Népszava, 2010. október (137. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-14 / 240. szám

Folytatódik a tűzoltás, újabb évi 160 milliárdnyi adósarcot vet ki a kormány, a miniszterelnök ígérete szerint „átmenetileg" Gazdaságpolitikának jelét sem látni Rendkívüli, a legerő­sebb gazdasági szekto­rokra három éven át ki­vetett évi mintegy 160 milliárdot kitevő újabb rendkívüli adókkal ter­vezi betömni Orbán Viktor a költségvetési lyukakat. Mi több, a ma­gánnyugdíj-pénztárak­ra is rá akarja tenni a ke­zét a kormány. Jövő év végéig megvonja tőlük a nekik járó befizetése­ket, ez év végéig tör­vényt alkotnak az állami tb-be való visszalépés­ről. Hétfőre ígérték a részleteket. M­indössze annyit árult el Orbán Viktor kormány­fő tegnap, hogy a tele­kommunikációs cégeket évi 61 milliárddal, az energetikai szektort évi 70 milliárddal, a nagy kereskedelmi láncokat pe­dig évi 31 milliárddal várja az államkasszához, három éven keresztül. Korábban már 200 milliárdot vetettek ki a pénz­ügyi szektorra. Megfejelte mind­ezt a magánnyugdíjpénztáraktól elvett havi 30 milliárddal, amit az állam a dolgozóktól ugyan beszed, de nem utal át a pénz­tárakba 2011 végéig. A miniszterelnök azt akarta elhitetni a hallgatósággal, hogy a Bajnai-kormány által vállalt idei 3,8 százalékos és a jövőre ígért 3 százalék alatti hiányt úgy lehet teljesíteni a rendkívü­li adókból, hogy közben a la­kosságra semmilyen teher sem hárul, sőt a közeli jövőben be­jelentendő új adópolitika révén könnyítésekre is számíthat. Orbán Viktor megígérte, hogy közben a gazdaságot is fel fog­ja lendíteni. Tehát gazdaságösz­tönzésre is lesz pénz. Mégpedig állami pénz, mivel a kormány leállítja azokat a közösségi be­ruházásokat, amelyekbe a költ­ségvetési pénzeket a magántő­kével pótolták ki, az úgyneve­zett PPP-konstrukcióban. Nem kell a kormánynak a nemzet­közi pénzügyi szervezetek pén­ze sem, a piacról fogja fedezni a költségvetési hiányt, még ha az a dolgok jelenlegi állása szerint drágább is, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénze. A miniszterelnök a tegnapi előadásban ismét megkérdője­lezte a piacgazdaság létjogo­sultságát, továbbá olyan jövő­képet vetített előre, amelyben többé semelyik vállalkozás és egyetlen társadalmi réteg sem érezheti biztonságban magát a mindent lenyúló, mindenre rá­tenyerelő túlhatalomtól - nyi­latkozták lapunknak a minisz­terelnök tegnapi beszédét érté­kelve szocialista szakpolitiku­sok. Szerintük az egyes szekto­rok ötletszerű különadóztatása csak átmenetileg képes elfedni a Fidesz-kormány eddigi gaz­daságpolitikai baklövéseit. Emellett a tervezett intézkedé­sek veszélyesek is, mert a tőke elriasztását, a beruházások el­maradását és a munkanélküli­ség növekedését vetítik előre. Egy általunk megkérdezett szakértő úgy fogalmazott: telje­sen átlátszó a Fidesz-kabinet csalása, amely úgy tünteti fel a különadók bevezetését, mint a „kisembert” védő intézkedést. Hozzáértők megjegyezték: a kormány - különösen a keres­kedelmi egységek esetében - képtelen lesz ellenőrizni, hogy az adott társaság milyen mér­tékben hárítja tovább a vevők­re az adóemelés miatti többlet költségeit. Az ellenőrzéshez hatóságiter­­mék-árakat kellene bevezetni, ami visszalépés lenne a szocia­lista piacgazdaság felé. Ugyan­akkor az sem tisztázott, hogy az extra adót kiveti-e majd a kormányzat a hazai ke­reskedelmi hálózatokra is, vagy csak a külföldi tulajdonúakra. A kabinet megszegné az uniós versenyszabályokat, ha magyar kereskedelmi vállalkozóknak nem kellene leróniuk az extra adót. Ha a hazai áruházaknak is a zsebükbe kell nyúlniuk, a kormány jelentős csapást mér­ne a kisebb tőkéjű magyar ke­reskedelmi cégekre. Ebből te­hát jól nem lehet kijönni. I.J., zs.zs. Matolcsy és Fellegi miniszterek (balra és jobbra) beelőztek - már Orbán előtt a helyszínre érkeztek, Szapáry Györggyel, a kormányfő gazdasági főtanácsadójával beszélgettek fotó: K2 press VÉLEMÉNYEK Megoldást hoznak-e hosszú távon a kormányfő bejelentései? Orbán Viktor kormányfő sem­milyen valódi megoldást jelentő gazdaságpolitikai elképzeléssel nem volt képes előállni ezúttal sem. Ismét a „gazdag vállalatok", a „multik" megadóztatásával rukkolt elő. Itt a fő kérdés a növekedés és a foglalkoztatottság volt, hiszen ebből származik bevétel, vagyis csökkenhet az államadósság. Létrehozták a legalacsonyabb egykulcsos adórendszert és a ki­adások is csökkentek. A miniszterelnök szavaiból nem rajzolódik ki világos gazdasági pálya, nem lehet tudni, hogy a fenntartható fejlődés érdeké­ben mit kíván a kormány tenni a következő két-három esztendő­ben. Tapssal éljenezték Orbán Viktort a gazdasági vezetők Mindenki azt várta, hogy Orbán Viktor felelős magyar minisz­terelnök október közepén - választások után, jövő évi költség­­vetés előtt - arról beszél a baráti gazdasági vezetők körében, hogy milyen lépéseket tervez a kormány az idei és a jövő évi ál­lamháztartási hiánycél tartása érdekében. Nem ez történt. Csaknem háromnegyed órás beszéde utolsó perceiben közölte a kormányfő, hogy a külső finanszírozás helyett - a bankok után - melyik újabb szektort sújtanak újabb, immár válságadó­nak nevezett újabb teherrel. Ráadásul átmenetileg „megpum­­polják" a magánnyugdíjpénztárakat, s ráadásként leállítják a magántőkével együttműködésben zajló beruházásokat. Hét­főn a parlamentben tudhatók majd meg a részletek. „Éljen Orbán Viktor" - kiáltott fel egy férfi a teremben, ahol a Széll Kálmán Alapítvány jeles tagjai, a kormány tagjai és a kor­mányhoz lojális vállalatvezetők és vállalkozókat tömörítő ön­kéntes tagságú magánszervezetek képviselői várták a kor­mányfőt. Hirtelen úgy tűnt, hogy a Millenárison nem szakmai összejövetelt, hanem az ötvenes éveket idéző párttaggyűlést tartanak, mert mikor Orbán a túloldalon megjelent, felcsattant a hosszan tartó üdvözlő taps - sokan még állva tapsoltak. A kö­zönség soraiban többségben voltak az őszülő halántékú férfiak, bár akadt néhány fiatalabb pártoló is köztük. Az első sorban ültek a kormánytagok, akik érdekes módon jóval előbb érkeztek, mint Orbán, aki a kihelyezett kormányülésről jött. (Úgy tűnt, Matolcsy György gazdasági, Fellegi Tamás fejlesztési miniszterek vagy korábban eljöttek a kormányülésről, vagy ott sem voltak, emiatt érkeztek főnökük előtt a rendezvényre.) A hátrébb lévő székeken ismerős arcok: Demján Sándor nagy­­vállalkozó, a VOSZ ügyvezető elnöke, Futó Péter szintén nagy­­vállalkozó, az MGYOSZ elnöke, Mosonyi György és Hernádi Zsolt, a Mol vezetői, Szapáry György, a kormányfő tanácsadója, Vizi E. Szilveszter, az MTA korábbi elnöke, Szatmáry Kristóf bu­dapesti kamarai elnök, fideszes parlamenti képviselő s az utób­bi megbízatásról lemondott ÁSZ-elnök, Domokos László. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Fodor István, az Ericsson Magyarország alapító elnöke vezette fel a kormány­főt a szónoki pulpitusra. A havonta ülésező és különböző té­mákban befolyásos előadókat meghívó alapítvány mostani összejövetelén beszédet mondó Orbán Viktor köszönettel kezdte. Utalt arra, hogy ez a szervezet segített egyben tartani a jobboldali gazdasági vezetőket, amikor politikai ellenszél volt. Orbán szerint ez „nem volt veszélyek nélküli". Mostanra azonban a helyzet megváltozott - közölte a kormányfő, aki bejelentette, hogy elkészült a vörösiszapot megállító gát Kolontáron. Felcsattanó taps fogadta. Az öröm eme kitörése akkor ismétlődött meg, mikor kiderült: vége az átkos múlt­nak, eljött az ideje annak, hogy a profitot termelőktől vegye­nek el pénzt. Az Orbán-beszédből megtudhatta a hallgatóság, hogy a rendszerváltás gyakorlatilag nem 1990-ben, hanem idén kez­dődött. Ezt az évet nyilván nem csupán a választópolgárok fogják majd emlegetni, mint a fordulat forradalmi évét, hanem például a távközlés és a kommunikáció, vagyis a hírközlés cég­vezetői is. Ők - mint Orbán szavaiból kivehető volt - már idén beadhatnak többletbevételeikből a „közösbe". Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom Nyrt. elnök-vezérigazgatója már augusztus 5-én, a cégcsoport legutóbbi tőzsdei jelentésé­nek kiadásakor arról beszélt, hogy az új kormány az állami va­gyonkezelés területén 20 milliárd forint megtakarítást kíván el­érni a 2010-es költségvetéshez képest, ami érinti az IT- és tele­kommunikációs szolgáltatásokat is. „Jelenleg úgy kalkulálunk, hogy a bevétel 6-8 százalékkal csökkenhet." Akkor még nem tudhatta Mattheisen, hogy az idei kiesés akár két számjegyű is lehet. ►r.zs. Államosítják a magánnyugdíjpénztárakat Simonovits András szerint a magánpénztári tag­díjak felfüggesztésével nagy hibát követ el a kor­mány. A közgazdász úgy vélte, az évközi váltás önmagában is kifogásolható, elég lett volna ja­nuárra halasztani a felfüggesztést vagy esetleg felére csökkenteni a tagdíjakat. Az ötvenes éve­ket idéző, burkolt államosításnak nevezte Juhász Istvánná, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára a miniszterelnök javaslatát. A magánnyugdíj­pénztárak 100 százalékát tömörítő szakmai szer­vezet szerint a tervezett intézkedés végered­ményét tekintve több mint 3 millió magán­nyugdíj-pénztári tag teljes vagyonának elvonását jelenti, amely ellen a pénztárak minden lehetsé­ges fórumon fel fognak lépni. Simonovits szerint nincs arra semmi biztosí­ték, hogy a kormány 2011 végén valóban vissza­állítja az eredeti rendszert. Azt egyelőre nem le­het megjósolni, hogy a tagok hány százaléka él majd ezzel a lehetőséggel, de érdemes latolgat­ni a hatásokat - mondta. Akkor, amikor kitört a gazdasági világválság, a Bajnai-kormány látta, hogy a nyugdíjpénztárak összeomlanak. Ezért engedte, hogy az akkor 52 éven felüliek vissza­lépjenek az állami rendszerbe. Az érintettek fele élt is a lehetőséggel, az ös­­­szes tag 2,5 százaléka elhagyta magánnyugdíj­pénztárát. Ez akkor hatalmas bevételt, 80 milliárd forintot jelentett az államkasszának, és óriási kiesést a pénztáraknak. Csakhogy, mint mondta, Bajnaiék kényszerből léptek. A Fidesz viszont hiába konzervatív, a valóságban populis­ta okból döntött így, veszélyeztetve a későbbi ki­fizetéseket. Ha a tagok egynegyede lép vissza, akkor a kormány a GDP 0,5 százaléknyi mozgás­teret nyerhet, az államadósság 80 százalékról 77- re csökkenne. Ez viszont azt is jelentené, hogy például az OTP esetében a 800 milliárdos va­gyon 200 milliárddal csökkenne. Ez hatalmas „földrengést" okozna. Az sem biztos, hogy ezt a lépést az unió engedélyezi. A következmények egyelőre beláthatatlanok. Nem tudni, honnan kapnának majd nyugdíjat a tagok, mi a sorsa a hozamoknak. Felmerül az is, hogy a pénztárak később a be­fizetett összegnek csak a töredékét, a működési költséggel csökkentett részét adják át, ezt a hi­ányt pedig már állami költséggel kell pótolni. A szakember szerint a miniszterelnöknek többet kellett volna foglalkoznia ennek a lépésnek az át­gondolásával. Kérdés, hogyan kezeli a kormány a 14 hónapi kiesést. Annak idején, amikor 1999 és 2002 között a pénztári járulékot 6 százalékon befagyasztotta, nem pótolta a pénztártagok ál­lami nyugdíjában a kiesést. Most olyan nagy vál­toztatásról van szó, hogy valamit tennie kell. Kár, hogy a „Nemzeti Együttműködési Rendszerben" még a Kádár-rendszerben megszokott „társadal­mi vitára" sem kerül sor. Az is kérdés, hogy a bent maradókat hogyan „bünteti" az állami nyugdíjnál, ►m.j.

Next