Népszava, 2002. január (130. évfolyam, 1–26. sz.)
2002-01-28 / 23. szám
NÉPSZAVA V NÉPSZAVA ALAPÍTVA 1873-BAN Főszerkesztő: H. BÍRÓ LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: HORVÁTH ISTVÁN, NÉMETH PÉTER ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Rovatvezetők: Politika: LÁSZLÓ BOGLÁR, Társadalom és Kultúra: MUZSLAI KATALIN, Gazdaság: LÉNÁRT ATTILA, VÉRTES CSABA (vezető szerkesztő), Külföld: KISS ANDREJ, Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA. Publicisztika: NÉMETH PÉTER. Sport: BALLAI ATTILA, Szép Szó: BOROS ISTVÁN ■ Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY HÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadó: NSZ 1999 Rt, Felelős kiadó: FISCH GÁBOR LÁSZLÓ elnök-vezérigazgató ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Hirdetési igazgató: RAJLÓCZ JÚLA ■ Marketingigazgató: MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség: 1087 Budapest Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Titkárság: 477-9039, telefax: 477-9038 ■ Rovattelefonok: belföld 477-9005, külföld 477-9007, gazdaság 477-9009, lapszerkesztő 477-9011 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail dm): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Internet URL-cim: http://www.nepszava.hu Országosan árusítja a LAPKER Rt. ■ Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt. LH.I.-nél (levélcím: 1846 Bp.), a kerületi ügyfélszolgálati irodákban, a Hírlafó előfizetési Irodában (HELIR1089 Bp. Orczy tér 1., levélcím: 1900 Bp.), vidéken a postahivatalokban közvetlenül és postautalványos, valamint átutalással a Postabank RL 11991102. HELÍR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldre előfizethető a HELÍRNÉL a fenti címen, illetve bankszámlaszámon, valamint megrendelhető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70., fax: (361)206-1921, email: hunpress@datanethu. ku Befizetési díj egy hónapra 1498 Ft, negyed évre 4494, fél évre 8988 Ft, egy évre 17 976 Ft Előfizethető továbbá közvetlenül a Kiadónál minimum negyed évre. Nyomás: Sokra Lapnyomda Al ■ Fezetöfizető: l£NDVAI LÁSZLÓNÉ vezéigazgató ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124 816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti gyjsz 1 Másrészt Egyrészt biztos mindenkinek igaza van. Annak a közvéleménykutató intézetnek (pl. Medián, Szonda Ipsos), amelyik azt állítja, hogy a népek többsége inkább az MSZP-t látná hatalmon. Másrészt annak is (pl. Gallup), amelyik szerint a polgárok inkább a Fidesz-MDF párost tartanák egy kicsit még kormányon. És persze annak is igaza van, aki szerint ez így lehetetlen. Valakinek tévednie kell mégis. Az nem lehet, hogy egyszerre mind a kettő nyerő/vesztő legyen. Akkor jó-e bármire ez az egész? Vagy csak annyi a szerepe, hogy minden politikus kiválassza a neki tetsző eredménysort, aztán azzal járja az országot, lobogtatva, hogy na tessék, ő már meg is nyerte ezt a derbit. Kétségtelen, a szavazás még hátra van, de jelen körülmények között ez már csak némi adminisztrációs feladat. Itt jegyezzük meg, ha másra nem is lenne jó a közvélemény-kutatás, csak egy kis viselkedési tesztre, már ez is sokat megérne. Itt van például a mi nemzeti nácink, aki egyenesen bezárással fenyegeti meg azokat, akik szerint ő momentán nem áll olyan jól, tán még a parlamentbe sem kerül be. (Ha mégis bekerül, akkor valószínűleg börtönnel, kötéllel, felkoncolással, esetleg Dunába lövéssel tréfál majd - amilyen az ő humora.) Vagyis a kövér náci nem azt mondja, hogy ejnye, valamit lehet, hogy elrontottam, lehet, hogy mégsem szeret engem mindenki anynyira, mi több, sokan félnek tőlem. Talán egy picit fazonírozni kellene a figurán és akkor jobban menne a bolt. De nem, szerinte mindig más a hibás. Mert mindenki korrupt, a szakmaiság szabályait félredobja, ha a politikai cselszövésekről van szó. Mondhatnánk persze erre, hogy mindenki magából indul ki. De nem mondjuk. Egyrészt, mert minek. Hiszen ő most a békétlenséggel, a bajkeveréssel, a botrányokozással akar feltűnni. Másrészt meg minek, akinek van füle a hallásra, az tudja, hogy hát persze, az ő politikai szocializációja ennyi, a cél elérése érdekében minden eszköz szent. Hozzávéve, hogy azt is hiszi, akkor szerepelhet a sajtóban, ha valami erőset, valami külön legeset mond. Mint régi színházi ember, nyilván azt gondolja, amit Honthy Hanna és Gábor Zsazsa, mindegy mit, csak beszéljenek róla. Azzal meg már rég nem törődik, hogy mindez menynyi kárt okoz ennek a demokrácia nevű képződménynek. Aztán teszi azért is a közvélemény-kutatás a politikusok számára, mert gyorsan lemérhetjük: melyikük az, aki azon nyomban nagy sajtótájékoztatót hív össze, diadalmámorban úszva, győzelmi jelentéseket tesz közzé. És ki az, aki azt feleli az eredmények láttán: nono, csak szerényen, ez még nem a végeredmény. Nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Visszatérve az alapvető problémához: a pártok közt kicsi a különbség, akár néhány százaléknyi különbség is most a mennyországba repíthet, a pokolba dönthet. A kutatók felelőssége ezért igen nagy, hogy ne engedjenek a politikai nyomásnak, a pénz csábításának (a kormány sokmilliós megrendelő ezen a piacon), hanem éppen saját presztízsük védelmében, képességeiknek, lehetőségeiknek megfelelően a lehető legjobbat nyújtsák. Persze biztos akad olyan politikus, aki úgy gondolja, hogy milyen jó lenne rávenni néhány kutatót, hogy neki tetsző eredményeket produkáljon. De legyünk benne egészen biztosak, ilyet úgysem találnának. Hiszen előbb-utóbb jön az igazi választás, és akkor minden kiderül. Eljön az igazság pillanata. És akkor már nem lehet magyarázkodni. Az igazság pillanatai Dési János VÉLEMÉNY Csepeli György Képzelt magyarság A közvélemény-kutatások eredményei, a napi beszélgetések alapján levont következtetések, valamint semleges külföldi megfigyelők szavai alapján a kormánytól független, de a kormánnyal nem feltétlenül szemben álló elmék számára is felrémlik a lehetőség, hogy a közelgő választásokból netán a jelenlegi hatalom vesztesként kerül ki. Megjelent az írás a falon. Voltaképpen semmi különös nem történt. Az ellenzék nem lépett elő zseniális kampánnyal, a kormánypropaganda sem lépett túl az elmúlt négy évből jól ismert disneylandes nemzeti mesevilág adta kereteken. A hideg ugyan megtizedelte az otthontalanokat, néhány megégett csecsemő belehalt a sokórás fölösleges utaztatásba, itt egy ház égett el, ott egy bankot raboltak ki, egyébként minden és mindenki hozta a maga formáját. A politikai helyzet mégis megváltozott. Az Orbán-Nastase-paktum sajátos kollektív félelmeket szabadított fel, amelyek nem horgadnak le. Sőt, mintha minden nap, amikor is a kormány a félelmek lehorgasztásával kísérletezik, mintha csak tovább korbácsolná a szorongást. Magyarországnak elvégre sok szomszédja van, s csak az egyik szomszéd Ausztria. Valószínű, hogy sem Szlovénia, sem Horvátország nem lesz az támaszpont, ahonnan kiéhezett, egészségileg tönkrement, mindenre kapható olcsó munkaerő áramlana be Magyarországra. Ugyanez már nem mondható el se Szerbiáról, se Ukrajnáról. Szlovákia külön eset. Egyébként ez az ország lehetett volna a Kárpát-medencében élő magyarok lelki komfortjának előmozdítását célzó törvény alkalmazásának ideáltípusa. De nem lett az. A közeli jövő pedig, amikor a jelenlegi magyarbarát kormány lelép majd a színről, semmi jót nem tartogat magyar szempontból. De mit is jelent az a szó, hogy magyar? A Kárpát-medencében élő magyarokra vonatkozó törvénynek már a neve sem bizonyos, hiszen hol státustörvényként, hol kedvezménytörvényként emlegetik. Ezen kívül zavaró, hogy minden Kárpát-medencei magyarra vonatkozik, kivéve a burgenlan-Csepeli György egyetemi tanár, szociálpszichológus diakat, akik ugyan nincsenek sokan, de hát a horvátországi vagy szlovéniai magyarok száma sem nagy. Az ausztriai magyarok kimaradása a törvény gyógyíthatatlan genetikai hibája. S ha már egy törvény a Magyarország határain kívül élő magyarokról szól, miféle érv zárhatja ki az Amerikában, Ausztrália-A törvény zavaros ideológiára épül. Nem derül ki belőle, hogy szerzői voltaképpen kikre is gondolnak, amikor magyarokról beszélnek. Ennél is nagyobb baj, hogy magyarságfogalmuk primitív, etnocentrikusan s ki tudja még merre szórt magyarságot azon körből, amelyre a törvény egyébként vonatkozhatna? (A szóba jöhető érvbe jobb nem belegondolni.) A kormány rengeteg pénzt fordít magyarság- és kisebbségkutatásra, szakértők régióit foglalkoztatja a magyar állampolgárok által befizetett adókból fenntartott alapítványi intézeti műhelyekben. Igaz, a neki nem tetsző hasonló profilú intézményt már hivatalba lépése első esztendejében felszámolta, amit figyelmeztetésként szánhatott azoknak, akik akkor még haboztak, beálljanak-e vagy sem a hivatalos magyarságideológia által meghatározott sorba. Nem tudjuk, a szakértők beálltak-e a sorba vagy sem, de azt tudjuk, hogy a kormány által kezdeményezett és az Országgyűlés hatalmas többsége által elfogadott magyarságtörvény fércmű lett. Egyedül a Szabad Demokraták Szövetségének volt mersze a törvény ellen szavazni. Az SZDSZ dicséretére válik, hogy nem érez kárörömet most, amikor a törvényt kiagyaló államtitkár legodaadóbb híveit leszámítva mindenki számára kiderült, hogy a törvény nem hogy a magyarság javát nem szolgálja, hanem hatása mind belföldön, mind külföldön katasztrofális. A törvény zavaros ideológiára épül. Nem derül ki belőle, hogy szerzői voltaképpen kikre is gondolnak, amikor magyarokról beszélnek. Ennél is nagyobb baj, hogy magyarságfogalmuk primitív, etnocentrikus. Miközben az elmúlt években a kormány mást sem tett, mint a magyarok ezredéves államalapítását ünnepelte, nem vett tudomást arról a tényről, hogy az ezer év el is múlt. Időközben hatalmas változások mentek végbe a világban és a tudományban, különös tekintettel a nemzet jelentésére. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, legyen elégséges utalnunk arra, hogy világszerte létrejött az állampolgári és a kulturális keretek szabta nemzeti hovatartozás, mint a nemzeti identitás két egymástól jellegzetesen különböző ideáltípusa. Ez a fejlemény különösképpen jellemezte a magyarokat, akiket az Osztrák-Magyar Monarchia felrobbanása részekre szakított. A részek egyikéből lett a magyar állam, mely állampolgárságot adott a magyaroknak (és a határain belülre került nen- magyaroknak), míg a többi rész tagjai olyan állampolgárságot kaptak, amilyen országba kerültek. A magyar állam ezer évéből az utolsó 80 év már a magyarság szétszakítottságának jegyében telt el, noha korábban is bőven akadtak időszakok, amikor a magyarság csak fiktív egység volt. A státustörvény kiagyalói nem vetettek számot azzal, hogy a magyar állampolgárság idővel ugyanolyan erejű identitásképző tényező lett, mint korábban volt a magyar érzés. A különbség nem jelentéktelen. Az állampolgárság jogilag reális, bizonyítható, mások számára egyértelmű tény, míg a magyar érzés meglétét vagy hiányát csak a szív magyarsága bizonyíthatja. Abszurdum, hogy az utóbbit dokumentummal igazolni, különösen egy olyan dokumentummal, amelyet ötévente meg kell újítani. A státustörvény által képzett képzelt magyarság kategória szembe került az állampolgárság által képzett nem képzelt magyarság kategóriával, s a kettő összeütközött. Az összeütközés lehetőségét egyébként a Tárki kilencvenes években végzett vizsgálatai egyértelműen előre vetítették. Sik Endre több nemzetközi tudományos konferencián is előadta azt az e sorok írójával együtt beigazolt tételt, miszerint „a születés által konstituált nemzeti identitás nem teremt szolidaritást a magyar állampolgárok között azok iránt, akik magyarnak tartják magukat, de nem magyar állampolgárok. A bevándorlókkal szemben megnyilvánuló xenofóbia ereje mindenkivel szemben érvényesül, függetlenül attól, hogy kiről van szó.” A történelem iróniája, hogy egy etnocentrikus kormányt a xenofóbia buktat meg, mely rendszerint az etnocentrizmus ikerpárja. Nem baj, lesz idő könyvtárba járni, tanulni, tanulni, tanulni. 2002. JANUÁR 28., HÉTFŐ 7 Szavak A miniszterelnök pontosan tudja, mit beszél. Ám a Gazdasági Tanács csütörtöki ülésén elhangzott néhány megállapítását egyes kritikusai hajlamosak voltak úgy értékelni, hogy a kormányfő sem a helyzetnek, sem szavainak nem ura. Orbán Viktor ugyanis azt mondta: a nemzeti stratégiai célok kialakításában csak azok vehetnek részt, akik egyetértenek a kormány céljaival. Amit a miniszterelnök kimondott, nem újdonság. A kormány és pártjai az utóbbi egy hónapban sokszor nevezték a nemzet ellenségeinek azokat, akik bírálni merészelték a kedvezménytörvényhez kapcsolt magyar-román egyetértési nyilatkozatot. Márpedig kritika jócskán elhangzott a gyakran „paktumnak aposztrofált Orbán-Nastase-megállapodás miatt. Valódi érvek kormányoldalról még kevésszer hangzottak el a szavak állóháborújában, így valaki vagy elhiszi, amit például Orbán Viktor tegnap mondott a Vasárnapi Újságban, hogy a dokumentumban nincs Magyarországnak kedvezőtlen rész, vagy nem. Aki viszont nem hiszi el - mint például az érdekképviseletek -, az ne számítson rá, hogy partnerként kezelik, még ha nekik kellene is, hogy szavuk legyen a dolgozókat érintő ügyekben. Mindenesetre nagy utat tett meg a kormányfő tavaly május óta. Akkor, a Fidesz szegedi kongresszusán arról beszélt, hogy a vezető kormánypárt már nemcsak a polgári erőket akarja összefogni, hanem az egész nemzetet. A dolog apró szépséghibája az volt, hogy rögtön a Fideszt képzelte el e nagy egység vezetőjének, de legalább elképzelhetőnek tartotta, hogy a politikai, ideológiai, gazdasági széthúzástól szabdalt országban össze lehet fogni. A jelek szerint e gondolat mára, a román kormányfővel kötött paktum fogadtatása nyomán - amit Orbán Viktor csak a kormány nemtelen hátbatámadásának képes tartani - már a múlté . Ha harc, hát legyen harc - mondhatja a miniszterelnök. Ezért mondjuk, hogy Orbán Viktor pontosan tudja, mit, mikor és hol beszél. A nagy vihart kavart csütörtöki gondolat például még nyomaiban sem jött elő a Vasárnapi Újságnak adott interjúban, pedig a miniszterelnök több mint egy órán át volt kedvenc rádióműsora vendége. Az élő adásban sok riporteri és hallgatói kérdésre válaszolt, de egyszer sem vesztette el higgadtságát és egyszer sem mulasztotta el, hogy a megbékélés fontosságát hangsúlyozza. Már az első témánál - történetesen a kedvezménytörvénynél - mértéktartást javasolt és ugyanígy beszélt mindenről. Ebben a hangnemben szólt a nemrég róla megjelent könyvről is, amely - mint mondta - minden olyan értéket támad, ami számára lényeges. Megnyugtatta azonban az aggódókat, hogy ő elviseli a támadásokat. S ezzel összefüggésben volt egy mondata, amit érdemes idézni. Azt mondta, reméli, „lesz még idő, amikor nem lehet majd a hatalom megszerzése érdekében sem átgázolni mindenen, ami szent”. Megszívlelendő gondolat. Bízzunk benne, minél többen hallották azok közül is, akik az utóbbi csaknem négy évben a hatalmat képviselték. Bízzunk benne, ennek szellemében alakítják ezután például a nemzeti stratégiai célokat is. Sebes György ét Kledouir fe Tbffzeo dr. Pápai Gábor rajza Most szép lenni... Mármint katonának. Amikor a parancsnoki gondoskodás az állomány mámoritására is kiterjed. A Népszava felfedte: ezernél több hektó alkoholt rendel a honvédség bizonyos homályos célokra. A kommersz baracktól és a Dreher sörtől a Gösserig, a Chivas Regal whiskyig sok tízmillióért. Mint közöltük, a szóban forgó italmennyiségből, őrvezetőtől generálisig, mindenkire jut egy pohár pezsgő, fél liter bor, nyolc pohár sör és másfél deci rövidital. Egyszerűbben: idén, legalább egy alkalommal - talán épp április 7-re virradóan? - mind a harminc-akárhányezer honvédségi alkalmazott pocsolyarészegre ihatja magát. A seregnek sietős lehet az ügy, mert élt a közbeszerzési eljárás sürgősebbik változatával. Nyilván ezért volt oly igen hamari az üzletkötés, hogy az árra alig figyeltek. Csakis és egyedül így fordulhatott elő, hogy például - lásd a közlönyt- a katonáknak egy üveg Nagyrédei Chardonnay 516 csengő magyar forintba kerül, pedig a Kádár pincészetben 249-ért, a Netpincér házhozszállítónál 493-ért kapható. Meg - mondjuk - az édes szamorodniért 829 forint helyett 1344-et fizet a sereg, s a 499-es villányi kékfrankos 1092-ért vásároltatik. Tudom persze, az évjárat sem kutya, de mit szóljunk akkor a féldecis pálinkákhoz, melyeket az éjjel-nappali boltban száz forint körül vehetünk meg, a katonák mégis 660-at adnak darabjáért. Most szép lenni hadiszállítónak! Olyannak, akitől inkább vesznek Borsodi sört, mint a Borsodi Sörgyártól. A szerencsés társaságocska vezetőnőjének asszonyneve ráadásul igen hajaz egy katonai gazdasági főnökére, de ezzel - és ezt határozottan leszögezem! - nem kívánok állítani semmit. Tisztelt rendőrhatóság, tisztelt ügyészség, tisztelt közbeszerzési tanács, tisztelt APEH, tisztelt katonai elhárítás, tisztelt Országgyűlés, tisztelt NATO, tisztelt mindenki! Az immár valamennyi magyar állampolgárra érvényes feljelentési kötelezettség okán közlöm, hogy a fentebb leírt ügyletet erősen korrupció-, illetve pénzmosásgyanúsnak látom, és kérem annak haladéktalan kivizsgálását. Teszem ezt azért is, mert félek, hogy a birtokomba jutott információk eltitkolásával bűnt követek el, melyért három évig terjedő szabadságvesztést kaphatok. Hamis váddal nem illethetnek, mert ismeretlen tettes ellen kérek nyomozást. Végezetül - s csak a további honvédségi ügymenetet megkönnyítendő - közlöm kedves mindnyájukkal: már tartalékosként sem vagyok behívható. Proszit! Veress Jenő