Népszava, 2011. szeptember (138. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-26 / 225. szám

HÁTTÉR NÉPSZAVA 13 2011. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ WikiLeaks-táviratok: Orbán magánbeszélgetésben elismerte, ártott az amerikai kapcsolatoknak a Gripen-döntés Kemény lobbizás a harcigép-üzletekért Érdekes adalékokat olvashatunk ki a WikiLeaks-táviratokból a nemzetközi harcigép­­eladások területén folyó konkurenciaharc­ról is. A helyi amerikai követségek számos or­szágban figyelemmel kísérik a vetélytársak - így a Gripent gyártó svéd-brit konzorcium, a Saab-BAE Systems - próbálkozásait. T­haiföldi tárgyalásain 2010-ben Robert F. Willard admirális, az amerikai csendes-óceáni flotta főparancsnoka a thai kormány illetékeseivel a 2007-es Gripen­­vásárlásról is eszmét cserélt - számolt be róla egy Bangkokból küldött követségi távirat. Panitan Wattanayagorn, a thai kormány szóvivője arra hívta fel az admirális figyelmét, hogy a thai hadsereg számára na­gyon fontos a technológiai transzfer. A thai királyi légierő, mint elmondta, azért választot­ta a Gripeneket a sokoldalúbb amerikai F-16-osokkal szem­ben, mivel Svédország jelentős technológiai csomagot is össze­állított. Majdnem száz svédor­szági ösztöndíjat, logisztikai se­gítséget és fejlett kommuniká­ciós rendszereket is ajánlottak a harci gépek mellé. A bangko­ki amerikai követség korábban hazajelentette, hogy Oroszor­szág is versenyben állt a thai vásárlásért, tucatnyi Su-30-as Szuhoj harci gépet adtak volna el, 250 ezer tonna fagyasztott baromfiért cserébe. Az üzlet nem jött össze, Thaiföld 2007 októberében hat Jas-39-es Gripent vett Svédországtól. A thai védelmi miniszter, Boon­­rand Somtas a bangkoki ame­rikai nagykövetnek nem győ­zött magyarázkodni, mondván, neki semmi szerepe nem volt a döntésben. Brazília 2012-ben dönt Kőkemény lobbizás folyik a 2012-re várható, amerikai becslés szerint 5-9 milliárd dollár értékűnek ígérkező bra­zil üzletért. A Boeing F-18-as Super Hornetje a francia Rafale és a svéd Gripen harci gépekkel verseng. A brazil légierő a Hornet mellett voksolt. A brazil pilóták ugyanakkor egy koráb­bi tenderen kigolyózták a Lock­heed Martin által kínált F-16- osokat, „túl réginek” és így nem versenyképesnek ítélték őket. A brazil pilóták legszívesebben F-35-össel, a Joint Strike Fighterrel repülnének, de gyor­sabban kell lecserélniük a gép­parkot, mint ahogy ez a típus elérhető lenne. F-16-osok véte­lét így legfeljebb az átmeneti időszakra fontolták volna meg. Lula da Silva brazil elnök a franciáknak ígérte az üzletet, de Sarkozy elnök látogatását követően az amerikaiakat azzal biztatták: alacsonyabb költség­gel és erősebb ellentételezési (offset) programmal a Boeing még versenyképes lehet. Egy 2009. májusi keltezésű amerikai követségi távirat be­számol arról, hogy a svédek a Gripen legújabb változatát kí­nálják eladásra, felajánlva a technológia megosztását, s azt, hogy brazil cégek kezdettől részt vehetnek a termelési fo­lyamatban. A svédek azt is hangsúlyozzák, hogy a Gri­­pennel a különféle katonai szö­vetségektől „független” harci géphez juthat a regionális ha­talmi ambíciókat dédelgető Brazília. A brazil elnökváltástól Washington az esélyek javulá­sát várta, a Hornet mellett az­óta kettőzött erővel lobbiznak. Clifford Sobel nagykövet 2010 decemberében azt szorgalmaz­ta, ajánlják fel, hogy Brazília saját gyártású fegyverekkel szerelhesse fel az F-18-asokat. Norvégiában a svéd konzorcium veszített Norvégiában az amerikaiak kö­töttek üzletet, mivel meggyőz­ték a norvég kormányt, hogy F- 35-ös Joint Strike Fightert ve­gyenek. A helyi követség a ta­nulságokat levonva egy 2008. decemberi összegző táviratban reményét fejezte ki, hogy a vá­sárlás „dominóhatást” fejt majd ki más harcigép-üzletekre. Os­lóban is a Gripen volt az egyik fő versenytárs, a gyártó cég, a Saab egyik fő érve az volt, hogy fele áron adják a Gripent, mint a JFS-t. Stockholm széles kör­ben reklámozta ipari ellentéte­lezési programját is. Norvég munkáspárti forrásoktól úgy értesült az amerikai követség, hogy sok telefont kaptak vidéki polgármesterektől, akik a Gripen-vásárlás mellett kardos­kodtak. Washington ezt köve­tően a Lockheed Martint arra ösztönözte, hogy ők is jobb PR- ral álljanak elő, s ebből a követ­ség is aktívan kivette a részét. Az oslói kormány az üzlet létre­jöttét követően erőteljesen hangsúlyozta, hogy a Gripen „nem volt versenyképes”, meg­előzendő a belpolitikai támadá­sokat, amelyek szerint ameri­kai politikai nyomásgyakorlás­ra döntöttek volna az F-35-ös mellett. Követségi megbeszélé­sen ugyanakkor elismerték, hogy egy tekintetben - az ipari ellentételezést illetően - a svéd ajánlat versenyképesebb volt. Norvégia már csak azért is az amerikai JFS-t választotta, ír­ták egy amerikai táviratban, mivel a gép az Északi-sark tér­ségében is üzemképes, ott pe­dig aggasztja a norvégokat a fo­kozott orosz katonai aktivitás. Újdelhiből is rendszeresen je­lent az amerikai diplomácia az indiaiak vadászgép-vásárlási szándékairól. Az indiai légierő több mint 4,8 milliárd dollárt költhet, és sürgősen szüksége van új harci gépekre, az elöre­gedett szovjet MiG-ek lecserélé­sére - táviratoztak haza még 2008 márciusában. A Boeing F/A Super Hornetjei, a Lock­heed Martin F-16-osai mellett a MiG-35, a svéd Gripen, a francia Rafale és az Eurofighter Typhoon gyártói is bizakodtak az indiai megrendelésben. Ugyanabban az évben, az új­delhi védelmi expó alkalmából valamennyi versenytárs kitett magáért. Mindkét nagy ameri­kai cég videószimulátorokkal rukkolt elő, míg a svédek „csak” néhány falra erősített képer­nyőn mutatták be, mit tud a Gripen. A franciák 43 védelmi céget vonultattak fel. A nagy in­diai üzlet hírek szerint idén ok­tóberben realizálódik: a büdzsé közben már 10 milliárd dollár­ra nőtt, az indiaiak 126 harci gépet rendelnek, de már csak a Rafale és a Typhoon versenyez a finisben. Gyanús cseh ügyletek A csehek tíz gépet lízingeltek a Gripentől tíz évre, húszmilliárd cseh koronáért (egymilliárd dollár). A WikiLeaks-akták kö­zött szerepel egy 2009 márciu­sában kelt hosszú amerikai távirat a csehek legalábbis gya­nús fegyverügyleteiről. Ezek közül is „a leghírhedtebb” a Gripenek ügye - írta az akkori ügyvivő. A csehek kezdetben 24 Gripent akartak vásárolni 60,2 milliárd cseh koronáért, mint­egy 3 milliárd dollárért, de a nagy áradások után végül ma­radt a lízingelés. Az amerikai követség sajtójelentésekre hi­vatkozva jelentette, hogy a Saab/Bae 60 millió dollár ke­nőpénzt fizethetett. Michal Zantovsky szenátor jelentette a cseh rendőrségnek a megvesz­tegetési ajánlatot - az ő pártjá­nak tízmillió koronát, mintegy félmillió dollárt kínáltak. A cseh rendőrség 2008-ban félre­tette az ügyet. A cseh lízing 2015-ben jár le, feltételezések szerint a korrupciós gyanú miatt kevés az esély a megújí­tására. A cseh-amerikai kap­csolatokat a későbbiekben nem a Gripenek ügye, hanem a ra­kétavédelmi rendszer körüli al­kudozások határozták meg. Bolgár, horvát remények Washington Bulgáriában és Horvátországban is bizakodik, hogy nyélbe üthetnek valami­lyen harcigép-üzletet. Egy Szófi­ából keltezett 2008-as távirat­ban megjegyzik, ha a bolgárok F-16-osok vásárlása mellett dön­tenek, ez egy generációra meg­határozza az amerikai-bolgár kapcsolatokat, anélkül viszont „lyukas” marad a NATO déli vé­delmi rendszere. Két aggodal­muk, hogy a bolgárok megtart­ják „lebénult és költséges” MiG- 29-es flottájukat, netán a vonzó offset ajánlat miatt a svéd Gripen mellett döntenek. „Egyik sem áll az Egyesült Államok stratégiai érdekében” - írják. A zágrábi amerikai nagykö­vet, Robert A. Bradtke 2007-ben arról küldött táviratot, hogy itt lenne az ideje a horvátokat lebe­szélni arról, hogy harci gépeket vásároljanak. Horvátország oko­sabban tenné, ha inkább heli­kopterekre és szállítógépekre fó­kuszálna, vélekedett a nagykö­vet, de ha továbbra is ragasz­kodnak harci gépek vásárlásá­hoz, ahogy nyilvánosan is beje­lentették, akkor meg kell győzni őket, hogy az F-16-os a legjobb választás. A Gripen, mutatott rá, máris „agresszív marketing­­kampányt” folytat Zágrábban. A nagykövet azt javasolta, hogy a lengyel és a magyar példát is­mertessék meg a horvát kor­mánnyal. „A Gripen-F-16-os szembenállás nem új, értékes tapasztalatokat szereztük a len­gyel F-16-os vásárlás és a ma­gyarországi Gripen-beszerzés kapcsán. A horvátoknak tisztá­ban kell lenniük a harci gépek karbantartásának tényleges költségeivel és a vásárlás kiha­tásaival büdzséjükre.” Horvát katonai vezetőket abban az év­ben mindenesetre washingtoni és tampai tapasztalatcserére vittek. Talányos beszerzés Magyarországon a rendszerváltást követően kezdtek aktivizá­lódni a nyugati repülőgépgyártó cégek. 1990-ben vett először részt két F-16-os a kecskeméti repülőnapokon, 1991-ben Taszárra már a Thunderbirds F-16-osokat vonultattak fel. A Moszkva államadóssága fejében 1993-ban érkezett 28 orosz MiG-29 nem oldotta meg a légierő modernizálásának problémá­ját. A svéd Gripenekről 1995-ben Flora Gyula kormányfőként írt alá először elvi együttműködési nyilatkozatot a Saab cég elnöké­vel, ám a NATO-csatlakozási tárgyalások miatt a tender kiírását elhalasztották. Az Orbán-kormány eleinte halogatta a vásárlást, 1999-ben inkább 14 MiG-29-es korszerűsítéséről írtak alá meg­állapodást a német Daimler-Chrysler képviselőivel. 2000-ben ár­ajánlatot kértek F-16-os, illetve F-18-as használt amerikai harci gépekre. 2000 decemberében a Saab/BAE Systems 24 Gripen el­adására tett ajánlatot, ellentételezéssel kiegészítve. 2001 feb­ruárjában a nemzetbiztonsági kabinet használt F-16-osok be­szerzése mellett foglalt állást. A svédek 24 Gripen lízingelését vetették fel. Török és belga ajánlat is érkezett, egyaránt F-16- osok bérlésére. A FIM 2001. szeptember 4-én F-16-osok beszer­zését javasolta. Bár biztosnak tűnt, hogy amerikai gépek érkez­­nek, Orbán Viktor az utolsó pillanatban a Gripen mellett dön­tött. 2001. szeptember 10-én 14 JAS 39A/B típusú repülő lízinge­lését jelentették be­­ az amerikaiak legnagyobb megdöbbené­sére. A Medgyessy-kormány 2003-ban módosítani kényszerült a szerződést, hogy NATO-kompatibilis, légi utántöltésre alkalmas Gripenek érkezzenek. A számla 160 milliárdról 240 milliárd fo­rintra nőtt. 2006 márciusa és 2007 decembere között szállították le a 14 modernebb, JAS 39 EBS FIV típusú Gripent. Csehország­ban 2007 nyarán robbant ki a Gripen-botrány, amelynek ma­gyarországi szálai is lehettek. Több vizsgálat után sem tudni, mi állt Orbán 2001-es váratlan döntésének hátterében. Jeszenszky Géza akkori washingtoni nagykövet 2002-es (2005-ben nyilvá­nosságra került) jelentésében azt írta: „a döntés megzavarta a térségbeli amerikai stratégiai-gazdasági terveket." Orbán lépé­sét Washington „cserbenhagyásként" értelmezte, Magyarország a modell­ szövetséges pozíciójából hirtelen a sor végére került. A Gripenek mellé előnyös ellentételezési programokat kínáltak fotó: o press Sokat vitatott magyar vásárlás A magyar Gripen-ügyletről már csak múlt időben szólnak az amerikai táviratok. A 2006- os választások előtt írt elemzé­sében Philip Reeker ügyvivő példaként hozta fel a Fidesz ki­számíthatatlanságát. „Az Or­bán-kormány időszakában meghozott döntés, hogy Gripen harci gépeket vásároltak, kor­látozott haszonnal járt Ma­gyarország európai uniós kap­csolataiban, és semmiféle hasz­not nem hozott a NATO-tagsá­­got illetően” - írta a nagy­követhelyettes, hozzátéve: a Gripen-ügylet „nyugtalanító emlékeket idéz fel arról, hogy a Fidesz mindig képes meglepe­téseket okozni”. A Fidesz húsz évét összefogla­ló jelentésében, 2008 áprilisá­ban April Foley nagykövet már hajlamosnak mutatkozott fáty­lat borítani a rosszemlékű Gripen-döntésre. „A Fidesz fi­gyelemreméltó eredményesség­gel javította kapcsolatait a transzatlanti közösséggel” - vé­lekedett Foley. A nagykövet be­számolójából megtudhatjuk, hogy az ellenzéki pártvezér azt mondta neki, már szánja-bánja, hogy nem az F-16-osok mellett döntött. „Orbán - magánbeszél­getés során - elismerte, hogy milyen károkat okozott saját re­putációjának és pártja amerikai kapcsolatainak, egyrészt a Gripen-vásárlással, másrészt pedig azzal, hogy megvétózta az Irakban állomásozó magyar kontingens továbbszolgálását. Az elmúlt években a Fidesz-el­­nök robusztus atlantista külpo­litikai irányvonalat alakított ki­­ a NATO-bővítéstől az energia­biztonságig számos kérdésben” - írta April Foley. NÉPSZAVA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Next