Népszava, 2011. augusztus (138. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-18 / 193. szám
Sólyom elvtárs, rövidesen... A nyilas hatalomátvétel napján cédulát találtam az előszobaajtó alatt. Laci írása: Azonnal menj illegalitásba!... Amikor előzőleg felkészített egy esetleges illegalitásra, lelkemre kötötte, bujkálni csak olyanhoz mehetek, ahol nincs nyom, akinek telefonszáma, lakcíme nem ismert és akivel nem leveleztem korábban. Sólyom László altábornagy szavait és háború alatti krónikáját a felesége naplója őrizte meg. „Laci ekkortájt (1942) került kapcsolatba a baloldaliakkal. Ebben az időben alakult a korábbi laza ismeretség szorosabbá Bajcsy-Zsilinszkyvel, Tartsay Vilmossal, és felmelegítette régi tanárával, a nyugdíjas Kiss János tábornokkal a régebbi szívélyes viszonyt.” Egy korszak kezdődött el, melyben másokról gondoskodott, így Orbán László, Pálffy György, Zoltán Imre és Hámos György családjáról, és amely korszak a bazilika feláldozásának megelőzésével zárult. 1945 első hónapjában Dálnoki Miklós Béla az ideiglenes Nemzeti Kormány nevében felkérte a rendőrség újjáépítésére egy olyan korszakban, amelyre a közbiztonság hiánya volt a legjellemzőbb. Elvállalta, és ezzel „az első komoly összeütközés Péter Gáborral kipattant. Február 2-án alakult meg a PRO - a Politikai Rendészeti Osztály. Élére Péter Gábor került... Bemutatkozó látványos megnyilvánulásuk két nappal későbbi: a népharag meghirdetése és nyilvános megtorlásként két nyilas keretlegényt az Oktogonon lámpavasra felkötöttek. Laci magánkívül volt... E pillanattól kezdve kettőjük viszonya feszült lett, amely az idő haladtával egyre súlyosabb konfliktussá nőtt... Sólyom ismét felhívta a figyelmet, hogy képzetlen, szadista hajlamú embereket nem lehet képességüket meghaladó posztokon hagyni... 1945 tavaszán az internálások végrehajtását a Politikai Rendőrség hatáskörébe utalta egy miniszterelnökségi rendelet. Sólyomnak rengeteg vitája, tiltakozása volt emiatt... A Szövetségi Ellenőrző Bizottság 1945. novemberi határozata szerint több százezer német ajkú magyarországi lakost amerikai fennhatóságú németországi területre kell átköltöztetni.” 1946. január 19-én indult az első vonat Budaörsről. Még aznap este lemondott tisztségéről: „A túlkapások, az embertelen megnyilvánulások nem magyarázhatók és nem is menthetők semmivel. Ez az ember elleni közönséges bűncselekmény, katona vagyok felkérésre és átmenetileg kézbe vettem a rendőrség organizálását, de vissza akarok menni és eredeti hivatásomban szolgálni a továbbiakban.” Rákosi engedte. Így vált újra katonává és lépett a végzetes útra. 1949. május végén letartóztatták Rajk Lászlót. Júliusban Pálffy György tűnt el. „A történelem súlyával ránk telepszik, terhes, dilemmái örökösek és ismétlődők. Ami megismerhetetlen, az a pillanatban élők választási felelőssége... Nincs visszaút. A meneküljön, aki tud nem lehet irányadó. Még egy öngyilkosság sem megoldás, mert csak terhelő tápot adna dühödt, koholt feltételezésekhez” - írja naplójába. 1950 májusában, júniusában a tábornokok elleni eljárásban 66 személyt vettek őrizetbe. Katonákat, rendőröket és civileket egyaránt. Országgyűlési képviselők kerültek börtönbe a szociáldemokraták közül, mint Schiffer Pál vagy Szakasits Árpád, aki az elnöki tanács elnöke is volt. A katonák közül, a letartóztatottakon kívül ezekben a hónapokban elbocsátottak több mint ezer embert. De nem a posztok szabaddá tétele volt a cél. „Laci felvetette, hogy megválik a honvédségtől, akár nyugdíjaztatás útján, akár beadja lemondását... Világosan tudtomra adták: ...önként nem lehet elsétálni.” „Sólyom elvtárs, rövidesen meg fogja kapni a megnyugtató választ, magyarázatot, menjen csak, és dolgozzon tovább” - válaszolta Rákosi, amikor kérdőre vonta Rajk-Pálffy letartóztatása kapcsán Sólyom László.” Sztálinnak, Rákosinak és minden diktátornak saját párttársaival és ellenfeleivel kapcsolatos alapkérdése: ki lesz az áldozat, én vagy ő? Sólyom Lászlóból éppúgy célpont lett, mint a háború előtti szovjet vezérkar nagy részéből. A koncepciós perek időszakának paradoxona: a már börtönben ülő ember felszabadultabbnak érzi magát, mint a még szabadlábon lévő. Bozóky Éva emlékezett úgy, hogy 1951 februárjában, amikor férjét már elvitték, barátainak jó részét lefogták, őt követ-Egyetlen kérdést fogalmaz meg magában, akár párttársra néz, akár ellenfélre, „Ő vagy ÉN?" ték az utcán, olyan nyomasztóan érezte magát, hogy amikor őt is bevitték a Gyorskocsi utcába, felszabadultabb lett. Pedig mivel akkor már szüleit is eltüntették, a még csecsemő gyermeke is a sorsára maradt. E társadalmi lélektani határ átlépése vezet a diktatúrából a terrorba. A Sólyom-per eredeti iratai nem maradtak fenn. A kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésére szőtt állítólagos összeesküvés bizonyítéka csak a kényszer hatása alatt tett terhelő vallomás volt. Sólyom a vád szerint kémkedett Jugoszlávia, valamint Franciaország javára. A nyomozásról Berkesi András később azt vallotta: „A Sólyom-ügyre döntő volt Somogyi vallomása, melyet Tihanyi vett fel. Az egyes kihallgatók csak kivonatokat kaptak belőle, amit nem kellett ismertetni a többiekkel. Azok a kihallgatók, akik az ügy hátterét nem ismerték, lényegében semmit sem csinálhattak. Vagy elhitték, hogy összeesküvés van, vagy nem, de csinálták, mert kellett. Lényegében csak abban a kihallgatóban merült fel kétség, aki operatív érzékkel rendelkezett. A vezetők hivatkoztak arra, hogy itt összeesküvés van, vallomások születtek...” A diktatúra pereire nem jellemzők a „nagy jogi csaták” ismérvei: nem voltak ezekben a perekben jogelméleti alapvetések, nemzetközi jogi szerződések logikájának követése, a társadalom jogtudatosságának szolgálatába állítható érvek, hivatkozások más jogi következtetésekre, történelmi eseményekre. A koncepciós perek nívótlanok, a vád, a védelem és bírói indoklás vonatkozásában egyaránt. Mit lenne érdemes megidézni a Rajk-, a Mindszenty-, a Kádár-perből? Jávor Iván hadbíró ezredes vezette a tárgyalást. Az ítéleteket előre megkapta: Sólyom, Illy, Beleznay, Révay, Somogyi, Merényi és Lőrincz ügyében végrehajtandó halálos ítéletet kellett hozni. A későbbi honvédelmi miniszter, Révész Géza szerint maga a tárgyalás 3-5 percig tartott. Ő az egyik ülnök volt. A halálos ítéletet 1950. augusztus 19-én hajnalban hajtották végre a Margit körúti börtön udvarán. „1950. május 20-án éjjel lakásunkról (II., Eszter u. 2.) férjemet elvitték. Majd kevéssel az ő elvitele után engem a két kisgyermekemmel Mátészalkára vittek. Onnan július 15-én engem ide, Kistarcsára hoztak, a fogdaépület magáncellájába. 1950. augusztus 5-én az ÁVH központjából meglátogatott egy őrnagy úr, aki férjemtől pár sor írást hozott számomra. Azt mondta, hogy amíg férjem ügyét kivizsgálják, én itt védőőrizetben kell maradjak, ez most befejeződik, és én augusztus végén szabadlábra kerülök. Továbbá közölte, hogy ellenem vádemelés, eljárás nincsen. Azóta velem semmit sem közöltek. Huszonhetedik hónapja gyermekeim hol- és hogylétéről semmit sem tudok, s mivel az érintkezést nem vehettem fel, rendkívül rossz idegállapotban várom napról napra, hogy megtudjam férjem letartóztatásának okát s gyermekeim és szüleim hol- és hogylétét. Kistarcsa (1952. október 11.)” Tanulságos évforduló. Ha lesz Gyurcsány-, Szilvásy- stb. per, az is a Rajk-per köpenyegéből fog kikelni. Aki a perből akarja kihámozni az igazságot, az jócskán lekéste a tisztánlátás lehetőségét. Már most millióknak kellene tudniuk, hogy a tervbe vett jogi processzus, tízmillió magyar állampolgár közérzetét fordítja visszájára. Már most tudniuk kellene honfitársaknak a felnőttkor minden korosztályában, hogy az az ember, aki elítélteti Gyurcsány Ferencet, Sukoró vagy államadósság, vagy más ürügy kapcsán, az ugyanolyan módon szemlél bárki mást is, mint elődjét. Egyetlen kérdést fogalmaz meg magában, akár párttársra néz, akár ellenfélre, „Ő vagy ÉN?” Javaslom a fideszes politikusoknak, hogy csalódásukat enyhítendő, szánjanak időt a „Sötétség délben” című regény elolvasására és megértésére. Vajon szüksége van-e pártjuknak Gyurcsány-, Szilvásy- stb. perekre? Kinek a szekerét tolja az a kormány, amely ellehetetleníti a választási versenytársat, miközben a kabinet, pártja és önmaga népszerűtlenné és diktatórikussá válik? A koncepciós perekkel egyedül a terrorral handabandázó szélsőségnek nyithatja szélesre a parlament kapuját. E perek maguk az az út, mely a diktatúrából a terrorba vezet. DR.DONÁTH FERENC PÁPAI GÁBOR RAJZA Minden jól van... zsebesizs@nepszava.hu A munkával töltött szabadság fáradalmával az arcán ismerte be Orbán Viktor a sajtó képviselői előtt, hogy az ország dolgai rossz kerékvágásban zötykölődnek, de nem a kormánya hibája, hanem Európa megsokasodott gondjai miatt. Megoldásként kemény, kiadást csökkentő és bevételt növelő intézkedéseket helyezett kilátásba, hogy a költségvetésben keletkezett újabb 100 milliárdos lyukat be lehessen tömni, és tartható legyen a 3 százalék alatti hiányterv, valamint továbbra is csökkenthető legyen a magyar államadósság. Az intézkedésekről nem árult el semmit, csak annyit, hogy lesz bennük bürokráciacsökkentő, vagyis állami alkalmazottak munkahelyét megszüntető is. Azt is megtudhattuk a kormányfőtől, hogy odébb kerültünk ugyan a veszélyzóna magjától, de még nem kerültünk elég messze tőle, mármint az európai centrumtól, ami némi álszerénységnek tűnik az onnan túl gyorsnak látszó távolodásunk miatt érkezett számos bírálat tükrében. Ezeket a nem éppen jó híreket kormányfőnk fokozni is tudta, amikor megerősítette: kormánya jól végezte eddig is a dolgát, időben lépett a devizahitelesek problémájában. (Jó ég! Mi lenne itt, ha nem végezte volna ilyen jól a munkáját?) Jelezte, hogy nem ülnek ezután sem a babérjaikon, mert - ahogyan azt már megszokhattuk - gyorsan bizottságot alakítanak, amivel megvizsgáltatják, vajon betartják-e a bankok a devizahitelesekre vonatkozó törvényeket. Az ezúttal „otthonvédelmi monitoringbizottságra” keresztelt kommandó ki fogja kényszeríteni a bankoktól az átlátható árképzést. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek pedig jelentést kell készítenie arról, hogyan jutottunk el „a támogatott forinthitelektől a kockázatos devizahitelekig”, és meg kell neveznie, kik ezért a felelősök. Azt nem mondta meg, hogy ettől mennyivel csökkennek a devizahitelesek törlesztőrészletei vagy mennyit eshet a svájci frank árfolyama. Nem lát okot a korrekcióra Orbán Viktor az egykulcsos adórendszer esetében sem, sőt annak továbbfejlesztését ígéri, amivel aztán tényleg Európa legversenyképesebb adórendszere lesz a miénk, hacsak nem távolodunk el annyira a veszélyzóna brüsszeli magjától, hogy már nem is számítunk európainak. Az üzenet, amit fontosnak tartott megosztani velünk a kormányfő, egyszerű: a világ körülöttünk ugyan komoly válságba süllyedt, már szinte semmi nem az, aminek tavaly vagy akárcsak az idén, még az év elején vártuk és amire a terveinket építettük, de nekünk ennek ellenére semmi okunk bármin is változtatni. Minden úgy van jól, ahogy van, pontosan ahogyan eddig is csináltuk. Legfeljebb valamelyest még szorosabbra kell húzni a lakosságnak a nadrágszíjat, mivel az eddiginél is kevesebbet költünk rájuk a büdzséből, és még több adót fogunk tőlük beszedni. A legelkeserítőbb a kormányfő tegnapi fellépésében az, hogy semmilyen választ nem volt képes megfogalmazni a probléma felületi kezelésén túl, arra a kérdésre, hogy mitől lesz meg idén, esetleg jövőre vagy akár 2013-ra az ígért 4-5 százalékos gazdasági növekedés a jelenlegi 1,5 százalék helyett. Hogyan fog bővülni a lényegében stagnáló hazai fogyasztás. Miért, miből és ki fog fejleszteni és beruházni a magyar vállalkozók közül, hogy a jelenlegi visszaesés helyett bővüljenek az ország termelőkapacitásai. Hogyan és mikorra lesz meg a 400 ezer új munkahely, amit 2014-re ígértek. Mára már csak az látszik biztosnak, az is már amennyire, hogy 2014-ben választások lesznek. Falánkság Ha eddig nem tudta volna, Kocsis István most már tisztában lehet azzal, hogy a hála nem politikai kategória. Pedig a Fidesz sokat köszönhet neki. A BKV ügyeinek „rendbetétele”, mindenekelőtt Hagyó Miklós üzleti és pártkarrierjének lezárása is hozzájárult a fülkeforradalom sikeréhez, a kétharmad eléréséhez. De mindez most már, úgy látszik, nem számít. Feltehetően az sem, hogy Kocsis közleményében - név említése nélkül - Gyurcsányra hárítja a felelősséget a most terhére rótt vagyoni hátrányért. Tény, hogy a volt kormányfő kezdeményezte menesztését az MVM éléről 2008 tavaszán. A vezérigazgatónak - mert az maradt utána is, csak már a BKV élén - ez azóta is fájó seb. Ami már most a konkrét gyanúsítást illeti, arról megoszlanak a vélemények. A nyomozók szerint a villamos művek jelentős vagyont vesztett, az egykori cégvezető meg úgy véli, nem. Még nem tudni, kinek van igaza. De igazából nem is ez a lényeges. Nem is a gyanúsítás. Még csak nem is Kocsis István. Ő csupán egy viszonylag jelentéktelen figura a hatalmon lévők gazdasági köreinek sakkjátszmájában. Eddig szükség volt rá. Most viszont valamilyen okból - legalábbis vadászhatóvá vált. Megtette kötelességét - amit maga jónak látott vagy amit neki jónak láttak -, de már nélküle is halad a szekér. Hogy ez a Fidesz gazdasági holdudvarán belüli viták és ellentétek következménye, esetleg valamiféle új stratégiát jelez, pillanatnyilag kérdéses. S kétséges, hogy a megfejtés valaha is napvilágra kerül-e. A fiúk - vagy inkább már az urak - magabiztosak. Úgy érzik, jól mennek a dolgok. Minden napra vannak ügyek, a hívek - és az ingadozók is - láthatják, erősen kézben tartják a dolgokat. Az országot. Mindenkit felelőssé tesznek azért a nyolc évért, és többségüket felelősségre is kívánják vonni. Persze a szórásba néha beleesnek olyanok is, akik igyekeztek kiszolgálni őket, ám ilyesmire nem lehetnek tekintettel. A forradalom - ha kell - felfalja saját gyermekeit (is). Féljen csak mindenki. Még nincs happy end. De tény, a sötétség sosem örök. Mindig kiderül. SEBES GYÖRGY sebesgy@nepszava.hu NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes: ZSEBESI ZSOLT, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA,VERESS JENŐ «Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA »Technikai igazgató:TÓTH JENŐ »Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: MENCSER ÉVA • Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti