Népszava, 2004. július (132. évfolyam, 152–178. sz.)
2004-07-31 / 178. szám
18 NÉPSZAVA 2004. JÚLIUS 31., SZOMBAT Nagy vagyonok - nagy karrierek Sokan új kapitalizmusként emlegetik korunkat, s ki-ki csodálattal, ki-ki irigységgel szól a mai vagyonosodásról, a gazdag, sikeres emberekről, a százas toplistákról. Jól tudjuk, mindehhez feltételek, körülmények szükségesek, ám a pszichológus szemével nézve ezek nem elégségesek, a sikerhez több kell. A lehetőség kínálkozhat, amit az egyén felismerhet vagy éppen ellenkezőleg, elmehet mellette. Ám ha felismerte, még mindig kérdés, élni tud-e vele vagy éppen fordítva? Sokan esetleg megragadhatják a sikert, de nem biztos, hogy meg tudják őrizni, kamatoztatni. A siker gyorsan elillanhat, kevesen vannak, akik gyarapítani tudják a sikert további sikerre, így van ez ma is és így volt egykoron. Érdemes visszatekinteni közeli történelmünkre, a XIX. századi sikertörténetek tipikus alakjaira. * Magyarország fellendülésnek, iparosodásának és pénzügyi regenerálódásának fénykora a kiegyezést követően a XIX. század hetvenes évei voltak. Akkor bontakozott ki a magyar tőkepiac, helyeződött új alapokra az ország agrártermelése s ekkor vetették meg az alapjait a hazai tőkés iparosodásnak. Ám fényesen ívelő, híres karrierek időszaka szintén a kiegyezés utáni három évtized. Azt gondolhatnánk, könnyű volt karriert csinálni, hiszen erre az időre esik a nagy világkonjunktúra, egész Európában fellendülés mutatkozott. Csakhogy ez Magyarországra korántsem volt érvényes, ugyanis nem rendelkeztünk azokkal az alapokkal, amelyek a nyugati országokban évszázadok alatt megteremtődtek. Létre kellett hozni, meg kellett alkotni, amikre a magyar gazdaság reálpolitikájának első megálmodója, Széchenyi István mutatott rá. A gyakorlati megvalósítás azonban úgyszólván mind self made manekre hárult, akik kitűnő pszichikai érzékkel, intuícióval, képességükkel felismerték a kedvező helyzetet és céltudatosan, kitartóan, lépésről lépésre valósították meg, érték el azt, amit a nagy álmodozó előrevetített. Az egykori magyar karrierek egyik legjellegzetesebb alakja Lánczy Leó, a nagyipari hitel megszervezője volt. Egyszerű, budapesti kereskedőcsaládból származott, kereskedőnek, de művelt kereskedőnek készült, aki a Kereskedelmi Akadémián végzett, majd egy nagy áruházban lett gyakornok. Ez nem elégítette ki ambícióit, szinte állandóan tanult és olvasott, a pénzügyi tranzakciók, az európai hitelélet, az új világkereskedelem útja érdekelték, izgatták az ifjú embert. Arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország csak akkor kerülhet az európai fejlődés irányvonalába, ha megszervezik az eddig hiányzó tőkepiacot. 1868-ban, a kiegyezést követő esztendőben, otthagyván a kereskedői gyakornokságot, egy akkori nagy bankban helyezkedett el. Többször járt üzleti kiküldetésben Londonban, így közvetlenül belepillanthatott az akkor már rendkívül fejlett angol hiteléletbe. A korabeli bankvilág útjain elindult fiatalember nehézségeket és buktatókat is végigküzdve került 27 éves fejjel annak a bankcsoportnak az élére, amely végül 1887-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankba olvad be. Lánczy Leó lett a vezérigazgató. Itt kezdődött a „bankfejedelem” egyéni sikertörténete, ami egyben a hazai iparosodás fejlődésének is külön fejezete. Az iparvállatok egész sorát hívta életre, szerepe van Budapest ipari nagyvárossá való fejlesztésében csakúgy, mint a közlekedés átszervezésében. Nevéhez fűződik a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara életre hívása. Vallotta: „egy ország ipar nélkül, egy ipar hitel nélkül, egy ipari termelés jó közvetítő kereskedelem nélkül és termelés értékesítése megfelelő közlekedési eszközök hiányában elképzelhetetlen”. Három évtizeden át munkálkodott azért, hogy a magyar kereskedelem bekapcsolódjék a nemzetközi kereskedelem vérkeringésébe. A korabeli politika elismerte, 1905-ben főrendiházi tag lett. * A korszak másik híres bankembere Kornfeld Zsigmond, aki szintén tüneményes karriert futott be. Már ifjú éveiben a prágai, bécsi és párizsi bankházakban dolgozott, itt közvetlen áttekintést szerzett a kontinens hiteléletéről. Alig húszéves, amikor már bankigazgató, huszonhat éves korában pedig meghívják a Magyar Általános Hitelbank igazgatójának. A hetvenes évek első periódusában már döntő tényezője a magyar hitelkonstrukció kialakulásának és a magyar közgazdasági élet finanszírozásának. Sikerült elérnie, hogy a magyar pénzpiacot megszabadítsa a külföldi protektorátus alól. Magyarország gazdaságának önálló hiteleket szerzett, amikkel részint az ipar fejlesztését, részint új vállalatok létrehozását szolgálta. A magyar pénzpiac egyik eredménye, hogy függetlenné vált, a Hitelbank pedig a magyar állam bankjává vált, az állam összes hitelműveleteit e bank bonyolította le. A Magyar Általános Hitelbank nemzetközi tényezővé válása révén szoros üzleti kapcsolat alakult ki a Rothschild pénzcsoporttal. Kornfeld Zsigmond felismerte többek között a hajózás jelentőségét, ő hozta létre az első magyar dunai gőzhajózási vállalatot, az MFTR-t, s a korabeli viszonyok között ezzel az olcsó és hatékony szállítás vált lehetővé. Kornfeld Zsigmondot az uralkodó, I. Ferenc József bárói ranggal jutalmazta meg. A pénzvilág neves egyéniségei mellett, a kor iparmágnásai között kitűnt az ugyancsak bárói rangra emelt Weiss Manfred. A kiegyezés előtti esztendőben született, habár élete hétköznapi sorsként indult, mégis pályafutásának útja igazi karriertörténet. Már fiatal gyermekként munkába állt, kamaszkorúként külföldön próbált szerencsét. Hazatérte után, húszévesen alapította meg az első magyar konzervgyárat. Ebben az időben teljesen új dolog volt nálunk az agrárcikkek ipari feldolgozása. Rájött arra, hogy hiába terem itt jó minőségű zöldség, gyümölcs és más mezőgazdasági termény, ha olcsón, nyersanyagként kiviszik, majd drágán visszatér kész gyártmányként. Weiss Manfrédból így lett a magyar agrárfeldolgozó-ipar úttörője. Alig száz emberrel kezdte a konzervgyártást, de néhány év múltán már a hadsereg számára is termelt. A konzervgyártás egyre nőtt, ezért is a bádogdobozok előállítására saját üzemet létesített. Hamarosan azonban más profil is érdekelni kezdte: 1889-ben kezdte el a tölténygyártást. Különleges szervezőképessége folytán rohamosan nőtt a vállalkozás, a gyorsan terjeszkedő gyárnak új telephelyre volt szüksége, akkor a még alig lakott - a Csepel-szigetre telepítette a vállalatát. Látta a nagy lehetőséget a hadiipar fejlesztésében: a csepeli telepeken rövidesen megkezdték az akkori idők valamennyi fajtája, kaliberű lőszer és hadifelszerelés gyártását. Később itt létesültek a réz kohómű, a fémöntöde és fémhengermű részlegek. Az 1911-es balkáni háború elővetítette az I. világháború árnyékát, ez idő tájt nagy acélművet létesített, ami lehetővé tette a külföldről beszerzett különleges lövedékacél anyagok hazai előállítását. Weiss Manfrédban csepeli gyárvárosa harmincezer munkásával a Monarchia legnagyobb hadiszállítója lett az I. világháború alatt. A háborús vereség után újabb profilváltás következett, lövedékek helyett mezőgazdasági gépeket, acélcsöveket, autóalkatrészt, varrógépet gyártott, sőt posztóüzem is létesült. A háborús csepeli gyárváros átvedlett a „békeipar” európai értelemben véve is egyik legnagyobb vállalatóriásává. * A magyar ipar másik karrieralakja Chorin Ferenc, habár ő pályafutását nem az iparban kezdte. Jogász volt, 1842-ben született, Aradon ügyvédként kezdett dolgozni. A hetvenes években került a fővárosba, ahol törvények kidolgozásában vett részt, főleg a kereskedelmi jog terén fejtette ki munkásságát. Méltán tekintettek úgy rá, mint aki a magyar kereskedelmi jogot nyugat-európai szintre emelte. Az akkori nagy iparvállalatok elsősorban jogászi képességeit és segítségét vették igénybe az ipari-kereskedelmi jogi problémáik megoldásában. így került kapcsolatba a bányaiparral és lett jogászként a salgótarjáni részvénytársaság vezetőjévé, egyúttal a hazai szénbányászat vezető alakjává. Chorin Ferenc egyik érdeme az is, hogy felismerte: a gyáriparnak felül kell emelkednie a partikuláris érdekeken, szükség van az erők és érdekek egyesítésére. Ebből kiindulva szervezte meg a közös érdekek képviselete jegyében, 1902-ben a Gyáriparosok Országos Szövetségét, amelynek haláláig, 1925-ig elnökeként működött. Konzervatív, liberális politikai elveket vallott, e pártnak is alapító elnöke volt. * Fantasztikus karriert futott be a svájci származású vasöntőinas, Ganz Ábrahám. A korabeli szokásoknak megfelelően ő is vándorútra kelt; a svájci, olasz inas- és segédévek után került Budapestre, az akkor még meglévő József Hengerhalmi Társulat öntödéjében lett öntőmester. Az egykori svájci inasgyerek 1844-ben, harmincévesen megtakarított pénzecskéjéből egy kis öntödét alapított, voltaképpen ez lett az őse a későbbi nagy Ganz-gyárnak. Ganz Ábrahám öntödéjének konjunktúrája a szabadságharc idején következett be. A svájci öntőmesterből lelkes magyar hazafi vált, aki a szabadságharc katonája volt s a magyar honvédségnek ágyúgolyókat öntött. A szabadságharc leverése után haditörvényszék elé állították, majd hosszabb fogság után szabadult. Munkáját megpróbálta ismét elölről kezdeni. Sikerült, Clark Ádámmal, a Lánchíd alkotójával hozta össze jó sorsa. A szintén magyarrá vált angol építész javaslatára Ganz Ábrahám készítette el a Lánchíd öntöttvas tartóit, úgyszintén a szegedi vasúti híd munkáiban is részt vett. Folyton fejlesztette üzemét, nyitott volt minden újra, ami a világon megjelent. Bevezette az akkor még csak az Amerikában ismert, kéregöntésű vasúti sínek gyártását. Ganz Ábrahám konstrukciója alapján úgyszólván valamennyi európai vasút átvette ezt a rendszert. Nevét ma utca őrzi a főváros II. és XVIII. kerületében. * A kor egyik érdekes, tanulságos sikertörténete a soproni származású cukrászkirályé, Kugler Henriké. A szabadságharc leverése után négy évre, vette át apjától a fiatal cukrász a budapesti József téri kicsiny cukrászüzletet, ami később az ország legelőkelőbb cukrászszalonjaként, az arisztokrácia, a pénzemberek híres találkozóhelyeként vált híressé. Itt uzsonnázott többek között az idősebb Andrássy Gyula, Deák Ferenc, Zichy Jenő, többször megfordult itt maga Erzsébet királyné is. Visszatérő vendég volt Liszt Ferenc is, aki ha Bayreuthból vagy Rómából hazajött, betért ide. Kugler Jenrik kitűnő üzletember és intuitív szakember volt, aki újító hajlamától vezettetve új termékeket is megalkotott. Többek között a világhírű Kugler bonbon is ezek közé tartozik, amely később nevéből vált köznévvé. József Attila verse őrzi: „De szeretnék gazdag lenni / Egyszer liba sültet enni / Jó ruhába járni-kelni / Öt forintért kuglert venni!” Takács Ilona A bárói címet nyert Kornfeld Zsigmond Weiss Manfréd és családja Megértő Móra (Folytatás a Szép Szó I. oldaláról) Legérettebb regénye a már említett Ének a búzamezőkről volt, de a legnépszerűbb a III. évszázad végén játszódó Aranykoporsó (1933-ban jelent meg először), amelynek könnyfakasztó romantikája lelkesült olvasókat vonzott, akiket lenyűgözött a kicsit kimódolt szerelmi történet, holott a mű igazi értékét Móra igen alapos történelmi tájékozottsága adja. Otthonosabban mozgott kedves parasztjai világában, amelynek minden zendülését ismerte és a rövidebb formákban megragadó hitelességgel ábrázolta. Ezek az erényei mutatkoztak meg a gazdasági világválság idején írt Földhözragadt Jánosék 1932-ben című riportjaiban (amelyek szépségét és hitelességét elmélyítik a novellisztikus elemek). A paraszti nyomorúságot átélő író valóban döbbenetes látleletét adta a parasztság elnyomorodásának, amely utóbb a népi írók műveiben lett lelkifurdalást keltő társadalmi probléma. A novellák mellett persze ifjúsági reőket, s ő maga is tudta, hogy olyan kifejezésformára lelt, amely túléli majd. Nem véletlen, hogy némelyik ilyen jellegű művét írói tapasztalatával fölvértezve később átdolgozta, így lett például 1906-os Öreg diófa alattiról a Dióbél királyfi (1922). A Rab-ember fiai sem véletlenül ér meg ismételt kiadásokat, a Kincskereső kisködmön pedig igazi remeklés, amelyet az író önéletrajzának elemei is dúsítanak. Mórának és az ifjúsági irodalomba kiruccanó kortársainak (Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes) felmérhetetlenek az érdemei az olvasóvá, méghozzá igényes olvasóvá nevelés bonyolult folyamatában. Ha bárki vállalkozik arra, hogy összehasonlítsa Móra ifjúsági regényeit kora hasonló alkotásaival, tüstént megérzi, hogy a század elejétől felvirágzó gyermektéma mennyire értékes alkotásait írta. Kora legolvasottabb ifjúsági lapjában, az Én Újságomban elképesztő mennyiségű verset, mesét, kisebb elbeszélést jelentetett meg, de ezek a regényei (és persze a Mindenki Jánoskája, valamint a tüneményesen szellemes Csilicsali Csalavári Csalavér) a maradandóak. Aligha véletlenül utalt ezekre nyomatékosan Tömörkény István a Petőfi Társaság elnökségének írt ajánlásában, amelyben joggal hivatkozott Móra sokoldalúságára is. M JL * JL az említett, szeretettől áthatott írásában Kosztolányi arról is szólt, mennyire fontos eszköze Móra művészetének az adomázás, amelyről egyébként lekicsinylően szoktak nyilatkozni. „Kedély által értjük meg az Életet - mondta a kiváló stílusművész, majd így folytatta: Ezt a szemléleti formát a barkácsoló, vajákos magyar fajta teremtette meg. A francia cseveg, szikrázik, pontosan kiszámított poénokat helyez el, a német taglal, fejteget, elemez, boncol, latol, mindig tudományosan, az angolos esszé megalkotója, valami szigorú, de közvetlen tárgyilagossággal világítja meg tárgykörét. Mi mesélünk, s közben szemlélődünk, vállunkat vonogatjuk, el-elkalandozunk, végül mosolygunk.” „Ezt tette Móra, s ezt a modort, közvetlenséget és mosolyt hervasztották el a következő évtizedek, amelyeknek hangadói idegenből átvett fordulatokkal igyekeztek nagykorúvá tenni nyelvünket, s nem vették észre, hogy közben legkifejezőbb tulajdonságaitól fosztják meg. Amikor Móra magyarságát méltatjuk elismeréssel, nemcsak témaválasztására gondolhatunk, hanem valóban tősgyökeres előadásmódjára is. Kosztolányi végül Joubert-t idézi: „Nem mondatomat csiszolgatom, hanem a gondolatomat. Várok mindaddig, míg az a fénycsöpp, melyre szükségem van, ki nem alakul s le nem pottyan tollam hegyéről." Móra művei is fénycsöppekre emlékeztetnek. Belőlük kerekedik ki ez a megejtően emberi világ, amelybe Lengyel András kalauzolja az olvasót. Hetven éve halt meg Móra, de ezek a csöppek mit sem veszítettek ragyogásukból. Rónay László génjeivel szerzett óriási népszerűséget, amely máig sem halványult el. Nehéz volna olvasottsági sorrendbe állítani