Népszava, 2004. április (132. évfolyam, 77–101. sz.)

2004-04-16 / 89. szám

8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2004. ÁPRILIS 16., PÉNTEK NÉPSZAVA Mose Kacav, Izrael Állam elnökének jelenlétében Mádl Fe­renc köztársasági elnök és Medgyessy Péter miniszterelnök avatta fel tegnap a budapesti, IX. kerületi Páva utcában a Ho­lokauszt Emlékközpontot. A nagyközönség számára ma dél­után nyílik meg a múzeum, s egész hét végén éjjel-nappal fo­gadja a látogatókat. A kiállításon az Auschwitz album képe­ivel találkozhat a látogató. Az Auschwitz album nemcsak az egyetemes holo­kauszt történetének legfontosabb képi dokumen­tációja, hanem egyben a magyar zsidók kiirtásá­nak legmegdöbbentőbb vizuális emléke is. Az al­bum képei születési helyük, témájuk és komplexi­tásuk miatt alkotnak páratlan dokumentumegyüt­test. A fotók 1944 nyarán készültek, éppen akkor, amikor Auschwitzban megkezdődött a holoka­uszt történetének legnagyobb egybefüggő meg­semmisítő akciója, mintegy 400 ezer magyar zsidó kiirtása. Páratlanságuk abban (is) rejlik, hogy eb­ben a kivételes esetben a szigorú fényképezési tilalmat a nácik feloldották, és az auschwitzi fotó­labor két SS-vezetője lehetőséget kapott az End­­lösung dokumentálására. Az album egyben a ma­gyar zsidóság, egy adott kárpátaljai magyar zsidó közösség és ezen belül egy konkrét magyar zsidó család tragédiájának felejthetetlen mementója is, így az Auschwitz album a magyar történelem egyik legfontosabb vizuális forrása. A FOTÓK (FENT ÉS LENT) AZ AUSCHWITZ ALBUM BHEUER PÉTER ÁLTAL SZERKESZTETT MAGYAR NYELVŰ KIADÁSÁBÓL VALÓ. Az EREDETI ALBUM A JERUZSÁLEMI YAD VASHEMBEN TALÁLHATÓ A magyar holokauszt 60. évfor­dulóján megnyílt intézmény egy­szerre kiállítóhely, emlékhely, kutatási és dokumentációs köz­pont. A Holokausz Emlékköz­pont nyitókiállításán az Ausch­witz album képeivel találkozhat a látogató. A nagyközönség szá­mára ma délután nyílik meg a múzeum, s egész hét végén éjjel­nappal fogadja a látogatókat. Az emlékfalra felkerültek az áldoza­tok egy részének nevei. Előtte kapott helyet az a lézer örökmé­cses, melynek fénye a vészkor­szak áldozatainak állít emléket. A tetőkerten üveghengerben át­vezetett hatalmas fénysugár 200 méter magasba vetül, a város minden pontjáról jól látható jel. Az új létesítményt a Baumhorn Lipót tervezte, 1924-ben felszen­telt Páva utcai zsinagóga rekonst­rukciójával alakították ki. Mányi István tervei szerint e köré épül­tek az új épületszárnyak, melyek kívülről a siratófalra emlékezte­tően magasodnak a Páva utca fö­lé, dinamikus, aszimmetrikus vo­nalvezetésével érzékeltetve azt a történelmi földrengést, melyet a holokauszt jelent. A beruházás 1,7 milliárd forintba került, s az építkezés során a zsinagóga mint­egy 1000 négyzetméteres terén kívül mintegy 650 négyzetméter­nyi föld alatti kiállítótér létesült. Ezenkívül raktárak, munkaszo­bák, tantermek és egy 88 négy­zetméteres új imaterem is elké­szült. A zsinagógát ugyanis nem szakrális térként használják a jö­vőben, bár még nem eldöntött, hogy az állandó kiállítás része lesz-e vagy konferenciáknak, hangversenyeknek ad-e otthont. Az emlékközpont felépítésével mintegy 60 éves ■ adósságát tör­leszti a magyar társadalom és po­litika. A rendszerváltás előtt nem lehetett szó a méltó emlékezésről, így csak 1990-ben alakult meg a Magyar Auschwitz Alapítvány, hogy összegyűjtse a holokauszt dokumentumait, a túlélők emlé­keit s előkészítse a majdani mú­zeum megalapítását. 2002-ben hozták létre az alapítványból a Holokauszt Dokumentációs Köz­pont és Emlékgyűjtemény Köz­­alapítványt, de az alapkő letéte­lére csak a Medgyessy-kormány idején került sor, 2002. december 16-án. Az intézményben kezdetben múzeumi és levéltári feladatot is terveztek, ám végül kiállítóhely besorolást kapott. Az állandó ki­állítás megnyitására csak a jövő év folyamán lehet számítani. A tervek szerint Karsai László tör­ténész és Jerges Krisztina muze­ológus által megvalósítandó tár­lat 6 vagy 8 zsidó és roma család történetén keresztül mutatja be a vészkorszakot. A kiállítás a vész­korszak bemutatásával kezdi tár­gyalni a hazai zsidóság történe­tét. Ám a­ családtörténetek segít­ségével mégis történelmi kontex­tusba helyezhetővé válik a negy­venes évektől - az úgynevezett zsidótörvényektől - induló és a holokauszttal záródó történet. A kiállítás interaktív módon, ha­gyományos és digitális térképek, a látogatók számára könnyen kezelhető adatbázisok segítségé­vel, mozgó grafikák, képek, ins­tallációk, audioeszközök segítsé­gével mutatja majd be a magyar­­országi vészkorszakot. A kiállítás megvalósítására a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériuma, mintegy 700 millió forintot irányzott elő. Hatvanéves adósságát törleszti a magyar társadalom Az Auschwitz album képeivel nyitott a holokausztmúzeum A VÉSZKORSZAK MAGYAR ZSIDÓ ÁLDOZATAINAK SZÁMA TÖBB MINT FÉLMILLIÓ. Elpusztításuk azonban nem 1944 tava­szán kezdődött, hanem évekkel korábban, és nem a deportálások lezárultával fejeződött be, hanem a háború végével. 1939-ben Magyarországon bevezették a munkaszolgálatos rendszert. Ez elsősorban a zsidókat érintette, de munkaszolgálato­sok lettek a nemzetiségiek, a „szektások” és a baloldaliak is (közöt­tük is sok zsidó volt). A magyar királyi 2. honvéd hadsereg keretében 35-40 ezer munka­szolgálatos szolgált. Döntően zsidók, illetve zsidó származásúak vol­tak. 80 százalékuk, 28-32 ezer ember soha nem tért haza, a fronton vagy hadifogságban meghalt. A németeknek a bori rézbányákba munkára átadott közel 6000 zsidó munkaszolgálatosnak megközelí­tőleg felét a visszavonulás során kivégezték. A munkaszolgálatos rendszerben elpusztult személyek pontos létszámát csak becsülni lehet. A fenti eseteken kívül az 1944/45-ös halálmenetekben is több ezerre tehető az agyonlőttek, végelgyengülésben meghaltak száma. 1941 nyarán a magyar hatóságok átadtak 18 ezer kárpátaljai, úgynevezett „hontalan zsidót” a német biztonsági és rendészeti szerveknek. Nagy részüket a SZPO és az SD Kamenyec-Podolsz­­kijnál kivégezte, a tömeggyilkosságot körülbelül kétezren élték túl. A holokauszt történetében Kamenyec-Podolszkij volt az első, ahol tízezres nagyságrendben mészároltak le zsidókat. A holokauszt történetének legnagyobb és leggyorsabb deportá­lási akciója 1944. május 15-én kezdődött. Július 9-ig, azaz 56 nap alatt a magyar hatóságok német adatok szerint 437 402 zsidót de­portáltak Magyarországról, 15 ezer ember kivételével mindegyikü­ket Auschwitz-Birkenauba. De 1944-45-ben Magyarországon szár­mazásuk miatt nem csak zsidókat üldöztek. A holokauszt során mintegy több ezer magyarországi romát gyilkoltak meg. Az üldözöt­tek száma több tízezerre tehető. A náci lágervilág legnagyobb komplexuma az auschwitzi koncentrá­ciós, a birkenaui megsemmisítő és a monowitzi kényszermunkatáborból állt. Az 1940 júliusa és 1945 januárja között eltelt 56 hónapban egymillió zsidót és mintegy százezer nem zsidót pusztítottak el Auschwitzban. Közülük minden harmadik áldozat magyar állampolgár volt. A birkenaui krematóriumok soha nem működtek olyan intenzitással, mint a magyar zsidók elpusztításakor, akik 1944 nyarán mindössze két hónap leforgása alatt érkeztek meg Magyarországról. Állandó magyar kiállítás Lengyelországban A magyar holokauszt 60. évfordulóján Magyar Bálint oktatási miniszter az Auschwitz-Birkenau Állami Mú­zeum 18. blokkjában csütörtök délután ünnepélyesen megnyitotta a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó ki­állítását. A miniszter emlékeztetett: az auschwitz-birke­­naui táborkomplexumba a nácik 1940- 45 között több mint 1,3 millió embert deportáltak, akiknek egyharma­­da 1944 nyarán Magyarországról érkezett. Legkeve­sebb 1,1 millió embert pusztítottak el itt, köztük csak­nem 400 ezer magyar zsidót. A holokauszt magyar tra­gédia, hiszen minden tizedik áldozatát magyar állam­polgárként öltek meg - hangsúlyozta. Auschwitz, a leg­nagyobb náci megsemmisítő tábor minden harmadik áldozatát a németeknek segédkező magyar kormány pa­rancsára magyar hatóságok deportálták Magyarország­ról. Ez a hely történelmünk legnagyobb magyar temető­je. A ma élő nemzedékek felelőssége az emlékezés és az igazság kimondása. A magyar kiállítás forgatókönyvét Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek írták, a lát­ványtervet Rajk László készítette, a kiállítás előkészítő­ Magyar Bálint oktatási miniszter és Schweitzer séf a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Varga László József nyug halmazni!!! forabb' Auschwitz-Birke­° nauban, a Magyar Nemzeti Múzeum új, állandó történész irányította. kiállításának megnyitóján fotó:MTI Kalandos történetű fotók Jákob Lili 1926-ban szüle­tett a kárpátaljai Bilkén, hat­gyerekes család legidősebb gyermekeként. Apja, Mor­­decháj lókereskedő volt, anyja, Eszter vezette a ház­tartást és nevelte Lilit és öccseit. Bilkén, ahol a kü­lönböző nemzetiségű és val­lási polgárok békében éltek együtt, az 1100 fős zsidóság a község lakosságának 17 százalékát tette ki. Kárpátal­ját az 1920-as trianoni béke­­szerződés Csehszlovákiához csatolta, ám 1939. március 15-én - Csehszlovákia né­met megszállásával és felda­rabolásával egy időben - ma­gyar csapatok szállták meg egész Kárpátalját. A megszállt területeken is be­vezették a zsidótörvényeket, Mordecháj kereske­dői engedélyét bevonták, a gyerekek nem tanul­hattak. A 17 éves Lili 1943-ban Budapestre ment, ahol a Zsidó Árvaházban vállalt munkát, keresete nagy részét hazaküldte szüleinek Bükére. 1944. március 19-én a német csapatok meg­szállták Magyarországot. Lili április elején visszautazott családjához Bükére. Április 16-án hajnalban csendőrök és rendőrök törtek a zsi­dókra, akiket először a bilkei zsinagógába, majd Beregszászra hurcoltak. A Jákob család a bereg­szászi téglagyárba került, majd többnapos uta­zás után, 1944. május 26-án érkezett meg Ausch­witz-Birkenauba. Megérkezésük napján többek között dr. Josef Mengele és dr. Heinz Thilo volt szolgálatban. A munkaképteleneket, az öregeket és a gyereke­ket azonnal félreállították. Az SS-orvos úgy döntött, hogy Jákob Mordecháj, három idősebb fia és Lili dolgozhatnak. Lili édesanyját, Esztert, két legfiatalabb öccsét, Izraelt és Zéliget azon­ban a munkaképtelenek közé állították, ezzel ki­mondva halálos ítéletüket. Lili először a női tábor 16. barakkjába került, majd július 25-én áthelyezték az 5. barakkjába. Ekkor tetoválták karjára az A-10862-es számot, hivatalosan tehát ezen a napon lett fogoly. A front közeledtével megkezdődött a tábor kiürí­tése. 1944 decemberében Lili először egy szilé­ziai ruhagyárba, majd egy lőszergyárba került rabszolgamunkásként. 1945 tavaszán a Dora- Mittelbau koncentrációs táborba vitték. Április 9-én az amerikai csapatok felszabadí­tották Dora-Mittelbaut. A foglyok örömujjongá­sát hallva a tífuszos, 40 kilósra fogyott Lili fel­kelt ágyából és meleg ruhát keresve az egyik el­hagyott SS-barakkba támolygott. A szekrény­ben egy csíkos pizsamába burkolt albumot ta­lált, amely 235 fotót tartalmazott. A kezében tartott albumba pillantva Lili az első fotón meg­döbbenve ismerte fel a bilkei főrabbit, Naftali­aii Weisset. Több képen ekkor már egy éve nem látott családtagjait pillantotta meg. Auschwitzban általános fotózási tilalom volt érvényben, de a magyar zsidótranszportok érke­zése idején az auschwitzi SS Azonosítási Szolgá­lat vezetője, Bernhard Walter és asszisztense, Ernst Hoffmann engedélyt kaptak az akció meg­örökítésére. A két fotós a rámpán és vagonok tete­jére felmászva nemcsak a foglyok válogatását, a gázkamrák felé tartó halálraítélteket, a munkaké­pesek sorsát, de a zsidóktól elrabolt javak feldol­gozását, sőt még a krematóriumok előtt gyanútla­nul várakozó áldozatokat is megörökíthették. Felépülése után Lili 1945 júliusában vissza­tért Bükére. Lili egész családját, összesen több mint 20 rokonát meggyilkolták, ő maga 1948- ban Amerikába emigrált. A Lili tulajdonában maradt Auschwitz album fotóiról 1946-ban a Prágai Zsidó Múzeumban másolatokat készítettek, az egyik sorozat ké­sőbb Budapestre került. 1964-ben Lili tanúsko­dott a frankfurti Auschwitz-perben, ahol az egy­kori kegyetlen SS-Rapportführert, Stefan Baretz­­kit éppen az egyik fotó alapján sikerült elítélni. 1980-ban Lili a jeruzsálemi Yad Vashemnek adományozta az Auschwitz albumot. Jákob Lili (balról a harmadik) Népszava-összeállítás

Next