Népszava, 2005. november (132. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-12 / 265. szám

8 SZOMBATI RANDEVÚ 2005. NOVEMBER 12., SZOMBAT NÉPSZAVA - 1999-ben került a belga KBC kezé­ben lévő K&H Bank Rt. élére. A pénz­intézetnél eltöltött évek alatt milyen eredményt produkált a bank? Sikeres bankvezetőnek tartja magát? - Az általam átvett bankot csak romhal­mazként tudom jellemezni: tízmilliárd fo­rint veszteséget halmozott fel. Négy év alatt a bankot egy éves szinten húszmilliárd forint nyereséget termelő szervezetté vál­toztattam, úgy, hogy közben levezényeltem a legnagyobb magyarországi bankegyesü­lést. Távozásomkor az igazgatóság egyik tagja így nyilatkozott rólam: „Elsősorban neki köszönhető a K&H Bank helyzetének megszilárdulása. Nagy veszteség, hogy nélküle kell folytatnunk a megkezdett munkát.” Józan ésszel el lehet azt képzelni, hogy míg egyrészt napi tizenkét órát dol­goztam, hogy nyereséget termeljen a bank, ugyanakkor súlyos milliárdokkal károsítot­tam meg a bankcsoportot? - A kettő nem zárja ki egymást, de ezt majd a bíróság dönti el. Menjünk azonban tovább: néhány hete a K&H Equities súlyos kavicsot dobott a bot­rányt övező állóvízbe, amikor bejelen­tette, megpanaszolta az ügyészségi el­járás bizonyos megállapításait. A pénzintézet álláspontja szerint ugyan­is - más személyt is megemlítve - en­nél súlyosabb bűncselekmények nyo­mát vélték felfedezni, mint a hatósá­gok. Egyesek úgy vélik, hogy a bank úgymond „utazik Rejtőre”, mások szerint viszont „Rejtő rovásán több van, mint ami a vádiratban szerepel".­­ Ma már időszerűtlennek tűnik a panasz keletkezéséről beszélni - hisz köztudomá­sú, hogy a Legfőbb Ügyészség elutasította -, de a téma megér néhány gondolatot. A brókercég panasza néhány nappal azután készült, hogy publikus lett az ügyészség vádirata ellenem. Amikor a vádirat elké­szült, a brókercég ügyvédje biztos rögtön felismerte, hogy a vád gyenge lábakon áll, és ezért panasszal élt. A panasz stílusa „szokatlan”, a Fővárosi Főügyészséget ki­oktatja a jogról, és együgyű példákkal vilá­gítja meg számukra például az „in dubio pro reo” elvét (régi jogászmondás: „kétes esetben a vádlott javára döntsünk” - a szerk.). A brókercég két éven keresztül kí­nosan ügyelt arra, hogy egy folyamatban lévő ügyről ne nyilatkozzon sem a cégen belül, sem kívül. Mi történhetett, hogy ilyen változás állt be a magatartásukban, mi az oka a személyemet negatív színben feltüntető sajtóközleménynek? Vélelme­zem, a megnyilatkozás egyetlen célja az volt, hogy így gyakoroljanak nyomást az ügyészségre. Ez a magatartás beleillett ab­ba a gyakorlatba, amit Hanneke Rossino az ABN Amro alkalmazottjaként, mint a nyo­mozás vezetője követett. Már több mint fél éve, amikor - kérésére - találkoztam Rossinóval, éles kritikával illette a magyar rendőrség munkáját, és ezt a véleményét másoknak is hangoztatta. Értesüléseim sze­rint ezután azzal fenyegette meg a hatóság képviselőit, hogy ha bizonyos gyanúsítot­tak ellen nem emelnek vádat, akkor nem­zetközi sajtótájékoztatót hív össze. Rossino személyes találkozásunk alkalmával - jó néhány pohár bor után - azt is kifejtette, hogy a brókercég volt vezérigazgatója fél tőle, és ez neki mennyire imponál.­­A panasz érdemi részére nem tért ki. Mi a helyzet például az állítólagos svájci bankszámlájával? - Igen, visszatérve a panasz tartalmára: en­nek a lényege (amit „súlyos megállapítás”­­nak harangozott be a sajtó) az, hogy a sváj­ci bankszámlám „alapos elemzésével fon­tos bizonyítékhoz jutnánk bűnössége alátá­masztása vagy kizárása irányában”. Ehhez képest Rossino és csapata pontosan tudja, hogy a svájci ügyészség minden részletre kiterjedő elemzést és nyomozást végzett a számlámról. Én az összes általuk kért iratot eljuttattam Svájcba. Remélem, Rossino sem gondolja, hogy Svájcban amatőrök dolgoznak az ügyészségen. Különben a svájci ügyészség a napokban közölte, hogy azonnal és teljes mértékben felszabadíta­nák a számlámat, ha a magyar hatóságok jóváhagyják. - Más személyek külföldi számláit is ellenőrizték? -Az ABN Amro más módszerekkel is mű­ködött a színfalak mögött. Tárgyi bizonyí­tékaim vannak, hogy az ABN Amro dolgo­zói magánszemélyek külföldi bankszámlá­inak kivonatait és tranzakciós listáit szerez­ték meg. Az adatokat kiértékelésre átadták az Ernst & Young könyvvizsgáló cégnek. Az ABN Amro külföldi jogi irodák közbe­iktatásával bonyolította ezeket az ügylete­ket. Felvetődik a kérdés, hogy történt-e banktitoksértés, illetve hogy magánszemé­lyek adatainak ilyen áramoltatásával sérül­tek-e személyiségi jogok? Azt gyanítom, hogy ezek az aggályok még felszínre ke­rülnek.­­Az ügyészségi vádirat nyilvánosság­ra hozott részei szerint önt leginkább egy e-mail üzenet alapján helyezték vád alá. Érdekesség, hogy Kulcsár At­tila ezen üzenet kapcsán úgy nyilatko­zott a hatóságoknak: az e-mailt ő ma­ga hamisította. Én némi ellentmondást érzek. - Megfoghatatlan számomra, hogy e papír alapján hogyan lehetett vádat emelni elle­nem. - Ön írta alá az üzenetet vagy sem? - Már több mint két éve következetesen és minden fórumon kijelentettem, hogy én nem írtam alá a papír tetején lévő másfél soros üzenetet. A bank belső ellenőrzésé­nek vezetője tanúvallomásában elmondta, hogy Kulcsár Attila már közvetlenül a bot­rány kirobbanása után ügyvédjén keresztül beismerte: az e-mail hamisítvány. Kulcsár Attila a későbbi vallomásaiban azt is feltár­ta, hogy milyen módon dolgozta össze a szöveget és az én aláírásomat. Azt is beval­lotta, hogy „Rejtő E. Tiborral kapcsolatban előadom, hogy nem vett részt a törvényte­len ügyletekben, azokról nem tudott”. Kul­csár Attila vallomásait soha senki nem cá­folta. Ha Kulcsár Attila hiteles tanú, márpe­dig az ügy számos gyanúsítottja ellen emelt vád az ő vallomásaira és az általa megjelölt bizonyítékokra épül, akkor az én esetem­ben hallgatólagosan miért lett a vallomása figyelmen kívül hagyva? Ha pedig Kulcsár Attila egy szavahihetetlen személy, akkor miért fogadták be kötetnyi vallomását? - Az ügyészség szerint ezen e-mail se­gítségével tudott Kulcsár kijátszani bi­zonyos kiskapukat. - Számomra kérdés, hogy valóban az e-mail volt-e az, ami lehetővé tette a sik­kasztások leplezését. Az igazságügyi szak­értő megállapította, hogy már az e-mail dá­tuma előtt ,kétmilliárd forint értékben hiá­nyoztak bizonyos ügyfelek ügyfélszámlái­ról pénzek/értékpapírok”. Valamint, hogy már az e-mail keletkezése előtt is „az ügy­felek nem a hivatalos brókercég által nyil­vántartott portfolióelszámolást, hanem egy fiktív portfoliókimutatást kaptak”. Tehát mind a K&H-ba való belépésem, mind az e-mail keletkezése előtt már nagyüzemben folyt a sikkasztás, és a brókercég semmi­lyen számlakivonatot nem küldött az ügy­feleknek. Harmadsorban, az e-mail kizáró­lag azokra az ügyfelekre vonatkozott, akik­nek a számlaszámát csatolták az e-mailhez. Az egyik brókercégi alkalmazott ezt tuda­tosan megszegte, és az e-mail után meg­szerzett ügyfeleknek sem küldött ki szám­laértesítőket. Márpedig az e-mail utáni kor­szakban az elsikkasztott összeg szinte kizá­rólag a Betonút Rt.-től és az Állami Autó­pálya-kezelőtől származott, e cégekre pe­dig az e-mail nem is vonatkozott. - Furcsa, hogy egy ilyen fontos szere­pet játszó e-mail senkinek sem szúrt szemet házon belül. - Ludo Jacobs, a bank belga vezérigazgató­helyettese az e-mailről tudott, tartalmát is­merte és a tanúvallomások szerint azt jóvá­hagyólag vette tudomásul. A brókercég igazgatóságának és felügyelőbizottságának a tagjai is tudtak az e-mailről és nem törőd­tek vele. Csak annak nem kérték ki a véle­ményét, aki rögtön felfedte volna a hami­sítványt, és az én vagyok. Anélkül, hogy a technikai részletekbe belemennék, az az el­járási rendszer, amit az e-mail megcélzott, tehát hogy azok az ügyfelek, akik úgy ren­delkeztek, hogy a brókercég ne küldjön ne­kik értesítőt (ők számlaértesítőjüket a kap­csolattartójuktól vegyék át), teljes bizton­sággal működött és ma is működik számta­lan magyar és külföldi bankban. A vezeté­sem alatt álló K&H Bank sikerrel megvaló­sította ezt. A brókercég, mely jogilag és szervezetileg is elkülönült a banktól, ugyancsak beiktathatta volna a megfe­lelő eljárási rendet, de ma már tudjuk, az igazságügyi tőkepiaci szakértő sze­rint a brókercégnél a vezetés, az admi­nisztráció és a belső ellenőrzés szak­szerűtlensége lehetővé tette, hogy egy kez­detleges módon működtetett sikkasztásso­rozat évekig ne lepleződjék le.­­ Gyakorlat volt egyébként, hogy e-mail üzeneteket a vezérigazgató sa­ját kezűleg ír alá? - Amit e-mailként emlegetnek, nem is volt e-mail. Egy e-mail egy elektronikusan to­vábbított üzenet. Márpedig Kulcsár Attila egy olyan papírt adott át a címzetteknek, amin egy nyomtatott üzenet alatt található a kézzel írt aláírásom. A K&H-n belüli szok­ványos eljárás az lett volna, hogy Kulcsár Attila küld nekem egy e-mail üzenetet, amit én e-mailen jóváhagyólag küldök vis­­­sza. Miért nem ezt tette? Nyilvánvalóan mert tudta, hogy tőlem soha nem kapna ilyen jóváhagyást. Ezért nem volt más vá­lasztása, mint hogy összedolgozza az üze­netet az aláírásommal. A vallomásokból ki­derül, az egyik brókercégi alkalmazottnak fel is tűnt, hogy nem e-mailen érkezett az én jóváhagyásom. Sajnálatos módon, ezt nem említette senkinek. Legalább írt volna nekem egy rövid üzenetet vagy hívott vol­na fel telefonon. - Az ügyészség vádirata szerint ön bűnsegédként vett részt a sikkasztás­sorozatban. Ezek szerint anyagi hasz­na is származott a dologból. - A banki panaszok kapcsán az ügyészség is megalapozatlannak találta azt a gyanúsí­tást, hogy anyagi hasznot húztam volna a sikkasztásból, így felmerül a kérdés, hogy bűnsegédként mi lett volna az indítékom? Feltételezem, hogy csak egy értelmileg fo­gyatékos személy lenne hajlandó egy több­­milliárdos sikkasztásban ellenszolgáltatás nélkül segédkezni.­­ Azt veszem ki a szavaiból, hogy a brókercég mégis „utazik Rejtőre”.­­ Ennek több oka lehet. Elsősorban a pénz, vagyis a brókercégnek nem közömbös, mi­lyen összegben tud zárolt vagyonokra szá­mítani elmarasztaló bírósági ítéletek után. A brókercég közleménye ezt nem is titkol­ja: „A brókercég emellett mint az ügy sér­tettje beadványokat nyújtott be a nyomozó hatóságokhoz annak érdekében, hogy mi­nimalizálja a társaságot ért kárt, védve ez­zel jelenlegi ügyfelei és tulajdonosai érde­keit.” Zárójelben megjegyzem, hogy a je­lenlegi ügyfelek érdekeire való hivatkozás azt sugallja, hogy az ügyből származó pén­zekre szükség van ahhoz, hogy kifizessék a jelenlegi ügyfeleket. Költői a kérdés: nem biztos, hogy a tulajdonosok jótállnának a brókercég kötelezettségeiért? A brókercég közleményének engem érintő része azt je­lenti: mindent megtesznek azért, hogy megkaparintsák harminc év munkájával megszerzett értékeimet. Ezek az emberek odáig mentek, hogy amikor bejelentettem a banknak, hogy K&H-részvényeket vásá­roltam (amelyek kb. 130 ezer forintot ér­nek), azonnal zároltatták azokat is. Ha már 130 ezer forintra is szüksége van a bróker­cégnek, akkor nagy baj van ott! A második ok az, hogy úgy tűnik, igyekeznek elterelni a figyelmet azokról a brókercégen belüli súlyos elégtelenségekről, amelyek a sza­bályzatokat, a szervezettséget, a munkafo­lyamatokat, az egyéni felelősségeket, a fő tulajdonos ABN Amro szerepét és a könyv­­vizsgáló felületességét jellemezték. Az igazságügyi tőkepiaci szakértő így véleke­dik: „A jelen szakértői vélemény nem tu­dott minden részletre kiterjedő megállapí­tásokat tenni az alábbi körülmények miatt: ...a nyilvántartási rendszerek hiányossá­gai, a tranzakciók bonyolításának a szabá­lyoktól eltérő gyakorlata, az ügyfélszámlák vezetésével kapcsolatos szabálytalanságok, az üzletszabályzat egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása, az ügyféllel való kapcsolattartás nem kellően dokumentált volta.” Majd így összegzi megállapításait: „Hosszú éveken keresztül azért tudott a fentiekben ismertetésre került jogszerűtlen pénz- és tőkepiaci tranzakció-sorozat mű­ködni, mert a brókercégnél sem a tulajdo­nos, sem a menedzsment, sem a belső el­lenőrzés, sem a könyvvizsgáló nem látta el megfelelően munkaköri feladatát.” Azokat, akik hibát hibára halmoztak, nem szankci­onálták. Döbbenetes, hogy a brókercég egyetlen dolgozója vagy vezetője sem fi­gyelt fel arra, hogy az ügyfélszámlák állo­mányainak összege rohamosan apad! Fel­vetődik a brókerház minden egyes volt ve­zérigazgatójának a felelőssége. - Nem említette a belső ellenőrzést. Véletlen? - A belső ellenőrzés - amit nem én fel­ügyeltem - vezetője még ma is az, aki egyetlenegyszer sem el­lenőriztette, miképpen adták át a számlaki­­vonatokat az ügyfeleknek. Az Ernst & Young könyvvizsgáló cég azért nem kül­dött ki auditált év végi egyenlegközlőket az ügyfeleknek, mert szerintük „a korábbi ta­pasztalataink alapján az ügyfeleknek kikül­dött pénz/papír egyenlegközlő kiküldése nem vezetett megfelelő eredményre, mivel rendkívül alacsony volt a visszaérkezett válaszok száma”. Ha a könyvvizsgáló ru­tinszerűen kiküldi az év végi számlaegyen­leg-közlőket az ügyfeleknek (különösen mivel VIP ügyfelekről volt szó), és csak egyikük észreveszi, hogy az egyenleg jóval alacsonyabb, mint amennyinek a Kulcsár Attilától kapott kimutatás szerint lennie kellene, akkor már rég lelepleződött volna a sikkasztási ügy. Eddig még nem került napirendre, hogy az ABN Amro, mint a brókercég többségi tulajdonosa két éven keresztül miért nem delegált senkit a cég vezetésébe, igazgatóságába vagy felügye­lőbizottságába. Pláne akkor, amikor a két bank egyesülésekor pont az ABN Amro ra­gaszkodott hozzá, hogy a többi banki le­ányvállalattól eltérően többségi tulajdonos legyen a brókercégben, mert annak a tevé­kenysége az ő szakértelmüket igényli. Az a kérdés is válaszra vár, hogy az ABN Amro miért nem tett eleget a bank igazgatósága 2002. augusztus 5-i döntésének, hogy a brókercég olvadjon be a bankba, és ehhez tulajdonosai rendezzék a tulajdoni viszo­nyukat. Ezt az előterjesztést én tettem az igazgatóságnak, én, aki meg akartam szün­tetni a brókercéget. De miért is akarhatja a brókercég elterelni ezekről a kérdésekről a figyelmet? Azért, mert ha a sikkasztást nem a Rejtő E. Tibor által jegyzett e-mail, ha­nem a már említett súlyos hiányosságok tették lehetővé, akkor a bank/brókerház biztosítója megtagadhatja a kár megtéríté­sét. A biztosító egy ügyvédi irodán keresz­tül 2004 decemberében felszólította a ban­­kot/brókercéget, hogy „hiánytalanul meg kívánják ismerni Kulcsár Attilának a bűn­ügyben tett teljes vallomását, és e vallo­másról másolatot is kérnek”. Az iratok át­adása azonban meghiúsult.­­ Azért az merész gondolat, hogy a brókercég valamiféle kampányt foly­tatna ön ellen. - Erre válaszul engedjen meg egy gondo­latot. Eljutott hozzám egy feljegyzés, me­lyet a brókercéget képviselő ügyvéd 2005. január 26-án írt a bank jogi, valamint bel­ső ellenőrzési osztályai vezetőinek. Ez a dokumentum is kitűnően illusztrálja Rossino által irányított, ellenem folyta­tott kampányt. Sebes Péter ügyvéd így fogalmaz:, A bank nyilván azt szeret­né bizonyítva látni, hogy Rejtő E. Ti­bor vezetőként, vezérigazgatóként is­merte Kulcsár Attila tevékenységét, és azt ő tette lehetővé, feltehetően a haszonból való jelentős részesedése okán.” Tehát a bank nem az igazsá­got szeretné bizonyítva látni, hanem azt, hogy én bűntényt követtem el? És most mit szeretnének látni, hogy kiderült, a haszonból nem részesed­tem? Mellesleg, Sebes Péter is rá­jött, valami nincs rendben azzal, hogy azon a bizonyos e-mailen az én aláírásom szerepel, hiszen felteszi a költői kérdést: „De ha az e-mailen ér­kező utasítás az elfogadható, miért kel­lett eredeti példány Rejtő E. Tibor alá­írásával?” Erre már az előbbiekben meg­adtam a választ, vagyis hogy Kulcsár Atti­la nem tudott hozzáférni az e-mail címem­hez - hogy onnan küldjön ki egy utasítást -, s csak az aláírásom manipulálásával tudta megszerkeszteni a jóváha­gyott utasítást. Az ügyvéd így foglalja össze a hely­zet ismertetését: „A Rej­tő E. Tiborral szembeni büntetőeljárásban bű­nösségének bizonyítá­sa igen nehéz, és sze­rintem az ügyészség nem is áll nagyon jól e tekintetben. Semmiképpen sem állíthatom, hogy a siker biztosra ve­hető.” - Irányítottan kreálnának Rejtő E. Ti­borból bűnöst? - Józan ésszel az ember azt hinné, hogy a siker az igazság feltárása. De nem, az én esetemben a „siker” az, ha bűnöst produ­kálnak. - De miért fordulna a bank ön ellen? - Ennek az lehet az egyik oka, hogy az ABN Amro biztosan nem felejtette el, hogy a K&H és az ABN Amro Magyarország egyesülésénél az összes itt dolgozó hollan­dot hazaküldtem azzal, hogy nincs rájuk szükségem, mert sokba kerülnek, és nem nyújtják azt a teljesítményt, amit elvárok. A bankegyesülés kapcsán Király Júlia, a ban­kárképző vezetője, aki akkor a K&H Bank igazgatóságának a tagja volt, egy terjedel­mes újságcikkben bemutatta a nyilvános­ságnak az ABN Amro magyarországi tevé­kenységének kudarcát és fonákságait. A következő igazgatósági ülésen Király Júlia már nem volt az igazgatóság tagja. Persze ez nem meglepő, hiszen az ABN Amro képviselői még azt sem voltak képesek el­ismerni a nyilvánosság előtt (amiről a bel­ga KBC vezetői engem tájékoztattak), hogy ők kezdeményezték a két bank egye­sülését, mert szembesültek azzal, különben nem tudják sikerre vinni a magyarországi vállalkozásukat. - Mit kíván tenni ezzel kapcsolatban? - Komolyan fontolóra veszem annak a le­hetőségét, hogy polgári, illetve büntetőeljá­rást kezdeményezzek a bank, a brókercég és ezek képviselői ellen. - Megbánta korábbi lépéseit, dönté­seit? - Vezérigazgatóként mindig azt mondtam, nem azért fizetnek, hogy a könnyű döntése­ket meghozzam, hanem azért, hogy a nehéz és gyakran népszerűtlen döntéseket vállal­jam, és a következményeikkel együtt szi­lárdan képviseljem azokat. Sajnálatos mó­don az én esetemben eddig csak a kulisszák mögött mondták ki azt a véleményt, hogy a sikkasztásban nem vettem részt, bár az év első felében sorozatosan jelentek meg cik­kek a sajtóban, hogy Rejtő E. Tibor ellen nincs bizonyíték. Voltak már bank-vezér­­igazgatók, akik csődbe vagy a csőd szélére vittek bankokat, mert közben a saját meg­gazdagodásukkal törődtek. Olyan még a világon nem fordult elő, hogy egy vezér­­igazgató sikerre vigyen egy bankot, és köz­ben ellopja az ügyfelek pénzét. Ez a K&H esetében sem történt meg! Rejtő E. Tibor: bűnösnek akarnak látni Rejtő E. Tiborral Szalay Tamás Lajos beszélgetett (Folytatás az 1. oldalról) Fotók: Isza Ferenc

Next