Népszava, 2003. június (131. évfolyam, 127–150. sz.)

2003-06-07 / 132. szám

8 SZOMBATI RANDEVÚ 2003. JÚNIUS 7., SZOMBAT „Nem ellenségeket, hanem barátokat gyűjtök" Amikor engem kiválasztottak, nyilván arra is gondoltak, hogy habitusomból fakadóan hozzá tudok járulni a politikai megosztottság megszüntetéséhez - mondta lapunknak Schmitt Pál. A Fidesz újonnan megválasztott alelnöke nem érzi összeférhetetlennek párt- és sporttisztsé­geit. Schmitt feladata a Fideszben a tagozatok egy részének megszervezése lesz. - Miért van szüksége önnek a Fi­­deszre, és fordítva, miért van szüksé­ge a Fidesznek önre? - Hogy nekem miért van szükségem a Fideszre, arra könnyebben tudok vála­szolni, mint a kérdés másik részére. Be­fejeztem életemnek azt az időszakát - 61 évet amikor nem politizáltam, és úgy döntöttem, hogy beszállok a köz­életbe. A választással nem volt problé­ma, eddig is egyfajta értékrend szerint éltem, ráadásul hívó szót is kaptam, s budapesti főpolgármesteri kampányom­ban már ki is próbáltuk ezt az együtt­működést. Akkor a jobboldali pártoktól kaptam jelentős erkölcsi támogatást, míg a baloldali pártoktól ennek az ellen­kezőjét, és akkor még finoman fogal­maztam. Amikor úgy döntöttem, hogy aktivizálom magam, kihasználom éle­tem hátralevő alkotóidőszakát, nem a hatalomért jelentkeztem, hanem felada­tokért. Nyomatékosan kértem, hogy tár­sadalmi munkában végezhessem tevé­kenységemet, és most nagyon jól érzem magam, hogy ezt a döntést meghoztam. Hogy rám miért van szüksége a Fidesz­nek, ezt inkább tőlük kellene megkér­dezni, de persze most már én is belül vagyok. Az én történetem azzal kezdő­dött, hogy Orbán Viktor felkeresett, és felajánlotta ezt a tisztséget. Hogy emö­­gött milyen stratégiai vagy taktikai megfontolások húzódnak, azt csak sejt­hetem, de nem tudom. Nekem nagyon megtisztelő, hogy rám esett a választás, és úgy érzem, az élettől kaptam egy esélyt, hogy talán beírhatom a nevem a történelemkönyvekbe. Úgy gondolom, azokat az embereket jelenítem meg és vonzom a párthoz, akik úgy élték le az életüket, hogy egyik vagy másik oldal­lal szimpatizáltak, de ezt csak akkor fe­jezték ki, amikor négyévente szavaztak, és akkor is csak titokban. Hozzám ha­sonlóan talán néhány ember úgy érzi majd, hogy válaszút elé kerül, és nem vár négy évig, hanem meghozza a saját döntését. Most kialakult egy olyan szer­vezet, amely más, mint egy párt, így az emberek esetleg félrerakják a pártokkal szembeni fenntartásaikat, és csatlakoz­nak a szövetséghez. - Jól tudjuk, hogy öntől származik a szövetség elnevezése is? - Nem, ez túl szép lenne. A név közös gondolkodás eredménye volt, csak én mondtam ki először a MOM-székházban egy eseményen. - Ön úgy fogalmazott, hogy felaján­lotta függetlenségét a Fidesznek. Ugyanakkor azt mondja, hogy tár­sadalmi munkában végzi feladatát. Nem okoz ez konfliktust? Hiszen így nem lehet számon kérni öntől sem­mit. - Úgy érzem, ez sokkal keményebb kö­tődés, mint egy munkaviszony. A Ma­gyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke­ként is társadalmi munkában dolgozom. Ha vállalok valamit, ami nem kötelező, akkor nemcsak a szellemi kapacitáso­mat, hanem a szívemet is odateszem, kü­lönben nem is vállalnám. Nem látok te­hát konfliktust. Ami maradék szabad­időm pedig van, azt arra használom, hogy járom az országot, minél több em­berrel találkozom, és bemutatom nekik az újonnan alakult szövetség előnyeit. Ha valahova elmegyek, mindig akad, aki megkérdezi, hogy te miért vállaltad. El­mondom tehát a saját példámat. - Ön nemcsak a Fidesz alelnöke, hanem a MOB elnöke és a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság (NOB) pro­tokollfőnöke - valamint a környezet­­védelmi bizottság vezetője -, s így gyakran megy külföldre. Hogyan tudja e funkcióit összeegyeztetni? - A MOB-ban nagyon jó a csapatmunka, nekem egyfajta koordinátorszerep jut az olimpiai előkészületek idején. Mondjuk, ez napi másfél órát visz el. A NOB-ban betöltött tisztségeim pedig elvisznek az életemből egy év alatt két hetet, ha nincs olimpia, s ez mindig külföldi utat jelent. Össze lehet tehát egyeztetni e funkció­kat, ha az ember mögött jó csapatok van­nak és segítő szándék. - A MOB-ban megvan-e még az önt segítő szándék? - Az apparátusban biztosan megvan, de remélem, a tagságtól is megkapom a se­gítséget. Tizenhárom éve vagyok a MOB elnöke, ez a munka nagyon közel áll a szívemhez. Büszke vagyok rá, hogy mint olimpiai bajnokot a rendszer­­váltás után engem választottak a szerve­zet élére. A MOB-ban a magyar sport szinte egész keresztmetszete megtalál­ható, s ezért büszke vagyok arra is, hogy a magyar közgondolkodásban az olimpiai eszme komolyan jelen van. Úgy érzem, hogy a tagság meg fog erő­síteni a posztomon; volt ugyan egy kez­deti bizonytalanság, hogy a politikai és a sporttisztséget nem lehet egyszerre csinálni. Erre azt válaszoltam, hogy ed­dig is el tudtam választani a kettőt, hi­szen miközben én nem politizáltam, a MOB-ban körül voltam véve politiku­sokkal. Most én is politizálok, de ami­kor a MOB-os ügyeket intézem, akkor szakértai alapon döntök. Egyelőre tehát maradok a szervezet elnöke, nem is len­ne szerencsés, hogy egy évvel az olim­piai játékok előtt a sporttárca és az olim­piai bizottság élén is váltás legyen. - Ön sportolóként elért mindent, amit lehetett. De nem tart-e attól, hogy MOB-elnökként hozott dönté­seit azzal támadják majd, hogy a Fi­desz alelnöke van a háttérben? - Ez benne van a pakliban. Nyomatéko­san kell ügyelnem arra, hogy ez ne for­dulhasson elő. De még egyszer mondom, ezt eddig is sikerült megtennem. Azt pe­dig, hogy milyen értékek mellett éltem, eddig is tudni lehetett, csak nem dekla­ráltam azzal, hogy beléptem egy szerve­zetbe. Egyébként soha semmilyen fenn­tartásom nem volt senkivel szemben, aki másként gondolkodott. Megtanultam egyfajta szolidaritást és toleranciát, a magam karaktere is olyan, hogy nem el­lenségeket, hanem barátokat gyűjtök.­­ A Fidesz korábban aláírásgyűjtést szervezett a 2012-es olimpia buda­pesti megrendezéséért. Ma már biz­tosan nem lesz olimpia, mert a kor­mány így döntött. Ön támogatta a megrendezést? - Remélem, nem lep meg senkit, hogy az általam vezetett MOB támogatta a budapesti olimpia megrendezését. A mostaninál sokkal nehezebb helyzetben is volt egy ilyen kísérlet, hiszen az 1960-as olimpia - amely végül Rómá­ban volt - majdnem Budapestre került. De meg vagyok győződve arról, hogy amikor Athén először jelentkezett az 1996-os olimpiára vagy Barcelona az 1992-esre, akkor nem voltak sokkal fel­készültebbek, mint ma Budapest. Úgy láttuk tehát, hogy 2012-ben az olimpia megrendezhető, és azt is láttuk, hogy a PriceWaterhouse tanulmánya úgy fo­galmazott, bizonyos kritikus feltételek teljesülése esetén a játékok megrendez­­hetőek. A baj szerintem az volt, hogy az egyébként is kötelező fővárosi beruhá­zásokat egy kalap alá vették az olimpia tényleges költségeivel. Fegyelmezett sportember vagyok, így tudomásul vet­tem a kormány döntését. Bizakodással tölt el, hogy - ha jól értettem - a kor­mány nem mondott le véglegesen a jö­vőben egy olimpia megrendezéséről. — Ha már a kormányról van szó, megtenné, hogy értékeli a most egy­éves kabinet munkáját? - Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de nekem nincs kormányzati tapasztala­tom. Nem feladatom sem a kormány di­csérete, sem kritikája. Véleményem ter­mészetesen van, magam is részt veszek a Fidesz kormány­értékelésében. - Ahogy belépett a Fideszbe, önt rögtön alelnökké választották. Ki­alakult már a munkamegosztás ön és Pokorni között, illetve az ötfős pártelnökségben ? - Tekintettel arra, hogy kevesen va­gyunk, mindenkinek csapatmunkát kell végeznie. Az látható, hogy Pokorni Zol­tán és köztem markáns különbségek van­nak, de a legfontosabb az, hogy neki van kormányzati tapasztalata, nekem pedig nincs. Én többször is voltam nagykövet, így tehát hozzám közelebb áll a külpoli­tika, a biztonságpolitika, az Európa-poli­tika vagy az előbb is említett környezet­védelem és természetesen a sport, az if­júság, a nevelés kérdései egyaránt, így is osztottuk fel egymás között a most ala­kuló tagozatokat. A szövetség nyolc ta­gozaton keresztül kíván működni; hoz­zám tartozik majd a női, a zöld, a nyug­díjas és a kulturális. A másik négy irányí­tása kormányzati és egyéb ismereteket feltételez. Az elnökség rám bízta a jövő évi, európai parlamenti választások elő­készítését is, ami szintén fontos és meg­tisztelő feladat számomra. -Jelölt is lesz, indul a választáson? - Igen. Jeleztem ilyen irányú ambíció­mat. Nem vagyok országgyűlési képvi­selő, s a törvényi feltételek miatt a jelen­legi parlament képviselői nem indulhat­nak az európai parlamenti választásokon.­­ Ahogyan szokták mondani, egy névtelenül nyilatkozó párttársa sze­rint alig vették fel önt a Fideszbe, szinte nyomban „száműzik” az Eu­rópai Parlamentbe. Amit nyer önnel a Fidesz, azt e vélemény szerint el is veszíti. - Ahogy tájékozódtam, az európai parla­menti munka körülbelül havi tíz nap kül­földi munkát jelent majd. Alelnöki mun­kámhoz a maradék húsz nap elég, s így nem leszek „száműzve”. Úgy érzem, mindkét feladatnak megfelelek majd. - De vajon az alelnököknek milyen­­ szerepük lehet a Fideszen belül, hi­szen azt mondják, minden kérdésben maga az elnök, Orbán Viktor dönt? - Lehet, hogy ezt mondják. Én úgy lá­tom, az elnökségi ülések döntései kon­szenzussal születnek. Győzködjük egy­mást, vitatkozunk, minden kérdéssel úgy foglalkozunk, mintha kormányon len­nénk. Sőt talán még a kabinetnél is töb­bet kell tudnunk, hiszen a kormányt akarjuk kritizálni. Napi politikai kérdé­sekben foglalunk állást, és nem Orbán Viktor mondja ki a végső szót. A tagoza­tok esetében például teljesen szabad ke­zet kaptam a működés és a strktúra ki­alakítására. Az üléseken mindenkinek korlátlanul van joga szólni. Csodálom is az elnök úr türelmét, amikor többször vissza-visszatérünk ugyanarra a kérdés­re. A tagozatok vezetőit például az adott tagozat tagsága fogja megválasztani, pe­dig kijelölhetné Orbán Viktor is, de nem teszi. Hagyja, hogy demokratikusan megválasszák őket. Nem látom tehát az egyszemélyi döntéshozatalt, és ahogy eddig sem voltam, most sem szeretnék egyfajta „Bólogató János” lenni.­­ A tagozatok vezetőinek személyét azért már lehet sejteni. Vígh Ilona esélyes például a női, Medgyesi Ba­lázs pedig a zöld tagozat élére. - Ők akkor számítanak befutónak, ha senki nem kandidál ellenük. A tagozatok vezetőit titkosan választják. Azért, mert van egy jelölt, még jelentkezhet egy má­sik is.­­ Tehát Pálinkás József posztja sem biztos a kulturális tagozat élén? - Csak akkor lesz biztos, ha megválaszt­ják. A tagozatok, amelyek még szervező­désük kezdeti állapotban vannak, sú­lyuknak megfelelően tagokat fognak de­legálni egy - nevezzük így - tagozati ta­nácsba. Ők választják majd meg az adott tagozat vezetőjét, de még nincs igazán kidolgozva ennek a mechanizmusa. - Politológusok szerint a tagozatok létrehozása arra szolgál, hogy a polgári körök mozgalmát betereljék a Fideszbe. - Nem beterelésről van szó, én inkább a nyitás kifejezést használnám. Mivel ta­gozatokban gondolkodunk, sőt a tagoza­tokon keresztül a pártba is be lehet lépni, inkább azt mondanám, házhoz megyünk ajánlatunkkal, így mindenki, aki szimpa­tizál velünk, saját lakhelye és saját szak­mája alapján beszállhat a munkába. Úgy látom, könnyítettük a Fideszhez való kapcsolódás lehetőségét a tagozati rend­szerrel, ezt igazolja az a komoly érdeklő­dés, amit magam is tapasztalok. A tago­zatok egyfajta hálóként működnek egy adott szakterületen; ha például bárhol az országban észlelnek valamilyen környe­zetvédelmi problémát, akkor a „zöldhá­lózat” ezt jelenti. De tőlük azt is elvárjuk, hogy megoldásokat is javasoljanak. Ha kormányzati helyzetbe kerülünk, a tago­zatok akkor is tovább működnek majd. - Ebben a hálózatban milyen szere­pet szánnak a polgári köröknek? -Azt hiszem, a polgári körökből szárma­zik majd a legtöbb belépő. Ők már na­gyon várnak a hívó szóra. Egy évvel ez­előtti alakulásuk óta — saját véleményük szerint - nem voltak igazán motiválva. A polgári köröket meg kell őrizni, ne­hogy letudják a feladatukat azzal, hogy most belépnek valamelyik tagozatba. A polgári körök mozgalma szerintem Közép-Európa izgalmas szellemi formá­ciója, amelyhez nincs is hasonló. - A körökben megjelentek olyan szélsőséges hangok is, amelyek nem használnak a Fidesznek... - Az biztos, hogy ez a szövetség minden szélsőséget szeretne elkerülni, még an­nak a látszatát is, hogy együttműködünk bármilyen szélsőséggel. Szerintem a pol­gári körök ismerik leginkább tagjaikat. - A Fideszt is kritizálják a körök. - Igen, de ez nem baj. Rossz is volna, ha minden polgári kör csak a jóról számol­na be a Demokrácia Központnak. Erre egyébként megvan a hajlam, a jó hír ho­zóját megjutalmazzák, a rossz hírt hozót pedig... Közbevetőleg megjegyzem, a szövetség 9:1 arányú médiaellenszélben politizál. Ha valami hibát vétünk, akkor kilenc médium fogja ezt felnagyítani, egy pedig nem, és ez fordítva is igaz. Ezért kell magunkat aktivizálni, kiváltva a televíziós csatornákat, járni az országot ismert politikusainkkal, így jutunk el a polgári körökhöz is, de így jut el hozzánk közvetlenül a körök véleménye is. Hoz­záteszem, nekem egyáltalán nincs prob­lémám még a 9:1-es médiaellenszéllel sem, mert egész életemben - mint spor­toló - kiszolgáltam a sajtót. Tudom, az ő feladatuk az, hogy információhoz jussa­nak, az enyém pedig, hogy segítsem őket. Számomra nincs különbség a sajtó­­orgánumok között sem, mindegyiket fontosnak tartom, ha hozzám bármelyik újságtól bekopognak, szívesen állok ren­delkezésükre. Amikor engem kiválasz­tottak, nyilván arra is gondoltak, hogy habitusomból fakadóan hozzá tudok já­rulni a politikai megosztottság megszün­tetéséhez. Lehet, hogy számomra egyfaj­ta „árokbetemető” szerep jut, azt öröm­mel vállalom, büszke is vagyok rá, hogy tőlem eltérő nézetű és felfogású embe­rekkel is nagyon jó kapcsolatokat ápol­tam egész életemben. - Újdonsült párttársai nem kérdezik meg, hogy miért állsz ezekkel szó­ba? - De, már szóba is hozták. - És mit mondtak? - De jó neked, hogy te még itt tartasz. Számomra nincs különbség a sajtóorgánumok között, mindegyiket fontosnak tartom A Fidesz új alelnökével Simon Zoltán és Sebes György beszélgetett Fotó: Vajda József NÉPSZAVA

Next