Népszava, 2005. november (132. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-12 / 265. szám
8 SZOMBATI RANDEVÚ 2005. NOVEMBER 12., SZOMBAT NÉPSZAVA - 1999-ben került a belga KBC kezében lévő K&H Bank Rt. élére. A pénzintézetnél eltöltött évek alatt milyen eredményt produkált a bank? Sikeres bankvezetőnek tartja magát? - Az általam átvett bankot csak romhalmazként tudom jellemezni: tízmilliárd forint veszteséget halmozott fel. Négy év alatt a bankot egy éves szinten húszmilliárd forint nyereséget termelő szervezetté változtattam, úgy, hogy közben levezényeltem a legnagyobb magyarországi bankegyesülést. Távozásomkor az igazgatóság egyik tagja így nyilatkozott rólam: „Elsősorban neki köszönhető a K&H Bank helyzetének megszilárdulása. Nagy veszteség, hogy nélküle kell folytatnunk a megkezdett munkát.” Józan ésszel el lehet azt képzelni, hogy míg egyrészt napi tizenkét órát dolgoztam, hogy nyereséget termeljen a bank, ugyanakkor súlyos milliárdokkal károsítottam meg a bankcsoportot? - A kettő nem zárja ki egymást, de ezt majd a bíróság dönti el. Menjünk azonban tovább: néhány hete a K&H Equities súlyos kavicsot dobott a botrányt övező állóvízbe, amikor bejelentette, megpanaszolta az ügyészségi eljárás bizonyos megállapításait. A pénzintézet álláspontja szerint ugyanis - más személyt is megemlítve - ennél súlyosabb bűncselekmények nyomát vélték felfedezni, mint a hatóságok. Egyesek úgy vélik, hogy a bank úgymond „utazik Rejtőre”, mások szerint viszont „Rejtő rovásán több van, mint ami a vádiratban szerepel". Ma már időszerűtlennek tűnik a panasz keletkezéséről beszélni - hisz köztudomású, hogy a Legfőbb Ügyészség elutasította -, de a téma megér néhány gondolatot. A brókercég panasza néhány nappal azután készült, hogy publikus lett az ügyészség vádirata ellenem. Amikor a vádirat elkészült, a brókercég ügyvédje biztos rögtön felismerte, hogy a vád gyenge lábakon áll, és ezért panasszal élt. A panasz stílusa „szokatlan”, a Fővárosi Főügyészséget kioktatja a jogról, és együgyű példákkal világítja meg számukra például az „in dubio pro reo” elvét (régi jogászmondás: „kétes esetben a vádlott javára döntsünk” - a szerk.). A brókercég két éven keresztül kínosan ügyelt arra, hogy egy folyamatban lévő ügyről ne nyilatkozzon sem a cégen belül, sem kívül. Mi történhetett, hogy ilyen változás állt be a magatartásukban, mi az oka a személyemet negatív színben feltüntető sajtóközleménynek? Vélelmezem, a megnyilatkozás egyetlen célja az volt, hogy így gyakoroljanak nyomást az ügyészségre. Ez a magatartás beleillett abba a gyakorlatba, amit Hanneke Rossino az ABN Amro alkalmazottjaként, mint a nyomozás vezetője követett. Már több mint fél éve, amikor - kérésére - találkoztam Rossinóval, éles kritikával illette a magyar rendőrség munkáját, és ezt a véleményét másoknak is hangoztatta. Értesüléseim szerint ezután azzal fenyegette meg a hatóság képviselőit, hogy ha bizonyos gyanúsítottak ellen nem emelnek vádat, akkor nemzetközi sajtótájékoztatót hív össze. Rossino személyes találkozásunk alkalmával - jó néhány pohár bor után - azt is kifejtette, hogy a brókercég volt vezérigazgatója fél tőle, és ez neki mennyire imponál.A panasz érdemi részére nem tért ki. Mi a helyzet például az állítólagos svájci bankszámlájával? - Igen, visszatérve a panasz tartalmára: ennek a lényege (amit „súlyos megállapítás”nak harangozott be a sajtó) az, hogy a svájci bankszámlám „alapos elemzésével fontos bizonyítékhoz jutnánk bűnössége alátámasztása vagy kizárása irányában”. Ehhez képest Rossino és csapata pontosan tudja, hogy a svájci ügyészség minden részletre kiterjedő elemzést és nyomozást végzett a számlámról. Én az összes általuk kért iratot eljuttattam Svájcba. Remélem, Rossino sem gondolja, hogy Svájcban amatőrök dolgoznak az ügyészségen. Különben a svájci ügyészség a napokban közölte, hogy azonnal és teljes mértékben felszabadítanák a számlámat, ha a magyar hatóságok jóváhagyják. - Más személyek külföldi számláit is ellenőrizték? -Az ABN Amro más módszerekkel is működött a színfalak mögött. Tárgyi bizonyítékaim vannak, hogy az ABN Amro dolgozói magánszemélyek külföldi bankszámláinak kivonatait és tranzakciós listáit szerezték meg. Az adatokat kiértékelésre átadták az Ernst & Young könyvvizsgáló cégnek. Az ABN Amro külföldi jogi irodák közbeiktatásával bonyolította ezeket az ügyleteket. Felvetődik a kérdés, hogy történt-e banktitoksértés, illetve hogy magánszemélyek adatainak ilyen áramoltatásával sérültek-e személyiségi jogok? Azt gyanítom, hogy ezek az aggályok még felszínre kerülnek.Az ügyészségi vádirat nyilvánosságra hozott részei szerint önt leginkább egy e-mail üzenet alapján helyezték vád alá. Érdekesség, hogy Kulcsár Attila ezen üzenet kapcsán úgy nyilatkozott a hatóságoknak: az e-mailt ő maga hamisította. Én némi ellentmondást érzek. - Megfoghatatlan számomra, hogy e papír alapján hogyan lehetett vádat emelni ellenem. - Ön írta alá az üzenetet vagy sem? - Már több mint két éve következetesen és minden fórumon kijelentettem, hogy én nem írtam alá a papír tetején lévő másfél soros üzenetet. A bank belső ellenőrzésének vezetője tanúvallomásában elmondta, hogy Kulcsár Attila már közvetlenül a botrány kirobbanása után ügyvédjén keresztül beismerte: az e-mail hamisítvány. Kulcsár Attila a későbbi vallomásaiban azt is feltárta, hogy milyen módon dolgozta össze a szöveget és az én aláírásomat. Azt is bevallotta, hogy „Rejtő E. Tiborral kapcsolatban előadom, hogy nem vett részt a törvénytelen ügyletekben, azokról nem tudott”. Kulcsár Attila vallomásait soha senki nem cáfolta. Ha Kulcsár Attila hiteles tanú, márpedig az ügy számos gyanúsítottja ellen emelt vád az ő vallomásaira és az általa megjelölt bizonyítékokra épül, akkor az én esetemben hallgatólagosan miért lett a vallomása figyelmen kívül hagyva? Ha pedig Kulcsár Attila egy szavahihetetlen személy, akkor miért fogadták be kötetnyi vallomását? - Az ügyészség szerint ezen e-mail segítségével tudott Kulcsár kijátszani bizonyos kiskapukat. - Számomra kérdés, hogy valóban az e-mail volt-e az, ami lehetővé tette a sikkasztások leplezését. Az igazságügyi szakértő megállapította, hogy már az e-mail dátuma előtt ,kétmilliárd forint értékben hiányoztak bizonyos ügyfelek ügyfélszámláiról pénzek/értékpapírok”. Valamint, hogy már az e-mail keletkezése előtt is „az ügyfelek nem a hivatalos brókercég által nyilvántartott portfolióelszámolást, hanem egy fiktív portfoliókimutatást kaptak”. Tehát mind a K&H-ba való belépésem, mind az e-mail keletkezése előtt már nagyüzemben folyt a sikkasztás, és a brókercég semmilyen számlakivonatot nem küldött az ügyfeleknek. Harmadsorban, az e-mail kizárólag azokra az ügyfelekre vonatkozott, akiknek a számlaszámát csatolták az e-mailhez. Az egyik brókercégi alkalmazott ezt tudatosan megszegte, és az e-mail után megszerzett ügyfeleknek sem küldött ki számlaértesítőket. Márpedig az e-mail utáni korszakban az elsikkasztott összeg szinte kizárólag a Betonút Rt.-től és az Állami Autópálya-kezelőtől származott, e cégekre pedig az e-mail nem is vonatkozott. - Furcsa, hogy egy ilyen fontos szerepet játszó e-mail senkinek sem szúrt szemet házon belül. - Ludo Jacobs, a bank belga vezérigazgatóhelyettese az e-mailről tudott, tartalmát ismerte és a tanúvallomások szerint azt jóváhagyólag vette tudomásul. A brókercég igazgatóságának és felügyelőbizottságának a tagjai is tudtak az e-mailről és nem törődtek vele. Csak annak nem kérték ki a véleményét, aki rögtön felfedte volna a hamisítványt, és az én vagyok. Anélkül, hogy a technikai részletekbe belemennék, az az eljárási rendszer, amit az e-mail megcélzott, tehát hogy azok az ügyfelek, akik úgy rendelkeztek, hogy a brókercég ne küldjön nekik értesítőt (ők számlaértesítőjüket a kapcsolattartójuktól vegyék át), teljes biztonsággal működött és ma is működik számtalan magyar és külföldi bankban. A vezetésem alatt álló K&H Bank sikerrel megvalósította ezt. A brókercég, mely jogilag és szervezetileg is elkülönült a banktól, ugyancsak beiktathatta volna a megfelelő eljárási rendet, de ma már tudjuk, az igazságügyi tőkepiaci szakértő szerint a brókercégnél a vezetés, az adminisztráció és a belső ellenőrzés szakszerűtlensége lehetővé tette, hogy egy kezdetleges módon működtetett sikkasztássorozat évekig ne lepleződjék le. Gyakorlat volt egyébként, hogy e-mail üzeneteket a vezérigazgató saját kezűleg ír alá? - Amit e-mailként emlegetnek, nem is volt e-mail. Egy e-mail egy elektronikusan továbbított üzenet. Márpedig Kulcsár Attila egy olyan papírt adott át a címzetteknek, amin egy nyomtatott üzenet alatt található a kézzel írt aláírásom. A K&H-n belüli szokványos eljárás az lett volna, hogy Kulcsár Attila küld nekem egy e-mail üzenetet, amit én e-mailen jóváhagyólag küldök vissza. Miért nem ezt tette? Nyilvánvalóan mert tudta, hogy tőlem soha nem kapna ilyen jóváhagyást. Ezért nem volt más választása, mint hogy összedolgozza az üzenetet az aláírásommal. A vallomásokból kiderül, az egyik brókercégi alkalmazottnak fel is tűnt, hogy nem e-mailen érkezett az én jóváhagyásom. Sajnálatos módon, ezt nem említette senkinek. Legalább írt volna nekem egy rövid üzenetet vagy hívott volna fel telefonon. - Az ügyészség vádirata szerint ön bűnsegédként vett részt a sikkasztássorozatban. Ezek szerint anyagi haszna is származott a dologból. - A banki panaszok kapcsán az ügyészség is megalapozatlannak találta azt a gyanúsítást, hogy anyagi hasznot húztam volna a sikkasztásból, így felmerül a kérdés, hogy bűnsegédként mi lett volna az indítékom? Feltételezem, hogy csak egy értelmileg fogyatékos személy lenne hajlandó egy többmilliárdos sikkasztásban ellenszolgáltatás nélkül segédkezni. Azt veszem ki a szavaiból, hogy a brókercég mégis „utazik Rejtőre”. Ennek több oka lehet. Elsősorban a pénz, vagyis a brókercégnek nem közömbös, milyen összegben tud zárolt vagyonokra számítani elmarasztaló bírósági ítéletek után. A brókercég közleménye ezt nem is titkolja: „A brókercég emellett mint az ügy sértettje beadványokat nyújtott be a nyomozó hatóságokhoz annak érdekében, hogy minimalizálja a társaságot ért kárt, védve ezzel jelenlegi ügyfelei és tulajdonosai érdekeit.” Zárójelben megjegyzem, hogy a jelenlegi ügyfelek érdekeire való hivatkozás azt sugallja, hogy az ügyből származó pénzekre szükség van ahhoz, hogy kifizessék a jelenlegi ügyfeleket. Költői a kérdés: nem biztos, hogy a tulajdonosok jótállnának a brókercég kötelezettségeiért? A brókercég közleményének engem érintő része azt jelenti: mindent megtesznek azért, hogy megkaparintsák harminc év munkájával megszerzett értékeimet. Ezek az emberek odáig mentek, hogy amikor bejelentettem a banknak, hogy K&H-részvényeket vásároltam (amelyek kb. 130 ezer forintot érnek), azonnal zároltatták azokat is. Ha már 130 ezer forintra is szüksége van a brókercégnek, akkor nagy baj van ott! A második ok az, hogy úgy tűnik, igyekeznek elterelni a figyelmet azokról a brókercégen belüli súlyos elégtelenségekről, amelyek a szabályzatokat, a szervezettséget, a munkafolyamatokat, az egyéni felelősségeket, a fő tulajdonos ABN Amro szerepét és a könyvvizsgáló felületességét jellemezték. Az igazságügyi tőkepiaci szakértő így vélekedik: „A jelen szakértői vélemény nem tudott minden részletre kiterjedő megállapításokat tenni az alábbi körülmények miatt: ...a nyilvántartási rendszerek hiányosságai, a tranzakciók bonyolításának a szabályoktól eltérő gyakorlata, az ügyfélszámlák vezetésével kapcsolatos szabálytalanságok, az üzletszabályzat egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása, az ügyféllel való kapcsolattartás nem kellően dokumentált volta.” Majd így összegzi megállapításait: „Hosszú éveken keresztül azért tudott a fentiekben ismertetésre került jogszerűtlen pénz- és tőkepiaci tranzakció-sorozat működni, mert a brókercégnél sem a tulajdonos, sem a menedzsment, sem a belső ellenőrzés, sem a könyvvizsgáló nem látta el megfelelően munkaköri feladatát.” Azokat, akik hibát hibára halmoztak, nem szankcionálták. Döbbenetes, hogy a brókercég egyetlen dolgozója vagy vezetője sem figyelt fel arra, hogy az ügyfélszámlák állományainak összege rohamosan apad! Felvetődik a brókerház minden egyes volt vezérigazgatójának a felelőssége. - Nem említette a belső ellenőrzést. Véletlen? - A belső ellenőrzés - amit nem én felügyeltem - vezetője még ma is az, aki egyetlenegyszer sem ellenőriztette, miképpen adták át a számlakivonatokat az ügyfeleknek. Az Ernst & Young könyvvizsgáló cég azért nem küldött ki auditált év végi egyenlegközlőket az ügyfeleknek, mert szerintük „a korábbi tapasztalataink alapján az ügyfeleknek kiküldött pénz/papír egyenlegközlő kiküldése nem vezetett megfelelő eredményre, mivel rendkívül alacsony volt a visszaérkezett válaszok száma”. Ha a könyvvizsgáló rutinszerűen kiküldi az év végi számlaegyenleg-közlőket az ügyfeleknek (különösen mivel VIP ügyfelekről volt szó), és csak egyikük észreveszi, hogy az egyenleg jóval alacsonyabb, mint amennyinek a Kulcsár Attilától kapott kimutatás szerint lennie kellene, akkor már rég lelepleződött volna a sikkasztási ügy. Eddig még nem került napirendre, hogy az ABN Amro, mint a brókercég többségi tulajdonosa két éven keresztül miért nem delegált senkit a cég vezetésébe, igazgatóságába vagy felügyelőbizottságába. Pláne akkor, amikor a két bank egyesülésekor pont az ABN Amro ragaszkodott hozzá, hogy a többi banki leányvállalattól eltérően többségi tulajdonos legyen a brókercégben, mert annak a tevékenysége az ő szakértelmüket igényli. Az a kérdés is válaszra vár, hogy az ABN Amro miért nem tett eleget a bank igazgatósága 2002. augusztus 5-i döntésének, hogy a brókercég olvadjon be a bankba, és ehhez tulajdonosai rendezzék a tulajdoni viszonyukat. Ezt az előterjesztést én tettem az igazgatóságnak, én, aki meg akartam szüntetni a brókercéget. De miért is akarhatja a brókercég elterelni ezekről a kérdésekről a figyelmet? Azért, mert ha a sikkasztást nem a Rejtő E. Tibor által jegyzett e-mail, hanem a már említett súlyos hiányosságok tették lehetővé, akkor a bank/brókerház biztosítója megtagadhatja a kár megtérítését. A biztosító egy ügyvédi irodán keresztül 2004 decemberében felszólította a bankot/brókercéget, hogy „hiánytalanul meg kívánják ismerni Kulcsár Attilának a bűnügyben tett teljes vallomását, és e vallomásról másolatot is kérnek”. Az iratok átadása azonban meghiúsult. Azért az merész gondolat, hogy a brókercég valamiféle kampányt folytatna ön ellen. - Erre válaszul engedjen meg egy gondolatot. Eljutott hozzám egy feljegyzés, melyet a brókercéget képviselő ügyvéd 2005. január 26-án írt a bank jogi, valamint belső ellenőrzési osztályai vezetőinek. Ez a dokumentum is kitűnően illusztrálja Rossino által irányított, ellenem folytatott kampányt. Sebes Péter ügyvéd így fogalmaz:, A bank nyilván azt szeretné bizonyítva látni, hogy Rejtő E. Tibor vezetőként, vezérigazgatóként ismerte Kulcsár Attila tevékenységét, és azt ő tette lehetővé, feltehetően a haszonból való jelentős részesedése okán.” Tehát a bank nem az igazságot szeretné bizonyítva látni, hanem azt, hogy én bűntényt követtem el? És most mit szeretnének látni, hogy kiderült, a haszonból nem részesedtem? Mellesleg, Sebes Péter is rájött, valami nincs rendben azzal, hogy azon a bizonyos e-mailen az én aláírásom szerepel, hiszen felteszi a költői kérdést: „De ha az e-mailen érkező utasítás az elfogadható, miért kellett eredeti példány Rejtő E. Tibor aláírásával?” Erre már az előbbiekben megadtam a választ, vagyis hogy Kulcsár Attila nem tudott hozzáférni az e-mail címemhez - hogy onnan küldjön ki egy utasítást -, s csak az aláírásom manipulálásával tudta megszerkeszteni a jóváhagyott utasítást. Az ügyvéd így foglalja össze a helyzet ismertetését: „A Rejtő E. Tiborral szembeni büntetőeljárásban bűnösségének bizonyítása igen nehéz, és szerintem az ügyészség nem is áll nagyon jól e tekintetben. Semmiképpen sem állíthatom, hogy a siker biztosra vehető.” - Irányítottan kreálnának Rejtő E. Tiborból bűnöst? - Józan ésszel az ember azt hinné, hogy a siker az igazság feltárása. De nem, az én esetemben a „siker” az, ha bűnöst produkálnak. - De miért fordulna a bank ön ellen? - Ennek az lehet az egyik oka, hogy az ABN Amro biztosan nem felejtette el, hogy a K&H és az ABN Amro Magyarország egyesülésénél az összes itt dolgozó hollandot hazaküldtem azzal, hogy nincs rájuk szükségem, mert sokba kerülnek, és nem nyújtják azt a teljesítményt, amit elvárok. A bankegyesülés kapcsán Király Júlia, a bankárképző vezetője, aki akkor a K&H Bank igazgatóságának a tagja volt, egy terjedelmes újságcikkben bemutatta a nyilvánosságnak az ABN Amro magyarországi tevékenységének kudarcát és fonákságait. A következő igazgatósági ülésen Király Júlia már nem volt az igazgatóság tagja. Persze ez nem meglepő, hiszen az ABN Amro képviselői még azt sem voltak képesek elismerni a nyilvánosság előtt (amiről a belga KBC vezetői engem tájékoztattak), hogy ők kezdeményezték a két bank egyesülését, mert szembesültek azzal, különben nem tudják sikerre vinni a magyarországi vállalkozásukat. - Mit kíván tenni ezzel kapcsolatban? - Komolyan fontolóra veszem annak a lehetőségét, hogy polgári, illetve büntetőeljárást kezdeményezzek a bank, a brókercég és ezek képviselői ellen. - Megbánta korábbi lépéseit, döntéseit? - Vezérigazgatóként mindig azt mondtam, nem azért fizetnek, hogy a könnyű döntéseket meghozzam, hanem azért, hogy a nehéz és gyakran népszerűtlen döntéseket vállaljam, és a következményeikkel együtt szilárdan képviseljem azokat. Sajnálatos módon az én esetemben eddig csak a kulisszák mögött mondták ki azt a véleményt, hogy a sikkasztásban nem vettem részt, bár az év első felében sorozatosan jelentek meg cikkek a sajtóban, hogy Rejtő E. Tibor ellen nincs bizonyíték. Voltak már bank-vezérigazgatók, akik csődbe vagy a csőd szélére vittek bankokat, mert közben a saját meggazdagodásukkal törődtek. Olyan még a világon nem fordult elő, hogy egy vezérigazgató sikerre vigyen egy bankot, és közben ellopja az ügyfelek pénzét. Ez a K&H esetében sem történt meg! Rejtő E. Tibor: bűnösnek akarnak látni Rejtő E. Tiborral Szalay Tamás Lajos beszélgetett (Folytatás az 1. oldalról) Fotók: Isza Ferenc