Népszava, 2002. április (130. évfolyam, 76–100. sz.)
2002-04-16 / 88. szám
6 2002. ÁPRILIS 16., KEDD 1990-2002 KORMÁNYOK ÉS VÁLASZTÁSOK Áldás, békesség, szavazás Az egyházak voksa nem független attól, hogy kitől kapják az állami támogatást Ugyan az egyházi vezetők érdemi hozzászólása nélkül született meg, de európai mércével mégis igencsak szabadelvűre sikeredett az az egyházi törvény, amely 1990 óta van érvényben Magyarországon. Az elmúlt tizenkét évben mindenesetre az Antall- és az Orbán-kormány igyekezett a saját képére formálni a törvényt - sikertelenül. A közbenső, szocialisták vezette kormány pedig utólagos lelkiismeret-furdalással viszonyult az egyházakhoz. Simon Zoltán NÉPSZAVA A történelmi egyházakat felkészületlenül érte a rendszerváltás. A változások az egyházügyeket sem kerülték el: az új törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházakról az Ellenzéki Kerekasztal mellett született meg, anélkül, hogy az egyházak érdemben hozzászóltak volna. A törvény - amelyet még az utolsó pártállami parlament fogadott el 1990 januárjában - magán viselte a fordulat éveinek liberális eufóriáját. Célja a vallási szabadság érvényre juttatása, a vallási türelem elvének megvalósítása, valamint az egyházaknak az államtól való elválasztása volt. A kétharmados szavazatot igénylő szabadelvű jogszabályt azóta az Antall- és az Orbán-kormány is szerette volna a maga képére formálni, sikertelenül. Ugyancsak még a Németh Miklós vezette kabinet állította helyre a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel. Ez a döntés a későbbi kormányok egyházakkal kapcsolatos magatartására is rávilágít: 90 óta valamennyi kormány kiemelt figyelmet fordított a katolikus egyházzal és Vatikánnal fennálló viszonyra. Kivételezett kapcsolatok A választások előtt a kampányban az egyházak és a vallási ügyek periférikus szerepet játszottak, az egyházi szereplők — úgyis, mint képviselők - azonban megjelentek a politikai életben. A vallási türelem az első demokratikus kormány megalakulását követően alig néhány hónapig tartott. 90 nyarán Andrásfalvy Bertalan miniszter és a hét legnagyobb egyház képviselője megállapodást írt alá a fakultatív vallásoktatásról. Ezzel kitört a vita az állami oktatási intézményekben bevezetendő hitoktatásról, amely egyben az állam ideológiai semlegességéről is szólt, a címerről zajló, indulatos parlamenti szóváltásokhoz hasonlóan. A vita az állam és egyház szétválasztására vonatkozott: szabad-e egy állami iskolában órarendbe állítani az egyházi személyek által végzett hitoktatást? A tantestület tagjává válhat-e a pap tanár? Ki fizesse a hitoktatók bérét: az egyház vagy az állam? A tiltakozások hatására később a megállapodás legfontosabb elemei módosultak: a hitoktatók nem kerültek be a tantestületbe, a hittan nem került be a bizonyítványba, és a hittanoktatás költségeit nem hárították az iskolákra. Hamarosan kialakult azonban a mai gyakorlat, miszerint „szülői igény” esetén (ez akár egy főt is jelenthet) az igazgató köteles az órarendi keretben biztosítani a hitoktatást, miközben a pap tanár fizetését a költségvetés állja. A 2000-2001-es tanévben az államtól egyedül a katolikus egyház erre a célra 1 milliárd 427 millió forintot kapott, amely a hitoktatásra kifizetett költségvetési pénz mintegy 66 százaléka. A hitoktatás ellentmondásainak példájává a dabasvári általános iskola vált, amelyet az önkormányzat a szülők többségének akarata ellenére átadott a katolikus egyháznak, s amelyet végül is megosztottak az egyházi és állami oktatást igénylők között. Az iskola hosszú időre a két tábor ellenségeskedésének színhelyévé változott. Miközben az Antall-kormány sikeresen állt ellen például a kisgazda reprivatizációs kísérleteknek, 91 nyarán elfogadtatta a parlamenttel a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényt. A név szerinti szavazáson az SZDSZ és az MSZP képviselői nemmel voksoltak, a Fidesz tartózkodott. A törvény szerint az egyházaktól jogtalanul elvett és visszaigényelt épületeket vagy azok pénzbeli ellenértékét az állam tíz év alatt visszajuttatja eredeti, jogos tulajdonosuknak. Antall külön egyházügyi államtitkárságot hozott létre a Miniszterelnöki Hivatalon belül, amelynek egyik vezetője, Pálos Miklós kereszténydemokrata államtitkár a parlamentben kirobbantott „destruktív szekta”-vita kapcsán kijelentette: ő az egyházat (a katolikust) képviseli köztisztviselőként. Ekkor történt az első kísérlet a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítására, a „túlságosan tág szabályozás” szűkítésére. Egy kormánypárti képviselők által benyújtott törvényjavaslat úgy próbálta korlátozni az egyházalapításhoz fűződő jogot, hogy lényegesen megemelte volna a bejegyzéshez szükséges hívők számát, illetve történeti honossághoz kötötte volna az egyházi státus elismerését. Négy évvel később három MDF-es képviselő szintén a létszám emelését és a történeti honosságot kívánta beépíteni a törvénybe. A leggyakrabban felhozott érv a korlátozás bevezetése mellett, hogy vannak közösségek, amelyek visszaélnek az egyházi státusszal. A médiaháború egyik kiváltó oka a rádiós vallási műsorokhoz kapcsolható: a Magyar Rádióban az egyházi adásokat 1991 őszén a kisebb közönséget vonzó URH- sávra helyezték át. A „keresztény értékek rombolásának” minősített döntés ellen Füzessy Tibor nemzetbiztonsági miniszter és a ma fideszes Salamon László kezdeményezésére hatvanöt parlamenti képviselő levélben tiltakozott, együttes kampányt helyezve kilátásba. A katolikus püspöki kar nyilatkozatban követelte Gombár Csaba rádióelnök felelősségre vonását. Antall József kivételezett kapcsolatokra törekedett a katolikus egyházzal: első külföldi útjai egyikén fogadta őt a pápa, s a magánemberként katolikus kormányfő támogatta Mindszenty József esztergomi újratemetését is. Exkluzivitás a katolikusoknak A kapcsolatok exkluzívvá válása érdekes módon azonban a szocialisták vezette kormány alatt következett be. Horn Gyula 1997- ben szerződést kötött az Apostoli Szentszékkel. Horn volt az egyébként, akit még a Némethkormány tagjaként, az első magyar politikusok egyikeként, 90 januárjában fogadott a pápa. A találkozó után néhány héttel felbontották a kormány és a Katolikus Püspöki Kar közötti 1950-es megállapodást, majd három nappal később helyreállt a diplomáciai viszony a Vatikánnal. A Szentszék és a magyar állam közötti megállapodás a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozását és a korábban elkobzott egyházi ingatlanok visszaadásának kérdését szabályozta. A parlament 97 végén - nem sokkal a választások előtt - ratifikálta a szerződést és fogadta el az egyházak működéséről szóló törvénycsomagot. A törvény egyik fontos eleme, hogy az állampolgárok 1998-tól a személyi jövedelemadójuk egy százalékát az egyházak számára ajánlhatják fel. Az új jogszabály és a ratifikáció ellen csak az SZDSZ szavazott. A Horn-kormány elfogadta azt az érvelést, hogy a katolikus egyház államhatárok felett átnyúló szervezeti felépítéssel és nemzetközi jogalanyisággal rendelkezik és sajátos helyzetben van a többi egyházhoz képest. A magyar állam például vagyoni kérdésekben nem a katolikus egyház magyarországi részével köt megállapodást, hanem a Szentszékkel. Bár a szentszéki szerződés aláírására az egyház-finanszírozási törvény elfogadása előtt került sor, a megállapodás parlamenti ratifikálása csak ez után történt meg. Míg korábban az egyházak elsősorban az éves költségvetésen keresztül jutottak forrásokhoz, a szerződés biztosította (állami forrásokból) a katolikus egyház anyagi függetlenségét. Ennek mintájára kötött szerződést később a Fidesz-kormány a többi „történelmi” felekezetig. A katolikus egyház sokáig ellenezte a törvénynek az adó egy százalékára vonatkozó részét, pedig ezzel megteremtődhetne tényleges függetlensége az államtól. Az egyszázalékos rendszer bevezetése átláthatóvá tette az egyházak támogatását: minden adózó maga dönti el, hogy támogatja-e valamelyik egyházat vagy sem. 2002-ig minden évben a katolikus egyház kapta egyébként az - évről évre növekvő mértékű - legtöbb felajánlást. Az adójukról rendelkezők aránya rendre megegyezik a népességnek azzal a 10 százalékával, akik magukat az egyházak tanítását követő híveknek mondják. Hám célja a szentszéki megállapodással az lehetett, hogy rendezze az egyházak finanszírozását és a választások előtt elnyerje a katolikus egyház semlegességét. Nem ez történt: az egyházak, ha pártokat nem is neveztek meg, híveiket a mai koalíció támogatására szólították fel. . Szeretettel meglepetten Bár vélemények szerint már a szentszéki szerződés is sértette a felekezetek egyenlőségének elvét, az Orbán-kormány alatt a katolikus egyház szerepe - sokszor külsőségekben, de - növekedett. Az állami vezetők egyre gyakrabban mutatkoztak különféle egyházi rendezvényeken, a „Szent Koronát” átvitették a parlamentbe, majd „megutaztatták” Esztergomba. Állami munkaszüneti nappá nyilvánították a mindenszenteket halottak napja néven. A Fidesz 2001. májusi kongresszusán felvetett ötlet, az egyházi esküvők állami elismertetéséről elsőre még az egyházi vezetőket is meglepte, sokan közülük fenntartásaikat hangoztatták az eltérő állami és egyházi szabályok miatt. Ezek a gesztusok azt igazolják: a Fidesz vezette mai kormánykoalíció is igyekszik megszerezni a vallásos szavazatokat. A Fidesz jobbratolódása az egyházakkal kapcsolatos politika változásán is jól nyomon követhető. 1990 és 94 között a történelmi egyházaktól való távolságtartás jellemezte a pártot. 1994 után a Fidesz épp azért válhatott az MSZP fő jobboldali kihívójává, mert képes volt megszerezni a vallásos szavazók rokonszenvét. Egy felmérés szerint 1994-ben a parlamenti pártok közül még a Fidesz szavazótáborában volt a legkisebb a hívők aránya, 1998-ban viszont már az átlagot meghaladó mértékben kapott voksokat tőlük. A hívők ekkor is elsősorban az MDF-re és a KDNP-re szavaztak, de a protestánsok köréből sokan az FKGP-re és a MIÉP-re is. A Fidesz, mint ismert, 98-ban befogadta a KDNP-ből kivált kereszténydemokratákat, akik Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) néven erősítik a pártot. Orbánék 1998-ban - a szentszéki megállapodás mintájára - öt egyházzal kötöttek a nem természetben igényelt ingatlanok utáni járadékra , vonatkozó megállapodást, sorrendben a Mazsihisszel, a református egyházzal, az evangélikus egyházzal, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével és a baptista egyházzal. Az utóbbi négy egyház esetében a kormány a járadék kiegészítését is vállalta. A Fidesz-kormány létrehozta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát (NKÖM), a tárca feladatává tette az egyházakkal való kapcsolattartást, és minden érintett szaktárcán belül egyházügyi felelősöket nevezett ki. Az NKÖM egyházügyi helyettes államtitkára az a Senyén Zsolt lett, aki 1997-ben képviselőként a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szigorítását kezdeményezte. Tavaly a parlament ugyancsak leszavazta a törvény módosításának legújabb változatát. A szavazás után Semjén a kudarcéit, az ellenzéket okolta. Az MDF népszavazás kezdeményezését helyezte kilátásba, a Fideszfrakció pedig hozzákezdett egy olyan javaslat kidolgozásához, amellyel „az egyházi köntösben jelentkező destruktív szekták működését alkotmányos garanciák mellett lehet korlátozni, illetve betiltani”. Az MSZP-vel csaknem sikerült kompromiszszumra jutni a törvény ügyében, végül az egyezség azért nem jött létre, mert a koalíció nem volt hajlandó visszavonni a költségvetési törvény korábbi, úgynevezett Sasvári-féle módosítását. Ez a módosítás jelentősen korlátozta az adó-visszatérítésre (áfa) jogosult egyházak körét, amellyel megint csak a felekezetek egyenlőségének elve sérült. A tavalyi adatok alapján, bejegyzetten működő száz egyház mintegy harmada élhet csak ezzel a lehetőséggel. Idén január 1-jétől az ötezer főnél kisebb településeken dolgozó papok, lelkészek - Orbán Viktor személyes ötlete alapján - kiegészítő állami bérpótlékban részesülnek. A juttatást az egyház kapja meg és osztja szét a papok között. Az Orbán-kormány a szentszéki szerződésben előírt felülvizsgálatra hivatkozva megváltoztatta az egyházak számára felajánlható egyszázalékos rendszert is. Megemelte a felajánlásokat kiegészítő állami támogatást, de azt nem az adózók felajánlásai által kialakult sorrend szerint kívánja szétosztani, hanem a tavalyi népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adatai alapján. Függetlenül attól, hogy több egyház (például a Hit Gyülekezete) a népszámlálás előtt arra kérte híveit: ne vallják be hovatartozásukat, a kormánynak mindkét intézkedés a választások előtt jutott eszébe. A változtatás vesztesei a kisebb, de tehetősebb egyházak: elsősorban a zsidó felekezet, a Krisna-tudatúak és a Hit Gyülekezete. Orbán Viktortól már 1998-ban sem remélhettek egyforma megítélést az egyházfik Demecs Zsolt felvétele ti Ministráló, élni hagyó, illetve alternatív pártígéretek Fidesz - az egyházak hitéleti, oktatási és karitatív tevékenysége nélkülözhetetlen egy polgári társadalomban - különösen fontos a történelmi egyházak közösségeinket összetartó, európai és polgári értéket is közvetítő szerepe - megszűnt az állami és egyházi intézmények közötti különbségtétel az oktatás és az egészségügy területén, ma már ugyanaz az állami támogatás illeti meg őket - határozottan fellépünk a társadalomra és egyénre egyaránt veszélyes olyan csoportokkal szemben, amelyek visszaélnek az egyházi státusszal, s nem hitéleti, hanem gazdasági célokra használják az egyházi függetlenséget - az állam érvényesnek ismerje el az egyházi esküvői szertartást, s akik egyházi szertartás szerint esküsznek, ne legyenek kényszerítve egy másik eljárás lefolytatására - törvényben rögzítjük a vallásos emberek egyenlőségét a tekintetben, hogy az órarendben a hitoktatást a védett időben tartsák gyermekeik számára MSZP - tiszteletben tartjuk mindenki hitét, vallását - támogatjuk az egyházakat a társadalom javát szolgáló feladataik teljesítésében SZDSZ - vallások között az állam nem tehet különbséget a vallási és lelkiismereti kérdések a liberális felfogás szerint az ember legszemélyesebb magánügyét jelentik. Ezzel nem vonjuk kétségbe a vallás jelentőségét, hanem éppen ellenkezőleg, azt állítjuk, hogy az egyén hite személyiségének egyik leglényegesebb alkotórésze. Az önrendelkezési jog bizonyos eseteinek azért kell különös védelmet élvezniük, mert az egyén döntését legfontosabb vallási, lelkiismereti megfontolásai vezérlik minden vallási közösségnek belső autonómiát kell kapnia; az egyházként való elismerés a nagyobb szervezeti autonómiában, a zárt szervezeteken belüli hitoktatási lehetőségben és a finanszírozásban nyilvánuljon meg A Fidesz egyrészt az egyházak önértelmezésével és a történelmi hagyományokkal összhangban meghatárizza az egyházak értékeit (közösséget összetartó és értékközvetítő szerepükben, valamint hitéleti, oktatási és karitatív tevékenységükben), másrészt hivatkozik az állami és egyházi intézmények egyenlőségének megteremtésére, harmadrészt a jövőre négyféle továbblépést ígér: az egyházi státusszal visszaélő veszélyes csoportokkal szembeni fellépést, az egyházi esküvő polgári érvényességének bevezetését, az iskolai hitoktatás számára védett idő biztosítását és a kórházi egyházi lelkigondozás biztosítását. Az egyházi esküvő állami érvényességének elismerésén kívül az ígéretek úgy értelmezhetőek, hogy azok a nagy egyházak igényeinek kielégítését és ezzel együtt híveik szavazatainak megszerzését célozzák. Tomka szerint az SZDSZ a lelkiismereti szabadság hangsúlyozásával nyitott kapukat dönget, de egyúttal igyekszik figyelmen kívül hagyni a nagy egyházak közösségi és a nyilvános társadalmi jelenlétre vonatkozó igényeit és jogait, s így a második vonatkozásban a program jelentősen eltér a történelmi egyházak önértelmezésétől és figyelmen kívül hagyja azok tényleges társadalmi szerepét. Tomka problematikusnak tartja azt a mondatot, hogy,,minden vallási közösségnek belső autonómiát kell kapnia ”. A lehetőséget az államnak kell biztosítania, s a jelenlegi törvény meg is teremti. Egyébként az állam és az egyház elválasztásának korszakában az ilyen autonómiát a közösségnek magának kell megteremtenie. A „kell kapnia " Tomka szerint az állam beavatkozó szerepét sugallja, az egyház-státusra utalásnak és a belső autonómia megteremtése követelésének egyetlen mondatba foglalása pedig zavaros. Tomka úgy véli, az SZDSZ programjában fontos konkrétum az egyházként való elismerés kritériumrendszere megszigorításának határozott elutasítása. Köztudott, hogy ezt a gondolatot a jelenlegi kormány támogatta és a nagy egyházak nem, a kicsik viszont annál inkább ellenezték. Ez a mondat egyértelműen a kis egyházak irányába tett gesztus - tette hozzá. Összehasonlítva a Fidesz és az SZDSZ programját, a vallásszociológus elmondta: a Fidesz egyház-politikai programjából egyértelműen kitűnik, hogy főleg a történelmi egyházakat tartja fontosnak, többféleképpen támogatja is őket, de gyanakvó az újonnan megjelenő vallási csoportokkal szemben. Az SZDSZ inkább elvi és filozófiai kérdéseket helyez előtérbe. A hagyományos keresztény társadalmi gondolkodástól eltávolodik, ellenzi az egyházként való elismerés megszigorítását. Az MSZP elképzeléseiről Tomka elmondta: az MSZP,, nesze semmi, fogd meg jól" alapon mond is valamit, meg nem is. Ugyanis támogatja az egyházakat, amíg azok - szerinte - a társadalom javára cselekszenek. Valójában nem az egyházakat, hanem a belőlük húzható hasznot akarja támogatni. NÉPSZAVA Szerdai témánk: sportpolitika