Népszava, 2001. december (129. évfolyam, 280-303. sz.)
2001-12-06 / 284. szám
NÉPSZAVA Kéri László Novemberi kiképzés Medgyessy honvéd lépjen ki! Hogy áll? Mikor borotválkozott?! Hogy néz ki a bakancsa!? Mit tart a gázálarctáskájában?! A rutinos katona ilyenkor tudja, hogy nincs más teendője, mint nagy önuralommal arra várni, hogy elöljárója rendteremtési rohama elmúljék. A lehető legrosszabb változat az, ha minden egyes kérdésre megpróbál válaszolni, ezzel csak földühítené amúgy is magán kívül lévő parancsnokát. Mert a cél ilyenkor nem más, mint megmutatni, ki az úr a házban. Medgyessy Péter vagy nem volt katona, vagy régen volt, és elfeledte mindezt, vagy pedig azt remélte, hogy a választási küzdelmet nem a hadviselő felek militarista alá-fölérendeltségi logikája szerint fogják lebonyolítani. Elvileg nem hibáztatható az az okoskodás, amely szerint a kampányban egyenlő felek ésszerű és kölcsönösen szabálytisztelő magatartása lehetne a mérce, a mindenki által elfogadott norma. Bár az elmúlt évek során mind a két oldalon túl sokat tettek annak érdekében, hogy ezt az illúziót kevesek merjék magukban dédelgetni. A gyakorlatban a helyzet, hogy miközben ezeket az elveket mindenki elfogadja, a mindennapi küzdelmek során más természetű logikák működtethetőségét is igyekeznek érvényesíteni. Ha a többiek hagyják. S tudni kell: rutinos küzdőkről van szó, olyanokról, akiknek már a mostani kampány a negyedik lesz. Akik már tudják, hogy mindez alapjában véve vízilabdameccs. Föl kell tenni a magasba a kezeket, ártatlan képet kell vágni és közben a víz alatt könyörtelenül rugdosni a másikat. November során a szocialista jelölt a maga bőrén is kitanulhatta, hogy e hosszú tizenkét év során miféle harcmodorok, kampányszokások, örökségek letéteményeseivel kell megküzdenie. S nemcsak a tényleges ellenfeleivel, hanem szinte mindenkivel, lévén, a küzdőtér egészében is e normák az uralkodóak. Megpróbáltak az öreg katonák újoncot faragni belőle, s közben figyelték, hogyan tanul, hogyan reagál, mi a gyöngye pontja és mi lehet az erőssége. Mindez a várható küzdelemnek csak egy közbeeső fázisa, s ennél még cifrább fejleményre is számíthatunk. Pontosabb magyarázatok megértése érdekében a fentiektől egy kicsit el kell kanyarodnunk, és mérlegelnünk kell néhány olyan körülményt is, amelyek szintén az elmúlt hetek eseményeiből következtethetőek ki. A novemberi belpolitikai események alakulására minden korábbinál erőteljesebben telepedett rá az a tény, hogy a következő választásokon a győzelem vagy a vereség nagyon-nagyon kicsinyke különbségeken múlhat. Ezt a közhelyet manapság naponta százszor rángatják elő, de nem biztos, hogy a kellő alkalommal és a megfelelő események magyarázataként. Az elmúlt hónap egyik aprócska szellemi háborújára adott alkalmat az, hogy az egyik közvélemény-kutató cég egyik hétről a másokra olyan méretű átrendeződés adatait találta dokumentálni, amelyre egyébként csak hosszú hónapok, félévnyi változás nyomán szokás rábukkanni. Tüstént elkezdődött a vádaskodás: ki kit pénzel, ki kit manipulál, továbbá, lehetne-e egységesíteni az adatfelvételi és publikálási szokásokat. Anélkül, hogy akár a szakmai, akár a politikai háttérkérdésekben állást foglalnánk, érdemes figyelmünket néhány fontos összefüggésre is ráirányítani. A választásokhoz közeledve a közvélemény formálásába folyamatosan olyan csoportok is belépnek, amelyek egyébként a periférián szoktak elhelyezkedni. S e csoportok megjelenése a kialakult erőviszonyok kereteit inkább taszigálják, mintsem a tisztábban látást tennék lehetővé. Magyarországon mindegyik jelentős párt táborában kisebbséget jelentenek a mozdíthatatlan, eltökélt csoportok. A többséget tehát nem nehéz csábítani, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy zavar-Kéri László politológustalanul áthúzgálhatóak lennének egyik táborból a másikba. A habozó állampolgár számára egyidejűleg - és egészen a választások napjáig! - legalább öt-hat pozíció elfoglalása kínálkozik. A szeretett párttól átállhat a rokon párthoz, ha valami csalódás éri. S ha túl nagy e csalódás, akkor gyarapíthatja a bizonytalanok jóc.Az év végéhez közeledve tehát eléggé világosan körvonalazódik a Fidesz kettős kampánya, a békés-építő jellegű első vonal, valamint a kérlelhetetlen-támadó második vonal közötti, jól felépített munkamegosztásra támaszkodó stratégia kántarka és belül is többszörösen rétegzett táborát. Az egész átrendeződési folyamat leírhatatlanul összetett és a választásokat közvetlenül megelőző hónapokba még komplikáltabban fog alakulni. Ahogyan a küzdelem éleződik, s amilyen mértékben a magyar lakosság többségénél tudatosodik, hogy mi lesz a tét, és hogy minden százalék számít, úgy válik egyre mozgékonyabbá az a sok százezres tábor, amely nem lesz hajlandó magát a végsőkig egyértelműen elkötelezni. E kusza folyamatokból a közvélemény-kutatók egy-egy pillanatot tudnak kiragadni. S ha ezt megbízhatóan teszik, akkor a sok-sok pillanatfelvételből alapvető trendek is kirajzolódnak. Sohasem lesz azonban lehetséges az apróbb csoportok cikázásait időben tetten érni. Eme apróság jelentőségének megvilágítása kedvéért érdemes egy pillantást vetnünk az 1998-as választásokra. Lényegében változatlan nagyságrendű részvétel mellett, a két forduló közötti rövid időben csak egy-két százalékos finom átrendeződés zajlott le, ám ez döntő pontokon változtatta meg a hatalmi viszonyokat. Akkor is erős és kiegyenlített - másfél milliósra tehető - táborok néztek farkasszemet, ám a második fordulóra az egyikből némileg kevesebben mentek el a számítottnál, a másik oldalon viszont megérkezett egy olyan egy-kétszázezres csoport, amelynek aktívvá válásához a váratlanul nyitottá vált küzdelem már éppen elégséges motivációnak bizonyult, a többimilliónyi választóhoz képest a leírt mozgás majdhogynem jelentéktelen méretű volt, de a kormányváltáshoz szükséges eredmény eléréséhez mindez éppen elegendő lett. E múltkori tantörténetet most - 2001 decemberében - legalább négy okból is érdemes felidézni. Először is, annak okán ne várjunk a közvélemény-kutatóktól olyan ismereteket, amelyeket az ő módszereikkel nem lehet előállítani. Gyorsan változó, kisebb csoportok véleményét a reprezentatív módszerekkel egyszerűen lehetetlen megbízhatóan és időben megmérni. Ettől még e csoportok átrendező hatása akár drámai erővel is érvényesülhet. Mindez a hiányosság azonban nem lehet elegendő érv arra, hogy a meglévő és folyamatos kutatási adatsorok más, egyébként fontos tendenciáit is figyelmen kívül hagyjuk. Másodszor, érdemes arra gondolnunk, hogy a hazai választók meglehetősen jelentékeny hányada - kb. egyharmada - csak a szavazások előtti utolsó egy-két hétben alakítja ki végső állásfoglalását. Mindez nem azt jelenti, hogy e tömeg érdektelen, tájékozatlan állampolgárokból áll, hanem azt, hogy a magyar pártoknak még tizenkét év után sincs olyan kötőerejük, amelynek alapján tartósan és mélyen elkötelezett hívekre számíthatnának. Lehet ezt nem szeretni, de attól még kemény tény marad: a választók milliós nagyságrendjének a szimpátiájáért egészen a legutolsó pillanatokig kell megküzdeni. Harmadszor, ilyen sokrétű és elkeseredett harc során mérhetetlenül fölértékelődik a hibázás jelentősége. Bármelyik oldalon valamely vezető olyan kijelentést tesz, olyan döntést hoz, amely napokra képes a választók többsége előtt kellemetlen színekben feltüntetni az adott pártot, akkor sok ezer aktivista legprofibb munkája is pillanatok alatt megy tönkre. Egyébként ellenzéki pozícióból ez ügyben már három választást megelőző időszak tapasztalatainak lehetünk birtokában. Negyedszer, a hazai választási eredmények jóslatakor - éppen az eddig felsoroltakra tekintettel - érdemes azt is számításba venni, hogy nincs az a hatalmas előny, amelyet ne lehetne akár egy-két hónap alatt is elherdálni. Ha valamely párt tartósan bekerül a negatív megítélés spiráljába, avagy az alaptalanul erősödő bizakodó hangulat hullámába, akkor nagyságrendekkel is megváltozhat korábbi - stabilnak vélt - pozíciója. Az imént fölsorolt tényezők mindegyike meglehetősen általános jellegű, mégis érdemes lesz ezeket a fejünkben tartanunk, ha másért nem, akkor azért, hogy megértsük a közeledő kampányküzdelmek értelmét, kiélezett mivoltát, s így könnyebb lesz belátnunk a napi események, érthetetlennek látszó kötözködések szerepét is. Az átlagos újságolvasó - a leendő választó - nem úgy kel föl és nem is úgy fekszik, hogy a megidézett összefüggéseket állandóan az eszében tartsa, de az egyes pártok stratégáinak mindezek életbevágóan fontos szempontok. Sőt, a politikaformálóknak azt is tudniuk kell, hogy ugyanezen törvényszerűségekről mit gondolhatnak a konkurencia stratégái. Nemcsak a maguk döntéseit vizsgálják tehát, hanem ellenfeleik lehetséges döntéseit is igyekeznek befolyásolni. Kedvező esetben az is eredményes stratégia lehet, ha nem csinál semmi különöset, de az ellenfelét rá tudta kényszeríteni néhány téves lépés megtételére. A profi kampánystábok természetesen az összes szóba jöhető megoldást egyszerre használják. A novemberi belpolitikai eseményeket ebből a szempontból nézve az mondható, hogy a Fidesz tervező csapata határozottan lépéselőnyben van. A politikai térben eddig összeszedett vele együttműködő partnereire rábízhatta az MSZP folyamatos ostromlását, különösen pedig Medgyessy Péter össztűz alatt tartását. Ezt a feladatot a radikális jobboldali média, a MIÉP, s az MDF némely töredék csoportja eleddig el is végezte maradéktalanul. A Fidesz-elit mindeközben pedig széttárhatta a kezét és kifejezhette sajnálkozását, sőt a rosszallását is a negatív kampány miatt. Nekik amúgy is sokkal konstruktívabb feladat jut: meg kell ismertetniük az országgal az elmúlt három és fél évnyi kormányzás eredményeit. Valami oknál fogva nem bíznak eléggé az elmúlt hónapok médiatámogatásában, mert az eredmények ismételgetése olyan erővel történik, amelyre legfeljebb csak a legidősebb korosztály találhat magának példát -jó fél évszázaddal ezelőttről. Az év végéhez közeledve tehát eléggé világosan körvonalazódik a Fidesz kettős kampánya, a békés-építő jellegű első vonal, valamint a kérlelhetetlentámadó második vonal közötti, jól felépített munkamegosztásra támaszkodó stratégia. * Nem mondható mindez el a nagy ellenfél, az MSZP kampányáról, mert ez sokkal kevésbé öltött felismerhető szerkezetet. Hozták magukkal korábbról a kormányzattal szemben felsorakozott kritikai gyűjteményt, s ez mostanában kiegészült még az egészségügy bírálatával. Valószínűleg túlzottan is bíztak abban, hogy Medgyessy Péter őszi csatába küldésével önmagában is megoldódik a pozitív mondanivaló megjelenítése, a novemberi fejlemények viszont arról tanúskodnak, hogy ez a megoldás nemcsak féloldalas, hanem törékeny is. A hátralévő hónapok során mindenképpen dönteniük kell: vagy odaáll az egész MSZP a miniszterelnök-jelöltje mögé, vagy maga a jelölt lesz képes a meggyőzően jobb, versenyképesebb kormányzati alternatíva felmutatására. Akárhogyan is döntenek, nem hagyhatják figyelmen kívül a másik fél kettős jellegű stratégiáját, vagy leképezik és visszájára fordítják azt, vagy pedig valami olyasmi találnak ki, ami hatékonyan lép túl a felkínált versenykereteken. Már amennyiben győzni szeretnének. NÉPSZAVA ALAPÍTVA 1873-BAN Főszerkesztő: H. BÍRÓ LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: HORVÁTH ISTVÁN, NÉMETH PÉTER ■ Lapszerkesztő: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Rovatvezetők: Politika: LÁSZLÓ BOGLÁR, Társadalom és Kultúra: MUZSLAI KATALIN, Gazdaság: LÉNÁRT ATTILA, VÉRTES CSABA (vezető szerkesztő), Külföld: KISS ANDREJ, Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA, Publicisztika: NÉMETH PÉTER, Sport: BALLA ATTILA, Szép Szó: BOROS ISTVÁN , Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadó: NSZ 1999 RL, Felelős kiadó: FISCH GÁBOR LÁSZLÓ elnök-vezérigazgató ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Hirdetési igazgató: RAJKÓCZ JÚLIA ■ Marketinggazgató: MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség: 1087 Budapest Könyves Kálmán kft. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Titkárság: 477-9039, telefax: 477-9038 ■ Rovattelefonok: belföld 477-9005, külföld 477-9007, gazdaság 477-9009, lapszerkesztő 477-9011 ■ Gektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu Országosat árusítja a LAPKER Rt. ■ Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt. LH.I.-nél (levélcím: 1846 Bp.), a kerületi ügyfélszolgálati irodákban, a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR1089 Bp. Orczy tér 1., levélcím: 1900 Bp.), vidéken a postahivatalokban közvetlenül és postautalványul, valamint átutalással a Postabank Rt 11991102, HELÍR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldre előfizethető a HELÍRNÉL a fenti címen, illetve bankszámlaszámon, valamint megrendelhető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70., fax: (361)206-1921, email: hunpress@datanet.hu. Előfizetési díj egy hónapra 1498 Ft, negyed évre 4494 Ft fél évre 8988 Ft, egy évre 17 976 Ft Előfizethető továbbá közvetlenül a Kiadónál minimum negyed évre. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. ■ Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ vezérigazgató ■ ISSN 0133-1701 Vidék 12 4 8 16 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti VÉLEMÉNY 2001. DECEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Kiadatási kérelmek Lám akármennyi kritika éri törvénykezésünket, azért az igazságszolgáltatás malma, ha lassan is, de őrölnek. Alig telt el négy hónap, hogy ifj. Hegedűs Lóránt MIÉP-alelnök képviselő, ref. lelkész megírta dolgozatát - melyben a „galíciai jöttmentek” sokaságának kirekesztését szorgalmazta a napokban máris megérkezett a legfőbb ügyész átirata a T. Házhoz, melyben kéri Hegedűs képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. Mégpedig azért, mert közösség elleni izgatás alapos gyanújával nyomozást rendelt el a lelkész képviselő ellen. Ifj. Hegedűsnek mostanában rosszul megy a sora. Hiába állt ki mellette Cs. I. MIÉP-elnök, ez nem befolyásolta sem az ügyészséget, sem a Bölcskei püspök vezette egyházi bíróságot. Ez utóbbi szervezet keményen elmarasztalta, Krisztus igéjével ellentétesnek ítélte ifj. Hegedűs írói munkásságát. No de vissza a parlamenthez. Most ugyebár a Ház mentelmi bizottságán a sor az ő döntésüktől függ (e döntés akár már mára várható), hogy kiadja-e az ügyészség kényére-kedvére Hegedűs képviselőt. Senki ne gondolja azt, hogy a tekintélyes bizottság Fejbólintó Jánosok gyülekezete! Rigorózus testület ez, amely szigorú - noha némileg nehezen követhető - elvek alapján dönt. Hol így, hol úgy. Például Székely Zoltán volt kisgazda képviselő ügyében pillanatok alatt adták ki a vesztegetéssel, befolyással való üzérkedéssel, mindenekelőtt 20 millió forint „csúszópénz” (lásd még: „20 dokumentum”) átvételével gyanúsított honatyát. Bonyolultabbnak bizonyult az eljárás a rabláncra fűzve elővezetett Szabadi exállamtitkár ügyében, akit sok millió forint közpénz hűtlen kezelésével vádolt az ügyészség. Illetve vádolt volna, ha a rejtélyes módon tevékenykedő mentelmi bizottság végül nem tagadja meg Szabadi kiadatását. Egyébként így a parlamenti ciklus vége felé, s a választási hajrá kezdetekor ugyancsak megszaporodott a mentelmi bizottság dolga. A minap Dán János személyében újabb kisgazda képviselő mentelmi jogának felfüggesztése kezdeményeztetett 1,2 milliós csalás alapos gyanújának okán. Horváth Jenő, a Magyar Ügyvédi Kamara köztiszteletben álló elnöke viszont rágalmazásért jelentette fel a népszerű állatbarát Kosztolányi képviselőt. Egyszóval ifj. Hegedűs nem marad egyedül az igazságszolgáltatás „karmaiban". Hogy a rágalmazással, uszítással, sikkasztással vádolt képviselők - bár ők 386 honatya és honanya elenyésző kisebbségét képezik - milyen mélyre züllesztik a magyar parlament amúgy is fogyatkozó tekintélyét, ezt döntse el mindenki maga. Nekem ide csak egy idézet kínálkozik. Anno 1924-ben a hírhedt frankhamisítási botrány idején gróf Bethlen miniszterelnök rá jellemző szófukarsággal csak annyit mondott: „épp ideje ezt a Házat feloszlatni.” Szász István Levelezgetünk Január elsejétől hatályba lép a státustörvény. Legalábbis Magyarországon. A kormányfők kitartóan levelezgetnek, a külügyminiszterek tárgyalnak, a helyzet pedig változatlan. Noha mindez az RMDSZ-től függetlenül történik, a nézeteltérések elsősorban a romániai magyar érdekvédelmi szervezet munkáját lehetetlenítik el. A kedvezményezettek, akik egyben az RMDSZ szavazói is, a szövetséget teszik felelőssé a helyben topogásért. De az egyre inkább hevesebbé váló román politikai indulatok is az RMDSZ-en csapódnak le. Korábbi koalíciós partnerei elsőként emelték fel szavukat a státustörvény ellen, s legalább olyan hangosak voltak az utóbbi hónapokban állandósult magyarellenes kampány során, mint C. V. Tudor xenofób pártja. A jelenlegi partner, a kormányzó párt, kezdetben semleges álláspontot képviselt, de a magyarellenes kártya kijátszását nem hagyhatta meg az ellenzék kizárólagos tulajdonában, mert ezt nem bocsátották volna meg választói. A PSD-vezetők váltig állítják, hogy az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodás nincs veszélyben, mégis a két párt képviselői úgy tárgyalnak, hogy mindenki tudatában van annak, hogy ilyen közhangulatban nem tartható fenn sokáig az együttműködés. Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindkét oldalon megszaporodott azok száma, akik a szakítást szeretnék, és ezek a csoportok kormánytámogatást élveznek. A román kabinetben is vannak olyanok, akik inkább nélkülöznék az amúgy létfontosságú RMDSZ-voksokat, mintsem „feláldozzák a nemzeti érzelmeket”. A szakítást szorgalmazó belső RMDSZ-ellenzék ugyancsak kormánytámogatást élvez, csakhogy nem Bukarestből. Nemrég Székelyudvarhelyen a belső ellenzékhez tartozó polgármester gyertyás tüntetést szervezett az RMDSZ ellen, amelyen Tőkés László elmondta, hogy aki az udvarhelyi ellenzéki tömörülést támadja, az közvetve az RT és a Fidesz- MPP közötti szoros kapcsolatok által a magyar kormányt is. Németh Zsolt politikai államtitkár pedig levélben üdvözölte a tüntetés résztvevőit. Markó a történtekre reagálva azt mondta, hogy az RMDSZ nem szólt és nem szól bele a magyarországi politikába, és kölcsönösséget vár el. Az ilyen típusú határozottságot azonban nem szereti a kisebbségi magyar választó. Az érzelmi kötődés olyan nagy Magyarországhoz, a „nemzeti kormány” pedig annyira népszerű Erdélyben, hogy a státustörvény fontosabbá vált, mint a román földtörvény vagy az egyházi és közösségi ingatlanok sorsa. Pontosabban azt várják el, hogy miközben a román-magyar vitás kérdésekben az RMDSZ teljes mellhosszal kiáll a budapesti álláspont mellett, Bukarestben politikai eredményeket mutat fel. A tegnapi RMDSZ-PSD-tárgyalás kapcsán előre látható volt az együttműködés meghosszabbítása. De meddig tartható fenn a megállapodás, ha nem csillapodik a státustörvény okozta magyarellenesség? A tárgyalást megelőzően Markó a romániai magyar sajtóban jelezte, hogy ha a két kormány meg tud egyezni a kedvezménytörvény ügyében, az egyik fontos eleme lehet annak, hogy az elkövetkezőben az RMDSZ mennyire tud együttműködni a kormánypárttal. Vagyis: nemcsak a státustörvény alkalmazása múlik a két kabinet kompromisszumkészségén. Gál Mária ml 47 ll 064, Weir a loTremiMir MlMbcW 000 H s rwocin* ^ "------W Pápai Gábor rajza