Népszava, 2002. május (130. évfolyam, 101–125. sz.)

2002-05-23 / 118. szám

14 2002. MÁJUS 23., CSÜTÖRTÖK Vajon kik élik túl a halálos négyest? A labdarúgó-világbajnokság résztvevői - F csoport: Argentína, Anglia, Svédország, Nigéria Argentína Argentína ezekben a hetekben beteljesíti a latin szállóigét: pa­­nem et circenses. Az ország la­kosságának semmire sincs job­ban szüksége, mint kenyérre és cirkuszra, mely utóbbit a labdarú­gás testesíti meg. Argentínán hi­hetetlen mértékű gazdasági vál­ság söpör végig, amit elsősorban nem is a pezó drasztikus leér­tékelődése - január óta harma­dára esett a vásárlóértéke - mu­tat, hanem az a megdöbbentő tény, hogy a Nobel-békedíjas Adolfo Perez Esquivel szerint na­ponta száz gyermek hal éhen az országban. A válság szele a válogatottat is megérintette, hiszen a játékosok fizetését, premizálását akkor rög­zítették pezóban, amikor annak árfolyamát még a dollárhoz igazí­­­tották. Ráadásul a szövetség még a selejtező sikeres megvívásáért - Argentína kiemelkedve a dél­amerikai csoportból, 18 meccsből 4 döntetlen és 1 vereség mellett 13-at megnyert és 12 pontos előnnyel végzett az élen - is tar­tozik a csapatnak. Bielsa kapi­tány ezért lemondással fenyege­tőzött, még szerencse, hogy a lab­darúgóknak nem kenyérre kell a pénz. Argentína bemutatását azért is kezdhettük in médiás rés, mert az ország és a csapat egyszer már volt, ha nem is ilyen, de a mosta­nihoz hasonló kritikus helyzet­ben. 1978-ban katonai junta volt élet és halál ura az országban, s akkor is csupán a labdarúgó-válo­gatott tudott enyhíteni az embe­rek kínjain. (Persze más kérdés, hogy a csapat a diktatúrának kö­szönhetően igazságtalan támoga­tásban részesült a hazai rendezé­sű világbajnokságon.) Idén ugyan­ez a teher nyomja a játékosok vállait. Az emberek a futballtól remélik a megváltást, hogy 1978 és 1986 után harmadszorra is vb­­címet ünnepelhessenek. S hogy kiktől várható el ez a bravúr? Erre a kérdésre nagyon nehéz megfelelni. Bielsa kapi­tány ugyanis vitathatatlanul a bő­ség zavarával küzd. Már a 23-as keret kijelölésekor sem volt köny­nyű dolga, de hogy a kezdőti­zenegyet miként állítja össze, az kész talány. A kapus és védelem tagjainak megnevezése még csak hagyján, de a középpályán az Ai­­mar, Almeyda, Cristian Gonza­lez, Verón, Zanetti, Ortega, Si­meone hetesfogatból négyet, a csatársorban pedig a Batistuta, Crespo, Claudio Lopez, Canig­­gia négyesből kettőt szinte lehe­tetlen kiválasztani. Ráadásul Bielsának olyan körülményeket is figyelembe kell vennie, hogy Crespo nem szívlelheti Batistu­­tát, illetve az otthon és a külföl­dön játszók között is érezhető a feszültség. Az mindenesetre biztos, hogy a címvédő Franciaország, illetve a négyszeres győztes Brazília mel­lett - sőt talán előtt - Argentína a világbajnokság nagy esélyese. Bár az úgynevezett halálcsoport­ba sorsolták, igazából csak az a kérdés, hogy rajta kívül a további háromból még melyik csapat jut tovább a legjobb tizenhat közé. Az argentinok mindenesetre tisz­ta lelkiismerettel készülnek, ami­nek jeleként Diego Simeone a na­pokban beismerte, hogy négy éve, az argentin-angol nyolcad­­döntőn szándékosan rájátszott Beckham kiállítására. Miután Duscher a Bajnokok Ligája ez évi negyeddöntőjén, a Manches­­ter-Deportivo-találkozón lábtö­rést okozott David Beckhamnek, a különben sem derűs angol-ar­gentin viszony újra mélypontra került, így legalább erre az eny­hülésre szükség volt az újabb fagypont beállta előtt. Anglia Ahhoz képest, hogy Anglia a fut­ball tanítómestere, nem büszkél­kedhet különösebben fényes vi­lágbajnoki múlttal. Bár a kezde­tekkor az angolok tagadhatalanul megelőzték a világot - a FIFA 1904-es alapítása előtt náluk már több mint fél évszázada, 1848- ban lefektették a sportág alapjait­­, később hamar kicsavarták a karmesteri pálcát a kezeikből. A fényes elszigeteltség jegyében Anglia először csak 1950-ben vett részt világbajnokságon, s mindjárt csúnyán fel is sült: Spa­nyolország, Chile és az Egyesült Államok mellől nem jutott to­vább csoportjából. Ezt követően a tanítómesterek szorgos tanu­lásba kezdtek, aminek erdménye­­ként 1966-ban megszerezték máig egyetlen vb-győzelmüket. S bár bizonyos értelemben az angol labdarúgás aranykora az 1977 és 1984 közötti nyolc évre tehető, amikor hétszer angol klubcsapat hódította el a BEK-et, a mérleg másik oldalán a válogatott az 1974-es és az 1978-as - legutóbb pedig az 1994-es - világbajnok­ságról is lemaradt. Ez a szégyen kishíján az ezred­fordulón is bekövetkezett, de vé­gül a svéd Sven-Göran Eriksson vezette csapat jól hajrázott. A vá­logatott annyira ütőképessé ková­­csolódott, hogy - túlzás nélkül ál­líthatjuk - áprilisra a vb egyik esé­lyesévé acélosodoa. Amikor az­tán három héten belül gyakorlati­lag a komplett középpályás sor kidőlt. Előbb Beckham, majd a május 11-i utolsó bajnoki fordu­lóban Gerrard és Dyer is megsé­rült. Beckham és Dyer felépülé­sében még reménykedik Eriks­son, ők tagjai a 23-as keretnek, Gerrardról azonban kénytelen volt lemondani. Különösen a Manchester középpályása eseté­ben számít minden nap, éppen ezért szerencsétlen az angolok sorsolása: a „halálcsoportban”, Argentína, Svédország és Nigéria ellen lehetetlen bárkit is pihentet­ni. Ha a csoda folytán Gerrardot leszámítva mindenki hadra fog­ható lesz, akkor az angol váloga­tott így állhat fel: Seaman/Martyn - Mills, Campbell, R. Ferdinand, A. Cole - Beckham, Hargreaves, Scholes, Dyer - Owen, Heskey. Beckham mellett elsősorban a korona másik ékköve, az arany­­labdás Owen csillogásában bíz­hatnak az angolok, bár a szigetor­szágban egyre többet cikkeznek egy ifjú tehetségről, bizonyos Joe Cole-ról. A West Ham 20 eszten­dős középpályása tavasszal, az Olaszország elleni barátságos mérkőzésen debütált, méghozzá oly’ nagyszerűen, hogy Eriksson helyet szorított neki 23-as kereté­ben, többen pedig egyenesen Gascoigne óta a legjobban csele­ző angol középpályásnak tartják. Svédország Svédország egy második (1958), egy harmadik (1994) és egy ne­gyedik (1938) helyezéssel büsz­kélkedhet a világbajnokságok történetének tablóján, de ennél ta­lán még jellemzőbb a svéd labda­rúgás színvonalának az egyen­letessége. Aminek ékes bizonyí­tékaként időről időre mindig ütő­képes csapatot állítanak össze, mint legutóbb nyolc éve a bron­zéremig jutott, Brolin, Dahlin, Schwarz, Them és K. Andersson fémjelezte együttes. A jelenlegi válogatott az előt­tünk álló világbajnokságon nem táplálhat hiú reményeket, hiszen Argentína, Anglia és Nigéria mel­lől szinte lehetetlen a továbbjutás. A svédek talán már akkor is elé­gedettek lennének, ha legalább egy honfitársuk ott lenne a nyol­­caddöntőben: az angolokat veze­tő Sven-Göran Eriksson. Persze ha nem is esélyesek, azért hiba volna lebecsülni a svédeket. Hi­szen a selejtezők során csupán két döntetlent engedélyezett el­lenfeleinek a nemzetközi labda­rúgásban példátlan módon szö­vetségi kapitány nélkül, azaz két egyenrangú fél - Sjöderberg és Lagerbaeck - irányításával ké­szülő válogatott. Amelynek nin­csenek igazán nagy sztárjai, e ka­tegóriába csak Ljungberg (Arse­nal) és Henrik Larsson (Celtic) sorolható. Nigéria A nigériai futball az ország álla­potának lenyomata. A Föld nyol­cadik legnépesebb államában rengeteg a tehetséges labdarúgó, ám a kaotikus állapotok miatt egységes, szisztematikusan ké­szülő válogatottról nem beszélhe­tünk. Önmagában már a szövet­ségi szintű széthúzás is jelentős, de a politika befolyása lépten­­nyomon tetten érhető; ahogy mondják, Nigériában a „labdarú­gó párt” a legerősebb. A kapko­dás, torzsalkodás a 2000. évi vi­lágbajnoki felkészülés során is nyomon követhető. Nagy megle­petésre az olimpiai bajnok (1996) nigériai válogatott csak szeren­csével jutott ki a vb-re, majd az idei Afrika Kupán is felsült. A harmadik helyezés után menesz­tették a válogatott élén ötször is megfordult Shaibut, és Onigbin­­dét nevezték ki szövetségi kapi­tánynak. Aki nem volt szívbajos, a felkészülés hajrájában kirakott a keretből Európában is meghatá­rozónak mondható játékosokat: Finidit (Ipswich), Olisehet (Dort­mund) és Agalit (Schalke). Per­sze így is maradt ismert játékos bőségesen a csapatban, elegendő Okocha (PSG), Kanu (Arsenal), West (Kaiserlautern) és Babayaro (Chelsea) nevét említeni. Ezzel együtt kisebb csoda kellene ah­hoz, hogy Nigéria harmadik vi­lágbajnoki részvétele alkalmával megismételje korábbi teljesítmé­nyét, a csoportból való továbbju­tást. Sőt, ha visszaemlékezünk, 1994-ben már csak egypercnyire volt a legjobb nyolctól, amikor az olaszok elleni nyolcaddöntőben Roberto Baggio egyenlített, majd a hosszabbításban a győztes gólt is megszerezte Olaszországnak. Persze, ha 2002-ben az F csoport­ból továbbjut a csapat, akkor utá­na bármilyen eredmény elérésére képes lehet. Május 31-én a Franciaország-Szenegál mérkőzéssel megkezdődik a japán-dél-koreai közös rendezésű labdarúgó-világbajnokság. Az addig hátralévő időben csoportról csoportra haladva bemutatjuk a résztvevőket. Hatodikként a halálosnak nevezett F csoportot. Az aranylabdás Owen az angolok egyik nagy reménysége, a „korona ékköve” n­i. Nem lazsált, hanem feltűnőten Storcz Botond egyesben is rajthoz áll a hét végi kajak-kenu válogatón A magyar kajak-kenu sport hosszú évek óta egyenletesen teljesít a világversenyeken, a felkészülés terén kisebb módosításokra mégis mindig szükség van, így például 2002-re megreformálták a válogatási rendszert: az első két alkalommal csak az egyes és ket­tes egységek szállnak vízre az Európa- és a világbajnoki részvéte­lért, harmadszorra pedig csak a négyesek csapnak össze. Ennek kimondottan az a célja, hogy a kvartettekben senki se tudjon úgy­mond elbújni. Storcz Botondnak persze nincs oka bujkálni, sőt már jó előre bejelentette, hogy a péntektől vasárnapig tartó szol­noki első válogatón Ks 1000 méteren ismét győzelemre tör. Novák Miklós NÉPSZAVA - Mikor döntötte el, hogy idén újra egyesben is megpróbálja? - kérdeztük a kétszeres olimpiai bajnok kajakost. - Márciusban, amikor a há­romhetes sevillai edzőtáborozás végére újra nagyon jól éreztem magam az egyes hajóban. - S annak mi az oka, hogy a tavalyi, lazábbra vett év után idén ismét ég önben a harci tűz? - Több oka is van. Sydneyt követően tagadhatatlanul kicsit pihentem, de a két olimpiai arany után igazából nem is érez­tem kül­önösebb motivációt az Európa- és világbajnoki felké­szüléshez. Idén a hazai, szegedi rendezésű Eb újra nagy kihívást jelent, különösen, hogy hiva­talosan szegedi színekben ver­­senyzem. A kislányom, Dorka születése is feldobott, impo­nál, hogy bár a kajakozást első­sorban kedvtelésből csinálom, én vagyok a kenyérkereső a családban. Mindent egybevetve, feltöltődtem, nincs bennem görcs, újra élvezem a kajako­zást. - Természetesen nem kívánom a lelki tényezők fontosságát két­ségbe vonni, de a fizikaiak, kü­lönösen egy teljesítménysportág esetén, legalább annyira fonto­sak. Márpedig a szóbeszéd sze­rint a téli alapozást nem teljes erőbedobással csinálta végig. - Nem szóbeszéd ez, hanem az igazság, amit vállalok. Húsz éve kajakozom, a monoton téli munka, a kondizás, futás, úszás meglehetősen nyomasztó. Külö­nösen az erősítést nem szeretem, sőt mondhatom, utálom. Ezért a heti öt kondiedzésből kettőt, hármat bizony kihagytam, de az úszást és a futást nem lazsál­tam le. - Ez nem okozott feszültséget a csapaton belül? - De igen. Személy szerint senkivel nem vesztem össze, de azért az éreztem a levegőben, hogy sokaknak, egyébként ért­hetően, nem tetszik a mulasztá­som. Aminek az említetteken kí­vül más oka is volt. Iskolába jár­tam, kislányom születése után többet akartam a családdal len­ni, illetve bíztam a tapasztala­tomban. A téli munka szerintem nem döntő fontosságú, a vízen dől el, hogy milyen gyorsan megy a hajó. - Olimpiai bajnok páros tár­sa, Kammerer Zoltán sem kifo­gásolta a lazítást? - Nem, annál sokkal jobban megértjük egymást. - A viszonylag sikertelenebb tavalyi idény után, amikor ket­tesben nem jutottak ki a vb-re, idén ismét összeültek. Ebben mi­nek van nagyobb szerepe­ a ba­rátságuknak, netán annak, hogy az olimpiai bajnoki cím kötelez, vagy egyszerűen érdemesnak tartották újra kipróbálni a pá­rost? - Csakis az utóbbi. Barátok vagyunk, az olimpiai arany mindkettőnk számára egyfor­mán szép emlék, de ez kevés lenne ahhoz, hogy továbbra is egy hajóban evezzünk. Ehhez mindkettőnk jó formájára van szükség, amit egymásnak is bi­zonyítottunk a mecheleni regat­ta megnyerésével.­­ Ahol azért nagyobb megle­petést aratott az ezer egyesben elért győzelemmel. Aminek olyan nagy a respektje, hogy sok vetélytársa ki is tér ön elől és ez­rel inkább párosban áll rajthoz. Ezek után kötelező a győzelem a hét végi válogatón? - Igen, ezt nagyképűség nél­kül mondhatom. Aki a világver­senyeken is jól akar szerepelni, márpedig nekem ez a célom, an­nak itthon simán kell nyernie. Az ötszáz páros persze azért rá­zósabb lesz. Ott sűrű a mezőny, különösen a Veréb Krisztián, Horváth Gábor egységre kell nagyon odafigyelnünk. - Idén melyik a fő versenye: az Eb vagy a világbajnokság? - Mindenképpen az Európa­­bajnokság. Már 1998-ban is ta­pasztalhattam, milyen nagysze­rű érzés hazai közönség előtt ver­senyezni. Akkor sajnos egyetlen számban sem nyertem,­ amit most mindenképpen be akarok pótolni. SPORT NÉPSZAVA Győr készen áll a triatlon Eb megrendezésére „Harminc ország 1500 verseny­zőjét várjuk Győrbe a július 4-7. között sorra kerülő triatlon Euró­­pa-bajnokságra”, jelentette be tegnap Czencz Péter, a szövetség főtitkára az esemény budapesti sajtótájékoztatóján, hozzátéve: Magyarország második alkalom­mal ad otthont a kontinensviadal­nak, miután 1996-ban Szombat­helyen rendezték az Eb-t. Bence Gábor, az MTSZ alelnö­ke és Jungi Csaba, Győr alpol­gármestere együttműködési meg­állapodást írt alá, és ebből az al­kalomból máris elhangzott: Győr készen áll az Eb megrendezésére. Nemes Csaba, a szövetség szakmai igazgatója szerint a nők­nél Molnár Erika, Walkó Andrea és Gogh Anikó, a férfiaknál Kut­­tor Csaba, Ágoston Szabolcs és Hóbor Péter sorolható a leendő főszereplők közé. Újra Dreher Maraton Váltó Itt az ideje összeszedni a csalá­dot, a barátokat vagy akár a kol­légákat, hiszen június 2-án ren­dezi a Budapest Sportiroda az idei Dreher Maraton Váltót, amely az Ifjúsági és Sportmi­nisztérium Sport 25 akciójának eseménye. „A barátság verse­nye” - szól a verseny szlogenje, ugyanis a verseny során hatfős csapatok teljesítik a 42 kilomé­teres távot, azaz mindenki 7 ki­lométert fut. A csapatok első tagjai 11 órakor rajtolnak a Kos­suth térről, ahol a váltó- és a be­futóhely is lesz. A jó hangulat garantált, hiszen tavaly is közel 5000 ember élvezte a futást, a szurkolást a csapattagokért, majd a célban a megérdemelt sört. Érdemes igyekezni a neve­zéssel, mert csak az első 800 csapat nevezését fogadják el a szervezők, és már közel 600 együttes nevezett. Bővebb információ a 273- 0939-es telefonszámon kérhető vagy a www.bpsportiroda.hu in­ternetes oldalon olvasható, itt letölthető a nevezési lap is.

Next