Népszava, 2002. április (130. évfolyam, 76–100. sz.)
2002-04-15 / 87. szám
4 2002. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ BELFÖLD Választási kampány zajlik Isten házában Egy névtelen pártért imádkoztak a hívők Pasaréten, Szentendrén, a Margit körúton és a Bazilikában Vasárnap minden katolikus templomban felolvasták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét. Mivel az egyház tiszteletben tartja hívei szabad döntését, a körlevél nem nevez meg pártot. De azt azért világossá teszi: a második fordulóban csak olyan jelölteket szabad támogatni, akiknek a pártja is garancia arra, hogy a keresztény értékek nem fognak hiányozni a továbbiakban sem a kormány munkájából. Munkatársaink vasárnap délelőtt miséken vettek részt. NÉPSZAVA-összeállítás Férfiak és nők, idősek és fiatalok, szülők és egyedülállók, kokárdások és kokárda nélküliek töltik meg vasárnap délben a Pasaréti úti templomot. Ki az oszlopnak támaszkodva áll, ki a padsorokban ül, ki a bejáratnál szorong. Egy valami közös bennük: figyelnek, hallgatják, amikor kell, mormolják a melegséget, szeretetet és bátorítást sugárzó pásztor szavait. Felállnak, majd leülnek, térdre ereszkednek, keresztet vetnek, magukba mélyednek, imádkoznak. Hallgatják a múlt heti bibliai történet folytatását, Jézus Krisztusról, a fel nem ismert, majd megtagadott, keresztre feszített és feltámadott Jézus Krisztusról. A hitről, a szeretetről, a bölcsességről, s mindenek előtt a megbocsátásról. - Nem szoktam politizálni - vált hirtelen a plébános most azonban ne-m t-e-h-e-t-e-k mást. Az elmúlt hetek eseményei olyannyira az emberek hétköznapjaivá váltak, akárcsak az eső, még ha esernyőt tartunk is a fejünk fölé, ha lenézünk a lábunkra, látjuk: igencsak esik. Nem lehet elmenni szó nélkül az elmúlt időszak történései mellett - tesz „rövid” politikai kitérőt a katolikus templom plébánosa. - Az országot megosztja, kettéválasztja a politika, hangzik el sok helyütt - fűzi tovább a gondolatot. - Az egységet viszont nem külső dolgok jelzik és teremtik, hanem az, ami belülről fakad. A szeretet. Annak idején nyúl kicsit vissza a kereszténység gyökereihez a lelki vezető, amikor egy alig tízezres csoport érkezett Rómába, nem szerették, de még csak nem is kedvelték, épphogy megtűrték őket. Mindaddig, amíg a gyűlölet be nem fészkelte magát a városba. Akkor kezdetét vette a keresztényüldözés. - A mostanra kialakult helyzetet sem tudja másként éreztetni, megértetni a plébános, csak mint a biblia történeteit, konkrét, hétköznapi eseményeken keresztül. -A hit az elmúlt 50 évben semmit sem változott. Csupán annyi a különbség, hogy most bárki kimondhatja a véleményét. - A változást talán saját történetem mutatja meg legjobban. A plébános az ötvenes évekről beszél, s a fekete autókról... - Ma szerencsére már nem jön fekete autó - nyugtat meg mindenkit a pap. - Ma mindenki bátran, nyugodt szívvel vállalhatja: igen, én keresztény vagyok, így gondolkodom, nevelem a gyermekeim, dolgozom és élek. Másként nem is tehetem. Egy keresztény ember pedig nem választhat, nem dönthet más élet mellett, hiszen nem is képes rá. Mint ahogy a szociáldemokrata vagy a liberális is lelke mélyéig meg van győződve a maga igazságáról, értékeiről - találja meg az összefüggéseket az atya. - Aki pedig nem így tesz - vonja le a végkövetkeztetést -, annak hite, meggyőződése nem elég erős és mély. Nem igaz keresztény - zárja le a világ legtermészetesebb hangján a félórás kitérőt. Folyamatosan fürkészem az arcokat, próbálom kiolvasni a tekintetekből, kihez hogyan jutnak el a mondatok. Semmit sem látok. „Hiszek egy Istenben, mindenható atyában, Jézus Krisztusban, ő egyszülött fiában..kezdődik a közös ima. Ki halkan, ki hangosabban, hamisan vagy hangtalanul mormolja, mint hosszú évek óta bármely vasárnapon. Kilépünk a templomkapun, a levegő lehűlt, felfrissít. Egy középkorú házaspár mögött haladok. Az előttem lévők nemigen szólnak egymáshoz, a mise egyetlen hangos gondolata jut csak el hozzám: „Nagyon lassan tért a lényegre.” * Vasárnap újra jelen volt a névtelen párt a templomokban. A Szent András iskolában történtekről elhíresült Szentendrén is, ahol a Péter-Pál Templomban a 9 órás misén többször is hallhatták a hívek: küldetés a keresztény értékek megőrzése és terjesztése. A Fidesz nevét véletlenül sem ejtette ki a pap, de a püspöki konferencia levele, amelyet vasárnap újfent felolvasott, világosan rámutat, melyik az a párt, amely a legtöbbet teszi a keresztényekért és amelyre szavazni kell. A főként gyerekekből és szülőkből álló, többnyire kokárdákkal érkező szentendreiek vaskos papírkupacot találtak a templomban a bejárat közelében. A szentendrei Római Katolikus Egyházközség áprilisi tájékoztatója arról a Magyarországot átfogó imamozgalomról tudósít, amely 8-án, hétfőn, reggel, a választások első fordulója után kezdődött el. A fogalmazvány az április 7-én történteket a nagypénteki kereszthalálhoz hasonlítja, amely megtörte a kishitű emberek erejét, „de az ilyen nehéz pillanatok azért kegyelmi pillanatok, mert csak ilyenkor tudjuk bizonyítani Istennek mély hűségünket.” A keddi naptól két héten át száll a templomokban, engesztelő közösségekben és magánszemélyek szájából a fohász a választásokon való isteni akarat megvalósulásáért. Ez az imalánc futótűzként terjed az egész országban kelettől nyugatig, északtól délig egyaránt. Az írásos tájékoztató azt sugallja, hogy a Fidesz-hívek akarata egyenlő Isten akaratával. Akik így gondolják, április 19-én, pénteken este virrasztáson vehetnek részt a templomban Magyarországért. Reménytelen kísérletet tettünk arra, hogy néhány hívőtől megkérdezzük: miből gondolják, hogy Isten egy a jobboldali politikai erőkkel? A megkérdezettek némán elfordultak. Tényleg, mit lehet erre válaszolni? * A Margit körúti templomban a Magyar Katolikus Püspöki Kar felhívását olvasta fel Ottmar atya az evangélium után, majd azt követően elmondta aggodalmait az ország jövőjét illetően. Ottmár atya nem érti, mi történt ebben az országban, bár az olimpiai bajnoknővel beszélgetve tudatosult benne, hogy az győz, aki a végén győz. Ennek ellenére nagyon fél, hogy az istentelenek kezére jut ez az ország, abba pedig ő belehal. Azt ugyanis nem lehet túlélni, hogy a sok nagyszerű törekvésnek most egyszerre vége szakad és a bűn, a sötétség terjed el Magyarországban. Abban az országban, ahol ezer évvel ezelőtt már egyszer győzött a kereszténység, most veszedelem fenyeget mindent. Most viszont nagy baj van, Ottmár atya sem érti, hogy történhetett meg múlt vasárnap mindaz, ami megtörtént. A hitetlenek előtérbe kerültek. Azt viszont tudja, hogy Isten kiírtja az ilyen embereket. Ottmár atya szombat óta ismét reménykedik és sűrűn gondol a bajnoknő szavaira. Ha mégis a másik fél győz, és az életünk rosszra fordul, azt nem éli túl. Nagyon fontos, hangsúlyozza, hogy ezek a nagyszerű emberek tovább vezethessék az országot. Akkor mindenkinek örömteli lesz az élete és boldogan hagyja majd itt a földi létet és kerül át a túlvilágra. * A Szent István Bazilikában a vasárnapi misére összegyűlt hívők padjait vastag kordon választja el attól a tértől, ahová a turisták özönlenek vasárnaponként, videóval, fényképezőgéppel. Délelőtt fél tizenegy van. A miséző pap a két emmausi emberről beszél, akik, miután megtapasztalták Jézus feltámadását, hívők lettek. A kordonon innen nagy a mozgás. Egy család kosárban alvó csecsemőt hoz keresztelésre. Fiatal anyuka csitítgat egy sírdogáló apróságot, majd cumit nyom a szájába, aminek a kerek fogantyúja nemzeti színű. Közben japánok, németek tekintgetnek a csodálatos kupola felé. Hol az orgona zeng, hol a prédikáció hangjai zúgnak. A pap felszólítja híveit: menjenek el szavazni és hitük, no meg tapasztalataik alapján voksoljanak. Fonott kosárkákat hurcolnak körbe, gyűlik az adomány. Amikor a kórus elhallgat, a papok egyike újra a mikrofonhoz lép, és szavazásra szólítja fel a híveket, aminek a szempontjait a katolikus egyház körleveléből idézi. Hangsúlyozza, arra kell szavazni, aki segíti a családokat, aki garantálja a szabad vallásgyakorlást, aki az ígéretét be is tartja. Természetesen nevet és pártot nem mondhatok - közli a pap. A tömeg elindul a kijárat felé. A bazilika lépcsőinek tetején kokárdás férfi szórólapot osztogat. - Mi készül itt? - teszi fel a kérdést a nyomtatvány, és hosszan sorolja, miféle „veszély” fenyeget, ha szocialista kormány alakul. Középkorú házaspár baktat lefelé a lépcsőn. Kérdéseim elől udvariasan elzárkóznak. A magányos, negyvenes nő csak anynyit mond: olyankor szokott betérni a bazilikába, amikor nyugtalan a lelke. Hát most az. Fiatal férfi vet rám rosszalló pillantást: az európaiság kereszténység is vagy nem? - kérdez vissza, és elviharzik. Idős úr, bottal. Hogy mit szól a templomi kampányoláshoz? Hát, nem örülök neki - mondja -, Jézus nem pártokban gondolkodott. u. A társadalomnak vége, ha mindent szabad Csányi Vilmos etológus professzor: egyszer majd fanyalogva emlékszünk vissza a mai időkre Csányi Vilmos etológus professzor szerint az ember csoportalkotó tulajdonsága 100 ezer évvel ezelőtt alakult ki. A Föld hatmilliárd lakója ma bonyolult társadalmi szerveződésekben, laza nagy közösségekben él. De csak azok a sikeres társadalmak, amelyekben minden csoport minden tagja pontosan tudja kötődéseinek hierarchiáját. A tudós azt állítja: ha egy ember akarja megmondani egy ország népének, mit lehet tenni és mit nem, az a társadalom végét jelenti. Szabó Iréné NÉPSZAVA - Mostanában - a választások előtt - elég látványosan mozognak hatalmas tömegek az utcákon. Azt jelenti ez, hogy az ember is - akárcsak az állatok - erősebbnek érzi magát, hogy tömegben van? - Durva egyszerűsítés lenne, ha biológiai, genetikai analógiát keresnénk az emberek és az állatok között magatartásuk különbözőségének megértésére. Kétségtelen, hogy valódi magyarázattal eddig a társadalomtudományok nem szolgáltak. Szerintem akkor kerülünk közelebb az okokhoz, ha azt vizsgáljuk, mi a különbség az állatok és az emberek között. Ha ezt tudjuk, még a magyar választások idején kialakult helyzetet is jobban megértjük. - A tudomány, különösen a genetika újabban épp azt hangsúlyozza, hogy az élővilág tagjai között alig van különbség. - Ez az élőlények alkotóelemeire igaz. Én azonban másról beszélek. Arról, hogy az állatvilág egyedei nem ismernek közösségi vagy csoportérdeket, mindegyik saját fennmaradásáért küzd. Egyedül eszik, egyedül alszik. A kölykökhöz való pozitív viszonyulása ideig-óráig tart. Az embercsoportok működése egyetlen állatcsoport működéséhez nem hasonlít. Azt szoktam mondani, ha egy buszba 150 különféle helyről összegyűjtött csimpánzt bezárnak, nem érkeznek meg élve a végcélhoz, mert az állatok iszonyú agresszívan egymásnak fognak esni. Százötven egymás számára ismeretlen emberrel ilyen nehezen elképzelhető. Az ember csoportlény és minden helyzetben csoportokat alkot. - Mennyire ősi sajátossága ez az embernek? - Ez a tulajdonság körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt alakult ki és eleinte 60-80 ember alkotott összetartozó csoportokat. Ez az evolúciót épp úgy segítette, mint a kultúrák sokszínűségét és a nyelv sokféleségének kialakulását. - Ma is a csoportszellem az emberi kapcsolatok főszervezője? - Feltétlenül. Csak hát Földünkön jelenleg hatmilliárd ember él bonyolult társadalmi szerveződésekben, laza nagy közösségekben. Mindenkinek megvan a maga közösségi hovatartozása, amelybe sokszor véletlenül, muszájból vagy racionális megfontolások alapján, vallási, ideológiai, etikai, etnikai vagy érzelmi okok miatt került. Egy szektában fantasztikusan erős érzelmi kötődés tud kialakulni. Egy lazább, pártalapú szerveződésben az emóciók elvihetnek az agresszivitásig is. A racionalitás szerepe mindig az érzelmi forrásokkal együtt ítélhető meg.A modern társadalmakban az emberek egyszerre sokféle csoporthoz tartoznak. Angliának például nincs olyan lakosa, akinek ne lenne „saját" klubja, ahová rendszeresen eljár. A hovatartozási formák össze is kötnek meg szét is választanak? -A fejlett civilizációs társadalmak között azok a sikeresek, amelyekben a polgárok a „minek tekinted magad” kérdésre gondolkodás nélkül felállítják a hovatartozás hierarchiáját. Akiknek nem okoz gondot, hova tegyék a rangsorban a családjukat, a klubjukat, a hazájukat, a szakmájukat vagy az egyházukat. Normális társadalmakban a hierarchia csúcsán a haza, a nemzet fogalma áll. Nálunk mintha gondok lennének ezzel a hierarchiával... - Magyarországon egész generációk szocializációjából estek ki a hierarchia aljára került nemzeti értékek. Jött a rendszerváltás, ledőltek az ezzel kapcsolatos tilalomfák is. De a baloldal nem ismerte fel, milyen fontos szerepe lehet a nemzeti hovatartozás jelképeinek, a címernek, a koronának, a Himnusznak. Ha ezt a hibát nem követik el, a pártokhoz való hovatartozás kérdése részletkérdés lesz és nem vált ki ellenességet egymás iránt. A jobboldal felelőssége ennél is nagyobb, mert helyre akarta állítani ugyan a hierarchiát, de azzal kezdte: aki velem egyetért, az magyar, a többi idegenszívű. A hierarchiaépítésnek ez a formája a megosztást hozta a társadalom életébe, és ez sehová sem vezet. Egy országot, egy kultúrát nem lehet két részre osztani. Ami most történik, az a legőrültebb dolog, ami velünk 12 év alatt ilyen szempontból történt. Ennek nincs köze ugyanis a befogadó nemzet koncepciójához, amit pedig a baloldalnak és a jobboldalnak egyaránt el kell fogadnia. Nemzetietlen dolog, ha az egy hazában élők egy csoportja a másik csoport nemzeti hovatartozását vitatja. Nagyon jó érzés március 15-én kokárdát viselni, de nem jó, ha valaki a kokárdával különbözőséget akar kifejezni. Nyugaton megkövetelik, hogy a nemzeti jelképeket a legnagyobb tisztelet övezze. „Közszeméremsértő” módon a haza egyetlen szimbólumát sem lehet lejáratni, az erre vonatkozó írott és az íratlan szabályok betartása nem pártfüggő. - Hová vezet az ön szerint, ha az ország egyik fele akarja megmondani a másik felének, hogy mi a helyes? - Ha egy társadalomban mindent szabad, az a társadalom végét jelenti. De az is, ha egy ember akarja megmondani, mit lehet és mit nem. A kultúrák korlátokból állnak, és olyan társadalom még nem volt, ahol a viselkedésnek ne lettek volna külső és belső szabályai. Szerintem a társadalom most tanulja meg, mikor kell kiállni valamiért, mikor kell kompromisszumot kötni valami miatt, mikor kell és mikor nem szabad túlbecsülni a tett és az akarat hatását. A parlamenti választás jó alkalom erre. Szerintem egyébként ma Magyarországon nem ideológiák mentén folyik a vita, hiszen mindenki elfogadta például az EU-csatlakozás fontosságát, ami meghatároz egy viselkedési korlátot. Én abban bízom, hogy néhány évtized múlva fanyalogva gondolunk ezekre a mai időkre. Nemzetietlen dolog, ha az egy hazában élők egy csoportja a másik csoport nemzeti hovatartozását vitatja Mindenkinek megvan a maga közösségi hovatartozása Kedves Testvérek! Elérkeztünk a nemzetünk sorsát és jövőjét döntően meghatározó parlamenti választás második fordulójához. Mint a Magyar Katolikus Egyház felelős vezetői, úgy érezzük, most is meg kell szólalnunk, amint tettük ezt március 17-én, a választás első fordulója előtt. Arra kérjük a katolikus híveket, hogy vegyenek részt mindnyájan a választások második fordulóján, mert ez keresztényi és nemzeti kötelességük. A választás megkönnyítése érdekében megismételjük előző körlevelünk azon pontjait, amelyek segítenek a döntésben, s amelyek figyelembevétele nélkül keresztény ember nem szavazhat felelősen. Arra szavazzunk tehát: - aki védi a teljes életet, a házasság és a család szentségét, biztosítja a többgyermekes családok megélhetését, a gyermekvállalás megbecsülését; - aki óvja fiataljainkat az önromboló, káros szenvedélyektől és segíti a fiatalok lakáshoz jutását, biztosítja a tanulás és továbbtanulás lehetőségét; aki megbecsüli a magyar kultúra értékeit, segíti az egészséges nemzeti öntudat kialakítását, nyitott szívvel, áldozatokat is vállalva fordul a határainkon túl élő magyar testvéreink és a szomszéd népek felé; - aki garantálja a hit- és erkölcsoktatás szabadságát; - aki biztosítja az Egyház szabad működésének lehetőségét; - s akinek programja meg is valósítható. Mint az Egyház vezetői tiszteletben tartjuk híveink szabad döntését, ezért nem nevezhetünk meg személyeket és pártokat. A második fordulóban csak olyan jelölteket támogassunk, akiknek a pártja is garancia arra, hogy a keresztény értékek nem fognak hiányozni a továbbiakban sem a kormány munkájából. Közösen imádkozzunk, hogy a választásokban a Szentlélek megvilágosító kegyelme segítsen mindnyájunkat és felelős döntésünk valóban hazánk javát szolgálja. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Budapest, 2002. április 10-én Felolvasandó április 14-én, minden szentmisén. NÉPSZAVA