Népszava, 2004. június (132. évfolyam, 126–151. sz.)

2004-06-21 / 143. szám

G KULTÚRA Ma ünnepeljük a zenét Szerte a világon ma tartják a zene ünnepét, amelyet első ízben Franciaországban, 1982- ben rendeztek meg. Akkor Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt köszöntsék zenével. Azóta több mint száz ország csatlakozott a kezdeményezéshez. 1985-ben a zene ünnepe nemzetközivé vált. Az esemény népszerűségét jelzi, hogy 2003-ban már 115 ország 250 váro­sában tartottak koncerteket e napon. Magyaror­szágon idén már tizedik alkalommal rendezik meg a zene ünnepe fesztivált számos ingyenes szabadtéri koncerttel. Budapestnek ezúttal francia vendége lesz, a Tétes Raides (Merev Fejek) együttes a Millenáris Parkban. Az est magyar résztvevője az egyre népszerűbb Hiperkarma együttes. A nonprofit rendezvény mottója a találkozások és a testvériség. A Kul­­tiplexben 19.30 órai kezdettel Lajkó Félix és zenekara játszik, utána 21 órától a Subotica Old Stars muzsikáját hallgathatják az érdeklő­dők. 23 órától a Pannónia Allstars Ska Or­chestra lép színpadra. Az A38 hajón az Ansel­­mo Crew lép fel, 22 órától pedig az Ando Drom muzsikál az érdeklődőknek. (MTI) Síppal, dobbal - duplán A Nemzeti Filharmo­nikusok megduplázza a 2004-2005-ös sze­zonra meghirdetett, Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című, 5-12 éves gyerekeknek szóló sorozatát. Az óriási érdeklődést jel­lemzi, hogy az árusí­tás első napjaiban az összes bérletet elkap­kodták. A vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődő előadásokat így dél­után 3 órától megismétlik a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében, a műsorvezető Dunai Tamás lesz (képünkön). A második, dél­utáni sorozat bérleteit már árusítják. (Népszava) Holokauszt-emlékmű Körmenden A holokauszt áldozatainak állítottak emlékmű­vet gyászmegemlékezés keretében vasárnap Körmenden; az emlékművet, Polgár Ildikó Munkácsy-díjas keramikusművész alkotását Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hit­községek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke leplezte le. (MTI) Felmondták a szerződést A fő szervező, a Szín-Lap Rt. műsorai s a nyitó­eseménynek helyet adó Tiszafüred önkormány­zatának támogatása nélkül kezdődött meg szom­baton a Tisza-tavi fesztivál tizenkét településre tervezett rendezvénysorozata. A Magyar Turiz­mus Rt. késedelmes és hibás teljesítés miatt a fő szervező betéti társasággal az utolsó pilla­natban felmondta a szerződést. (MTI) Csúcsformában a babával Sok kismama gondja, miként nyerhetné vissza szülés után az alakját, hiszen gyermeke szinte minden idejét leköti. Nicola Willand újszerű té­májú könyvében olyan gyakorlatokat mutat be, amikor a kismamák együtt tornászhatnak babá­jukkal. Praktikus tanácsok, edzéstervtáblázatok, színes felvételek teszik szemléletessé a Magyar Könyvklub friss kiadványát. (Népszava) TÉVÉNÉZŐ ★★★★★ K­orunk hősei mtv■ Irigylem a cseheket. Amilyen kis or­szág, olyan nagyok a futballistái. Pavel Nedved, az erőszakos Ujfalusi és a többiek szemlátomást nem butikokért, későb­bi sörözők megszerzéséért, tisztes javadalmakért, milliós apanázsokért lötyögtek a pályán, hanem a küzdelemért magáért, a legnagyobb győzelemért, az önmagunkban levő erők felszabadításáért. Azért a tapasztalatért, hogy az ember nem gyen­geségének foglya, és olyan lehetőségek nyílhat­nak benne, melyekről korábban nem is álmodott. Ritkán nézek focimeccset - hazai művelői elvették tőle a kedvemet de most a csehek hősiessége egyszerűen a tévé elé szögezett. Nem lehetett el­kapcsolni, sem felállni, mintha életre-halálra menne a játék. A csapat tényleg szinte meghalt a győzelemért, és Dávidként győzte le a holland Góliátot. Aligha kételkedhettem volna a szakkom­mentátor szavaiban, hogy az Eb eddigi legjobb meccsét láttam, hiszen nem meccset láttam, ha­nem annál sokkal többet. A televíziós közvetítés felnőtt a helyzethez, a legnagyobb dicséret számá­ra, hogy szinte észre se lehetett venni működésü­ket: a néző minden idegszálával a meccsre össz­pontosíthatott, a riporter nem tolakodott durván előre, és ügyetlensége, tudatlansága sem leplező­­dött le. A kamerák azt mutatták, amit mutatniuk kellett, a parádés helyzeteket, az embert, aki ver­senytársával küzdve önmagát haladja meg. Pézsé Nyolc héten át, szombatonként a gyalogosoké a százötvenöt esztendős budapesti Lánchíd Békés hídfoglalás hét végén kulturális rendezvénysorozatnak adott otthont szombaton a Lánchíd és környéke: míg Pesten jelenko­runk kabaréja, modern tánc- és ze­neszámok szórakoztatták a néző­ket, a budai oldalon a múlt világába vezették el a kíváncsiskodókat. A fesztivál hagyományt teremtett: szombatonként szinte egész nyáron lezárják az autós forgalom elől a hi­dat, fesztiválok, kulturális rendezvé­nyek helyszíne lesz az öreg átkelő. Budapest népe - némi turistasegéd­lettel - visszafoglalta szombaton öreg hídját, a Lánchidat. Az autóktól, du­daszótól, idegőrlő dugóktól, benzin­gőztől megtisztított átkelő, a Roose­velt, valamint a Clark Ádám tér szin­te fellélegzett ebben a hirtelen támadt békében: az emberek birtokba vették a pázsitot, német és japán turisták hallgatták úgy a magyar nyelven szóló Godot Dumaszínházat, mintha érte­nék. Tizenévesek szüleik slágereivel, az opera és az operett klasszikusaival ismerkedtek a BM Duna Szimfoni­kus Zenekar előadásában. A sokféleség, a megértés ünnepé­nek adott otthont ezen a délutánon és estén a Lánchíd és környéke. A min­dennapok kötöttségei nem voltak olyan szigorúan érvényesek, kapatos családapák pohár sörrel vállalkoztak lélegzetelállító mutatványra, pohár sörrel a kézben egyensúlyoztak a ma­gasban, ahová a hídmester is kalapáló szívvel merészkedik, kisgyerekek alkalmi játszótere lett a régi vasszer­kezet. A hivatásosok mellett botcsi­nálta bűvészek szórakoztatták a sétá­lókat - a legnagyobb derültséget per­sze az keltette, amikor varázspálcá­juk önálló életre kelt, és fejbe kólin­totta az arra bicikliző sporttársakat. Bevallották, mely amúgy is mindenki számára nyilvánvaló volt, ügyessé­gük nem hosszú évek alatt csiszoló­dott, csupán tegnap délután gyako­rolták. Senki nem korholta őket ezért, mint ahogy az idős nyugdíjas nénike is türelmesen hallgatta, ahogy sörit­tas skót padszomszédja rá-rágyújtott egy fülsértő kocsmadalra. Fesztivált szervezni valójában al­kotás. Gyakorlott szervezők állítják, aki nem érez rá egy tér­­hely lelküle­­tére, arra, hogy milyen programok kí­vánkoznak a kiválasztott vidékre, so­se lesz jó fesztiválteremtő. A Hídün­­nep megálmodói érzékenyen tapin­tottak rá a főváros egyik legszebb szegletének kiváló adottságaira. A váralja, a Clark Ádám és a Roosevelt tér, az Akadémia megszépült épülete óvó karként öleli körül a szórakozni, pihenni vágyókat. Ráadásul a szerve­zés is egészséges képzelőerőről tanús­kodott, míg a pesti oldalon a­ jelen művészei szórakoztatták alkalmi né­zőiket, a budai hídfőnél a múlt vilá­gába igyekezték elvezetni a sétáló­kat, az Új Színház stúdiósai vásári komédiájukkal éppúgy, mint a Cot­ton Club Singers muzsikusai. Kár, hogy a legolcsóbb sör is háromszáz forintba került. Némely kereskedőt bizony nem ártott volna a rendezvény előtt felvilágosítani, hogy a nemes ital alapanyaga nem afféle szörp, mely tetszés szerint hígítható. Manapság, amikor a régi Budapest - túlzás nélkül állítható - megsemmi­sül, olyan kultikus helyeket dózerol­­nak el, mint az Erzsébetváros patinás házai, amikor bevásárlóközpont épül az Ügető helyén, apró múzeumszige­tekre szorul vissza múltunk. A hídün­­nepek, a búcsúk segíthetnek abban, hogy megbecsüljük kulturális és ter­mészeti örökségünket. Hogy előde­ink megmaradt házai ne váljanak be­járhatatlan, érinthetetlen múzeumvit­rinekké és ne épüljön a helyükön lé­lektelen vas és fém irodaház, csak mert a telek értékesnek számít. A mindenkori hídünnepek azt a civil ébredést segítik, mely a múltunkon keresztül önmagunkhoz vezet el ben­nünket. Egyszer talán lesz elég erőnk, hogy megvédjük örökségün­ket, a régi Budapestet. Podhorányi Zsolt Budán múltidéző programok, Pesten jelenkorunk különféle irányzatait képviselő művészek várták az érdeklődőket Fotó: Demecs Zsolt Megint lesz VOLT Fesztivál Július második hetében - immár tizen­kettedik alkalommal - nyitja meg ka­puit Sopronban az egyik legnagyobb hagyományokra visszatekintő hazai ifjúsági, multikulturális rendezvény, a VOLT Fesztivál, amely programja minden eddiginél tartalmasabbnak ígérkezik. A háromnapos esemény 10 programhelyszínén 150 zenekar és dj, sportprogramok, filmek, előadások és számtalan új színpad várja a vendége­ket. Az idei évben a megszokott kíná­latot világsztárok színesítik. A világzene kedvelői számára szen­zációt jelenthet a Cuban Grammy’s ne­vű produkció. A 18 tagú kubai csapat­nak több Grammy-díjas művész is tagja, legismertebb közülük Eliades Ochoa, aki a Buena Vista Social Club egyik főszereplőjeként vált világhírű­vé. Ugyancsak a világzenei kínálatot gazdagítja a szerb Boban Markovic Orkestar, Emil Kusturica több legen­dás filmjének zenészei. Az évről évre szereplő csapatok közül jelen lesz - többek mellett - a Tankcsapda, a Kis­­pál és a Borz, az Anima Sound Sys­tem, a Hooligans és a Hiperkarma. Az idei kínálatban jó néhány legen­dás „visszatérő” pop- és rockzenekar vonul fel. Közel egy évtized után lép újra színpadra az Exotic együttes, amely a „Trabant” mellett több más slágert jegyez. Ismét szerepel Szikora Robi csapata, az R-Go, a rockzene ra­jongóit pedig többek között a Bikini és a Beatrice várja. Népszava-információ A N.O.H.A. együttes is a fellépők sorát gaz­dagítja Fotó: www.sziget.hu 2004. JÚNIUS 21., HÉTFŐ NÉPSZAVA PÁHOLYBÓL ★ ★ ★ Körbe-körbe Az első emeleten nagy fülű kutyát vezet haza a gazdája, a földszinti aj­tók mögül, a konyhákból mikrók csi­lingelése hallatszik, odakintről az épp most zajló lomtalanítás diszkrét bája küldi csattanós üzeneteit. Az R. S. 9. Színház a saját feje felett ját­szik, azaz a Rumbach-Sebestyén ut­cai pincehelyiséget egypár délutánra elhagyva a takaros, kétemeletes, kör­­folyosós épület udvarában rendezke­dett be, ahová még díszletet sem igen kellett tervezni (nem is jegyzi senki az árva lámpát, amelyre sok szükség nincs is). Ha már a társulat meghúzta azt az igazán kedves lépést, hogy má­jusban a szabad ég alá sakkozta Szép Ernő Májusát, alighanem még jobban bízhatott volna a véletlenszerű, külső effektusokban, a ruhateregetéstől a gyermeksírásig. Egy kicsit több a mes­­terkéletlenség, egy kicsit kevesebb ügyködés, játszás - és a Balkay Géza által színre (udvarra) vitt egyfelvoná­­sos még elemibben áraszthatná az or­vosolhatatlan és gyönyörűséges, örök és pillanatnyi emberi bűbájt. László Piroska jelmezei a gondos válogatás eredményeként idézik a boldog békeidőket, illetve dehogyis!: a boldogtalan háborúsakat. Balkay a kissé elnyújtott, ám beleringató „ring­lista”-jelenete körforgásával, a zsá­nerfigurák - felnőttek és gyermekek - színészileg jobb-rosszabb bemutatko­zásaival ágyaz meg a tulajdonképpeni „történetnek”, melyben ő maga lesz a főszereplő. Ötvenegy éves, az élet elől szaladó férfit alakít, aki már számtalanszor nekiveselkedett az ön­­gyilkosságnak. Hiába. Még a Duna sem könyörült rajta. Tán most a kötél­ből sodort alkalmatosság, mely ön­gyilkosságmentes napokon a nadrág­ját tartja. Ebben a reményében is csat­lakozik (vagy épp azt reméli, hogy új­ra csatlakozhat?), jön két, egymás ne­vét sem tudó, azonban egymást, úgy­mond, „élvező” fiatal, s ez a kacérko­dó páros - vagyis kettejük közül a lány - megint elodázza, hogy helyére tolódjék a kizökkent idő. Balkay Balkayra rendezte a produk­ciót. Balkay Géza fél mondatokat őrlő, a torokba visszafordulni akaró, lassú beszéde ad ritmust a helyzeteknek. Ha ő jól tartja ki a száraz közléseket, ha ő a megfelelő pillanatokban pörköl alá halálos kiábrándultságának, ha kellő iróniával piszkálja föl hencegő halál­rutinját, a Fiú és a Lány megszemé­lyesítői is vele tartanak, s megépül egy-egy emlékezetes kis kompozíció. Ha ő kiesik a maga szabta menetből, ha helyette csak a nagy fekete kabát roskadozik a padon, társai sem tudnak mit kezdeni magukkal. Gergely Erika és Keresztes Attila évődő kettősét - amikor a háttér nö­vényzetében lappangó öngyilkosjelölt még csak díszlet - a hölgy szereplő alakításbeli túlfölénye uralja. Keresz­tes Attila játékkultúrában messze le­marad Gergely Erika mögött, aki vi­szont - széptevőjének távozását köve­tően - Balkay mellett tanácstalan. Mindhármuknak - és az összes többi közreműködőnek is - nagyon sok mik­­roszituációt kell helyrepofoznia. Egy­másnak kevés szemrehányást tehet­nek, ugyanis mindenki derekasan so­kat ront. Ezek a diszharmóniák azon­ban - valahogy, mégis, hogy, hogy nem - beleillenek Szép Ernőnek e pre­­abszurd élet- vagy halálképébe, s az R. S. utcai alkalmi szabadtéren megér­ződik, hogy a rendező és színész Bal­kay Géza mélységes személyességgel, kis vonások és cirkalmak, nagy elem­zések és felfénylő szemvillanások segít­ségével alkotta meg a Májust; s hogy most eddig jutott. Tarján Tamás Szép Ernő: Május R. S. 9. Színház Rendező: Balkay Géza Jön a Fahrenheit 9/11! Már a cannes-i bemutatón óriási vitát provokált az amerikai Michael Moore dokumentumfilmje, a Fahrenheit 9/11, amely előtt a fesztiválon elnyert Arany Pálma végre megnyitotta az addig szigorúan zárt mozikapukat. A Walt Disney beadta a derekát, s az USA-ban moziba kerül a Bowling Columbine (nálunk Kóla, puska, sült krumpli címen forgalmazott) rende­zőjének második, nem kevésbé pro­vokatív alkotása. Bár a lelkes dicsé­retek mellett többen politikai elfo­gultsággal, a tények manipulálásával vádolják a termetes rendezőt, az ér­deklődés Cannes óta változatlanul élénk Európában is. Az óriási érdek­lődésre válaszként Európában már nyáron megkezdik a film forgalma­zását. Nálunk a Mokép Rt. forgalma­zásában kerül mozikba, s ugyancsak a nagy várakozásra tekintettel a cég szokatlan időben, már nyár végén mozikba viszi a Fahrenheit 9/11-et. Magyarországon augusztus 26-tól látható majd az éles Bush-kritikát tartalmazó politikai dokufilm, amely­nek címében a 9/11 a szeptember 11-i terrortámadás dátumára utal. Népszava-információ A film éles Bush-kritikát tartalmaz­­ a képen a rendező. Michael Moore Fotó: Népszava-archív

Next