Népszava, 2001. április (129. évfolyam, 77-100. sz.)
2001-04-24 / 95. szám
NÉPSZAVA A filmszakma egységesen kiáll a szakma érdekeinek védelméért Törvényt, tárgyalásokat, pénzt! A filmszakma döntő többsége soha nem volt ilyen egységes, mint most - szögezte le több hozzászóló is a több mint hatszáz tagot és több szakmai szervezetet tömörítő Magyar Filmművészek Szövetségének (MFSZ) tegnapi rendkívüli közgyűlésén. A jelenlévők több pontból álló határozati javaslatot fogadtak el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával megkezdett tárgyalások folytatásának filmszakmai koncepciójára, illetve a szövetség elkövetkező lépéseinek tartalmára és formájára vonatkozóan. Bársony Éva NÉPSZAVA A közgyűlés elé vitt határozati javaslatot a szövetség vezetősége alapos előkészítés, a szakmai szervezetekkel - például a forgalmazókkal és a független producerekkel - történt megbeszélések és egyeztetések végeredményeként állította össze. A javaslat pontjait a jelenlévők kisebb változtatások, kiegészítések és pontosítások után teljes egyetértéssel elfogadták. A szövetség a végleges szöveget eljuttatja a kultusztárca, az ÁPV Rt. és a Mafilm Rt. illetékeseihez. A határozat leszögezi, hogy a Magyar Filmművészek Szövetsége a filmes és mozgóképes szakma legfőbb érdek-képviseleti szerve, amely a több mint hatszáz egyéni tagon kívül 13 tagszervezetet tömörít magába, tehát a magyar film jelenét és jövőjét érintő szakmai döntésekben figyelembe kell venni a véleményét. A határozat megfogalmazza, hogy a hazai film a magyar és az egyetemes kultúra elidegeníthetetlen része, a magyar filmre fordított támogatás teljes szakmai konszenzuson nyugvó elosztási rendszerét, a mindenkori nézőhöz való eljutásának lehetőségét törvényben kell biztosítani, ez a magyar társadalom képviseleti szerveinek, parlamentjének, kormányának közszolgálati kötelessége. Ennek a törvénynek a kidolgozásában az MFSZ-nek meghatározó szerepet kell játszania - szögezi le a dokumentum. A határozat kitért a filmszakma képviseletének kérdésére a filmtörvényről folyó tárgyalásokon, amelyek a kultusztárca és a filmesek között kezdődnek. A közgyűlés határozatot hozott egy olyan kerekasztal létrehozásáról, amelyben a szövetség és a 13 tagszervezet képviselője vesz részt. Ennek feladata, hogy kidolgozza a filmtörvénytervezet, illetve az új finanszírozási modell koncepcióját, s állandó tanácskozó testületként szolgálja a minisztériummal kezdődő tárgyalások szövetségi képviseletét. Az MFSZ ragaszkodik ahhoz, hogy ezekre a tárgyalásokra - szemben a kultusztárca javaslatával - a szövetség a szakmában képviselt súlyának és jelentőségének arányában küldjön tárgyalópartnert. A határozat megfogalmazza azt az igényt, hogy a hazai filmgyártás folyamatosságának fenntartása érdekében a jövő évi költségvetés a Magyar Mozgókép Közalapítványnak biztosítsa azt az - inflációval korrigált - összeget, amely az alapítvány indulásakor, 1992-ben a magyar film rendelkezésére állt. Miután a minisztérium által beígért támogatás a kultusztárca filmcentrumtervének elvetése miatt elmaradt, a pénzhiány következtében a hazai filmgyártás - a kiemelt csúcsprodukciók kivételével - gyakorlatilag leállt. A határozat felhívja a kultusztárcát, hogy az NKÖM nyújtson egyszeri támogatást a filmek elkészítéséhez, befejezéséhez és új filmek beindításához. A közgyűlésen több hozzászólásban is ismételten kifejezésre jutott, hogy a magyar film jövője a filmgyártás technikai bázisának jövőjétől függ. A határozat felhívja a tulajdonosokat és a kultusztárcát, hogy a Mafilm Rt. jövőjét meghatározó döntésekbe vonja be a szövetséget, a vezetői posztra írjon ki pályázatot, majd az elbírálásba vonja be a szövetséget. Külön kitér a határozat arra is, hogy a szakma által ismert hároméves fejlesztési tervet az illetékesek ne állítsák le, s ugyancsak hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a filmgyár nem szolgálhatja semmiféle pénzosztó központ - egyfajta filmcentrum - szerepét. A rendkívüli közgyűlés elfogadta a határozatnak azt a pontját is, amelyben a szövetség felkéri a parlament kulturális bizottságát, tűzze napirendre a magyar film helyzetének vizsgálatát és szorgalmazza, hogy a filmtörvény minél hamarabb megszülessen. A közgyűlés ezt a kérését eljuttatja a kulturális bizottság tagjaihoz. A pénzhiány következtében a hazai filmgyártás - a kiemelt csúcsprodukciók kivételével - gyakorlatilag leállt ________________________DOBOZOLÓ Fehér folt a képernyőn Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK A televíziók az érdektelenségre hivatkozva elzárkóznak a dokumentumfilmek vetítése elől. Beható elemzést igényelne annak megfejtése, hogy miért fordulnak el az emberek a valóságtól, illetve miért fogyasztják szívesebben a kereskedelmi tévékben feltálalt valóságpótlékot (lásd Fókusz, Frei Tamás). De még ennél is fontosabb, hogy a viszonylag szerény nézettség is sokkal több nézőt jelent, mint ahányat a filmszemléken vagy alkalmi vetítéseken el tudnak érni. Ezek a filmek többnyire jók, érdekesek és készen vannak, tehát bemutatásuk alig terheli a költségvetést, nem szólva arról, hogy az országismeret szolgálata alapfeladata volna a televíziónak. Ha egyet sem hagynánk ki a dobozban bemutatott dokumentumfilmek közül, akkor is csak a töredékét látnánk a gazdag termésnek. Itt van például Varga Ágota, akinek a neve és működése egyáltalán nem ismeretlen előttem, aztán csak elhűlök, ha a katalógusban ránézek a filmográfiájára, alig néhányat láttam közülük. Az idén bemutatott Porrajmos című filmje első díjat nyert a történelmi kategóriában. A cigány holokauszt kutatása csak nemrégiben kezdődött és az a sajátossága, hogy az írásos dokumentációval és a magnóra vett interjúk gyűjtésével gyakorlatilag egy időben indult a filmes rögzítés. Mert sietni kell. A romák a túlságosan is ismert okok miatt nem számíthatnak hosszú, napfényes öregkorra, az idős, beteg emberek mind nagyon fiatalon járták meg a poklot. Azt hinné az ember, hogy a zsidó áldozatok visszaemlékezéseinek ismeretében nem sok újat hallhat már, aztán egyik döbbenetből a másikba esik. Itt van például Komárom, amelynek híres csillagerődje a magyar hadmérnökök büszkesége, gyűjtőtáborként működött, majdnem mindenkinek innen vezetett az útja a haláltáborokba. És nem könnyű szembesülnünk azzal, hogy az Auschwitzot, Ravenbrücköt megjárt romák egymástól függetlenül úgy emlékeznek Komáromra, hogy Auschwitz ahhoz képest már könnyebbség volt. Késő ősszel és fél víz idején a szabadban tartották őket, alig kaptak ételt és vizet, a puszta földön aludtak, az eső elől csak a kőfal benyílóiban találtak menedéket, ahol anynyi helyük sem volt, hogy leülhessenek. Ma az állatvédelmi törvények is szigorúan büntetnék azt, amit akkor az emberekkel csináltak. A másik sajátság, hogy a falusi cigányok személyesen, név szerint ismerték a csendőröket, akik összeszedték őket, már ha bajlódtak ilyennel: volt település, ahol helyben intézték el a cigánykérdést, gránáttal, puskával. A film egyik kivételes pillanata egy csendőr fiának és egy áldozatnak a találkozása, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást. A fiú nem tudott az apja múltjáról, és szembesülve a történtekkel, nem érti, hogy miért nem bántották őt soha az apja bűneiért. Régi fényképet néznek. Akármilyen különös, de a csendőrök sokszor együtt fényképezkedtek a cigányokkal, akik máig őrzik és nagy becsben tartják ezeket a fotókat. Döbbenetes az is, hogy ezek az emberek soha senkinek nem beszéltek a velük történtekről, a lovári cigány Balogh házaspár még egymás között sem. Igaz, hosszú ideig a zsidók is hallgattak róla, még Izraelben is, egyszerűen nem volt téma a szó köznapi és elvontabb értelmében sem. Ami történt, az emberi ésszel szinte felfoghatatlan, emberi nyelven alig kifejezhető, és a környezet sem volt vevő a visszatértek történetére. Két emberöltőnek kellett eltelnie, hogy végül az unokák kérdései szóra bírják a nagyszülőket. Varga Ágota filmjében sajátosan mutatkoznak meg az egyes cigány csoportok közötti kulturális különbségek. Az együtt megszólaló három romungró (magyar cigány) asszony külsőre, öltözködésre, beszéd- és gondolkodásmódra semmiben sem különbözik a falusi nagymamáktól. A hagyományt és a nyelvet őrző oláh cigányok vonakodnak leginkább beszélni a múltról, amelyet a szavaknál erősebben idéz fel bennük annak a dalnak az eléneklése, ami a rabságban született. Amikor közösen elmennek Komáromba és ráismernek szenvedésük színhelyére, az oláh cigányok azok, akiket mélységesen megráznak a hirtelen feltoluló emlékek. Megrendítő pillanat ez, amelyet a nézők a szereplőkkel - egykori áldozatokkal és az őket elkísérő családtagokkal, gyerekekkel, unokákkal - együtt élnek át. Varga Ágota PORRAJMOS - CIGÁNY HOLOKAUSZT m2 Pályázat a civil Szigetért NÉPSZAVA-információs A Sziget Kulturális Szervezőiroda pályázatot hirdet a Pepsi Sziget 2001 Fesztiválon való szolgáltatásokkal, tájékoztatással összefüggő megjelenésre, illetve ötlet- és megvalósítási pályázatot ír ki az ENSZ Önkéntesség Nemzetközi Eve akcióhoz kapcsolódóan a fesztiválon megvalósítandó önkéntes akció kitalálására és megvalósítására. A szolgáltatással, tájékoztatással összefüggő megjelenésre azok a civil szervezetek jelentkezhetnek (egyesületek, alapítványok), amelyek fő tevékenysége a 15-24 éves korosztályokat célozza meg. Az ötlet- és megvalósítási pályázatra egyesületek, alapítványok, ifjúsági közösségek, magánszemélyek jelentkezését várják. Előnyben részesülnek azok a pályázók, akik figyelembe veszik a Pepsi Sziget 2001 Fesztivál sajátosságait. A pályázatokkal kapcsolatos további információk a www.pepsisziget.hu oldalon, illetve e-mailben: wootsch@sziget.hu címen kérhetők. KULTÚRA S(z)ínen vagyunk S(z)ínen vagyunk című darabjával egy 12 éves budapesti diák, Nagy Tamás nyerte a Magyar Rádió Rt. és a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány második alkalommal meghirdetett Ifjúsági Színjátékíró Versenyét. A két különdíjas szerző, Balázs Krisztim dunakeszi és Rózsa Miklós szegedi gimnazista. A döntőben a budapesti Ruttkai Éva Színházban bemutatott darabokban a legjobb rendező elismerést Frenkó Zsolt érdemelte ki, a legjobb színész Rák Kati lett, míg a legjobb ifjúsági szereplő díját Veres Attila budaörsi gimnazista kapta. Háromnapos BÁV-aukció Ma ékszerek és műtárgyak, holnap ismét műtárgyak, majd holnapután műtárgyak, festmények, szőnyegek és festmények várják a licitálni vágyókat a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel (BÁV) Rt. 38. Művészeti Aukcióján. A három nap alatt összesen több mint hétszáz tárgy kerül kalapács alá, ebből csaknem 200 ékszer, mintegy 350 különböző műtárgy, 80 festmény, 47 szőnyeg és 34 bútor. A képen Molnár C. Pál Madonna című képe, amelyik a harmadik árverési napon 220 ezer forintos kikiáltási árral várja az érdeklődőket Először adják át a Jakab líra-díjat NÉPSZAVA-információ Ma 13 órakor a Komédium Színházban adják át először a Jakab Líra-díjat, melyet a rádiós zenei szerkesztők az előző év legjobbnak ítélt lírai hangulatú dala előadójának, illetve szerzőinek ítélnek oda. A díj Miklós József iparművész munkája. A legtöbb szavazat alapján idén az alábbi dalok kerültek nominálásra: Ákos: Keresem az utam; Inflagranti: Epigramma; United: Nincs ősz, nincs tél. A díj névadója, Jakab György (1950-1996), az egykori Neoton Família billentyűse, aki nagy hatású személyisége volt a magyar könnyűzenei életnek. Zenész családból származott, így természetes volt, hogy zenésznek készült. Egészen fiatalon került a Kis Rákfogóba, majd a Winkelmayer Brassba, ahol igényes funkyzenét és dzsesszrockot játszott és elkezdett énekelni is. Jellegzetes rekedtes, és mégis szárnyaló hangjára hamar felfigyeltek, és nemsokára hívták a Neotonba. Hamarosan zeneszerzőként is debütált, majd Hatvani Emesével és Pásztor Lászlóval megalakították a 70-es és 80-as évek legsikeresebb magyar szerzői teamjét. A Neoton itthon ötmillió, külföldön egymillió lemezt adott el. 1983-ban Tokióban elnyerte a Yamaha Fesztivál Nagydíját, 1986-ban pedig a Szöuli Fesztiválon a legjobb előadó díjat. A sikerekben oroszlánrésze volt Jakab Györgynek. A Neoton Família 1990-ben történt felbomlását, követően a Magneoton kiadóban volt producer és résztulajdonos. 1995 decemberében kórházba került, s erős szervezete és hatalmas életkedve ellenére nem tudott megbirkózni a kórral. Társai egy Neoton-koncert tervével tartották benne a lelket, de sajnos ez sem volt elég... Még nem volt 46 éves. 1998. április 24-én, Györgynapkor még egyszer és utoljára színpadra állt a Neoton Família. Édesapja helyén ifj. Jakab György játszott. A koncertet követően Pásztor László és Bardóczi Gyula alapítványt hoztak létre Jakab György emlékének ápolására. Az alapítvány egy lassan már feledésbe merülő zenei stílust, a lírát kívánja támogatni, amelynek Jakab György nagy mestere volt, úgy is, mint szerző, és úgy is, mint énekes. 2001. ÁPRILIS 24., KEDD 13 RÖVIDEN Születésnapi est Janikovszky Évát, a Móra Ferenc Könyvkiadó állandó szerzőjét a Buda Stage színpadán köszöntik ma este fél 8-kor 75. születésnapja alkalmából. Az írónővel dr. Tamás István, az IBS főigazgatója beszélget. Fekete doboz________ Black Box Recorder (Fekete doboz) címmel 12 brit kortárs videoművész 17 munkáját mutatják be a British Council utazó kiállításán, mely ma 18 órakor nyílik a Stúdió Galériában (Bp. V., Képíró u. 6.). Virágterápia_________ Az eredeti Bach-virágterápia című kötetet Mechthild Scheffer, a könyv szerzője és Tiringer Katalin, a téma szakértője mutatja be ma 16 órakor a Magyar Könyvklub rendezvényén a Libri Könyvpalotában (Bp. VII., Rákóczi út 12.). Grafikusok napja______ Az IPARművészet című kiállításhoz kapcsolódó szakmai napok keretében ma az alkalmazott grafika művelői találkoznak a Műcsarnokban (Bp., Hősök tere). Finn dráma a Iratában A Kortárs Drámafesztivál keretében Paavo Rintala Jumala on kauneus (Az Isten a szépség) című regényének dramatizált változatát - a liminkai festőművész, Vilho Lampi (1898-1936) pályájáról - Kristian Smeds rendezésében ma 20 órakor adja elő a finn Teatteri Takomo társulata a Trafó Kortárs Művészetek Házában (Bp. IX., Liliom u. 14.). Múzeumépítészet A világ és Magyarország múzeumépítészetéről beszélgetnek az Octogon című folyóirat munkatársai Bojár Iván András vezetésével ma 16 órakor az írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45.). Kiállítás a könyvtárban Galambos Tamás festőművészt Kiszely Gábor író köszönti, majd Pátkai Tivadar költő nyitja meg a tárlatot ma 17 órakor a Győr Városi Könyvtár galériájában (Herman Ottó u. 22.). Búcsú Radó Vilmostól Radó Vilmos színész-rendező, érdemes művész, a kecskeméti Katona József Színház örökös színidirektorának, Kecskemét város díszpolgárának a temetése ma délben háromnegyed 12-kor lesz Kecskeméten, a Köztemetőben. Az életének 88. évében, 2001. április 7-én elhunyt legendás hírű színházigazgató díszravatalánál temetése napján reggel 9-től 11.30 óráig róhatják le kegyeletüket barátai és tisztelői.