Népszava, 2004. március (132. évfolyam, 51–76. sz.)

2004-03-05 / 55. szám

6 Tizenhetedik alkalommal eMeRTon-gála Tizenhetedszerre osztják ki idén a Magyar Rá­dió Rt. könnyűzenei elismerését, az eMeRTon­­díjat. Ezúttal 11 kategóriában hirdetnek győz­test, az év énekese: Zsédenyi Adrienn, musical­énekese Mahó Andrea, folkénekese Herczku Ágnes lett. Az év hangszeres szólistája elisme­rést Söptei Géza kapja, az év együttese együt­tes címben az After Crying, jazzegyüttesében a Jazzpression részesül. Az év felfedezettje a Folkestra, hangmérnöke Rédly Dénes, szöveg­írója Lukács László (Tankcsapda), zeneszerző­je Szűcs Antal Gábor és Tátrai Tibor lesz. Élet­műdíjban Gyulai Gaál János részesül. Az ün­nepélyes díjátadás ezúttal is egy gálaest kereté­ben történik, amelyet az MR Rt. Petőfi rádiója szervez és rendez. Az április 2-án, pénteken 19.00 órakor kezdődő koncertnek a József Attila Színház ad otthont. (Népszava) Hangszer és Zene est A zene rejtett összefüggéseit, az alkotási folya­matok eredetét keresik egy ma este hét órakor kezdődő beszélgetéssorozat résztvevői. A Hangszer és Zene című zenei magazin által szervezett estekre a budai Várban, a Kapisztrán tér 1. aulájában gyűlnek össze, hogy együtt ku­­tassák a különböző szakterületek, folyamatok, stílusok közös szálait. Első alkalommal Mada­rász Iván (Erkel-, Bartók-, Pásztory-díjas zene­szerző, a Zeneakadémia egyetemi tanára) me­sél majd alkotási attitűdjeiről, problémáiról, a régizenével való kapcsolatáról. Az est második felében Márkus Barbarossa János, a világhírű hangszerkészítő és hangszer-restaurátor, a Do­rotheum vezető hangszerszakértője lesz a ven­dég (képünkön). (Népszava) Az év lemeze a Raiffeisen klubban A Raiffeisen Jazz Klub következő koncertjén péntek este Lantos Zoltán kvartettje mutatja be Tiptoe ceremony című CD-jük zenei anyagát, amely tavaly a Gramofon Klasszikus és Jazz Kiadó szakmai zsűrizése alapján a 2003-as esztendő Magyar Jazz Lemeze lett. Az 1998- ban alakult Mirrorworld együttesben Lantos Zoltán (hegedű), Borbély Mihály (fúvóshang­­szerek), Juhász Gábor (gitár) és Horváth Kor­nél (ütőhangszerek) játszik, de az esten ven­dégként fellép velük Szakcsi Lakatos Béla (zongora) is. (Népszava) Új art moziterem A 2003. évi költségvetésben 500 millió forintot szánt a kulturális tárca az art mozihálózat mű­ködésének javítására. Végül 17 vidéki film­színház összesen 379,306 millió forint, 12 bu­dapesti mozi pedig 120,694 millió forint támo­gatást kapott fejlesztésre. A kiskunfélegyházi Petőfi mozi 72 személyes új, art­terme 10,4 milliós támogatás segítségével készült el. A lé­tesítményt Hiller István kulturális miniszter ad­ta át. (Népszava) TÉVÉNÉZŐ ★ ★ ★ Rózsaszín pelikánok úr? Isten várótermének nevezte az egyik reality alcím Miami Beachet a Reality by Channel műsorfolyamában. Nehéz lenne pontosan meghatározni, mi is volt ez a ké­pek és szavak áradata. Mondjuk így: élmény- és dokumentumfilm egy különleges, ellentmondá­sos tájról. Ott lakók beszéltek szűkebb pátriá­jukról, s ahány náció fiai-leányai szólaltak meg, annyi arca bukkant elénk a napfényes tenger­partnak. Vidám és otthonos, rút­ és fenyegető. Valaki arról beszélt, hogy újabb és újabb beván­dorlók érkeznek, s a sok új lakónak otthont adó Miami ettől nyitott, előítélet-mentes, barátságos. Más elbeszélő szerint az itt élőknek éppen ezért nincsenek gyökereik, s egyre nyilvánvalóbb hatal­mas harc dúl nem is mindig a kulisszák mögött az angol és a spanyol nyelvű lakosok között. Itt szerveződik ugyanis a kubai bevándorlókból Amerika egyik legerősebb kulturális csoportja. Az ellentmondó vélemények között meg sem pró­bált eligazítani a film, csak mesélt és meséltetett mesés kubai karrierről, pusztító hurrikánról és ortodox zsidók legendás megmeneküléséről a természet vad támadásaitól. A szerkesztés, híján kazalba hányt sztori kábító áradatában, mint abszurd látomás, időnként hangosan rikácsoló rózsaszín pelikáncsapat húzott át a képen. Hogy mindez mire ment ki? Csoda tudja. Kusza volt és elbűvölő, mint maga a valóság. Bársony Éva KULTÚRA 2004. MÁRCIUS 5., PÉNTEK NÉPSZAVA Papadimitriu Athina a Bubus című vígjátékban lép újra színpadra Minden színésznőnek vállalnia kell a korát A Játékszínben március 13-án mu­tatják be Vaszary Gábor, Fényes Szabolcs, Szenes Iván Bubus című vígjátékát. A nagy közönségsikerre számító darabban Haumann Péter, Hámori Ildikó, Tóth Auguszta, Balá­­zsovits Edit, Molnár Piroska és Igló­­di István mellett Papadimitriu Athina is remek szerepet kapott. A görög származású, Tahitótfalu környéki tanyára költözött népszerű színész­nővel a pályáról, terveiről és nem utolsósorban meglepő életformájá­ról beszélgettünk. - Amikor elvégezte a főiskolát, mi­lyen tervekkel, reményekkel vágott neki a pályának? Ezekből mik való­sultak meg? - Jól érzem magam, nincs hiány­érzetem. Akadtak jó és rossz korsza­kaim, de egy bizonyos koron túl visszatekintve azt gondolom, sok szép szerepet játszottam. Nyilván sok ki is maradt az életemből, de hát ki­nek nem maradt ki. - Több színház társulatának volt tagja. - De egyikből sem én mozdultam. Letettem a hátsómat a 25. Színházba. Annak idején. Iglódi István vitt oda. Aztán mindenféle átszervezés után egyszer csak a Nemzetiben találtam magam. Az egyik igazgatóváltást kö­vetően az új igazgató nem kívánt ve­lünk dolgozni, és huszadmagammal az utcára kerültünk. Egyik nap fősze­repet játszottam, a másik nap az­ utcán voltam. Abban az időben nem szok­tuk meg az ilyesmit. Ma már felké­szülnek rá az emberek. Egy hét múlva jelentkezett a Rock Színház, szeret­tem ott lenni, sok évet töltöttem ott. A lapátra tevésnek egyetlen nagy haszna volt, hogy letettem végre a ro­hadt cigarettát, amit azóta sem vet­tem fel. Én hál’ istennek olyan fajta vagyok, ha nagy trutyiba kerülök, ak­kor nem kezdem el magam nagyon sajnálni, hanem nagyon erős tudok lenni. Kerényi Imre mondta, hogy negyven év fölött a színésznő felejtse el a pályát, és menjen el házinéninek. De valahogy én nem éreztem soha, hogy abba kellene hagynom. Nagyon fontos a humor az életben, és fel kell tudni vállalni az embernek a korát. - A humornál tartva, a Bubus re­mek vígjáték. Milyen a szerepe? - Nagyon helyes kis laza, poénok­kal teli szerepem van benne. Remé­lem, ki tudom majd használni. Na­gyon jó kollégákkal játszom. Koráb­ban is sokszor szerepeltem itt. Akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy ide azért szeret a színész jönni, mert itt nem kényszerből vállalta el a sze­repet. Ettől olyan jó itt mindig a han­gulat.­­ Tahitótfalun élnek rengeteg kü­lönböző állattól körülvéve. A kivonu­lás a természetbe véletlenszerű volt vagy tudatosan készült Budapesttől távolabbra? - így adódott, de korábban is na­gyon szerettem a természetet, az álla­tokat. Nagyon elvadult már ez a vi­lág, nem véletlenül olyanok a fiata­lok, amilyenek. Ennyire távol a ter­mészettől, ennyire műanyagon élni nem lehet. - Nyaranta a tanyájukra érkező gyerekekben fellelhető a természet szeretete? - Minden nyáron táboroztatunk. Egyhetes turnusok vannak. Az első nap megjelennek a gyerekek: Coca- Cola, üvöltő zene a fülükben, chips­­hegyek. Aztán ezek a gyerekek egy hét alatt mindezeket elfelejtik. Sok pesti gyerekbe annyira beleivódik nálunk a természet szeretete, hogy meg kell nézni, mi történik velük egy hétvége alatt. Zsibong a tanya azok­nak a gyerekeknek a lármájától, akik korábban itt táboroztak és rendszere­sen vissza-visszajárnak, és nagyon szívesen segítenek nekünk minden­ben csak hogy ott élhessenek. Szá­mos ridegen tartott, télen-nyáron a szabadban élő állatunk van, sok ló, kecske, juh, teve, mangalica, de aki egy picit irigykedik, ne irigykedjen, mert rengeteg velük a munka, sok a feszültség, a gond.­­ A családi utánpótlás a színi pá­lyán biztosítottnak tűnik, hiszen két nagy lánya is színésznőnek készül. - Kiskorukban beléjük ivódott a színészet szeretete. Nem tudom, örü­lök-e neki, mert nagyon kiszolgálta­tottak vagyunk. Valaki egyszer azt kérdezte tőlem: azért nehéz a színészi pálya, mert nehéz elmondani egy ver­set? Az a nehéz, hogy az ember sok­szor nem azt csinálja, amit szeretne. Jön egy rendező, és azt mondja, most nem te játszod el azt a szerepet. Meg­hasad a szíved. Nem vagyunk a ma­gunk urai, ettől nagyon nehéz, ezért féltem őket. De mivel az apjuk is szí­nész (Trokán Péter - a szerk.), a pálya hátrányát is látták, ezért nem lesznek olyan naivak, mint én voltam. Anna lányom most a Cseke Péter által ren­dezett Dzsungel című előadásban ját­szik egy helyes szerepet a Karinthy Színházban. Nagyon meghatódtam, amikor láttam. - Rendszeres résztvevője, irányítója a magyarországi görög műsoroknak. - Akropolisz nevű együttesünkkel szoktunk fellépni. Nagyon szeretjük a zenét és a táncot. Rendkívül fontos­nak tartom, hogy az ember a gyöke­reit erősen itassa át a kultúrával. Igyekszem, hogy a gyerekeim is megtanuljanak görögül. Bár sokan visszaköltöztek Görögországba, az itt­maradtak egyre jobban összetarta­nak. Megalakulhattak a nemzetiségi önkormányzataink, görög iskola, óvoda nyílt, könyvtáraink is vannak, és elkezdődtek a görög filmvetítések. Már nem csak a nagy bulikra jönnek el. Áprilisban nemzetiségi színházi fesztivál lesz, amelyen mi, görögök is részt veszünk. Az Európai Unióhoz csatlakozva újabb műsorokra lesz le­hetőségünk. Nagyon örülök, hogy a saját kultúrámat közvetíthetem. Ter­mészetesen a magyar kultúrát is na­gyon szeretem. A párommal közösen összeállítottunk egy magyar műsort is, amelyben szép Kormorán-dalok és csodálatos magyar versek hangzanak el az előadásunkban. Kocsi Tibor Számos ridegen tartott, télen-nyáron a szabadban élő állatunk van, sok ló, kecske, juh, teve, mangalica, de aki egy picit irigykedik, ne irigykedjen, mert rengeteg velük a munka, sok a feszültség, a gond Fotó: Vajda József Hatmilliós prémium Koltaynak? A Szabad Tér Színház Kht. ügyvezető igazgatói tisztéről december végén le­váltott Koltay Gábornak közel hatmil­lió forint prémium és kétmillió forint szabadságmegváltás járna - ám hogy megkaphatja-e, arról a fővárosi köz­gyűlésnek kell döntenie. Információ­ink szerint a koalíciós pártok nem kí­vánják megszavazni Koltay jutalmazá­sát, miután tavalyi ténykedése mínusz­ba juttatta a három szabadtéri színhá­zat üzemeltető társaság kasszáját. Múlt heti ülésén a főváros kulturális bizottsága úgy döntött, felkéri a főpol­gármestert, hogy a kht. 2003. évi számviteli beszámolójának elfogadása után vizsgálja meg, milyen lehetősé­gek vannak a társaság mérlegében vár­hatóan jelentkező negatív saját tőke rendezésére. A tavalyi év várható vesz­tesége ugyanis megközelíti a 22 millió forintot, ami a 2002. évi mérlegben szereplő három és fél millió forintos eredménytartalékkal is számolva a Szabad Tér Színház Kht. tavalyi saját tőkéje mínusz 18,5 millió forint körül alakul. Ennek rendezése a fővárosi önkormányzat feladata. A kulturális bizottság úgy számol, hogy ha Koltay Gábor prémiumának csak a 30%-át fi­zetnék ki, máris 4 millió forinttal csök­kenne a veszteség és a negatív saját tő­ke is. E jelentős veszteség fő okaiként a két margitszigeti saját bemutatót je­lölték meg a Városháza munkatársai: míg a Nabucco tervezett vesztesége 5, a Megfeszítette pedig 1 millió forint volt, a valóságban e két produkció összesen 18 millió forint mínusszal zárta a szezont. Koltay Gábor volt ügyvezető 2003. évi prémiumfeladatai közül több nem teljesült: a három bu­dapesti szabadtéri színpadon (Margit­sziget, Városmajor, Budai Parkszín­pad) az előzetesen meghirdetett 61 előadásból csak 43-at tartottak meg, miközben a vállalt minimum hatvan este lett volna. A vállalkozási tevé­kenység eredménye el kellett volna hogy érje a 8 millió forintot. A Szabad Tér Színház Kht. új ügy­vezetése szerint valószínűleg összefér­hetetlen volt az, hogy Koltay ügyveze­tőként több megrendelést is adott a­ családjához közel álló cégeknek. A ha­sonló nevű Szabad Tér Kulturális Ki­adóval és a Korona Film Kft.-vel kö­tött szerződések miatt újabb vizsgála­tokra van szükség. Koren Zsolt A tavalyi év várható vesztesége megközelíti a 22 millió forintot, a képen a volt igazgató Fotó: Népszava-archív FÓKUSZBAN Profán kiadásban a Szent Korona A magyar korona szentségét, jelentő­ségét, becsességét, úgy gondolom, egyetlen hazánkfiának sem kell külö­­­nösebben magyarázni, azzal minden­ki tisztában van. Ha napjainkban már nincs is benne annyira a mindennapi gondolkodásban, a kellő tisztelet és megbecsülés övezi. Ettől azonban még az e könyvben ismertetett stáci­ói, megpróbáltatásai, történetei sokak számára tartalmazhatnak - sokszor ellentmondásos és hihetetlen - új­donságokat a magyar Szent Korona megszületéséről, életéről, sorsáról és hányattatásairól. A kívülről hivalkodó, belülről vi­szont kiábrándítóan silány megjele­nés nem éppen a tárgya iránti tiszte­letről tanúskodik. A változó stílus, a gyakori szóismétlések és a még gya­koribb betűhibák is nehezítik az or­szágunk mitikus szimbólumához illő elragadtatottságot. Nagyon jó, még el nem csépelt képei és fényképei a könyvnek színeiben még élvezete­sebbek és illőbbek lennének. A könyv azonban kétségtelenül egy hiányt pótló, összefoglaló alkotás. Minden eseményre és történelmi hie­delemre kitér, felvonultatja az összes - ezeddig talán még napvilágot sem látott - teóriát. Alapos részletességgel jár körül minden témát, talán jelentősebb elő­ismeretekkel még olvasmányosabb, szórakoztatóbb. Pirkner Nóra Vécsey Olivér A magyar korona titokzatos története Vagabund Kiadó Kecskemét, 2003 Ára: 1980 Ft ★ ★ ★ A MVM A Magyar Villamos Művek Rt. szeretettel várja Önt, Budapest IX., Mester u. 7. sz. alatti bemutatótermébe, a Grafikusok Baráti Társaságának Vízjel a hálón c. kiállítására. A kiállítás 2004. március 4-19-ig látogatható, hétfőtől péntekig 10-16 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék