Népszava, 2011. augusztus (138. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-18 / 193. szám

Sólyom elvtárs, rövidesen... A nyilas hatalomátvétel napján cé­dulát találtam az előszobaajtó alatt. Laci írása: Azonnal menj il­legalitásba!... Amikor előzőleg felkészí­tett egy esetleges illegalitásra, lelkem­­re kötötte, bujkálni csak olyanhoz me­hetek, ahol nincs nyom, akinek tele­fonszáma, lakcíme nem ismert és aki­vel nem leveleztem korábban. Sólyom László altábornagy szavait és háború alatti krónikáját a felesége naplója őrizte meg. „Laci ekkortájt (1942) ke­rült kapcsolatba a baloldaliakkal. Eb­ben az időben alakult a korábbi laza ismeretség szorosabbá Bajcsy-Zsilinsz­­kyvel, Tartsay Vilmossal, és felmelegí­tette régi tanárával, a nyugdíjas Kiss János tábornokkal a régebbi szívélyes viszonyt.” Egy korszak kezdődött el, melyben másokról gondoskodott, így Orbán László, Pálffy György, Zoltán Imre és Hámos György családjáról, és amely korszak a bazilika feláldozásá­nak megelőzésével zárult. 1945 első hónapjában Dálnoki Miklós Béla az ideiglenes Nemzeti Kormány nevében felkérte a rendőrség újjáépítésére egy olyan korszakban, amelyre a közbiz­tonság hiánya volt a legjellemzőbb. El­vállalta, és ezzel „az első komoly ös­­­szeütközés Péter Gáborral kipattant. Február 2-án alakult meg a PRO - a Politikai Rendészeti Osztály. Élére Pé­ter Gábor került... Bemutatkozó látvá­nyos megnyilvánulásuk két nappal ké­sőbbi: a népharag meghirdetése és nyilvános megtorlásként két nyilas ke­retlegényt az Oktogonon lámpavasra felkötöttek.­­ Laci magánkívül volt... E pillanattól kezdve kettőjük viszonya feszült lett, amely az idő haladtával egyre súlyosabb konfliktussá nőtt... Sólyom ismét felhívta a figyelmet, hogy képzetlen, szadista hajlamú embere­ket nem lehet képességüket meghala­dó posztokon hagyni... 1945 tavaszán az internálások végrehajtását a Politi­kai Rendőrség hatáskörébe utalta egy miniszterelnökségi rendelet. Sólyom­nak rengeteg vitája, tiltakozása volt emiatt... A Szövetségi Ellenőrző Bizott­ság 1945. novemberi határozata sze­rint több százezer német ajkú magyar­­országi lakost amerikai fennhatóságú németországi területre kell átköltöztet­ni.” 1946. január 19-én indult az első vonat Budaörsről. Még aznap este le­mondott tisztségéről: „A túlkapások, az embertelen megnyilvánulások nem magyarázhatók és nem is menthetők semmivel. Ez az ember elleni közönsé­ges bűncselekmény, katona vagyok­­ felkérésre és átmenetileg kézbe vettem a rendőrség organizálását­­, de vissza akarok menni és eredeti hivatásom­ban szolgálni a továbbiakban.” Ráko­si engedte. Így vált újra katonává és lé­pett a végzetes útra. 1949. május vé­gén letartóztatták Rajk Lászlót. Júli­usban Pálffy György tűnt el. „A törté­nelem súlyával ránk telepszik, terhes, dilemmái örökösek és ismétlődők. Ami megismerhetetlen, az a pillanatban élők választási felelőssége... Nincs vis­­­szaút. A meneküljön, aki tud­ nem le­het irányadó. Még egy öngyilkosság sem megoldás, mert csak terhelő tápot adna dühödt, koholt feltételezésekhez” - írja naplójába. 1950 májusában, júniusában a tá­bornokok elleni eljárásban 66 sze­mélyt vettek őrizetbe. Katonákat, rend­őröket és civileket egyaránt. Ország­­gyűlési képviselők kerültek börtönbe a szociáldemokraták közül, mint Schiffer Pál vagy Szakasits Árpád, aki az elnöki tanács elnöke is volt. A kato­nák közül, a letartóztatottakon kívül ezekben a hónapokban elbocsátottak több mint ezer embert. De nem a posz­tok szabaddá tétele volt a cél. „Laci fel­vetette, hogy megválik a honvédségtől, akár nyugdíjaztatás útján, akár bead­ja lemondását... Világosan tudtomra adták: ...önként nem lehet elsétálni.” „Sólyom elvtárs, rövidesen meg fogja kapni a megnyugtató választ, magya­rázatot, menjen csak, és dolgozzon to­vább” - válaszolta Rákosi, amikor kér­dőre vonta Rajk-Pálffy letartóztatása kapcsán Sólyom László.” Sztálinnak, Rákosinak és minden diktátornak sa­ját párttársaival és ellenfeleivel kap­csolatos alapkérdése: ki lesz az áldo­zat, én vagy ő? Sólyom Lászlóból épp­úgy célpont lett, mint a háború előtti szovjet vezérkar nagy részéből. A koncepciós perek időszakának paradoxona: a már börtönben ülő em­ber felszabadultabbnak érzi magát, mint a még szabadlábon lévő. Bozóky Éva emlékezett úgy, hogy 1951 febru­árjában, amikor férjét már elvitték, barátainak jó részét lefogták, őt követ-Egyetlen kérdést fogalmaz meg magában, akár párttársra néz, akár ellenfélre, „Ő vagy ÉN?" ték az utcán, olyan nyomasztóan érez­te magát, hogy amikor őt is bevitték a Gyorskocsi utcába, felszabadultabb lett. Pedig mivel akkor már szüleit is eltüntették, a még csecsemő gyerme­ke is a sorsára maradt. E társadalmi lélektani határ átlépése vezet a dikta­túrából a terrorba. A Sólyom-per eredeti iratai nem ma­radtak fenn. A kémkedés, a demokra­tikus államrend megdöntésére szőtt állítólagos összeesküvés bizonyítéka csak a kényszer hatása alatt tett ter­helő vallomás volt. Sólyom a vád sze­rint kémkedett Jugoszlávia, valamint Franciaország javára. A nyomozásról Berkesi András később azt vallotta: „A Sólyom-ügyre döntő volt Somogyi val­lomása, melyet Tihanyi vett fel. Az egyes kihallgatók csak kivonatokat kaptak belőle, amit nem kellett ismer­tetni a többiekkel. Azok a kihallgatók, akik az ügy hátterét nem ismerték, lé­nyegében semmit sem csinálhattak. Vagy elhitték, hogy összeesküvés van, vagy nem, de csinálták, mert kellett. Lényegében csak abban a kihallgató­ban merült fel kétség, aki operatív ér­zékkel rendelkezett. A vezetők hivat­koztak arra, hogy itt összeesküvés van, vallomások születtek...” A diktatúra pereire nem jellemzők a „nagy jogi csaták” ismérvei: nem vol­tak ezekben a perekben jogelméleti alapvetések, nemzetközi jogi szerződé­sek logikájának követése, a társada­lom jogtudatosságának szolgálatába állítható érvek, hivatkozások más jogi következtetésekre, történelmi esemé­nyekre. A koncepciós perek nívótla­­nok, a vád, a védelem és bírói indoklás vonatkozásában egyaránt. Mit lenne érdemes megidézni a Rajk-, a Mind­­szenty-, a Kádár-perből? Jávor Iván hadbíró ezredes vezette a tárgyalást. Az ítéleteket előre megkapta: Sólyom, Illy, Beleznay, Révay, Somogyi, Meré­nyi és Lőrincz ügyében végrehajtandó halálos ítéletet kellett hozni. A későb­bi honvédelmi miniszter, Révész Géza szerint maga a tárgyalás 3-5 percig tartott. Ő az egyik ülnök volt. A halá­los ítéletet 1950. augusztus 19-én haj­nalban hajtották végre a Margit körúti börtön udvarán. „1950. május 20-án éjjel lakásunk­ról (II., Eszter u. 2.) férjemet elvitték. Majd kevéssel az ő elvitele után engem a két kisgyermekemmel Mátészalkára vittek. Onnan július 15-én engem ide, Kistarcsára hoztak, a fogdaépület ma­gáncellájába. 1950. augusztus 5-én az ÁVH központjából meglátogatott egy őrnagy úr, aki férjemtől pár sor írást hozott számomra. Azt mondta, hogy amíg férjem ügyét kivizsgálják, én itt­­ védőőrizetben kell maradjak, ez most befejeződik, és én augusztus végén szabadlábra kerülök. Továbbá közölte, hogy ellenem vádemelés, eljárás nin­csen. Azóta velem semmit sem közöl­tek. Huszonhetedik hónapja gyerme­keim hol- és hogylétéről semmit sem tudok, s mivel az érintkezést nem ve­hettem fel, rendkívül rossz idegálla­potban várom napról napra, hogy megtudjam férjem letartóztatásának okát s gyermekeim és szüleim hol- és hogylétét. Kistarcsa (1952. október 11.)” Tanulságos évforduló. Ha lesz Gyurcsány-, Szilvásy- stb. per, az is a Rajk-per köpenyegéből fog kikelni. Aki a perből akarja kihámozni az igazsá­got, az jócskán lekéste a tisztánlátás lehetőségét. Már most millióknak kel­lene tudniuk, hogy a tervbe vett jogi processzus, tízmillió magyar állam­polgár közérzetét fordítja visszájára. Már most tudniuk kellene honfitár­saknak a felnőttkor minden korosztá­lyában, hogy az az ember, aki elítélte­ti Gyurcsány Ferencet, Sukoró vagy államadósság, vagy más ürügy kap­csán, az ugyanolyan módon szemlél bárki mást is, mint elődjét. Egyetlen kérdést fogalmaz meg magában, akár párttársra néz, akár ellenfélre, „Ő vagy ÉN?” Javaslom a fideszes politikusoknak, hogy csalódásukat enyhítendő, szán­janak időt a „Sötétség délben” című regény elolvasására és megértésére. Vajon szüksége van-e pártjuknak Gyurcsány-, Szilvásy- stb. perekre? Kinek a szekerét tolja az a kormány, amely ellehetetleníti a választási ver­senytársat, miközben a kabinet, párt­ja és önmaga népszerűtlenné és dik­tatórikussá válik? A koncepciós pe­rekkel egyedül a terrorral handaban­­dázó szélsőségnek nyithatja szélesre a parlament kapuját. E perek maguk az az út, mely a diktatúrából a terror­ba vezet. DR.DONÁTH FERENC PÁPAI GÁBOR RAJZA Minden jól van... zsebesizs@nepszava.hu A munkával töltött szabadság fáradalmával az arcán ismerte be Orbán Vik­tor a sajtó képviselői előtt, hogy az ország dolgai rossz kerékvágásban zöty­­kölődnek, de nem a kormánya hibája, hanem Európa megsokasodott gond­jai miatt. Megoldásként kemény, kiadást csökkentő és bevételt növelő in­tézkedéseket helyezett kilátásba, hogy a költségvetésben keletkezett újabb 100 milliárdos lyukat be lehessen tömni, és tartható legyen a 3 százalék alatti hiányterv, valamint továbbra is csökkenthető legyen a magyar állam­­adósság. Az intézkedésekről nem árult el semmit, csak annyit, hogy lesz bennük bürokráciacsökkentő, vagyis állami alkalmazottak munkahelyét megszüntető is. Azt is megtudhattuk a kormányfőtől, hogy odébb kerültünk ugyan a veszélyzóna magjától, de még nem kerültünk elég messze tőle, mármint az európai centrumtól, ami némi álszerénységnek tűnik az onnan túl gyorsnak látszó távolodásunk miatt érkezett számos bírálat tükrében. Ezeket a nem éppen jó híreket kormányfőnk fokozni is tudta, amikor meg­erősítette: kormánya jól végezte eddig is a dolgát, időben lépett a deviza­hitelesek problémájában. (Jó ég! Mi lenne itt, ha nem végezte volna ilyen jól a munkáját?) Jelezte, hogy nem ülnek ezután sem a babérjaikon, mert - ahogyan azt már megszokhattuk - gyorsan bizottságot alakítanak, ami­vel megvizsgáltatják, vajon betartják-e a bankok a devizahitelesekre vo­natkozó törvényeket. Az ezúttal „otthonvédelmi monitoringbizottságra” keresztelt kommandó ki fogja kényszeríteni a bankoktól az átlátható ár­képzést. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek pedig jelentést kell készítenie arról, hogyan jutottunk el „a támogatott forinthitelektől a kockázatos devizahitelekig”, és meg kell neveznie, kik ezért a felelősök. Azt nem mondta meg, hogy ettől mennyivel csökkennek a devizahitelesek törlesztőrészletei vagy mennyit eshet a svájci frank árfolyama. Nem lát okot a korrekcióra Orbán Viktor az egykulcsos adórendszer esetében sem, sőt annak továbbfejlesztését ígéri, amivel aztán tényleg Európa legver­senyképesebb adórendszere lesz a miénk, hacsak nem távolodunk el an­­­nyira a veszélyzóna brüsszeli magjától, hogy már nem is számítunk eu­rópainak. Az üzenet, amit fontosnak tartott megosztani velünk a kormányfő, egy­szerű: a világ körülöttünk ugyan komoly válságba süllyedt, már szinte semmi nem az, aminek tavaly vagy akárcsak az idén, még az év elején vár­tuk és amire a terveinket építettük, de nekünk ennek ellenére semmi okunk bármin is változtatni. Minden úgy van jól, ahogy van, pontosan aho­gyan eddig is csináltuk. Legfeljebb valamelyest még szorosabbra kell húz­ni a lakosságnak a nadrágszíjat, mivel az eddiginél is kevesebbet költünk rájuk a büdzséből, és még több adót fogunk tőlük beszedni. A legelkeserítőbb a kormányfő tegnapi fellépésében az, hogy semmilyen választ nem volt képes megfogalmazni a probléma felületi kezelésén túl, ar­ra a kérdésre, hogy mitől lesz meg idén, esetleg jövőre vagy akár 2013-ra az ígért 4-5 százalékos gazdasági növekedés a jelenlegi 1,5 százalék helyett. Hogyan fog bővülni a lényegében stagnáló hazai fogyasztás. Miért, miből és ki fog fejleszteni és beruházni a magyar vállalkozók közül, hogy a jelen­legi visszaesés helyett bővüljenek az ország termelőkapacitásai. Hogyan és mikorra lesz meg a 400 ezer új munkahely, amit 2014-re ígértek. Mára már csak az látszik biztosnak, az is már amennyire, hogy 2014-ben választá­sok lesznek. Falánkság H­a eddig nem tudta volna, Kocsis István most már tisztában lehet az­zal, hogy a hála nem politikai kategória. Pedig a Fidesz sokat köszön­het neki. A BKV ügyeinek „rendbetétele”, mindenekelőtt Hagyó Mik­lós üzleti és pártkarrierjének lezárása is hozzájárult a fülkeforradalom si­keréhez, a kétharmad eléréséhez. De mindez most már, úgy látszik, nem számít. Feltehetően az sem, hogy Kocsis közleményében - név említése nél­kül - Gyurcsányra hárítja a felelősséget a most terhére rótt vagyoni hátrá­nyért. Tény, hogy a volt kormányfő kezdeményezte menesztését az MVM éléről 2008 tavaszán. A vezérigazgatónak - mert az maradt utána is, csak már a BKV élén - ez azóta is fájó seb. Ami már most a konkrét gyanúsítást illeti, arról megoszlanak a vélemé­nyek. A nyomozók szerint a villamos művek jelentős vagyont vesztett, az egykori cégvezető meg úgy véli, nem. Még nem tudni, kinek van igaza. De igazából nem is ez a lényeges. Nem is a gyanúsítás. Még csak nem is Kocsis István. Ő csupán egy viszonylag jelentéktelen figura a hatalmon lé­vők gazdasági köreinek sakkjátszmájában. Eddig szükség volt rá. Most vi­szont­­ valamilyen okból - legalábbis vadászhatóvá vált. Megtette köteles­ségét - amit maga jónak látott vagy amit neki jónak láttak -, de már nél­küle is halad a szekér. Hogy ez a Fidesz gazdasági holdudvarán belüli vi­ták és ellentétek következménye, esetleg valamiféle új stratégiát jelez, pil­lanatnyilag kérdéses. S kétséges, hogy a megfejtés valaha is napvilágra ke­rül-e. A fiúk - vagy inkább már az urak - magabiztosak. Úgy érzik, jól mennek a dolgok. Minden napra vannak ügyek, a hívek - és az ingadozók is - lát­hatják, erősen kézben tartják a dolgokat. Az országot. Mindenkit felelőssé tesznek azért a nyolc évért, és többségüket felelősségre is kívánják vonni. Persze a szórásba néha beleesnek olyanok is, akik igyekeztek kiszolgálni őket, ám ilyesmire nem lehetnek tekintettel. A forradalom - ha kell - felfal­ja saját gyermekeit (is). Féljen csak mindenki. Még nincs happy end. De tény, a sötétség sosem örök. Mindig kiderül. SEBES GYÖRGY sebesgy@nepszava.hu NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes: ZSEBESI ZSOLT, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA,VERESS JENŐ «Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA »Technikai igazgató:TÓTH JENŐ »Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: MENCSER ÉVA • Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti

Next