Népszava, 2002. április (130. évfolyam, 76–100. sz.)

2002-04-11 / 84. szám

NÉPSZAVA Németh Péter Politikai ostromállapot A Fidesz négy csa­pásiránya - írtuk e helyütt tegnap a ve­zető kormánypárt kampánystratégiá-­­­ját elemző cikkünk­ben. Az élet azon­ban sokkal gyorsab­ban pörög most, a választások idején; azok a megállapí­tások, amelyek írásunkban szerepel­tek, kedd estére lényegében aktualitá­sukat veszítették. Az alapmotívum, azaz a szembenállásra és megosztásra alapuló politizálás megmaradt, csak egészen másként, mint ahogy azt ked­den délután még feltételeztük. Pedig ekkorra már akadtak jócskán előjelek, olyan előjelek, amelyek a választási kampány utolsó két hetét a legélesebb konfrontáció irányába viszik. Közhi­vatalokból küldtek e-maileket, hogy milyen suttogó propagandával - rész­ben igaz, de többségében igaztalan vádakkal - kell befeketíteni az ellen­zéket. A suttogó propagandából aztán nagyon is hangos kiáltás lett. Orbán Viktor a TF-en éppen ezeket az „érve­ket” használta, meghirdetve a totális támadást az MSZP és az SZDSZ el­len. Az akció eredményesebbé tételé­hez bevetette a Magyar Televíziót, a Duna Televíziót és a Magyar Rádiót, a Pannon Rádió is élőben közvetített - szóval gondoskodott arról, hogy be­széde minél gyorsabban minél több emberhez eljusson. (Csak közbevetett gondolatként: a közszolgálati televíziók és a rádió kedden a közszolgálatiság írmagját is végképp kiirtotta az intézményből, mondhatnánk egy logikus folyamat eredményeként, ám mégiscsak várat­lanul. Ugyanis Orbán nem miniszter­­elnöki, hanem egyértelmű kampány­beszédet tartott. Kiszivárgott hírek szerint akadt olyan szakember, aki til­takozott a közvetítés ellen, etikátlan­nak és törvénysértőnek tartva azt, de hiába. Hiába, mert direktté vált az irá­nyítás­ a tévében, a rádióban nem mű­­sorvezetők és szerkesztők dolgoznak, hanem katonák, akik végleg besoroz­­tattak. Frontkatonákká váltak, vissza­vonhatatlanul.) Orbán tehát harci helyzetet hirde­tett. Az utcára vitte az embereket, hí­veit, s mint jelezte, ezt is fogja tenni a választásokig hátralévő időben. Tö­meget, erőt, demonstrációt akar, hogy elhitesse: a többség az ő oldalán áll. Beszédében olyan elemeket használt, amelyeket eleddig többnyire Csurká­­tól vagy Kövértől hallhattunk csak, egyszerre fölfüggesztette évek óta gyakorolt prezidenciális szerepét, s olyan vezérré változott át, aki harcba szólítja az embereket. Mindent és mindenkit megmozgat, aki az irányí­tása alá tartozik, még azokat is, akik hivatalosan nem a kormánytól függő­en végzik munkájukat. Olvashatták az illetékesek nyilatkozatát a terület­foglalási engedély kérésének elmara-Nem túlzás, ha azt állítjuk: ilyen éles helyzet még nem alakult ki a szabad Magyarországon, mint most. És ha a miértre keressük a választ, nehezen találunk racionális érveket. Hiszen egy demokratikus országban a legtermészetesebb dolgok közé tartozik a választás dásáról; azt állították, hogy erre nem is lett volna szükség, hiszen a rendez­vényre zárt helyen került sor. Csak­hogy az utcai kihangosítókat már napközben fölszerelték, hogy az oda­szervezett vagy magától odasereglő tömeg is jól hallhassa a Fidesz vezér­alakjának beszédét. Aki kedden olyan határt lépett át, amely sokakban félel­met kelt. Nem véletlen, hogy szerdán már többen azért aggódtak: lesz-e itt második forduló? Hajlandó-e vajon elfogadni a Fidesz-vezetés a választói akaratot, illetve kiteszi-e magát még egyszer az esetleges kudarcnak? Amit kedd este, s azóta minden fideszes megszólalótól hallhattunk, ad okot az aggodalomra. Embernyúzó, hazaáru­ló, csak a nagytőke érdekeit szolgáló, az embereket nyomorba és kitaszított helyzetbe taszító párttá stilizálták a mai ellenzéket, akiknek országlása a magyarság tönkretételét hozza el. Az ellenségkép gyártása olyan szintre emelkedett, amelyben a különböző pártállású emberek már semmikép­pen nem férhetnek meg egy hazában. Orbán egyértelművé tette azt, amit már korábban is hangoztatott: a hata­lom megtiltása fontosabb, mint az Európai Unióba való felvételünk. Nem túlzás, ha azt állítjuk: ilyen éles helyzet még nem alakult ki a sza­bad Magyarországon, mint most. És ha a miértre keressük a választ, nehe­zen találunk racionális érveket. Hi­szen egy demokratikus országban a legtermészetesebb dolgok közé tarto­zik a választás. Az embereknek az a lehetősége, hogy döntsenek: megtart­ják a kormányukat vagy újat akarnak. Az is természetes, hogy a pártok a kampányban élesebben fogalmaznak, keményebben, olykor igaztalanul bí­­­­rálják ellenfeleiket. Az azonban már korántsem természetes, hogy politikai ostromállapot alakuljon ki, hogy élet­halál, lét-nemlét kérdésévé váljon a választás. Azt mondtuk, s ez volt az általános vélemény: az első forduló előtti kampány durva volt. Ma azt kell mondanunk: úriemberek párhar­ca volt. Kiváltképp a pártelnöki és miniszterelnök-jelölti vita. Azt hihet­tük e két disputa után: vezetői szinten már ügyelnek a hangnemre, ügyelnek arra, hogy mintát mutassanak az or­szágnak, lám így is lehet. Úgy látszik, nem lehet. Az első for­duló váratlan eredménye, a szocialis­ták győzelme, a kormányváltást előre­vetítő szavazatarány ledobatta az ed­dig viselt álarcot. Orbán maga hang­súlyozta: kampányában soha ki nem ejtette az ellenfél nevét, nem foglalko­zott annak múltjával és programjával. Feltehetően azért nem tette, mert ma­ga is elhitte a közvélemény-kutatások előrejelzéseit. Azt, hogy a Fidesz ké­nyelmes győzelmet arat. Nincs szük­ség, vélték, a hangnem élesítésére, a választók többsége mellettük áll. Még a vasárnap esti első nyilatkozatok, amelyek a közvélemény-kutatók ered­ményein alapultak, is elégedettséget és nyugalmat, kellően szerény trium­­fálást tükröztek. Sőt, a valós eredmé­nyek ismeretében is higgadt maradt Orbán, s bár lelkesítő, a többieket fel­tüzelő beszédet mondott, ennél azon­ban nem ment tovább. A hétfői, kora délutáni híradások is arról szóltak: nincs miért változtatni a kampánystra­tégián. Késő délutánra azonban min­den megváltozott. Ma már ott tartunk, hogy az MSZP szavazói­­ bűnözők, Fidesz-prominensek nyilatkozatai szólnak arról, hogy az előzetes letar­tóztatásban lévők csaknem teljes egé­szében a szocialistákra szavaztak. Vagyis valóban nem számít már az ál­lítások igazságtartalma - hiszen hon­nan tudhatná bárki, hogy a titkos sza­vazáson ki kire adta voksát -, egy a lé­nyeg: támadni kell. Orbán Viktor sportember hírében áll. Olyan sportemberében,, aki, bár hatalmas küzdő, mindent megtesz a siker érdekében, de veszíteni is tud. Ami most történik, épp az ellenkező­jét sugallja. Félő, hogy késő ideírni a futballrajongóknak kitalált szlogent: szurkolj, ne háborúzz. Orbán Viktor bevetette magát a kam­pányba. Azonnal utcára is vitte az em­bereket, és gyújtó hangon hirdeti ha­zugságait, feltételezéseit a kissé hűvös tavaszi este nagyszámú áhítatos kö­zönsége előtt. Mert mit is hirdet? És hogyan? Valahogy így. A szocialista kormánnyal a nagytőke és a pénztőke veszi át a hatalmat az országban. Fi­gyeljük meg: jelzőket egyelőre nem tett a szavak elé - így aztán a mondaniva­ló értelmetlen is. De meggyőződésem, hogy csak napok kérdése, és megjelen­nek Orbán gondolkodásában a már ré­gen kikristályosodott elméletek, a már régen megfogalmazott jelzős szerkeze­tek, amit mindeddig - helyette - csak Csurka mondott ki. Most rá fog kény­szerülni Orbán, hiszen előretolt és fo­lyamatosan megvédett „ odamondoga­­tóját" a magyar szavazók a helyére tették, azaz az enyészetnek adták. Figyeljék meg, kedves olvasók, csak napok kérdése, hogy Orbán szájából kemény, nacionalista jelszavak fognak elhangzani lépten nyomon, idegenszí­­vűekről, hazaárulókról, bolsevistákról. Rákosi óta nem emlékszem egy má­sik párt programjának ilyen demagóg és hazug módon történő, aljas megha­misítására, rémhírek - gázár, diákhitel, lakáshitel - terjesztésre, az emberek érzelmeinek, félelmeinek előhívására. A sarokba szorított ember kétségbe­esett támadása, a csapoló tömeg har­­sánysága a diktatúrákban megszokott magaslatokra emelte az est szónokát, aki saját szavaitól megrészegülve egy­re harsányabban és talajt vesztetten kí­sérelte meg megfélemlíteni a szocialis­tákra szavazó nyugdíjasokat, diákokat, fiatalokat, egyszóval mindenkit. De ez a szónoklat egyúttal mindent el is árul Orbán és Wermer, Pokorni és Rogán, Bayer és Lovas, Tőkéczky és Kövér, Bencsik és Járai Judit gondol­kodásáról. Egy tőről, egy korhadó na­cionalista, fasiszta tőről származik ugyanis mindegyik. Megfélemlíteni, rémhíreket terjeszteni, suttogó propa­gandával környezetszennyezni, híreket meghamisítani fasiszta diktatúrákra jellemző vagy a bolsevista diktatúra legocsmányabb napjaira emlékeztet. Ebbe az ócska köpenybe bújt Orbán kedden este, és mi tagadás, látszólag igenis jól érezte magát benne. Úgy tűnt, teljesen testre szabott számára. A beszé­det hallva azt akár Csurka is elmond­hatta volna (igaz, akkor az alany és ál­lítmány a magyar nyelv szabályai sze­rint lett volna egyeztetve). Csurka mos­tani - és remélhetőleg végleges - hiányát Orbán 48 óra alatt volt képes pótolni. Csurka, mint afféle megrögzött kár­tyás, lóversenyző, dramaturgiában jára­tos személy, képes veszteni. Letörli a táblát és kicsit szomorkásan kijelenti: számunkra a választás véget ért. Or­bán narcizmusát mélyen sérti, megseb­­zi a vereség. Azt elismerni, sőt felfogni és megérteni is képtelen, és mivel a de­mokráciához illő egyéb, tömegeket meggyőző argumentumai nincsenek, a szélsőjobboldali félelemkeltés húrjai­ba csap. Csakhogy mindez a félelem saját ma­gában gerjed. Ránk csak megpróbálja kivetíteni. Pszichológiailag úgy mond­juk, projiciálja (kivetíti) félelmeit. Mert csak ezzel képes elhitetni magával vélt igazát és vélt erejét. De azért az éjszakái nyugtalanok lehetnek. Meg is tudom ér­teni, már csak az alábbiak miatt is. Ugyanis már régen a Fideszben fo­galmazódott meg az a jogos félelem, hogy a hatalom elvesztése után bizo­nyos közpénzekről, köztörvényes csele­kedetekről számot kell adni. Számukra - mint ahogy az egyik prominens ki is mondta - vagy a győzelem, vagy a bör­tön következhet. Persze ebben is, mint mindig, magukból indulnak ki. A szocia­lista kormány csak a törvénytelensé­gek kivizsgálásában adna szabad kezet az igazságszolgáltatásnak. Orbán Vik­tornak és „tettestársainak" pontosan annyi joga marad, mint minden ma­gyar állampolgárnak. Igaz, több egy hajszálnyival sem. Valószínűleg ez nyugtalanítja is kel­lőképpen. Mert elképzelhető, hogy el kellene számolni szőlőhegyek, szántó­földek, bányák, székházak tulajdonjo­gáról és megszerzésük körülményeiről, közbeszerzés nélküli autópályáról, ál­lami szintre emelt korrupcióról, a hi­teltelen közmédiákról, állami pénzen finanszírozott kormánylapokról. Szá­nalmas volt szemlélni a kormányszóvi­vőt, aki­­ Kuncze és Medgyessy felhí­vására, miszerint a kormány ne írjon alá nagy értékű megrendeléseket az el­következendő két hétben­­, kínjában csak azt tudta mondani, példázva a csúsztatás magasiskoláját, hogy­ az előző kormány is áprilisban írta alá a metrószerződést. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy a választásoknak akkor, 1998- ban első és második fordulója is má­jusban volt, most pedig a második for­duló előtt vagyunk. Azt hiszem, és re­mélem, hogy a kommuniká­ció hazug­ságának, ferdítésének és csúsztatásá­nak ezt a gyöngyszemét utoljára vol­tunk kénytelenek zsebre vágni. Egytől azonban meg kell kímélni mindenkit. Az általuk bevezetett és al­kalmazott boszorkányüldözéstől nem kellene tartania senkinek. Nem szállná meg Orbánék földbirtokait az APEH- kommandó. Simicska Lajosnak sem kell külföldre távoznia. (Úgyis megta­lálják.) A törvényes, független, magyar igazságszolgáltatás feladata lenne ezek megoldása, nem a kormányé. Az azonban biztos: felelős politikus nem játszhat ilyen felelőtlenül a tűzzel. Pedig most Orbán félelmében és két­ségbeesésében ezt teszi. És ezt szándé­kozik tenni szombaton is, és még ki tudja hányszor és hol? És lehet, hogy azokon már a köztár­sasági elnök is ott lesz? Most még csak a felesége ment el pártnagygyűlésre, azt hiszem, a demokráciában teljesen szo­katlan és meg nem engedhető módon. Minden magyar köztársasági elnökének felesége hitet tett egyik politikai párt mellett! Jézus Mária! Hová jutottunk? De, tegyék csak! Sem idehaza, sem külföldön nem fogják szó nélkül hagy­ni. Ez a beszéd sajnos Európából való kiiratkozásunkat jelentette. De mi, akik mindenképpen demokratikus változá­sokat és európai uniós csatlakozást akarunk ne hagyjuk magunkat megfé­lemlíteni. Örüljünk neki, hogy ők fél­nek. És ha április 21-én mindenki meg­erősíti szavazatával a kormányváltást, nincs is mitől félnie senkinek, aki tisz­tességesen élt és dolgozott az elmúlt évek alatt. Veér András Útszéli hangon J NÉPSZAVA ALAPÍTVA 1873-BAN Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: HORVÁTH ISTVÁN ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Rovatvezetők: Politika: LÁSZLÓ BOGLÁR. Társadalom és kultúra: MUZSLAI KATALIN. Gazdaság: LÉNÁRT ATTILA, VÉRTES CSABA (vezető szerkesztő), Külföld: KISS ANDREJ, Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA, Publicisztika: VERESS JENŐ, Sport: BALLAI ATTILA, Szép Szó: BOROS ISTVÁN , Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadó: NSZ 1999 RL, Felelős kiadó: FISCH GÁBOR LÁSZLÓ vezéigazgató ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Hirdetési igazgató: PAJLÓCZ JÚLIA ■ Marketingigazgató: MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST. PF. 4. Telefon: 477-9000, központ telefax: 477-9020 ■ Titkárság: 477-9039, telefax: 477-9038 ■ Rovattelefonok: belföld 47­7-9005, külföld 477-9007, gazdaság 477-9009, lapszerkesztő 477-9011 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail dm): nepsz­a@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Internet URL-cm: http:/wwww.rjepszava.hu Országosan ausztja a LAPKER Rt ■ Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt LH.I.-nél (levélcím: 1846 Bp.), a kerületi ügyfélszolgálati irodákban, a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR 1089 Bp. Orczy tér 1., levélcim: 1900 Bp.), vidéken a postahivatalokban közvetlenül és postautalványok valamint átutalássá a Postabank Rt 11991102, HELÍR 021-02799 pénzfor­galmi jelzőszám­a. Külföldre előfizethető a HELÍRNÉL a fenti címen, illetve bankszámlaszámon, valamint megrendelhető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70., fax: (361)206-1921, email: hunpress@datanet.hu.­­ Előfizetési dj egy hónapra 1498 Ft, negyed évre 4494 R, fél évre 8988 R, egy évre 17 976 Ft Előfizethető továbbá közvetlenül a Kiadónál minimum negyed évre. vFotd­ Nyomás: Szikra Lapnyomda RL ■ Felelős vezető: BALOGH ÁDÁM vezérigazgató ■ interneteim: www.szilvalapnyomda.hu, e-mail: szikra.keringh@szikralapnyomda.hu ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti VÉLEMÉNY 2002. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK 7 Magyarország, vigyázz! Egy választási kampányban az természetes, hogy a jelenlegi legnagyobb kormány­párt elnöke, Pokorni Zoltán választási nagygyűlésen látja „vendégül”­­ a Polgári Összefogás budai képviselőjelöltjeinek rendezésében, a Testnevelési Egyetemen­­ Orbán Viktor miniszterelnököt. Még az is természetesnek mondható, hogy a hely­színen már a program kezdete előtt fél órával hömpölyög a kokárdás tömeg. Talán még azt is el lehet fogadni, hogy a környéken megbénul a közlekedés, hogy a villamosok sem járnak. Hiszen Buda minden részéből hatalmas csapatok indultak, hogy meghallgathassák a miniszterelnök kampánybeszédét - ha máshol nem, az utcán. A rendezők ugyanis behangosították szinte az egész Alkotás utcát. Mindezek után mi sem természetesebb, mint hogy hatalmas ováció fogadta az este negyed nyolc körül érkező kormányfőt, s azon sem lehet csodálkozni, hogy az est fényét maga Kovács Kokó István is emelte. Az azonban már nem tekinthető természetesnek, hogy a miniszterelnököt éltető tömeg egyszer csak elkezd erőt demonstrálni. Hogy szembejövőket inzultálnak pusztán azért, mert nem viselnek kokárdát, hogy kirángatnak kocsijukból embereket, mert nem politikai kampányon akarnak részt venni, csupán folytatni szeretnék útjukat. Arról nem kaptunk hírt, hogy kirakatokat is betörtek volna, de hát a Testnevelé­si Egyetem környéke nem az a kifejezett bevásárlónegyed. A „kristályéjszakánál" még nem tartunk... A jelek viszont arra mutatnak, hogy elszabadultak a fékek. A polgári viselkedés normáit a törzsi háború szabályai váltották fel. A társadalom elvi megosztottságát a hatalom mai birtokosai megpróbálják a gyakorlatba is átültetni. Utat engednek a gyűlöletnek. Saját gyűlöletüknek. Amikor a politika az utcát is eluralja, akkor már nem politika többé. Legfeljebb politika „más eszközökkel", amint a háborúban is éppen ezen „más eszközök" jut­nak főszerephez. A nyámnyila civil pedig ilyenkor összerezzen, és félni kezd „az utca népétől . Az „utca népe” kedd este is erőt demonstrált, s vélhetően szombaton is ez a cél­ja. Ez olyannyira nem találgatás, hogy maga Csurka jelentette ki szerdán: „Ami tegnap történt a Testnevelési Egyetemen és az Alkotás utcában a mi aktív részvé­telünkkel, az remény arra nézve, hogy nem hiábavaló feladatra vállalkozunk, a MIÉP a szombat délutánra bejelentett nagygyűlést is támogatja.” A Fidesz, amely az urnák lezárta utáni első hökkenetében visszamenőleg is fö­lösleges riogatásnak minősítette a MIÉP-pel kötendő esetleges koalíciót - mivel a párt be sem jutott a parlamentbe -, most már nem foglalkozik semmiféle elhatáro­lódással. Várja a MIÉP szavazatait. Nagyon-nagyon várja. Hiszen most már - úgy érzi - csak az „utca népe” tarthatja benn a hatalomban. A huszadik század sok és borzalmas példát kínált arra, mivé válik az élet, ha a politika randalírozni kezd. Thomas Mann ilyen pillanatban mondta: „Európa, vigyázz!” Ma azt mondaná: Magyarország, vigyázz! Gyémánt Mariann A költészet napja Pápai Gábor rajza

Next