Népszava, 2008. július (135. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-30 / 177. szám

NÉPSZAVA 2008. JÚLIUS 30., SZERDA HÁTTÉR Tizenhatezer embert telepítettek ki a Ferencvárosban - Elzárták a közművezetékeket - Légtérzárlat és hajózási tilalom Estére derült ki: nem volt veszélyes az óriásbomba gáltatók épületeit is. Nem foga­dott ügyfeleket a Haller utcai és a Vaskapu utcai APEH-iroda, a Mester utcai orvosi rendelőben nem láttak el betegeket, a Szent László Kórházban azonban igen. A Telepy utcai és a Bakáts téri általános iskolában befogadóhelyeket alakítottak ki, délután a József Attila-la­­kótelepi iskolát is kinyitották a kiköltöztetett embereknek, akiknek ételt osztott a Vörös­­kereszt, míg a vízellátást a ka­tasztrófavédelem biztosította. A mentősök a kitelepítés alatt négy sürgős esetet láttak el, de egyik sem volt összefüggésben a kényszerintézkedéssel. A mentőszolgálat egyébként több mint száztíz idős, beteg, maga­tehetetlen embert szállított a ki­jelölt befogadóhelyekre, illetve kórházba. A területen összesen kilenc mentőautó dolgozott. Napközben a helyszínen tá­jékozódott az intézkedésekről a honvédelmi és a rendészeti miniszter, valamint az országos rendőrfőkapitány, s a szabadsá­gát töltő Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnököt is folyamatosan informálták. Népszava-összefoglaló Hatalmas és fegyelmezett előkészületek után, a vártnál is gyorsabban hatástalanították a tűzszerészek azt a Budapest IX. kerületében talált, kéttonnás, második világháborús bom­bát, amely miatt napközben mintegy 16 ezer embert kellett kitelepíteni a Ferencvárosból. Ekkor derült ki, hogy a robba­nószerkezetet már a második világháború idején hatástala­nították. A bombatestet Sződligetre, a tűzszerészeti telepre szállították, ahol egyszerű vashulladékként kezelik. A lakók pedig este hét órakor már visszatérhettek otthonukba. Különösebb gond nélkül, fél hétkor hatástalanították a Bu­dapest IX. kerületében talált kéttonnás világháborús bom­bát, amely miatt mintegy 16 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. Ekkor derült ki, hogy nem veszélyes az óriásbomba, ugyanis már a második világ­háború idején hatástalanították. A német gyártmányú, SB 1000 típusú, aknahatású bombatest­ben nem volt gyújtószerkezet - mondta el Hajdú Gábor ez­redes, tűzszerészparancsnok a helyszínen tartott sajtótájékoz­tatón kedd este. A bombatestet Sződligetre, a tűzszerészeti te­lepre szállították, ahol egyszerű vashulladékként kezelik - tette hozzá a parancsnok. Hajdú Gábor elmondta, a második világháború ideje alatt és után gyakori volt, hogy a lehullott bombákat a helyszínen elföl­delték vagy hatástalanították, aztán egyszerűen otthagyták. A hatóságok este hét órakor oldották fel a környék zárlatát, így a lakosság szervezett for­mában hazatérhetett, ebben a mentők, rendőrök és polgárőrök is segítséget nyújtottak. A robbanóeszközre még hét­fő este a Vaskapu utca és a Tóth Kálmán utcai kereszteződés kö­zelében bukkantak rá; a körzet kiürítését végül tegnap reggel 9 órakor kezdték meg és 17 órá­ra fejezték be. A tűzszerészek ezután kezdték meg a munkát, amelynek idejére a rendőrség légtérzárlatot rendelt el a terület felett, s a Dunán, a Lágymányo­si hídig teljes hajózási tilalom volt érvényben. A reggel megkezdett kitele­pítésben 650 rendőr, polgárőr, katasztrófavédelmi szakember vett részt. A hatóság a környé­ket teljesen lezárta, a közleke­dési korlátozás az Illatos út-So­­roksári út-Boráros tér-Ferenc körút-Üllői út által határolt területet érintette, de a Petőfi híd, a Ferenc körút, az Üllői út és az Illatos út mindkét irányból járható volt. A BKV járatai mó­dosított útvonalon közlekedtek a körzetben. A lezárás miatt torlódások alakultak ki. Az érintett területen délután az összes közművezetéket elzárták, arra kérték az elekt­romos műveket, a gázműveket és a vízműveket, hogy a bomba hatástalanításáig kapcsolják le a szolgáltatást az érintett kör­zetben. A bomba miatt kiürítet­ték a helyi tűzoltólaktanyát, a nagyobb üzleteket és a közszol­ A rendőrök lakásról lakásra jártak, hogy értesítsék a lakókat az evakuálásról Fotó: Bielik István A jövőben robot kutatja Magyarországon a föld alatti robbanószerkezeteket Még jó pár hasonló méretű és hatású bomba nyugszik a föld alatt Magyarországon, mint amilyenre a ferencvárosi építkezésen bukkantak, mondta lapunknak Volszky Géza haditechnikával foglalkozó nyugalmazott alezredes. Megjegyezte: nem csak Budapesten, vidéken is előkerülhetnek óriásbombák, főként volt repülőterek, ipartelepek, vasútállomások környékén. A szakértő szerint nincs abban semmi rendkívüli, hogy a kéttonnás bomba hosszú évtizedeken keresztül háborítatlanul pihent a ferencváro­si malom alatt, s nem reagált a fölötte zajló rezgésekre. Volszky Géza emlékeztetett rá, a bomba - amikor annak idején földet ért - sokkal nagyobb igénybevételnek volt kitéve, mint amit a jár­műforgalom által keltett rezgések okoztak. A döglött bombát az évtizedek során egyszerűen bebetonozták. Volszky leszögezte: a tűzszerészek pontosan tudják, melyik haditechnikai eszköznek merre találhatók a gyújtói. Ha ezek pont a beton alá kerültek, az annyit jelent, hogy pár órával tovább tart a robbanószerkezet kiszabadítása. A közvéleményt s főként a környéken lakókat sokkolja a kitelepí­tettek nagy száma. Volszky Géza szerint erre azért volt szükség, mert az érintett terület sűrűn lakott. A kéttonnás bombában több száz kiló robbanóanyag van, ez pedig elég ahhoz, hogy felrob­banva egy 400-500 méteres átmérőjű körben valamennyi házat összedöntse. Szabó János, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora el­mondta lapunknak, hogy a budapesti bombázások utáni romel­takarítás szervezéséről semmit nem tudunk, így nincs adat arról, hová és hány hibás gyújtószerkezetű, de egyébként épségben maradt bombát dózeroltak be. A robbanószerkezetek felderítése gyakran emberéletet követel - elég a közelmúltban elhunyt két magyar tűzszerészre gondolni -, éppen ezért az egyetemen egy felderítőrendszer kidolgozásába fogtak. Az emberi részvételt nem igénylő, automatikusan működő szerkezetek fel tudják deríteni a talajban 8-16 méter mélyen fekvő bombákat, aknákat. A felderítőrendszert nem csak a II. világháborúból itt maradt lövedékek felkutatására vetik be, hanem a délszláv háború során kialakított aknamezők hatástalanításánál is nagy hasznát vehetik majd. A többirányú fejlesztés hat cég összefogásával zajlik. Szabó János bízik benne, hogy a fejlesztéshez az állami támogatás is megérkezik. Nem utolsó szempont, hogy a magyar fejlesztés más országok figyelmét is felkelti majd. * A II. világháború - úgy tűnik - nem akar véget érni: a szövetsége­sek bombatámadásainak emléke még mindig itt kísért alvó, de bármikor felébredni kész robbanószerkezetek képében. A néme­tek által megszállt Magyarországot hat hónapig bombázták az amerikai, a brit és a szovjet repülőgépek. Több mint ezer magyar település kapott bombazáport, a legtöbb támadás Budapestet érte. Csupán az amerikai gépek 26 ezer 422 tonna bombát dob­tak le magyarországi célokra. Ausztria és Németország mögött a Magyar Királyság volt a harmadik legtöbbet támadott ország. Jutott a magyaroknak rombolóbombából, gyújtóbombából, repeszbombából, attól függően, mi volt a légierők célpontja. A Ferencvárosban most talált, 4000 fontos - kéttonnás - bomba a legnagyobbak közül való volt. Az amerikai bombák közül minden tizenkettedik „besült", vagyis nem robbant fel. Ezek nagy részét máig őrzi a föld mélye. Alig múlik el év, hogy ne bukkannának valahol robbanószer­kezetre. Építkezéseken, ipartelepeken, homokbányákban, hídfőknél bújtak meg a háború itt maradt „követei", alattomosan várva a pillanatra, hogy betöltsék eredeti küldetésüket. A tűzsze­részek azonban az esetek többségében sikerrel hatástalanítják a bombákat. Emlékezetes a 2001. évi soproni eset, amikor 14 ezer embernek kellett elhagynia belvárosi lakását, mert a körzetben egy két gyújtófejes, 500 kilós világháborús bombát találtak. 2007. novemberében az északi vasúti összekötő hídnál öt, egyenként 500 kilós bombát találtak, valamennyit hatástalanították. A szakemberek szerint nem a mostani, ferencvárosi lesz az utolsó háborús hagyaték. Horváth Ildikó Aki megélte a háborút... „Jöjjön, anyuka, megyünk az iskolába tanulni” - mondja a Nagyvárad térhez közeli Telepy utcában egy középkorú hölgy, amikor édesanyja rátámaszko­dik, és indulnak be a bombari­adó miatt kitelepített emberek ideiglenes szálláshelyére, az iskolába. Kora délutánig több mint szá­zan jelentkeztek be azok közül, akiknek sem közeli hozzátarto­zójuk, sem barátjuk nem akadt, akinél meghúzzák magukat, amíg elmúlik a vészhelyzet. Az iskolához kirendelt rendőrök sű­rűn fordulnak a magukra maradt, idős emberek lakása és a mene­dékhely között, hiszen számosan úgy ragadtak otthon, hogy orvosi ellátásra, gyógyszeres kezelésre szorulnak, de a többszörös biz­tosítással felvonuló mentősök is kevésnek bizonyultak a maguk­ra maradottak elszállításához, így aztán tegnap, a bombariadó idején a rendőrség járművei is számos esetben mentőautókká változtak. A kordon szorosan körbezár­ta a Duna-parttól az Angyal utcán, a Tűzoltó utcán, a Fehér holló utcán, a Koppány úton és a Kvassay úton azt a mintegy bő egy kilométer átmérőjű terüle­tet, amit veszélyeztetett a má­sodik világháborúban a három ferencvárosi malom egyikére hullott, kéttonnás bomba. Az iskola folyosóin vöröskeresz­tesek, a családsegítő szolgálat szakemberei és számos ön­kéntes ásványvizes palackokat, konzerveket, kenyeret, gyümöl­csöt cipelnek. Számítva arra, hogy a kitelepítettek között mozgáskorlátozottak is vannak, még kórházi ágytálakat is hoz­tak, nehogy bajba kerüljenek, ha a szükség úgy rendeli. Folyamatos kapcsolatban ál­lunk a BRFK kommunikációs osztály­vezető-helyettesével, Illés Hildával. Tőle 30-40 percenként kapjuk a legújabb információkat, aminek révén nyomon követhetjük, miként halad a kitelepítés üteme. Dél­ben már közelítenek a 60 szá­zalékhoz, majd egy óra múlva elérik az itt lakók háromnegyed részét is. Nagyon sokan a hétfő este megjelent hírek hatására már kora reggel elhagyták a la­kásukat, de számos, főleg idős ember akadt, akiknek fogalmuk sem volt, milyen veszély fenye­geti őket - tudtuk meg azoktól a rendőröktől, akik lakásról lakásra csöngettek be a IX. ke­rület polgáraihoz. Közben a ha­tóságok elrendelték a város eme része fölött a légi zárlatot, ami azt jelentette, hogy a Ferihegyi repülőtérre induló és oda érkező gépeknek el kellett kerülniük a Ferencvárost. Az első biztató és a végki­fejletet már valamennyire jelző híreket fél öt körül kaptuk Nagy Katalintól, a magyar honvéd­ség Első Honvéd Tűzszerész és Haditechnikai Ezredének szóvivőjétől. Ekkorra sikerült a területet teljesen kiüríteni, és en­nek következtében Hajdú Gábor tűzszerész ezredes vezetésével megkezdődhetett a bomba és környezetének pontos feltárása. Este fél hétre - a kiemelés után - a bomba hatástalanítása is megtörtént. A hírt megosztottuk a kite­lepítettek egyikével, aki talán a legidősebb lehetett közöttük, hiszen a Soroksári útról men­tővel elhozott Irén néni már 97 esztendős. Csöndben és nyu­godtan viselte a megpróbálta­tásokat, amikor annyit mondott nekünk: - Gyermekeim, én megéltem a háborút. Ne tudjátok meg so­hasem, mit jelent igazán félni a bombától. Szendrei Lőrinc 9 Mintha acélszivar fúródott volna a betonba Délelőtt a Vaskapu utcában szinte egy lélek sincs. A Tóth Kálmán utcáig alig találkozni emberrel. Az egykor lerobbant ferencvárosi utcában min­denfelé új vagy felújított házak, csak elvétve egy­­egy öreg épület. Egy kicsit éppen az építési láz hozza a bajt a városrészre. - A II. világháborúban a Soroksári út mentén a vasútvonalakat, hidakat bombázták a szövet­ségesek, szinte minden építkezésnél, ennél is, számítanak a bontók-építők légibombára - mutat a háta mögé Bánsághi Tamás, Ferencváros alpol­gármestere, aki Szekeres Imre honvédelmi mi­nisztert fogadja a helyszínen. Az egykori malom romjai rejtik az utóbbi tíz év legnagyobb fogását, a kétezer kilós robbanószerkezetet. Bánsághi hoz­záteszi, minden bontást, építkezést, így a malmot is átvizsgálták a szakemberek, de arra senki sem számított, hogy a bontási gödör legalján, négy méterre a felszín alatt bukkannak rá a kis híján tövig a betonba fúródott „acélszivarra”. Bánsághi elszörnyedve említi, évtizedekig dolgoztak a ma­lomban az emberek egy kéttonnás bomba fölött. Ha fölrobban, senki nem marad életben. Az alpolgármester délelőtt tizenegy óra tájt még bizakodó, arra számít, a 16 ezer bejelentett lakost és az ismeretlen számú albérlőt délig, de legkésőbb kora délutánig sikerül eltávolítani a bomba egy kilométeres körzetéből. Ehelyett az utcákat lezáró rendőrök még délután három-négy órakor is úgy tudják, a kiürítés nyolcvanszázalé­kos. Egyesek ordítanak a rendőrökkel, akik han­gosbeszélővel, illetve házról házra járva kérik az embereket, átmenetileg hagyják el otthonukat.­­ A kiürítést négyszáz rendőr végzi, és a lakók vagyonbiztonságáról folyamatos járőrözéssel gon­doskodunk - hangsúlyozza Bozsó Zoltán rendőr ezredes, a budapesti rendőrfőkapitány rendészeti helyettese. A főtiszt hozzáfűzi, reméli, nem lesz rá szükség, de ha kell, erővel is elviszik, aki nem érti meg, hogy az életével játszik. A zárt ajtókat azonban nem feszíthetik fel, aki a lakásában búj­va marad, vállalja önmagáért a felelősséget. Az idős, otthoni ápolásra szoruló betegek egy részét a Bakáts téri Zenei Általános Iskola tor­natermében és nagyobb helyiségeiben helyezik el. Bodó Lászlót, az iskola igazgatóját már hétfőn este riasztották. Kora reggel munkatársaival ta­karították, kiürítették a tornatermet s a nagyobb helyiségeket. Oda kerülnek az ágyak, matracok. Tíz óra előtt érkeznek az első „fecskék”. Azután sorra gördül mentő és magánautó, a polgári vé­delem és a rendőrség járművei a nehezen mozgó öregekkel. Egy idős férfi kétségbeesetten követe­li, vigyék haza, mert erőszakkal hurcolták el. A többség azonban nyugodt, azt latolgatják, meddig tarthat az „evakuálás”. Akad egy-két idős ember, aki még emlékszik a nagy bombázásokra is. Egy régi ferencvárosi lakos a szomszédjának mondja: „Hál’ Istennek, hogy nem robbant fel ez a bomba. A közelben laktunk, talán már nem is élnénk, ha akkor mű­ködik.” Bihari Tamás

Next