Népszava, 2005. december (132. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-10 / 289. szám
NÉPSZAVA 2005. DECEMBER 10., SZOMBAT SZAKKÉPZÉS 13 Nem tartható a mai gyakorlat: feleltetek, kihívom, s ha nem figyelt, egyes - állítja Jakab János helyettes államtitkár Szakképzés a más iránt érdeklődő fiataloknak Projektorientált képzést vezet be az új szakképzési törvény annak érdekében, hogy teammunkában, a szakmához szorosan kötődve tanítsák a tantárgyakat a diákoknak - részletezte a szakképzés megújításának egyik fontos elemét az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára. Jakab János szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy túlságosan elméletigényes a szakiskolák 9-10. osztálya. - Most tárgyal az Országgyűlés a szakképzés megújításáról, s egyidejűleg több jogszabály változik. - A tematikus törvényben nem csupán a szakképzésről szóló szabályokat módosítjuk, hanem a közoktatási, a szakképzési hozzájárulásról szóló és a szakképzési törvény együttes módosítására kerül sor. Összetett változtatásról van szó tehát, amely a közoktatás egyéb elemeit, az iskolarendszert, így az általános iskolát, a gimnáziumot, a szakképzést, a szakiskolát, a szakközépiskolát egyaránt érintik. Mindezek a módosítások nélkülözhetetlenek a májusban elfogadott szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához is. A megvalósítás aktuális lépéseit a kabinet szakképzéssel kapcsolatos 14 pontja is tartalmazza, s ez nemcsak az iskolai rendszerű szakképzés jövője, hanem a felnőttképzés korszerűsítése miatt sem várhat tovább. - Gyakorta bírálják a gazdaság szereplői a szakképzést. Ön mit tart fő problémának? - Sajnos több is van, de talán a szakiskolák 9-10. osztályát emelném ki, amely jelenleg túlságosan elméletigényes és nem vonzó az ott továbbtanuló fiataloknak. Újfajta kerettanterveket kell készíteni, amely sokkal inkább megfelel azoknak a fiataloknak, akik ebbe az iskolatípusba jönnek, akik - ismerjük el - nem továbbtanulni szeretnének, hanem szakmát tanulni. Ezért úgy kívánjuk átalakítani a szakiskolák 9-10. osztályát, hogy az valóban a szakképzésre készítsen fel. Az egykor hagyományos szakmunkásképző intézetben tanító tanárok ma a szakiskolákban dolgozva hihetetlen nagy változást tapasztalhatnak a fiatalok érdeklődésében.. . - Vagy érdektelenségében? - Igen, bár jobban szeretem az érdeklődés kifejezést használni, hiszen ezek a fiatalok másként érdeklődnek. Az első nyolc osztályban megkeseredettek, és úgy jöttek ki onnan, hogy „jaj de jó, hogy megszabadultam”. S aki azzal a várakozással érkezik a szakiskolába, hogy szakmát fog tanulni, az legszívesebben világgá futna, ha ráébred, továbbra is az eddigi módon kívánják őt oktatni. Van azonban megoldás, megfelelő pedagógiai módszer, amelynek bevezetése a 2003-ban indított Szakiskolai fejlesztési programban megkezdődött. Amennyiben csoport- és projektorientált módszereket vezetünk be, ezek a fiatalok azonnal partnerekké válnak, hiszen érzik, arra építenénk, hogy szeretnek dolgozni. Megoldást keresünk azoknak a fiataloknak a jövőjére is, akik eddig alapiskolai végzettség hiánya miatt nem juthattak be a szakképzésbe. Korábban nem tudtunk mit tenni azokkal a fiatalokkal, akik nem fejezték be az általános iskolát. Esetükben ha tankötelezettségedet teljesítették, elfogadjuk, hogy szakmát szeretnének tanulni, ám nincs meg a megfelelő kompetenciájuk hozzá. Az új módszer segítségével készítjük fel őket a szakiskolai évekre. - Tehát nem a nyolc osztályt fejezik be, hanem más módon sajátítják el a szakképzés megkezdéséhez szükséges tudást. Miként? - Csoportokban tanulnak, sőt adott esetben egyénileg. A program során egyre nehezebb gyakorlati és hozzájuk kapcsolt elméleti feladatokat kapnak. A hangsúly azon van, hogy olyan teendőik legyenek, amelyek leendő szakmájukkal kapcsolatosak, érdekli tehát őket. Néhány hónapon át több szakmát megismernek annak érdekében, hogy megalapozottabban válasszanak közülük. Kipróbálják például a kereskedelmet, a vendéglátást, az építőipart és a faipart, s saját tapasztalataik alapján választhatnak. Például kereskedelemmel kapcsolatos helyzetek gyakorlása során - így boltbeli helyzetek eljátszásakor - gyakorolhatják a számolást, hiszen a feltételezett helyzetben össze kell adniuk azt, amit a szerepjátékban a vevő meg akar vásárolni. Ugyanez igaz például az építőipari területen, ahol az számítandó ki, hogy egy szoba kifestéséhez hány négyzetmétert kell lefesteni. Szakmán keresztül akár magyar irodalmat is lehet tanulni, hiszen a szakácstanulók például Krúdyt olvasva összeköthetik az irodalmi élményeket a szakma tanulásával. A Szakiskolai fejlesztési program keretei között indított előkészítő évfolyamokon kísérleti jelleggel már működik a program. - Mennyire fogékonyak ön szerint erre a pedagógusok? - A módszer alkalmazása alapvető változást kíván a tanártól. Gyökeresen átalakul az a szerep, amit eddig betöltött. Nem lehet folytatni az eddigi gyakorlatot: azt, hogy feleltetek, rászólok, kihívom, megkérdezem, s ha nem figyelt, egyes... Kezdetben ez nagy erőfeszítést és jelentős előkészítő munkát kíván a tanártól és a szakoktatótól. A tapasztalatok szerint azonban hosszabb távon könnyebbé válik munkájuk. Ehhez a munkához a tanárok módszertani támogatást, projektleírásokat is kapnak. Ez nagy váltás, és nincsenek illúzióim, lassan fog végbemenni a váltás. - Gyakori kritika, hogy nem arra képeznek az iskolák, amire szükség lenne. - A szakképzés sajnos nem tart elég szoros kapcsolatot a munkaerőpiaccal. Ez azonban nem csak az iskolák hibája. A gazdaság sem kereste az iskolákat hosszú ideig. Ma megváltozni látszik ez a helyzet. A gazdaság megjelent mint megrendelő, az iskolák pedig szolgáltathatnak. A hiányszakmák képzése nehézkes, ugyanakkor számos olyan szakképesítés van, amire sokkal kisebb számban lenne szükség. Talán segít ezen is az, hogy tovább erősítjük a tanulói szerződéses képzési formát, ami azt jelenti, a fiatal a képzési idő egy részét egy gazdálkodónál tölti, ahol már az alapismeretek birtokában dolgozik, a munkán keresztül tanulva, s mindezért tanulószerződés esetén díjazást is kap. - Mint egy gyakornok? - Annyi különbséggel, hogy nem bért kap a tanuló, hanem pénzbeni juttatást, ami adómentes mind a tanuló, mind a vállalkozó számára. Ennek a mértéke elérheti a minimálbér ötven százalékát, ami azt jelenti, hogy időarányosan megkapja a minimálbért. A hiány-szakképesítéseknél ez a pénzbeni juttatás 2007-től további 20 százalékkal nőhet. A vállalkozók ezen költségét pedig a képzési alaprészből 100 százalékban megtérítjük. A gazdálkodóknak költségeik elszámolására korábban csak a tételes elszámolás állt rendelkezésre. Ezt nem szívesen vállalják. Ezért bevezetjük az átalánydíjas elszámolást, amely némiképp hasonlít az evára. Ha a gazdálkodó szervezet igazolja, hogy nála volt gyakorlati munkán egy tanuló tíz hónapig, akkor a most elfogadandó törvény szerint megkapja a mindenkori minimálbér 150 százalékát költségtérítésként. Ez korábban csak 100 százalék volt, most azért emeltük, hogy ez erősebben motiválja a munkaadókat is. - Tehát jól jár a munkáltató? - Meggyőződésem, hogy nem fizet rá az, aki tanulószerződéses jogviszonyban oktat fiatalt. A törvény módosításakor szeretnénk megoldást találni arra is, amit említett, hogy ma sok esetben nem olyat és nem úgy képezünk, ami a gazdasági szereplők igényének megfelel. A javaslat szerint minden 500 főnél nagyobb intézményben létre kell hozni egy tanácsadó testületet, amely a munkaadók, a munkavállalók, a kamarák, a térségre jellemző nagy foglalkoztatók, a munkaügyi központ, az iskolafenntartó és az iskola képviselőiből áll. Ezen tagok tanácsot adnak a képzőknek, hogy mit képezzenek, milyen technikai felszereléssel, milyen képzési programmal. - Hogyan ösztönzik az iskolákat a tanács megfogadására? - Anyagi motiváció is lesz, de bízom benne, az iskolák felismerik, hogy ez nekik is érdekük. A szakképzési hozzájárulás rendszere ezt is szolgálja, hiszen a gazdálkodó eldöntheti, kinek adja be fizetéseinek 75 százalékát. - Ehhez kellenek új helyszínek is. - Ezért hívjuk életre a térségi integrált szakképző központokat. Óriási problémája a szakképzésnek, hogy ezernél több szakképző intézmény van, amelyekben az átlagos tanulói létszám 270. Az új rendszerben több intézet együttműködését segítjük elő, lesz tehát egy központi képzőhely csúcstechnológiával, illetve hat-nyolc képzőhely az alapgyakorlat, az alapképzés számára. A kormány ezenkívül beindította az Útravaló programot, amelynek egyik része az Út a szakmához ösztöndíjprogram. Pályázat alapján az arra rászorló fiatal havonta 4000 forintot kap, sőt a mentoráló tanár is részesül tanulónként ugyanekkora összegben. - A megújul Országos Képzési Jegyzékben csak a képzések száma változik vagy újragondolják a struktúrát is? - A most véglegesítés előtt álló új jegyzékben a szakképesítések száma a mai 800-ról mintegy 400-ra csökken, s ezzel egyidejűleg egy belső struktúrába is rendszerezzük a szakképesítéseket. Látható lesz, mi az alapszakképesítés, mi elágazó vagy részszakképesítés. Ezután egymásra épülő szakképesítések sorát szerezheti majd meg a fiatal, s nem vész el a rendszerben az sem, aki szakképzési tanulmányainak megkezdését követően bizonyos idő elteltével lemorzsolódik. Ha például egy év után abbahagyja tanulmányait a diák, ma mindent elveszít. Azt szeretnénk, ha a jövőben a korai kilépők vizsgát tehetnének, s ha később folytatni szeretnék tanulmányaikat, ne a kályhától kelljen elindulniuk. Holubár Zita „Meggyőződésem, hogy nem fizet rá az, aki tanulószerződéses jogviszonyban oktat fiatalt” Fotó: Népszava-archív Az oktatás az elmélet javára billent, ezért a munkáltatók egyre hangosabban követelik a részvételt a szakképzés koncepciójának kidolgozásában Nagyobb teret kell biztosítani a gyakorlat számára A rendszerváltás után a nagy állami vállalatok megszűntével együtt a tanműhelyek is sorra bezártak, és így a szakmunkások gyakorlati képzése az önkormányzatokhoz, az iskolákhoz került. Napjaink legégetőbb problémája, hogy kevés a jó szakember. A megoldás csak az lehet, ha a vállalkozók érdekeltek abban, hogy minél több fiatallal kössenek tanulószerződést, akik náluk sajátítják el a szakma csínját-bínját - mondta Szirmai Péter, a Vállalkozók Országos Szövetsége társelnöke. Ellentmondásosan, de működött a rendszerváltás előtti szakmunkásképzési rendszer. A nagy állami vállalatok „kebelén belül” jöttek létre állami pénzekből a tanműhelyek, ahol a szakmunkások gyakorlati képzése folyt. Az oktatás 3+2-es rendszerben történt, ami azt jelentette, hogy a tanulók három napot töltöttek elméleti oktatással a szakmunkásképzőkben és két napot a tanműhelyekben gyakorlati munkával. A rendszerváltás után ezek a nagy állami vállalatok mind megszűntek, zömük profitérdekelt céggé alakult át. Az új tulajdonosok első lépése a balatoni üdülő, a szociális létesítmények eladása volt, majd ezt követően a tanműhelyeket „dobták ki”. Ezek egy részét az önkormányzatok vagy az iskolák vásárolták meg, amelynek következtében a gyakorlati képzés is átkerült az iskolarendszerbe. Eközben egy másik folyamat is lezajlott a szakmunkásképzés keretén belül. Bevezették az úgynevezett világbanki műhelyet, aminek az alapja az volt, hogy szűnjön meg a túl specializált, túlszakosított, kissé primitív szakképzés, és ehelyett jóval nagyobb általános műveltséget kapjanak a diákok. E tendencia jegyében a diákok 85-90 százaléka mára érettségizik, s legfeljebb ezt követően választanak szakmát. Az érettségi is kétszintű lett, az általános szintet a többségnek, még az emelt szintűt az egyetemi felvételre aspirálóknak „találták” ki. Eleinte jómagam is pártoltam, hogy a diákok mind nagyobb része „kiműveltebb” legyen, már azonban látszik, hogy csak az a tudás hasznos, amit valójában használ az illető, különben amortizálódik, elfelejtődik. Nem lesznek annyival intelligensebbek a fiatalok, amennyivel több pénzt ölnek a szakközépiskolások érettségijébe. A tapasztalat azt mutatja, hogy például ezekben az iskolákban nem tanítják olyan szinten a humán tárgyakat, mint az általános középiskolákban, s a statisztikák szerint a szakközépiskolások fele megbukik történelemből. Maguk a diákok, akik ide jelentkeztek, sem akarnak túlzottan ezekkel a humán tantárgyakkal foglalkozni, s a családjuk sem várja el ezt tőlük - mondta Szirmai Péter. Mindez idő alatt a kilencvenes évek nagyon szűk felsőoktatási kapacitása megháromszorozódott. Igaz, a háromszor annyi hallgató - akik között vannak fizetős diákok és az esti tagozatosok is - nem jelenti a színvonal növekedését egyidejűleg. Napjainkban az egyszerű diploma szinte csak annyit ér, mint korábban az érettségi. Túlképzés van diplomásokból, hiszen például ebben az évben míg százezer felett van a felsőoktatásra jelentkezők száma, addig százezer alatt maradt az általános iskola első osztályos tanulóinak létszáma. Nyilvánvaló, hogy radikális változások szükségesek. A munkáltatók egyre jobban tiltakoznak, mert kevés a jó szakmunkás, míg diplomásból „Dunát lehet rekeszteni”. A kikerülő szakmunkások zömének gyenge a szakmai tapasztalata, a gyakorlati képzés messze elmarad a munkáltatók igényeitől. A megoldás erre csak az lehetne, ha minél több vállalkozó kötne tanulószerződést a fiatalokkal, ha azok a gyakorlatban sajátítanák el a szakmai fogásokat. Ehhez azonban az érdekeltségi rendszert kellene megváltoztatni, hiszen napjainkban a vállalkozóknak az esetek többségében ráfizetéses, ha tanulót foglalkoztatnak, többnyire csak ott, ahol rá vannak kényszerítve, ahol nagyon nagy a hiány, mert általában a tanulószerződéssel alkalmazott fiatalok egyharmada a cégnél marad. Például nagyon kevesen jelentkeznek faipari szakmunkásnak, bútorosnak, ezért ebben a szakmában viszonylag könnyű a fiataloknak vállalkozóknál kitanulni a mesterség fogásait. Ideje lenne megváltoztatni a világbanki modellt, ahol a szakközépiskola első esztendejében csak általános ismereteket kapnak a fiatalok, a második-harmadik évben csak szakmaorientációs tantárgyakkal találkoznak szakmai gyakorlatra csak negyed-ötöd évben kerül sor. Az oktatás az elmélet javára billent el, s ebből következik, hogy a munkáltatói szervezetek egyre hangosabban követelik, hogy részt vegyenek a szakképzés koncepciójának kidolgozásában, a gyakorlati képzés megoldásában. Köztudott, hogy a szakképzés reformjában nagy szerepet kaptak a kamarák. Akkoriban - 1995-ben - a törvényi szabályozás szerint kötelező volt a tagság, így a kamarák valamennyi vállalatot képviselték, ma már ezt a feladatot nem tudják ellátni. Napjainkban például a Vállalkozók Országos Szövetségének több tagja van, mint a kamaráknak - mondta Szirmai Péter, hozzátéve, hogy jó lenne, ha a szakképzés gyakorlati feladatait a munkáltatói szervezetek kontrollálnák. B. Mezei Éva kevesen jelentkeznek faipari szakmunkásnak, bútorosnak, ezért ebben a szakmában viszonylag könnyű a fiataloknak vállalkozóknál kitanulni a mesterség fogásait