Népszava, 2008. június (135. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-21 / 144. szám

10 RIPORT 2008. JÚNIUS 21., SZOMBAT NÉPSZAVA Megpróbáltatások a vonaton a pénztártól a kalauzig Utasok és sorompók Már interneten is megrendelhető a menetjegy az Intercity-já­ratokra - szól egy minapi hír. Ám mégsem lehet teljes szívvel örülni, ismerve és megtapasztalva a MÁV szervezettségének furcsaságait, melyekről az elmúlt hetekben, hónapokban riporterünk számos keserű élményt szerzett. Péntek délután. Utazási döm­­ping. Diákok, ingázó dolgozók, hétvégi pihenésre, családláto­gatásra induló utasok tömege méregeti a sorok hosszúságát a Keleti pályaudvar pénztárai előtt. Már amelyik éppen nyitva van. Merthogy a csúcsidőben a rendelkezésre álló tizenkét kassza közül mindössze három­ban lehet vásárolni, a többi ab­laka elfüggönyözve tartja távol az utazni készülőket. A sorok a lépcsőig kacskaringóznak. A hangosbemondó sokkoló szorgalommal számolja vissza az időt. Egymás után sorolja, mikor, hová, milyen Intercity­­vonatok indulnak. Folyamato­san csökken az idő, a sorok pe­dig nem akarnak fogyni. Zajlik a helyezkedés. Kisgyermekes fiatalasszony könyörög az utas­társaknak, ugyan engedjék már előre! Nincs morgolódás, enge­dik. Neki sikerül még idejében jegyet venni. Csábító tekintettel próbálkozik egy szőke szépség a kigyúrt vádlijú fiatalember­nél. Talán még egy randit is bekínálna, csak jusson már az ablakig. Ez most nem jön össze. És berobban az élbolyba két te­tovált karú férfi. Anyáznak, fe­nyegetőznek. A fáradt, legalább negyven perce várakozó embe­rek riadtan adják meg magukat. Többek tekintetéből kiolvasható a lemondás, a megadás­­ most már mindegy, egy-két perc nem számít, a kiszemelt vonatot egyébként is lekéstük. Ahelyett, hogy kinyitna egy-két-három pénztár, megje­lennek a sorok végén a mozgó jegyárusok. Nem mindenki esz­mél, hogy két lépésre vannak a céltól. Pedig hangosan hirdetik magukat, akár rikkancsok az újságot. Aztán egy pórul járt utas próbálkozik náluk. Mis­kolcra igyekezne, de a negyven perc múlva induló vonatra már nem kapott helyjegyet. Hátha itt... De itt sincs, mondják. Ha mindenképp ezzel a járattal akar utazni, szálljon föl, leg­feljebb büntetést fizet - kapja a tanácsot, hozzátéve, hogy az egy órával később induló járatra sem biztos, hogy kap helyjegyet. Emberünk elballag a közeli büféhez. Erőt merít egy pohár sörből, majd eltűnik a pályaudvari forgatagban. Nekem sem jut helyjegy. Ma­gyarázzák, hogy a számítógép szerint minden hely foglalt, többet nem adhatnak ki. Két héttel korábban is így jártam. Aztán amikor fölszálltam a vonatra, és végigballagtam a vagonokon, negyvennyolc üres helyet számoltam össze az en­gem elkísérő kalauzzal együtt. Rendes ember volt, ő maga kínálta föl, menjünk helyszíni szemlére. Neki is rossz így, de mielőtt megbüntet, megadja az esélyt, magam győződjek meg, mire képes ez a számító­­gépes világ. Arra a kérdésre ő sem tudott választ adni, vajon miért nem lehet a rendszerben követni, ha Budapest és Mis­kolc között foglalt egy hely, Miskolc és Nyíregyháza között viszont ugyanoda már egy má­sik utas ülhetne. Merthogy a szakaszok kihasználhatóságát nem követik. Még cifrább a helyzet a belföldi utasok által is használt nemzetközi járatokon. Például a Kassáig futó Hernád Intercity expresszre soha nem adnak ki annyi jegyet, amennyi van rajta. Miért? A magyarázat tömör: forduljak kérdésem­mel a szlovák partnerhez. Ők ugyanis lekötik a helyek egy részét, anélkül, hogy valóban lenne utasuk. Csak azt nem értem, miért az utasra bízzák a nemzetközi megállapodások megkérdőjelezését. Szóval van menetjegyem, de nincs hozzá helyjegy. Mit tehe­tek. .. nem várhatok, próbát te­szek. A sorban állással elúszott ötven percem. Közben elment egy vonat, vagyis mindösszesen egy óra ötven perc múlva jutok fel egy vonatra, aminek a me­netideje egyébként két óra a bor­sodi megyeszékhelyre. Vagyis simán duplázok. Mindezt egy büntetés fenyegetettségével. A büfékocsiban ülök le. Mellettem többen ugyancsak helyjegy nélkül szálltak föl. A büfés hölgy örül, hiszen növeljük a forgalmát (400 fo­rint egy sör, 1400 egy töppedt lecsós szelet, de aki csak egy ásványvizet kér, az sem ússza meg 200 forint alatt). Viszont őt is bosszantja, hogy dühösek a vendégei. Egyébként hosszan sorolja, miféle háborúban áll a vasutasokkal. Tömören fogal­maz. Azt mondja, „utaznak” rá. Nemegyszer sorolták már ki a büfékocsit az indulás előtt. Kettős szándékot sejt: dühösek a vasutasok az alacsony fizeté­sük miatt, irigykednek, hogy a büfés többet keres egy úton, mint ők, de játszanak a főnökök is, akik tudják, hogy a helyjegy nélküli utasok a büfében talál­nak menedéket. Hatvan és Füzesabony között jön a kalauz. Már kikészítette a számlakönyvét. Asztaltársam mutatja a menetjegyét, ami egyébként egy napig érvényes, vagyis bármelyik vonaton el kell fogadni 24 órán belül. Helyjegye viszont nincs. A kalauz meghozza a cerberusi ítéletét: kitölti a büntetésről a számlát, mintha se menetjegye, se helyjegye nem lenne sors­társamnak. Aztán csak annyit tesz hozzá: sorompók nemcsak a vasút, hanem az utasok előtt is vannak. Hogy velem is ugyanez tör­ténik, azon meg sem lepődöm. Békés malíciával diktálom az adataimat, majd elteszem a pa­pírt. Forma szerint valóban vét­keztem. A nyugalmam bizalmat teremt. A kaller szabadkozik. Nem tehet másképp. Ha Füzes­abonyban fölszáll egy ellenőr, őt kirúgják, amennyiben nem büntet meg. Korholja az utaso­kat is, akik valójában becsapják a vasutat és az utastársakat is, amikor a telefonon megren­delt jegyeket nem használják föl. Naponta több tucat, előre lefoglalt jegy ragad így bent a pénztárakban. De arra nem tud választ adni, miért kell úgy bánni a menetjegyet vásárolt utassal, mintha totális bliccelő, vagyis jegy nélkül vonatozó ember lenne? A szabály, az szabály. És hogy ezen mennyit kaszál a MÁV? A menetjegy 2780 forint. A helyjegy 520 fo­rint­­ lenne, de nincs. (Létezik olyan Intercity is, ahol nem kell helyjegyet vásárolni, itt pótje­gyet adnak 390 forintért.) És akkor jön a büntetés, ami 6000 forint + a helyjegy ára. Vagyis csaknem tízezer forint egy utazás. És ismét teszünk egy próbát. Végigszámoljuk a vonat üres ülőhelyeit. Most ötvenkettőt találunk. Sétánk közben a kala­uz eldörmög még egy kritikát. Óránként közlekednek a vona­tok. Ez azt jelenti, hogy naponta legalább félezer ember marad hoppon... vagy fizet büntetést. Kinek jó ez? - kérdezi, majd odacsap: sztrájkolni és magya­rázkodni, vitatkozni és egymást zsarolni már kiválóan tudnak ott fönn, mi pedig együtt szí­vunk az utasokkal. Két héttel később ismét vo­natra szálltam. Ugyanígy, me­netjeggyel, helyjegy nélkül. Az ismerős kalauz barátként üd­vözölt: üljön be a büfékocsiba, igyon meg egy sört az én számlámra! Szendrei Lőrinc Ajándékozzon Népszava-hangoskönyveket! CcHwing grídnj NÉPSZAVA NLue­k­ «TvTCú NÉPSZAVA NÉPSZAVA A Hól­eiü tündén és más mesék. A három CD-ből álló hangoskönyvsorozat 1200 Ft-ért megvásárolható a kiadóban vagy 1950 Ft-os áron utánvétellel megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: a 06-80/200-502-es ingyenes zöldszámon, a hangoskonyv@nepszava.hu címen vagy a megrendelőkuponon. Ajánlatunk a készlet erejéig érvényes. www.nepszava.hu/hangoskonyv Hangoskönyv-megrendelőlap Megrendelem a NÉPSZAVA három CD-ből álló hangoskönyvsorozatát ........példányban (1 példány , 3 db CD). A hangoskönyvsorozat egyes darabjai a következők: 1. Casanova: Az ifjú Caterina grófnő 2. Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér és más mesék 3. Rejtélyes történetek - Novella válogatás Kézbesítési név:....................................... cím:.................. Telefon:...................................... E-mail cím:............... 1 ] 950 Ft-os áron, utánvétellel fizetek. 1200 Ft-os áron, személyesen a kiadóban. 1 <1087 Bp., Könyvsík Kálmán krt. 76., V. em.r h p 10 és 16 óra között a recepción) aláírás

Next