Népszava, 2005. június (132. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-01 / 126. szám

8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2005. JÚNIUS 1., SZERDA NÉPSZAVA Könnyen elbukhat az Alkotmánybíróságon a hétfőn elfogadott törvény, mely lehetővé tenné, hogy nyilvánosak legyenek az ügynökakták. A jogszabályt megerősítő alkotmánymódosítás ugyanis a parlamenti szavazáson elvérzett. A legnagyobb gon­dot az jelenti, a rendszerváltozás óta nem tisztázott, hogy az ügynökügyben a személyes adatok védelmének vagy az infor­­ máció szabadságának legyen elsőbbsége. El kellene dönteni, mi a fontosabb: az adatvédelem vagy az információ szabadsága Elbukhat az ügynöktörvény az alkotmányossági vizsgán A politikai szféra az elmúlt évti­zedben nem tudott arról dönteni, hogy az ügynökakták nyilvános­ságra hozatalakor a személyes adatok védelme vagy az infor­á­­ciószabadság joga a fontosabb. Ha az előbbi, akkor a közszerep­lők adatai igen, a civilekéi vi­szont nem hozhatóak nyilvános­ságra. Ha az utóbbi, akkor min­den ügynökakta megnyílhat. Rö­viden így foglalható össze, hogy miért fordultak a kormánypártok Mádl Ferenc köztársasági elnök­höz, kérjen alkotmánybírósági normakontrollt a hétfőn elfoga­dott, az MSZP által kidolgozott ügynöktörvényről. Kérdéses az is, hogy a fenti két jognak van-e olyan „egyensúlya”, amely mel­lett az ügynökakták nyilvános­ságra hozhatóak, és ezáltal meg­valósul a sokak által elvárt infor­mációs kárpótlás, ugyanakkor a személyiségi jogok sem sémm­ek. Mindez annak kapcsán került ismét előtérbe, hogy a parlament elfogadta a kormánypártok kompromisszumát tükröző úgy­nevezett ügynöktörvényt, de a hozzá kapcsolódó alkotmány­­módosítás a szavazáson elbukott. Az alaptörvény MSZP által eről­tetett módosítása azt a célt szol­gálta volna, hogy bárkinek - le­gyen közszereplő vagy civil - az adatai nyilvánosságra kerülhesse­nek, aki 1990 előtt együttműkö­dött a pártál­lam­i titkosszolgála­tokkal. A javaslat arról rendelke­zett volna, hogy „a közérdekű adatok megismeréséhez és ter­jesztéséhez való jog kiterjed kü­lönösen a múlt megismeréséhez szükséges adatokra”. De az alap­törvényben azt is rögzítették vol­na, hogy „az 1990. február 15. előtt az állambiztonsági szolgála­tokkal együttműködő, valamint e szervek alkalmazásában álló sze­mélyek törvényben meghatáro­zott személyes adatai nyilváno­sak”. Az alkotmánymódosítás azonban megbukott a parlamenti szavazáskor a többi párt - első­sorban a Fidesz - ellenállásán. Az alkotmánymódosítással - legalábbis 90 előttre vonatkozva - lényegében megszűnt volna a határ a közszereplők és a magán­­személyek között. Az SZDSZ több politikusa már korábban vi­lágossá tette, hogy nem támogat­ja az alaptörvény ilyen tartalmú módosítását; szerintük a törvény céljai e nélkül is elérhetőek. Ha­sonlóan vélekedett az Élet és Iro­dalomban közzétett cikkében Halmai Gábor alkotmányjogász, illetve ugyancsak a hetilapban Kis János, az SZDSZ első elnöke. Magát az ügynöktörvényt hét­főn a kormánypártok szavazatai­val elfogadta a T. Ház. A nagyob­bik ellenzéki párt tartózkodott, egyedül Demeter Ervin volt titok­miniszter voksolt igennel. Az al­kotmányossági vizsgálat vége az is lehet, hogy az Alkotmánybíró­ság (Ab) megsemmisíti a tör­vényt, így nem nyílhatnak meg az ügynökakták, illetve marad a ma is hatályos törvény, amely csak az érintettnek teszi lehetővé a rá vo­natkozó adatok megismerését, de a kutatók is betekinthetnek az ira­tokba. Erre az eshetőségre céloz­va Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese lapunk­nak úgy reagált, ebben az esetben a Fidesznek el kell számolnia a lelkiismeretével, hiszen nem já­rultak hozzá az ügynökakták megnyitásához. Először még április közepén szavaztak a képviselők az alkot­mánymódosításról. Akkor alig több mint húsz szavazaton múlt, hogy a kétharmados többséget igénylő módosítást nem fogad­ták el. Nemmel szavazott többek között Medgyessy Péter volt kormányfő, Tölgyessy Péter (Fi­desz) és Fodor Gábor (SZDSZ) is. Tartózkodott Tóth András, a titkosszolgálatokért felelős ál­lamtitkár is. Az MSZP akkor be­jelentette, hogy ismét benyújtja az alaptörvényt módosító javas­latát a parlamentnek. Azt mond­ták, az a céljuk, hogy kiderüljön, a Fidesz támogatja-e az indít­ványt, szerintük ugyanis az el­lenzéki párt elszabotálta a két­harmados módosítás elfogadá­sát. A Fidesz viszont azzal dobta vissza a labdát, hogy közölték: jelzésértékű, hogy három parla­menti párt megosztott volt az al­kotmánymódosítás támogatásá­ban, s a negyedik, az MDF pedig nemmel szavazott. Demeter Er­vin akkor úgy fogalmazott, az MSZP-nek saját képviselőit, majd az SZDSZ-t kellene meg­győznie az alaptörvény módosí­tásának szükségességéről. Sze­rinte nem kerültek volna ilyen helyzetbe a kormánypártok, ha támogatják a Fidesz alkotmány­módosítási javaslatát. Az ellen­zéki párt korábban azt javasolta, hogy az állambiztonsági érintett­séget a közhatalmi tisztségekből való kizárással szankcionálják, amivel a kormánypártok nem ér­tettek egyet. Burány Sándor lapunknak az­zal indokolta az alkotmányossági vizsgálat szükségességét, hogy az alkotmány nem rendelkezik az alapjogok erősorrendjéről. Vagyis például arról, hogy az in­formációs szabadsághoz való jog és a személyes adatok védelme közül adott esetben melyik írhat­ja felül a másikat. A Sólyom László vezette taláros testület ko­rábban azt mondta ki, ha a két alapjog ütközik egymással, ak­kor a személyes adatok védelmé­nek van elsőbbsége. Ezt a gondo­latot a későbbi Alkotmánybíró­ság is magáénak tekintette. Egy kivétellel, ugyanis a taláros testü­let a közszereplők titkosszolgála­ti múltjának megismerhetőségét azzal biztosította, hogy kimond­ta, az ő esetükben előrébbvaló az információszabadság joga, mint a személyes adatok védelme - tette hozzá Burány. Az oldalt írták: Pungor András, Simon Zoltán Szavaztak az „ügynöktörvényről”, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek még további viták a parlamentben is az ügyrőlFotó: Isza Ferenc Személyiségi jogok kontra információs szabadság Kolláth György alkotmányjogász szerint az Ab ko­rábbi, ügynökügyekben született döntéseiben az ál­lam áttetszőségének fontosságát emelte ki. Ehhez pedig - mint Kolláth fogalmazott - a személyes ada­tok nyilvánosságra hozatala nem igazán szükséges. Az alkotmányjogász szerint az ügynökügyben érin­tettek egyfajta szankcióként értékelik azt, hogy ada­taik nyilvánosságra kerülhetnek. De szankcionálni csak a jogellenes cselekedeteket lehet, az ügynök­tevékenység pedig a rendszerváltozás előtt is jog­szerű volt. Kolláth azt is aggályosnak tartja, hogy - mint fogalmazott - a kollektív listázás a kollektív bű­nösség elvét veti fel. Halmai Gábor alkotmányjogász lapunknak az Ab 1994-es döntését hozta fel. Eszerint a közszereplők titkosszolgálati adata közérdekű adat. A taláros tes­tület azt viszont nem mondta ki, tette hozzá Halmai, hogy a civilek ügynökadatait hogyan kell kezelni. Halmaihoz hasonlóan Schiffer András is úgy látja, hogy az Ab korábbi döntése ez ügyben mérvadó. Az ismert jogász, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivője szerint a taláros testület kimondta, hogy ha valaki 1990 után közhatalmi funkciót tölt be, ugyanakkor együttműködött a pártállami titkosszol­gálatokkal, annak a személyes adatai nyilvánossá válhatnak. Az Ab azonban csak közszereplők eseté­ben látta korlátozhatónak a személyes adatok védel­mét - tette hozzá. Schiffer szerint méltányolható és alkotmányos elvárás, hogy a négyévenként megvá­lasztott képviselők, illetve az általuk választott vagy jelölt személyek adatai nyilvánosságra kerüljenek. Aki nem tölt(ött) be közhatalmi funkciót, annak ese­tében ez kérdéses, mondta. Schiffer szerint ugyan­akkor alkotmánymódosítás nélkül is megoldható len­ne a nyilvánosságra hozatal, például úgy, hogy defi­niálnák a közszereplő fogalmát. Ebbe a körbe szerin­te csak a közhatalmat gyakorlók tartoznak bele, így például színészek, művészek, akiknek magánéletét gyakran csócsálja a sajtó, nem. Schiffer általános­ságban úgy vélte, aktuálpolitikai ügyekben nem sza­bad az alkotmányt módosítani, s ezzel az alkotmá­nyos kultúrát gyöngíteni. A HÉTFŐN ELFOGADOTT LEVÉLTÁRI TÖRVÉNY - leánykori ne­vén az „ügynöktörvény” - tartalmaz néhány újdonságot a korábbival szemben. Az MSZP és az SZDSZ egyezsége alapján fő szabályként az került bele, hogy minden irat nyilvános. Az utolsó két vitás kérdés a továbbszolgálók és az iratátadás ügye volt. Az úgynevezett tovább­szolgálók kapcsán az volt a kérdés, hogy mi legyen az 1990 után is a szolgálatok körében dolgozók adataival. Az eredetileg a máig tartó nyilvánosság mellett kardoskodó SZDSZ elfogadta azt az MSZP-s módosító indítványt, hogy az 1990 után is a szolgálatok körében ál­lók adatai tíz évvel leszerelésük után nyilvánosak legyenek. Aki pél­dául 1995-ben szerelt le, annak az adatai az idén már nyilvánosság­ra hozhatóak az új jogszabály szerint. Ezzel a rendszerváltás előtti szolgálati állomány jelentős része a törvény hatálya alá tartozna. Tíz éven belül is nyilvánosságra kerülhetnek ilyen adatok, ha egy egyko­ri megfigyelt tesz közzé az illetőről információkat. A két koalíciós párt már korábban eldöntötte, nem lesznek „szupertit­kos” iratok, a szolgálatoknál maradó aktákba egy, a törvény által lét­rehozandó tanácsadó testület betekinthet majd. A szolgálati iratokat háromévente vizsgálják felül; ha vitás kérdés lesz, akkor a Legfelsőbb Bíróság egy e célra kijelölt bírája dönt. A törvény szerint megismerhető lenne az egykori III-as főcsoportfő­nökség teljes állománya - feltéve, ha az Ab nem találja alkotmányel­lenesnek a jogszabályt. Ugyanakkor a megfigyeltek adatai csak hoz­zájárulásuk esetén kerülhetnének nyilvánosságra. Mivel az Állambiz­tonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az áldozatokról szóló ira­tok vannak többségben, így ez az intézménynek is kevesebb munkát jelenthet majd. Az állambiztonsági levéltár növekvő feladatai miatt várhatóan plusz egymilliárd forintot kap majd a költségvetéstől. KiaEŰil a Magyar Köztársaság Kormányának m­agn izásából Lenőüsetben az ország Az újravaló Ösztöndíjprogram a jó képességű, de hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulását és tanáraik közös munkáját segíti, hogy egyetlen tehetség se rak­ódjon el. A program részteleiről és a támogatás teätöteteiről tájékozódjon gyermeke rakétájában, valamint a www.magyarorszag.hu/itttavalo honlapon. ÚTR^LÓ Hilfium­­ ésHöni­­jfirQ^r«m A SoíiGiségi célba ár.

Next