Népszava, 2002. május (130. évfolyam, 101–125. sz.)

2002-05-23 / 118. szám

NÉPSZAVA Becsületrenddel tüntették ki David Linchet, a cannes-i fesztivál zsűrielnökét Szoros verseny a legjobb alakításért A cannes-i fesztivál zsűrijének a legnagyobb gondot várhatóan a legjobb férfi alakítás díjának odaítélése jelentheti. A nagy esélyesek között van Ralph Fiennes, Jack Nicholson, Adam Sandler. David Lynchnek, a fesztivál zsűrielnökének - Jacques Chirac köztársasági elnök nevében - adta át a francia kulturális miniszter a Becsületrend kitüntetést a Fesztiválpalotában. Szentgyörgyi Rita (Cannes) írása a NÉPSZAVÁNAK Előreláthatóan a legnagyobb gondot a leg­jobb férfi alakítás díjának odaítélése jelent­heti: Ralph Fiennes, Jack Nicholson, Adam Sandler számítanak a nagy esélyeseknek. Az Amerika-szerte rendkívüli népszerű­ségnek örvendő színpadi és televíziós ko­mikus Sandler amolyan modern Buster Keatonként igazi kis burleszkremekművet varázsolt Emily Watsonnal a Magnólia rendezőjének, Paul Thomas Andersonnak az irányítása alatt. A Punch-drunk love egyszerre érzelmes és nyugtalanító koktél egy kissé debil raktáros ámokfutásáról, aki pudingosdobozokat gyűjt egy álomutazás reményében. Tomboló közönség és kritikai siker fo­gadta Nicholson újabb remeklését az amerikai független filmesek újhullámá­hoz tartozó Alexander Payne filmjében. A Schmidtről címszerepében Nicholson nyugdíjazott biztosítási alkalmazottja fer­geteges öniróniával vall az öregedésről. Nem kevés csalódást okozott híveinek a hallucinációs pszichológiai játékok beso­rolhatatlan nagymestere, David Cronen­berg. Klasszikus, már-már hagyományos pszichothrillere, a Pók a valóság és az em­lékezés viszonylagosságát hangsúlyozva egy pszichopata mentális világába kalau­zolja a nézőt. Aki a pszichiátriai klinikáról kikerülve gyerekkora helyszíneit járja vé­gig meggyilkolt anyja nyomában. Ralph Fiennes hátborzongatóan hiteles alakítása becketti figurává minősíti a főhőst. A rövidfilmzsűrit elnöklő Martin Scor­sese az 1840-es évek New Yorkjának Zo­láját idézve eleveníti meg a korabeli váro­si polgárháborút New York-i banditák tör­ténelmi szuperprodukciójában. Hányatta­tott sorsú filmről van szó, amelynek bemu­tatóját eredetileg tavaly karácsonyra ter­vezték, később pedig az idei cannes-i film­­fesztivál nyitóeseményének szánták. Scor­sese végül 20 perces előzetest mutatott be a várhatóan ez év karácsonyára elkészülő alkotásból. Arról, hogy mit üzen a ma Amerikájáról a film, a rendező a követke­zőket felelte: „Ez a történet a gyökereink­ről szól, a mai Amerikát rajzolja meg. A 19. század éppúgy az egyik legerőszako­sabb korszaka volt ennek az államnak, mint a mai. Az ír bevándorlók tízezreit el­lenségesen fogadták az angolok, a hollan­dok, mindazok, akik már megharcoltak ezért az országért. Számomra Amerika fo­galom, a nyitottság, a szabadság fogalma mindenre, a rosszra éppúgy, mint a jóra.” A gyökerek éppúgy messzire nyúlnak az örmény származású, kanadai születésű Etom Egoyan a már a múlttal szembesítő filmjében. „Csak akkor lehet leszámolni, megbékélni a múlttal, ha szembenézünk vele, ha feltárjuk.” Egoyant ez az alapgon­dolat vezérelte, amikor az örmény holoka­­usztnak állított emléket, amelynek dédszü­­lei is áldozatul estek. Amit látunk, film a filmben, a Charles Aznavour alakította rendező filmet forgat az ottomán biroda­lom 1915-ös népirtásáról, amelyben közel másfél millió örményt gyilkoltak meg. A török kormány mindmáig nem ismeri el a népirtás tényét, mint ahogyan a németek elismerték a holokausztot. Az Ararat forga­tásának hírére a török kormány, a média, sőt isztambuli üzletemberek is a film betil­tását kérelmezték - mondta a rendező. A 78. születésnapját Cannes-ban ünnep­lő és a helyi maroknyi örmény közönség által is éljenzett Aznavourral a cannes-i ör­mény étteremben sikerült szót váltanunk. - Több olyan másod-, harmadgeneráci­ós emigránssal beszélgettem már, akik azt mondták, hogy gyerekfejjel szerettek volna beleolvadni a tömegbe, elvegyülni, de egy bizonyos idő után a múltjuk utolérte őket. Ön, akit mindenütt az örmény nép szószó­lójaként tartanak számon, hogyan viszo­nyul ehhez a kérdéshez? - Én legalább annyira vagyok százszá­zalékosan örmény, mint százszázalékosan francia. Ebben a filmben százszázaléko­san színésznek kellett lennem. Anyám, aki első generációs kivándorló volt, gyakran mesélt nekem a szülei drámájáról. De so­ha nem azzal a szándékkal, hogy átörökít­se belém a gyűlöletet a török nép iránt. El­lenkezőleg, minduntalan figyelmeztetett arra, hogy mi, örmények éppúgy törökök is vagyunk. Hogy a törökök nem véreng­­zőek, hogy a konyhájuk talán jobb a mi­énknél, hogy az asszonyok legalább annyira szépek arrafelé, mint az örmény nők. Tudja, én az örmény kultúrán, hagyo­mányokon, szokásokon nőttem tel. Soha nem éreztem sem kevesebbnek, sem több­nek magam attól, hogy ehhez a kisebbség­hez tartozom. - Ön kétszeresen is meghatottnak tűnik, egyrészt a személyét övező születésnapi ünneplés, másrészt a film miatt. Mi Azna­vour legfőbb üzenete az Ararattal? - Hogy a gyűlölet helyett itt az ideje a megbékélésnek. A film küldetése nem más, mint azt üzenni általa a mai török népnek, hogy nem sokkoló, provokatív szándék vezérelt bennünket, hanem az, hogy vegye tudomásul és fogadja el Anka­ra is a történelmi igazságot. Eddig folya­matos nyomást gyakoroltak ránk a film miatt. Az örmények nem kívánnak egye­bet, mint emelt fővel élni. És ez olyan har­madgenerációs örményeknek is köszönhe­tő, mint amilyen Egoyan, aki nem fél. David Lynch immár a francia Becsületrend frissen kitüntetett lovagjaként hódol­hat saját szavaival élve két kedvenc hobbijának Cannes-ban: a filmeknek és a ki­váló francia vörösboroknak. A fesztivál zsűrielnökének Jacques Chirac köztársasá­gi elnök nevében a francia kulturális miniszter adta át a magas rangú kitüntetést. Arsinee Khanjian örmény származású, kanadai filmszínésznő és Charles Aznavour örmény származású francia énekes-színész az Ararat című film vetítésén MTI-fotó Ismét lesznek könyvnapok gyermekeknek MTI-információ A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) mintegy másfél évtize­des kényszerszünet után fel­éleszti a Gyermekkönyvnapok hagyományát; az olvasás éve ke­retében tartandó eseménysoro­zatot a gyermeknaphoz igazítva rendezik a hét végén a főváros­ban, a II. kerületi Millenáris Parkban. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója elmondta: a pénteken kezdődő háromnapos rendezvényen 29 pavilonban mutatkoznak be a magyar ifjú­sági és gyermekkönyv-kiadás­­ban részt vevő műhelyek. Az e kategóriába tartozó köny­vek forgalma 2000-ben és 2001- ben meghaladta a 4 milliárd fo­rintot; ez az összeg a teljes ma­gyar könyvkiadás bevételének 10 százalékát teszi ki - ismertette. Az Animus Kiadó díjat alapí­tott az újraindított Gyermek­könyvnapok alkalmából; az Arany­­alma-díjat az kaphatja, aki iroda­lomtörténészként, esztétaként, olvasáskutatóként, pedagógus­ként vagy könyvtárosként a leg­többet tette a gyermekirodalom értékeinek közkinccsé tételéért. A programot neves művészek és együttesek fellépése is színe­síti, látható és hallható lesz pél­dául Huzella Péter, Levente Pé­ter, Gryllus Vilmos, a Kaláka együttes és a Pécsi Bóbita együt­tes műsora is. _ ______________________A HÉT FIL­M­JE______________________ A zongoratanárnő sötét oldala Bársony Éva NÉPSZAVA Az elragadtatás és a felháboro­dás hangjai kísérik az osztrák Michael Haneke A zongorata­nárnő című filmjének útját azóta is, hogy tavaly Cannes-ban mindjárt elsőre óriási vihart ka­vart a bemutatója. Írhatok dia­­dalutat is, mert vitathatatlanul egyfajta diadal, ha egy film ké­pes a legszélsőségesebb érzel­meket felkorbácsolni maga iránt. Haneke filmje nem éb­reszti, hanem szó szerint felkor­bácsolja az érzelmeket. Sejthetően nálunk sem lesz másképpen. Azoknak nem aján­latos beülni rá, akik nem viselik elég kemény lélekkel a filmre vihetőség korlátait feszegető szexuálpatológiás provokációt. Hozzátéve, hogy azoknak sem, akik netán szexuális izgalmakat remélnek egy patológiás esetta­nulmány filmes megjelenítésé­től. Egyetlen pornórészleten kí­vül a szex és a szado-mazóba hajló erőszak nem meztelenedik le képen mutogatott látvánnyá, Haneke a sejtetés és érzékeltetés sokkal provokatívabb, kivédhe­­tetlenebb, felzaklatóbb módsze­rét alkalmazza. De azt idegbor­zoló kíméletlenséggel. És két főszereplője, a rezzenéstelen arc mögött ragacsos titkokat és hi­hetetlenül intenzív feszültséget hordozó Isabelle Huppert és a neki érzelmileg és szexuálisan kiszolgáltatott diákot alakító Be­noit Magimel kifinomult összjá­­tékának segítségével. A film próbára tesz, de meg kell adni, bemelegít hozzá. Az induló jelenet, amelyben az any­ja (a csodálatos Annie Girardot) zsarnokoskodására és terrorisz­­tikus féltékenységére Huppert öregedő zongoratanárnője, Eri­ka tettlegességig fajuló hiszté­riával válaszol, felér egy kisebb fajta elektrosokkütéssel. Azután kiderül, hogy Schubert, Beetho­ven és Bach kifinomult érzése, a zene magasrendű érzékenységre valló szeretete nem­csak az anya fizikai megtépázásával fér össze, hanem a ta­nítványok emberi méltóságának, ön­bizalmának szisz­­tematikus megté­pázásával is. A hi­bátlan zenei ízlés, a mosolytalan arc és a jéghideg pillantás mögött a környezete iránti kíméletlenség­nél meghökkentőbb Erika külö­nös szexuális szenvedélye. Vi­deós pornókabinban az ottha­gyott spermás törlőkendőket szagolgatja a vad szexjelenetet figyelve, autóban szeretkező pá­rokra leselkedik, pengével sérti fel magát a fürdőszobában. Amikor pedig megjelenik életé­ben a jóképű, felszabadult, sze­relmes diák, aki a zenétől is át­szellemült hódolattal közeledik hozzá, Erika a szado-mazochis­ta perverziók változatos meg­nyilvánulásaival hajszolja bele a fiút a legmegalázóbb szexuális helyzetekbe. Ő diktálja a feltéte­leket, s ha nem teljesül a kíván­sága, a legrettenetesebb kegyet­lenséggel válaszol. Az intim szféra betegessé fajult területein vergődnek át a film hősei a befe­jezés sötét drámájáig. Amihez az első megdöbbenés után oda­szegődik a csalódottság érzése. Haneke a honfitársnője, Elfrie­­de Jelinek novellája alapján filmre vitt történettel ugyanis mintha magát a né­zőt tekintené egy „na mennyit bírsz?” jellegű pszichiátriai kísérlet tárgyának. Fokozatosan viszi el az elviselhetőség határáig, s még to­vább, miközben időnként egyre erő­sebb sokkhatások­nak teszi ki. Nem lenne ezzel semmi baj, ahogy azzal sem, hogy olyasmiről és úgy beszél, amiről és ahogyan nem szokás. A hiányérzet abból fakad, hogy a kísérlet célja nem több mint ma­ga a kísérlet (mondhatnám: a túl­élőtúra egy sajátos formája), s hogy a bármily briliáns elbeszé­lésmód ellenére története megre­ked a klinikai diagnosztákra tar­tozó szexuálpatológiai jelensé­geknél. Lett belőle botránykő, pedig akár remekmű is lehetett volna. A zongoratanárnő Francia-osztrák film Rendező: Michael Haneke Forgalmazó: Budapest Film KULTÚRA 2002. MÁJUS 23., CSÜTÖRTÖK 13 RÖVIDEN Tosca - nemzetközi szereplőgárdával A Nemzeti Filharmonikusok Hamar Zsolt vezényletével Puc­cini Toscájának koncertszerű előadásával örvendezteti meg az olasz mester rajongóit: május 24-én este a Zeneakadémián csendül fel a népszerű opera, a főbb szerepekben kitűnő külföl­di és magyar énekesekkel: a címszerepet a Kölni Operaház művésze, a svéd Nina Stemme, Cavaradossit a Zürichi Opera­ház tagja, a bolgár Boiko Zveta­­nov, Scarpiát az ukrán Igor Mo­rozov, Spolettát a Magyarorszá­gon élő ecuadori énekes, Xavier Rivadeneira alakítja, közremű­ködik továbbá Rácz István, Szi­lágyi Béla, Mementis Tamás, Gáspár István, valamint a Nem­zeti Énekkar és a Magyar Álla­mi Operaház Gyermekkórusa. Film a kazahsztáni magyarokról_________ A Kazahsztánban élő magyar közösségről készített filmet Sára Balázs, a Duna Televízió opera­tőre; a felvételt csütörtökön, az alkotó jelenlétében mutatják be Budapesten. Napjainkban 138 nemzetiség él Kazahsztánban, a legutóbbi népszámláláson 432- en vallották magukat magyar nemzetiségűnek, a magyar szár­mazásúak száma azonban ennél jóval több lehet. Magyarok jel­lemzően az I. világháború után, hadifogolyként kerültek Ka­zahsztánba, míg sokan Kárpátal­járól származnak, s a 60-as, 70- es években, „a szűzföldek feltö­résére” szervezett programok keretében érkeztek a területre. Csodálatos mandarin a televízióban________ Elkészült A csodálatos mandarin című Bartók-táncjáték televíziós változata a Szegedi Kortárs Ba­lett előadásában. A balettfilmet május 29-én mutatják be a Ma­gyar Televízió 1-es műsorán. A 35 perces előadás koreográfus­rendezője Juronics Tamás, aki a mandarin, az öreg és a diák sze­repét is táncolja. A további sze­repeket Nemes Zsófia, Aczél Gergő, Kocsis László, Sárközi Attila és Topolánszky Tamás alakítja. A filmet Silló Sándor rendezte. 14 Sztárok a Szegedi Szabadtéri Játékokon Műfajok kavalkádja a Dóm téren Koren Zsolt írása a NÉPSZAVÁNAK Idén július 5-től augusztus 20-ig tíznél is többféle produkcióval várja a közönséget a Szegedi Sza­badtéri Játékok programsorozata. Július első hétvégéjén William Shakespeare egyik legjelentő­sebb királydrámája, a III. Richárd kerül színre Kulka Jánossal a címszerepben. Partnerei közt olyan neves színészegyéniségek találhatóak, mint Törőcsik Mari, Bálint András, Szervét Tibor és Székhelyi József. A produkció rendezője Valló Péter, a soproni Petőfi Színház direktora. A rákö­vetkező hét végén Fenyő Miklós és Tasnádi István közös szerze­ményét, a József Attila Színház­ban nagy sikerrel futó Made in Hungária című musicalt mutatják be, ennek rendezője Méhes Lász­ló lesz. Andrew Lloyd Webber- Tim Rice népszerű musicaljét, az Evitát tavaly mutatták be a Dóm téren, ennek felújítása három es­tén át idén is látható lesz. Július 26-án a Győri Balett koreográfiá­ját láthatja majd a közönség Pu­rim, avagy a sorsvetés címmel. Az előadásban szerepel a Buda­pest Klezmer Band is. A világ legelismertebb olasz származású filmzeneszerzője lép fel másnap este kilenc órától. En­­nio Morricone dirigálja a saját szerzeményeiből válogatott kon­certet, melynek műsorában töb­bek között Az óceánjáró zongo­rista legendája, A jó, a rossz, és a csúf, valamint a Volt egyszer egy vadnyugat című nagy sikerű mo­zik betétdalai és kísérőzenéi hall­hatóak. Két estén át a Bábelto­­rony című XX. nemzetközi nép­táncgála látható, augusztus má­sodik hétvégéjén pedig Bizet Carmen című operája lesz a program Nagy Viktor rendezésé­ben. Augusztus 11-én kerül sor az immár hagyományosnak te­kinthető Dóm Dixie Gálára, amely különleges zenei cseme­gét jelent a tradicionális jazzmu­­zsika rajongóinak. A nemzetkö­zileg is elismert állandó házigaz­da együttes, a Storyville Jazz Band mellett fellép az idén eMeRton-díjjal jutalmazott Mol­nár Dixieland Band, valamint a svéd Carling Family. Az augusztus 20-i hétvége Operettgálával kezdődik a szege­di Dóm téren, melyben főleg a 120 éve született Kálmán Imre szerzeményei hallhatóak. Közös koncerten lép fel a 2000. évi játé­kok egyik legnagyobb közönség­­sikert aratott zenekara, a 100 Ta­gú Cigányzenekar és a Boban Markovic Orkestar, mely a leg­népszerűbb szerb fúvósegyüttes. Japán és amerikai turné után augusztus 20-án a Dóm téren vendégszerepel a 100 táncost és a hatvanfős zenekart felvonultató ukrán Virsky Balett.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék