tavaly nyáron, 57 éves korában elhunyt Petri György Kossuthdíjas költő emlékét idézik pályatársai és művészbarátai mától négy napon át a Goethe Intézetben (Bp. VI., Andrássy út 24.). A Petri-emléknapok programsorozata ma 21 órakor Szilágyi Lenke fotográfus kiállításának megnyitásával kezdődik: a fotóművész, aki éveken át Petri közeli barátja volt, a költőről készített felvételeit tárja a közönség elé. A megnyitón Melis László zeneszerző Schubert-dalokat énekel a Téli utazás című ciklusból. 22 órakor mutatják be Kamondi Zoltán 114 perces dokumentumfilmjét, melyben Petri György istenről és a halálhoz fűződő sajátos viszonyáról beszél a kamera előtt. (A filmet negyvenórányi anyagból szerkesztette a rendező, a költő intencióit követve.) Holnap 21 órakor az Eckermann kávézóban Petri Györgyről beszélgetnek, majd 22 órától levetítik Kamondi Zoltán dokumentumfilmjének újabb négy, egyenként 60 perces részét, melyben a költő gyermekkorára, családjára, középiskolás éveire emlékezik. Szombaton 21 órakor Melis László Kleist- és Petri-szövegekre írt műveiből ad koncertet, majd 22 órától hajnalig tekinthető meg a dokumentumfilm-sorozat harmadik része, melyben a költő egyetemi éveiről és pályakezdéséről beszél. Vasárnap délelőtt német nyelvű irodalmi matinéval zárják a Petri-emléknapokat az Eckermann kávézóban, a beszélgetést Wilhelm Droste vezeti. RÖVIDEN Pro Cultura Hungarica Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntette ki Werner Scheibert német üzletembert, aki évtizedek munkájával összegyűjtötte és saját költségén kiadta a XX. századi magyar irodalom teljes, német nyelvű bibliográfiáját. Irodalmunk Grazban A bécsi magyar Collegium Hungaricummal közös szervezésben magyar irodalmi hetek kezdődtek Grazban. Felolvasást tart többek között Eörsi István, Dalos György és Balla Zsófia, a grazi Pinceszínházban Az ismeretlen szomszéd összefoglaló címmel Spiró György, Filó Vera és Egressy Zoltán egy-egy színpadi művét adják elő. A kiválasztott a Mu-ban Az eddig főleg a kortárs tánc otthonaként ismert budapesti MU Színház (Bp. XI., Kőrösy József u. 17.) első önálló évadját prózai és zenés produkciókkal is bővíti. Ma a Thomas Mann regényéből készült A kiválasztott című előadással kezdődik az új szezon. Festészet a Vigadóban Kéri László festőművész kiállítását a Vigadó Galériában (Bp. V. Vigadó tér 2.) ma 17 órakor Nagy Imre és Pogány Gábor művészettörténészek nyitják meg. A gyűlölet terhe Bíró Béla A gyűlölet terhe című esszékötetét (Liget) Szále László mutatja be ma 16 órakor az írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45.). Szentendrei antológia A szentendrei Vajda Lajos Stúdió című antológiát Keserű Katalin művészettörténész és Szakolczay Lajos író mutatja be ma Szentendre Város Önkormányzatának Dísztermében (Városház tér 3.). Közreműködik ef Zámbó István és az INAS csoport. Mítosz és Művészet A Kempinski Galériában (Bp. V. Erzsébet tér 7-8.) ma 17 órakor nyílik meg Hartmut Klinge Mítosz és Művészet című kiállítása. Esterházy ismétel Esterházy Péter megismétli felolvasóestjét a Vojnovich-Huszárvillában, február 11-én 19 órakor. A családias hangulatú, fogadással záruló estre jegyek a 227-6329 és a 226-8707 telefonszámon rendelhetők. Magyar Irak Lipcsében NÉPSZAVA-információ Európa legrégibb könyvvására, a lipcsei mára a német nyelvterület legnagyobb tavaszi irodalmi eseményévé nőtte ki magát. Az idén március 22. és 25. között rendezik meg a nagy hagyományú rendezvényt, melyre több mint huszonöt országból mintegy 1800 kiállítót várnak. Az idei vásárhoz többek között az Amerika Európára tekint című találkozó kapcsolódik, amelyre jeles tengerentúli szerzőket is várnak. A könyv + művészet - művészet a könyv körül című kiállítás mellett a hetedik antikváriumvásárt is érdemes lesz fölkeresni. Az Európai Megegyezés Lipcsei Könyvdíját - amellyel 1997-ben Kertész Imre munkásságát ismerték el - az idén Claudio Magris Triesztben élő olasz író és germanista kapja. Hazánkat az idén három író képviseli a lipcsei felolvasóesteken: Bitó László, Hász Róbert és Zalán Tibor. 1998 óta Spiró György, Ficsku Pál, Janikovszky Éva, Michaelisz József, Lázár Ervin, Hankiss Elemér, Szilágyi Ákos, Gombár Csaba, Lengyel László és Kornis Mihály vett részt az idén tízéves „Lipcse olvas” fesztiválon. Amint a tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott: az 1999-es Frankfurti Könyvvásár után - ahol hazánk volt a díszvendég - Lipcsében tovább öregbíthetjük irodalmunk hírét: a magyar kiadók 12 négyzetméteres nemzeti standon állíthatják ki német nyelvre lefordított műveiket.