Népszava, 2005. július (132. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-09 / 159. szám

BAI LYMORI A Szép Szó megjelenését támogatják 2005. JÚLIUS 9., SZOMBAT Kutya helyzet a Főemelet 64-ben o _H­árom órán tartott szerdán Orbán Vik­tor exkormányfő faggatása látványos vagyongya­rapodásáról. A parlamenti Főemelet 64-es szobá­jában emiatt kutya helyzet állt elő. Orbán szerint azért, mert eddig - beleértve saját kormányát is - senki sem teremtett rendet a legfelső körök állami támogatásában. A bizottság tagjai más miatt érez­hették kutyául magukat. Akárhogy csűrték-csa­­varták kérdéseiket, a fess és fitt Orbán úgy csú­szott ki markukból, mint az angolna. Csak pillana­tokra esett ki szerepéből. Minden számot, minden négyzetmétert pontosan tudott. A bizottság tagjai hol lágyan, hol keményebben szóltak az érintett­hez. Ám őt a hangnemváltások alig zavarták. M _I_ M­indenki a 64-es terem felé lohol. Politikus, újságíró, operatőr. Jó buli lesz megint a parlamentben. Izzadhat Orbán. Nincs menekvés, egyszer s mindenkorra be kell számolnia, hogyan tett szert ménkű nagy vagyonára, mi is az igazság a lakások, a földek, a szőlők körül, melyek köré kusza szálakat szőtt a baráti összefogás. A fotósok lesben állnak. Félkaréjban szoroskodnak az ajtó­ban, mintha marslakót várnának, akkora az izga­lom. És végre jön, jön Orbán Viktor. Szép vanília­sárga nyári zakóban, almazöld ingben, fitten, mo­solygósan. Kezében nem túl vastag mappa. Leül, a vakuk dicsfényt vonnak a feje köré, aztán végre csend és félsötét lesz. A három csillárkolosszus bágyadt fényt bocsát a patkó alakban helyet fogla­ló vizsgálóbizottságra és a kedélyesen várakozó főszereplőre. Orbán legelőször is egy pároldalas dokumentu­mot kap Szabó Zoltán (MSZP) kérdezőbiztostól. Fontos papír. Arról tanúskodik, hogy a volt mi­niszterelnök igenis tanácsokat adott felesége cé­gének. Jegyzőkönyvmásolat egy állítólag­ taggyű­­lésről, amelyen állítólag ő is részt vett. Kávézik, közben a papírra pillant. - Ilyen papírt eddig nem láttam, ilyen beszélge­tésen nem vettem részt - mondja jóízűen kortyol­gatva a fekete levest. Szabó Zoltán kicsinykét felemeli a hangját. - Valaki meghamisította a jegyzőkönyvet? Orbán ádámcsutkája kétszer egymás után meg­ugrik, és a bizottság vele túlnan szemben ülő elnö­kéhez, Molnár Lászlóhoz (MSZP) fordul: - Olyan tényekről kell nyilatkoznom, amiről tu­dok, vagy olyanokról is, amelyekről nincs tudo­másom? Szabó ekkor másként teszi fel a kérdést. Orbán Viktor szellemes ellentámadásba lendül. Arra kéri a jelenlévő jogászokat, hogy próbálják megértetni Szabó Zoltánnal a problémát. A kérdező kifakad, de csak úgy csöndesen, a „bajsza alatt”.­­ Jogászok nélkül is értem a dolgot. - Új kér­déssel folytatja: - Kapott-e vállalkozása vissza nem térítendő támogatást miniszterelnöksége alatt? Orbán Viktor nagy lelki nyugalommal magyará­zatba kezd. Támogatást nem személyeknek adnak, hanem cégeknek. A felesége cége kapott támoga­tást szőlőtelepítésre. - Egyébként az első támogatás még a Horn-kor­­mány alatt érkezett - teszi hozzá ördögi huncut­sággal. Szabó Zoltán nem nyugszik, nem az a dolga, hogy megnyugodjon mindenféle válaszban. Tudni akarja, meghaladta-e a kapott támogatás a más földi halandóknak nyújtottat. A volt miniszterel­nök rezzenéstelenül közli: nem. Egyébiránt elkép­zelhetőnek tartja, hogy közeli barátai is kaphattak ilyen támogatást. Hiszen, mint mondotta, ez nem személyeknek, hanem tevékenységeknek jár.­­ Juttattak-e ebből önöknek részt? Esetleg ter­mészetbeni juttatást? Orbán Viktor hahotázni kezd. - Odaadták nekem a támogatás egy részét? Pél­dául természetben? A sokat látott 64-es teremben a derű hullámai csapkodnak faltól falig. Orbán komolyra fordítja a szót. - Arra kérem a jelenlévőket, hogy teljes értékű dokumentumnak tekintsék a vagyonbevallásomat. Én vagyok az egyetlen, aki a felesége vagyonnyi­latkozatát is nyilvánosságra hozta. Szabó kérlelhetetlen. Mivel lehetetlennek tűnik, hogy Orbánék minden vagyona adózott jövede­lemből származik, a volt miniszterelnöknek újra és újra el kell mondania élete és házassága törté­netét. Egyelőre türelmesnek, sőt fölényesnek lát­szik. A szülőktől kapott támogatás. A szolnoki la­kás. A cserék. A Cinege utca, a szántók, az erdők, a szőlő. Röpködnek a milliók. Az újságírók bő­szen jegyzetelnek, lesik, hogy végre kiugorjon legalább egyetlen nyulacska a bokorból. De Or­bán Viktor olyan pontosan tudja, mit akar, hogy sehonnan, semmiféle csavarintással nem lehet el­kapni a frakkját. E­örsi Mátyás elölről kezdi. - Tényleg nem vett részt a sárazsadányi taggyűléseken? - A bíróság kimondta, hogy nem vettem részt azokon - jelenti ki a volt miniszterelnök enyhe ci­nizmussal. - Biztos abban, hogy kimondta a bíróság? Orbán bosszús. - Meg kell nézni az ítéletet. - Az ÉS-cikk rossz fényt vetett önre, és ön még­sem perelt. Orbán Viktor először komorul el. - Ha önre azt mondanák, hogy rendszeresen lopni jár, ön perelne? - Igen! - bukik ki a jogász Eörsiből. - Nem vagyunk egyformák - jegyzi meg Orbán finom fintorral az orra alatt. Eörsi Mátyás - bár nem tartozik szorosan a té­mához - két kérdés között közbeveti, hogy az Or­­bán-kormány alatt szétverték az ügyvédi irodáját, erre az exkormányfő csak egy szemöldökfelhú­zással reagál. Eörsi ajánlkozik, hogy egy tokaji bor mellett elmeséli egyszer a történetet. Majd mással próbálkozik az SZDSZ-es bizottsági tag. Arra kíváncsi, mit érthetett Orbán azon a korábbi kijelentésén, miszerint ne ők kapják a legtöbb tá­mogatást. Mármint a miniszterelnökök, a felső kö­rök. Hogy megy ez végig az államigazgatási eljá­ráson? Az oldalsó sorokban ülő fideszes vendégek gúnyosan nevetgélnek. Orbán egyszerűen felel.­­ Én elveket hangoztattam. A miniszterelnök kevesebbet engedjen meg magának, mint mások. Azt is kértem, hogy ezt az elvet azok is érvénye­sítsék, akik velem kapcsolatban vannak. Senkinek utasítást nem adtam, hatáskört nem vontam el. F­olyik a fárasztás, záporoznak a kérdé­sek, de Orbán nem akad horogra. Egy-egy kérdés többször is, másként is elhangzik. A kérdezett ar­cán időnként apró idegesség fut át. Mi az, hogy szent tehén? Mi az, hogy Kincsem Kastély? Hazu­dott az ÉS? Vitt apportot a felesége a kft.-be vagy sem? Hogy áll össze „pénzügyileg” a Sváb-hegyi villavásárlás, amikor a kért hitelt később folyósí­tották? Orbán Viktor mintha rég bevágott leckét mon­dana fel. Az Uránia moziban egyszer már elmon­dott mindent, elébe menve a kínos kérdezősködés­­nek. Részletesen sorolja. Ezt eladták, erre hitelt kértek. Átmeneti családi, baráti kölcsönöket is kaptak. Egy nemzetközi ingatlancég hirdette meg a Haris közi lakást. - Érdekes, hogy épp Kékessy Dezső kezdte la­pozgatni a hirdetést - állapítja meg Eörsi. (Ké­sőbb Kékessy veje, a tokaji kft. egyik tagja vette meg az ingatlant. A szerk.) Orbánról lepattan minden gyanúsítás. A baráti körnek is szólt az eladásról. Természetesen. Mikor Eörsi is előjön a szőlőtelepítésre kapott állami tá­mogatással, Orbán a fülét kezdi morzsolni ujjai­val. Elismétli: így a Horn-kormány, úgy a Horn­­kormány.­­ Isten éltesse Horn Gyulát, mert úgy látta, hogy a támogatást nem személyeknek, hanem cé­geknek kell adni - fohászkodik a exminiszterel­­nök. Színházban tapsot kapna. Itt csak mosolyog­nak. Ki lelkesen, ki kényszeredetten. Száraz szá­mok következnek. Hektárok, négyzetméterek, ha­szonbérleti szerződésekből származó éves bevéte­lek. Két bérlet összege egyenként ezer forint. E szám hallatán többen elhűlnek. Orbán hozzáfűzi: - Nem tartozik a bíróság, bocsánat bizottság elé, de még ezt sem fizették ki! Senki se sajnálkozik. Orbán időként monoló­gokba fog. Bánatáról beszél. Igen. Bántja, hogy példátlannak nevezik anyagi gazdagodását. Legá­lis eljárásban ítélték oda a támogatásokat. Ezt már Török Zsoltnak (MSZP) mondja, aki újra felteszi ugyanazokat az unalmas kérdéseket. Orbán Viktor azonban nem unatkozik. Elemében érzi magát. Előadást tart a mezőgazdaság természetéről. Leg­inkább a szőlőről, amely telepítése után legalább 15 év múlva lesz csak nyereséges. Ezért ad az ál­lam támogatást. Nagyon korrekt dolog. A J— Iii. termen átúszik az unalom szürke fel­hője. Többen ásítoznak. Néhányan távoznak a hallgatóság soraiból. Valaki vissza akarja téríteni Orbánt a tárgyhoz. Ő viszont eltökélten kijelenti: e magyarázatok nélkül nem oszlathatók el a gya­­núsítgatások. Töröknek is beszámol az életéről, a pénzükről. Egyszer ökölbe szorítja mind a két ke­zét, megrázza, és vidáman beszól: - Volt egyszer egy jó évem, írtam egy könyvet, és kaptam érte 18 millió forintot. Amikor Török Zsolt megint a kölcsönöket fir­tatja, mászkálás kezdődik a teremben. Herényi Károly (MDF) bizottsági tag ekkor úgy gondolja, hogy visszaszerzi a széteső figyelmet. Rendkívül károsnak tartja, hogy a miniszterelnö­köket anyagi helyzetükről faggatják. A jelenlegit is. Aláássák a tekintélyüket. Holott óvni kell a mi­niszterelnököket. Orbán figyelmesen hallgat, majd kifejti: - Egy hibát mindannyian elkövettünk az évek során. Tisztázni kell, hogy a hivatalban lévő kép­viselők, miniszterek, miniszterelnökök hogyan kapjanak támogatást. Rend kéne! Azért vagyunk ilyen kutya helyzetben. Mert nincs rend ebben a kérdésben. Kovács Tibor bekeményít.­­Az ÉS-cikket nem kérdőjelezte meg senki! És van egy jegyzőkönyv, ami arról szól, hogy ön is részt vett a tokaji cég megbeszélésein. Jó lenne, ha kimondaná: ez valótlan állítás. Orbán Viktor homlokán megvastagodik az is­mert vonal. Ez nem jó jel. (Édesanyja, egy, a Nép­szavának adott interjújában azt nyilatkozta, nem szereti, ha ilyen lesz a fia homloka. „Azt is látom rajta a televízióban, ha gondban van, mert a hom­loka közepén az a ránc ilyenkor elmélyül” - mondta Orbán Győzőné.) Kovács felszólítja:­­ Mondjon igent vagy nemet! Orbán újra felsorolásba kezd. Tanácstalannak látszik, ki is mondja. A teremben az unalom a te­tőfokára hág. Az óra delet mutat. Újra előkerül Kékessy neve, meg hogy mi a szokás a nagyköve­teknél. És megint a lakások dolga. A jelenlevők nem tudják eldönteni, taktikázik-e a bizottság a sorozatos ismétlésekkel, vagy a bizottsági tagok szeretik újra meg újra hallani saját hangjukat. La­pozgatják papírjaikat. Mit lehetne még kérdezni? ^ O­rbán panaszos lesz.­­ Miért érdeke önöknek, hogy egy olyan gaz­dag, vagyonnal rendelkező embernek állítsanak be, aki nem vagyok? Miből élek? Megköszönöm az alapos érdeklődést. Újabb felsorolásba kezd. Ezt Herényi Károly már nem bírja cérnával. Kinyit egy képes újságot, és belemélyed. Az óra mutatója jócskán előbbre hág. Leplezetlen gyomorkorgások hallatszanak bizonyos székek felöl. Török Zsolt elhatározásra jut. Amondó, hogy függesszék fel a meghallgatást, s jelöljenek ki egy későbbi időpontot a folytatásra. Herényi tényleg nagyon unhatja. Határozottan kéri, zárják le az egészet. Amíg vitatkoznak, zárják, ne zárják, ad­dig Orbán Viktor hóna alá kapja kis mappáját, és kedélyét visszanyerve odaszól a bizottságnak.­­ Szívesen voltam itt. Távozhatom? Nem tartóztatják különösebben. Orbán felugrik, végigkezel a bizottság valamennyi tagjával. Kisiet az ajtón. Újra villanófényben. A fotósok egymás hegyén-hátán csörtetnek utána. A 64-es szoba úgy fest, mint egy bálterem bál után. Üres kávéscsészék, ásványvizes üvegek szerteszét. Molnár László bizottsági elnök sóhajt­va néz az elegáns exkormányfő után.­­ Hát igen. Mi nem színészetre szerveződtünk, hanem az igazság kiderítésére. Lehet, hogy a bi­zottsági tagok kicsit sokat beszéltek. Egy rutinos szónok állt velük szemben, aki kibújt a kérdések elől. Melyek viszont tovább szaporodnak. Újabb dokumentumok érkeznek. Már ma is kaptunk egyet Sárazsadányból. Legközelebb másképpen lesz. Lehet, hogy javítani kell színészi teljesítmé­nyünket. .. Horváth Ildikó Fotók: Szalmás Péter ESMA

Next