Népszava, 2001. február (129. évfolyam, 27-50. sz.)
2001-02-20 / 43. szám
NÉPSZAVA Látók és nem látók együtt nézték meg Tímár Péter Vakvagányok című filmjét „Amikor eldobtam a fehér botot” Ezen az estén mindannyian kezdők vagyunk. Nem látók és látók egyaránt némi zavarral ülünk be a Vakok Általános Iskolája Nádor termében készülő filmvetítésre. Az alapításának századik évfordulóját ünneplő intézmény alighanem az első a világon, amelynek egyszerre tizenkét mai, illetve egykori diákja, egy „igazi játékfilm” szereplőjeként mutatkozik be ezen a kivételes premieren, ahol elsősorban vak közönségnek mutatja be Vakvagányok című filmjét Tímár Péter. Bársony Éva NÉPSZAVA Az igazi játékfilmet a bevezetőben azért tettem idézőjelbe, hogy érzékeltessem azt a hitetlenkedéssel vegyes örömet, ami a film vak főszereplőjének, Matatek Juditnak a hangjából kiérződött, mikor megkérdeztem, mit szólt, miután társaival együtt megnézte a filmet. - Hihetetlen volt - mondta hogy tényleg mozifilm készült abból a történetből, aminek láttam a forgatókönyvét, részt vettem a forgatásán, megnéztem a musztereit. Igazi film lett belőle, amin én is hol sírtam, hol nevettem. Pontosan idéztem Judit szavait, azt is, hogy „láttam", azt is, hogy „megnéztem”. Tőle és vak szereplőtársaitól tudom, szeretnek filmet nézni, főként persze a tévében adódik rá lehetőségük, moziba csak akkor érdemes beülniük, ha szinkronizált változat van műsoron. Annak semmi értelme, mondják, hogy valaki olvassa nekik a feliratokat, hiszen akkor sem ők, sem társuk nem tudná követni a vásznon történő eseményeket. Ülünk tehát a Nádor teremben a mozi történetének első olyan filmjére várva, amely vakoknak készült, s nem látó színészek, hanem valóban vak fiatalok játsszák benne a történet vak szerepeit. A tucatnyi fiatal szereplő elöl, egy kupacban foglal helyet. Majd amikor elsötétül a terem és elkezdődik a film, bizonyos jeleneteknél először onnan, tőlük indul el a nevetés. De még csak a helyfoglalásnál tartunk. Mögöttem egy vak család telepszik le a székekre. Fura zavar fog el, amikor észreveszem, hogy a kisgyerek szüleitől közrefogva éppen mögém ült le. Önkéntelenül oldalra húzódom, hogy ne fogjam el előle a látványt, de amikor meghallom, hogy az apa azt kérdi egy mellette állótól, vajon jó irányban ültek-e le, előttük van-e a vászon, óvatosan visszacsusszanak a helyemre. Akik mögöttem ülnek, azoknak a hang jelenti majd a látványt. Tímár Péter ezért nem bízta csak a szokásos zajokra, zenére, dialógokra a filmjét, ezért szerkesztett nagy gonddal - és Matatek Judit tanácsadói asszisztálásával - narrátorszöveget a filmben csak látható, lényeges események közlésére, kimondottan a nem látó mozinézőknek szánva az információkat. Kialszanak a fények, indul a film. A szokásostól eltérően itt a stáblistát - a szereplők és a film készítőinek nevét - nem csak olvasni lehet, be is mondja a narrátor. Egy darabig pisszenés sincs a teremben. Aztán beindul a nevetés, amikor a két rockzenész a vakoknak írandó musical történetét igyekszik kiizzadni magából. Leggyakrabban Csiszár Jenő szövegei keltenek hallható vidámságot, még akkor is, amikor a figurához illően történetesen a vakok rovására nyomja a cinikus szöveget. A múzeumi jelenetet is végigmulatják a nézők. Úgy tűnik, ideális közönség gyűlt össze: érezhetően az utolsó pillanatig együtt van film és nézőtér. A vastaps még akkor sem halkul, mikor felgyulladnak a lámpák, amit persze csak mi, látók veszünk észre, s a vak közönséggel együtt az egész terem ünnepli a fiatal szereplőket, mikor egyenként bemutatkoznak a színpadon. Később, már az egy kupacba verődött szereplők csoportjában kiderül, sok egykori iskolatársuk jött el megnézni, milyen is az a film, amelyben a régi pajtások szerepelnek. Ők is, akár a középkorú vagy idősebb vak nézők, egyöntetűen azt tartják a legnagyobb élménynek, hogy végre született egy film, amely róluk szól. Az külön izgalmas élmény - mondja Korom Mónika, aki valamennyi szereplőt ismeri, bár valamivel fiatalabb náluk, hogy azok játszanak egy igazi, majd moziban is látható filmben, akikkel együtt töltötte az iskolás éveket. Barátnője, Vargyas Kata a zenéről mondja: az igazi, jó hangulatot ébresztő ritmusokat élvezte legjobban, neki jópofa mese volt a film, amin lehetett nevetni. Ez aligha lehet tévedés, még ha a látó néző, nem kis szomorúsággal a szívében a torokszorító jelenetek hatására, furcsállhatja tán a vak kislány véleményét. A szereplők egykori osztálytársa, Skripeczky Barnabás szintén azt mondja: nagyon jól szórakozott, azért tetszett neki a film, mert humorosnak találta. A narrátorszöveg segítette - mondja -, mindent a legpontosabban tudott követni a történetben. Szereti a filmeket, van is gyakorlata a filmnézésben, de rendszerint inkább csak nagyjából áll öszsze a történet. Most viszont minden könnyen követhető volt. Bozsik Yvette filmbeli kisfiát a másodikos Ócsvári Áron játssza. A szőke, kedves arcú kisfiú az anyukája ölében üldögélve fogadja a gratuláló felnőttek őszinte elragadtatását. Figyelmesen mindig az éppen beszélő felé fordul, arcáról nem tűnik el a filmből ismerős mosoly. Gondolkodás nélkül vágja rá a választ, mikor megkérdem, a szerepéből melyik jelenetet szerette a legjobban. -Amikor eldobtam a fehér botot. Volt egy kis ünnepi bevezető is a vetítés előtt. Tímár Péter azt mondta, amióta nekifogott a forgatásnak, az a vágyálma, hogy a filmet szeressék a vakok. Helesfai Katalin, a Vakok Általános Iskolája igazgatónője ezzel a mondattal indította útjára a Vakvagányokat, amelynek nemcsak a szereplőit adta az iskola, hanem a jelenetek többségének helyszínét is: " — Életem csúcspontja ez a film. Később, már négyszemközt, azt is elmondta, miért. - A film nagyon sokat tehet a társadalmi szemlélet formálásáért, azért, hogy a nézők megértsék, a vakok is teljes életet élnek. Ugyanúgy kedveskednek, ravaszkodnak, pletykálkodnak, kíváncsiskodnak, vágyakoznak az élményekre, mint mindenki más. És ugyanúgy a teljes életre vágynak. Tímár Péter filmje azzal, ahogy bemutatja a vakok életét, sokat tesz azért, hogy az emberek tudomást szerezzenek minderről. A film nagyon sokat tehet a társadalmi szemlélet formálásáért Matatek Judit a Vakvagányok című film egyik jelenetében Cézanne csendéletét „nézi” Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK A Furugy nevű magyar települést nem találtam meg a térképen. Hogy nincs benne a világatlaszban, azt még elfogadtam volna, hiszen alig százan lakják ezt a békési falut, de azt sehogysem értettem, hogy az 1:250 ezer kicsinyítésű részletes Magyarország-térképen, amelyik még a tanyákat, majorokat is feltünteti, miért csak egy Furugyiszőlők nevű hely szerepel a Szarvas-Békésszentandrás- Holt-Kőrös háromszögben. A választ az a dokumentumfilm adja meg, amelyet kedd este vetített a Duna Tv. Kamondi Zoltán Utak Furugyon című filmjének és a benne megszólaló embereknek az a központi témájuk, hogy Furugyra nem visznek utak, három utcájában nincs köves út, nincs járda. Ha esik az eső vagy leesik a hó, a települést elvágja a külvilágtól, ami annál tragikusabb, hogy Furugy esetében nem beszélhetünk fényes elszigeteltségről. Hiszen itt szinte semmi nincs, ami az élethez, pláne a jó élethez kell: nincs vezetékes víz, telefon és persze kábeltévé; nincsen iskola, óvoda, posta és helyben lakó orvos, csak vegyesbolt és kocsma. Kijár rendelni egy körzeti orvos, minden másért, legyen az munka, ügyintézés, kivizsgálás, bevásárlás vagy iskola, utazni kell és a legközelebbi buszmegállóig három és fél kilométert gyalogolni. Ennek a három és fél kilométer köves útnak a hiánya radírozza le Furugyot még a térképről is. Az egyórás film a sanyarú helyzet ismertetésén túl portrékat is felvillant a falu egy-egy lakójáról, a rokkant Gyuri bácsiról, egy magányosan élő néniről és egy majdnem olyan magányos testvérpárról. Színre lép a falu erős embere és meghatározó figurája, a kocsmáros-boltoslókupec Pali, aki szinte egyedül képviseli itt az új idők dinamizmusát. Megszólal az ellenlábasa, a városból kitelepült értelmiségi is, a civilizáció ártalmaitól és áldásaitól megkímélt község polgármestere pedig kifejti, hogy Furugynak épp az a vonzereje, hogy itt nem pusztít a globalizáció. Mások a kocsmában osztják az észt, és nem értik, hogy ha olyan jól megy az országnak, nem győz növekedni a GDP, akkor Furugynak miért nem jut belőle három és fél kilométer beton. Az Utak Furugyont 2000 nyarán forgatták, és a televíziós vetítés előtt alig egy héttel, a Filmszemlén volt a bemutatója. Az ottani vetítésen nagyokat nevetett a közönség, hiszen sok vicces dolgot mondanak az emberek, sok komikus gesztusuk, vonásuk van, de arról szó sem volt, hogy kinevették volna őket. Mert a furugyiak - minő meglepetés! - pont olyanok, mint mi vagyunk. Két fülük és egy orruk van nekik is, csak őket jobban veri a sors, mint minket, akik szerencsésebb helyre születtünk. Az arcok, életek, helyzetek töredékeiből végül összeáll a furugyi élet képe, a helyi társadalom rajza. A film - amelyhez Melis László szerzett zenét és Medvigy Gábor volt az operatőre - része egy sorozatnak, amely a Magyar tarka címet viseli. 1993-ban kezdte el Kamondi, az Utak Furugyon már a nyolcadik rész. Eddig érdekes embereket, csudabogarakat gyűjtött, az Utak Furugyon az első, amelyiknek nem egy különleges figura, hanem egy egész falu a hőse. DOBOZOLÓ____________ A térképen sincs Bár Furugy nevű magyar település elméletileg nem létezik, Kamondi Zoltán mégis e faluról készített filmet KULTÚRA Magyarság, zsidóság MTI-információ Magyar nyelven is megjelent Fejtő Ferenc magyar származású, Franciaországban élő történész, újságíró Magyarság, zsidóság című, három évvel ezelőtt Párizsban napvilágot látott kötete. A könyvet ma mutatják be Budapesten. A 92 esztendős Fejtő Ferenc fejezetekre osztva idézi fel a zsidóság életét az ezredfordulóig, az őszirózsás forradalom időszakáig, Magyarország fasiszta megszállásáig, majd a szocializmus évtizedeiben. A zsidó - zsidó származású egyének akkor lesznek képesek szembeszállni az antiszemitizmussal, ha a demokratikus elittel összefogva tudatosan vállalják a zsidó nép múltját, amelyből származnak - vallja a kötetben Fejtő. A könyvbemutató alkalmából a szerző ma előadást is tart a témáról a Magyar Tudományos Akadémián. 2001. FEBRUÁR 20., KEDD13 RÖVIDEN Ünnepi Könyvhét 2001 A 72. Ünnepi Könyvhetet június 7. és 11. között rendezi meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. A kiadók erre az időpontra megjelenő, első kiadású, igényes szépirodalmi, elsősorban kortárs magyar írók műveit, továbbá a humán tudományok körébe sorolható kötetek első kiadásait március 1-jéig nevezhetik könyvheti újdonságnak a szervezőnél. A jegyzékbe vételről zsűri dönt. Táncos időutazás Magyar Rapszódia címmel ma 19 órakor mutatja be a Várszínházban a Budapest Táncegyüttes új produkcióját, melyben táncos időutazással, korabeli táncokkal és zenével eleveníti meg a honfoglalástól napjainkig a magyar történelem korszakait Zsuráfszki Zoltán koreográfiája alapján. Bombrowicz-emlékest Witold Gombrowiczra emlékeznek ma 17 órakor a Lengyel Intézetben (Bp. VI., Nagymező u. 15. ). Az est vendége Rita Gombrowicz, az író özvegye, akivel Kiss Gy. Csaba beszélget, s levetítik Michel Polac és Michel Viancy 1969-ben Gombrowiczról forgatott dokumentumfilmjét. Vízivárosi vízink ____ Varga Patrícia festőművész Autonóm terület és Zsemlye Ildikó szobrászművész Szobor-tájkép című kiállítását ma 18 órakor Lóska Lajos művészettörténész nyitja meg a Vízivárosi Galériában (Bp. II., Kapás u. 55.). Kortárs magyar írók Oravecz Imre költővel Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész beszélget ma 17 órakor a Károlyi Palota Kulturális Központban (Bp. V. Károlyi Mihály u. 16. ) a Kortárs magyar írók című rendezvénysorozat keretében. Közreműködik Lukácsy Huba előadóművész. Olasz partizánfilm Johnny, a partizán címmel Guido Chiesa olasz filmrendező tavaly forgatott háborús játékfilmjét ma 18 órától vetítik Budapesten, az Olasz Kultúrintézetben (Bp. VIII., Bródy Sándor u. 8. ). A belépés díjtalan. Galántai fotók Győrött A szlovákiai Galántai Fotóklub kiállítása ma 17 órakor nyílik a Győri Városi Könyvtár Galériájában (Herman Ottó u. 22.). Megtekinthető: március 7-ig. Műsorváltozás A Magyar Színházban a ma estére meghirdetett Balkáni gerle helyett a La Mancha lovagja című előadást játsszák. A jegyek érvényesek vagy a váltás helyén visszaválthatók. Elbocsétásuk Veszprémben Költi Helga igazgatónő a színház 19 művészével bontott szerződést Bóka B. László NÉPSZAVA A Veszprémi Petőfi Színház 2000. november 1-jén kinevezett igazgatónője, Költi Helga már januárban megkezdte a szerződtetési tárgyalásokat, amelyek alapján egyes színészeknek és csoportos szereplőknek a következő évadra nem újítja meg a szerződését. A színházban jelenleg 39 színész és 13 csoportos színész dolgozik. Eddig közülük 14-en nem kaptak új szerződést, köztük Szakács Eszter, Tordai Teri, Oravecz Edit, Sashalmi József, Bősze György, Kézdy György. Mellettük a korábbi munkatársak közül az igazgatónő nem újított szerződést a korábbi igazgatóval, Vándorfi Lászlóval, Duró György dramaturggal, Rossa László zenei vezetővel, Krämer György vezető koreográfussal (aki tavaly maga is pályázott a színház igazgatói posztjára) és Khell Csörsz díszlettervezővel. Bár a tárgyalások a lehető legtörvényesebben zajlanak, a helyzet furcsaságára mégis jellemző, hogy az egyik színésznőnek az igazgatónő öltöztetői állást, míg másoknak díszletezői munkát ajánlott. A színház Játékszínében egyetlen előadás, a premier után azonnal levették műsorról Drago Jancar Hallstadti című darabját, amelyre Sashalmi József szerzett pénzt a Soros Alapítványtól, ő a rendezője, sőt játszik is az előadásban. A premieren ott volt a színház vezetősége, majd közölték: nem tartanak igényt az előadásra. Köjti Helga lapunk kérdésére elmondta, hogy színészekkel és csoportos szereplőkkel együtt 30-35 fős társulatot szeretne kialakítani. Már tárgyal új színészekkel is, ám neveket egyelőre nem óhajtott közölni. Az igazgatónő szerint az újonnan szerződtetett színészek névsora áprilisban lesz publikus. A tervek szerint a veszprémi színház első szeptemberi bemutatója Hasek Svejk című regényéből írt színpadi játék lesz, amelyet a színház új művészeti vezetője, Tömöry Péter állít színre, a címszereplő pedig a jelenleg a Budapesti Operettszínházban játszó Bakai László lesz.