Népszava, 2011. április (138. évfolyam, 76-100. sz.)

2011-04-01 / 76. szám

FEJTŐ FERENC1909–2008 Főszerkesztő: NÉMETHPÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), S DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ�Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes: ZSEBESI ZSOLT, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS �Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES� Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER�Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS �Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN� Szép Szó: KOZÁR ALEXANDRA� Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA,ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ,KEPECS FERENC, VERESS JENŐ�Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. � Ügyvezető igazgató:LÁPOSI ELZA�Technikai igazgató: TÓTH JENŐ�Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA � Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ �Marketing: MENCSER ÉVA� Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. � Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 �Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu � Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 �Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu � Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfi zetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 � Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130, 118, telefax: 477-9025. � Előfi zetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda �Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató � www.ringier.hu, kiado@ringier.hu � ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 � A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti A jelen lévő újságírókon keresztül szeretnék a magyarországi embe­ri jogok maradéktalan érvénye­sülése felett őrködő nyugat-európai és amerikai újságíróknak üzenni: igen, továbbra is bátran fotóztatom maga­mat Bayer Zsolt barátommal. Semmi szégyellnivalót nem találok ebben sem most, sem korábban – jelentette ki ka­merák előtt Deutsch Tamás, a Fidesz európai képviselője a Fidesz megalapí­tásának 23. évfordulóján tartott ün­nepségen. Amelyen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is, és ő sem szé­gyenkezett, amikor mosolyogva beszél­getett nevezett barátjával. Akkor tehát nézzük, mi az, ami nem szégyellni­való. „Bárki, aki ebben az országban el­gázol egy cigánygyereket, akkor cse­lekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása ese­tén tapossunk a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A le­hető legnagyobb sebességgel tovább­hajtva autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat... Vala­mit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha el­ütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverün­ket.” „Kozák Raymund tehát előre meg­fontoltan cselekedett, és halálra verte osztálytársát... Ezt követően Kozák Raymund nem került előzetes letar­tóztatásba. Majd idén december 17-én a bíróság egy év felfüggesztett fogház­büntetést szabott ki rá. Tehát még egy­szer: EGY évet, FELFÜGGESZTVE, FOGHÁZBAN. Ökölbe szorul a kéz, és a tehetetlen düh szinte megfojtja az embert... Azt a bírót, aki ilyen ítéletet merészel hozni, örökre el kell tiltani hivatása gyakorlásától. Az ilyen bíró közveszélyes őrült.” „Amúgy pedig érdekes ez a nekibuz­dulás, amely mindenképpen rasszista indítékot kiált Tatárszentgyörgy, Nagycsécs vagy éppen Pécs kapcsán. Saját létezésük és fontosságuk igazo­lásáért bármire képes ’körök’ tudni és tudatni akarják a társadalommal és a világgal, hogy Magyarországon rasz­szista okból és indítékból cigányt ölnek.” „Az a helyzet, hogy egyszerűen nem is vesznek bennünket, ’gádzsókat’ em­berszámba. Mi pedig nem tudunk mit kezdeni a törzsi kultúrájukkal.” „Hát most tényleg elég volt! Most be­telt a pohár! Most a velünk élő tisztes­séges cigányokon a sor legelébb. Most fogják magukat, az összes cigány ér­telmiségi, meg cigány szervezet, meg cigány önkormányzat, meg az összes nyomorgó, de becsületes cigány, és azonnal adjon ki egy nyilatkozatot, melyben kijelentik: semmi közük a ve­lük azonos etnikumból származó gyil­kos és rabló és lincselő és tanárverő állatokhoz. Semmi közük azokhoz, akik felrúgták az együttélés és ember­ség minden parancsát. Jelentsék ki, hogy nincsen megélhetési bűnözés, de igenis van egyre brutálisabb cigány­bűnözés, és ők ezt nem hajlandók el­tűrni. Jelentsék ki, hogy velünk együtt követelik a zéró tolerancia azonnali bevezetését. Minden faluban, az ösz­szes cigánysoron a becsületes cigá­nyok haladéktalanul menjenek be a legközelebbi rendőrőrsre, és adják rendőrkézre a velük élő bűnözőket. Te­gyenek feljelentést, vagy vigyék is be mindjárt a közéjük furakodott, közöt­tük bujkáló és őket veszélyeztető álla­tokat... Ha pedig ezt a 15-20 gyilkos állatot nem kerítik kézre nagyon ha­mar, akkor baj lesz. Nagyon nagy baj. És nem a többségi társadalom lesz a hibás és a vétkes. S ha kézre kerültek ezek az állatok, akkor nincs ám há­roméves per, meg százezer oldal per­irat, meg a szar kenegetése, hogy ki rúgott és ki szúrt. Életfogytigot az ösz­szes állatnak, aki szombat este ott volt! Betelt a pohár!” „De hát ki volt ez a Fortunatus? Egy Spanyolországból 1492-ben elűzött szefárd zsidó család leszármazottja, eredeti nevén Slomo ben Efrájim. Spa­nyolországból elűzetvén itt telepedtek le minálunk – hát hol másutt? Fortunatus Imre 1520-ban már II. La­jos királyunk kincstárnoka... Először is eladósította a királyt, akinek 104 százalékos kamatra folyósított hitelt. A kamaton felül rátette a kezét a bu­dai és a pozsonyi harmincados vám­ra, és privatizálta magát az állam­kincstárat is... Nos, hát, emberek, ő volt Fortunatus (Szerencsés) Imre. A mi első Fekete Jánosunk, vagy ha úgy tetszik, az első Surányi Györgyünk.” „Nagyon fi­gyeljen rám, maga Gellért Kis! Maga alapvetően elrontotta az egész életét. Most, hogy bejártam a fél orosz Távol-Keletet, továbbá Szibéria felét, rájöttem, hogy magának és az összes elvtársának itt a helye... De Birobidzsánt még inkább javallom... A maguk helye Birobidzsán, Gellért Kis.” (Csak hogy mindenki értse: Birobidzsán, Zsidó Autonóm Terület – B. Gy.) „Magyarországból ’bűz árad’, írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék, valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös fi­gurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami új­donság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben...” A 2011. március 30-i képek tanúsá­ga szerint mindezt barátian végigmo­solyogta Orbán Viktor. És megüzente a Nyugatnak. Orbánbayer Mindezt barátian végigmosolyogta Orbán. És megüzente a Nyugatnak Változtass, mozdíts el mindenkit a helyéről, eredeti posztjáról! Hozd függő helyzetbe a sajtót, a kultú­rát, a gazdaságot! Tartsd egziszten­ciális bizonytalanságban a lakosságot! Járasd le a rendőrséget, a bíróságot! Oszd meg a tisztviselői kart és indoko­lás nélküli felmondással revolverezd a közszolgálatot! Jószerével ez ma az uralkodó állam­vezetési elv, a domináns politikai fel­fogás a kormányzó párt berkeiben. A fülkeforradalom vezénylő táborno­kai így egyszerre több fronton visel­hetnek hadat – európai normákkal szemben. Hovatovább körkörös táma­dásra rendezkednek be. Az állami in­tézmények élére ütőképes pártkatoná­kat vezényeltek. Feljelentős embereket. Akik személyesen nyálazzák át az utóbbi nyolc évet. De ha a „mi kutyánk kölyke” is fennakad a politikai rostán, zavartan túllapoznak a „történelmi” igazságtételen. A magán-nyugdíjpénztári megtaka­rítások államosítása, a jövő elkommu­nizálása után, az elfuserált médiatör­vény zászlaja alatt szólítottak hadba bandériumokat. Legutóbb pedig Magyarország adófüggetlenségének ürügyén mozgósítottak. Politikai apró­pénzre váltva az eurót, a forintot visz­szaállítják alkotmányos jogaiba – mi­közben a parlamenti majoritás a köz­társaságot devalválja. Csoda-e, ha országrontás közben magukat alkotmányozó atyáknak is kikiáltják? Régi pártállami időket idéz, ha rosszízű parlamenti monológok után a Fidesz pártelnöksége dönti el, mi kerüljön a végleges alkotmányba. De ezt üzeni ma a közvéleménynek a hanyatló korszakába lépett Fidesz, amely (a Jobbik parlamenti szekundá­lása mellett) saját pártalkotmányon munkálkodik. Az újabb közvélemény­kutatás azonban világossá tette: a múltba révedő úrhatnám polgári párt néhány röpke hónap alatt támogatói­nak jelentős részét elvesztette. Hatal­ma már túl van a delelőjén; és a csúcs után mi egyéb jöhet, mint a lejtő... A köztársaság védelmére meghirde­tett demonstrációk fényében felértéke­lődik a rendőrséget elbizonytalanító semmisségi törvény hatása is. Fogad­tatásának negatív visszhangja közis­mert. Az kevésbé, hogy a Fideszen be­lül mélyen gyökerezik a rendészet „hadrafoghatóságát” gyengítő nézet. „Egy kormányváltás után a rendőr­séget fel kell oszlatni, és újjá kell szer­vezni, magyarul mindenki elveszti be­osztását, és majd valakik, akiket arra a közbizalom megbíz (...), majd eldön­tik, ki az, aki újra szolgálatba állhat, és ki az, akit visszavesznek” – követel­te Hende Csaba, másfél évvel a tévé­székház ostroma után. Akkor sokan úgy vélték, a rendszerváltás óta a ma­gyar rendőrséget nem érte ilyen durva támadás. Tévedtek. Balsai rálicitált. A honvédelmi miniszternek a rendőr­ség feloszlatását sürgető korábbi kije­lentése és a rendőrséget testületileg megbélyegző törvény közös tőről fa­kad. A nyolc éven át parlamenten kí­vüli „illegalitásba kényszerült” Fidesz politikai gerillaháborújának egyenes folytatása ez, a megszerzett közhata­lom birtokában, a közjog fegyvereivel. Épp ezért a mea culpázó belügymi­niszteri levéllel a rendőrség eltékozolt bizalmi tőkéje egyhamar nem állítha­tó helyre. Ám nem árt tudni, a kor­mányzat ezt egyelőre nem is igazán proponálja... Devalvált demokráciák­ban ugyanis mindennél előbbre való az uralkodó párt közhatalma! Devalvált demokrácia A rendőrség eltékozolt bizalmi tőkéje egyhamar nem állítható helyre Nem mindig olyan komor Szijjártó Péter, mint amikor hivatalos minő­ségének tudatában, miniszterelnöki szóvivőként beszél a plexipulpi­tus mögött. Ha odaül az ATV stúdiójában Kálmán Olgával szemközt, nyájas, mosolygós, olykor azt hiszi, humora is van. Bár ebbe a derűbe időn­ként belevillan a haragos szijjártói hangulat is. Mint legutóbb szerdán este, amikor rendíthetetlenül kitartott amellett, hogy az Orbán-kormány rossz nemzetközi megítélését a magyar szocialisták „aknamunkája” okozza. Ki­tartott olyan nevetséges indokolással is, mintha a nemesen konzervatív Frankfurter Allgemeine aggodalmát a közép-európai önkényuralmi rezsim veszélyéről szintén Mesterházy Attiláék sugallnák. Akik köztudottan rend­szeresen bejáratosak a Majna-parti redakcióba. Szóvivői indulatát ezúttal az gerjesztette, hogy az MSZP a strasbourgi Európa Parlamentben tájékoztatta párttársait a Fidesz–KDNP alkotmányo­zási módszereiről. Saját párttársait, hogy lássák, miről van szó. Sőt, Szijjártó szélesítette is a „horizontot”. Az otthoni jobboldali szóhasználat­tal szocialista, zöld, kommunista összejátszásról beszélt. Így szebben hang­zott, hogy ebben a pakliban kommunisták is jelen vannak. De a legszebb nem ez volt. A szóvivő úr mosolygós ártatlansággal azzal replikázott, „mi ilyen módszerrel, az árulkodással soha nem éltünk”. Nem új kísérlet ez a tagadás. Orbán Viktor szinkronhangja ügyeskedőn elhall­gatta, hogy például 2006-ban Balog Zoltán Fidesz-képviselő lelkész úr Morvai Krisztinát és Gaudi Nagy Tamást megtámogatva (ma mindketten a Jobbik oszlopai), rendőrterrort sulykolva kifejezetten följelentésre érkezett Brüsszelbe. És hány olyan, az unió néppárti környezetében elhangzott Orbán-beszédet eleveníthetnénk föl, amelyben a Fidesz elnöke hazai reto­rikájával szórakoztatta kinti hallgatóságát. Mi nem, ugyan, szabadkozott Szijjártó Péter. A különbség annyi, hogy a nyugati konzervatív hallgatóság, mint amilyen rendszerint Angela Merkel és Nicolas Sarkozy is, a magyar jobboldaliak heves vérmérsékletének, túl­zásainak tudja be ezeket a panasznapokat, a strasbourgi parlament ezzel szemben észleli, tudja, hogy a kétharmados veszélyek emlegetése nagyon is reális. PÁPAI GÁBOR RAJZA Mi? Ugyan már! Az észak-afrikai hadszíntér Erwin Rommel zseniális húzásai óta izgat­ja nemcsak a történészek, a katonai stratégiák fantáziáját is. A „siva­tagi róka” megmutatta, hogy ezen a kiszámíthatatlan terepen, ha az agyafúrtságot vakmerőséggel és önbizalommal ötvözi, akkor még a túlerő­vel szemben is lehet esély. A líbiai lázadók vakmerők is, kínzó önbizalom­hiánnyal sem küzdenek, de jó stratégáknak nemigen nevezhetnénk őket. És ez még a kisebbik baj. Megfelelő fegyverük sincs. Mindenfajta kiképzés nélküli, szedett-vedett alakulat az övék. Többen közülük most vettek elő­ször fegyvert a kezükbe, mások a harminc-negyven év óta rejtve őrzött gép­karabélyt bányászták elő egy sötét láda mélyéről. Pedig a múlt hét végén úgy haladtak Nyugat felé, városról városra, mint kés a vajban. Hétfő hajnalban pedig egy lelkes katonájuk már azt közölte, a forradalmi vezető, Moamer el-Kadhafi­ szülővárosát, Szirtet is elfoglalták. Mint utóbb kiderült, néhány lázadó akkor sétált be a városba, amikor még mindenki békésen szunyókált. Talán bölcsebb lett volna a településen kí­vül maradniuk, mert Kadhafi­ erői azóta olyan ellentámadást indítottak, hogy ismét a lázadók főhadiszállását, Bengázit fenyegetik. Ez az intermezzo is mutatja, hogy a lázadók „hadserege” alkalmatlan bármiféle hadviselésre. Hét végi előrenyomulásuk nem kiváló harci morál­jukról tett tanúbizonyságot: Kadhafi­ erői a légicsapások hatására adtak fel városokat, amelyeket a lázadók harc nélkül foglaltak el. Közelharc esetén azonban, a lázadók közül menekül, ki merre lát. Ezzel a gárdával nemhogy Tripolit nem veszik be soha, örülhetnek, ha az eddig elfoglalt területeket megtartják még úgy is, hogy a NATO felülről segíti őket. Patthelyzet alakul ki, senki sem tudja a kiutat. Nyilvánvaló, Kadhafi­ ha­talma is megrendült, hiszen egykori szövetségesei faképnél hagyják: szer­dán a külügyminiszter, aki másfél évtizedig irányította a titkosszolgálatot, Londonba menekült. Tripoliban is egyre tarthatatlanabb a helyzet a kínzó benzinhiány miatt. Nehéz lesz átvágni a gordiuszi csomót. Talán csak egy Rommelhez hasonló, ravasz stratéga segíthetne. Ám ilyen személy egyelő­re nem tűnt fel a sivatag zavaros látóhatárán. Had sereg nélkül VÉLEMÉNY 7 2011. ÁPRILIS 1., PÉNTEK BOLGÁR GYÖRGY újságíró RÓNAY TAMÁS ronayt@nepszava.hu BODNÁR LAJOS jogász, újságíró VÁRKONYI TIBOR varkonyit@nepszava.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék