Népszava, 2005. november (132. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-12 / 265. szám
NÉPSZAVA 2005. NOVEMBER 12., SZOMBAT MÉSZÁROS TAMÁS ROSTA A békekorszak vége Szerda este Egerben, egy amúgy helyi jelentőségű gazdasági fórumon, pontosabban a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén részt vett a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Minthogy a jegybank vezetőjének nyilatkozatai többnyire automatikusan hírré válnak, Járai Zsigmondnak nem volt szükség valamiféle nemzetközi érvényű összejövetelre ahhoz, hogy szavai teret kapjanak a médiában, sőt túljussanak a határokon. Az MNB elnökének bízvást megfelelt az egri trambulin is; pontosan tudta, mondandója mekkora körben talál majd visszhangra. Azzal pedig nemkülönben tisztában volt, hogy olyasmit fogalmaz meg, amire a kormány részéről valakinek, feltehetően magának a pénzügyminiszternek, okvetlenül reagálnia kell. Járai tehát szántszándékkal provokálta a kormányt, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy felrúgta az utóbbi hónapokban betartott íratlan megállapodást, miszerint a Magyar Nemzeti Bank a nyilvánosság előtt nem folytat polémiát a Pénzügyminisztériummal. Mert két oka is van annak, amiért ezt nem szabad megtennie. Először is azért, mert a jegybank elnökének hivatalból nem feladata az ország gazdasági helyzetéről véleményt formálni - nézeteit kifejtheti kétoldalú konzultációkon, és természetesen egyeztetheti álláspontját a kormányzattal. De ha túllép ezen a szerepkörön, és a gazdasági folyamatok nyilvános bírálójaként lép fel, az a lehető legrosszabb üzenet a befektetőknek és általában a világ meghatározó pénzügyi köreinek. Ebben az esetben a nemzeti bank elnöke óhatatlanul politikai szereplővé válik, és éppen ez a második tiltó szempont. A nemzeti bank elnöke nem avatkozhat bele olyan módon a gazdaságpolitikába, hogy akciója ártalmára legyen az ország megítélésének. Nem beszélve arról, hogy az intézmény statútumai kimondják: tevékenységével a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját kell támogatnia. Járai Zsigmond ennek ellenére egyszer már, még Medgyessy Péter idejében megrendezte a maga különutas kamatpolitikai ámokfutását. Aztán keservesen lehetett csak véget vetni a A szerző publicista forintot ért intervenciónak - az ország ebből származó kárát mind a mai napig nem számszerűsítették, minthogy az eminens politikai érdek a jegybank és a kormány között kialakult, mindenütt megdöbbenést keltő feszültség levezetése, nem pedig további gerjesztése volt. Úgy tűnt, akkori, nem utolsósorban szakmai körökben komoly visszatetszést keltő megnyilatkozásai után maga Járai is levonta a megfelelő konzekvenciákat, és miután a monetáris tanács kibővítését nem sikerült megakadályoznia, letett a további aktív aknamunkáról. Most Egerben tehát nem ok nélkül borzolta fel a kedélyeket a bankelnök durva retorikai beavatkozása, ami egyben a nem túl hosszúra nyúlt békekorszak végének bejelentése is. Mert nem az a lényegi kérdés, igaza van-e Járainak, amikor azt mondja: miénk a világ egyik legsebezhetőbb gazdasága, egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy az államháztartást finanszírozó befektetők bizalma meginogjon, romoljon a forint, felgyorsuljon az infláció, leértékelődjenek a bérek és a nyugdíjak, mindez pedig káoszhoz vezessen. A jegybank elnöke akkor sem tehet ilyen kijelentéseket, ha azok netán megalapozottak. Hiszen nyilvánvaló, hogy az ő pozíciójában ez a prófétálás önbeteljesítő jóslatként működhet: ha egy nemzeti bank bárhol a világon maga rontja országa gazdaságának hitelét, annak a gazdaságnak a teherbírása iránt már ez a puszta tény is kételyeket ébreszt. Veres János pénzügyminiszter tehát kénytelen volt legott cáfolni Járait, noha bizonyára tudta, hogy megint ez a lehető legrosszabb pozíció: a pénzügyminiszter vitába száll a jegybankkal. Mert ebben a helyzetben másodlagos, hogy Veres képviseli a reális értékelést, szemben Járai célzatos hecckampányával. Hogy a magyar gazdaság mutatói és viszonylatai valójában milyenek, azt a külföldi szakértők amúgy sem az MNB-től kérdezik meg; saját felméréseik, kockázati elemzéseik meglehetős pontossággal készülnek. Mindehhez azonban sajnos hozzászámítanak egy kínos tényt: hogy a jegybank kampányt folytat az ország kormányával szemben. És ez rontja igazán a befektetői bizalmat, tudniillik abnormális politikai állapotokra utal. Mánost az a kérdés, miért támadt fel Járai Zsigmondban ismét az ellenzéki érzület? Változatlanul nincs jogosítványa a kasszandrai szerepre; kizárólag világos szakmai kompetenciájának keretei között volna szabad megnyilvánulnia. Az eltökélt határátlépés nem magyarázható mással, mint a választások közeledtével. Ám a magyarázat nem mentség is egyben - épp ellenkezőleg. Járainak most még aggályosabban, még korrektebben illene tartania magát pozíciója korlátaihoz. Nem utolsósorban azért, mert különben nemcsak a személyes hitelét, megítélését játssza el, hanem a nemzeti bankét is. Ami nem a privát tulajdona. Vannak olyan közbizalmi állások, amelyek betöltői nem áltathatják magukat azzal, hogy éppenséggel becsülendő módon dolgoznak a saját felfogásuknak megfelelő közjó előmozdításán, amikor munkájukat pártszimpátiájuknak megfelelően végzik. Ilyen állás a nemzeti bank elnöki posztja is. Itt magánvélemények és érzelmek nem kaphatnak szerepet. A személyes és intézményi függetlenségnek pedig mindenekelőtt az adott keretek között meghozható döntésekben kell kifejeződnie - a szigorúan szakmai erőtérből való kibeszélés, a kéretlen kommentár, a költségvetés bírálata éppenséggel a megengedhetetlen politikai elköteleződés eszköztárába tartozik. Ha most bárki összeveti Járai nyilatkozatát a nagyobbik ellenzéki párt kampánypropagandájával, könnyen meglátja a kísérteties egyezést. A jegybankelnök persze állíthatja, hogy bár véleménye egybeesik a Fidesz vezetőinek káoszvíziójával, attól még helytálló. Lelke rajta. Ha megkönnyebbül tőle, szűk családi körben akár naponta el is mondhatja. De aki a Magyar Nemzeti Bank élén áll, annak számára a függetlenség egyet jelent a társadalompolitikai felelősséggel. És ezért vigyáz a szájára. Az eltökélt határátlépés nem magyarázható mással, mint a választások közeledtével. Ám a magyarázat nem mentség is egyben - épp ellenkezőleg Egy döglött harkály A harkály még életében egy igen fontos és befolyásos ügyvédi iroda erkélyén vert tanyát. Nem háborgatták, kedves madár volt. A harkály tegnap megdöglött. Madárinfluenzás korunkban ez az átlagosnál nagyobb riadalmat keltett a jog zsoldosaiban. Tájékozott emberek révén tudták, hogy a minisztérium külön ingyenes vonalat működtet a gyanús elhullások bejelentésére. Az ÁNTSZ honlapján megtalálták a telefonszámot, és bejelentették a megboldogult harkályt. De rossz helyen kopogtattak. Ahogyan ők mesélik, az Illatos úti telepre irányították őket. Ott egy rokonszenvtelen hang megintette a bejelentőt, hogy nem kell minden dögből ekkora cirkuszt csinálni. Mert - így az érvelés - a fővárosban bőven pusztulnak a madarak amúgy is. Nem szeretném hosszú lére ereszteni a mondandómat: a sok telefon vége az volt, szombaton esetleg elszállítmányozzák a harkályt. Ja, hogy akkor zárva az intézmény, senkit nem találnak? Sebaj, mondták, tegyék ki a madarat a ház elé, akkor talán rátalálnak. De ez az ügyintézési filozófia talán megnyugtathatja a madárköhögéstől tartó Szabó nénit, de nem ám egy jogászcsapatot. Ám hiába volt fegyver az összes általuk ismert törvénykönyv, a bürokrácia acélfaláról úgy pattantak vissza, mint gumilövedék a dinnyetolvaj bádognadrágjáról. Ekkor csörrentették meg a telefonomat. Annyi megoldott, szép ügy után tudnék-e most én segíteni a doctor jurisoknak? Ismét rövid leszek. Felvettem a telefont, ám az ÁNTSZ nem ismerte el saját kompetenciáját a madár ügyében. Az országos főállatorvost jelölték meg illetékesnek. Az országos főállatorvos csodálkozott, mondván, a bejelentésre létesített rendszer az ÁNTSZ hatáskörébe tartozik. Súlyos kommunikációs zavarral terhelt ügymenetre derült tehát fény. Ám a megoldáskeresés hosszú útvesztőjében döbbenetes spekulációkat is végig kellett hallgatnom. Az egyik illetékes szerint nagyhatalmak pénzelik le a magyar gyógyszerhatóságot. Minél később döntenek a világelső madárinfluenza-vakcina hatásosságáról, annál jobb. Mert esetleg más ország megelőzhet bennünket, nem utolsósorban az ő felgyorsított ügymenetük révén. Mások arról suttogtak, hogy a dollármilliárdokban mérhető és várható bevétel semmiképp sem ütheti a jelenlegi kormány markát. Azzal a Fidesz reménybeli győzelme utánig kell várnunk. Egy elkötelezett illetékes egyenesen arról beszélt, tűrhetetlen, hogy a vakcina egyik kifejlesztője teljesítménye arányában részesüljön a várható bevételből. Voltak, akik annak szurkoltak, hogy bukjuk csak el az elsőséget, mert igaz, hogy ez egy vasat sem jövedelmez, de legalább árt Gyurcsánynak. Mire idáig eljutottunk, felhívtak az ügyvédek. A főállatorvos példaszerű gyorsasággal intézkedett és elvitték a madarat. A vizsgálat tehát már folyik. Egyelőre persze csak a döglött harkály dolgában. Veress Jenő VÉLEMÉNY Parlamentesség Van az úgy, hogy valaki sokáig nem szeret valamilyen ételt, aztán mégis ráérez az ízére. És attól kezdve gyakran választja azt az étlapról környezete legnagyobb bámulatára. Van az úgy, hogy valaki szinte semmibe vesz egy intézményt, aztán mégis rájön, hogy milyen hasznos. És attól kezdve mindig azt tolja előtérbe, ha fontos kérdésekről esik szó. így kerül közös nevezőre a tökfőzelék (vagy spenót, vagy sárgarépa-főzelék, lehet választani) és Orbán Viktor (itt viszont nincs választás). A Fidesz elnöke azt mondja egyik legutóbbi interjújában érdemes szó szerint idézni -: „Ott a parlament, mindent meg tudunk beszélni, ha akarunk.” Gyönyörű mondat. Mert egyszerű. Érthető. És igaz. Nem is érdemelne több szót. Csak a jobb érthetőség kedvéért jegyezzük meg, hogy ez a válasz arra a kérdésre hangzott el, vajon a volt miniszterelnök hajlandó-e jelenlegi utódával egy olyan nyílt vitára, amilyen már nyáron is volt közöttük. Azt is Gyurcsány Ferenc javasolta, meg ezt is. Akkor hosszú előzetes szópárbaj után zajlott le a nagy esemény. Most a jelek szerint nem várható ilyen. Minek is, hiszen ott a parlament. A vita óta eltelt időszak különösen figyelemre méltó volt a két - mondjuk ki: rivalizáló - politikus viszonyában. Gyurcsány ugyanis többször hívta Orbánt, szólaljon már fel a parlamentben. Abban a környezetben tehát, amelynek a miniszterelnök vissza akarta adni rendszerváltáskori jelentőségét, és ahol a Fidesz elnöke nem (csak) saját hívei előtt kényszerül kifejteni nézeteit. Ám Orbán vonakodott. Kérette magát. Olyannyira, hogy állítólag már saját pártjának vezetői is parlamenti beszédre ösztönözték, tarthatatlannak vélve a kialakult állapotot. És hétfőn Orbán megszólalt. Értékelte a nemzetinek nevezett Fidesz-konzultáció eredményeit és beterjesztette ugyancsak nemzetinek aposztrofált ötpontos javaslatát. S úgy látszik, ráérzett a parlament ízére. Feledte, hogy több mint három évig semmibe vette a jelenlegi Országgyűlést, meg azt is, hogy az előzőről sem volt sokkal jobb véleménye (lásd a háromhetes ülésezést vagy azt a mondását, miszerint a parlament ellenzék nélkül is működik). Semmiből így lett minden a parlament. Ami egyúttal ürügy arra is, hogy kitérjen egy másfajta párbeszéd elől. Vagyis: parlamentesség. A választás közeledtével lesz még részünk más meglepetésben is, ebben biztosak lehetünk. Ahogy Orbán maga is nagyon találóan megfogalmazta (arra a kérdésre, felszólal-e még az idén a parlamentben): ha egy üzlet beindul... Sebes György Pápai Gábor rajza Szakaszgyőzelem Lassan kezdjük megszokni, hogy a hajdan mumusként és a gazdaság első számú közellenségeként számon tartott infláció hónapról hónapra jobban alakul. A jegybankelnök a nyár derekán már az árstabilitás elérését is reálisnak nevezte. Az elemzők egyébként nem is számítottak rossz októberi inflációs adatra, hiszen kalkuláltak azzal, hogy az üzemanyagárak az előrehozott áfacsökkentés miatt mérséklődnek, és közben az olajárak is apadtak. A meglepetést inkább az élelmiszerárak stagnálása okozta. Elmaradt ugyanis a nyári időszakot követő, ilyenkor szokásos áremelkedés. Ez a csökkenő inflációs trend azonban könnyen a visszájára is fordulhat a következő egy-két évben, miközben egyre közelebb kerülünk az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítésének vállalt időpontjához. Az infláció folyamatos mérséklődésének ugyanis megvan az a veszélye, hogy túlzottan alacsony bázist teremt a későbbiekben aktuális fogyasztói árakhoz. Jóllehet, a szóban forgó árak közül sok - a januártól esedékes áfacsökkentés miatt - eleinte mérséklődik majd, ám az olcsóbb termékek és szolgáltatások idővel a fogyasztás erősödését is magukkal hozhatják. A fokozódó kereslet pedig inflációs nyomást okozhat. Hiszen a józan piaci logika szerint, ha valamit jobban vesznek, a kereslet lendülete eleinte elvisel egy kis drágítást. Hát miért ne használnák ki a kereskedők és szolgáltatók ezt a lehetőséget a nagyobb bevétel reményében? Ettől egy ideig még nem is szorul vissza látványosan a fogyasztási kedv, legfeljebb az infláció kezd el újra felfelé kúszni. Különösen, ha alacsony korábbi bázisértékekhez viszonyítják az árakat. Londoni elemzők már egyértelműen azt mondják: az idén stagnál, jövőre az áfacsökkentés miatt meredeken esik a magyarországi infláció, 2007-ben azonban a megugró fogyasztás és a 2006-os inflációs mélypont teremtette negatív bázishatás miatt visszagyorsulhat az éves visszatekintésű infláció. A jó inflációs adatok ellenére azonban nagy valószínűséggel jó időre alábbhagy a jegybank kamatcsökkentési kedve. Bár sokak szerint a magyar gazdaságban nincs inflációs nyomás, a nemzetközi környezet alakulása nem túl megnyugtató. Európa kamatemelési hangulatban van, a lengyelországi események pedig folyamatosan szinten tartják a politikai bizonytalanságot. Sőt ha a forint árfolyama bizonyos szint alá süllyed, a Magyar Nemzeti Bank - ahogyan azt Járai Zsigmond elnök már október elején jelezte - akár kamatot is emelhet. Horváth Éva 7 NÉPSZAVA --------------SaiSBiHWS 1873-BAN-------------Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Felelős szerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapigazgató: MUZSLAI KATALIN ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vizuális szerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN (Mozaik), PODHORÁNYI ZSOLT (Kultúra), POR VILMOS I Külpolitikai szerkesztőségvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN ■ Sportszerkesztőség-vezető: T. HÁMORI FERENC. A sportszerkesztőség partnere: MobilPress ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, KOCSI ILONA, SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA« Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetési igazgató: VITKOVICS MERCÉDESZ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4, Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél és a kiadónál. További információ: hirlapelofizetes@posta.hu, 06/80-444-444 vagy 06/80-200-502. Előfizetési díj egy hónapra 1980 Ft, negyedévre 5799 Ft, fél évre 11 430 Ft, egy évre 22 524 Ft. Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT vezérigazgató-helyettes ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti m*#