Népszava, 2002. április (130. évfolyam, 76–100. sz.)
2002-04-11 / 84. szám
NÉPSZAVA Németh Péter Politikai ostromállapot A Fidesz négy csapásiránya - írtuk e helyütt tegnap a vezető kormánypárt kampánystratégiá-ját elemző cikkünkben. Az élet azonban sokkal gyorsabban pörög most, a választások idején; azok a megállapítások, amelyek írásunkban szerepeltek, kedd estére lényegében aktualitásukat veszítették. Az alapmotívum, azaz a szembenállásra és megosztásra alapuló politizálás megmaradt, csak egészen másként, mint ahogy azt kedden délután még feltételeztük. Pedig ekkorra már akadtak jócskán előjelek, olyan előjelek, amelyek a választási kampány utolsó két hetét a legélesebb konfrontáció irányába viszik. Közhivatalokból küldtek e-maileket, hogy milyen suttogó propagandával - részben igaz, de többségében igaztalan vádakkal - kell befeketíteni az ellenzéket. A suttogó propagandából aztán nagyon is hangos kiáltás lett. Orbán Viktor a TF-en éppen ezeket az „érveket” használta, meghirdetve a totális támadást az MSZP és az SZDSZ ellen. Az akció eredményesebbé tételéhez bevetette a Magyar Televíziót, a Duna Televíziót és a Magyar Rádiót, a Pannon Rádió is élőben közvetített - szóval gondoskodott arról, hogy beszéde minél gyorsabban minél több emberhez eljusson. (Csak közbevetett gondolatként: a közszolgálati televíziók és a rádió kedden a közszolgálatiság írmagját is végképp kiirtotta az intézményből, mondhatnánk egy logikus folyamat eredményeként, ám mégiscsak váratlanul. Ugyanis Orbán nem miniszterelnöki, hanem egyértelmű kampánybeszédet tartott. Kiszivárgott hírek szerint akadt olyan szakember, aki tiltakozott a közvetítés ellen, etikátlannak és törvénysértőnek tartva azt, de hiába. Hiába, mert direktté vált az irányítás a tévében, a rádióban nem műsorvezetők és szerkesztők dolgoznak, hanem katonák, akik végleg besoroztattak. Frontkatonákká váltak, visszavonhatatlanul.) Orbán tehát harci helyzetet hirdetett. Az utcára vitte az embereket, híveit, s mint jelezte, ezt is fogja tenni a választásokig hátralévő időben. Tömeget, erőt, demonstrációt akar, hogy elhitesse: a többség az ő oldalán áll. Beszédében olyan elemeket használt, amelyeket eleddig többnyire Csurkától vagy Kövértől hallhattunk csak, egyszerre fölfüggesztette évek óta gyakorolt prezidenciális szerepét, s olyan vezérré változott át, aki harcba szólítja az embereket. Mindent és mindenkit megmozgat, aki az irányítása alá tartozik, még azokat is, akik hivatalosan nem a kormánytól függően végzik munkájukat. Olvashatták az illetékesek nyilatkozatát a területfoglalási engedély kérésének elmara-Nem túlzás, ha azt állítjuk: ilyen éles helyzet még nem alakult ki a szabad Magyarországon, mint most. És ha a miértre keressük a választ, nehezen találunk racionális érveket. Hiszen egy demokratikus országban a legtermészetesebb dolgok közé tartozik a választás dásáról; azt állították, hogy erre nem is lett volna szükség, hiszen a rendezvényre zárt helyen került sor. Csakhogy az utcai kihangosítókat már napközben fölszerelték, hogy az odaszervezett vagy magától odasereglő tömeg is jól hallhassa a Fidesz vezéralakjának beszédét. Aki kedden olyan határt lépett át, amely sokakban félelmet kelt. Nem véletlen, hogy szerdán már többen azért aggódtak: lesz-e itt második forduló? Hajlandó-e vajon elfogadni a Fidesz-vezetés a választói akaratot, illetve kiteszi-e magát még egyszer az esetleges kudarcnak? Amit kedd este, s azóta minden fideszes megszólalótól hallhattunk, ad okot az aggodalomra. Embernyúzó, hazaáruló, csak a nagytőke érdekeit szolgáló, az embereket nyomorba és kitaszított helyzetbe taszító párttá stilizálták a mai ellenzéket, akiknek országlása a magyarság tönkretételét hozza el. Az ellenségkép gyártása olyan szintre emelkedett, amelyben a különböző pártállású emberek már semmiképpen nem férhetnek meg egy hazában. Orbán egyértelművé tette azt, amit már korábban is hangoztatott: a hatalom megtiltása fontosabb, mint az Európai Unióba való felvételünk. Nem túlzás, ha azt állítjuk: ilyen éles helyzet még nem alakult ki a szabad Magyarországon, mint most. És ha a miértre keressük a választ, nehezen találunk racionális érveket. Hiszen egy demokratikus országban a legtermészetesebb dolgok közé tartozik a választás. Az embereknek az a lehetősége, hogy döntsenek: megtartják a kormányukat vagy újat akarnak. Az is természetes, hogy a pártok a kampányban élesebben fogalmaznak, keményebben, olykor igaztalanul bírálják ellenfeleiket. Az azonban már korántsem természetes, hogy politikai ostromállapot alakuljon ki, hogy élethalál, lét-nemlét kérdésévé váljon a választás. Azt mondtuk, s ez volt az általános vélemény: az első forduló előtti kampány durva volt. Ma azt kell mondanunk: úriemberek párharca volt. Kiváltképp a pártelnöki és miniszterelnök-jelölti vita. Azt hihettük e két disputa után: vezetői szinten már ügyelnek a hangnemre, ügyelnek arra, hogy mintát mutassanak az országnak, lám így is lehet. Úgy látszik, nem lehet. Az első forduló váratlan eredménye, a szocialisták győzelme, a kormányváltást előrevetítő szavazatarány ledobatta az eddig viselt álarcot. Orbán maga hangsúlyozta: kampányában soha ki nem ejtette az ellenfél nevét, nem foglalkozott annak múltjával és programjával. Feltehetően azért nem tette, mert maga is elhitte a közvélemény-kutatások előrejelzéseit. Azt, hogy a Fidesz kényelmes győzelmet arat. Nincs szükség, vélték, a hangnem élesítésére, a választók többsége mellettük áll. Még a vasárnap esti első nyilatkozatok, amelyek a közvélemény-kutatók eredményein alapultak, is elégedettséget és nyugalmat, kellően szerény triumfálást tükröztek. Sőt, a valós eredmények ismeretében is higgadt maradt Orbán, s bár lelkesítő, a többieket feltüzelő beszédet mondott, ennél azonban nem ment tovább. A hétfői, kora délutáni híradások is arról szóltak: nincs miért változtatni a kampánystratégián. Késő délutánra azonban minden megváltozott. Ma már ott tartunk, hogy az MSZP szavazói bűnözők, Fidesz-prominensek nyilatkozatai szólnak arról, hogy az előzetes letartóztatásban lévők csaknem teljes egészében a szocialistákra szavaztak. Vagyis valóban nem számít már az állítások igazságtartalma - hiszen honnan tudhatná bárki, hogy a titkos szavazáson ki kire adta voksát -, egy a lényeg: támadni kell. Orbán Viktor sportember hírében áll. Olyan sportemberében,, aki, bár hatalmas küzdő, mindent megtesz a siker érdekében, de veszíteni is tud. Ami most történik, épp az ellenkezőjét sugallja. Félő, hogy késő ideírni a futballrajongóknak kitalált szlogent: szurkolj, ne háborúzz. Orbán Viktor bevetette magát a kampányba. Azonnal utcára is vitte az embereket, és gyújtó hangon hirdeti hazugságait, feltételezéseit a kissé hűvös tavaszi este nagyszámú áhítatos közönsége előtt. Mert mit is hirdet? És hogyan? Valahogy így. A szocialista kormánnyal a nagytőke és a pénztőke veszi át a hatalmat az országban. Figyeljük meg: jelzőket egyelőre nem tett a szavak elé - így aztán a mondanivaló értelmetlen is. De meggyőződésem, hogy csak napok kérdése, és megjelennek Orbán gondolkodásában a már régen kikristályosodott elméletek, a már régen megfogalmazott jelzős szerkezetek, amit mindeddig - helyette - csak Csurka mondott ki. Most rá fog kényszerülni Orbán, hiszen előretolt és folyamatosan megvédett „ odamondogatóját" a magyar szavazók a helyére tették, azaz az enyészetnek adták. Figyeljék meg, kedves olvasók, csak napok kérdése, hogy Orbán szájából kemény, nacionalista jelszavak fognak elhangzani lépten nyomon, idegenszívűekről, hazaárulókról, bolsevistákról. Rákosi óta nem emlékszem egy másik párt programjának ilyen demagóg és hazug módon történő, aljas meghamisítására, rémhírek - gázár, diákhitel, lakáshitel - terjesztésre, az emberek érzelmeinek, félelmeinek előhívására. A sarokba szorított ember kétségbeesett támadása, a csapoló tömeg harsánysága a diktatúrákban megszokott magaslatokra emelte az est szónokát, aki saját szavaitól megrészegülve egyre harsányabban és talajt vesztetten kísérelte meg megfélemlíteni a szocialistákra szavazó nyugdíjasokat, diákokat, fiatalokat, egyszóval mindenkit. De ez a szónoklat egyúttal mindent el is árul Orbán és Wermer, Pokorni és Rogán, Bayer és Lovas, Tőkéczky és Kövér, Bencsik és Járai Judit gondolkodásáról. Egy tőről, egy korhadó nacionalista, fasiszta tőről származik ugyanis mindegyik. Megfélemlíteni, rémhíreket terjeszteni, suttogó propagandával környezetszennyezni, híreket meghamisítani fasiszta diktatúrákra jellemző vagy a bolsevista diktatúra legocsmányabb napjaira emlékeztet. Ebbe az ócska köpenybe bújt Orbán kedden este, és mi tagadás, látszólag igenis jól érezte magát benne. Úgy tűnt, teljesen testre szabott számára. A beszédet hallva azt akár Csurka is elmondhatta volna (igaz, akkor az alany és állítmány a magyar nyelv szabályai szerint lett volna egyeztetve). Csurka mostani - és remélhetőleg végleges - hiányát Orbán 48 óra alatt volt képes pótolni. Csurka, mint afféle megrögzött kártyás, lóversenyző, dramaturgiában járatos személy, képes veszteni. Letörli a táblát és kicsit szomorkásan kijelenti: számunkra a választás véget ért. Orbán narcizmusát mélyen sérti, megsebzi a vereség. Azt elismerni, sőt felfogni és megérteni is képtelen, és mivel a demokráciához illő egyéb, tömegeket meggyőző argumentumai nincsenek, a szélsőjobboldali félelemkeltés húrjaiba csap. Csakhogy mindez a félelem saját magában gerjed. Ránk csak megpróbálja kivetíteni. Pszichológiailag úgy mondjuk, projiciálja (kivetíti) félelmeit. Mert csak ezzel képes elhitetni magával vélt igazát és vélt erejét. De azért az éjszakái nyugtalanok lehetnek. Meg is tudom érteni, már csak az alábbiak miatt is. Ugyanis már régen a Fideszben fogalmazódott meg az a jogos félelem, hogy a hatalom elvesztése után bizonyos közpénzekről, köztörvényes cselekedetekről számot kell adni. Számukra - mint ahogy az egyik prominens ki is mondta - vagy a győzelem, vagy a börtön következhet. Persze ebben is, mint mindig, magukból indulnak ki. A szocialista kormány csak a törvénytelenségek kivizsgálásában adna szabad kezet az igazságszolgáltatásnak. Orbán Viktornak és „tettestársainak" pontosan annyi joga marad, mint minden magyar állampolgárnak. Igaz, több egy hajszálnyival sem. Valószínűleg ez nyugtalanítja is kellőképpen. Mert elképzelhető, hogy el kellene számolni szőlőhegyek, szántóföldek, bányák, székházak tulajdonjogáról és megszerzésük körülményeiről, közbeszerzés nélküli autópályáról, állami szintre emelt korrupcióról, a hiteltelen közmédiákról, állami pénzen finanszírozott kormánylapokról. Szánalmas volt szemlélni a kormányszóvivőt, aki Kuncze és Medgyessy felhívására, miszerint a kormány ne írjon alá nagy értékű megrendeléseket az elkövetkezendő két hétben, kínjában csak azt tudta mondani, példázva a csúsztatás magasiskoláját, hogy az előző kormány is áprilisban írta alá a metrószerződést. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy a választásoknak akkor, 1998- ban első és második fordulója is májusban volt, most pedig a második forduló előtt vagyunk. Azt hiszem, és remélem, hogy a kommunikáció hazugságának, ferdítésének és csúsztatásának ezt a gyöngyszemét utoljára voltunk kénytelenek zsebre vágni. Egytől azonban meg kell kímélni mindenkit. Az általuk bevezetett és alkalmazott boszorkányüldözéstől nem kellene tartania senkinek. Nem szállná meg Orbánék földbirtokait az APEH- kommandó. Simicska Lajosnak sem kell külföldre távoznia. (Úgyis megtalálják.) A törvényes, független, magyar igazságszolgáltatás feladata lenne ezek megoldása, nem a kormányé. Az azonban biztos: felelős politikus nem játszhat ilyen felelőtlenül a tűzzel. Pedig most Orbán félelmében és kétségbeesésében ezt teszi. És ezt szándékozik tenni szombaton is, és még ki tudja hányszor és hol? És lehet, hogy azokon már a köztársasági elnök is ott lesz? Most még csak a felesége ment el pártnagygyűlésre, azt hiszem, a demokráciában teljesen szokatlan és meg nem engedhető módon. Minden magyar köztársasági elnökének felesége hitet tett egyik politikai párt mellett! Jézus Mária! Hová jutottunk? De, tegyék csak! Sem idehaza, sem külföldön nem fogják szó nélkül hagyni. Ez a beszéd sajnos Európából való kiiratkozásunkat jelentette. De mi, akik mindenképpen demokratikus változásokat és európai uniós csatlakozást akarunk ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Örüljünk neki, hogy ők félnek. És ha április 21-én mindenki megerősíti szavazatával a kormányváltást, nincs is mitől félnie senkinek, aki tisztességesen élt és dolgozott az elmúlt évek alatt. Veér András Útszéli hangon J NÉPSZAVA ALAPÍTVA 1873-BAN Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: HORVÁTH ISTVÁN ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Rovatvezetők: Politika: LÁSZLÓ BOGLÁR. Társadalom és kultúra: MUZSLAI KATALIN. Gazdaság: LÉNÁRT ATTILA, VÉRTES CSABA (vezető szerkesztő), Külföld: KISS ANDREJ, Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA, Publicisztika: VERESS JENŐ, Sport: BALLAI ATTILA, Szép Szó: BOROS ISTVÁN , Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadó: NSZ 1999 RL, Felelős kiadó: FISCH GÁBOR LÁSZLÓ vezéigazgató ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Hirdetési igazgató: PAJLÓCZ JÚLIA ■ Marketingigazgató: MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST. PF. 4. Telefon: 477-9000, központ telefax: 477-9020 ■ Titkárság: 477-9039, telefax: 477-9038 ■ Rovattelefonok: belföld 477-9005, külföld 477-9007, gazdaság 477-9009, lapszerkesztő 477-9011 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail dm): nepsza@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Internet URL-cm: http:/wwww.rjepszava.hu Országosan ausztja a LAPKER Rt ■ Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt LH.I.-nél (levélcím: 1846 Bp.), a kerületi ügyfélszolgálati irodákban, a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR 1089 Bp. Orczy tér 1., levélcim: 1900 Bp.), vidéken a postahivatalokban közvetlenül és postautalványok valamint átutalássá a Postabank Rt 11991102, HELÍR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszáma. Külföldre előfizethető a HELÍRNÉL a fenti címen, illetve bankszámlaszámon, valamint megrendelhető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70., fax: (361)206-1921, email: hunpress@datanet.hu. Előfizetési dj egy hónapra 1498 Ft, negyed évre 4494 R, fél évre 8988 R, egy évre 17 976 Ft Előfizethető továbbá közvetlenül a Kiadónál minimum negyed évre. vFotd Nyomás: Szikra Lapnyomda RL ■ Felelős vezető: BALOGH ÁDÁM vezérigazgató ■ interneteim: www.szilvalapnyomda.hu, e-mail: szikra.keringh@szikralapnyomda.hu ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti VÉLEMÉNY 2002. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK 7 Magyarország, vigyázz! Egy választási kampányban az természetes, hogy a jelenlegi legnagyobb kormánypárt elnöke, Pokorni Zoltán választási nagygyűlésen látja „vendégül” a Polgári Összefogás budai képviselőjelöltjeinek rendezésében, a Testnevelési Egyetemen Orbán Viktor miniszterelnököt. Még az is természetesnek mondható, hogy a helyszínen már a program kezdete előtt fél órával hömpölyög a kokárdás tömeg. Talán még azt is el lehet fogadni, hogy a környéken megbénul a közlekedés, hogy a villamosok sem járnak. Hiszen Buda minden részéből hatalmas csapatok indultak, hogy meghallgathassák a miniszterelnök kampánybeszédét - ha máshol nem, az utcán. A rendezők ugyanis behangosították szinte az egész Alkotás utcát. Mindezek után mi sem természetesebb, mint hogy hatalmas ováció fogadta az este negyed nyolc körül érkező kormányfőt, s azon sem lehet csodálkozni, hogy az est fényét maga Kovács Kokó István is emelte. Az azonban már nem tekinthető természetesnek, hogy a miniszterelnököt éltető tömeg egyszer csak elkezd erőt demonstrálni. Hogy szembejövőket inzultálnak pusztán azért, mert nem viselnek kokárdát, hogy kirángatnak kocsijukból embereket, mert nem politikai kampányon akarnak részt venni, csupán folytatni szeretnék útjukat. Arról nem kaptunk hírt, hogy kirakatokat is betörtek volna, de hát a Testnevelési Egyetem környéke nem az a kifejezett bevásárlónegyed. A „kristályéjszakánál" még nem tartunk... A jelek viszont arra mutatnak, hogy elszabadultak a fékek. A polgári viselkedés normáit a törzsi háború szabályai váltották fel. A társadalom elvi megosztottságát a hatalom mai birtokosai megpróbálják a gyakorlatba is átültetni. Utat engednek a gyűlöletnek. Saját gyűlöletüknek. Amikor a politika az utcát is eluralja, akkor már nem politika többé. Legfeljebb politika „más eszközökkel", amint a háborúban is éppen ezen „más eszközök" jutnak főszerephez. A nyámnyila civil pedig ilyenkor összerezzen, és félni kezd „az utca népétől . Az „utca népe” kedd este is erőt demonstrált, s vélhetően szombaton is ez a célja. Ez olyannyira nem találgatás, hogy maga Csurka jelentette ki szerdán: „Ami tegnap történt a Testnevelési Egyetemen és az Alkotás utcában a mi aktív részvételünkkel, az remény arra nézve, hogy nem hiábavaló feladatra vállalkozunk, a MIÉP a szombat délutánra bejelentett nagygyűlést is támogatja.” A Fidesz, amely az urnák lezárta utáni első hökkenetében visszamenőleg is fölösleges riogatásnak minősítette a MIÉP-pel kötendő esetleges koalíciót - mivel a párt be sem jutott a parlamentbe -, most már nem foglalkozik semmiféle elhatárolódással. Várja a MIÉP szavazatait. Nagyon-nagyon várja. Hiszen most már - úgy érzi - csak az „utca népe” tarthatja benn a hatalomban. A huszadik század sok és borzalmas példát kínált arra, mivé válik az élet, ha a politika randalírozni kezd. Thomas Mann ilyen pillanatban mondta: „Európa, vigyázz!” Ma azt mondaná: Magyarország, vigyázz! Gyémánt Mariann A költészet napja Pápai Gábor rajza