Népszava, 2001. február (129. évfolyam, 27-50. sz.)

2001-02-20 / 43. szám

NÉPSZAVA Látók és nem látók együtt nézték meg Tímár Péter Vakvagányok című filmjét „Amikor eldobtam a fehér botot” Ezen az estén mindannyian kezdők vagyunk. Nem látók és látók egyaránt némi zavarral ülünk be a Vakok Általános Iskolája Nádor termében készülő filmvetítésre. Az alapításának századik évfordulóját ünneplő intézmény alighanem az első a világon, amelynek egyszerre tizenkét mai, illetve egykori diákja, egy „igazi játékfilm” szereplőjeként mutatkozik be ezen a kivételes premieren, ahol elsősorban vak közönségnek mutatja be Vakvagányok című filmjét Tímár Péter. Bársony Éva NÉPSZAVA Az igazi játékfilmet a bevezető­ben azért tettem idézőjelbe, hogy érzékeltessem azt a hitetlenke­déssel vegyes örömet, ami a film vak főszereplőjének, Matatek Ju­­­­ditnak a hangjából kiérződött, mikor megkérdeztem, mit szólt, miután társaival együtt megnézte a filmet. - Hihetetlen volt - mondta hogy tényleg mozifilm készült ab­ból a történetből, aminek láttam a forgatókönyvét, részt vettem a forgatásán, megnéztem a muszte­­reit. Igazi film lett belőle, amin én is hol sírtam, hol nevettem. Pontosan idéztem Judit szavait, azt is, hogy „láttam", azt is, hogy „megnéztem”. Tőle és vak szerep­lőtársaitól tudom, szeretnek filmet nézni, főként persze a tévében adódik rá lehetőségük, moziba csak akkor érdemes beülniük, ha szinkronizált változat van műso­ron. Annak semmi értelme, mond­ják, hogy valaki ol­vassa nekik a felira­tokat, hiszen akkor sem ők, sem társuk nem tudná követni a vásznon történő ese­ményeket. Ülünk tehát a Nádor teremben a mozi történetének első olyan filmjére várva, amely vakoknak készült, s nem látó színészek, ha­nem valóban vak fiatalok játsszák benne a történet vak szerepeit. A tucatnyi fiatal szereplő elöl, egy kupacban foglal helyet. Majd amikor elsötétül a terem és el­kezdődik a film, bizonyos jelene­teknél először onnan, tőlük indul el a nevetés. De még csak a hely­­foglalásnál tartunk. Mögöttem egy vak család telepszik le a szé­kekre. Fura zavar fog el, amikor észreveszem, hogy a kisgyerek szüleitől közrefogva éppen mö­gém ült le. Önkéntelenül oldalra húzódom, hogy ne fogjam el elő­le a látványt, de amikor meghal­lom, hogy az apa azt kérdi egy mellette állótól, vajon jó irányban ültek-e le, előttük van-e a vászon, óvatosan visszacsusszanak a he­lyemre. Akik mögöttem ülnek, azoknak a hang jelenti majd a lát­ványt. Tímár Péter ezért nem bíz­ta csak a szokásos zajokra, zené­re, dialógokra a filmjét, ezért szerkesztett nagy gonddal - és Matatek Judit tanácsadói asszisz­­tálásával - narrátorszöveget a filmben csak látható, lényeges események közlésére, kimondot­tan a nem látó mozinézőknek szánva az információkat. Kialszanak a fények, indul a film. A szokásostól eltérően itt a stáblistát - a szereplők és a film készítőinek nevét - nem csak ol­vasni lehet, be is mondja a narrá­tor. Egy darabig pisszenés sincs a teremben. Aztán beindul a neve­tés, amikor a két rockzenész a va­koknak írandó musical történetét igyekszik kiizzadni magából. Leggyakrabban Csiszár Jenő szö­vegei keltenek hallható vidám­ságot, még akkor is, amikor a fi­gurához illően történetesen a va­kok rovására nyom­ja a cinikus szöve­get. A múzeumi jele­netet is végigmulat­ják a nézők. Úgy tű­nik, ideális közön­ség gyűlt össze: érezhetően az utolsó pillanatig együtt van film és nézőtér. A vas­taps még akkor sem halkul, mi­kor felgyulladnak a lámpák, amit persze csak mi, látók veszünk ész­re, s a vak közönséggel együtt az egész terem ünnepli a fiatal sze­replőket, mikor egyenként bemu­tatkoznak a színpadon. Később, már az egy kupacba verődött szereplők csoportjában kiderül, sok egykori iskolatársuk jött el megnézni, milyen is az a film, amelyben a régi pajtások szerepelnek. Ők is, akár a közép­korú vagy idősebb vak nézők, egyöntetűen azt tartják a legna­gyobb élménynek, hogy végre született egy film, amely róluk szól. Az külön izgalmas élmény - mondja Korom Mónika, aki vala­mennyi szereplőt ismeri, bár vala­mivel fiatalabb náluk­­, hogy azok játszanak egy igazi, majd moziban is látható filmben, akik­kel együtt töltötte az iskolás éve­ket. Barátnője, Vargyas Kata a ze­néről mondja: az igazi, jó hangu­latot ébresztő ritmusokat élvezte legjobban, neki jópofa mese volt a film, amin lehetett nevetni. Ez aligha lehet tévedés, még ha a lá­tó néző, nem kis szomorúsággal a szívében a torokszorító jelenetek hatására, furcsállhatja tán a vak kislány véleményét. A szereplők egykori osztálytársa, Skripeczky Barnabás szintén azt mondja: na­gyon jól szórakozott, azért tetszett neki a film, mert humorosnak ta­lálta. A narrátorszöveg segítette - mondja -, mindent a legpontosab­ban tudott követni a történetben. Szereti a filmeket, van is gyakor­lata a filmnézésben, de rendsze­rint inkább csak nagyjából áll ösz­­sze a történet. Most viszont min­den könnyen követhető volt. Bozsik Yvette filmbeli kisfiát a másodikos Ócsvári Áron játssza. A szőke, kedves arcú kisfiú az anyukája ölében üldögélve fogad­ja a gratuláló felnőttek őszinte el­ragadtatását. Figyelmesen mindig az éppen beszélő felé fordul, arcá­ról nem tűnik el a filmből ismerős mosoly. Gondolkodás nélkül vág­ja rá a választ, mikor megkérdem, a szerepéből melyik jelenetet sze­rette a legj­obban. -Amikor eldobtam a fehér bo­tot. Volt egy kis ünnepi bevezető is a vetítés előtt. Tímár Péter azt mondta, amióta nekifogott a for­gatásnak, az a vágyálma, hogy a filmet szeressék a vakok. Helesfai Katalin, a Vakok Általános Isko­lája igazgatónője ezzel a mondat­tal indította útjára a Vakvagányo­kat, amelynek nemcsak a szerep­lőit adta az iskola, hanem a jelene­tek többségének helyszínét is: " — Életem csúcspontja ez a film. Később, már négyszemközt, azt is elmondta, miért. - A film nagyon sokat tehet a társadalmi szemlélet formálásá­ért, azért, hogy a nézők megért­sék, a vakok is teljes életet élnek. Ugyanúgy kedveskednek, ra­vaszkodnak, pletykálkodnak, kí­váncsiskodnak, vágyakoznak az élményekre, mint mindenki más. És ugyanúgy a teljes életre vágy­nak. Tímár Péter filmje azzal, ahogy bemutatja a vakok életét, sokat tesz azért, hogy az emberek tudomást szerezzenek minderről. A film nagyon sokat tehet a társadalmi szemlélet formálásáért Matatek Judit a Vakvagányok című film egyik jelenetében Cézanne csendéletét „nézi” ­ Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK A Furugy nevű magyar telepü­lést nem találtam meg a térké­pen. Hogy nincs benne a világ­atlaszban, azt még elfogadtam volna, hiszen alig százan lakják ezt a békési falut, de azt sehogy­­sem értettem, hogy az 1:250 ezer kicsinyítésű részletes Ma­­gyarország-térképen, amelyik még a tanyákat, majorokat is feltünteti, miért csak egy Furu­­gyiszőlők nevű hely szerepel a Szarvas-Békésszentandrás- Holt-Kőrös háromszögben. A választ az a doku­­mentumfilm adja meg, amelyet kedd este vetített a Duna Tv. Kamondi Zol­tán Utak Furugyon című filmjének és a benne megszólaló embereknek az a központi témájuk, hogy Furugyra nem visznek utak, három utcájában nincs köves út, nincs járda. Ha esik az eső vagy leesik a hó, a települést elvágja a külvilágtól, ami annál tragikusabb, hogy Fu­rugy esetében nem beszélhetünk fényes elszigeteltségről. Hiszen itt szinte semmi nincs, ami az élethez, pláne a jó élethez kell: nincs vezetékes víz, telefon és persze kábeltévé; nincsen isko­la, óvoda, posta és helyben lakó orvos, csak vegyesbolt és kocs­ma. Kijár rendelni egy körzeti orvos, minden másért, legyen az munka, ügyintézés, kivizsgálás, bevásárlás vagy iskola, utazni kell és a legközelebbi buszmeg­állóig három és fél kilométert gyalogolni. Ennek a három és fél kilométer köves útnak a hiá­nya radírozza le Furugyot még a térképről is. Az egyórás film a sanyarú helyzet ismertetésén túl portré­kat is felvillant a falu egy-egy lakójáról, a rokkant Gyuri bácsi­ról, egy magányo­san élő néniről és egy majdnem olyan magányos testvérpárról. Szín­re lép a falu erős embere és megha­tározó figurája, a kocsmáros-boltos­­lókupec Pali, aki szinte egyedül képviseli itt az új idők dinamiz­musát. Megszólal az ellenlába­sa, a városból kitelepült értelmi­ségi is, a civilizáció ártalmaitól és áldásaitól megkímélt község polgármestere pedig kifejti, hogy Furugynak épp az a vonz­ereje, hogy itt nem pusztít a glo­balizáció. Mások a kocsmában osztják az észt, és nem értik, hogy ha olyan jól megy az or­szágnak, nem győz növekedni a GDP, akkor Furugynak miért nem jut belőle három és fél kilo­méter beton. Az Utak Furugyont 2000 nya­rán forgatták, és a televíziós ve­títés előtt alig egy héttel, a Film­szemlén volt a bemutatója. Az ottani vetítésen nagyokat neve­tett a közönség, hiszen sok vic­ces dolgot mondanak az embe­rek, sok komikus gesztusuk, vo­násuk van, de arról szó sem volt, hogy kinevették volna őket. Mert a furugyiak - minő megle­petés! - pont olyanok, mint mi vagyunk. Két fülük és egy orruk van nekik is, csak őket jobban veri a sors, mint minket, akik szerencsésebb helyre szület­tünk. Az arcok, életek, helyzetek töredékeiből végül összeáll a fu­­rugyi élet képe, a helyi társada­lom rajza. A film - amelyhez Melis László szerzett zenét és Medvigy Gábor volt az operatő­re - része egy sorozatnak, amely a Magyar tarka címet viseli. 1993-ban kezdte el Kamondi, az Utak Furugyon már a nyolcadik rész. Eddig érdekes embereket, csudabogarakat gyűjtött, az Utak Furugyon az első, ame­lyiknek nem egy különleges fi­gura, hanem egy egész falu a hőse. DOBOZOLÓ____________ A térképen sincs Bár Furugy nevű magyar település elméletileg nem létezik, Kamondi Zoltán mégis e faluról készített filmet KULTÚRA Magyarság, zsidóság MTI-információ Magyar nyelven is megjelent Fej­tő Ferenc magyar származású, Franciaországban élő történész, újságíró Magyarság, zsidóság cí­mű, három évvel ezelőtt Párizsban napvilágot látott kötete. A könyvet ma mutatják be Budapesten. A 92 esztendős Fejtő Ferenc fe­jezetekre osztva idézi fel a zsidó­ság életét az ezredfordulóig, az őszirózsás forradalom időszakáig, Magyarország fasiszta megszállá­sáig, majd a szocializmus évtize­deiben. A zsidó - zsidó származá­sú­­ egyének akkor lesznek képe­sek szembeszállni az antiszemitiz­mussal, ha a demokratikus elittel összefogva tudatosan vállalják a zsidó nép múltját, amelyből szár­maznak - vallja a kötetben Fejtő. A könyvbemutató alkalmából a szerző ma előadást is tart a té­máról a Magyar Tudományos Akadémián. 2001. FEBRUÁR 20., KEDD13 RÖVIDEN Ünnepi Könyvhét 2001 A 72. Ünnepi Könyvhetet június 7. és 11. között rendezi meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. A kiadók erre az időpontra megje­lenő, első kiadású, igényes szép­­irodalmi, elsősorban kortárs ma­gyar írók műveit, továbbá a hu­mán tudományok körébe sorol­ható kötetek első kiadásait már­cius 1-jéig nevezhetik könyvhe­ti újdonságnak a szervezőnél. A jegyzékbe vételről zsűri dönt. Táncos időutazás Magyar Rapszódia címmel ma 19 órakor mutatja be a Várszín­házban a Budapest Táncegyüttes új produkcióját, melyben táncos időutazással, korabeli táncokkal és zenével eleveníti meg a hon­foglalástól napjainkig a magyar történelem korszakait Zsuráfszki Zoltán koreográfiája alapján. Bombrowicz-emlékest Witold Gombrowiczra emlékez­nek ma 17 órakor a Lengyel In­tézetben (Bp. VI., Nagymező u. 15. ). Az est vendége Rita Gomb­­rowicz, az író özvegye, akivel Kiss Gy. Csaba beszélget, s leve­títik Michel Polac és Michel Vi­­ancy 1969-ben Gombrowiczról forgatott dokumentumfilmjét. Vízivárosi vízink ____ Varga Patrícia festőművész Au­tonóm terület és Zsemlye Ildikó szobrászművész Szobor-táj­kép című kiállítását ma 18 óra­kor Lóska Lajos művészettörté­nész nyitja meg a Vízivárosi Ga­lériában (Bp. II., Kapás u. 55.). Kortárs magyar írók Oravecz Imre költővel Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész beszélget ma 17 órakor a Káro­lyi Palota Kulturális Központ­ban (Bp. V. Károlyi Mihály u. 16. ) a Kortárs magyar írók című rendezvénysorozat keretében. Közreműködik Lukácsy Huba előadóművész. Olasz partizánfilm Johnny, a partizán címmel Gui­do Chiesa olasz filmrendező ta­valy forgatott háborús játékfilm­jét ma 18 órától vetítik Buda­pesten, az Olasz Kultúrintézet­­ben (Bp. VIII., Bródy Sándor u. 8. ). A belépés díjtalan. Galántai fotók Győrött A szlovákiai Galántai Fotóklub kiállítása ma 17 órakor nyílik a Győri Városi Könyvtár Galériá­jában (Herman Ottó u. 22.). Megtekinthető: március 7-ig. Műsorváltozás A Magyar Színházban a ma es­tére meghirdetett Balkáni gerle helyett a La Mancha lovagja cí­mű előadást játsszák. A jegyek érvényesek vagy a váltás helyén visszaválthatók. ­ Elbocsétásuk Veszprémben Költi Helga igazgatónő a színház 19 művészével bontott szerződést Bóka B. László NÉPSZAVA A Veszprémi Petőfi Színház 2000. november 1-jén kinevezett igaz­gatónője, Költi Helga már január­ban megkezdte a szerződtetési tárgyalásokat, amelyek alapján egyes színészeknek és csoportos szereplőknek a következő évadra nem újítja meg a szerződését. A színházban jelenleg 39 színész és 13 csoportos színész dolgozik. Eddig közülük 14-en nem kaptak új szerződést, köztük Szakács Eszter, Tordai Teri, Oravecz Edit, Sashalmi József, Bősze György, Kézd­y György. Mellettük a koráb­bi munkatársak közül az igazgató­nő nem újított szerződést a koráb­bi igazgatóval, Vándorfi Lászlóval, Duró György dramaturggal, Ros­sa László zenei vezetővel, Krä­mer György vezető koreográfus­sal (aki tavaly maga is pályázott a színház igazgatói posztjára) és Khell Csörsz díszlettervezővel. Bár a tárgyalások a lehető legtör­vényesebben zajlanak, a helyzet furcsaságára mégis jellemző, hogy az egyik színésznőnek az igazgatónő öltöztetői állást, míg másoknak díszletezői munkát ajánlott. A színház Játékszínében egyetlen előadás, a premier után azonnal levették műsorról Dra­­go Jancar Hallstadti című da­rabját, amelyre Sashalmi József szerzett pénzt a Soros Alapít­ványtól, ő a rendezője, sőt ját­szik is az előadásban. A premie­ren ott volt a színház vezetősé­ge, majd közölték: nem tartanak igényt az előadásra. Köjti Helga lapunk kérdésére elmondta, hogy színészekkel és csoportos szereplőkkel együtt 30-35 fős társulatot szeretne ki­alakítani. Már tárgyal új színé­szekkel is, ám neveket egyelőre nem óhajtott közölni. Az igazga­tónő szerint az újonnan szerződ­tetett színészek névsora április­ban lesz publikus. A tervek sze­rint a veszprémi színház első szeptemberi bemutatója Hasek Svejk című regényéből írt szín­padi játék lesz, amelyet a színház új művészeti vezetője, Tömöry Péter állít színre, a címszereplő pedig a jelenleg a Budapesti Operettszínházban játszó Bakai László lesz.

Next