Népszava, 2004. április (132. évfolyam, 77–101. sz.)
2004-04-16 / 89. szám
8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2004. ÁPRILIS 16., PÉNTEK NÉPSZAVA Mose Kacav, Izrael Állam elnökének jelenlétében Mádl Ferenc köztársasági elnök és Medgyessy Péter miniszterelnök avatta fel tegnap a budapesti, IX. kerületi Páva utcában a Holokauszt Emlékközpontot. A nagyközönség számára ma délután nyílik meg a múzeum, s egész hét végén éjjel-nappal fogadja a látogatókat. A kiállításon az Auschwitz album képeivel találkozhat a látogató. Az Auschwitz album nemcsak az egyetemes holokauszt történetének legfontosabb képi dokumentációja, hanem egyben a magyar zsidók kiirtásának legmegdöbbentőbb vizuális emléke is. Az album képei születési helyük, témájuk és komplexitásuk miatt alkotnak páratlan dokumentumegyüttest. A fotók 1944 nyarán készültek, éppen akkor, amikor Auschwitzban megkezdődött a holokauszt történetének legnagyobb egybefüggő megsemmisítő akciója, mintegy 400 ezer magyar zsidó kiirtása. Páratlanságuk abban (is) rejlik, hogy ebben a kivételes esetben a szigorú fényképezési tilalmat a nácik feloldották, és az auschwitzi fotólabor két SS-vezetője lehetőséget kapott az Endlösung dokumentálására. Az album egyben a magyar zsidóság, egy adott kárpátaljai magyar zsidó közösség és ezen belül egy konkrét magyar zsidó család tragédiájának felejthetetlen mementója is, így az Auschwitz album a magyar történelem egyik legfontosabb vizuális forrása. A FOTÓK (FENT ÉS LENT) AZ AUSCHWITZ ALBUM BHEUER PÉTER ÁLTAL SZERKESZTETT MAGYAR NYELVŰ KIADÁSÁBÓL VALÓ. Az EREDETI ALBUM A JERUZSÁLEMI YAD VASHEMBEN TALÁLHATÓ A magyar holokauszt 60. évfordulóján megnyílt intézmény egyszerre kiállítóhely, emlékhely, kutatási és dokumentációs központ. A Holokausz Emlékközpont nyitókiállításán az Auschwitz album képeivel találkozhat a látogató. A nagyközönség számára ma délután nyílik meg a múzeum, s egész hét végén éjjelnappal fogadja a látogatókat. Az emlékfalra felkerültek az áldozatok egy részének nevei. Előtte kapott helyet az a lézer örökmécses, melynek fénye a vészkorszak áldozatainak állít emléket. A tetőkerten üveghengerben átvezetett hatalmas fénysugár 200 méter magasba vetül, a város minden pontjáról jól látható jel. Az új létesítményt a Baumhorn Lipót tervezte, 1924-ben felszentelt Páva utcai zsinagóga rekonstrukciójával alakították ki. Mányi István tervei szerint e köré épültek az új épületszárnyak, melyek kívülről a siratófalra emlékeztetően magasodnak a Páva utca fölé, dinamikus, aszimmetrikus vonalvezetésével érzékeltetve azt a történelmi földrengést, melyet a holokauszt jelent. A beruházás 1,7 milliárd forintba került, s az építkezés során a zsinagóga mintegy 1000 négyzetméteres terén kívül mintegy 650 négyzetméternyi föld alatti kiállítótér létesült. Ezenkívül raktárak, munkaszobák, tantermek és egy 88 négyzetméteres új imaterem is elkészült. A zsinagógát ugyanis nem szakrális térként használják a jövőben, bár még nem eldöntött, hogy az állandó kiállítás része lesz-e vagy konferenciáknak, hangversenyeknek ad-e otthont. Az emlékközpont felépítésével mintegy 60 éves ■ adósságát törleszti a magyar társadalom és politika. A rendszerváltás előtt nem lehetett szó a méltó emlékezésről, így csak 1990-ben alakult meg a Magyar Auschwitz Alapítvány, hogy összegyűjtse a holokauszt dokumentumait, a túlélők emlékeit s előkészítse a majdani múzeum megalapítását. 2002-ben hozták létre az alapítványból a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítványt, de az alapkő letételére csak a Medgyessy-kormány idején került sor, 2002. december 16-án. Az intézményben kezdetben múzeumi és levéltári feladatot is terveztek, ám végül kiállítóhely besorolást kapott. Az állandó kiállítás megnyitására csak a jövő év folyamán lehet számítani. A tervek szerint Karsai László történész és Jerges Krisztina muzeológus által megvalósítandó tárlat 6 vagy 8 zsidó és roma család történetén keresztül mutatja be a vészkorszakot. A kiállítás a vészkorszak bemutatásával kezdi tárgyalni a hazai zsidóság történetét. Ám a családtörténetek segítségével mégis történelmi kontextusba helyezhetővé válik a negyvenes évektől - az úgynevezett zsidótörvényektől - induló és a holokauszttal záródó történet. A kiállítás interaktív módon, hagyományos és digitális térképek, a látogatók számára könnyen kezelhető adatbázisok segítségével, mozgó grafikák, képek, installációk, audioeszközök segítségével mutatja majd be a magyarországi vészkorszakot. A kiállítás megvalósítására a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mintegy 700 millió forintot irányzott elő. Hatvanéves adósságát törleszti a magyar társadalom Az Auschwitz album képeivel nyitott a holokausztmúzeum A VÉSZKORSZAK MAGYAR ZSIDÓ ÁLDOZATAINAK SZÁMA TÖBB MINT FÉLMILLIÓ. Elpusztításuk azonban nem 1944 tavaszán kezdődött, hanem évekkel korábban, és nem a deportálások lezárultával fejeződött be, hanem a háború végével. 1939-ben Magyarországon bevezették a munkaszolgálatos rendszert. Ez elsősorban a zsidókat érintette, de munkaszolgálatosok lettek a nemzetiségiek, a „szektások” és a baloldaliak is (közöttük is sok zsidó volt). A magyar királyi 2. honvéd hadsereg keretében 35-40 ezer munkaszolgálatos szolgált. Döntően zsidók, illetve zsidó származásúak voltak. 80 százalékuk, 28-32 ezer ember soha nem tért haza, a fronton vagy hadifogságban meghalt. A németeknek a bori rézbányákba munkára átadott közel 6000 zsidó munkaszolgálatosnak megközelítőleg felét a visszavonulás során kivégezték. A munkaszolgálatos rendszerben elpusztult személyek pontos létszámát csak becsülni lehet. A fenti eseteken kívül az 1944/45-ös halálmenetekben is több ezerre tehető az agyonlőttek, végelgyengülésben meghaltak száma. 1941 nyarán a magyar hatóságok átadtak 18 ezer kárpátaljai, úgynevezett „hontalan zsidót” a német biztonsági és rendészeti szerveknek. Nagy részüket a SZPO és az SD Kamenyec-Podolszkijnál kivégezte, a tömeggyilkosságot körülbelül kétezren élték túl. A holokauszt történetében Kamenyec-Podolszkij volt az első, ahol tízezres nagyságrendben mészároltak le zsidókat. A holokauszt történetének legnagyobb és leggyorsabb deportálási akciója 1944. május 15-én kezdődött. Július 9-ig, azaz 56 nap alatt a magyar hatóságok német adatok szerint 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról, 15 ezer ember kivételével mindegyiküket Auschwitz-Birkenauba. De 1944-45-ben Magyarországon származásuk miatt nem csak zsidókat üldöztek. A holokauszt során mintegy több ezer magyarországi romát gyilkoltak meg. Az üldözöttek száma több tízezerre tehető. A náci lágervilág legnagyobb komplexuma az auschwitzi koncentrációs, a birkenaui megsemmisítő és a monowitzi kényszermunkatáborból állt. Az 1940 júliusa és 1945 januárja között eltelt 56 hónapban egymillió zsidót és mintegy százezer nem zsidót pusztítottak el Auschwitzban. Közülük minden harmadik áldozat magyar állampolgár volt. A birkenaui krematóriumok soha nem működtek olyan intenzitással, mint a magyar zsidók elpusztításakor, akik 1944 nyarán mindössze két hónap leforgása alatt érkeztek meg Magyarországról. Állandó magyar kiállítás Lengyelországban A magyar holokauszt 60. évfordulóján Magyar Bálint oktatási miniszter az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum 18. blokkjában csütörtök délután ünnepélyesen megnyitotta a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállítását. A miniszter emlékeztetett: az auschwitz-birkenaui táborkomplexumba a nácik 1940- 45 között több mint 1,3 millió embert deportáltak, akiknek egyharmada 1944 nyarán Magyarországról érkezett. Legkevesebb 1,1 millió embert pusztítottak el itt, köztük csaknem 400 ezer magyar zsidót. A holokauszt magyar tragédia, hiszen minden tizedik áldozatát magyar állampolgárként öltek meg - hangsúlyozta. Auschwitz, a legnagyobb náci megsemmisítő tábor minden harmadik áldozatát a németeknek segédkező magyar kormány parancsára magyar hatóságok deportálták Magyarországról. Ez a hely történelmünk legnagyobb magyar temetője. A ma élő nemzedékek felelőssége az emlékezés és az igazság kimondása. A magyar kiállítás forgatókönyvét Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek írták, a látványtervet Rajk László készítette, a kiállítás előkészítő Magyar Bálint oktatási miniszter és Schweitzer séf a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Varga László József nyug halmazni!!! forabb' Auschwitz-Birke° nauban, a Magyar Nemzeti Múzeum új, állandó történész irányította. kiállításának megnyitóján fotó:MTI Kalandos történetű fotók Jákob Lili 1926-ban született a kárpátaljai Bilkén, hatgyerekes család legidősebb gyermekeként. Apja, Mordecháj lókereskedő volt, anyja, Eszter vezette a háztartást és nevelte Lilit és öccseit. Bilkén, ahol a különböző nemzetiségű és vallási polgárok békében éltek együtt, az 1100 fős zsidóság a község lakosságának 17 százalékát tette ki. Kárpátalját az 1920-as trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta, ám 1939. március 15-én - Csehszlovákia német megszállásával és feldarabolásával egy időben - magyar csapatok szállták meg egész Kárpátalját. A megszállt területeken is bevezették a zsidótörvényeket, Mordecháj kereskedői engedélyét bevonták, a gyerekek nem tanulhattak. A 17 éves Lili 1943-ban Budapestre ment, ahol a Zsidó Árvaházban vállalt munkát, keresete nagy részét hazaküldte szüleinek Bükére. 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot. Lili április elején visszautazott családjához Bükére. Április 16-án hajnalban csendőrök és rendőrök törtek a zsidókra, akiket először a bilkei zsinagógába, majd Beregszászra hurcoltak. A Jákob család a beregszászi téglagyárba került, majd többnapos utazás után, 1944. május 26-án érkezett meg Auschwitz-Birkenauba. Megérkezésük napján többek között dr. Josef Mengele és dr. Heinz Thilo volt szolgálatban. A munkaképteleneket, az öregeket és a gyerekeket azonnal félreállították. Az SS-orvos úgy döntött, hogy Jákob Mordecháj, három idősebb fia és Lili dolgozhatnak. Lili édesanyját, Esztert, két legfiatalabb öccsét, Izraelt és Zéliget azonban a munkaképtelenek közé állították, ezzel kimondva halálos ítéletüket. Lili először a női tábor 16. barakkjába került, majd július 25-én áthelyezték az 5. barakkjába. Ekkor tetoválták karjára az A-10862-es számot, hivatalosan tehát ezen a napon lett fogoly. A front közeledtével megkezdődött a tábor kiürítése. 1944 decemberében Lili először egy sziléziai ruhagyárba, majd egy lőszergyárba került rabszolgamunkásként. 1945 tavaszán a Dora- Mittelbau koncentrációs táborba vitték. Április 9-én az amerikai csapatok felszabadították Dora-Mittelbaut. A foglyok örömujjongását hallva a tífuszos, 40 kilósra fogyott Lili felkelt ágyából és meleg ruhát keresve az egyik elhagyott SS-barakkba támolygott. A szekrényben egy csíkos pizsamába burkolt albumot talált, amely 235 fotót tartalmazott. A kezében tartott albumba pillantva Lili az első fotón megdöbbenve ismerte fel a bilkei főrabbit, Naftaliaii Weisset. Több képen ekkor már egy éve nem látott családtagjait pillantotta meg. Auschwitzban általános fotózási tilalom volt érvényben, de a magyar zsidótranszportok érkezése idején az auschwitzi SS Azonosítási Szolgálat vezetője, Bernhard Walter és asszisztense, Ernst Hoffmann engedélyt kaptak az akció megörökítésére. A két fotós a rámpán és vagonok tetejére felmászva nemcsak a foglyok válogatását, a gázkamrák felé tartó halálraítélteket, a munkaképesek sorsát, de a zsidóktól elrabolt javak feldolgozását, sőt még a krematóriumok előtt gyanútlanul várakozó áldozatokat is megörökíthették. Felépülése után Lili 1945 júliusában visszatért Bükére. Lili egész családját, összesen több mint 20 rokonát meggyilkolták, ő maga 1948- ban Amerikába emigrált. A Lili tulajdonában maradt Auschwitz album fotóiról 1946-ban a Prágai Zsidó Múzeumban másolatokat készítettek, az egyik sorozat később Budapestre került. 1964-ben Lili tanúskodott a frankfurti Auschwitz-perben, ahol az egykori kegyetlen SS-Rapportführert, Stefan Baretzkit éppen az egyik fotó alapján sikerült elítélni. 1980-ban Lili a jeruzsálemi Yad Vashemnek adományozta az Auschwitz albumot. Jákob Lili (balról a harmadik) Népszava-összeállítás