Népszava, 2003. szeptember (131. évfolyam, 203–228. sz.)
2003-09-26 / 225. szám
NÉPSZAVA 2003. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK HÁTTÉR Elsöprő ajánlatával az Erste veheti meg a hányattatott sorsú hitelintézetet Hosszas próbálkozások után elkelt a Postabank Több mint 101 milliárd forintos ajánlatával az osztrák Erste Bank lett a Postabank és Takarékpénztár Rt. kétfordulós privatizációs pályázatának győztese - jelentette be László Csaba pénzügyminiszter, mint a privatizációs szervezet részvényesi jogainak gyakorlója. Az Ausztriában kiterjedt lakossági ügyfélkörrel és fiókhálózattal rendelkező Erste a magyar hitelintézeti piacon a hajdani Mezőbank - ma Erste Bank Hungary - révén eddig mindössze 4 százalékos részesedést kaparintott meg. Ám új „szerzeménye” segítségével most már reálisan célozhatja meg középtávú terveit, s néhány éven belül akár lefedheti a honi lakossági piaci egynegyedét. A Postabank megvétele mérföldkő az Erste életében, a bank szerepe a vásárlással megerősödik a régióban, a csehországi, horvátországi, szlovéniai tapasztalatokat is felhasználják és a vétel réévén növelik magyarországi pénzpiaci szerepüket - mondta a nyertes bejelentését követően Kisbenedek Péter, az Erste Bank Hungary Rt. vezérigazgatója. Az Erste Bank 101,3 milliárd forintot (399,4 millió eurót) ajánlott a részvények 99,97%-áért, ami a Postabank 2002. december 31-én megállapított könyv szerinti értékének a 2,7-szerese. A Postabank megvásárlásával az Erste Bank magyarországi piaci részesedése a jelenlegi 4 százalékról 8 százalékra nő. A két hitelintézet együtt mintegy 200 fiókon keresztül 900 ezer ügyfelet szolgál majd ki - számszerűsítette előrejelzéseit a győztes. A Magyar Postával fennálló stratégiai együttműködés nyomán pedig az ügyfelek további 3200 postahivatalban is hozzáférhetnek majd a bank szolgáltatásaihoz. A két bank összesített mérlegfőösszege 2003 végére meghaladhatja a 900 milliárd forintot. Mindazonáltal a privatizációs pályázat második fordulójába jutott további két jelölt ajánlata is meghaladta a piaci várakozásokat. A pénzügyi körökben 60-70 milliárd forint között valószínűsített vételárat, de még a sajtóhírekben fel-felbukkanó 80 milliárdot is túlszárnyalta a második helyezett Bank Austria Creditanstalt (a magyarországi HVB Bank tulajdonosa) 85,1 milliárd forintot ígérő pályázata. A piaci várakozásokat talán csak a Budapest Bank 69,2 milliárdos ajánlata igazolta. A Postabank és Takarékpénztár Rt. 1988 nyarán alakult meg 2,2 milliárd forintos alaptőkével. Az alapítást követően dinamikus fejlődésnek indult, hatalmas lakossági ügyfélkört nyert meg magának, s néhány év alatt az ország második legnagyobb lakossági bankjává nőtte ki magát. Ám tőkeereje valójában soha nem volt elegendő, s bár látszólag példásan állta az 1997. február végi betétesi rohamot, 1998-ra nyilvánvalóvá vált, hogy a hitelintézet az előző esztendők befektetéseivel olyan kockázatot vállalt, amelyek megrendítették a pénzügyi pozícióit. A helyzet tarthatatlanná vált, és 1998 nyarán a további veszteségek megelőzte érdekében beavatkozott a pénzügyi felügyelet, majd december végén - immár új vezetéssel - rendkívüli közgyűlésen döntöttek az alaptőke minimálisra csökkentéséről, s az állam 99 százalékos részesedést szerezve 152 milliárd forintnyi friss tőkét pumpált a hitelintézetbe. A bank rossz portfolióját - a veszteséges befektetéseket és a behajthatatlan hiteleket a Reorg Apport Rt. vette át és próbálta értékesíteni. A magyar államnak 2001. január végéig mintegy 176 milliárd forintjába került a Postabank, amelyből mindössze 2 milliárd térült meg. Igaz, a bank privatizációját egyszer már megkísérelte az Orbán-kormány, ám 2001 elején az akkori „partneri együttműködés” végül mégsem jött össze, mert a vevőjelölt OTP Bank - piaci információk szerint - legfeljebb 30 milliárd forintot volt hajlandó fizetni a hitelintézetért, míg a kormányfő 35 milliónál nem adta lejjebb az árat. A mostani privatizáció azonban - minden jel szerint - a hazai bankprivatizáció legjobban hangzó, üzletét vetíti előre, jóllehet, a Magyar Hitel Bank 229 százalékos, a Kereskedelmi és Hitelbank 560 százalékos vagy a Takarékbank 532 százalékos vételi árfolyama mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Igaz, az elődök egyikénél sem volt szó a majdnem teljes 100 százalékos részvénycsomag kiárusításáról. Kamarás Miklós, az ÁPV Rt. vezérigazgatója jelezte: a nyertessel október 16-ig kell a szerződést tető alá hozni, a teljes folyamat ez év december 15-ig lezárul. A szerződés megkötése után ugyanis a tranzakciót még a magyarországi Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és az ausztriai Pénzpiaci Felügyeletnek jóvá kell hagynia. A szerződés pontjai egyébként tartalmazzák a Postabankot fenyegető perekre vonatkozó állami garanciákat is - szögezi le az Erste Bank -, amelyek véleményük szerint megfelelő védelmet nyújtanak a múltból fakadó veszélyekkel és bizonytalanságokkal szemben. A vételárat a vevő, ígérete szerint, két részletben fizeti ki: az első részletet - 10 százalékot - a Postabank-részvények átvételéről szóló szerződés aláírásakor utalják át. A második részlet kifizetése a tranzakció lezárásakor, 2003 végén várható. Az ÁPV Rt. vezérigazgatója jelezte, hogy a másik két eladósorba került bank közül a Konzumbank privatizációja esetében hasonló eljárást követnek majd, a Földhitel- és Jelzálogbank vonatkozásában pedig a tőzsdei kibocsátás is nagy szerepet játszik. Népszava-összeállítás László Csaba pénzügyminiszter szimbolikusan átadja Kisbenedek Péternek, az Erste Bank vezérigazgatójának a Postabank első részvényét Fotó: Isza Ferenc Miért ajánlott ennyit az Erste? Osztrák elemzők véleménye szerint az Erstét jelentősen befolyásolta az ajánlat megtételekor, hogy hasonlóképpen lakossági bank, ezért úgy véli, sokkal egyszerűbben, gyorsabban és olcsóbban képes elvégezni a Postabanknál szükséges átalakításokat, mint a többi pályázó. Íme néhány érv: az Erstének Európában összesen 11 millió ügyfele van, amelyhez most társul az 500 ezer postabankos kliens. A Budapest Banknak csupán pár százezer ügyfele van, és a HVB sem bír több privát klienssel, mint amenynyit a Postabank hozott volna, így az átalakítás költségei a másik két pályázónál egy-egy ügyfélre vetítve nagyon magasak lettek volna. Az Erste - ugyancsak profiljából adódóan - ígérete szerint egy év alatt megoldja a bankegyesítést. Az Erstének - a másik két pályázótól eltérően - nem kell új információtechnológiát sem kialakítania, hiszen azzal már rendelkezik, s egész Közép-Európában jól működik. Csupán át kell hoznia azt a postabanki fiókokba is, amivel jelentős költséget spórol meg. Kiugró augusztusi eredmények A Postabank és Takarékpénztár Rt. az idei első nyolc hónapban 227 millió forint adózás előtti nyereséget ért el, mérlegfőösszege 420,3 milliárd forint volt - mondta Singlovics Béla, a hitelintézet vezérigazgatója csütörtökön az ÁPV Rt. bejelentését követően. A bank üzemi nyeresége az első nyolc hónapban 640 millió forint volt, ami a költségek erőteljes visszafogásának is betudható. Az első nyolchavi 227 millió forintos adózás előtt eredmény ráadásul úgy alakult ki, hogy az első hónapok veszteségesen zártak, de 2003 augusztusában már egy hónap alatt 346 millió forint adózás előtti nyereséget tudott felmutatni a hitelintézet. A lakossági betétállomány az idén az első nyolc hónapban 238,6 milliárd forintra nőtt az előző év augusztus végi 216,19 milliárd forintról, mindeközben a lakossági hitelállomány a 2002. augusztus végi 37,3 milliárd forintról ez év augusztus végére 65,7 milliárd forintra ugrott. A vállalati betétállomány tavaly augusztus végén 72,9 milliárd forintot, ez év augusztus végén 84,3 milliárd forintot tett ki. A vállalati hitelállomány ezzel párhuzamosan 2003. augusztus végén 203,88 milliárd forint volt, szemben a tavaly augusztus végi 149,17 milliárd forinttal. A Postabank saját tőkéje jelenleg 36,5 milliárd forint, a vagyonértékelő cég 50 milliárd forintra értékelte a hitelintézetet, ezt az árat a legalacsonyabb ajánlat is lényegesen meghaladta. A Postabank főbb adatainak alakulása (1994-2002) 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Mérlegfőösszeg 200 722 269 632 402 260 365 251 377 247 329 821 331 116 363 243 398 803 Saját tőke 9 580 21 012 29 276 15 731 40 155 40 468 40 665 38 402 36 627 ^ Forrás: Postabank Lovas-roham a bíróságon Letöltendő börtönt kért magára Hangulatkeltés miatt többször is rendre kellett utasítania a bíróságnak Lovas Istvánt szerdán, amikor a publicista az utolsó szó jogán, 60 fős szimpatizánsi tábora előtt politikai megnyilatkozásokat tett. Lovast Bolgár György és felesége citálta bíróság elé, miután azt írta róluk, hogy 1988-ban besúgói jelentést készítettek egy Amerikában élő magyarról. A tárgyalást már eleve politikai eseménynek szánta Lovas, aki a múlt heti Sajtóklubban felszólította népét, legyen jelen, védje meg őt, amikor „múltbeli ítéletei alapján egyértelműen „szoclib” bírónő” el akarja őt meszelni. Az előzmények után mintegy hatvan szimpatizánsa várta a tárgyalást a kijelölt terem előtt. A terem ajtajának kinyitásakor a hallgatóság egymást gyilkolva, őrült hangzavar közepette tódul be. Két biztonsági ember próbálja kordában tartani a bezúdulókat, számolták, menynyien vannak, a bírónő azt a 25-30 embert engedte be, akik le tudnak ülni. Egy 60-70 közötti ősz nő, kezében hatalmas nejloncekkel - a rajta lévő címer háromszor akkora, mint a bírónő fölötti a falon áttöri a biztonsági kordont, lila trikóban, lila fejjel kiabál, „nem akarják beengedni a magyar anyát, aki Tatabányáról jött föl ezért”. A bírónő végül megenyhül, és beengedi a magyar anyát. Az intermezzo után lassan, többszöri fölszólításra ül csak el a zaj, ekkor Lovas elkezdi a bírónő instruálását: - Ezek itt az adófizetők, akik eltartják a bíróságot. Engedje be őket! - Bírónő: Nem ők tartják el. - Lovas: Nyilvános a tárgyalás, miért ne jöhetnének be? - Bírónő: Nem férnek be, nem ülhetnek a földre, nem állhatnak. - Lovas: Menjünk nagyobb tárgyalóterembe! - Bírónő: Nincs, ebben kell dolgozni. - Lovas: Hangosítsa ki a termet! - Bírónő: Nincs mivel. - Lovas: Hagyja nyitva az ajtókat! - Bírónő: A bíróság méltóságán csorba esne. A hosszú tárgyalás alatt többször is szóba kerül még a méret, míg a bírónő meg nem ígéri, hogy keresnek nagyobbat, végül az iratismertetés után, közriadalmat keltve vonul át a sereg egy közben megürülő, kiemelt méretű, helyzetű, rangú terembe, ahol a Lovas-hívők mind leülhetnek. A bírónő ismerteti, hogy Székely Kecskés János (aki a Magyar Nemzetben azt írta, Bolgár György vagy felesége, Fazekas Erzsébet ügynök) ügyét azért különíti el, mert bár elrendelte a nyomozást, sem a lap titkárságán, pénzügyi osztályán, sem a budakeszi rendőrségen, önkormányzaton, sőt a helyi telefonkönyvben sem találják nyomát. Lovas fölpattan, és kérdés nélkül közli, beszélt vele telefonon, haldoklik, amióta a D-209-es van hatalmon, ráadásul ez az eljárás tovább rontja állapotát. Lovas ragaszkodik rögeszméihez, és a média politikai hovatartozásának elemzésébe kezd. A bírónő kérdésére, készülhet-e fotó, filmfelvétel, úgy válaszol, „a jelen kurzus MTV-je nem mutathatja az arcom”, az RTL-t pedig az SZDSZ-es tv-nek minősíti. Az utolsó szó jogán előadott beszéde miatt a bírónő többször is rendre utasítja, mert politikai nyilatkozatokat tesz. Lovas kifejti, éppen 40 éve állt ezen bíróságon, bilincsben, amikor azért ítélték el, mert magyar, keresztény (vagy valami ilyesmi) pártot alapítottam. Most csak annyi különbséget érez, hogy nincs rajta bilincs. (Első figyelmezetés.) „A D-209-es alatt olyasmiért vonnak perbe...” (Második figyelmeztetés.) Lovas ezután sérelmezi, hogy a magánvádló védőjének személyében jelen van a hatalom is a tárgyalóteremben, amivel Bárándy Péter igazságügy-miniszter fiára, a jelölt Gergőre utal. (Bírónőnél majdnem elszakad a cérna, a jelölt és a bíróság nevében visszautasítja a hangnemet.) Lovas elnézéskérésnek hangzó mondatot fogalmaz, majd folytatja: „40 év után itt állok, amikor a legfőbb ügyész ellen a sajtó és a kormányzat hadjáratot folytat.” (Utolsó figyelmeztetés.) Lovas ezután - ellentétben a magánvád képviselőjével, továbbá saját védője felmentést kérő indítványával - letöltendő börtönbüntetést kér magára. (A védő gratulál neki.) Az ítélet ellen azonban fellebbez, talán azért, mert nem kell börtönbe vonulnia. „A Pesti Központi Kerületi Bíróság nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt Lovas Istvánt 300 ezer forint végrehajtandó, míg Molnár Balázst, a Napi Magyarország újságíróját (aki annak idején szintén ügynökmúlttal vádolta Bolgárt) 240 ezer forint, végrehajtásában egy évre felfüggesztett pénzbüntetéssel sújtja.” Az ítélet hallatán a Lovas-hívők tomboló tapsviharban törnek ki, hosszasan ünneplk a „nemzeti hőst”. Majd mindenki leül, a bírónő belefogna az ítélet értelmezésébe, de Lovas fölpattan, mennie kell a gyerekeiért, felesége az ország másik végében van. A bírónőnek még elmondja, az ítéletet „természetesen” nem fogadja el, fellebbez. A sereg élén kivonul, közben csatakiáltásokkal hergelik magukat: „ez nem bíróság, szégyen, ez nem Magyarország, menjenek Izraelbe”. Lassan elül a zaj, a benti csendben a döbbent bírónő pár embernek magyarázza az ítéletet, miért büntetendő vétség a rágalmazás, más jó hírének megsértése valótlan állítással. Népszava-információ 9