Népszava, 2008. június (135. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-21 / 144. szám

SZÉP SZÓ 2008. JÚNIUS 21., SZOMBAT Homeless válogatás Adjunk fogat minden hajléktalannak! Vagy legalább egy karrier-tanácsadót Scipiades Erzsébet ■ F­iala fizet Bakácsnak, Ba­­­­­kácsnak fizet a Hajdú, Fiala m' szerepel Hajdú műsoraiban, Bakács műsort vezet Fiala műsorában, Hajdú jövendő televíziós hajléktalanshow-ját pedig bank is szponzorálja. Fiala élő rádiós műsor­ban nekimegy Hajdúnak és Bakácsnak, Bakács visszatámad, s mivel a perpat­varról nemcsak a bulvárlapok tudósíta­nak, de még a közszolgálati Híradó on­­line-ja is, ezért megtörténik a jövendő hajléktalanshow egyetlen fillérbe sem kerülő profi előreklámozása. Június 10. van, reggel fél kilenc és kilenc között. A Pont FM Rádió mű­sorvezetője, Fiala János az ősszel indu­ló televíziós hajléktalan-valóságshow producerét, Hajdú Pétert kérdezi: - Péter, milyen a pénzhez való viszo­nyod? Azt tudom, hogy az enyém mi­lyen, egyre kevésbé álszemérmes... és mi ennek az ősszel induló műsornak a munkacíme? - A nagy lehetőség... körülbelül öt­száz hajléktalant castingoltunk le. - Hogy lehet egy hajléktalant castingolni? - Úgy, hogy négy szerkesztőm járta Budapest és a Pest környéki hajlékta­lanszállókat vagy melegedőket, és ki­választottak ötvenet-hatvanat... - Mi alapján? - Föl van­ véve ez is egy digikamerával. Érdekes sorsú embere­ket kerestünk... Június 12., Pest, Dózsa György út 152. A főváros legnagyobb hajlékta­lanellátó intézményében minden hét­köznap tartanak hajléktalanválogatást. Szigorúan titkosak, a válogatókon, a bizottsági tagokon és a hajléktalanon kívül más nem lehet jelen. Még akkor sem, ha ehhez a hajléktalan hozzájárul vagy szeretné. A főváros legnagyobb hajléktalanellátó intézményének igaz­gatója szerint egy újságíróval érkező hajléktalan nyílt kijátszása volna mind­annak, amire a rendszer épül. Az újság­írónak a kérdéseket ezért írásban kell feltennie, anélkül, hogy láthatná a válo­gatókat vagy azt, mindez hol és hogyan zajlik. A hajléktalanok a válogatás, a felvételi pillanatában szabad magyar ál­lampolgárok. Büntetettek vagy büntet­len előéletűek, egészségesek vagy ke­vésbé, mentálisan épek vagy sérültek. Az új polgári törvénykönyv tervezete lehetővé tenné, hogy a mentálisan sé­rültek érdekeit valamely civil szervezet képviselhesse, és úgy segítse őket, hogy szükség esetén velük legyenek. Június 10., reggel fél kilenc és ki­lenc óra között —A műfaját tekintve ez egy homeless­­reality — mondja a rádióban Hajdú Pé­ter. — Egy olyan típusú valóságshow, mint amilyen a Való Világ vagy a Big Brother volt. Olyasminek képzeld el, mint A nagy fogyást. A hajléktalanok­nak azt mondtuk, hogy ez egy esély. Először is elvisszük őket orvoshoz. Hogy egészségesek-e. Ha óhajtják, akkor rendbe tesszük a... természete­sen semmi nem kerül egy fillérjükbe sem. Mindent mi adunk: pszichológus, pszichiáter beszélget velük és karrier­tanácsadó. Szóval megpróbáljuk őket visszazökkenteni az életbe. 25 részben 15 héten keresztül... - Ez nagyjából olyan - mondja Fiala —, mint a kutyakozmetika. Csak a ku­tyakozmetikába vitt kutyáknak általá­ban van gazdájuk... én azt tudom, hogy a hajléktalanoknak alapvetően az a gondjuk, hogy nincs hol lakniuk és nin­csen életesélyük... Június 12., Pest, Dózsa György út 152. Nincs engedélyünk, csak egy régeb­bi nem titkos hangfelvételünk. - Horváth Imre! - kiáltják bele a te­rembe, és a hajléktalanfelvételi bizott­ság elé öregembernek tűnő férfi lép. - Mikor született? - 1948... Balkány. - Jó messze került onnan. Állandó lakcíme van-e? Ez egy valós cím? - Valós, csak onnan kitoltak. Alá­­írattattak velem egy papírt, azután ki­töltötték és eladtak mindent. - Ez annyira tipikus történet. Nem maga az egyetlen, sajnos több száz ilyet hallottunk már. Főbérlet volt? - Az. - És mikor történt? - 1985-ben szabadultam, 1986-ban. - És azóta lakásban nem is lakott? 86 óta az utcán él? - A Lehel téren. - Szoktam én arra járni, szoktam magát ott látni. Jövedelme van? Ez ugye szociális járadék? - Leszázalékolás. 67-es vagyok. 67 százalékos. - Szolgálati ideje van? És nem jött össze húsz év? És mennyire ismeri a hajléktalanszállókat? - Kérem szépen, én mindegyiket nagyjából, de nagyon veszélyes mind­egyik. - Én most nem a fapadokra (éjjeli menedékhely - a szerk.) gondolok. - Én sem, mert oda nem akarok menni. Mert én úgy szerettem volna, ha lehetséges, hogy idekerültem volna egy egyágyasba. És be tudtam volna zárni az ajtót. Mert én­­tőlem már an­­­nyi mindent elloptak, annyiszor június 10., reggel fél kilenc és ki­lenc óra között­­ ...és abban a huszonöt részben a hajléktalanok normális körülmények között fognak élni... esélyt kapnak. Munkát keresünk nekik, állásinter­júkra mennek el... az sem titok, hogy a teljesített feladatokért pénzt kapnak, egy bank ugyanis felajánlott bankkár­tyát... Június 12., Pest, Dózsa György út 152. - Imre, az elhelyezés az átmeneti szállón egy évre szól, ami egy évvel hosszabbítható meg. Mit gondol, két év múlva merre tudna tovább menni? Négy-hat órás munkát tudna végezni? - Mivel erre a jobb szememre jófor­mán nem látok, a másikra meg nagyjá­ból szemüveggel, amiből most ki van törve az üveg ... hát a lábam, ami úgy nem bírja... - Fagyás? Érszűkület? - Nem. A Keletiben ledobtak a vo­natról. A fiatal biztonsági őrök egy­szerűen kilöktek. Ráestem a lábamra, darabos törés, azóta csavarok vannak benne. - Legyünk egészen tárgyilagosak. A szociális járadéka jövőre körülbelül ugyanennyit fog érni. Ebből megta­karítani reménytelen. Felnőttek va­gyunk, tudjuk, mennyibe kerül egy kiló kenyér. - Kéregetek is, - Imre, mi a klienseinket a társada­lomba próbáljuk visszairányítani. Mi nem kéregetésre, hanem munkára buz­dítjuk őket.­­ Én úgy csinálom, hogy jusson be­lőle másnapra is. Június 10., reggel fél kilenc és ki­lenc óra között­­ ...Péter, azt értsd meg... az embe­rekkel nem így kell törődni... Olyan produkciók jutnak az eszembe, mint az a hajléktalanszínház, amit Ascher rendezett, és amit nem ő fejezett be, merthogy rájött, nem lehet színházat csinálni hajléktalanokkal... olyan az életmódjuk... (Gogol Revizorját, annak hajléktalan-színházi változatát Jeles András rendezte, s két hónap után ak­kor hagyta abba, amikor a hajléktala­noknak azt találta mondani: ,,Tanulni kéne, ez lett volna mára a feladat. Haza kéne mennetek tanulni!” Hajléktalan­színház egyébként ma is létezik, az együttes neve AHA - a szerk.) Június 12., Pest, Dózsa György út 152.­­ Mindig szerettem őt. A felesége­met. Éjjel-nappal dolgoztam. Nappal maszeknál, éjjel az Izzóban. Mégis összeállt egy fiatalabbak Annyi idős volt, mint a saját lányunk. A feleségem mindenáron ki akart paterolni. Egyszer lement a pincébe, leesett a lépcsőn, el­törött a bordája, és a zárójelentéssel szaladt a rendőrségre.­­ Magyarul testi sértést is húztak magára? Mennyi időre ítélték el? - Egy év, másfél év. Ilyenek voltak. Összesen öt és fél év. - Köszönjük, Imre. Fölvettük vá­rólistára, az átmeneti szállón jelenleg nincs férőhely. - Akkor most mit csináljak? Megen­gedik, hogy rágyújtsak? Június 10. - ...kiemelitek a közegükből... - ...a jelenlegiből igen, de mi nem olyan embereket választottunk, akik­nek nincs esélyük... - ...Péter, ezek az emberek nem egyenrangú partnereid neked! Ezek szerencsétlenek! ... Milyen mértékben vagy tisztában avval, hogy... nem ott fognak megbolondulni, abban a lakás­ban?...­­ ...abszolút értem az aggodalmai­dat, és szívesen felkérnélek, vegyél részt a műsorban... Június 12. A válogatóbizottság magyaráz és összegez: Nincs bennünk rossz érzés. Mert ha nyolc férőhelyre van ötven jelentkező, akkor negyvenkettőnek ne­met kell mondanunk. És talán előnyt élvezhet az, akinek kvalifikált mun­kája van. A mi válogatásunk erkölcsi alapja az, hogy azt vizsgáljuk, van-e valamilyen kimeneteli lehetőség. Mert ha valakit pusztán csak befogadunk, és két év múlva ki kell, hogy tegyük az utcára, akkor az ő életében egyet­len változás történt, az, hogy két évvel idősebb lett, hogy Bakács Tibor is közremű­ködött. Nem törhetek senki fölött pálcát... Baká­csot nagyon szerethető, okos fiúnak tartom, aki abszolút alkalmas arra, hogy abban a műsoridőben, ami­ben én, műsort vezessen (helyettesítse Fialát - a szerk.), és ez nekem akár pénzembe is kerüljön... Ha meghív­nál a műsorodba, nagyon szívesen el­mennék... de ebben biztos, hogy nem működnék közre... őszintén remélem, egyszer még lesz módom arra, hogy olyan stábbal dolgozzam... amelyikben boldog volnék, ha benne lehetnél te és a Bakács is... De mit gondolunk Bak­ácsról? Mi legyen Bakáccsal? Női betelefonáló: — Szerintem ő is egy olyan primitív fajta... Férfi betelefonáló: - Én értem Ba­kács indítékait. Ki akarja fizetni a vil­lanyszámláját. - Szervusz, Bakács vagyok... Fi­gyelj, én nem akartam a te székedbe ülni. És ezért mondom, most már au­gusztusig csináld végig. Bassza meg, hát ide hívtál... és akkor most betelefo­­náltatsz, hogy mit gondoljanak rólam? Ne gondoljon rólam senki semmit... Egyébként tényleg félek, attól, hogy... nem vagyunk urai azoknak a helyze­teknek, amiket teremtünk... és ezért mondom azt, hogy ha azt látom... ak­kor kiállok belőle vagy abbahagyom... A másik, hogy ott voltam a castingon... végig arra törekedtem, olyan embere­ket keressek, akiknek van valamiféle esélyük arra, hogy megkapaszkodja­nak. Tudod, mi volt a legborzasztóbb? Hogy alig lehetett találni. Mert tényleg úgy van, hogy ha kiesik a fogad, akkor már a személyiséged is... láttam olyan embert, képzeld, aki huszonkét éve él az utcán, és nem került rendőrségre. Őt tartom a legnagyobbra. Huszonkét éve nem követett el bűncselekményt. Melyikünk mondhatja ezt magáról, mi, áfacsalók, ugye? — Ez a műsor óvakodott attól, hogy pálcát törjön fölötted. — De én pálcát török visszafelé... az a helyzet, hogy... amatőr vagyok és mafla... ahelyett, hogy a háttérben sötéten mutyiznék, mint a politikusok vagy a kollégáim nagy része... figyelj, leülsz olyan emberekkel, akik fehér­­galléros bűnözők. Mindig mondod, hogy nem publikus. Én soha nem jövök avval, hogy tudsz te avval az emberrel beszélni, aki... hát elképesztő... meg amit tudok róla, az épp elég... — Meg akarom őket ismerni... — ...végigjártam az értelmiség áru­lásának a... — Kevesebb indulat, több önvizsgá­lat, és ez rám is vonatkozik. Viszont hallásra! Pest. Nincs engedély és nincs nyilvános­ság. Az állami hajléktalanválogatás titkos, az arról való beszélgetés nem lehetséges. De az igazgató úr majd ös­­­szefoglalja, elküldi, és akkor összeáll végre a mi közölhető valóságunk. Koldusdiploma Németországban 1997-ben Karsten Krampitz német szerkesztő hajléktalan-gyorstalpaló tanfolyamot indított haj­lékosoknak, egy évre rá pedig koldusdiplomát lehe­tett szerezni. Ahogy Szvetelszky Zsu­zsanna írja, a hajléktalan-villámkur­­zuson - potom száznyolcvan márkáért - bárki részt vehetett. A felvételt alapos beszélgetés előzte meg. A „Crashkurs Obdac­les in Berlin”-tanfolyam reggel nyolckor kezdődött: két csésze kávé, tej, cukor, két zsemle, margarin, lekvár és két szál cigaretta. Aztán imidzsváltás, átöltözés használt, adományokból és konténerekből származó ruhákba. A résztvevőknél nem lehetett pénz, csekkfüzet, takarékkönyv, óra, lap­top, névjegykártya, jogosítvány vagy egyéb igazolvány, takaró, hálózsák, sátor, hátizsák, tisztálkodóeszközök, borotva, tampon, toll, papír, gyufa. Nem teremthetett kapcsolatot a család­jával, barátaival. Cserébe a nap során hajléktalanokkal ismerkedhetett, akik bevezették az utcán zajló élet techniká­iba, a túlélés trü­kkjeibe. A hajléktalan­gyorstalpalón újságírók és politikusok is részt vettek. A koldusdiploma meg­szerzését professzionális kolduskép­zés előzte meg, mely három kötelező és egy szabadon választott tantárgyat foglalt magába. A képzés törzsanyagát a kéregetés alkotta, melynek részei a helyfoglalás, a hely megtartása, a test­beszéd, a szemkontaktus... Az állami hajléktalanválogatás „A jelentkezők sorszámot kapnak, amit a nyitás előtt fél órával kezdünk osztani. A felvételre jelentkezőkkel két szociális munkás foglalkozik. Egy ál­landó kolléga és a hat átmeneti szálló valamelyikének a képviselője. A fel­vételi interjú kulturált körülmények között, csukott ajtó mögött zajlik, és annak köszönhetően, hogy a FET, va­gyis a Felvételt Előkészítő Team min­dennap nyitva tart, így egyszerre nem gyűlnek össze túl sokan; annyi ideig tart, amennyit valóban igényel. 2007- ben összesen 1539 hajléktalan vette igénybe a FET szolgáltatásait: 1079 férfi és 460 nő.” (Részlet Pelle József, a főváros legnagyobb hajléktalanellátó intézményének, vagyis a Budapesti Módszertani Szociális Központ és In­tézményeinek az igazgatója által meg­küldött összefoglalóból.) (Az összefoglalót teljes terjedelemé­ben lapunk on-line kiadásában — www. nepszava.hu - olvashatják.)­­ ...Péter, nagyon ellenséges vagyok ezzel a projekttel... sosem került volna ez szóba, ha Salamon András (film­rendező - a­­ szerk.) nem­­ meséli el, megraboltak. És akkor mindjárt nor­­málisabban tudok élni. Ezt szerettem volna, ha le­hetséges.

Next