Népszava, 2005. május (132. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-10 / 108. szám

8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2005. MÁJUS 10., KEDD A parlament tegnap este megszavazta annak a vizsgálóbizott­ságnak a létrehozását, amely azt vizsgálja, felhasználta-e Orbán Viktor politikai befolyását a családja tulajdonában álló cégek érdekében. A volt miniszterelnök kapcsolatairól az Élet és Irodalom (ÉS) tett közzé dokumentumokat. A Fidesz elnöke nem indított pert a hetilap ellen, amivel azt is megakadályoz­ta, hogy a lap feltárja a valóságot. Az Országgyűlés elé kerülő indít­ványban a vizsgálóbizottság által megválaszolandó kérdések közül többet is átszövegeztek, így pél­dául az a kérdés: „milyen kapcso­lat fűzte az Orbán család tulajdo­nában álló cégeket az államhoz, állami tulajdonú vállalatokhoz?” úgy módosul: „Felhasználta-e a volt miniszterelnök politikai funkcióját és kapcsolatait annak érdekében, hogy családja tulajdo­nában álló cégek és az állam, ille­tőleg az állami tulajdonú társasá­gok közötti üzleti kapcsolatok lé­tesüljenek?” Egy másik, módosí­tott szövegű kérdés úgy hangzik: „Volt-e szerepe a volt miniszter­­elnök politikai befolyásának ab­ban, hogy családi érdekeltségei és a Tokaj Kereskedőház Rt. többmilliárdos állami támogatást kapott?” Az új parlamenti testület meg­alakulásával egy időben per is lesz. Nem Orbán Viktor, se nem az Élet és Irodalom cikksoroza­tában szereplő üzlettársak - így a volt kormányfő által párizsi nagykövetnek felkért Kékessy Dezső vagy a Postabank elnöki székébe emelt Madarász László - mennek a bíróságra, nem is a ba­ráti ügyvédtársak, Szász Attila és Duda Attila kér valóságbizonyí­tást a hetilapban megjelentek miatt. A felperes a felsoroltakat az Orbán-kormány színrelépése előtt egy üzletbe rendező Szár­hegy Dűlő Kft. ügyvezetője. Kérdéses, hogy a gazdasági társaság miként tekintheti magát az ügy sértettjének, ha egyszer a hetilap riportsorozatának egyik szereplője sem fordult bíróság­hoz. Az Élet és Irodalom a Tokaj Kereskedőházat és a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegy­­alja Kft.-t érintő cikksorozatában olyan szövegrészeket ismertetett, amelyekről azt állította, hogy a kft. taggyűlési jegyzőkönyveiből valók. E szövegrészek egyike szerint Orbán Viktor azt mondta, hogy ne az ő kft.-jük nyerje el a legtöbb állami támogatást. A cég első számú embere a bíróságon azt szeretné elérni, mondják ki: az ÉS cikksorozatában szereplő napokon nem voltak taggyűlések. Ha ugyanis nem voltak, akkor azokon nem is vehetett részt Orbán Viktor - teszik hozzá megfigyelők, akik szerint a Fi­desz elnöke ehhez saját hívei miatt ragaszkodik. A volt kor­mányfő hosszú kivárás után nagy nyilvánosság előtt elismerte: adott tanácsot az állami tízmil­liókra sikerrel pályázó céggel kapcsolatban feleségének. (Lásd: „Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöb­bet”). Azt nem tudni, hogy ha ez kettejük között zajlott, azt miként jegyezhették le. Orbán legutóbb azt is nyilat­kozta, hogy ő minden körben mindig ugyanazt mondta. Ezzel a feleségén kívüli „kört” beemelte tanácsai esetleges hallgatótáborá­ba. Ez arra az esetre jöhet jól, ha mégsem mondaná ki a bíróság, hogy nem volt taggyűlés. Másfél hónappal az első cikk megjelenés után, április 28-án Orbán Viktor újságírók előtt már azt nyilatkoz­ta: „Ezekben a kérdésekben, amelyekben rendszeresen faggat­nak, minden körben mindig ugyanazt mondtam”. Hozzátette, a körnek nincs jelentősége. „Ugyanazt mondtam a parla­mentben, kormányülésen, lakos­sági fórumon, szakmai összejö­vetelen vagy baráti társaságban. Ezekben a kérdésekben mindig ugyanazt az álláspontot képvisel­tem” - közölte. „Egy dolog biz­tos: hogy miniszterelnök taggyű­lésen ne vegyen részt, és ehhez ragaszkodom, hogy ilyen nem is történt” - mondta Orbán Viktor. A Fidesz, amelynek politikusai korábban azt hangoztatták, hogy „jogi elégtételt vesz mindenkin, aki hamis, félrevezető állításokat fogalmaz meg Orbán Viktor csa­ládi vállalkozása kapcsán”, mára elhallgatott. A bizonyítás elmarad A valóságbizonyítás így elmarad. Egy helyreigazítási perben ugyan­is erre nincs lehetőség. Az ÉS-hez már megérkezett a bírósági kere­set a pénteki perhez - értesült la­punk. Ez ugyanazt tartalmazza, mint az a helyreigazítási kérelem, amelyet a lap ugyan közölt, de hangsúlyosan nem helyreigazí­tásként. Az ÉS-ben közölt taggyűlési jegyzőkönyvek szerint Orbán még hivatalban lévő kormány­főként többször jelen volt a fele­sége résztulajdonában álló hegy­aljai gazdasági társaság, a Szár­hegy Dűlő Kft. megbeszélésein, és tanácsot adott Lévai Anikó üz­lettársainak állami ingatlanok és állami támogatások megszerzésé­nek ügyében. A dokumentumok értelmében volt, amikor a minisz­terelnöki rezidencián folyt a talál­kozó. Az ügy érdemét tekintve lé­nyegtelen kérdésben vár tehát pénteken verdiktet a cég ügyve­zetője a bíróságtól. Arra ugyanis, hogy minek nevezzük az össze­jöveteleket, amelyeken a hetilap iratai szerint lejegyezték, miként biztatott miniszterelnökként Or­bán az állami támogatás igénybe­vételére, ha ezt felesége üzlettár­sainak jelenlétében, vagy akár annak távollétében tette. A per­ben nem eshet szó arról, hogy a gondjára bízott állami vagyonnal kapcsolatban - mint amilyen az állami Tokaj Kereskedőház Rt. - a miniszterelnök beszélt-e annak „forgácsonként” történő privati­zációjáról. Kései kármentés Az első ilyen tartalmú cikk már­cius 11-i megjelenését követő na­pok hallgatásából arra lehet kö­vetkeztetni, hogy Orbán Viktor sem tudhatta, esetleg jegyző­könyvek készültek arról, amit volt miniszterelnökként mondott felesége üzletének államitámoga­­tás-kérésével kapcsolatban. Ami­kor egy hétre rá a sajtó kérdések­kel ostromolta, újra és újra azt is­mételgette: soha semmilyen tag­gyűlésen nem vett részt sem mi­niszterelnökként, sem azelőtt, sem azután. Ám a Fidesz elnöke a sajtó többszöri kérdésére sem volt hajlandó hamisítványnak mi­nősíteni a közölt jegyzőkönyve­ket. Azt hangoztatta: humorosnak tartja az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház Rt.-hez (TK Rt.) tartozó ingatlanok, szőlőföldek megszerzésével kapcsolatos állí­tásokat, mivel a társaság részle­ges privatizációja nem az ő kor­mányzása idején történt. Arra a kérdésre, hogy a cikk szerint vissza nem térítendő állami támo­gatások megszerzéséről is szó volt a taggyűlésen, Orbán még azt mondta: „nem tudja, miről be­szélnek”. Ez arra utal, hogy ekkor már felvilágosíthatták felesége ügy­véd barátai: lassan a testtel, ké­szültek iratok. A jelek szerint a késve adott első nyilatkozat - mi­szerint „soha nem vettem részt semmilyen taggyűlésen” - az ex­­miniszterelnök tájékozódási ide­jére esett. A késlekedést utóbb hi­baként értékelte az Orbán-kor­­mány volt kancelláriaminisztere, Stumpf István politológus, aki szerint a megjelenés után rögtön tiszta vizet kellett volna öntenie Orbánnak a pohárba. Ezt aligha azért nem tette meg a Fidesz el­nöke, mert nem tudta, hogy ez oszlathatná el leginkább a táborá­ban keletkezett nyugtalanságot, hanem azért, mert nem tetézhette a bajt olyan állításokkal, amelyek utóbb valótlannak bizonyulnak. Orbán Viktor „kettős szere­pet” játszott 2001-ben, ha igazak az ezzel kapcsolatos sajtóinfor­mációk - mondta Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője a volt kormányfő nyilatkozata után. A kettős szerep úgy értendő, hogy egyszerre volt az állami tu­lajdonon őrködő miniszterelnök, illetve a családi vállalkozás üzle­ti tanácsadója. A szocialista poli­tikus úgy vélte: Orbán Viktornak is érdeke, hogy sürgősen ma­gyarázatot adjon a feltehetően korrupciógyanús és politikai szempontból mindenképpen er­kölcstelen ügyre. A tájékoztatón elhangzott, hogy Orbán Viktor cáfolta az ÉS-ben megjelenteket. A szocialista politikus úgy érté­kelte, ha Orbán igazat mond, akkor forduljon bírósághoz, amely bekéretheti a jegyzőköny­vet, és kiderül az igazság. Lend­vai Ildikó arra is választ várt, hogy „Orbán Rt.-vé vált-e az egész ország”, ami szerinte csak egy banánköztársaságban történ­het meg, egy modern európai köztársaságban nem. Ezután a Fidesz perrel fenye­gette meg az MSZP frakcióve­zetőjét. A válaszadás azonban a fajsúlyos kérdésekre máig várat magára mind a párt, mind elnöke részéről. A szólás szabadsága Amikor Orbán már bizonyos le­hetett abban, hogy készültek ira­tok, a lényegi állítást, tudniillik a tanácsadás tényét a Magyar Tele­vízióban nagy nyilvánosság előtt részben elismerte. Szakértők sze­rint ez volt a legnagyobb kármen­tés, ha késve is, de menteni saját tábora előtt, ami menthető. Alaptalan vádaskodásnak ne­vezte az általa kampányújság­ként emlegetett Élet és Iroda­lomban felesége korábbi érde­keltségébe tartozó Szárhegy Dűlő kft.-vel kapcsolatban megjelent állításokat. Kijelen­tette: aki azt állítja, hogy ő tör­vénysértést vagy etikátlanságot követett volna el, az alaptalanul vádolja és annak bíróság előtt kell felelnie ezért. Ezt egyéb­ként újra és újra rendre elmond­ta a pártvezető. Az ÉS-ben megjelent jegyző­könyvekre reagálva korábbi kije­lentését megismételve közölte: soha, semmilyen taggyűlésen nem vett részt. Ugyanakkor kö­zölte: mondhatta, hogy a törvény lehetővé teszi a felesége számára is, hogy állami támogatásra pá­lyázzon, de ne ő kapja a legtöb­bet. Az ÉS egyéb a tokaji privati­zációval, az ide vonatkozó tör­vényalkotással kapcsolatban sem cáfolta, hogy ne mondhatott vol­na esetleg hasonlót. Azt viszont tagadta, hogy baráti körének poli­tikai befolyása segítségével elő­nyöket juttatott, mint fogalma­zott: egyikük sem szorul erre. Mint azt megírtuk, Orbán Viktor feleségének üzlettársai mintegy 600 milliós állami támo­gatáshoz jutottak családi érde­keltségeiken keresztül. Ehhez jön még Madarász László - a Szár­hegy Dűlő Kft. ügyvezetőjének férje - 90 milliós, egyik cégén keresztül történt állami támogatá­sa, amelyet Szabó Zoltán szocia­lista politikus hozott a napokban nyilvánosságra. Azt a tévéműsorban nem kér­dezték meg tőle, hogy amennyi­ben csupán a feleségének adott tanácsot­­ miképpen vegye igénybe a törvényesen mindenki által elnyerhető állami támogatá­sokat (ami ugye életszerű minden hallgatónak)­­, miként jegyez­hette le valaki. Mint ahogyan arról nem esett szó, hogy csak a pályázók egy része kapott vissza nem térítendő állami támogatást, amiből mai ismereteink szerint eddig 67 millió forint jutott a Szárhegy Dűlő Kft.-nek. Az oldalt írta: Ferenczi Krisztina Baráti összejövetel vagy taggyűlés a neve az üzletelés eme formájának? Olló a gordiuszi csomón, avagy kármentés Orbán módra Orbán Viktort többször kérdezték az ügyről és végül eljutott odáig, hogy közölte: minden körben ugyanazt mondta Fotó: Kertész Gábor Orbán-tőke: újabb kérdések Újabb kérdésekkel kibővítve megismételjük a la­punk által feltett kérdéseket, amelyekre Orbán Viktor és felesége máig nem reagált. ÚJ KÉRDÉSEINK: Miből vett 2001-ben új gépkocsit a család? Miből vett ugyanebben az esztendőben a sárazsa­­dányi önkormányzattól egy több mint 2000 négyzet­­méteres belterületi üres telket? Ez utóbbinak mi a forrása? ÉS A RÉGIEK: Miből emelt Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó 10 millió forintos tőkét a Szárhegy Dűlő Kft.-ben 2001 augusztusában, ha egyszer egy hónapra rá Felcsú­­ton házat, újabb hónappal később több mint 50 hektár földet, decemberben pedig újabb tokaj-hegy­aljai birtokot vásárolt az éppen regnáló miniszterel­nök felesége. (2000-ben közel 9 millió forint megta­karítása volt a családnak, de a 10 milliós tőkeeme­lés ellenére az a jelek szerint megmaradt). Az ÉS jegyzőkönyve szerint Lévai nevén volt 5 hek­tár új telepítésű szőlő 2001 decemberében. Ki­fizette a mintegy 25 milliós befektetést, ha egy­szer Lévai Anikó nyilatkozata szerint a magántár­saságnak adott, az eddigi ismeretek szerint 67 mil­liós állami támogatás nem érinti saját ültetvényeit? Ki adott félszázmillió forintos kölcsönt a Cinege utcai villa 2002. májusi megvásárlásakor, hiszen a korábbi, Haris közi lakásra csak júliusban akadt vevő az üzlettárs, Kékessy Dezső veje személyében. Csak emlékeztetőül: a 2001-2002. év hihetetlen anyagi gyarapodására vonatkozó kérdéseinkre a volt miniszterelnök nem válaszol, jóllehet azokat hetekkel ezelőtt átküldtük az ügyeit intéző Fidesz­­sajtóosztályhoz. NÉPSZAVA

Next