Népszava, 2002. január (130. évfolyam, 1–26. sz.)

2002-01-04 / 3. szám

ÍZ 2002. JANUÁR 4., PÉNTEK KULTÚRA Mese felnőtteknek arról, hogyan érdemes élni Forgács Péter: a legfontosabb feladat a darab játékosságának kibontása Ma este mutatja be a Vígszínház Kárpáti Péter különös meséjét, a Pájinkás Jánost, amelyet a fiatal rendező, Forgács Péter két színész kivételével a teátrum legifjabb nemzedékének közremű­ködésével állított színpadra. A rendező számára, akivel az egyik próba előtt beszélgettünk, a legfontosabb feladat a furcsa nyel­vezetű darab játékosságának kibontása volt. - Saját ötlet volt, hogy éppen ezt a darabot választotta? - Nem, felkértek rá. - Rettegést vagy boldogsá­got jelent olyan darabot kézbe venni, amellyel azt tehet, amit akar, hiszen meséről van szó? - Mindkettőt, de kezdetben mindenképpen nagy boldogsá­got. A darabot tavaly játszották Nyíregyházán, ott megnéztem, később elolvastam és izgalmas­nak találtam. Aztán kaptam a fel­kérést a Vígszínháztól, és azon­nal igent mondtam. Akkor még azt hittem, minden egyes sorát értem. Később ret­tegni kezdtem, ép­pen a hihetetlen sza­badság miatt, hiszen bármit gondolhat ró­la az ember. Nehéz megtalálni, hogy meddig lehet benne reális válaszokat ke­­­resni és pszicholo­­gizálni. Már az ol­vasópróbákon igye­keztem tudatosítani, hogy számos kérdésre nincs más válasz, mint egy „csak”. A holly­woodi filmeknél sem kérdezzük meg, hogyan lehetséges, hogy a pisztolyokból soha nem fogy ki a töltény. Ha egyszer lőni kell, akkor nem fogyhat ki és kész. - Hiába vannak a darabban korosabb színészeket kívánó szerepek, a legtöbbet mégis fiatalok játsszák. - Alapvető elképzelésem volt, hogy ebben azonos, huszonéves korosztály dolgozhasson. Nem akartam generációk szerint szét­­szálazni a darabot. De van két figura, akiknek mindenképpen más korúaknak kell lenniük, ez a Vénasszony, akit Pap Vera, és a mesélő, akit Szegedi Dezső ját­szik. - Van a darabban egy Rasz­­putyinka nevű kutyafejű lény. Mit csinál, ha a színész vissza­kérdez, hogy akkor ő most mi­csoda? - De nem kérdezett vissza. Ő egy ember, aki kutyatulajdonsá­gokkal rendelkezik. Miközben jelmezt terveztünk hozzá, eszünkbe jutott róla néhány do­log: szakáll, démonian csillogó szemek, ráadásul a többiek ku­­tyafejűnek hívják, tehát van ben­ne valami állatias. Ezt megpró­báltuk megfogalmazni a jelmez­ben. A végső eredmény persze a színészen is múlik, hogy mikor kell embernek és mikor kutyá­nak lenni. Az em­ber egy ilyen da­rab esetében legin­kább azt keresi, mi ad játékosságot és mesei életet a maj­dani előadásnak. - Mi a műfaja a darabnak? - Tragikomédia. Elindulnak sorsok, egyikük beteljesül, másikuk tragikus véget ér. A darab varázslatos nyelve is megnevetteti talán a nézőket. Közben pedig időről időre ráismerünk a XX. századi történelem egy-egy darabkájára. - Miről szól a történet, hi­szen alig ismeri valaki? - Arról, hogyan érdemes élni. Lehetünk világmegváltók, ha­talmas energiákkal, de ennek van egy másik oldala is, amikor a dolgok visszaütnek vagy értel­metlenné válnak. A teremtésből egyszerre rombolás, kevélység, diktátorság, sőt gyilkosság lesz. A másik életlehetőség, ha az ember nem csinál semmit, csak beszívja magába a világot, min­dent érzékel, de mégis a saját benső énjében él.­­ De mégis idézőjelbe kerül minden, ha mindezt egy mese keretei között mesélik el.­­ A mesék általában úgy kez­dődnek, hogy „hol volt, hol nem volt”, a mi mesénk azonban úgy indul, hogy „van-e az embernek lelke”. A mese nem is idézőjelbe teszi, ezz m az történetet, csupán le­hetőséget teremt a végletek ki­bontására, így valóban elmond­ható, hogy a világban bán­i megtörténhet. - Mit tartott fontosnak a da­rabban, mi nem hagyta nyu­godni? - A darab filozófiáját nem mindig osztottam meg a színé­szekkel, igyekeztem inkább csendben építgetni, de ami fel­tétlenül közös alap volt, az a já­tékosság. A darabban sok csoda, és váratlan fordulat történik, de nem mind játszható el. Abból in­dultunk ki, hogy az alapvető szí­nészi magatartás a gyerekek já­tékossága, ha ők a kezükből pisztolyt formálnak, akkor el is hiszik, hogy az lőni is képes. Et­től kezdve már csupán követke­zetesnek kell lennünk, és ha mi komolyan gondoljuk, akkor a néző is elhisz nekünk bármit. - Milyen volt az első próba? - Kaotikus, de szép. Fogal­munk sem volt, hogy merre in­duljunk, másfél óra telt el be­szélgetéssel és a legkülönfélébb őrültségek jutottak eszünkbe. Később lepárlódtak és kikristá­lyosodtak az ötletek, vagy éppen túlburjánzottak. Később meg­próbáltam őket formára nyesni. A mese nem idézőjelbe teszi ezt a történetet, csak lehetőséget teremt a végletek kibontására, így elmondható: a világban bármi megtörténhet Forgács Péter rendezésében a Házi Színpadon kerül sor Kárpáti Péter Pájinkás János című színművének bemutatójára. Képünkön Búza Tí­mea és Gyuriska János MTI-fotó A Vígszínház ás a Pesti Színház január havi műsora Az esti előadások 19.00 órakor, a délutániak 14.30-kor kezdődnek, az ettől eltérő időpontokat külön jelöljük. A Házi Színpad előadásai este 1/2 8 óra­kor kezdődnek. VÍGSZÍNHÁZ PESTI SZÍNHÁZ FURCSA PÁR 75. előadás 4. péntek MACSKA A FORRÓ TETON Házi Színpad: PAJINKÁS JANOS. Bemutató A PADLAS 5. szombat KÉPZELT BETEG A SZECSUÁNI JÓEMBER Darvas b. 1. ea. 6. vas. hu. 1/2 3 A DZSUNGEL KÖNYVE nincs előadás 6. vas. este A DZSUNGEL KÖNYVE LEAR KIRÁLY Jób. b. 1. ea. 7. hétfő KÖVEKKEL A ZSEBÉBEN Pethes b. 1. ea. A SZECSUÁNI JÓEMBER Sulyok b. 2. ea. 8. kedd KÖVEKKEL A ZSEBEBEN Bródy b. 3. ea. Házi Színpad: EGY NO LOVA TETT LOVAGOK Beatrice b. 2. ea. 9. szerda KÉPZELT BETEG NORA Nov. 20-i jegyek érv.­ 10. csütörtök KÖVEKKEL A ZSEBEBEN Roboz b. 1. ea. Házi Színpad: AZ IGLIC Zártkörű rendezvény 11. péntek KÖVEKKELA ZSEBEBEN Harsányi b. 2. ea. SOK HOHO SEMMIÉRT 12. szombat CSELÉDEK OZ, A CSODÁK CSODÁJA 13. vas. de. 11 PINOKKIO Lear király Ruttkai b. 1. ea. 13. vas. este KÖVEKKELA ZSEBEBEN Benkő b. 2. ea. A SZECSUÁNI JÓEMBER Gombaszögi b. 2. ea. 14. hétfő A DZSUNGEL KÖNYVE 375. előadás BŰN ÉS BUNHODES Aitay b. 1. ea. 15. kedd BÖLCS NATHAN Szatmári b. 1. ea. A PADLAS 16. szerda KÉPZELT BETEG FURCSA PAR 17. csütörtök MACSKA A FORRO TETON Házi Színpad: PAJINKAS JANOS LEAR KIRÁLY Hegedűs b. 1. ea. 18. péntek GYALOG GALOPP 8 óra Csortos b. 2. ea. Házi Színpad: LILIOM éjjel 1/2 11 BÚN ÉS BUNHODES Várkonyi b. 2. ea. 19. szombat BÖLCS NATHAN Makay b. 1. ea. 6Z, A CSODÁK CSODÁJA 20. vas. de. 11 PINOKKIÓ ÖSSZTÁNC 20. vas. este TÓTÉK 50. előadás NORA 21. hétfő SOGORNOK Házi Színpad: LILIOM éjjel 1/2 11 VIZKERESZT... Malvolio b. 1. ea. 22. kedd KÖVEKKEL A ZSEBÉBEN Házi Színpad: EGY NŐ A SZECSUÁNI JÓEMBER Bulla b. 3. ea. 23. szerda A DZSUNGEL KÖNYVE SYLVIA 24. csütörtök nincs előadás Házi Színpad: PÁJINKÁS JÁNOS SYLVIA 25. péntek nincs előadás Házi Színpad: PÁJINKÁS JÁNOS LEAR KIRÁLY Pálos b. 3. ea. 26. szombat GYALOG GALOPP 8 óra HALÁSZ JUDIT MŰSORA 27. vas. de. 11 nincs előadás HALASZ JUDIT MŰSORA 27. vas. du. 1/2 3 nincs előadás nincs előadás 27. vas. du. 4 GYALOG GALOPP JÁTSZD ÚJRA, SAM! 350. előadás 27. vas. este GYALOG GALOPP 8 óra BUN ES BUNHODES Kapás b. 3. ea. 28. hétfő ELSOTETITES A PADLÁS 29. kedd KÉPZELT BETEG BUN ES BUNHODES Heltai b. 1. ea. 30. szerda BÖLCS NATHAN Kozák b. 2. ea. SOK HOHO SEMMIÉRT Benedetto b. 2. ea. 31. csütörtök A DZSUNGEL KÖNYVE NÉPSZAVA Kihívás a nézők közelsége Majsai Nyilas Tünde - Játszott már kortárs magyar darabban? - Nem, ez lesz az első alkalom. - A szerző ilyenkor általában ott ül a próbákon. - Csupán az olvasópróbákon volt itt, azóta szabadon „garáz­dálkodunk" a szöveggel. Valójá­ban bár néhány dolgot kitalál­tunk, de végül „szentnek” tekin­tettük a szöveget. - Ifjú kora ellenére elég furcsa szerepet játszik. - A főszereplő édesanyját ját­szom, aki kész felnőttként szüli meg fiát, mint egy istent. Pájin­kás János születése után azonnal elhagyja a szülői házat, ahová hét év vándorlás után tér vissza. - Szinte kivétel nélkül minden­ki az ifjabb generációt képviseli a rendezőtől a színészeken át a díszlet- és jelmeztervezőig. - Talán éppen a fiatalságunk miatt lesz az előadás őrültebb, szellemesebb, lendületesebb. - Ha az ember körülnéz a szín­házakban, azt látja, hogy a kor­társ magyar darabok jobbára ap­ró színpadokra szorulnak vissza. - Ennek a darabnak kifejezet­ten jót tesz az intimebb környe­zet. - Milyen érzés a nézők közelsé­ge? - Igaz, hogy a színész könnyebben „lebukik”, ha hamis megoldásokkal dolgozik, de az is igaz, hogy minden apróság sok­kal könnyebben észrevehető, így még egy szemrezdülésnek is le­het jelentősége. Az előadások vé­gén találkozást tervezünk a kö­zönséggel: ha ott maradnak, ha beszélgetni akarnak, akkor nem járunk rossz úton. De remélem, ha elterjed a városban, hogy ez egy vicces, jópofa darab, akkor sokan eljönnek. Csőre Gábor - Minek nevezné a darab műfa­ját? - Ez egy fantasztikus nyelve­zetű modern mese. Elképesztő, hogy Kárpáti Péter milyen mon­datokat vetett papírra. Egymás mellett nyüzsög a pesti aszfalt­szleng, a lipótvárosi jiddis beszéd, a roma duma és a régies magyar fordulatok. Néha egy-egy mondat elolvasva értelmetlennek tűnik, de kimondva az ember azonnal rájön, miről van szó. - Rendben van, hogy ez egy mese, de akkor is furcsa a szerep, amit játszik. - Tény, sokan felkapták a fejü­ket, én vagyok ugyanis Raszpu­­tyinka, így, kicsinyítő képzővel. Iszonyatosan nehéz megfogal­mazni, ki is ez az alak. Mindeh­hez tudni kell, hogy a történet fi­gurái, vagyis maga a mese egy Ami Lajos nevű férfi fejében szü­letik meg. Az ő képzelete kelti életre a színpadon a szereplőket az orosz cártól a sárkányig. Rasz­­putyinka valamiféle kutyafejű ember. Nem lehet eldönteni, hogy egy ember, akinek kutya­személyisége van, vagy egy ku­tya, aki ember módra él.­­ Színészként talán valamivel egyszerűbb lehet mesében felépí­teni egy figurát, hiszen itt min­dent szabad, egyetlen ötlet sem használhatatlan.­­ Ez egyfelől igaz, de másfelől sokkal nehezebb is a munka, hi­szen a burjánzó ötleteket megfe­lelő keretek közé kell szorítani, és ez nem könnyű feladat. Hiába a mese, valamilyen szigorú logikát mindenképpen követni kell, és az ötleteknek ennek a rendnek szol­gálatába kell állnia. - Kedveli, hogy ennyire közel ülnek önhöz a nézők? -Annyira közel, hogy ha meg­mozdítom a bajuszom végét, már azt is látják, és értik, hogy mire vonatkozik. Itt nincs szükség trükkökre, mint a Vígszínház nagyszínpadán. A Házi Színpa­don elég, ha a színész gondol va­lamire, és a nézők azonnal min­dent látnak a szemében. - Mennyiben más itt, mint a nagyszínpadon próbálni? - Nem akkora a kötöttség és nincs akkora asszisztencia, amely alánk dolgozik. A munkának itt kissé olyan jellege van, mintha egy színiegyetemi vizsgaelőadás­ra készülnénk. A végeredményt majd meglátjuk. Pap Vera - Érdekes szerepe van ebben a mesében. -A figura neve Vénasszony, de lényegében a földanyáról van szó, aki a darab végén... De ezt inkább nem mondom el. - Mennyire szeretik a nézők ezeket a kortárs, modern mesé­ket? -Utoljára 1978-ban játszottam mesében, Weingarten Nyár című darabjában, amelyet Várkonyi Zoltán rendezett. Mi ugyan imád­tuk az előadást, amelynek szürreá­lis, lírai költemény volt a műfaji meghatározása, a nézők azonban túlzottan nem kedvelték. Eltelt az­óta néhány év, talán a közönség is megváltozott, s másként viszo­nyulnak a valóban kissé furcsa, de nagyon szerethető darabokhoz. - Ez is szürreális? - Olyasmi, de szerintem a me­se mindig ilyen, hiszen bármi megtörténhet benne. Ezeket a da­rabokat nagyon nehéz színpadra vinni, filmen sokkal jobban meg­valósíthatóak, hiszen ott rengeteg lehetőséget biztosítanak a trük­kök, amelyek élőbbé, átélhetőb­­bé varázsolják a hihetetlen dolgo­kat. -De a színészi képzelet szaba­don szárnyalhat, bármi életre kel­het. - Ez igaz, de a színpadon még­sem tudjuk legyőzni a gravitá­ciót. Hiába repül a fantázia, ha a test lehetőségei korlátozottak. Éppen ezért sokkal nehezebb próbálni, mint egy realisztikus színdarabot. - Élvezi, hogy a nézők a kis tér­ben minden gesztust azonnal ész­­revesznek? - Nagyon sokat játszottam a házi színpadon, szeretem ezt a közelséget. Egészen másképpen lehet játszani, itt a színész egy szerepben még a levegővételét is felhasználja. Az ember a nagy­színpadon gyakorta érzi magát közlekedési rendőrnek, olyan ha­talmas a tér, ahová szét kell kül­deni az energiákat. - Milyen érzés ebben a fiatal csapatban dolgozni? - Itt van a társulat apraja, imá­dok velük próbálni. Legyen a vendégünk! A Népszava és a Vígszínház közös játékra invitálja önt. Amennyiben az alábbi öt kérdésre helyes választ ad és megfejtéseit január 9-ig postára ad­ja a szerkesztőség címére (1430 Bp. Pf. 4), részt vesz azon a sorsoláson, melyen háromszor két jegyet sorsolunk ki a Vígszínház Házi Színpadára, január 17-re, a Pájinkás János című előadásra, melynek kezdési időpontja 19.30. A borítékra írja rá: „Vígszínház”. A nyertesek névsorát lapunk január 11-i számában közöljük, és a szeren­cséseket postán is értesítjük. A jegyeket az előadás megkezdése előtt fél órával a színház pénztárában a szerkesztőség levelének felmutatása ellené­ben lehet átvenni. A kérdések: 1. Melyik volt az a szintén folklórihletettségű Kárpáti-darab, amit né­hány évvel ezelőtt a Pesti Színház mutatott be? 2. Mi volt annak a Kárpáti-darabnak a címe, amelyet először mutatott be a Pesti Színház? 3. A Pájinkás János rendezője, Forgács Péter melyik darabot vitte szín­re nagy sikerrel az elmúlt évadban a Pesti Színházban? 4. A színház melyik népszerű fiatal művésze játssza a címszerepet? 5. Melyik vidéki színházban volt a tavalyi évad során a mű ősbemu­tatója?

Next