Népszava, 2011. április (138. évfolyam, 76-100. sz.)
2011-04-01 / 76. szám
Orbánbayer BOLGÁR GYÖRGY újságíró A jelen lévő újságírókon keresztül szeretnék a magyarországi emberi jogok maradéktalan érvényesülése felett őrködő nyugat-európai és amerikai újságíróknak üzenni: igen, továbbra is bátran fotóztatom magamat Bayer Zsolt barátommal. Semmi szégyellnivalót nem találok ebben sem most, sem korábban – jelentette ki kamerák előtt Deutsch Tamás, a Fidesz európai képviselője a Fidesz megalapításának 23. évfordulóján tartott ünnepségen. Amelyen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is, és ő sem szégyenkezett, amikor mosolyogva beszélgetett nevezett barátjával. Akkor tehát nézzük, mi az, ami nem szégyellnivaló. „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehető legnagyobb sebességgel továbbhajtva autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat... Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket.” „Kozák Raymund tehát előre megfontoltan cselekedett, és halálra verte osztálytársát... Ezt követően Kozák Raymund nem került előzetes letartóztatásba. Majd idén december 17-én a bíróság egy év felfüggesztett fogházbüntetést szabott ki rá. Tehát még egyszer: EGY évet, FELFÜGGESZTVE, FOGHÁZBAN. Ökölbe szorul a kéz, és a tehetetlen düh szinte megfojtja az embert... Azt a bírót, aki ilyen ítéletet merészel hozni, örökre el kell tiltani hivatása gyakorlásától. Az ilyen bíró közveszélyes őrült.” „Amúgy pedig érdekes ez a nekibuzdulás, amely mindenképpen rasszista indítékot kiált Tatárszentgyörgy, Nagycsécs vagy éppen Pécs kapcsán. Saját létezésük és fontosságuk igazolásáért bármire képes ’körök’ tudni és tudatni akarják a társadalommal és a világgal, hogy Magyarországon raszszista okból és indítékból cigányt ölnek.” „Az a helyzet, hogy egyszerűen nem is vesznek bennünket, ’gádzsókat’ emberszámba. Mi pedig nem tudunk mit kezdeni a törzsi kultúrájukkal.” „Hát most tényleg elég volt! Most betelt a pohár! Most a velünk élő tisztességes cigányokon a sor legelébb. Most fogják magukat, az összes cigány értelmiségi, meg cigány szervezet, meg cigány önkormányzat, meg az összes nyomorgó, de becsületes cigány, és azonnal adjon ki egy nyilatkozatot, melyben kijelentik: semmi közük a velük azonos etnikumból származó gyilkos és rabló és lincselő és tanárverő állatokhoz. Semmi közük azokhoz, akik felrúgták az együttélés és emberség minden parancsát. Jelentsék ki, hogy nincsen megélhetési bűnözés, de igenis van egyre brutálisabb cigánybűnözés, és ők ezt nem hajlandók eltűrni. Jelentsék ki, hogy velünk együtt követelik a zéró tolerancia azonnali bevezetését. Minden faluban, az öszszes cigánysoron a becsületes cigányok haladéktalanul menjenek be a legközelebbi rendőrőrsre, és adják rendőrkézre a velük élő bűnözőket. Tegyenek feljelentést, vagy vigyék is be mindjárt a közéjük furakodott, közöttük bujkáló és őket veszélyeztető állaMindezt barátian végigmosolyogta Orbán. És megüzente a Nyugatnak tokat... Ha pedig ezt a 15-20 gyilkos állatot nem kerítik kézre nagyon hamar, akkor baj lesz. Nagyon nagy baj. És nem a többségi társadalom lesz a hibás és a vétkes. S ha kézre kerültek ezek az állatok, akkor nincs ám hároméves per, meg százezer oldal perirat, meg a szar kenegetése, hogy ki rúgott és ki szúrt. Életfogytigot az öszszes állatnak, aki szombat este ott volt! Betelt a pohár!” „De hát ki volt ez a Fortunatus? Egy Spanyolországból 1492-ben elűzött szefárd zsidó család leszármazottja, eredeti nevén Slomo ben Efrájim. Spanyolországból elűzetvén itt telepedtek le minálunk – hát hol másutt? Fortunatus Imre 1520-ban már II. Lajos királyunk kincstárnoka... Először is eladósította a királyt, akinek 104 százalékos kamatra folyósított hitelt. A kamaton felül rátette a kezét a budai és a pozsonyi harmincados vámra, és privatizálta magát az államkincstárat is... Nos, hát, emberek, ő volt Fortunatus (Szerencsés) Imre. A mi első Fekete Jánosunk, vagy ha úgy tetszik, az első Surányi Györgyünk.” „Nagyon figyeljen rám, maga Gellért Kis! Maga alapvetően elrontotta az egész életét. Most, hogy bejártam a fél orosz Távol-Keletet, továbbá Szibéria felét, rájöttem, hogy magának és az összes elvtársának itt a helye... De Birobidzsánt még inkább javallom... A maguk helye Birobidzsán, Gellért Kis.” (Csak hogy mindenki értse: Birobidzsán, Zsidó Autonóm Terület – B. Gy.) „Magyarországból ’bűz árad’, írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék, valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben...” A 2011. március 30-i képek tanúsága szerint mindezt barátian végigmosolyogta Orbán Viktor. És megüzente a Nyugatnak. Devalvált demokrácia BODNÁR LAJOS jogász, újságíró Változtass, mozdíts el mindenkit a helyéről, eredeti posztjáról! Hozd függő helyzetbe a sajtót, a kultúrát, a gazdaságot! Tartsd egzisztenciális bizonytalanságban a lakosságot! Járasd le a rendőrséget, a bíróságot! Oszd meg a tisztviselői kart és indokolás nélküli felmondással revolverezd a közszolgálatot! Jószerével ez ma az uralkodó államvezetési elv, a domináns politikai felfogás a kormányzó párt berkeiben. A fülkeforradalom vezénylő tábornokai így egyszerre több fronton viselhetnek hadat – európai normákkal szemben. Hovatovább körkörös támadásra rendezkednek be. Az állami intézmények élére ütőképes pártkatonákat vezényeltek. Feljelentős embereket. Akik személyesen nyálazzák át az utóbbi nyolc évet. De ha a „mi kutyánk kölyke” is fennakad a politikai rostán, zavartan túllapoznak a „történelmi” igazságtételen. A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása, a jövő elkommunizálása után, az elfuserált médiatörvény zászlaja alatt szólítottak hadba bandériumokat. Legutóbb pedig Magyarország adófüggetlenségének ürügyén mozgósítottak. Politikai aprópénzre váltva az eurót, a forintot viszszaállítják alkotmányos jogaiba – miközben a parlamenti majoritás a köztársaságot devalválja. Csoda-e, ha országrontás közben magukat alkotmányozó atyáknak is kikiáltják? Régi pártállami időket idéz, ha rosszízű parlamenti monológok után a Fidesz pártelnöksége dönti el, mi kerüljön a végleges alkotmányba. De ezt üzeni ma a közvéleménynek a hanyatló korszakába lépett Fidesz, amely (a Jobbik parlamenti szekundálása mellett) saját pártalkotmányon munkálkodik. Az újabb közvéleménykutatás azonban világossá tette: a múltba révedő úrhatnám polgári párt néhány röpke hónap alatt támogatóinak jelentős részét elvesztette. Hatalma már túl van a delelőjén, és a csúcs után mi egyéb jöhet, mint a lejtő... A köztársaság védelmére meghirdeA rendőrség eltékozolt bizalmi tőkéje egyhamar nem állítható helyre tett demonstrációk fényében felértékelődik a rendőrséget elbizonytalanító semmisségi törvény hatása is. Fogadtatásának negatív visszhangja közismert. Az kevésbé, hogy a Fideszen belül mélyen gyökerezik a rendészet „hadrafoghatóságát” gyengítő nézet. „Egy kormányváltás után a rendőrséget fel kell oszlatni, és újjá kell szervezni, magyarul mindenki elveszti beosztását, és majd valakik, akiket arra a közbizalom megbíz (...), majd eldöntik, ki az, aki újra szolgálatba állhat, és ki az, akit visszavesznek” – követelte Hende Csaba, másfél évvel a tévészékház ostroma után. Akkor sokan úgy vélték, a rendszerváltás óta a magyar rendőrséget nem érte ilyen durva támadás. Tévedtek. Balsai rálicitált. A honvédelmi miniszternek a rendőrség feloszlatását sürgető korábbi kijelentése és a rendőrséget testületileg megbélyegző törvény közös tőről fakad. A nyolc éven át parlamenten kívüli „illegalitásba kényszerült” Fidesz politikai gerillaháborújának egyenes folytatása ez, a megszerzett közhatalom birtokában, a közjog fegyvereivel. Épp ezért a mea culpázó belügyminiszteri levéllel a rendőrség eltékozolt bizalmi tőkéje egyhamar nem állítható helyre. Ám nem árt tudni, a kormányzat ezt egyelőre nem is igazán proponálja... Devalvált demokráciákban ugyanis mindennél előbbre való az uralkodó párt közhatalma! FEJTŐ FERENC 1909–2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), S DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ�Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes: ZSEBESI ZSOLT, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS �Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES� Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER�Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS �Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN� Szép Szó: KOZÁR ALEXANDRA� Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA,ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ,KEPECS FERENC, VERESS JENŐ�Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. � Ügyvezető igazgató:LÁPOSI ELZA�Technikai igazgató: TÓTH JENŐ�Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA � Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ �Marketing: MENCSER ÉVA� Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. � Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 �Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu � Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 �Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu � Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 � Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130, 118, telefax: 477-9025. � Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda �Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató � www.ringier.hu, kiado@ringier.hu � ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 � A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti VÉLEMÉNYE 2011. ÁPRILIS 1., PÉNTEK Mi? Ugyan már! VÁRKONYI TIBOR varkonyit@nepszava.hu Nem mindig olyan komor Szijjártó Péter, mint amikor hivatalos minőségének tudatában, miniszterelnöki szóvivőként beszél a plexipulpitus mögött. Ha odaül az ATV stúdiójában Kálmán Olgával szemközt, nyájas, mosolygós, olykor azt hiszi, humora is van. Bár ebbe a derűbe időnként belevillan a haragos szijjártói hangulat is. Mint legutóbb szerdán este, amikor rendíthetetlenül kitartott amellett, hogy az Orbán-kormány rossz nemzetközi megítélését a magyar szocialisták „aknamunkája” okozza. Kitartott olyan nevetséges indokolással is, mintha a nemesen konzervatív Frankfurter Allgemeine aggodalmát a közép-európai önkényuralmi rezsim veszélyéről szintén Mesterházy Attiláék sugallnák. Akik köztudottan rendszeresen bejáratosak a Majna-parti redakcióba. Szóvivői indulatát ezúttal az gerjesztette, hogy az MSZP a strasbourgi Európa Parlamentben tájékoztatta párttársait a Fidesz–KDNP alkotmányozási módszereiről. Saját párttársait, hogy lássák, miről van szó. Sőt, Szijjártó szélesítette is a „horizontot”. Az otthoni jobboldali szóhasználattal szocialista, zöld, kommunista összejátszásról beszélt. Így szebben hangzott, hogy ebben a pakliban kommunisták is jelen vannak. De a legszebb nem ez volt. A szóvivő úr mosolygós ártatlansággal azzal replikázott, „mi ilyen módszerrel, az árulkodással soha nem éltünk”. Nem új kísérlet ez a tagadás. Orbán Viktor szinkronhangja ügyeskedőn elhallgatta, hogy például 2006-ban Balog Zoltán Fidesz-képviselő lelkész úr Morvai Krisztinát és Gaudi Nagy Tamást megtámogatva (ma mindketten a Jobbik oszlopai), rendőrterrort sulykolva kifejezetten följelentésre érkezett Brüsszelbe. És hány olyan, az unió néppárti környezetében elhangzott Orbán-beszédet eleveníthetnénk föl, amelyben a Fidesz elnöke hazai retorikájával szórakoztatta kinti hallgatóságát. Mi nem, ugyan, szabadkozott Szijjártó Péter. A különbség annyi, hogy a nyugati konzervatív hallgatóság, mint amilyen rendszerint Angela Merkel és Nicolas Sarkozy is, a magyar jobboldaliak heves vérmérsékletének, túlzásainak tudja be ezeket a panasznapokat, a strasbourgi parlament ezzel szemben észleli, tudja, hogy a kétharmados veszélyek emlegetése nagyon is reális. Hadsereg nélkül RÓNAY TAMÁS ronayt@nepszava.hu Az észak-afrikai hadszíntér Erwin Rommel zseniális húzásai óta izgatja nemcsak a történészek, a katonai stratégiák fantáziáját is. A „sivatagi róka” megmutatta, hogy ezen a kiszámíthatatlan terepen, ha az agyafúrtságot vakmerőséggel és önbizalommal ötvözi, akkor még a túlerővel szemben is lehet esély. A líbiai lázadók vakmerők is, kínzó önbizalomhiánnyal sem küzdenek, de jó stratégáknak nemigen nevezhetnénk őket. És ez még a kisebbik baj. Megfelelő fegyverük sincs. Mindenfajta kiképzés nélküli, szedett-vedett alakulat az övék. Többen közülük most vettek először fegyvert a kezükbe, mások a harminc-negyven év óta rejtve őrzött gépkarabélyt bányászták elő egy sötét láda mélyéről. Pedig a múlt hét végén úgy haladtak Nyugat felé, városról városra, mint kés a vajban. Hétfő hajnalban pedig egy lelkes katonájuk már azt közölte, a forradalmi vezető, Moamer el-Kadhafi szülővárosát, Szirtet is elfoglalták. Mint utóbb kiderült, néhány lázadó akkor sétált be a városba, amikor még mindenki békésen szunyókált. Talán bölcsebb lett volna a településen kívül maradniuk, mert Kadhafi erői azóta olyan ellentámadást indítottak, hogy ismét a lázadók főhadiszállását, Bengázit fenyegetik. Ez az intermezzo is mutatja, hogy a lázadók „hadserege” alkalmatlan bármiféle hadviselésre. Hét végi előrenyomulásuk nem kiváló harci moráljukról tett tanúbizonyságot. Kadhafi erői a légicsapások hatására adtak fel városokat, amelyeket a lázadók harc nélkül foglaltak el. Közelharc esetén azonban, a lázadók közül menekül, ki merre lát. Ezzel a gárdával nemhogy Tripolit nem veszik be soha, örülhetnek, ha az eddig elfoglalt területeket megtartják még úgy is, hogy a NATO felülről segíti őket. Patthelyzet alakul ki, senki sem tudja a kiutat. Nyilvánvaló, Kadhafi hatalma is megrendült, hiszen egykori szövetségesei faképnél hagyják: szerdán a külügyminiszter, aki másfél évtizedig irányította a titkosszolgálatot, Londonba menekült. Tripoliban is egyre tarthatatlanabb a helyzet a kínzó benzinhiány miatt. Nehéz lesz átvágni a gordiuszi csomót. Talán csak egy Rommelhez hasonló, ravasz stratéga segíthetne. Ám ilyen személy egyelőre nem tűnt fel a sivatag zavaros látóhatárán. PÁPAI GÁBOR RAJZA