Népszava, 2003. január (131. évfolyam, 1-26. sz.)

2003-01-08 / 6. szám

14 2003. JANUÁR 8., SZERDA SPORT NÉPSZAVA Hokikarrier­­ nem az „Ikrek” jegyében Az év játékosa, Ladányi Balázs nem pesszimista, csupán reálisan látja a helyzetét Godóra eddig sem vártak hiába, tavaly aztán tényleg megérkezett. Nem is egyszer, három­szor, majd ráadásképpen még egyszer. Szó sincs arról, hogy Sámuel Beckett drámáját kí­vánjuk a jelenkorra adaptálni, a párhuzamot a Godó becenevet viselő Ladányi Balázs jelenti a magyar sporttal. A Dunaferr 26 esztendős jég­­korongozója tavaly nagyszerű évet zárt. Az esélytelenebbnek tartott dunaújvárosi együt­test győzelemre vezette az Alba Volán elleni bajnoki döntőben, a válogatottal ezüstérmet ünnepelhetett a hazai rendezésű divízió 1-es (B csoportos) világbajnokságon, majd ősszel az európai hokielit előtt is letette névjegyét, ami­kor a Dunaferr bejutott a Kontinentális Kupa 3. fordulójába. Ezen sikerek eredményeként 2002-ben itthon az év játékosának választották. A vele folytatott beszélgetés apropóját azonban nemcsak a múltba, hanem a jövőbe, méghozzá a nem is oly’ távoli jövőbe tekintés jelentette. Novák Miklós NÉPSZAVA — Milyen rang, elismerés, jutta­tás jár a Magyarország legjobb jégkorongozója címmel? - A díj rangját számomra csu­pán az adja meg, hogy először lettem az év legjobbja az „Ikrek” előtt. - Mármint a volános Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián előtt...? - Igen. Higgye el, ez nem kis dolog... Bár magam is úgy ér­zem, hogy 2002 jó évem volt, mégse számítottam arra, hogy engem választanak. - Elismerés? - A szövetségtől még egy ku­pát se kaptam. -Juttatás? - Az a karton sör, amivel én vendégeltem meg a társaimat. Félig tréfásan, félig komolyan a klubvezetőknek ugyan jeleztem, hogy én megtettem a magamét, akár értékelhetnék is a dolgot, de nem vették a lapot. -Ha mondjuk külföldre kíván­na szerződni, a menedzsere csak kihangsúlyozná, hogy 2002-ben Magyarországon ön volt a leg­jobb hokis? - Lehet, de nincs és soha nem is volt menedzserem. Tényleg nem nagyon jegyzik ezt a díjat. A társak jókedvűen, elismerés­képpen megbúboltak, nekem annyiban fontos, hogy először kaptam meg, más nem tartja szá­mon. - A tavaly sikert sikerre hal­mozó sportág legjobbjával opti­mistább kicsengésű beszélgetés­re számítottam. - Nincs nekem rossz kedvem, sőt örülök, hogy szépen javul a csuklósérülésem, a hét végén ta­­­lán már kötés és injekció nélkül játszhatok, csak éppen reálisan látom a helyzetemet. - Kicsit mintha mégis borúlá­tó lenne. Azt gondolná az ember, hogy­ a tavalyi vb-n elért máso­dik helyezés jelentősen javított a sportág presztízsén. - Megintcsak azt kell monda­nom, én, pontosabban mi, játé­kosok ebből semmit sem érzünk. A vezetők nevében persze nem nyilatkozhatok. Jó kedélyű em­bernek tartom magam, pesszi­mizmusomat, ha ez egyáltalán annak nevezhető, annyiban azonban elismerem, hogy én in­kább alulról szeretek felfelé jut­ni, s nem fordítva. Ezért mérle­geltem óvatosan a 2002-es világ­­bajnokság előtt. S így teszek most is, az idei vb előtt. - Mielőtt röviden erről beszél­nénk, visszatekintve a mögöttünk hagyott évre, hadd kérdezzem meg: 25 évesen látványosan fej­lődött vagy csupán minden összejött? - A jégkorong csapatjáték, ezért egyénekre lebontva nagyon nehéz fejlődésről beszélni. Az biztos, hogy a fizikai mutatóim nem lettek rosszabbak, de nem ez a döntő. Az új edző, Dusán Kapusta vezetésével tavaly is­mét egymásra találtunk, egymá­sért játszottunk. Ráadásképpen újra nagyon jó sorban szerepel­hettem. A kis Peterdinek végre benőtt a feje, s közöttünk a szlo­vákiai Balázs is klasszis center. Csak hogy egy példát említsek, milyen apróságokon múlik az egyéni siker. Tavaly, az idény so­rán a komoly meccseket számít­va, Peterdi Imit mondjuk har­mincszor ugrattam ki úgy, hogy ziccerbe került. Ő ezek nagy ré­szét értékesítette, ami nekem is minden alkalommal egy asszisz­­tot ért, ha azonban ezekből ő csak kétszer talál a kapuba, ak­kor oda az én dicsőségem is. - Idén is egymásért hajtanak majd? Másképp: a Dunaferr ne­héz helyzete mennyire befolyá­solja a jégkorongszakosztályt? - Bár jelentősen, úgy harminc­százaléknyival megkurtították a költségvetésünket - a hiányt a vezetőknek máshonnan kell ki­gazdálkodniuk nem félteni a dunaújvárosi hokit. Ugyanis ez az egyetlen újvárosi csapat, ahol a játékosok zöme helybéli. S ez nagy erő. Ezért is szerettem vol­na, ha nyáron Simon Csaba és Tőkési Lajos visszaigazol, mert akkor szinte teljesen újvárosi csapat lehettünk volna. Persze, pont én beszélek erről, aki nyá­ron már Fehérváron edzettem, s csak egy malőr miatt jöttem visz­­sza... Ettől persze a dunaújváro­si gyökerek még elvághatatla­­nok. - A vasárnapi Alba Volán- Dunaferr Magyar Kupa-döntő az év első jelentős eseménye. A sok kesergés után azért az csak elismerés, hogy a debreceni Fő­nix-csarnokban rendezik a mér­kőzést? - Mindkét csapat számára semleges helyszín, ennyiben tényleg igazságos, igaz, tavaly meg Miskolcon játszottuk a ku­padöntőt.­­ A miskolci nyitotthoz képest a vadonatúj, valóban minden igényt kielégítő Főnix-csarnok azért óriási különbség. - Ja, vagy így! Igen, de ne fe­ledjük, hogy ez amolyan „pót­­vb-helyszínpróba”. Amennyiben a Budapest Aréna áprilisig nem készül el, akkor Debrecenben rendezik a világbajnokságot. S bármennyire szép is a csarnok, ennek nem tudok felhőtlenül örülni. Ez a pálya ugyanis ne­künk is szokatlan, csakúgy, mint a leendő aréna. A tavalyi vb-si­­kerbeli nagy szerepe volt annak, hogy valóban hazai pályán, Du­naújvárosban és Székesfehérvá­ron játszottunk.­­ Bár ezt az évet megintcsak a világbajnokság minősíti, azért a kupafináléról is szeretném a vé­leményét kérni. Annyiban hadd segítsek, hogy az idény eddigi négy Volán-Dunaferr-meccsén kivétel nélkül fehérvári győzelem született... - Hasonló időszakban így volt ez tavaly is. Aztán mi nyertük a kupát és a bajnokságot is. Ha a fehérváriak túl elbíznák magu­kat, akkor csupán az egy évvel ezelőtti miskolci meccsre emlé­keztetném őket. 3-1-es Volán­vezetésnél a harmadik harmad előtt a bíró magához hívta a két csapatkapitányt, és közölte ve­lük, hogy ha tovább sűrűsödik a köd, s a középkezdés helyétől már nem lesz látható a két kapu, akkor az addigi állást érvényben hagyva lefújja a találkozót. Szé­lig Árpi erre megkérdezte, mi lesz akkor, ha döntetlen az állás. Válaszképpen Kangyal Balázs kiröhögte. Nem is lett döntetlen, fordítottunk 5-3-ra. it. A debreceni Magyar Kupa-dön­tőn térhet vissza a jégre Kovács Frank. A Volán válogatott játéko­sának már tavaly tavasszal fájt az Achilles-ina, ám bízva a lágyillo­mányos kezelésben, halogatta a műtétet. Mégse kerülhette el, a négy­­ hónapot elvesztegetve­ ta­valy szeptemberben, az idény kezdetén került kés alá. Sérülése lassan gyógyult, még november­ben is sántikált, aztán csak jobban lett. Egyelőre ugyan még messze van csúcsformájától, de a világ­­bajnokságig szerencsére még há­rom hónap hátravan.­ ­ Ladányi (balra) a fehérvári fő riválissal, Ocskayval „bulizik" ------ -----------------­ Beütötte az alacsony labdát A Langweidben légióskodó Bátorfi Csilla gyakorlatilag már készülhet a Postás elleni kupadöntőre Bár a Statisztika női asztalitenisz-csapata a hét végén a BEK- elődöntő első meccsén hazai pályán 3-0-ra kikapott a német Kroppachtól, s csoda kellene hozzá, hogy bejusson a fináléba; a második számú sorozat, az ETTU-kupa döntőjében minden bi­zonnyal bőven lesz magyar érdekeltség. Mert ami itt a két elő­döntőt illeti, a Postás 3-0-ra nyert a német Röthenbach otthoná­ban, az ugyancsak német Langweid pedig 3-2-re a holland Klu­­ver Lek­e otthonában. Ahol az utolsó pontot kilencszeres Euró­­pa-bajnokunk, Bátorfi Csilla ütötte be. Fábik Tibor NÉPSZAVA A csapattalálkozó első mérkőzé­sén Bátorfi a kínai Li Csiaótól 3- 1 -re kikapott, de az utolsón az ő javára alakult ki a 3-1-es vég­eredmény a ténylegesen holland Hopman ellen, így a Langweid lépéselőnyből várhatja az elődön­tő visszavágóját. - Úgy voltunk vele, hogy min­denképpen illik nyernünk - kezd­te Bátorfi Csilla. - Már csak azért is, mert tudtuk, hogy az ellenfe­lünknél Ni Hszia-lian terhes, és őt már nem nevezik be. Meglepetés azonban így is ért bennünket, mert nem túlzok, gyakorlatilag egy garázsban játszottuk a mécs­esét. Ilyen kicsi teremben még életemben nem játszottam. - Legalább az ellenfélnek nem volt nagy szurkolótábora... -Azért a szurkolók valahogyan mégiscsak bepréselődtek. De sze­rencsére a mieink is, akik velünk jöttek Langweidből. Egyébként a terem elég hosszú volt, de széles­ségre minimális, magasságról pe­dig nem is beszélhetünk.­­ Talán nem véletlenül hozták ide a hollandok a meccset, tudva, hogy ön a szerváknál igen ma­gasra dobja fel a labdát. - Ezúttal nem erről volt szó. Az ellenfelünk csapata a közelmúlt­ban alakult, és egyelőre csak ez a terme van. - Az idegenbeli győzelmüket úgy is értékelhetjük, hogy most már valójában a Postás elleni döntőre kell készülniük? - Maradjunk annyiban, hogy engem már erősen foglalkoztat a gondolat... - Legalább hazajöhet Buda­pestre. Tényleg, az év végéből mennyit töltött Magyarországon? - A karácsonyt, mint mindig, most is otthon töltöttem, de szil­veszterre már visszajöttem. - Tudom, hogy a Statisztika edzője, Fülöp István újév napján is edzést vezényelt. A Langweid­­nél mennyire volt szigorú az edző? - A Langweidnél én vagyok az edző! Immár három éve, hogy nemcsak játszom, hanem edző­ként is dolgozom. S úgy látszik, hogy én engedékenyebb vagyok, mert mi január 2-án kezdtük az évet. De ettől eltekintve sem hi­szem, hogy nagyon szigorú len­nék, mivel játszom is, átérzem a társaim helyzetét, és inkább játé­kospárti vagyok. Magamból kiin­dulva megtanultam, hogy időn­ként tudni kell kompromisszumot kötni. S ha valamiben nincs meg a teljes egyetértés, akkor inkább az edzőnek kell egy kicsit enged­nie.­­ Még előrébb szaladva az év­ben, február elején rendezik az európai TOP 12 viadalt, aztán Olaszországban Eb, majd Párizs­ban vb lesz. Gondol már ezekre a versenyekre is?­­ Természetesen, hiszen meg­lehetősen zsúfolt és nagyon fon­tos félév előtt állok. A párizsi vb után ugyanis lezárják a világrang­listát, és aki ekkor a legjobb 20 között lesz, az már biztosan in­dulhat az athéni olimpián. Jó len­ne már ebben az első körben megszerezni a kvótát. Az nyil­vánvaló, hogy az Eb-n egyéniben és párosban is jobbak a kilátása­im, de egy jó sorsolással páros­ban a vb-n is messzire juthatunk. - Akkor az Európa-bajnok és olimpiai 4. helyezett Bátorfi Csil­la, Tóth Krisztina páros újra összeáll? Mert tavaly ez még nem volt borítékolható. - így van, hiszen a sydneyi olimpia után azt mondtam, hogy a zágrábi Eb-től teszem függővé a folytatást. Mivel Zágrábban egyéniben bronzérmes lettem, úgy döntöttem, hogy folyatom az athéni olimpiáig. S ha már ját­szom egyéniben, akkor párosban is. -A páros hogy tud majd együtt készülni? - Úgy, mint eddig, a hazai edzőtáborokban. Ha otthon va­gyunk, akkor többnyire a párost gyakoroljuk. - Pedig most sincsenek nagyon messze egymástól, elvégre Tóth Krisztina is Németországban lé­gióskodik, a Busenbach csapatá­ban. Hány kilométer választja el önöket? - Hozzávetőleg 200, ami tény­leg nem sok. Ha egyikünk egy nagyon jó, a másikunk pedig egy gyenge csapatban játszana, akkor nem is lenne gond, hogy olykor együtt készülnénk. Ám éppen a két legnagyobb rivális egyesület­ben játszunk. A bajnokságban je­lenleg mi vagyunk az elsők, Krisztiék a másodikak, és egyik klubnál sem néznék jó szemmel, ha együtt edzenénk. Bátorfi nekivág Athénnak Szalmás Péter felvétele Jégen az utánpótlás világklasszisai NÉPSZAVA-információ Budapest a Városligetben tavaly felnőtt gyorskorcsolya vb-t ren­dezett, jövőre az új Budapest Aré­nában műkorcsolya Eb-re kerül sor, s a 2003-as esztendőre is jut ,jeges a világverseny: a 10. junior rövidpályás vb péntektől vasárna­pig zajlik a tavaly márciusban átadott jégcsarnokban. A vb-n 33 ország 160 versenyzője indul, s a sportág „nagyhatalmai” közül a kínaiakat leszámítva mindenki itt lesz, így a koreaiak, a japánok, a kanadaiak és egyesült államokbe­­liek. (Kína azért marad távol, mert ugyanebben az időben ren­dezik a Kínai Téli Játékokat.) A vb-re Budapestre érkezik a Nemzetközi Korcsolyázó Szövet­ség (ISU) olasz elnöke, Ottavio Cinquanta is. S érdekesség, hogy az ausztrál csapat egyik szakve­zetője Ann Zhi, aki a 2002-es Salt Lake City-i olimpián, férfi 1000 méteren különleges körülmények közepette győztes Steven Brad­bury edzője. (Bradbury annak kö­szönhetően lett aranyérmes, hogy a döntőben az utolsó métereken az előtte korcsolyázók mind eles­tek. Az előzetesen esélytelen ausztrál versenyző hazájában nemzeti hősnek számít.) A vb-n pénteken a férfiaknál és a nőknél is az 1500 méteres, szombaton az 500-as, vasárnap az 1000-es futamokra kerül sor, s a világbajnoki cím a záró napon, az 1500-as „szuper döntőben” dől el, amelyben a legjobb hat versenyző indulhat.

Next