Népszava, 2002. január (130. évfolyam, 1–26. sz.)

2002-01-02 / 1. szám

A A 6x6 TAXI SZENZÁCIÓS REPTÉRI TRANSZFERÉ TOVÁBBRA IS ÉRVÉNYES PEST: 3000 Ft BUDA: 3500 Ft 2-666-666 @ 4-666-666 Reptérről vagy reptérre történő utazáskor kérje 6x6 taxiját transzferáron. 4 2002. JANUÁR 2., SZERDA GAZDASAG RÖVIDEN Agrártámogatások az idei évre Idén is 190 milliárd forint jut a mezőgazdaságra, a támogatási rendszer kidolgozói ugyanis figyelembe vették, hogy a WTO- val kötött megállapodás értelmében szűkül az exporttámogatásban részesíthető termékek köre. A termelés támogatására a költségvetésben egyébként 65,7 milliárd forint áll rendelkezésre, szemben a tavalyi 70 milliárd forinttal. A földalapú növénytermelési támogatási rendszer kidolgozói ezzel mérsékelni kívánták a birtokméret szerinti túlzott differenciálást, így az 1-10 hektár közötti területen gazdálkodók támogatása hektáronként 12 ezer forint az idén. Az agrártárca adatai szerint mintegy 110-120 ezer termelő gazdálkodik ekkora területen. A 10-300 hektár között gazdálkodók 8 ezer forint támogatást vehetnek igénybe hektáronként. E kategóriába 20-40 ezer gazdaság tartozik. Hazánkban nincs acélipari válság Magyarországon - a világpiaccal ellentétben - az acélipar termelése elmarad az igényektől, és a felhasználás további bővülése várható, ezért az ágazat világméretű válsága nem érinti súlyosan a magyar cégeket. A három magyarországi acélfeldolgozó vállalat, a dunaújvárosi, az ózdi és a diósgyőri évente 1,9 millió tonna terméket állít elő, míg a felhasználók igénye 2 millió tonna. A kibocsátás mintegy 60 százalékát a dunaújvárosi Dunaferr adja, a két másik cég csaknem azonos mennyiséget állít elő. A magyar acélipari társaságok forgalmát leginkább az olcsó importtermékek piaci hatása érinti negatívan, amelyek nagyrészt az EU tagállamaiból érkeznek. Azonban a magyar társaságok is jelentős mennyiségű acélterméket exportálnak, a kibocsátás 55 százalékát szállítják külföldre, főleg a FÁK országaiba, Csehországba és Lengyelországba. Fontos szereplő marad az MVM Minden esély megvan arra, hogy a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. a következő években a magyar piacon erős versenytársa legyen a multinacionális cégek itteni érdekeltségeinek. Tavaly az első fél évében nagy finanszírozási feladatokat kellett megoldania az MVM- nek, mivel a hat területi áramszolgáltató vállalat fél éven keresztül egységesen visszatartotta a számláknak a tavaly januártól hatályos áremelést érintő részét. Az MVM számára ez mintegy 10 milliárd forint finanszírozandó költséget jelentett, mivel addig is fizették az erőműveket az ellátás biztosítása érdekében. Az MVM 2001-ben átlagosan 19 százalékkal vette drágábban az áramot, miközben az áramszolgáltatóknak csak 11 százalékkal adhatta drágábban, így árrése negatív lett, s ez hozzávetőlegesen 55 milliárd forint árbevétel kiesést okozott. NÉPSZAVA Késik a megegyezés a bősi vitában Ebben a kormányzati ciklusban sem lesz új erőműszerződés Illés József NÉPSZAVA Információink szerint már szinte bizonyos, hogy ebben a kormányzati ciklusban sem születik megegyezés Magyarország és Szlovákia között a bősi vízlépcsővitában. Az idei esztendő áprilisára kitűzött hazai, illetve az őszszel esedékes szlovákiai választások közeledtével ugyanis egyre csökken a két ország közötti tárgyalások intenzitása. Ennek pedig az oka a szakértők szerint az, hogy mindkét kormány abban érdekelt, hogy mellőzze a Magyarországon és Szlovákiában egyaránt jelentős belpolitikai vitákat kiváltó ügy napirenden tartását. A hozzáértők úgy vélik: az érdemi tárgyalások leghamarabb az új esztendő végén, a magyarországi és a szlovákiai választások után kezdődhetnek majd újra. Úgy tudjuk: a két kormány közötti egyeztetések tempóját a szlovák fél „kevéssé konstruktív” hozzáállása lassította. Szlovákia kérésére ugyanis ismét szakértői munkacsoportok - egy folyamhajózási, környezetvédelmi, illetve egy jogi szakcsoport - kezdtek tárgyalni azokról a kérdésekről, amelyeket lényegében korábban, a tárgyalások előkészítése során már egyszer tisztáztak az egyeztetésben részt vevők, így a két ország képviselői ebben a kormányzati ciklusban mindössze addig jutottak el, hogy a tárgyalási témákra és „menetrendekre” vonatkozó javaslatok kicserélése után a szakértői bizottságok egyeztetni kezdtek, s megfogalmazták azoknak a kérdéseknek egy részét, amelyekre a „plenáris” megbeszéléseken kellett volna a küldöttségeknek választ keresniük. Holott a két kormányzat célkitűzése az volt, hogy még 2001 vége előtt aláírjanak egy olyan kormányközi megállapodást, amely tartalmazza a jogvita megoldásának az elveit. Majd az elvi egyezség aláírását követően kidolgozzák azt a részletes, kétoldalú államközi szerződést, amely a sokat vitatott 1977-es államközi egyezmény, az úgynevezett vízlépcsőszerződés helyébe lépett volna. (Érdemes megjegyezni: az előző adminisztráció idején a Horn-kormány megbízásából tárgyaló küldöttségek legalább addig eljutottak, hogy aláírjanak egy kétoldalú „keretmegállapodás-tervezetnek” titulált dokumentumot.) Tavaly év elején még úgy látszott, hogy belátható időn belül sikerül lezárni a több mint egy évtizede húzódó jogvitát. A magyar kormányt képviselő Dunai Kormánybiztosság ugyanis olyan javaslattal állt elő, amely minkét ország számára elfogadhatónak tűnt. Az ajánlat lényege az volt, hogy Magyarország lemondana a bősi vízierőmű-rendszerben lévő tulajdon részéről és az ott megtermelt áram országunkat megillető részéről, ha északi szomszédunk hajlandó lenne több vizet engedni az Öreg-Duna medrébe és elfogadná, hogy hazánk nem épít duzzasztót sem Nagymarosnál, sem másutt. Emellett a megegyezés feltétele lett volna az is, hogy a két állam egyaránt mondjon le az egymással szemben támasztott kártérítési igényeiről. A megállapodás megkötése már csak azért is közelinek tűnt, mert Szlovákia gyakorlatilag elfogadta a magyar javaslatcsomag legfontosabb elemeit. Országunk ajánlatára adott írásos válaszában a szlovák tárgyalócsoport közölte: hajlandó tudomásul venni, hogy a Duna magyarországi szakaszán sem most, sem az elkövetkezendő évtizedekben nem épül vízi erőmű. Igaz, kártérítési követelést helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem épül meg az 1977-es szerződésben szereplő nagymarosi vízlépcső. A magyar álláspont azonban az volt a kártérítéssel kapcsolatban, hogy Szlovákia számára is előnyös megoldás lenne, ha a két ország lemondana minden nemű kárigényéről, s a Hágai Nemzetközi Bíróság által ajánlott,nullszaldós” kárrendezés mellett döntene. Mivel hazánk veszteségei nagyobbak, mint Szlovákiáé. A számszerűsíthető kárigényünk hozzávetőleg 280- 400 milliárd forintra tehető, a nem vagyoni kár nagyságára pedig nem készültek pontos számítások. Válaszában Szlovákia azt is elismerte, hogy Magyarországnak joga van vízre „cserélni” a bősi erőműben termelt áram hazánkat megillető részét. (Szlovákia számítási szerint azonban Magyarország mindössze 14 százalékban tulajdonosa az eddig megépült vízlépcsőrendszernek, így az erőműben termelt áramnak csak ekkora hányada illetné meg. A magyar szakértők szerint viszont országunk legalább 25 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a vízierőműrendszerben.) A szlovák kormányzat ahhoz is hozzájárult, hogy a szakemberek magyar fél által ajánlott módon, duzzasztómű építése nélkül javítsanak a folyam hajózhatóságán, és hajtsák végre a folyómeder rehabilitációját. Ezenfelül szlovák szakemberek elfogadhatónak tartották az erőműrendszerrel kapcsolatos költségek és hasznok megosztásának újratárgyalására vonatkozó magyar javaslatot is. Vagyis nem idegenkedtek attól sem, hogy Magyarország átadja Szlovákiának az erőműrendszerben lévő tulajdonrészét. A tavalyi év elején tapasztalható „biztató kezdet” után azonban - a nyári hónapokban ismét lelassultak a tárgyalások, s a szlovák fél - vélhetően belpolitikai megfontolásokból - egyre kevesebb kompromiszszumkétséget mutatott. Ez pedig a szakértők szerint ahhoz vezetett, hogy a tárgyalópartnerek végül „kifutottak az időből”. A vízlépcsővel kapcsolatos aggályok veszélyeztethetik a választások sikerét Az argentin válság nem riasztja el a befektetőket a magyar piacról Bár a magyar külkereskedelemre csekély hatást gyakorol az Argentínában kialakult válság, a pénzpiacot annál inkább érinti. A tőzsdén várhatóan esésre lehet számítani, azonban a forint árfolyama tovább erősödhet a 12 európai valuta eltűnése miatt. Magyarország 1998-ban regisztrált 19,7 millió USD kiviteléhez és 55,3 millió USD behozatalához képest az 1999. évi 11,5 millió USD export és 16,8 millió USD import értékek 58 százalékos összforgalom-visszaesést jelentettek, ami 2000-ben (kivitel: 6,9 millió USD, behozatal: 13,1 millió USD) további 30 százalékkal csökkent. Eladásaink 26 százaléka feldolgozott termék, 73 százaléka gép, 1 százaléka élelmiszer. Főbb exportcikkeink: gépjárműfőegységek, izzólámpák, gyógyszeralapanyagok, növényvédő szerek, gumiabroncsok, tejfeldolgozó gépek, acélcsövek, esetenként textília és sertéshús. Az importáruk 45 százalékát mezőgazdasági termékek, 43 százalékát nyersanyagok, 11 százalékát feldolgozott termékek és 1 százalékát gépi berendezések teszik ki. Pajlócz Gergely írása a NÉPSZAVÁNAK Argentína - Chile és Brazília mellett - az egyik legnagyobb délamerikai kereskedelmi partnere Magyarországnak, bár az argentin gazdaság általános recessziója miatt az utóbbi két évben a két ország közötti árukereskedelem jelentősen megcsappant. Az összforgalom 1998- ról 1999-re 58 százalékkal, míg 1999- ről 2000-re 30 százalékkal esett vissza. (A forgalom összetételéről keretes írásunkban olvashatnak.) Hazánk külkereskedelmét tehát csak kis részben befolyásolja a távoli országban kialakult gazdasági krízis. Az viszont kérdéses, hogy magyar pénzpiac menynyire sínyli meg az argentin eseményeket. A múlt század kilencvenes éveinek pénzügyi válságai elegendő példával szolgáltak arra, hogy mi történik akkor, ha egy régió meghatározó gazdasága padlót fog. A mexikói tequilaválság 1994 végén, az ázsiai 1997- ben és az orosz 1998-ban viszont a mostanitól eltérő világgazdasági környezetben zajlott. Akkor a globális mutatók javulófélben voltak, az elmúlt időszakban azonban ugyanezek a gazdasági jelzők lefelé tendálnak, vagyis a befektetőket már egyébként is nyugtalanság, feszült idegállapot jellemzi. További múltbeli példáért nem is kell olyan messzire menni, hiszen az argentin válság előszele már 2001 júliusában megérintette a világot, mindenekelőtt a feltörekvő piacokat. Ami Magyarországot illeti: csupán annyi történt, hogy a forint egyik pillanatról a másikra 4-5 százalékponttal gyengült, és nem hiányzott sok ahhoz, hogy az állampapírpiacon is komolyabb eladási megbízások jelenjenek meg. . A szakirodalomba fertőződés (contagion) néven bevonult folyamat minden eddiginél súlyosabb következményekkel járhat - tudtuk meg Dezséry Kálmántól, Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársától. A pénz- és részvénypiacokon a bizonytalanság uralkodhat el, és ez az árfolyamok szélsőséges ingadozását okozhatja. A befektetők bizalma könnyen meginoghat az ilyen események láttán, és kivonhatják pénzüket a még olyan gazdaságilag stabil országokból is, mint Magyarország. Az instabilitás másik nagy okozója Törökország, amely a Nemzetközi Valutaalappal viaskodik gazdasági reformjainak ütemezése kapcsán. Mind Argentína, mind pedig Törökország nagy összegű rendkívüli pénzsegélyeket kapott a Valutaalaptól, amiért cserébe a két ország kemény lépéseket ígért meg közkiadásainak kordában tartására. Tőkebefektetők azonban attól félnek, hogy egyik ország sem lesz képes betartani ígéreteit, mivel éppen akkor kellene csökkenteni közkiadásaikat, amikor amúgy is súlyos gazdasági recesszióban szenvednek. A közkiadások radikális megnyirbálásának ilyen körülmények között nagyon súlyos társadalmi és politikai ára lenne. S ebből fakadóan a tőkebefektetők bizalomvesztése olyan más országokkal szemben is bekövetezhet, amelyek hasonló helyzetben vannak, mint Argentína. Így történhetett, hogy az argentin bajok még a viszonylag erős lengyel és magyar gazdaságot is negatívan érintették. A fejlődő gazdaságokra specializálódó tőkebefektető intézetek ugyanis kénytelenek voltak valutájukat és részvényeiket az erősebb gazdaságokban eladni ahhoz, hogy ellensúlyozzák az Argentínában és Törökországban elszenvedett veszteségeiket. Azonban a jelek arra utalnak, hogy Argentína és Törökország esetleges összeomlása ma valószínűleg nem okozna globális zűrzavart a feltörekvő országok körében. Az egyes gazdaságok megítélése ugyanis mindinkább saját fejlődésüktől függ, és egyre kevésbé a régió általános és sokszor felületes megítélésétől. Dezséry szerint a befektetők már csak azért sem fogják cserbenhagyni ezeket az országokat, mert a 12 európai nemzeti valuta eltűnése miatt csökkennek a befektetési lehetőségeik, ezért inkább - vállalva a magasabb kockázatot - a tőke éppen a feltörekvő gazdaságokat keresheti fel. Ebből kifolyólag a tavaly júliusihoz hasonló, kezdeti pánikhangulat okozta forintromlásra még a két ország gazdasági összeomlása esetén sem kell számítani. Bácskai Tamás közgazdász professzor szerint a gazdaságunkat jellemző kamatláb-csökkentési politikát azonban megakaszthatja a befektetők bizalmának megingása következtében megemelkedett kockázati prémium. Emellett a világgazdaság eseményeire rendkívül érzékeny tőzsdén az argentin és a török válság elmélyülésével is esést lehet jósolni. Dezséry Kálmán mindenesetre szerencsésnek tartja, hogy a dél-amerikai országban bekövetkező krízis mélypontja épp a karácsonyi ünnepekre esett. Mivel a tőzsdék ilyenkor zárva tartanak, az események hatása nem rögtön csapódik le, hanem csak késleltetve, mérsékeltebb reakciót kiváltva. A szakértők szerencsésnek tartják, hogy az argentin krízis mélypontja karácsonyra esett Varga szerint is lassult a növekedés Az elmúlt évben vélhetően 4 százalék körül volt a gazdasági növekedés, ez azt jelenti, hogy Magyarország még mindig kétszeresét tudta teljesíteni az Európai Unió átlagos gazdasági növekedésének - nyilatkozta az MTI- nek Varga Mihály pénzügyminiszter. A tárca vezetője azonban hozzátette: a GDP bővülésének a tavalyi első negyedévi 4,4 százalékos, a második negyedévi 4 százalékos, majd a harmadik negyedévi 3,7 százalékos növekedési rátája azt jelzi, nagyobb esély van arra, hogy a gazdasági növekedés mutatója 4 százalék alatt marad 2001-ben. Varga az elmúlt évről kifejtette: a világgazdasági trendek az év elején még azzal biztattak, hogy a magyarországi gazdasági növekedés üteme nem fog változni 2000-hez képest. A folyamatok azonban megfordultak, és a világméretű gazdasági lassulás, a külső kereslet csökkenése jelentősen hatott a magyar gazdaságra is. A negatív tendenciákat még inkább felerősítették a szeptember 11-i amerikai terrortámadások kihatásai. Ezzel együtt a világgazdaság növekedési trendjének csökkenése furcsamód kedvezően hatott az infláció éves alakulására - emelte ki a pénzügyminiszter. Míg tavaly az első félévben úgy látszott, hogy nem sikerül nagyobb mértékű dezinflációt elérni, a második félévben gyors inflációcsökkenés valósult meg, és a májusi 10,8 százalékos „rekord” után az egy évre visszatekintő pénzromlás novemberben 7,1 százalékra mérséklődött. Az előzetes adatok azt mutatják, hogy a vállalatok nettó megtakarítókká váltak. Úgy reagáltak a világgazdasági recesszióra, hogy adósi pozícióból visszamentek „megtakarítói státusba”.