Népszava, 2008. május (135. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-31 / 126. szám

6 SZÉP SZÓ 2008. MÁJUS 31., SZOMBAT Jogaink Feljelentés (ismeretlen tettes) Dr. Varga Zoltán fővárosi bírósági bíró ellen okirat-hamisítás bűncselek­ménye miatt Címzett: Legfőbb Ügyészség, dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész Budapest V, Markó utca 16. Előzmények: A Fővárosi Bíróságon dr. Varga Zoltán bíró tanácsa Székely Zoltán egykori kisgazdapárti országgyűlési képviselőt kétrendbeli, vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkö­vetett vesztegetés bűntettében találta bűnösnek, s halmazati büntetésül hat év börtönbüntetésre és tíz év közügyektől való eltiltásra ítélte, valamint 458 697 forint bűnügyi költség megfizetésé­re kötelezte (Fővárosi Bíróság 4. B. 277/2001.). Másodfokon a Legfelsőbb Bíróságon Völgyesi Miklós tanácselnök, Schäfer Annamária előadó bíró és Demeter Ferencné bíró elrendelte, hogy a bünte­tést fogházban kell letölteni. Ráadásként plusz kilencmillió forint pénzbüntetést is kiszabott, egyebekben az ítéletet helybenhagyta (Legfelsőbb Bíróság Bf. I. 2. 782/2002/21). Székely két teljes évet töltött előzetes letartóztatásban a Gyorskocsi, illetve a Markó utcában; nyolc hónapot házi őri­zetben, majd újabb két évet a tököli fog­házban, EP 1189 számú elítéltként. Mellesleg jelen feljelentéshez csupán érintőlegesen kapcsolódóan jegyezzük meg, hogy ezek az ítéletek több elem­ző egybehangzóan egyértelmű állás­pontja szerint a bizonyítás során téves és jogellenes következtetéseket, sú­lyos eljárásjogi hibákat, s ezek alapján összességében mélységes jogsértéseket tartalmaznak (amint azt korábban, a Népszava 2008. április 19-i számában is kifejtettük). Ennek bemutatására itt és most csu­pán egyetlen példát idézünk, noha az iratok alapján legalább tíz ehhez hason­lót tártunk fel. A „húsz dokumentum” néven közismert, 2000. október 12-i, Gellért téri, úgynevezett tettenérés so­rán a Bálla Dániel vállalkozó ruhájába rejtett rendőrségi magnó az alábbi be­szélgetést rögzítette a Gellért téren: „Bállá: Nézze, itt van, fogom. Székely: Menjünk a kocsimhoz, jó? Bállá: Rendben van. ... (nem érthető szöveg) Bállá: Nem hiszem. Dokumentáció. Székely: Dokumentáció. Annak bizonyítékaként, hogy mi történt.” (Dr. Nerpel Zsolt mb. csoportvezető ügyész „hangfelvétel-leírása”. Főváro­si Ügyészségi Nyomozóhivatal Nyom. 1376/2000. 2. oldal) Balla és Székely rögzített beszélge­tésében (sem a korábbi, sem a későbbi részben) egyetlenegyszer sem fordult elő a pénz, a millió vagy ezekre akár csak emlékeztető kifejezés sem. Székely Zol­tán csupán azt mondta: „annak bizonyí­tékaként, hogy mi történt.” így válaszolt, amikor elhangzott a dokumentáció ki­fejezés. Az iratok számos más elemével együtt bizonyítja ez egyértelműen azt, hogy Székely dokumentum alatt valóban dokumentumot értett (hiszen Ballától iratokat várt­ és nem pénzt. Azt sem tudjuk mindmáig, honnan vette ítéletében Varga bíró úr a tényál­lás során, hogy „Székely Zoltán közölte, hogy a pénzt vigyék ki a Gellért téren parkoló gépkocsijához”. Bizonyára on­nan, ahonnan például azt, hogy Kaiser Ede a móri bank ajtajában - miközben a háta mögött szabályos tömegmészárlás folyt - hol föltett a fejére egy baseball­sapkát, hol levette azt, hol parókát big­­­gyesztett az üstökére, hol azt is lekap­ta. Költött, kitalált, konfabulált. Egy biztos: nem az iratokban olvasta. Ott ugyanis ilyesmi nem szerepelt. Mindkét perben, a móriban és Szé­kelyében, egyetlen tanú vallott egyértel­műen a vádlottak ellen - a móri történet­ben Kiglics Attila, Székely perében pedig Balla Dániel. Mindketten érdekeltek vol­tak az ügyben, Varga bíró úr mégis ki­zárólag őket minősítette szavahihetőnek, dacára annak, hogy állításaikat többen cáfolták, ráadásul a vádlottak követke­zetes tagadásával egybehangzóan. Meggyőződésünk, hogy Varga bíró úr ugyanazokat a hibákat követte el Szé­kely Zoltán esetében, mint az ugyancsak általa tárgyalt móri ügyben. Szubjektivi­tása elvakulttá tette. Már a perek elején eldöntötte, kinek hisz és kinek nem, és véleményén se isten, se ember nem vál­toztathatott. Úgy nyilvánította szavahi­hetőnek az egyik tanút, hogy bizonyí­tott hazugságait nem vette figyelembe, ugyanakkor hiteltelennek minősített olyanokat, akiknek soha nem kérdője­­leződött meg az igaza. Döntő jelentősé­gűnek szánt bizonyítási indítványokat söpört le az asztalról indoklás nélkül, ám napokig szöszmötölt olyan körülmé­nyekkel, amelyeknek az égadta világon semmi köze nem volt a tényálláshoz. Minden olyan bizonyítékot semmibe vett, amely nem a vádlott bűnösségét, hanem az ártatlanságát támasztotta alá. Félreértés ne essék: egy pillanatig sem vádoljuk Varga bíró urat azzal, hogy olyan koncepciós pert vitt végig, mint annak idején kollégái, Jankó Péter, Tutsek Gusztáv és Vida Ferenc - akik pontosan tudták, hogy koholt vádak alapján ítélkeznek. Nem, ezt nem állít­juk. Azt azonban igen, hogy Varga bí­ró úr nem volt kellően gondos és nem gyakorolta a rendőrök, ügyészek mun­kája fölött azt a kontrollt, amely pedig a bíróság feladata lenne. Aminek követ­keztében elítélt olyan vádlottat, akinek bűnösségét egyáltalán nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani (Az ítéletek részletes elemzését lásd: dr. Kende Péter: Elorzott igazság - újabb röpirat bírókról, ítéletekről. Hibiszkusz Könyvkiadó, 2008.). Tényállás: Székely Zoltán büntetésének letöltése után 2007 márciusában kegyelmi kér­vényt nyújtott be. A vonatkozó előírá­sok szerint ennek hivatali útját az adott ügyben eljárt elsőfokú bíróság indítja el, amely köteles az iratokat az Igaz­ságügyi Minisztériumon keresztül el­juttatni a köztársasági elnökhöz. A ma érvényben lévő - egyébiránt megítélésünk szerint érthetetlen és véd­­hetetlen - szabályok szerint maga az érintett, ez esetben Székely Zoltán nem tekinthet bele saját kegyelmi kérvényének irataiba. Nem láthatja sem azt, hogy az igazságügyi miniszter támogatta-e ké­relmét vagy nem, és milyen indokokkal, sem azt, hogy a köztársasági elnök mi­lyen szempontok alapján hozta meg végül -jelen ügyben elutasító - döntését. A bírósági iratok között azonban megismerhető legalább az elsőfokú bíró indító előterjesztése. Az viszont olyan szöveget tartalmaz, hogy ez alapozza meg jelen feljelentésünket. A 2007. május 4-én kelt, Varga Zol­tán bíró által két helyen is aláírt, az Igazságügyi és Rendészeti Miniszté­rium Kegyelmi Főosztályának címzett átirat így szól: „A több emberen, részben aljas indok­ból elkövetett emberölés bűntette miatt Székely Zoltán ellen folyamatban volt büntető ügyben a bíróság az iratokat az elítélt javára előterjesztett kegyelmi ké­relemmel kapcsolatos intézkedés végett mellékelten megküldi. dr. Varga Zoltán bíró Dr. Varga Zoltán bíró tehát az általa vesztegetés miatt elítélt Székely Zoltánt ebben az iratban „több emberen, rész­ben aljas indokból elkövetett emberölés miatt” elítéltként írja le. A szóban forgó iratot megvizsgáltat­tuk írásszakértővel, aki kétséget kizá­róan azonosította az ezen idézett iraton szereplő két aláírást más, Varga Zoltán bíró úr által eszközölt aláírással­ kinyil­vánította: száz százalékig biztos, hogy az aláírások magától Varga Zoltántól valók. Jelen feljelentés keretei között nem bocsátkozhatunk találgatásokba Varga bíró úr motívumait és szándékait ille­tően. Nem feltételezhetjük - jelen bűncse­lekmény szándékos alakzatának való­színűsítése esetén -, hogy a vesztege­tés helyett azért írt gyilkosságot, hogy amennyiben az „végigfut” a kegyelmi eljárás egészén, az indokoltnál esélytele­nebb helyzetbe hozza Székely Zoltánt. Amiként azt sem állíthatjuk, hogy - gondatlan elkövetési mód esetén - az elvétést az okozta, hogy Varga bíró úr tudatalattijában az általa egyként ártat­lanul elítélt két személy, Kaiser Ede és Székely Zoltán érthetően és indokoltan ugyanazon „boxban”, azonos elfojtási pozícióban szerepelt. Az azonban bármilyen elkövetési mód esetében tényként megállapítható, hogy dr. Varga Zoltán, a Fővárosi Bíró­ság bírója az általa vesztegetési ügyben elítélt Székely Zoltánról olyan iratban, amely hivatalos eljárás alapjául szolgált, hamis tényt közölt, s ezzel elkövette az okirat-hamisítás bűncselekményét. Az ezen túli tényállás-megállapítás és jo­gi minősítés a jelen feljelentés alapján meginduló büntető eljárás feladata. Kérjük tehát a nyomozás elrendelé­sét, majd lefolytatását, s annak eredmé­nyéhez képest az elkövető felelősségre vonását. Az érintett Székely Zoltán nevében és képviseletében: Dr. Kende Péter A több emberen, részben aljas indokból elkövetett emberölés büntette miatt Székely Zoltán ellen folyamatban volt büntető ügyben a bíróság az iratokat az elítélt által előterjesztett kegyelmi kérelemmel kapcsolatos intézkedés végett mellékelten megküldi. Hol röpül a gránát? Áldozatvédelem a tárgyalóteremben (3. rész) Scipiades Erzsébet 19 óra 59 perc 26 másodperc. A Group 4 pénzszál­lító autója megérkezik a budaörsi Tesco áruház­hoz. 20 óra 16 perc 17 másodperc, a pénzszállító autó elé fekete BMW, egy terepjáró vág, és belőle géppisztolyosok ugrálnak ki. „Földre!”, ü­völtik, és Baloghot, a biztonsági őrt az egyik símaszkos megmotozza. Fegyvert nem talál nála, belelő. 20 óra 17 perc 14 másodperc, a pénzszállító so­főrje megnyomja a riasztógombot, ami rossz, a diszpécserközpontban nem jelez. A sofőr leku­porodik az autó padlójára. „Innen már kilőlek, te köcsög!”, mondja az egyik símaszkos, és a golyó belefúródik az ülésbe. Kint Balogh könyörög: „Nyisd ki az ajtót, mert szétlövik a fejemet is.” A pénzszállító sofőrüléséhez a kék színű overálos lép, kezében flakon, kanócos, és azt kiabálja: „Ha nem nyitod ki, az autóval együtt fölrobbansz!” 20 óra 21 perc 06 másodperc, a zsákok már a BMW-ben, a parkolóhoz rendőrségi autó érkezik. Benne négy rendőr és két golyóálló mellény. A mellények a támadók gépfegyvereivel szemben használhatatlanok. „Állj! Rendőrség! Fegyvert eldobni!” Tűzpárbaj alakul ki, a támadók egyike kézigránátot dob a rendőrök felé. Autók sérülnek meg, Balogh fejébe és térdébe repeszek fúród­nak. A támadók beugranak a terepjáróba, a füves területen a rendőrség képtelen követni. 2008. május 23. és 26. A Pest Megyei Bíróság épületéhez szirénázó rendőrautók érkeznek. Kéz- és lábbilincsben öt férfi vádlottat hét fegyveres kommandós vezet. A rablótámadás óta három év telt el, a bíróság folyosóján Balogh és a so­főr nagyon fél. Balogh, akinek az eset óta a jobb lába rövidebb, az élete még tönkrement, lakcím nélküli lett, még a bírónőhöz is bemegy. Azután kezdetét veszi a tárgyalás. A vádlottaknak van ügyvédjük. Fizetett, vagy az állam által kirendelt, csak az áldozati tanúkat nem segítik semmiféle áldozati referensek. Újságírói tanácsra Balogh és a sofőr azt kéri, adataikat a bíróság zártan kezel­je. Tulajdonképpen mindegy. A bírónő ugyanis elmondja, mivel a nyomozati tanúkihallgatások során ezt nem kérték, személyes adataik a nyo­mozati anyagból a védők és a vádlottak számára megismerhetők. A tárgyalóterem ablaktalan, nagyon kicsi, és a bírói pulpitus előtt olyan kevés a hely, hogy ami­kor az I. rendű vádlott kérdez, akkor közte és az áldozati tanú között mindössze arasznyi a távol­ság. A tanú, a sofőr előbb összezavarodik, azután a legegyszerűbb kérdésre sem tud válaszolni. A helyzetet, a poszttraumás állapotot a komman­dósok vezetője ismeri fel. Közelebb megy a bírói pulpitushoz, egy másik kollégája pedig az I. ren­dű vádlottat húzza arrébb. A tárgyalás során az áldozati tanúk segítséget csak a kommandósoktól kapnak, akik a szünetben, a folyosón azt súgják: „Ne féljetek! Itt vagyunk! Megvédünk!” A támadók három évvel ezelőtt símaszkot visel­tek, és a rendőrök feltételezése szerint vékony go­lyóálló mellényt is. Az áldozatok csak a hangjukat hallották: „Földre! Kilőjem? Innen már kilőlek, te köcsög!...” A nyomozás során az áldozati tanúk­tól és a tűzpárbajban részt vevő rendőröktől is azt kérték, próbálják meg támadóikat magasságuk és testalkatuk alapján meghatározni. A Pest Megyei Bíróságon vagyunk, és újságírói tanácsra Balogh azt kéri a bírónőtől, hadd feküdhessen a földre, a vádlottak pedig egyenként üvöltsék el azokat a három évvel ezelőtti mondatokat. A hangrekonst­rukciós kísérletet az ügyész támogatja, az öt vé­dő és az öt vádlott hevesen ellenzi. Az I. rendű vádlott szerint a tanúval az a baj, hogy túlságosan beleéli magát a történtekbe. A biztonsági őrnek nincs ügyvédje, nincs, aki érvelne a bizonyítási kísérlet fontossága mellett, és a bírónő meghozza a végzést: „Az indítványt elutasítom. Nincs ér­telme.” Ez egy büntetőügy. S. Péter és öt társa ellen a vád: nyereségvágyból, több emberen, részben hivatalos személy ellen, hivatalos eljárás alatt, társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, és egyéb bűncselekmény. A rablást biz­tonsági kamerák rögzítették. Látjuk a felvételt, melynek megtekintésekor szakértő nincs jelen, ezért a bírónőnek, aki nem ért a fegyverekhez, a vádlottak magyarázzák, mit vegyen észre. Vé­gül Balogh, az áldozati tanú segít, és rámutat egy pontra, hogy itt repül a gránát. „Hol? Hol repül? Hol látszik a robbanás?” kérdezgeti a bírónő, az­tán megengedi, hogy a II. rendű vádlott elővegye a maga fabrikálta makettjét, amin a Tesco és an­nak parkolója látható, és arra kéri a tűzpárbajban részt vevő rendőrt, legyen ő a sárga színű bábu, a zöld a gránát, és M. rendőr szúrja magát oda, ahol a robbanáskor állt. Az I. rendű vádlott a bi­zonyítási kísérleten röhög, a bírónő meg elkezdi közvetíteni a terepasztalon történteket, aminek az sem vet véget, hogy M. rendőr megjegyzi, a makett egyáltalán nem méretarányos, és ne be­széljünk arról, ki milyen pockot hová szúrjon, mivel a gránát robbanásakor minden és mindenki mozgásban volt. „RÍ jelzéssel, folytatja a másod­rendű vádlott, adok esetleg egy rendőrautót is.” A rendőr ránéz a bírónőre, aztán megadón azt mondja: „Én vagyok a sárga, B. a fehér, P. meg a piros pöcök...” Ez egy büntetőügy. Balogh, akinek a lábát har­mincnégy centis cső és szegecsek tartják össze, s a támadás óta kényszerképzetek gyötrik, nem bírja tovább, és kimegy a 20-as számú tárgyaló­teremből. * A témához kapcsolódó korábbi írásaink: Legéppisztolyozták. És? Áldozatvédelem Magyar­­országon (Népszava, 2008. április 26., Szép Szó) Mikor kellett­­ volna Balogh Vincét legép­­pisztolyozni? Áldozatvédelem Magyarországon (2. rész)

Next