Népszava, 2005. június (132. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-01 / 126. szám
8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2005. JÚNIUS 1., SZERDA NÉPSZAVA Könnyen elbukhat az Alkotmánybíróságon a hétfőn elfogadott törvény, mely lehetővé tenné, hogy nyilvánosak legyenek az ügynökakták. A jogszabályt megerősítő alkotmánymódosítás ugyanis a parlamenti szavazáson elvérzett. A legnagyobb gondot az jelenti, a rendszerváltozás óta nem tisztázott, hogy az ügynökügyben a személyes adatok védelmének vagy az infor máció szabadságának legyen elsőbbsége. El kellene dönteni, mi a fontosabb: az adatvédelem vagy az információ szabadsága Elbukhat az ügynöktörvény az alkotmányossági vizsgán A politikai szféra az elmúlt évtizedben nem tudott arról dönteni, hogy az ügynökakták nyilvánosságra hozatalakor a személyes adatok védelme vagy az inforációszabadság joga a fontosabb. Ha az előbbi, akkor a közszereplők adatai igen, a civilekéi viszont nem hozhatóak nyilvánosságra. Ha az utóbbi, akkor minden ügynökakta megnyílhat. Röviden így foglalható össze, hogy miért fordultak a kormánypártok Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz, kérjen alkotmánybírósági normakontrollt a hétfőn elfogadott, az MSZP által kidolgozott ügynöktörvényről. Kérdéses az is, hogy a fenti két jognak van-e olyan „egyensúlya”, amely mellett az ügynökakták nyilvánosságra hozhatóak, és ezáltal megvalósul a sokak által elvárt információs kárpótlás, ugyanakkor a személyiségi jogok sem sémmek. Mindez annak kapcsán került ismét előtérbe, hogy a parlament elfogadta a kormánypártok kompromisszumát tükröző úgynevezett ügynöktörvényt, de a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítás a szavazáson elbukott. Az alaptörvény MSZP által erőltetett módosítása azt a célt szolgálta volna, hogy bárkinek - legyen közszereplő vagy civil - az adatai nyilvánosságra kerülhessenek, aki 1990 előtt együttműködött a pártállami titkosszolgálatokkal. A javaslat arról rendelkezett volna, hogy „a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog kiterjed különösen a múlt megismeréséhez szükséges adatokra”. De az alaptörvényben azt is rögzítették volna, hogy „az 1990. február 15. előtt az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő, valamint e szervek alkalmazásában álló személyek törvényben meghatározott személyes adatai nyilvánosak”. Az alkotmánymódosítás azonban megbukott a parlamenti szavazáskor a többi párt - elsősorban a Fidesz - ellenállásán. Az alkotmánymódosítással - legalábbis 90 előttre vonatkozva - lényegében megszűnt volna a határ a közszereplők és a magánszemélyek között. Az SZDSZ több politikusa már korábban világossá tette, hogy nem támogatja az alaptörvény ilyen tartalmú módosítását; szerintük a törvény céljai e nélkül is elérhetőek. Hasonlóan vélekedett az Élet és Irodalomban közzétett cikkében Halmai Gábor alkotmányjogász, illetve ugyancsak a hetilapban Kis János, az SZDSZ első elnöke. Magát az ügynöktörvényt hétfőn a kormánypártok szavazataival elfogadta a T. Ház. A nagyobbik ellenzéki párt tartózkodott, egyedül Demeter Ervin volt titokminiszter voksolt igennel. Az alkotmányossági vizsgálat vége az is lehet, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) megsemmisíti a törvényt, így nem nyílhatnak meg az ügynökakták, illetve marad a ma is hatályos törvény, amely csak az érintettnek teszi lehetővé a rá vonatkozó adatok megismerését, de a kutatók is betekinthetnek az iratokba. Erre az eshetőségre célozva Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese lapunknak úgy reagált, ebben az esetben a Fidesznek el kell számolnia a lelkiismeretével, hiszen nem járultak hozzá az ügynökakták megnyitásához. Először még április közepén szavaztak a képviselők az alkotmánymódosításról. Akkor alig több mint húsz szavazaton múlt, hogy a kétharmados többséget igénylő módosítást nem fogadták el. Nemmel szavazott többek között Medgyessy Péter volt kormányfő, Tölgyessy Péter (Fidesz) és Fodor Gábor (SZDSZ) is. Tartózkodott Tóth András, a titkosszolgálatokért felelős államtitkár is. Az MSZP akkor bejelentette, hogy ismét benyújtja az alaptörvényt módosító javaslatát a parlamentnek. Azt mondták, az a céljuk, hogy kiderüljön, a Fidesz támogatja-e az indítványt, szerintük ugyanis az ellenzéki párt elszabotálta a kétharmados módosítás elfogadását. A Fidesz viszont azzal dobta vissza a labdát, hogy közölték: jelzésértékű, hogy három parlamenti párt megosztott volt az alkotmánymódosítás támogatásában, s a negyedik, az MDF pedig nemmel szavazott. Demeter Ervin akkor úgy fogalmazott, az MSZP-nek saját képviselőit, majd az SZDSZ-t kellene meggyőznie az alaptörvény módosításának szükségességéről. Szerinte nem kerültek volna ilyen helyzetbe a kormánypártok, ha támogatják a Fidesz alkotmánymódosítási javaslatát. Az ellenzéki párt korábban azt javasolta, hogy az állambiztonsági érintettséget a közhatalmi tisztségekből való kizárással szankcionálják, amivel a kormánypártok nem értettek egyet. Burány Sándor lapunknak azzal indokolta az alkotmányossági vizsgálat szükségességét, hogy az alkotmány nem rendelkezik az alapjogok erősorrendjéről. Vagyis például arról, hogy az információs szabadsághoz való jog és a személyes adatok védelme közül adott esetben melyik írhatja felül a másikat. A Sólyom László vezette taláros testület korábban azt mondta ki, ha a két alapjog ütközik egymással, akkor a személyes adatok védelmének van elsőbbsége. Ezt a gondolatot a későbbi Alkotmánybíróság is magáénak tekintette. Egy kivétellel, ugyanis a taláros testület a közszereplők titkosszolgálati múltjának megismerhetőségét azzal biztosította, hogy kimondta, az ő esetükben előrébbvaló az információszabadság joga, mint a személyes adatok védelme - tette hozzá Burány. Az oldalt írták: Pungor András, Simon Zoltán Szavaztak az „ügynöktörvényről”, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek még további viták a parlamentben is az ügyrőlFotó: Isza Ferenc Személyiségi jogok kontra információs szabadság Kolláth György alkotmányjogász szerint az Ab korábbi, ügynökügyekben született döntéseiben az állam áttetszőségének fontosságát emelte ki. Ehhez pedig - mint Kolláth fogalmazott - a személyes adatok nyilvánosságra hozatala nem igazán szükséges. Az alkotmányjogász szerint az ügynökügyben érintettek egyfajta szankcióként értékelik azt, hogy adataik nyilvánosságra kerülhetnek. De szankcionálni csak a jogellenes cselekedeteket lehet, az ügynöktevékenység pedig a rendszerváltozás előtt is jogszerű volt. Kolláth azt is aggályosnak tartja, hogy - mint fogalmazott - a kollektív listázás a kollektív bűnösség elvét veti fel. Halmai Gábor alkotmányjogász lapunknak az Ab 1994-es döntését hozta fel. Eszerint a közszereplők titkosszolgálati adata közérdekű adat. A taláros testület azt viszont nem mondta ki, tette hozzá Halmai, hogy a civilek ügynökadatait hogyan kell kezelni. Halmaihoz hasonlóan Schiffer András is úgy látja, hogy az Ab korábbi döntése ez ügyben mérvadó. Az ismert jogász, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivője szerint a taláros testület kimondta, hogy ha valaki 1990 után közhatalmi funkciót tölt be, ugyanakkor együttműködött a pártállami titkosszolgálatokkal, annak a személyes adatai nyilvánossá válhatnak. Az Ab azonban csak közszereplők esetében látta korlátozhatónak a személyes adatok védelmét - tette hozzá. Schiffer szerint méltányolható és alkotmányos elvárás, hogy a négyévenként megválasztott képviselők, illetve az általuk választott vagy jelölt személyek adatai nyilvánosságra kerüljenek. Aki nem tölt(ött) be közhatalmi funkciót, annak esetében ez kérdéses, mondta. Schiffer szerint ugyanakkor alkotmánymódosítás nélkül is megoldható lenne a nyilvánosságra hozatal, például úgy, hogy definiálnák a közszereplő fogalmát. Ebbe a körbe szerinte csak a közhatalmat gyakorlók tartoznak bele, így például színészek, művészek, akiknek magánéletét gyakran csócsálja a sajtó, nem. Schiffer általánosságban úgy vélte, aktuálpolitikai ügyekben nem szabad az alkotmányt módosítani, s ezzel az alkotmányos kultúrát gyöngíteni. A HÉTFŐN ELFOGADOTT LEVÉLTÁRI TÖRVÉNY - leánykori nevén az „ügynöktörvény” - tartalmaz néhány újdonságot a korábbival szemben. Az MSZP és az SZDSZ egyezsége alapján fő szabályként az került bele, hogy minden irat nyilvános. Az utolsó két vitás kérdés a továbbszolgálók és az iratátadás ügye volt. Az úgynevezett továbbszolgálók kapcsán az volt a kérdés, hogy mi legyen az 1990 után is a szolgálatok körében dolgozók adataival. Az eredetileg a máig tartó nyilvánosság mellett kardoskodó SZDSZ elfogadta azt az MSZP-s módosító indítványt, hogy az 1990 után is a szolgálatok körében állók adatai tíz évvel leszerelésük után nyilvánosak legyenek. Aki például 1995-ben szerelt le, annak az adatai az idén már nyilvánosságra hozhatóak az új jogszabály szerint. Ezzel a rendszerváltás előtti szolgálati állomány jelentős része a törvény hatálya alá tartozna. Tíz éven belül is nyilvánosságra kerülhetnek ilyen adatok, ha egy egykori megfigyelt tesz közzé az illetőről információkat. A két koalíciós párt már korábban eldöntötte, nem lesznek „szupertitkos” iratok, a szolgálatoknál maradó aktákba egy, a törvény által létrehozandó tanácsadó testület betekinthet majd. A szolgálati iratokat háromévente vizsgálják felül; ha vitás kérdés lesz, akkor a Legfelsőbb Bíróság egy e célra kijelölt bírája dönt. A törvény szerint megismerhető lenne az egykori III-as főcsoportfőnökség teljes állománya - feltéve, ha az Ab nem találja alkotmányellenesnek a jogszabályt. Ugyanakkor a megfigyeltek adatai csak hozzájárulásuk esetén kerülhetnének nyilvánosságra. Mivel az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az áldozatokról szóló iratok vannak többségben, így ez az intézménynek is kevesebb munkát jelenthet majd. Az állambiztonsági levéltár növekvő feladatai miatt várhatóan plusz egymilliárd forintot kap majd a költségvetéstől. KiaEŰil a Magyar Köztársaság Kormányának magn izásából Lenőüsetben az ország Az újravaló Ösztöndíjprogram a jó képességű, de hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulását és tanáraik közös munkáját segíti, hogy egyetlen tehetség se rakódjon el. A program részteleiről és a támogatás teätöteteiről tájékozódjon gyermeke rakétájában, valamint a www.magyarorszag.hu/itttavalo honlapon. ÚTR^LÓ Hilfium ésHönijfirQ^r«m A SoíiGiségi célba ár.