Népszava, 2009. május (136. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-18 / 115. szám
NÉPSZAVA 2009. MÁJUS 18., HÉTFŐ KULTÚRA 11 Majálisoztak a múzeumok a verőfényes hétvégén - A Szépművészeti Bohém Bálra hívta az érdeklődőket Ünnepi vásári forgatag és jelmezkészítés a kertben A mai múzeumi világnapot ünnepelték a magyar intézmények a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében egész hétvégén. Medvehagymaleves, pénzverés, zene, tánc, kolbász várta a közönséget. A Szépművészeti Bohém Bál éjfélig tartott. A Magyar Nemzeti Múzeum kertje nehezebben épült meg, mint maga az épület. A szomszédos szénapiacról néha át-át tévedtek a marhák a római szarkofágok közé legelni, és olyan dudvás hepehupa volt a kert 1848-ban, hogy nem is kellett máshová menni a nemzetőröknek gyakorlatozni. Csak évtizedek múltán, főúri adományokból sikerült a parkosítást befejezni. Alig változik a világ mifelénk. Hiába fejeződött be az épület felújítása, a park rendbetételére nem nagyon mutatkozik pénz. S ma már nagylelkű mecénások sem hozatnak fákat Pest környéki erdeikből. De legalább - nemzetőrök helyett - a magyar múzeumok gyakorlatozhatnak, akarom mondani, majálisozhatnak a jobbadán elvadult, vagy - mint az épület jobb oldalán - szinte teljesen kipusztított történeti kertben. Ennek megfelelően akik a rozsdásodó Belvederei Apollószobormásolat körül ütöttek tanyát, bizony úgy szívhatták a port egész hétvégén, mintha jó 150 évvel ezelőtt táboroztak volna ide. Na persze, hol voltak akkor még efféle intézmények a Nemzetin kívül mondhatnánk. Pedig tévednénk, hiszen Győrben, épp másfél százada Rómer Flóris megalapította az első vidéki múzeumot: „Ne mondja tán valaki, ha múzeumot akar látni, elmegyek Bécsbe vagy Pestre, és nem keresem ilyen zugintézetben” - írja a bencés szerzetes 1857-ben a Győri Közlönyben, majd így folytatja: „És mégis bátorkodom állítani, hogy magyarnak és főleg győrinek érdekesebb lesz a győrit megtekinteni, mit akar a bécsit és párizsit.” Pedig Römer az 1840-es években csupán a hiányos természetrajzi szertárt szerette volna kiegészíteni, de végül buzgalmának köszönhetően annyi régiség gyűlt össze, hogy az egykori bencés szekrényből kiinduló gyűjtemény múzeummá lett. Varga Attiláné, az 1949 óta Xántus János nevét viselő intézmény munkatársa elmondja, a sátorban látható homokozó az alapító bencés tanár emlékét idézi. Ugyanis római cserépmaradványokat rejt, amelyeket a gyerekek előáshatnak, szakszerűen megtisztíthatnak, és megkísérelhetik megtalálni az azonos edényhez tartozó darabokat. Ám aki többre vágyik, annak a múzeum idei kiállításait ajánlja a szakember: például a ma nyíló, az intézmény történetét bemutató tárlatot, mely megidézi az alapító dolgozószobáját, az első éremszekrényt, amelynek 74 pénzdarabja vetette meg a numizmatikai gyűjtemény alapját. A másik, szintén ma nyíló tárlat az intézmény képzőművészeti és iparművészeti anyagába ad betekintést, a jeles műgyűjtők anyagában a habán kerámiáktól a barokk kegytárgyakig sokféle kincs megtalálható. Természetesen a táborba szálló múzeumok elsősorban a gyerekek felé fordultak. Jellemző, hogy a kreativitás és a lelkesedés nem mindig jár együtt az állami dotáció nagyságával és a presztízzsel. A Magyar Nemzeti Galériától egy múzeumi kvíz és kifestő telt, díszítésül pedig régi plakátjait használta. A néhány millió forintból vegetáló tájházak ellenben valódi vásári forgatagot varázsoltak a kertbe: lehetett matyó babát készíteni, népviseletben fotózkodni, medvehagymalevest kóstolni, pingálni. A Tatabányai Bányászati Múzeum asztalánál négyöt, boros kedvű, díszegyenruhás egykori bányász dalolt minden múzeumpedagógiai szemléltetésnél jobban érzékeltetve a - bányászat nélkül is élő - hagyományokat. Az Elektrotechnikai Múzeum sátrában szikrát szórhattunk, alkalmi bélyegzés volt a Bélyegmúzeumban, kitömött medve invitált a Természettudományi Múzeum sátrába. Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény a kerületről szóló egykori képeslapok reprintjeit és a környékbeli gyárak termékeit idéző plakátokat árusította. A legizgalmasabb talán a Bajor Gizi Színészmúzeum sátra volt, ahol értő kezek sminkelték a kislányokat, azután báli ruhába öltözhettek, vagy megtanulhatták a jelmezkészítés alapjait. Ám összességében úgy tűnik, a honi múzeumok kreativitását épp eléggé igénybe veszi a Szent Ivánkor tartott Múzeumok Éjszakája, így a majálisra kevés eredeti ötlettel, valóban tanító és szórakoztató feladattal rukkoltak elő. Voltak olyanok, mint a Székesfehérvári Szent István Király Múzeum, akik a jegypénztárban porosodó kiadványokat és képeslapokat hozták csak el. Aki megunta a sátrak kínálatát, az nézhette a nagyszínpadon egymást váltó zenekarokat; játszottak a bábszínházak, sült a kolbász, lángálló, kapható volt ködmön és köcsög, minden sarkon pénzverő préselt alumíniumból ezüsttallért, és a már-már muzeális emléknek számító Nagy Bandó András is jelen volt, aki saját könyveit árulva elmaradhatatlan résztvevője a hasonló fesztiváloknak. Ám a házigazda Nemzeti Múzeum, úgy tűnik, inkább csak a kertjébe engedi be évről évre a könnyedséget. Bent néhány előadás és tárlatvezetés emlékeztetett csak arra, hogy a magyar múzeumok kint ünnepelnek. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a belső udvarokat is használatba vegye. Igaz, így legalább csendes azilum volt annak a néhány megfáradt látogatónak, akik helyet találtak a három büféasztalnál. Annál nagyobb volt az élet a Szépművészeti Múzeum termeiben. Pontosabban azon termekben ahol koncert, filmvetítés vagy épp sör folyt. Merthogy ilyenkor az emberek, úgy tűnik, nem a képek, a tárlatvezetések miatt mennek múzeumba, hanem a buli kedvéért. A Szépművészet Múzeum immáron negyedik alkalommal úgy ünnepelte meg a világnapot, hogy afféle Múzeumok Éjszakáját varázsolt a Hősök terére. Éjfélig nyitva tartott, és az Alfons Mucha műveit bemutató, nagy sikerű kiállításhoz kapcsolódóan Bohém Bált rendezett. Minden volt itt, ami cseh. Leginkább sör persze, és a helyi konyha remekei, a Dór csarnokban telt ház előtt vetítették Jirzi Menzel: Sörgyári capriccio című filmjét, alig lehetett beférni, amikor Kern András olvasott fel Hasek „Svejk, a derék katona” című regényéből. Az egyik udvarban a folyékony kenyér mellé Jan-Matej Rak gitárművész muzsikált, majd Badár Sándor szórakoztatta a nagyérdeműt. A tárlatvezetések között pedig a klasszikus programok mellett - szintén Alfons Mucha A nő dicsérete című tárlatához kapcsolódóan - a gyengébbik (?) nem állt a fókuszban. Mi magunk nem álltunk be a kígyózó sorokba, inkább Sassetta, Aquinói Szent Tamás imája és Jovánovics György Relief című munkájának párbeszédét „hallgattuk” a beszűrődő zenei aláfestéssel, és megnéztük Rembrandt egyik főművét, a Péter tagadását, amely az amszterdami Rijksmuseumból érkezett a Szépművészeti Múzeum kamarakiállítására. Hamvay Péter A szakmai zsűri és a közönség által elismert Kresz Géza Mentőmúzeum bemutatója a múzeumok hét végi majálisánFotó: Kertész Gábor A Szépművészeti Múzeumban szombaton alkalmi fodrászműhelyt is berendeztekFotó: Vajda József A Petőfi Irodalmi Múzeum elismerése A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) ítélték oda az Év Múzeuma Díjat a múzeumok majálisán. Az első helyezett a Nyugat-évforduló és a Reneszánsz évhez kapcsolódó tevékenységek, az elmúlt év programjainak, kiállításainak ötletgazdag, példamutató megvalósításáért érdemelte ki az elismerést. A PIM a nyíregyházi Jósa András Múzeumot és a budapesti Hadtörténeti Múzeumot megelőzve lett a cím birtokosa. Kihirdették a Vendégbarát Múzeum program nyerteseit is. A közönség szavazatai alapján az évi 5 ezres látogatottsági kategóriában az orfűi Malom Múzeum, az 5 és 30 ezer közötti éves látogatói szám kategóriában az esztergomi Duna Múzeum, a legnagyobb látogatottságú intézmények közül pedig a Sóstói Múzeumfalu nyerte el az elismerést, amely pénzjutalommal is jár. Romtúra Gödöllőn titkokkal A gödöllői kastély oly hatalmas és részben feltáratlan, hogy még azoknak is titkokat és ismeretlen részletek rejt, akik éveket, évtizedeket töltenek el benne nap mint nap - mesélte Rimóczi Gábor, a kastély munkatársa, aki a múzeumi majális hétvégéjén rendezett próbabejárásán döbbent rá, hogy noha majd egy évtizede dolgozik itt, de még mindig nem járt mindenhol. A főrendekre gondoltam, akik évekig térképekkel közlekedtek saját rezidenciájuk temérdek szobájában és termében, amikor a gödöllői kastély ismeretlen részleteit nyitották meg Gödöllőn, a hét végi romtúrán. Hiába a szociális otthon, a szovjet hadsereg pusztításai, a hatalmas főúri rezidencia ma is élénken őrzi az egykori barokk pompa és későbbi korok, így Erzsébet királyné életének évtizedeit. Gyermekeinek, Rudolfnak, Gizellának és Mária Valériának a termeiben az átfestések alatt régi barokk freskók kerültek napvilágra, egyikben felismerhető egy katona síremléke. A királyné különös sorsú gyermekeinek lakrészét abból az 1,656 milliárd forintból fogják rekonstruálni, amelyet tavaly szeptemberben ítéltek meg az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében. A hajdani istállóban minden alkalommal megrökönyödésre készteti a látogatót, vajon a szovjet katonák miért a kastély termeit használták lótartásra (a jelenség korántsem Gödöllőre korlátozódik), miért vegyvédelmi raktárt és garázst helyeztek az egykori márványvályúk, csodálatos öntöttvas oszlopok közé, amelyeket némely harcjármű miatt tőből fűrészeltek le. A gyönyörű vörös márványoszlopokat olyan különleges összetételű festékkel kenték le, amelyet szinte lehetetlenség eltávolítani róluk. A szovjet egység hajdanán öröknek tűnő itt-tartózkodását kis kamarakiállítás is idézi a narancsházban. Egykori öltözőszekrények, használati tárgyak minden szónál ékesebben beszélnek arról a nyomorúságról, amelybe a hajdani szovjet birodalom taszította népeit és katonáit. Részleteket láthattunk azokból a levelekből, amelyeket a tábori cenzúra kobzott el katonáktól, akik hiába várták, hogy szeretteik sorait megkapják. Az egykori levelek a falból kerültek elő, ahová befalazták őket. Láthattuk a titokzatos fürdőt is, amelyben a gödöllői gazdag termálvízkészletet használták ki a főúri rezidencia egykori urai. (A kortárs erre mai napig képtelen, a város csodálatos kincse kiaknázatlan.) Igaz, a mosdás nem állt valami nagy tiszteletben eleinknél, még Erzsébet királyné is különcnek számított korában gyakori tisztálkodási szokásaival. A most elnyert európai uniós támogatás lehetővé teszi, hogy a kastély számos, a nagyközönség számára zárva tartott, helyenként életveszélyes területe megújuljon. Régi adóssága a műemlékvédelemnek a mindig nagy becsben tartott királyi kastély rekonstrukciója, lassacskán ezt az adósságot törleszti a történelem. P. Zs. Rimóczi Gábor, a gödöllői kastély munkatársa A SZERZŐ FELVÉTELE